Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-01 / 258. szám, csütörtök

I A tartalékok éss^ríi Hasznosításával Komoly feladat a rét- és legelőgazdálkodós fejlesztése LESZÜKÜLT A MEZEI MUNKÁK KÖRE — ÁTCSOPORTOSÍTOTTÁK A MUNKAERŐT Földműves berkekben az el­múlt napok, hetek elsőszámú témája a magára sokat váratott eső volt. Böjtüs József, az izsai (lža) Béke Egységes Földmű­vesszövetkezet főagronómusa is ezt hozta elsőként szóba, ami­kor a minap a reggeli munka­elosztást követően találkoz­tunk, hogy számba vegyük az elvégzett és a még hátralévő mezei munkákat. — Tizenhét éves gyakorla­tomban ilyen őszi szárazságra még nem volt példa. Vannak tábláink, ahol szeptember vé­gén elvetettük a búzát, és még most is csak alig 40 százalékos a kelés. Öntözhető területünk sajnos nincs, így mi kétszere­sen örülünk a megváltozott időjárásnak. Milyen jó lenne egy évvel előbbre lenni, ami­kor már üzemben lesz a hét­száz hektárt behálózó beépített önözöberendezés. Ennek hiá­nyában a búza érdekében csak annyit tehettünk, hogy a ná­lunk legjobban termő fajtákat vetettük, a nehéz feltételek kö­zött is jól előkészítettük a magágyakat, messzemenően be­tartottuk az egyes fajtáknál a vetés agrotechnikai idejét, és a hiányos kelés valamint az eset­leges kifagyás ellensúlyozására a 650 hektáros vetéstervünket 13 százalékkal túlteljesítettük. A búzavetésen kívül további munkákról is már múlt időben beszélt. Az aratást követően a kombájnokat és más mezőgaz­dasági gépeket gondosan elő­készítették az őszi mezei mun­kákra. így egyetlen növény ki­vételével minden terményt az előre kidolgozott munkaterv szerint takarítottak be. Különö­sen jó eredménnyel végződött a maghere cséplése és a nap­raforgó betakarítása. Az előbbi hektáronként közel két, az Utóbbi pedig 160 hektáron 24 mázsás átlaggal fizetett a jó gondozásért. Az egyel len növény, amely esetében nem tudták tartani a betakarítási ütemtervet a cu­korrépa. Masár Dušan mérnök, a földmüvesszövetkezet elnöke, akivel a kukoricaraktárnál ta­lálkoztunk, ennek okát is rész­letezte. — A növények közül az idén a cukorrépa okozza a legtöbb gondot Nem elég, hogy nem adja a várt hozamot és más évekhez viszonyítva kisebb tö­megű a levélzete, a kiszántása kimondottan elkeserítő munka. Két háromsoros gépsorunk van, de ezek közül állandóan csak az egyik dolgozott. A kemény talajon törtek, romlottak a gé­pek. Naponta élesítettük a ké­seket, de a kiszántók ennek el­lenére sem mélyedtek kellően a talajba, sok esetben nem emelték, hanem szakították a répát. És sajnos a beleszakadt tő megmenthetetlen veszteség. — Nem úgy az a répa, a0iit a gép a földön hagy. Nem vé­letlenül van itt az elnök elv­társ —- mutatta be a főagronő- mus a szövetkezet elnökének társaságában tartózkodó Izsák Lajost, a helyi nemzeti bizott­ság elnökét. — Ha nem téve­dek, a kölcsönös segítségnyúj­tás formáiról beszélgettek. — Valóban — engedett a ki­hívásnak a hnb elnöke. — Át­adás előtt áiló bevásárlóköz­pontunk körül van még némi munka, ehhez kellene gép. Az adósságtörlesztés módjáról Is beszélgettünk. A hét végén és az elkövetkező szombaton vala­mint vasárnapon is az egyes helybeli tömegszervezetek ősz- szefogásával társadalmi mun­kát szervezünk a gépek által elhagyott cukorrépa összesze- désére. — Ide is jól Jönne egy kis segítség — vezetett be a kuko­B *+ ■* I ** *" ovuio üzem Egymás után érkeznek a spe­ciális tartályú pótkocsikat von­tató traktorok a nagykürtösi j Veľký Krtíš] Borászati Üzem udvarába. Hordják a járás me­zőgazdasági üzemeiből a szőlőt. A minőségi ellenőrzés és az át­vétel után a pótkocsik terhe a zúzóba kerül, ahonnét teljesen automatizált úton kerül a must a tartályokba. Milan Toldi agronómus elég­gé elfoglalt ember, hiszen eb­ben az időszakban a Borászati üzem dolgozóinak minden per­ce kiszámított. — Mennyi az idei felvásárlá­si tervük? — szólítom meg. — Pontosan 