Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-01 / 258. szám, csütörtök
Neves együttes élén Štefan Klimo érdemes művész hatvanéves Várják őket a gépek LÁTOGATÁS EGY KORSZERŰ SZAKMUNKÁSKÉPZŐBEN Az iskola udvarán kék munkaruhás fiúk; külsőjükből ítélve műhelygyakorlatról jönnek. S csakugyan, ahogy tüzetesebben körülnézek, arrébb meglátom a tanműhelyeket is. Majd tornatermet, sportpályát és úszómedencét fedezek fel. Amott korszerű diákotthon és tágas étkezde. Az épület főbejáratán tábla: Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola, Ud- várd (Dvory nad Žitavou).* — Szaktanintézetüak tíz évvel ezelőtt, 1969 szeptemberében kezdte meg működését — tájékoztat az igazgató távollétében Michal Hozlár mérnök, az iskolai pártalapszervezet elnöke. A párkányi magyar és a inaňai szlovák tanítási nyelvű mezőgazdasági iparitanulóiskola összevonásával létesült intézményünk. Mivel az említett helyeken a növendékek elégtelen feltételek között tanultak, az illetékesek úgy döntöttek, hogy Udvardon építenek korszerű, az elméleti, és gyakorlati oktatás céljainak egyaránt megfelelő tanintézetet. Kezdetben tanítványaink két év alatt mezőgazdász-gépesítő szakon szerezhettek szakmunkásbizonyítványt. Persze, évekkel ezelőtt még olyan tanulókat is felvettünk, akik nem végezték el az alapiskola nyolc vagy kilenc osztályát. Nekik tehát pótolniuk kellett intézetünkben azt, amit az alapiskolában elmulasztottak. Az utóbbi években viszont a helyzet egészen más, nálunk is megváltoztak a követelmények. — Bizonyára oktatási rendszerünk korszerűsítésére, arra a nagyszabású oktatásfejlesztési programra gondol, amely a szakmunkásképzésben is gyökeres változásokat eredményez — vetem közbe. — Igen, a mi intézetünk is a korszerűsítés útjára lépett, azaz új típusú, középfokú szakmunkásképzővé alakult. A szlovák osztályokban már harmadik, a magyar osztályokban pedig második éve oktatunk új koncepció szerint. Ennek értelmében megváltozott a képzés ideje és tartalma is. A fiatalok négy év alatt érettségi és szakmunkás- bizonyítványt szerezhetnek a mezőgazdasági-gépészeti szak állattenyésztési irányzatán. Erre az új szakra már lányokat is felveszünk, a korábbi években iskolánk ugyanis csak fiúknak volt fenntartva. Talán mondanom sem kell, hogy az új típusú osztályok végzőseinek széles körű érvényesülési lehetőségük van: vagy elhelyezkedhetnek, vagy továbbtanulhatnak felsőoktatási intézményekben. — Persze, a helyzet korántsem ilyen egyszerű — folytatja —, hiszen a képzés új formája mellett megmaradt a régi szak is, a traktoros-gépesítő növénytermesztési irányzattal. Ezen a szakon a képzési idő három év; a végzősök szakmunkásbizonyítványt, traktor- és kombájnvezetői jogosítványt kapnak, s hegesztői vizsgát tesznek. Néhány év múlva azonban ez a szak is korszerűsödik s mezőgazdasági gépész szakká alakul. Egyébként ebben a tanévben tizenkét osztályunk van: hétben szlovák, ötben pedig magyar nyelven folyik a képzés. Jövőre hat-hat osztályunk lesz. A tanulók száma 284; elméleti oktatásukról 11, szakmai képzésükről 20, nevelésükről pedig 9 pedagógus gondoskodik. Míg a pártelnökkel a szakmunkásképzés gyors és nagy áramlású változásairól beszélgetünk, megérkezik Benkovics József mérnök, igazgató. — Hogy milyen a tanintézetünk iránti érdeklődés? Sajnos, nem egészen kielégítő. Az új típusú szakon nincsenek különösebb nehézségeink, hiszen a magyar tagozat szlovákiai jellegű, tehát nem csupán a járásunkból, vagy a nyugat-szlovákiai kerületből vehetünk fel tanulókat. Jó lenne azonban, ha még többen jönnének a középszlovákiai kerületből, s a keletiek sem kerülnének el bennünket. Rosszabb a helyzet viszont az iskola régi típusú képzési szakán; csak széles körű toborzással érjük el a kívánt létszámot. Pedig nem jár rosszul, aki ide jelentkezik! Nemcsak a képzés, hanem a fiatalok étkeztetése, bentlakása is teljesen ingyenes. Sőt, munkaruhát és havi 50—190 korona zsebpénzt is kapnak aszerint, ki milyen eredményeket ér el. Az elhelyezkedési, érvényesülési lehetőségekről nem