Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-08 / 264. szám, csütörtök
Bevált a szakágazati irányítás A Gútui (Kolárovo] Efsz hatezerháromszáz hektáron gazdálkodik. Nem könnyű ilyen nagy területen a termelés irányítása, szervezése, ezért az elmúlt években sok kísérletet tettek a legmegfelelőbb munkaformák kialakítására. A vezetőség végül is ü' szakágazati irányítás mejlett döntött. A határozat helyességét a növény- termesztésben elért nagy hozamok bizonyítják. A szövetkezet ma már a komáromi (Komárno) járásban a növénytermesztésben elért hektárhozamokkal az elsők közé tartozik. A szomszédos szövetkezetekben hallottam, hogy idén rendkívüli bő termést takarítottak be kukoricából, ezért Ivúnyi Sándor mérnöktől, a szövetkezet főagro- nőmusától, Ondrej Kérdő mérnök szakosított agronómustól és több vezető beosztású dolgozótól arra kértem választ, hogy az irányítás és a szervezés hogyan hat ki a termelésre. A főagronómus nyolc éve dől-: gozik szakmájában. Visszatekintve az elmúlt évek gazdálkodására, tapasztalatai alapján úgy véli, hogy helyesen tették, amikor három évvel ezelőtt bevezették a szakágazati irányítást. Mindenki jobban elmélyülhet munkájában és hatékonyabban dolgozhat. Ö főleg a termelésfejlesztési problémákkal foglalkozik. Több ideje jut a szakirodalom alaposabb áttanulmányozására. A vezetőségi gyűléseken az ellenőrzések alapján terjeszt javaslatokat a növénytermesztés szerkezeti összetételére, fejlesztésére. Hetente egyszer tartanak a hét szakosított agronómussal, a vezetőség tagjaival és a csoport- vezetőkkel termelési értekezletet, melyben meghatározzák a fő feladatokat. Ezen kívül minden nap félórás gyűlésen osztják be a munkaerőt és a gépeket a munka fontossága szerint. Károlyi János diszpécser lelel azért, hogy naponta minden gép erejét a lehető legnagyobb mértékben kihasználják. Munkája nagyon igényes, hiszen száz traktor útjának irányát kell meghatároznia. Eddig becsülettel helytállt, mer a gépek összteljesítménye nagyobb mint az összpontosítás előtt és kevesebb tartalék traktorra van szükség arra az esetre, hogy ha valamelyik gépet meghibásodás miatt helyettesíteni kell. Azelőtt nagy gond volt a föld helyes tápanyagellátása. Elő' fordult, hogy egyes parcellákra túl sok és nem megfelelő ősz- szetéteJű műtrágyát szórtak, ami kedvezőtlenül hatott a növények hektárhozamának alakulására. Ondrej Kerdó — aki a növényvédelmi és tápanyag" ellátási problémákkal foglfllko- zik — egy lyukakkal tűzdelt papírszalagot mutat és felém fordulva mondja: — Ma már a gépek gondol* kodnak helyettünk. A trágyázá- si tervet a nyitrai Agrokomplex számítógépe dolgozza ki. Mi csak a szükséges adatokat küldjük el a laboratóriumba. Amikor visszaküldik az eredményt, a szalagról pontosan leolvasom, hogy milyen összetételű és mennyi műtrágyát szórjanak az egyes parcellákra. — Időt és műtrágyát takarítunk meg a számítógép segítségével — egészíti ki a főagronómus Kerdó elvtárs fejtegetését. — De még kevesebb műtrágyát kellene felhasználnunk, ha mindig olyat kapnánk, amilyet rendelünk. Nincs más megoldás, a jövőben több szerves trágyát juttatunk a földbe. — Ilyen problémáink is vannak — mondja újra Kerdó elvtárs. — De eddig még mindig sikerült elegendő tápanyagot juttatni a földbe. Ezért nagyok a hektárhozamok é& kiváló a termények minősége. A szövetkezet közel 500 vagon magas sikértartalmú búzát adott el. Az elemzések szerint legjobb kenyérgabonájuk volt a járásban. Továbbra is tartani akarják ezt a