Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-01 / 258. szám, csütörtök

Hazánk monopol alumínium termelője, a Žiar nad Hra nom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzem kilenc hónap alatt terven jelül több mint 5 millió korona értékben szállított alumíniumot a

megrendelőknek. A tavalyi évihez viszonyítva a terme lés terjedelmét 5 százalék kai növelték. Túlteljesítet ték egyben az exportjelada- tokát is. A szocialista or szágokba irányuló kivitel

Jeladatait több mint 116

százalékra, a lökés államokba irányulóét 147 százalék ij

ra teljesítették. A kíemelke %

dő eredményeket főleg a jól szervezett szocialista versenymozgalommal érték el, amelybe a dolgozók 90 százaléka bekapcsolódott Felvételünkön Ján Folton művezető és Ján Medved.‘

öntödei munkás, a Vladimír Pacái szocialista tnunkabri gád tagjai az öntés előtt

(Felvétel:

T. Babjak — ČSTK)

Mi szüli a szép eredményt?

ÖSSZEFOG A FALU NÉPE # VITÁK, ESZMECSERÉK

Aki először jár Ipolyvisken (Vyškovce nad Ipľom) tapasztalhatja, hogy nem akármilyen faluban jár. Ezt már a falu rendezett, parkosított utcái Is jelzik. Virág is akad bőven a esi- nosabbnál csinosabb házak előtt. Ám Ipolyvisk mégsem rendezettségéről híres, hanem inkább arról, hogy itt mély gyökere, hagyománya van a munkásmozgalomnak. 1924-ben alakult meg a kommunista párt helyi szervezete. így sok veterán kommunistát tudhat magádnak a falu. Nem véletlenül hívják hát egymás között a vis- ki kommunisták a falusi párt- szervezetet „veteránok párt- szervezetének“.

— Persze, Ipolyvisk sem volt mindig ilyen rendezett és szép, még húsz évvel ezelőtt sem — Jegyzi meg a tárgyilagosság kedvéért Námer Ödön igazgató- tanító, a falusi pártszervezet elnöke.

Námer Ödön ugyanis húsz éve került tanítani a faluba.

— Akkor még az iskola is egy rozoga épületben volt — fűzi tovább szavait.

Ma egyszintes, új iskola áll a régi helyén, itt beszélgetek vele és Bartal Károllyal, a hnb elnökével, aki régi kommunista családban nőtt fel, s onnét hozta magával a nyílt, őszinte szókimondást. Első megjegyzése most is bíráló.

— Amikor egyesült a szövetkezetünk az ipolyságival, akkor vált kefté a pártszervezetünk is, amit én máig helytelenítek, így valahogy az erőnk is megoszlik. Akkor hatvan tagja volt a pártszervezetünknek, ami egy alig ezer lakosú községben elég nagy szám. Ma fele annyian vagyunk, a többség nyugdíjas, idős párttag.

— Egyfelől ez jó is — kapcsolódik újra a beszélgetésbe o pártelnök. — Tapasztalt, képzett elvtársak, jó velük együtt dolgozni. Már csak ezért is jó lenne, ha a szövetkezetben dolgozó kommunistákkal lennénk egy pártszervezetben, mert ott sok a fiatal és tanulhatnának sok mindent a harcokban, munkában edzett veterán kommunistáktól.

— No, ezt csak úgy mellékesen jegyeztem meg mondja mosolyogva Bartal Károly. — Megvagyunk mi azért így is, tudjuk a kötelességünket. Azt tartottuk mindig, nem várni kell az értelmes feladatokat, hanem megkeresni és megoldani.

— Ügy tudom, hogy Ipolyvisken a jó pártmunka már régen bizalmat teremtett a közvéleményben, s ez pedig garantálja a további jó együttműködést a falu dolgozóival.

— Az igaz, hogy községünk dolgozói, de mindenekelőtt a párttagok eredményeink . és gondjaink értékelésekor, megvitatásakor azonos véleményen voltak velünk. Ezért is volt könnyű községünket arra a szintre emelni, ahol ma vagyunk. Lényegében, amit akartunk, azt—meg is valósítottuk. Még a közellátás területén kell valamit javítanunk.