668 vagon, de számításaink szerint ezt a ter­vet csak mintegy 40 százalék­ra tudjuk teljesíteni. A kiesést főleg a kemény téli fagyok okozták, no meg a járás déli részét sújtó jégverés, mely kü­lönösen Lukanénye, Závada, Bussa és a járási székhely ha­tárában okozott nagy károkat. — Melyik mezőgazdasági üzem termeszti a legtöbb szőlőt? — A lukanyényei, mely há­rom község határában szüretel, de onnan nem szállítják ide a szőlőt, mivel a csábi határban lévő, korszerűen felszerelt pin­céjükben feldolgozzák, s csak később szállítják palackozásra. — Melyek a leggyakoribb szőlőfajták a járásban? — Igen jelentős az Olasz rizling, a Tramín, a Kékfran­kos, de akad más fajtákból is. — A szőlőtermesztők idén nem panaszkodhattak az időjá­rásra: sok napsütés, hosszú me­leg ősz érlelte a szőlőszemeket. Bizonyára elégedettek a cukor- tartalommal? — Ebből a szempontból az Idei év valóban kedvezett a sző­lőnek. Az utóbbi négy év leg­jobb eredménye az idei, átla­gosan 20—22 fokos a szőlő, de a Tramín elérte a 24 fokot is. 79 — Az üzem nem sok dolgo­zót foglalkoztat. Gondolom, most „erősítésre“ volt szükség. — Az egész üzemben máskor csak a 20 állandó dolgozó vég­m zi a teendőket, de most 20 % idénymunkást is felvettünk. ** Ezek főleg nyugdíjasok, de van­nak fiatalok is, akik szabadsá­guk egy részét itt kamatoztat­ják. — Az üzemnek egyik részén folyik a termelés, a másik ré­szén pedig építők dolgoznak. Tovább bővül az üzem? — Mivel a nagykurtösi járás­ban komoly jövője van a szőlő- termesztésnek, fejleszteni kell a Borászati Üzemet is. Egyelőre még csak az első szakasz ké­szült el, mely 360 vagon ter­més befogadására képes. A most épülő rész üzembe he­lyezése után 720 vagonra lesz a kapacitás. Távlati tervben szerepel a harmadik fejlesztési szakasz is, mely 1000 vagonra növeli az üzem befogadóké­pességét. BOJTOS JÁNOS rica raktárába a főagronómus. — Legkevesebb 50 vagon meg­tisztított és szárított szem van itt. Kilenc tehergépkocsinkkal szállítjuk a kukoricát žarnovi- cai, lupčai és prievidzai raktá­rakba, de sajnos nagyon kés­lekedve veszik át. Sőt, időn­ként, legutóbb például tegnap, kapunk egy táviratot, hogy át­menetileg szüntessük be a szál­lítást. A raktárunk megtelt, de még ennél is nagyobb gondot okoz, hogy az éjszakai hideg hatására a raktárban felgyü­lemlett száraz szem átnedvese­dik és pen§szedni kezd. —•- A megoldás? — Tőlünk független. Jobban kellene megszervezni az átvé­telt, hogy folyamatos legyen a szállítás. Mi csak annyit tehe­tünk, hogy áthidaló megoldás­ként egy pótraktárt készítet­tünk elő, de ez még a jelenlegi csökkentett ütemű betakarítás ellenére is nagyon gyorsan megtelik. Nem alaptalanul nyugtalaní­tó a helyzet, hiszen ilyenkor minden óra kiesése sokszoro­san megbosszulhatja magát. Ráadásul az izsai földműves­szövetkezetben nemcsak órák­ról hanem napokról van szó. Hiszen a négy kombájn az el­múlt héten két napot állt, mert nem tudták hova vinni a le­morzsolt, megtisztított és szári tott szemet. — Ezért nyugtalankodunk — mutatta a határban a főagro­nómus az egyelőre még lábon álló és hektáronként 59 mázsa körüli átlagot adó kukoricát. — Annyira gyenge már a szá­ra, hogy egy kisebb szél is megtörheti. És akkor a jelen­leg minimális betakarítási vesz­teség a sokszorosára ugorhat, hiszen a fekvő kukoricaszárről a kombájn már nem tudja le­törni a kalászt. Reméljük, hogy a probléma megoldódik, még mielőtt megromlanának a beta­karítási feltételek. Időközben dél lett, a dél­előtti tapasztalatokat összegező és ennek alapján a másnapi munkattírvet Összeállító bizott­ság ülésének kezdete. így már csak egy rövid összegezésre fu­totta az időből. — A mélyszántást győzzük erővel és géppel, a cukorrépa betakarításához pedig az egyik szomszédos földművesszövetke­zettől kaptunk segítséget. A más területeken felszabadult saját emberi és gépi erőinket is a cukorrépába