szintet, erre serkenti őket az is, hogy az új évben már a kenyérgabona mázsájáért 15 koronával többet kapnak. A cukorrépa átlagos hektárhozama 400 mázsa körül alakul. Azonban egyes részlegeken több Is lesz. A Dedina mládeže-i részlegen az öntözött területen 500 mázsás hektárhozamra számítanak. Célul tűzték, hogy hektáronként annyi cukorrépát termelnek, amennyiből a feldolgozó üzemek 57 mázsa cukrot gyárthatnak. Ha ez sikerül, akkor minden hektár után 1300 korona prémiumot kapnak és összesen félmillió koronával emelkedik a cukorrépából való bevételük. A kukoricatermelés eredményei is azt bizonyítják, hogy a szakosított vezetők a gyakorlatban érvényesítik tudásukat. Kürti Imre agronómus elmondotta, hogy a szakágazati szervezési módszer nagyon jól bevált, mert a múlthoz viszonyítva sokkal nagyobb gondot fordíthat a kukorica termesztésére. Többek között megemlíti, nagyon fontos, hogy a kukorica elég sűrű legyen. Igaz, a sűrűn vetett kukorica többnyire csak egy csövet hoz, de a szemek acélosak, nagy tápértékűek. Számítása szerint az 1300 hektáros területen a kukorica átlagos hektárhozama nedves állapotban száz mázsa lesz. De voltak olyan parcellák, ahol 102 mázsát is betakarítottak hektáronként. Mahor Mihály csoport- vezető és Litovec Pál csoport- vezető szintén azt állítja, hogy még ilyen nagy hektárhozamot eddig egy évben sem értek el kukoricából. A főagronómus egy kis számítást végez és közli, hogy amíg a múlt évben csak 900 vagon szemes kukoricát termeltek, idén 1300 vagonra számítanak. A kukorica minősége sokkal jobb, mint a múlt évben. Az átlagos hektárhozam a szárítás után 70—-80 mázsa körül alakul. A bő kukoricatermésből még a szerződéses eladási terv teljesítés után is kiegészíthetik a szemestakar- mányalapot. Bő termést adott a lucerna is. Száz mázsa szénát takarítottak be belőle hektáronként. Zöld állapotban a csúcshozam több mint ezer mázsa volt. A silókukorica ís bő termést adott és ezért nincsenek és nem lesznek takarmánygondjaik. Azt szokták mondani, hogy az eredmények maguktól beszélnek, a jő munkát dicsérik. Vonatkozik ez a Gútai Efsz növénytermesztési eredményeire is. A nagy sikereket a magas szintű irányító és szervező munkának, az átgondolt termelési programok kidolgozásának, megvalósításának köszönhetik. A szakágazati irányítás hozzájárult a termelés növeléséhez minden szakaszon. BALLA (OZSEF KIMENTIK A TUZB0L? Újítási javaslat a kukoricaszár betakarítására — Eg a tej -— állapította meg kollégám, amikor egy lángbaborult kukoricaföld mellett haladt el a kocsi. Nehogy valaki most azt hígyje, hogy a termésétől megfosztott kukoricaszárat gyufával játszadozó gyerekek gyújtották fel. Felnőttek tették, mégpedig tudatosan. Azért, hogy a talajon mielőbb elvégezhessék a mélyszántást. — Pedig a kukoricaszár sem értéktelen termék, — ezt már Molnár Vilmos, a galántai Járási Mezőgazdasági Igazgató- ság gépesítöje mondotta, — hiszen silókészítésre kitűnően alkalmas. — Akkor miért nem takarítják be? — Azért, mert a legtöbb helyen nincs mivel, vagy csak nagyon kevés gép van erre a célra. — Azelőtt volt mivel betakarítani, most egyszeriben nincs? — A hajdani kóróvágó kapa használatához visszatérni ma mar lehetetlen. A kézi betakarításhoz nagyon sok dolgozóra lenne szükség. Ennyi munkaerő pedig már sehol sincs. S egyébként is, a nagy erőfeszítést igénylő munkára ma már senki sem vállalkozna szívesen. A galántai járásban pedig ugyancsak felfuttatták a kukorica termesztését. Ma már any- nyit