Ehhez gondolattársításként

még hozzátenném: igazán jó munkát csak akkor lehet végezni, ha pontosan tudjuk az irányítás, a vezetés* melyik szintjén mit kell tenni. S az ipolyviski falusi pártszervezet vezetői ezt mindig tudták. Ezért mondhatta olyan magabiztosan Bartal Károly:

— Mi mindig és mindenben az elsők között voltunk. Minden megvan a faluban. Most már azon törjük a fejünket, mii is építsünk még?

— A pártszervezetben azéri akad így is bőven tennivaló — jegyzi meg a pártelnök. — Itt van például az új pártoktatási év. Erőnket most erre kell összpontosítanunk. Az ünnepélyes megnyitás már megtörtént. Még ebben a hónapban megtartjuk az első előadást is. Szeretnénk, ha a pártoktatás színvonala az új oktatási évben is magas lenne. A mércét mi ebben is magasra emeljük. Ott, ahol ennyi tapasztalt, veterán párttag van, nem is lehet másképpen.

— Tehát e téren is sokat várnak, mit tudnak nyújtani?

— Ez nemcsak rajtunk múlik, sajnos. Erről talán a kolléganő, Michňová Margita nyilatkozzék. Őt bíztuk meg a pőrtoktatás vezetésével.

Amíg Michňová bejön, átnézem a pártszervezet munkatervét. Jól tükrözi ez is a tennivalók sokaságát. A tervben pontosan rögzítették az előadások időpontját is, s e szerint hét előadás lesz.

A bemutatkozás után Michňová elmondja, hogy mindegyik témára külön előadójuk van.

— Ez bevált, jó módszer — mondja. — Minden előadó azt a témát választhatja, amelyik a legközelebb áll hozzá. S az, hogy minden előadó csak egy anyagot ad elő, bö lehetőséget kínál a felkészülésre is, ami nem elhanyagolható szempont.

— Kap-e más segítséget i az előadó a felkészülésre?

— Igen. A Járási Politikai Nevelés Háza minden témához külön szemináriumot szervez. Ez eddig a járási székhelyen, Léván volt. Kérésünkre a járási pártszervezet biztosítja, hogy Ipolyság körzetének, mivel itt sok a pártszervezet — Ipolyságon tartsák a szemináriumokat.

— Gond, probléma?

— A legnagyobb az, hogy a segédanyagokat, sajnos, a legtöbb esetben későn kapjuk meg. így volt ez tavaly is. Hogy hol a hiba, nem tudom. Már többször szóvátettük az illetékes járási pártszerveknél. ígéretet, azt mindig kaptunk. Reméljük, hogy az idén nemcsak ígéreteket kapunk, hanem a segédanyagokat is, mégpedig időben és magyar nyelven is.

— A színvonalas előadás feltételezi a színvonalas vitát is?

— Azt szoktuk mondani magunkról, hogy vitázó nép vagyunk. Ezt már apáinktól örököltük, s ez jó örökség — adja meg a tömör választ Bartal Károly. — Persze a kérdés soha sem az, hogy vitázzunk-e vagy sem, hanem az, hogy min vitázzunk?.

— Bátorítást az őszinte véleménymondásra a falu népe, tőlünk, kommunistáktól kap. Igaz, mi mindig hangsúlyozzuk, hogy a vita legyen javító szándékú, a közéleti aktivitást szervező, természetesen meggyőző érvek felsorakoztatásával. 4 mostani vitáink akár a pártgyülésen, vagy a nyilvános pártgyűléseken nagy hangsúly- lyal szólnak közéleti és gazdasági kérdésekről. Pártszervezetünk fel is készül az ilyen vitákra. Nemcsak a nézetek tisztázódnak, hanem olyan kérdések is felvetődnek, amelyekről mi esetleg nem is tudunk. Már régen leszögeztük azt, hogy az alkotó vitának mindig van lét- jogosultsága a politikai munkában. Minél közelebb áll a vita a konkrét gyakorlathoz, annál könnyebb a feladatok megoldása — mondja a pártelnök.

Ehhez én csak annyit tehetek: Ipolyvisken ez az eredményekben is pontosan lemérhető.

