Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-08 / 264. szám, csütörtök
ÚJ PARTOK KOZOTT MAGYAR DOKUMENTUMFILM A GABČÍKOVO —NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZERRŐL A bratislavai Filmklubban az SZSZK Építésügyi Minisztériumának képviselői és a szlovák vízügyi szakemberek számára a közelmúltban bemutatták az Üj partok között című magyar dokumentumfilm szlovák nyelvű változatát. A film a Gabčíkovo —Nagymaros-1 vizlépcsőrend szer építésének előkészületeiről, s az 1978-ban megindult építési előmunkálatokról ad átfogó képet úgy, hogy közben a múltat is felidézi, s a jövőbe is pillantást vet. A filmet a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió munkatársai — Paulus Alajos rendező, Gere Mara dramaturg, Kiss István György operatőr és mások — készítették, felhasználva dr. Nagy László szakértő, valamint több magyar, csehszlovák, szovjet és osztrák vízügyi szakember tanácsait. Már elöljáróban megállapíthatjuk. hogy az Üj partok között több a szokványos dokumentumfilmnél. A Duna mentén élő népek egymásra utaltságáról, egymáshoz tartozásáról, a Dunában rejlő hatalmas energia közös kiaknázásának széles körű lehetőségeiről beszél múlt- ra-jelenre-jövőre utaló szép jelképekkel, mély humanizmussal, igazi szakértelemmel — dokumentumfilmben ritkán látott —, költőiséggel. Azt fejezi ki képpel és szóval: a folyam két partján s különböző szakaszai mentén élő népek mai nemzedékeinek semmiképp sem szabad elszalasztaniuk a több év század óta adott lehetőséget, annak lehetőségét, hogy a ,,vén Duna“ ne határfolyó, ne elvá- íasztóvonal legyen, hanem igazi összekötői gazdasági-szellemi kapocs, a legkorszerűbb értelemben. E gondolatot sugallják a film keretképei is, melyeknek szóbeli tartalmát Illyés Gyula (Deák Tamás által megzenésített) A Dunánál Esztergomban című verse fejezi ki: „Az ott a határ, nézd az alkony / pírjá- ban lent a vén Duna / úgy vörösük, mint a térképen / a határok piros vonala. I A határ, határ, egy darabka / a nagy láncból, mellyel magát / gúzsba kötetteti újra s újra, / ha feleszmél is a világ... / Minden árok és határ ellen, minden átok és csaták ellen, / minden ellen, mi gátat vethet / mi bá tor, tisztuló szivünknek!“ A népek közötti barátság jelképeként villan fel a filmben a Július Fučík tengerjáró hajó, melyre éppen felvonják a Szovjetunió állami lobogóját. Ugyanilyen szimbólum a finnországi Valmet hajógyárban épült hajóóriás, mely ma a világ legkorszerűbb bárkaszállító hajójának tekinthető, huszonhat 1100 tonna hordképességű bárkát képes fedélzetére Venni és Indiába, a Távol-Keletre vagy más kontinensekre eljuttatni. És már épül az óriás tengerjáró test- vérhafója, a magyar Szamueli Tiborról elnevezett új hajó, hogy a jövő év júliusától a Magyar Népköztársaság üdvözletét vigye a világba. A szimbólumokat tovább is sorolhatnánk, de talán elég ha megemlítjük, hogy a filmben az éberhardi (Malinovo) Csehszlovák—Magyar Barátság Földművesszövet- kezet mindennapi munkájáról, gondjairól és örömeiről is szó esik. A film a Duna más szakaszain épült vízlépcsőkkel is megismerteti a nézőt. Bemutatja például az ausztriai Abwin- den—Asten-i vízierőművet, mely a Német Szövetségi Köztársasággal közösen épített joclien- steini erőművel együtt Ausztriának már a hetedik vízlépcsőrendszere. Az összes rendelkezésre álló energiaforrás közül Ausztriában a Dunából nyert energia a legolcsóbb. Paulus Alajos filmje költői hangvétele ellenére a dokumentumfilm követelményeinek is teljes mértékben megfelel. Igen gazdag ismeretanyagot közvetít. Többek között azt is megtudjuk belőle, hogy az 19K0-as évek közepére elkészül az Északi tengert a Fekete-tengerrel összekötő Duna—Majna— Rajna csatorna. Az épülő 3500 km es transzkontinentális vízi- útón máris számos vízlépcső, vízierőmű hasznosítja a Duna meg-megújuló energiáját, teremt korszerű viziközlekedési feltételeket. Nagy a politikai, gazdasági és tudományos-műszaki jelentősége annak az egyezménynek, amely a Dunán létesítendő csehszlovák—magyar vízlépcső- rendszer felépítésében való együttműködésről szól. Az érintett 210 km-es Duna-szakász, sokéves tanulmányozását követően az illetékes magyar és csehszlovák szakemberek együttesen alakították ki — a KGST Duna-programhoz kapcsolódva — a Gabčíkovo—Nagymaros-i vízlépcsőrendszer tervét. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság oszthatatlan közös tulajdonaként megvalósuló vízlépcső- rendszer a Duna kiüti tározóból és duzzasztóműből, a hősi (Gabčíkovo) vízi erőműből, valamint a nagymarosi vízlépcsőből áll. A szabályozási munkák után új partok között folyik majd a Duna és a megerősített védtöl- tésű mellékfolyók. Az építéshez szükséges modell-kísérleteket a két ország vízügyi kutatói ösz- szehangolt terv alapján végzik. Külön vizsgálatok segítségével ellenőrzik a tervezett művek áramlástani viszonyait, az energiatermelést szolgáló berendezések hidraulikai jellemzőit. A Gabčíkovo—Nagymaros-i vízlépcsőrendszer lehetővé teszi majd, hogy az áruszállító hajók egész éven keresztül teljes merüléssel közlekedjenek, ezenkívül csökkenteni fogja az átha- józás idő tartamát is. A jelenlegi hajózási módot, a vontató- hajózást felváltja egy korszerűbb, gazdaságosabb, újfajta hajózási rendszer — a bárkaszállító hajózás. Ez a hajózási rendszer nagy változást, úgyszólván forradalmi fejlődést jelent a Duna-hajózásban. Az Üj partok között felidézi az 1954-es és 1956-os nagy árvíz pusztításait. A vízlépcső- rendszer elkészültével a dunai árvizek borzalmaitól is megszabadulhatnak majd a Duna mentén élő emberek. (Ez egyébként egyik hangsúlyozott gondolata a filmnek.) Paulus Alajosnak nem ez az első „vizes“ filmje. A már említett Duna—Majna—Rajna csatornáról is készített dokumentum fii met. A Merjetek nagyok lenni című film 1975-ben díjat kapott a pardubicei műszaki filmfesztiválon. Az Üj partok között című alkotását bemutatták a trnavai műszaki filmfesztiválon. Véleményünk szerint megérdemli, hogy a csehszlovák filmnézőközönség is mielőbb megismerkedjék vele. KOVESDl JÄNOS 7T csehszlovák szakemberek bemérik a magyarországi partszakasz magasságát (MAFILM-felvétel) Előtérben a halmaz A matematikatanár hasznos kézikönyve Már 1957-ben is kezünkbe vehettük a népszerű szerzőhármas, V. Medek—L. Mišík—T. Salát: A középiskolai matematika áttekintése (Prehľad stredoškolskej matematiky) című könyvét. Matematikatanításunk jelenlegi helyzete hívta életre e kiadvány új, bővített kiadását. A könyv anyagát olyan új fejezetekkel kellett kiegészíteni, mint a Halmazok, Matematikai logika, a régebbiek közül azokkal, amelyek időközben visszakerültek a középiskolai tananyagba: az analitikus geometria és a differenciál-integrálszámítás. A korszerű matematikatanítással összhangban, a könyv anyagának feldolgozásában központi szerepet kapott a halmaz fogalma és a leképezés művelete, ezáltal a második kiadás anyaga lényegesen különbözik a korábbi felfogástól. A matematikában mindig fon- tos'^Tzerepet játszottak azok a gondolatmenelek, amelyek bizonyos ismeretek absztrakciójaként szükségszerűvé tették a fogalmak pontos meghatározását. ezekből ugyani6 a továbbtanulás során messzemenő következtetések vonhatók le. Ezért választották a könyv szerzői az alapvető meghatározások egyszerű példákkal való motiválásának módszerét, illetve bemutatják azt a tényanyagot is, amelyből a megfelelő definíciót vezetik le. Annak ellenére, hogy a szerzők nem kívántak valamennyi állítást (tételt) bizonyítani, mégis közöltek néhányat, főleg ha azok valamilyen halmaz szerkezetére utaltak, vagy ha egy gyakran előforduló módszer alkalmazására nyílt lehetőségük. A könyv első kiadása még főiskolai hallgatóként került a kezembe; nagyon jó szolgálatot tett az előadásokon hallott szlovák szakkifejezések rögzítésében és megértésében. Meg kell említeni, hogy az ötvenes évek végén korántsem jelent meg annyi szlovák nyelvű szakkönyv, mint manapság. Az ekvivalens magyar nyelvű könyvek pedig nem voltak hozzáférhetők. Ma már lényegesen jobb helyzetben vagyunk. Gondoljunk C‘>ak például Obádovics j. Gyula Matematika című hasonló célt szolgáló, rendkívül néD- szerű könyvére. A lehetőség az egyetemes magyar matematikai szaknyelv