termesztenek e fontos növényből, hogy a szárát kézzel tavaszra sem vágnák le. Arról is szólni kell, hogy az évekkel ezelőtt használt lucernabetaka- rító-gép kóróvágásra is alkalmas volt. De ezek fokozatosan kidőltek a sorból, gyártásukat pedig megszüntették. Az új típusú lucernakaszálók pedig már nem alkalmasak a kukoricaszár vágására. Csupán kőróbetakarí- tó-gépeket pedig nálunk nem gyártanak és külföldről sem hozunk be. Ilyenformán nem csoda, ha a mezőgazdasági üzemek nem tudnak eleget tenni a felsőbb szervek utasításainak, hogy a kukoricaszárat mind egy szálig használják fel takarmány készítésére! Ebből a kilátástalannak látszó helyzetből keresett, s valószínűleg talált is kiutat három leleményes fiatal. Ku- baeska Károly, a galántai járási Mezőgazdasági Igazgatóság fő- gépesítője, Molnár Vilmos kolTANULSÁGOS KIÁLLÍTÁS szocialista mezőgazdaságunk fejlődéséről Elgondolkodva szemlélem az egyik fényképen az ekét vontató sovány kis tehenet és a mögötte lépkedő agyondolgozott fiatal nőt, miközben egy idős férfi szavaira leszek figyelmes. „Valamikor az édesanyáddal együtt mi is ilyen kezdetleges eszközökkel műveltük meg tenyérnyi földe cskénket" — mondja a mellette álló fiatalembernek, nyilván a fiának. Valóban, akik visszaemlékeznek a felszabadulás előtti időkre, tudják, hogy nem volt irigylésre méltó a nincstelenek élete. A háború előtt a mezőgazdasagi földek 4ti százaléka törpegazdaság voit, s a kisparaszt ennek mindössze 7,5 százalékát mondhatta a sajátjának. Hogyan is tudtak megélni a tenyérnyi földek hozamából? A prágai Klement Gottwald Múzeumban megnyílt tanulságos kiállítás erre a kérdésre is választ ad. A fényképeken megörökített események és az azokról ránk tekintő arcok láttán nem csodáljuk, hogy a* legtöbben hálásan fogadták a változást és az úttörők örömmel cserélték fel az „enyém“ fogalmát a „miénk“ Ez a acKumenlumfelvétel is a szövetkezeti gazdálkodás kezdetén készült (Felvétel: archív) fogalommal. A többség megértette, hogy a forradalmi változások időszakában, abban a korban élnek, amelyben a gépek nem“ ellenségei az embernek, ellenkezőleg megkönnyítik munkájukat. A kiállított 250 fénykép, a 80-nál több diapozitív, a számos dokumentum és tárgy között az eddig be nem mutatott értékekre is felfigyel a látogató. Ilyenek pl. a Szövetségi Gyűlés levéltárából kölcsönvett, a mezőgazdasági problémák megoldására irányuló, Klement Gotlwiild és Antonín Zápotocký aláírásával ellátott eredeti levelek, a kollektivizálással kapcsolatos bonyodalmakra emlékeztető dekrétumok és határozatok. A kiállítást záró rész a mezőgazdasági nagy termelés jelenlegi színvonalát szemléltetve hangsúlyozza a XV. párt- kongresszus és a CSKP KB 13. ülése, valamint az efsz-ek IX. kongresszusának jelentőségét. A kiállítást Klement Gottwald beszédeiről készült hang- felvételek teszik még színesebbé. De az itt bemutatott filmek, vagy a mezőgazdasági szakemberekkel és a kollektivizálás aktív résztvevőivel folylégája és llolya Sándor, az itteni gép- és traktorállomás dolgozója. — A jelenlegi helyzeten mindenképpen változtatni kell — mondotta Kubacska mérnök. — A már említett takarmányozási okokból, továbbá azért, mert a felgyújtott kórónak csak a levele ég el, a szára nem, mert túl nedves és csak megpörkö* lódik. Azt így is, úgy is le kell szántani. Ha pedig nem gyújtják meg a kórót, hanem felap- rítják és a földön hagyják, az is káros, mert a kóröszecskával meghintett talajon nehéz elvégezni a mélyszántást. — Mi az önök