TÖRÖK ELEMÉR

Közhelyek nélkül

Ezekben a hónapokban hatványozott feladatok hárulnak a pártszervekre, pártszervezetekre, minden kommunistára. A XV. pártkongresszus, valamint az azóta tartott központi bizottsági ülések határozatainak megfelelően a 6. ötéves terv sikeres befejezése, a párt célkitűzéseinek megvalósítása, minden munka, politikai, gazdasági és társadalmi tevékenység minőségének javítása és hatékonyságának fokozása képezi a kommunisták elsőrendű törekvéseit.

Ehhez persze a párt átütő erejű propagandamunkájára és agitációs tevékenységére — átfogó, ugyanakkor részleteiben is átgondolt tömegpolitikájára van szükség. Mégpedig abban a felfogásban, ahogy arról már a CSKP XV. kongresszusán szólt Gustáv Husák elvtárs: „Megnyeri politikánknak a dolgozókat — ez az emberek körében mindennapi nevelő munkát, türelmes meggyőzést és egyéni példamutatást igényel. Ez a munka kitartást és türelmet, az emberhez voló jó viszonyt feltételez, gondjainak és problémáinak megértését feltételezi. Politikai gyakorlatunkból sohasem szabad kivesznie e lenini gondolatnak: kapcsolatot teremteni a néptömegekkel, köztUk élni, ismerni gondolkodásukat, tudni megközelíteni őket, állandóan megnyerni bizalmukat“.

Ezért is, meg egyébként is a kommunisták állandóan a közfigyelem reflektorfényében állnak. A pártonkívüliek tömege tőlük vár útmutatást, határozott irányítást és követésre méltó magatartást — mint politikai meggyőződésük, érveik legkézzelfoghatóbb bizonyítását. A kommunisták zöme a párt normái szerint él, dolgozik s viszonyul az emberekhez, a társadalomhoz. Sőt, továbbmenve: nemcsak életmódjuk példaadó, hanem meggyőző politikai-világnézeti hatást gyakorolnak közvetlen környezetükre, munkatársaikra is.

Sajátságos küldetést töltenek be e téren az agitációs csoportok. A pártszervezetek irányításával ma országosan 36 000 agitációs kollektívában tömörült 433 ezer jól képzett agitátor dolgozik. Nem csekély politikai erőt képviselnek, s működési területük is széles. Ök a legfőbb szószólók a nyilvános partgyűléseken, a lakossággal folytatott beszélgetéseken, az üzemi munkaértekezleteken, gyakran a tömegszervezetek, főleg a szakszervezet műhelybizottsá- gi, alapszervezeti' és üzemi értekezletein. Szoros kapcsolatban vannak a tömegekkel, képzettségük és rátermettségük s a tömegpolitikai munkában szerzett tapasztalataik alapján a leghamarabb fogják fel és jelzik a pártszerveknek a tömeghangulatot, az emberek állásfoglalását egy-egy pártakcióval kapcsolatosan. Ök értik meg gondjaikat, problémáikat, sérelmeiket — de ők tapasztalják elsőként helyeslésüket, egyetértésüket, és elégedettségüket is. A munkájukkal, fellépésükkel szemben támasztott alapvető követelmény, ahogy azt Lenin is kifejezte egyik írásában, hogy egyszerű, világos nyelven szóljanak a tömegekhez, ne zúdítsák rájuk a bemagolt terminológiák, előre gyártott meghatározások, az át nem gondolt jelszavak össztüzét, hanem konkrét tények, adatok, felfogható érvek alapján, frázisok hangoztatása nélkül kefl megértetniük az emberekkel a párt politikáját.

De nemcsak tőlük, hanem minden más területen dolgozó kommunistától is elvárja pártunk, hogy állandóan szem előtt tartsák ezt a lenini koncepciót. Hiszen a dolgozó tömegek eléggé érettek ahhoz, semhogy elfogadják a tetszetős, de tartalmatlan közhelyeket, vagy a hazug prédikációkat.

MIKUS SÁNDOR

Á jó vezetés követelménye

A termelés minőségének javítása % A szakszervezeti munka feladatai

A Szakszervezetek Központi Tanácsának VII. plenáris ülését követő héten találkoztam Vladimír Lahoda elvtárssal, a prágai MOTORLET vállalat üzemi bizottságának elnökével. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy szóról szóra idézte František Brabenec elvtárs titkári beszámolójának egyik megállapítását:

— Tökéletesíteni kell az irányító munkát. Mégpedig a szakszervezeti tisztségviselők kezdeményezésére és' felelősségére alapozva.