ápolására a szlovák szaknyelvvel párhuzamosan tehát adott, csupán élnünk kell vele. A könyv terjedelme az 1957-es kiadáshoz viszonyítva az új fejezetek beiktatásával jelentősen bővült. E kiadvány a célját főleg az új tankönyvek bevezetése után fogja maradéktalanul elérni. A számelméleti részt főként a gimnáziumokban, matematikai szemináriumokon, szak- középiskolákban, a matematikai szakkörökben lehet jól hasznosítani. A mostani kiadás négy fejezetből áll: 1. Logika és halmaz- elmélet; 2. Számok és bevezetés az algebrába; 3. Analízis; 4. Geometria. Minden fejezet végén megoldott és gyakorlásra szánt feladatok találhatók. A középiskolai matematika áttekintése című kézikönyv 15 000 példányban jelent meg. Igaz ugyan, hogy e hasznos kiadvány néhány helyen túllépi a jelenleg érvényes gimnáziumi és szakközépiskolai tantervet, de ezzel is az olvasót segíti, mivel egységes képet ad az egész anyagról. A szerzők érdeme a könyv nyelvezete is, amely lehetővé teszi, hogy minden érdeklődő haszonnal forgathassa. OLÄH GYÖRGY Egy üzem — belülről A mozgás törvényei című tévésorozatról A csehszlovák televízió képernyőjén eleddig ritkán és jobbára csak áttételes megfogalmazásban láthattunk tévéfilmet, tévéjátékot a termelési szférában felmerülő nehézségekről, fejlődésfékező szubjektív és objektív tényezőkről. Ha föl- föltűntek is negatív jelenségek egyik másik alkotásban, általában „mellékszereplők“ voltak, „ugródeszkák“, eszközök valamilyen írói rendezői szándék megvalósításához. Még kevésbé szerepeltek a kritika központi tárgyaként. Így aztán nem csoda, hogy A mozgás törvényei című, nemrégiben sugárzott tizenhárom részes sorozatnak már az első két három epizódja szokatlanul élénk visszhangot váltott ki a nézők körében. Pro és kontra vélemények hangzottak el, egyben igazolván azt a nem is újkeletű fölismerést, hogy az ilyen jellegű, lényegbevágó műsoroknak igenis helyük van a tévében: a maguk módján nem kevéssel járulhatnak hozzá fontos gazdasági, politikai, társadalmi kérdések megoldásához, minden területen a munkahelyi közérzet javításához, segíthetnek eloszlatni a „nálunk minden szép, minden jó“ féle, egészségtelen önelégültséghez vezető, a szocialista munkaerkölcsöt is romboló nézeteket. Mert létező, sokakat érintő és mindenkit érdeklő problémákról szólnak, nem szépítik meg a valósagot, amelyet mindennap élünk és alakítunk mindnyájan, aszerint, hogy kinek milyen hozzá a viszonya, elsősorban a saját működési területén. Ennek a viszonynak köztudottan ezer és egy meghatározója lehet a velünkszületett adottságoktól kezdve megszerzett tudásunkon, világnézetünkön keresztül egészen az olyan destruktív pontig, mint amilyen a vezérelvvé is válható önös érdek. És az is csak természetes, hiszen szüntelenül mozgó, fejlődő társadalomban (világban) élünk, hogy külső erők hatására változhat ez a viszony, pozitív vagy negatív irányban. A külső erők is lehetnek sokfélék. kapcsolhatók iskolához és munkahelyhez, társadalmi és családi eseményhez, személyhez és közösséghez, sajtóhoz és művészethez. És hát a tévéhez, mely manapság az egyik leghatékonyabb személyiség- (tudat-, erkölcs-, magatartás-) formáló eszköz, persze csak akkor, ha híradó szerepén túl nem csupán a könnyebben befogható, köny- nyeben és kisebb kockázattal kozmetikázható felszínre irányítja kameráját, de leereszkedik vele a munka mély valóságába is, olyan rétegekbe, ahol az élet zajlik, ahol a hús-vér ember van jelen minden jó és rossz tulajdonságával (mert kinek nincs abból is, ebből is?!). És kell e különösebben hangsúlyozni: nem mindegy, hogy mit emel ki ebből a mélyebb valóságból, milyen szemszögből mond ítéletet jelenségekről, emberekről, mit tart előremutatónak vagy elítélendőnek szocialista társadalmunk jelenének és jövőjének szempontjából. Miloš Smetana, a sorozat írója, és a rendező, Évien Sokolovský egy üzem , belső életét tárta az ország elé, méghozzá egy éppen válságba jutott üzemét. A többnyire fűtőtesteket gyártó Radiana nem teljesíti tervét, nem tudja kielégíteni az egyre növekvő igényeket, nem tud változtatni termékszerkezetén, nem