is szólva. Szocialista államunk valóban sokat áldoz a szakmunkásképzésre, nagyvonalúan gondoskodik a szakmunkásfiatalokról. Erről nemcsak itt, más szaktanintézetben járva is meggyőződhettem. De vajon mit tesz az intézet az új típusú szakmunkások szemléletének, arculatának formálásáért, hiszen az iskola nem csupán tanulást és szakmai képzést jelent. — Intézetünk támogatja a fiatalok SZISZ-tevékenységét, szakköri munkáját, pedagógusaink ügyelnek arra, hogy a tanulók a szabad idejüket kulturáltan, hasznosan töltsék el — mondja az igazgató. Aztán megemlíti, hogy iskolájukban többféle szakkör is működik: ateista, lövészeti, atlétikai, motoros, fotó stb. S nemrégen, hogy lányok is kerültek az iskolába, kulturális szakkört is alakíthattak. Tagjai rövidesen, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján mutatkoznak be a közönségnek. Majd az igazgató beszámol a tanulók sporteredményeiről; növendékeik főleg a lövészeti versenyeken szerepelnek sikeresen, de ott vannak a politikai és kulturális vetélkedőkön is. És rendszeresen részt vesznek a szaktanintézetek között folyó kézügyességi versenyen is. Két ízben már kerületi győztesek lettek. — Tanulóink rendkívül jelentős társadalmi munkát is végeznek — szól közbe Kóta Róbert mérnök, gyakorlatvezető, aki az óraközi szünetben benéz az igazgatói irodába. Majd kimutatásokat hoz, hogy megjegyzését számadatokkal is alátámassza. A fiatalok a környék szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban ez év őszén 18 000 órát dolgoztak. Hogy ez mit jelent? Harmincöt vagon paprikát, szőlőt s egyéb terményt. Aztán ismét az igazgató veszi át a szót: — Nem nyernénk teljes képet az udvardi szakmunkásképzőről, ha nem szólnánk külföldi, magyarországi és NDK-beli kapcsolatainkról. Az intézet baráti kapcsolatokat ápol a Velencei Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettel és a langeinstein-böhnhausen-i ipa- ritanuló-iskolával. Az együttműködés kölcsönös látogatásokban, közös sportrendezvényekben nyilvánul meg. Különösen jó a kapcsolatunk a magyarországi intézettel: évente általában 30 tanuló háromhetes gyakorlaton vesz részt Velencén, ezenkívül tankönyveket is kapunk a testvériskolától. Az NDK-ba többnyire tíz tanulót küldünk gyakorlatra. Hogy a diákcsere mennyire hasznos, felesleges bizonygatni. De ezen felül jobb tanulásra és munkára is ösztönzi a szakmunkástanulókat, hiszen a külföldi út voltaképpen jutalomutazás — fűzi hozzá. Közben vendég érkezik: František Gaža mérnök, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Nevelés- és Művelődésügyi Intézete kerületi fiókjának vezetője. Amikor értesül látogatásom céljáról, röviden csak ennyit mond: — Az udvardi szakmunkásképző a kerület egyik legjobban felszerelt és legeredményesebben működő intézete. Bár a többivel is csak ennyi gondunk lenne. Ezt okvetlenül írja meg. TÖLGYESSY MÁRIA Nótaszótój, zongoraszdtól hangos .i bratislavai Stúr utca egyik sarokháza. Helyiségeiben a Lúčnica népi együttes énekkara próbálja legújabb számait. Ennek a ma már világszerte ismeri együttesnek az igazgatója, művészeti vezetője és egyben kórusigazgatója dr. Štefan Klimo érdemes művész ma tölti be hatvanadik évét. Stefan Klimo Zvolenban született. A kórusművészét hagyományainak ápolásával már családi környezetében megismer- kedetl. Ekkor szerette meg ezt a műfajt. Később Bohumil Jelinek professzor pedagógiai irányítása is döntő szerepet játszott művészi fejlődésében. Gimnazista korában a kiváló Tatran énekkar tagja lett, s annyira kitűnt tehetségével, hogy a karigazgato asszisztensévé nevezte ki. Ebben az időben több kiváló kórust is vezényelt, s az 1946— 51-es években a Tatran vezető karnagya lett. Az 1951-es év határkő a művész életében. Meghívják az alig három éve működő Lúčnica együttesbe, s azzal a szép. de nehéz feladattal bízzák meg, hogy egységes és magas művészi színvonalú énekkart kovácsoljon az addig elég rendszertelenül énekelgető, lelkes fiatalokból. Azóta Stefan Klimo neve elválaszthatatlan a Lúčnicától. Ez a kiváló kórus az eltelt idő alatt hatalmas utat tett meg. Első önálló sikereit Štefan Klimo vezetésével 1955-ben aratja. Ekkor a prágai kórus- versenyen első helyezést nyer. Az énekkar sikereinek, liang- versenykörútjainak és díjainak egész sora jól érzékelteti nemcsak magának a kórusnak, hanem vezetőjének eddigi művészi útját is. 1955-ben a kar Moszkvában és Kijevben mutatkozik be, 1956-ban az NDK-ban, Magyarországon, Dániában, Norvégiában és Svédországban lép fel. Ugyanebben az évben a női kar Dél-Amerika közönségének énekli a szlovák népdalkincs gyöngyszemeit. 