csoportosítot­tuk át, ahol a betakarítás üte­me megkétszereződött, s így adott a lehetőség, hogy pótol­juk a korábbi lemaradást. To­vábbra is aggasztó tény a szá­razság, de reméljük, hogy leg­alább 30 milliméteres csapadé­kot kapunk, ami elég lesz ah­hoz, hogy a búza a tél kezde­téig kellően megerősödhessen. EGRI FERENC A prágai Sigma vállalat hatalmas szerelvényeket és szivattyúcsö­veket gyárt a KGST valamennyi országa atomerőművei számára. Az idén például 250 millió tonna értékben szállít szerelvényeket és csöveket a Szovjetuniónak. Felvételünkön: Ladislav Marsík a JS-300 típusú szerelvény pontosságát méri (Felvétel: CSTK — J. Sourek) A CSKP KB öt évvel ezelőtti novemberi tanácskozása külö­nösen igényes feladatokat ha­tározott meg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói számára, amikor célul tűzte a gabona-önellátás elérését és az élelmiszerjönellátás mértéké­nek fokozatos növelését. E fon­tos feladatokról sok szó esett a XV. pártkongresszuson, majd az ezt követő központi bizott­sági üléseken, valamint az egy­séges földművesszövetkezetek IX. kongresszusán is. A gabona-önellátás elérésé­nek egyik legfontosabb feltéte­lét a gazdasági állatók ésszerű takarmányozásában látják a szakemberek. Nem véletlenül. Hazánkban ugyanis az ötödik ötéves tervidőszakban összesen 7 000 000 tonna gabonát hasz­náltunk fel takarmányozási cé~ lókra. Mintegy hárommillió tonnával többet a tíz évvel ko­rábbi mennyiségnél. Az igen je­lentős többletfelhasználás vi­szont csak részben volt az ál­latállomány növekedésének kö­vetkezménye. A mezőgazdasági vállalatokban inkább az okozta a nagyobb szükségletet, hogy a gabonát, illetve a koncentrált takarmányokat alacsony hatás­fokkal hasznosították a gazda­sági állatok etetésében. Az egységes földművesszövet­kezetek és az állami gazdasá­gok szakemberei azóta minde­nütt konkrét intézkedéseket hoztak e kedvezőtlen helyzet megváltoztatására. A zvoleni já­rásban például, ahol a legtöbb gazdaság kiemelt termelési ágazata az állattenyésztés, a különböző új módszerek mellett a korábbinál jóval nagyobb gon­dot fordítanak a rét- és legelő- gazdálkodás eredményességé­nek fokozására. A közelmúltban többek között ezt az utat vá­lasztották a Detvai Egységes Földműves szövet kezeiben is. — Egységes földmüvesszövet- kezetünk 2100 hektáros határá­ban jelenleg 1150 hektáron folytatunk rét- és legelőgazdál­kodást — magyarázta ottjár- tamkor Pavol Ris mérnök főál­lattenyésztő. — Ez a terület azonban hamarosan megna­gyobbodik, mert a környező he­gyi tanyák földművesei egymás után hagyják abba a rengeteg gonddal, nehézséggel járó ma­gángazdálkodást és kérik fel­vételüket tagjaink közé. Számí­tásunk szerint 1980-ban már legalább 4000 hektár földünk lesz, amelynek legjelentősebb részét továbbra is a rétek és a legelők fogják képezni. A szövetkezet vezetőségének nem kevés gondot jelent a 3aa- tár nagyarányú megnövekedése. Az idei őszön már több mint 500 hektár rétet és legelőt vet­tek át a magángazdálkodóktól. Sajnos szinte minden parcella igen elhanyagolt állapotban cserélt gazdát. Ezeken a földe­ken rekultiválás nélkül semmi­képpen sem várható jó termés. — A rekultiválás komoly fel­adatot jelent számunkra a töb­bi parcellán is — hangsúlyozta Rudolf Fekiaö üzemgazdász. — Egyéb feladataink miatt évekig kevés gondot fordítottunk erre. Tavály azonban már egy nyolc­van hektáros parcellán elvégez­tük ezt a munkát. Hektáron­ként 30 ezer koronát fordítot­tunk a re kultiválásra és már az első tapasztalataink azt igazol­ják, hogy hamar megtérül ez a beruházás. Az idén, annak elle­nére, hogy a szénatermesztésre nem voltak ideálisak a felté­telek, az említett nyolcvan hek­táron csaknem 6000 mázsa ki­váló minőségű szénatermést ér­tünk el, amelyhez még hozzá kell számolni a mostani legel­tetéssel hasznosításra kerülő takarmánymennyiséget is. Az idei évre a kostolnái