jelentkezik új termékekkel a piacon, romlik a partnerüzemekhez, -vállalatokhoz fűződő kapcsolata, a sajtóból is ismert egész sor kisebb-na- gyobb problémával küzd. Következésképpen elmérgesednek az emberközi kapcsolatok is. mind a vezetésen belül, mind a beosztottak, munkások között. A nagy tapasztalattal rendelkező, de valójában régi módon gondolkodó igazgató már képtelen eleget tenni feladatának, kép-' telen kivezetni üzemét a tűrhetetlenné vált helyzetből. Irodájában sokasodnak a feszült pillanatok, emberi drámák játszódnak le. Ügye, illetve hát az üzemé, a pártszervezet, majd a járási pártbizottság elé kerül, amely, a hibákat előidéző okok ismeretében, a vezérigazgatósággal, valamint az üzem érdekét, jövőjét szem előtt tartó kommunistákkal és pártonkívü- liekkel együtt cselekszik. Bármennyire fájdalmas is a döntés: az igazgató kénytelen távozni. Üj, fiatal vezetőt neveznek ki helyére, aki, ha nem is könnyen (már csak azért sem, mert neki is akad ellensége mindjárt), a ^pártszervezet aktív közreműködésével megszilárdítja a fegyelmet, valamennyi, kezdetben ellenvéleményt, ellenszenvet kiváltó intézkedését lassan megértik, helyesnek, célravezetőnek tartja az üzem minden dolgozója. És nemsokára jelentkeznek az első sikerek. Sok tipikus, hétköznapokból jól ismert figura tűnt föl a sorozatban: a fiatal újító, akinek eleinte nincs lehetősége arra, hogy kipróbálja vitathatatlan tehetségét; a törtető igazgatóhelyettes, aki, miután leváltották főnökét, előre iszik a medve bőrére, majd amikor fölocsúdik meglepetéséből, az új igazgató ellenére próbál tenni; a szerény magatartású pártelnök, aki családi gondokkal is küszködik, de mindent elkövet az üzemért; akárcsak a régi törzsgárda-tagok, munkások és munkásnők, akik kivetik maguk közül a nemtörődöm alakokat. A száraz témát föloldandó: volt szerelem is, voltak lazító és tragikus mozzanatok, bepillanthattunk a főszereplők magánéletébe, bájos hangulatú zenekari próbákat hallgathattunk, és nem hiányzott a híres cseh humor sem. A tizenhárom rész külön-kü- lön és egyben mégis a televíziós publicisztikához volt közelebb, mint a televíziós művészethez, noha a téma nem zárta volna ki, hogy az alkotók jobban éljenek a művészi eszközökkel. Volt helyenként sematikus és csináltnak tűnt fogás (főként a szerelmi kapcsolatokban), másrészt a gyengébb színészi teljesítmények miatt maradt szürkébb a sorozat, csupán egykét epizódszerepben láttunk kimagasló alakítást. Ahogy közeledett a befejezés, úgy veszített korábbi feszültségéből a film. Ez csak természetes, mondhatná valaki, hiszen a második félidőben már kezdtek jobbra fordulni a dolgok. Csakhogy alkotásról van szó, amely akkor sem engedheí föl, amikor már nincsenek konfliktusos helyzetek. Tulajdonképpen happy enddel végződött a sorozat, ami aligha elképzelhető a valóságban és éppen ezért nem illett egy ilyen valóságközeli film befejezésének sem. Meg aztán nem akármilyen folyamatról volt szó, ha úgy tetszik, a „mozgás törvényeiről“, amelyek aligha indítanak ilyen lezárásra. Ha kevesebb lett volna a gondtalan mosolyból, erősebb a kétségtelenül pozitív mondandó végkicsengése. így a néző elengedte magát a végén. Az egész azonban megmozgatta, elgondolkoztatta. Pedig, és kezdhettem volna ilyeténképpen, Miloš Smetana és Evžen Sokolovský nem csinált semmi különöset, hacsak azt nem, hogy egy nagyon időszerű országos ügyről, ha úgy tetszik, közügyről, szólt a televízió nyilvánossága előtt. BODNÁR GYULA Zalka Máté ukránul A Szovjetunióban nagy tisztelet övezi Zalka Máté, a kiváló magyar internacionalista író, a spanyol polgárháború legendás Lukács tábornokjának emlékét. A kijevi Dnyipro kiadó a közelmúltban jelentette meg ukrán nyelven Zalka Máté műveinek gyűjteményét. A Radjan- szki Piszmennyik kiadó gondozásában egy, az ukrán író Zalka Mátéval kapcsolatos visszaemlékezéseit tartalmazó kötet is megjelent. A harkovi Prapor kiadó e napokban útikalauzt adott ki a jg^g beliki Zalka Máté Múzeumról. Kazahsztán fővárosában, Alma- XI. B. Atában nemrég egy utcát neveztek el a magyar internacio- m nalista íróról. ^ M. H. ^