1957-ben Moszkvában a kórus Európa legjobb Magyarországon a tanulmányi versenyeknek több évtizedes hagyományuk van. A matematikai versenyt 1894-ben alapították, s ezen minden ősszel abban az évben érettségizett tanulók vehetnek részt. A verseny a matematikában tehetséges tanulók seregszemléjét jelenti napjainkban is. Nem csoda, hogy ezeken a versenyeken kiváló matematikusok és fizikusok egész sora nevelkedett. A versenyek feladatai most könyvalakban is megjelentek, Matematikai versenyfeladatok címmel. A feladatok egy részét két kötetben New Yorkban is kiadták, angolul. Ebből is látható, hogy a régebbi versenyek anyagának tanulmányozása fontos szerepet játszik a matematikai versenyekre való felkészülésben. A kötet a felszabadulás utáni országos középiskolai tanulmányi versenyek {1947—1970) és a nemzetközi matematikai diákolimpiák (1959—70) feladatait és ezek megoldásait tartalmazza. A szerző. Molnár Emil a bevezető részben érinti a magyarországi matematikai versenyek szervezésének módszertani és pedagógiai kérdéseit. A gyűjtemény, amely elsősorban a matematikatanárok képzésében fontos szerepet beénekkaratval méri össze tudását, s két ezüstéremmel tér haza. Stefan Klimo 1962-től a nép- daléneklés mellett a klasszikus capella kórusirodalom remekműveit is gyakorolja énekkarával. Azóta a kar repertoárjában a kórusirodalom minden stílusa helyet kapott. Sikerrel szerepeltek az új műsorral a brnói, jihlavai és prágai kórusfesztiválokon. s az egyik legszebb eredményük az angliai I.langolen- ben rendezett fesztivál első és második díja. 1967-ben az olaszországi Arezzóban, a XV. Concorso po- lifonico Internazionale fesztiválon Európa, Észak- és Dél- Amerika harminc kórusának erős mezőnyében a Lúčnica vegyeskara első díjat nyert, a női kar pedig egy második és egy harmadik díjat szerzett. A siker után Olaszországban, Svájcban és az NSZK ban adtak hangversenyeket. 1968-ban újabb turné a Szovjetunióban, majd 1969-ben az egyetemi kórusok fesztiválján lépnek fel New Yorkban, ahol a kritika — a részt vevő kórusok közül — a Lúčnica énekkarát minősítette a legjobbnak. Ezután egy sikeres hangversenykörút következik az USA-ban és Kanadában. Az amerikai kontinensről visszatérve még ugyanabban az évben megszerzik a svájci Mont- reux-ban a Grand Prix-t, majd az 1970-es világkiállításon Osa- kában negyven hangversenyen lépnek fel. Ezeket a jelentős sikereket az együttes Stefan Klimo vezetésével érte el. A kórus érzékenyhangszer az avatott művész kezében és Stefan Klimo mestere ennek a hangszernek. Hazánkban ma ő a legjobb karigazgatók egyike, művészetét több kitüntetés is fémjelzi. 1968-ban hazánk kormánya az érdemes művész címmel tüntette ki, 1969-ben elnyerte a Frico Kafenda díjat, s megkapta a moszkvai Világifjúsági Találkozó és az arezzói nemzetközi kórusfesztivál zsűrijének külön- díját is. SCHLOSSER 1CLÄRA töltő Elemi matematika című szaktárgy segédkönyve, kiválóan szolgálja szakmai, didaktikai elrendezése folytán a tájékozódást. A kötet pozitívuma, hogy a témák szerint csoportosított feladatok feldolgozása során egy-egy feladat több módszerrel való megoldását is tartalmazza. A megoldásokat jegyzetek követik, amelyekben értékes elméleti kiegészítések találhatók (főleg algebrából, számelméletből és geometriából). A jegyzetekben a fogalmak meghatározásaival, az egyes tételek bizonyításaival és különböző utalásokkal bővíti a szerző az olvasó ismereteit. Molnár Emil gazdag és sokrétű feladatgyűjteménye