újítási javaslatának a lényege? — Abból indultunk ki, hogy ha az egykori lucernabetakarítógép megfelelt a kórő betakarítására is, akkor miért ne. lehetne erre alkalmassá tenni az újat is? Talán az is elég lenne, ha új vágószerkezettel látnánk el — gondolták. Terveztünk is egy ilyen vágószerkezetet. A terv alapján a gép- és trak- torállomáson elkészítettek hat darabot. Mindegyik tengelyére nagy, erős késeket hegesztettek. Persze, arra is ügyelni kellett, hogy ne csak olyan erős legyen az új vágószerkezet, amely a vastag kukoricaszárat könnyedén elvágja, hanem arra is, hogy az Őt befogadó gép képes legyen működtetni. Elvégre annak a gyártásánál a sokkal könnyebben kaszálható lucerna betakarítására való alkalmasságot vették figyelembe. — Meghozta ez az újítási javaslat megvalósítása a várt eredményt? — Hat mezőgazdasági üzem szívben bocsátotta rendelkezésre az E-280-as NDK gyártmányú lucernakaszáló-gépét, hogy rászereljék az új vágószerkezetet, — ami egyébként tavasszal, a lucerna kaszálása idején kicserélhető lucernakaszákra — és szívesen vállalták az új vágószerkezettel ellátott gép kipróbálását. E hat mező- gazdasági üzem egyike a galán- tia Május 9 Efsz. — A taksonyi (MatúškovoJ részlegen-dolgozik a gép ■— tájékoztattak bennünket a szövetkezet irodájában. — Fő is találtunk a szövetkezet telepe mögötti kukoricatáblán. A kékszínű, kényelmes vezetőfülkével, magasan az égnekmeredő csőszerű fúvóberendezéssel ellátott gépet Modroczky Tiborral, a részleg gépesítőjével járjuk körbe. Közben elmagyarázza, hogy a kukoricaszárat tövénél levágja, csupán 1—2 centiméteres; tarlót hagy. A felszecskázott kukoricaszárat a fúvóberendezés pótkocsira fújja és beviszik a telepre a silógödrökhöz. — Elégedettek vagyunk vele — teszi hozzá —, bárcsak több , ilyen gépünk lenne, mert ez az egy nem győzi leszedni az ösz- szes kórót. Azt azonban még a mezőgazdasági igazgatóságon megtudtuk, hogy ha a vágószerkezet beválik, akkor a gép- és traktorállomáson annyit készítenek belőle, amennyire a járásnak szüksége lesz. így megteremtik annak a feltételeit, hogy jövőre mindenütt maradéktalanul betakaríthassák a kukoricaszárat. KOVÄCS ELVIRA A kiállítás látogatói érdeklődéssel tekintik meg a dokumentumokat (Václav Jirsa felvétele) tatott beszélgetések is minden bizonnyal hozzájőrulnak az expozíció sikeréhez, amely — és ezt túlzás nélkül állíthatjuk — a szocialista mezőgazdaság iskolája. A tanulságos tárlat ugyanis az idősebb és az ifjú nemzedék találkozóhelye, s a múltnak a jelennel való összehasonításán kívül a jövőben is betekintést nyújt. Érthető tehát, hogy a Klement Gottwald Múzeumot ezekben a napokbantö megesen keresik fel a szövetkezetek tagjai és a fiatalok, akik szüleik egykori szomorú sorsán okulva megtanulják megbecsülni a jólétet. KARDOS MARTA Fokozzák a fejtés ütemét A szlovákiai és a dél morvaországi bányáik dolgozói az év kezdetétől napjainkig közel 6,5 miiliió tonna barnaszenet és Lignitet bányásztak, s a téili időszak közeledtével fokozzák a fejtés ütemét. Csupán október kezdetétől november 6-ig 830 tonna tüzelőanyagot jö- vesztettek, s ez a mennyiség 1 százalékkal több az ütemtervben előirányzottnál. Kiemelkedő sikert értek el a Cígel Bányában, amely lobbek között a legnagyobb hőerőművünket, a Nováky Hőerőművet látja el fűtőanyaggal. Kezdemé n ye z ően tel jesi ti k feladataikat a hodoníni ligniit- bányáik dolgozói is. A dél-mór- vaországi bányászok október kezdetétől 13 ezer tonna lignitet jövesztettek. (®)