határré­szen húsz hektár legelő rekul- tiválását tűztük célul. Ezt a te­rületet jövőre már nemcsak le­geltetni, hanem legalább há­romszor kaszálni is szeretnénk, ugyanúgy, mint a nagy gond­dal művelt réteket. Legközeleb­bi terveink között pedig a Sla­tina folyó menti savanyú talajú rétek rekultiválása szerepel. A rétek és a legelők termés­hozamának növelését egyre in­kább indokolttá teszi a szövet­kezet állatállománya gyors- gyarapodása is. Pavol Ris mér­nök ezt így magyarázta — Ez idő tájt 690 szarvas­marhát és több mint ezer juhot tenyésztünk. A juhtenyésztésre különösen jó feltételeink van- , nak. Az utóbbi években azon­ban nálunk is nagyobb jelentő­séget kapott a szarvasmarhate­nyésztés. A tehenészetben egy­re jobb eredmények mutatják ezt. Napi átlagban most minden tehéntől tö’^b mint kilenc liter tejet fejünk a nemrégi alig 7— 8 liter helyett. Az állatok hiz­lalásában ugyancsak megjavul­tak az eredmények. Ez nem kis részben a nagyobb gonddal szervezett rét- és legelőgazdál­kodásnak köszönhető. Az idei év tavaszán 150 nö­vendékszarvasmarhát tereltek ki a legelőkre a szövetkezet is­tállóiból. A szakemberek véle­ménye szerint azonban az ősz végéig háromszor ennyi állatot is eltarthattak, jóllakathattak volna a legelők. — Mivel szövetkezetünkben csak a közelmúltban kezdtük meg a szarvasmarhaállomány gyarapítását, legelőinket jól ki­használhatták volna azok a gazdaságok is, amelyek ilyen területtel nem rendelkeznek. Néhány helyen ajánlatot is tet­tünk erre, de csupa olyan vá­laszt kaptunk, hogy örömmel ide szállítják az állatokat, ha mi pásztorokat adunk a csorda őrzésére és gondozására. Ilyen szolgáltatásra nekünk nincs le­hetőségünk. Magunknak is ko­moly gondot okoz a munkaerő- hiány. Detváról már évek óta senki sem jött hozzánk állat- gondozónak. A tehenészetbe a környező hegyi tanyákról sze­mélygépkocsival kényszerülünk behozni a fejőket a reggeli és az esti fejeshez. Korábban dél­ben is fejtünk. Éppen a mun­kaerőhiány miatt kellett átszer­veznünk a munkarendet. A jövő év tavaszától kezdve az efsz egyre nagyobb saját ál­latállománya hasznosítja majd a legelők termését. A vezetőség azt tervezi, hogy 1985-ig foko­zatosan 600-ra növeli a tehe­nek-, 2200-ra a növendékállatok és ötezerre a juhok számát. — A rét- és legelőgazdálko­dásunkban feltárt nem kis tar­talékok lehető legjobb kihasz­nálása érdekében elhatároztuk, hogy több egységes földműves­szövetkezet összefogásával fel­építünk egy 2200 férőhelyes, korszerűen gépesített borjúne­veidét. Az összesen 30 millió koronás beruházást igénylő és hamarosan átadásra elkészülő neveidéből évente 900 állat ke­rül ki, amelyeket később a le­gelőkön fogunk tartani. Eteté­sükhöz egyáltalán nem lesz szükség koncentrált takar­mányra. A téli takarmányszük­séglet legjelentősebb részét pe­dig a sorjában rekultiválásra kerülő rétek minden bizonnyal kiváló minőségű termése fogja adni. — Milyen egyéb lehetőségeik vannak a koncentrálvtakar- mány-szükséglet csökkentésére. — Tehenészetünkben most egy-egy liter tejre számolva 35 deka koncentrált takarmányt etetünk. Tudjuk, hogy ez na­gyobb adag annál, amilyen já­rásunk több gazdaságában az állattenyésztők kiváló munká­ját dicséri. Most azonban, hogy már mindinkább megmutatkozik a rétek és a legelők rekultivá- lásának eredménye, egyre több a kiváló minőségű széna, a tejtermelés növelése mellett 30 dekánál is kevesebbre akarjuk csökkenteni a koncentrált ta­karmányadagot. Ésszerűbb ta­karmányozási programot dolgo­zunk ki azonban a hizlaldákban is. Szövetkezetünk kommunista és pártonkívüli szakemberei ugyanis egyformán tudatában vannak annak, hogy mennyire fontos a gabonával, illetve a koncentrált takarmányokkal való megfontolt és takarékos gazdálkodás. Egyre jobb ered­ményeink azt bizonítják. hogy helyes utat választo^t'mv LALO KAROLT KÉT MUNKAELOSHAS KÖZÖTT

Next

/
Thumbnails
Contents