a 233 megoldott feladattal és színvonalas, bő jegyzetanyagával sok hasznosítani valót kínál a különböző matematikai versenyek résztvevőinek, tehetségesebb gimnazistáknak és szakközép- iskolásoknak. Haszonnal forgathatják e kiadványt a matematikai szakkörök vezető tanárai és mindazok, akik szeretik az igényes, szellemes feladatmegoldásokat. E vaskos — áttekinthető formában közreadott — feladatgyűjtemény átültetve szlovák nyelvre is minden bizonnyal sikert aratna OLÁH GYÖRGY KÉT KIVÁLÓ ZENEKAR Bach III., D-dúr zenekari szvitjének nagyszabású, Nyitányával kezdődött a bratislavai zenei ünnepségek zárókoncertje. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a Szlovák Filharmónia nagytermét és a kamerák segítségével több százezren követhették nyomon az Ondrej Lenárd karmester és a Csehszlovák Rádió bratislavai szimfonikus zenekarának igazi zenei élményt nyújtó produkcióját. Bach Zenekari szvitje közül a 3 trombitára, 2 oboára, vonós zenekarra és csembalóra írt III. D-dúr szvitje a közismert kompozíciók közé tartozik. A méltóságteljes, pontozott ritmusú kezdő tétel után, a második tétel, az Air gyakran hangzik fel önálló koncertdarabként is. Méltán az egyik legnépszerűbb Bach- tétel a szvit hagyományaitól eltérően nem stilizált tánc, hanem önmagáért való ének. a szinte vég nélkül áradó ba- chi dallam egyik csodaszép példája. Szépen, tisztán, áttetszőén szóltak a vonósszólamok, hajlékonyán a kantillénában, pregnánsan, feszesen az ellenpontozó szakaszokban. A rendkívül igényes trombitaszólók kezdeti kisebb megbicsaklásai után, kiegyensúlyozottan, világosan, nem túl harsogóan illeszkedtek a precíz vonósokhoz. A csodálatosan lírai Air után vidám, jól eltalált tempókban szólaltak meg a tánctételek. Meglepően nagy közönség sikert aratott Eugen Suchoň B-A-C-H című kompozíciója. A szonáta formában készült egytételes, vonószenekarra, szólóorgonára és ütőhangsze rekre írt zenemű fő témája a b, a, c, h zenei hangokra, Bach nevének kezdőbetűire épült. Az 1972-ben komponált mű már Európa-szerte nagy elismerést szerzett. Suchoň, akárcsak több más nagy mes tér, a nagy zenei lángelme tiszteletének és érte való ra ' jongásának adózott e művével. A karmester szabad teret engedve az orgonaszólamnak, melyet dr. Ferdinand Kiinda szólaltatott meg, dinamikai kontrasztokkal, a részletek gondos kidolgozásával, biztos kézzel tolmácsolta a művet. A koncerten jelenlevő nemzeti művészt hosszan tartó tapssal köszöntötte a lelkes közönség. Ondrej Lenárd kiemelkedő karmesteri teljesítménye volt Paul Hindemith Mathis, a festő című szimfóniájának tolmácsolása. A mű eredetileg operának készült, szövegét maga a szerző írta. A 16. században élt Matthias Grünewald festőművész alakját mintázta meg, küszködéseit, válságait, művészi diadalát. Az operából a szerző később (1934-ben) 3- tételes szimfóniát írt, amely világszerte nagy sikert aratott. Ma már ezt az alkotást a műfaj modern klasszikusai között tartjuk számon. Az első tétel témája régi népdal, a második mély megilletődöttséget sugalló gyászzene, a harmadik tétel az opera fináléját dolgozza fel — a művész küzdelmeinek drámai ábrázolása. A szimfónia tömör, mély, erőteljes megfogalmazású, meggyőző kifejezése a modá- lis középkori hangzásvilágtól a hangnemnélküliségig ível. A karmester kitűnő stílusismerettel, kiegyensúlyozottan irá nyitotta az előadást. Gyönyö rűek voltak a kamarajellegű hangzások. Külön ki kell emelnünk a kürt, oboa és — különösképpen — a fuvola csodás hangszínét. A bratislavai rádiózenekar bizonyította, milyen nagyszerű teljesítmé nyekre képes, hogy az élvonalban áll. Pontos összjáték kai, jó koncentráltsággal szólaltatta meg a legnehezebb részleteket is. örvendetes tény, hogy a szlovák főváros két ilyen kiváló képességű ze nekarral büszkélkedhet, mint a Szlovák Filharmónia szimfonikus zenekara és a Cseh szlovák Rádió szimfonikus zenekara. CSUKÁS ZSOLT Slejan Klimo érdemes művész a Lúčnica együttessel (CSTK felvétele) Tanároknak és gimnazistáknak Versenyfeladatok matematikai olimpikonoknak