Vállalatuk az esztendő első hat hónapjában az árutermelés tervét 104 százalékra teljesítette, a kiviteli tervet 6 százalékkal lépte túl, tehát nem tartozik a plenáris ülésen terv- teljesítésükben lemaradottak- ként emlegetett vállalatok közé. Hogy mégis az idézett megállapítást tartják a legfontosabbnak, ezzel indokolta:

— Manapság sokat beszélünk a minőségről. Elejét akarjuk venni, hogy az emberek ezt frázisként értelmezzék, hogy a minőség jelentőségét lebecsüljék. A tisztségviselők, a káderek és általában a vezetés meg a dolgozók közvetlen kapcsolatától függ, hogy milyen mértékben sikerül ezt megvalósítani.

Véleménye igazolásaként a plenáris ülésen is megvitatott tényekre hivatkozott: az utóbbi négy évben, átlagosan emelkedett a dolgozók részvétele a termelési értekezleteken, ma már 66 százalékos, a résztvevők mintegy 50 százaléka pedig a szólás jogával is élt, javasolt, bírált, elmondta észrevételeit, de azoknak csak 8 százalékát sikerült érdemlegesen hasznosítani.

— Szembe kell néznünk a problémákkal — mondta —, és úgy tökéletesíteni az irányítás és a termelőmunka minőségét.

Elképzelésük szerint az albizottságok elnökeinek a jövőben gyakrabban, legalább negyedévenként találkozniuk kell a szakszervezeti bizalmikkal. Ahogyan az alapszabályzat előírja, mindegyik szakszervezeti csoportnak havonta, mindegyik műhelybizottságnak legalább háromhavonta egyszer megbeszélést, gyűlést kell tartania.

— Szembe kell néznünk a ténnyel —• hangsúlyozta —, hogy a vezetésre alkalmasság követelménye a politikai szilárdság, a szakmai hozzáértés és a vezetőképesség. Aki nem tud lépést tartani a követel- ményekel, a gyors fejlődéssel, elkényelmesedett, elvesztette érzékét az új iránt, nem való tisztségviselőnek.

A termelés minőségének javításával kapcsolatosan elmondta, hogy bár a technológiai előírások betartását rendszeresen ellenőrzik a komplex racionalizációs brigádok, meg néhány más válallati alakulat, az első negyedévben kapott reklamációk alapján értekezletet hívnak össze, és arra a megrendelő vállalatok képviselőit is meghívják.

— Bátran szembenézhetünk a problémákkal — magyarázta. — A fejlesztési részleg és a fejlesztésbe bevont kollektívák kommunistái pártfeladatot teljesítve, úgy szervezték meg a munkát, hogy az első félévben teljesítették feladataikat, és megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy a motorok működési időtartama az üzembe helyezés és az első nagyjavítás között jövőre már a szokásosnak a kétszerese legyen.

A 3-as számú részleg és a szerszámgyári műhelybizottságban működő kommunista szak- szervezeti tisztségviselők kezdeményezését említette követendő példaként:

— Megszervezték a szakszervezeti tagság politikai nevelését. És nemcsak a forma kedvéért, hiszen felismerve az aktuális problémákat, a politikai közgazdaságtan kérdéseit vették elő mint témát. A Cseh Műszaki Főiskola szakszervezeti tisztségviselőit hívták meg előadóknak, s a témakörüket megvitatva eljutottak a felismeréshez: közös szocialista felajánlást írnak elá. Az előadók részt vállalnak a termelés minőségének javításában is.

Elmondta, hogy ennek alapján már nemcsak elképzelés, hanem reális lehetőség: 1980 végére elérni, hogy a motorok üzemelési ideje a jelenleginek négyszeresére növekedjen.

— Így lesz minőségi váltó zás a politikai nevelés fokozá sa nyomán a termelésben — ál lapította meg.

A Szakszervezetek Központ Tanácsa VII. plenáris ülése ha tározatainak teljesítését döntő en új fejezetnek minősítve szakszervezeti munkában, a tel jesítésre vonatkoztatva ez mondta:

— Bátran szembe kell nézn a problémákkal. Meggyőződé sünk, hogy mindegyik szakszer vezeti tag arra törekszik, hogy a minőség mind a vezetésben, mind a termelésben naponként tapasztalható tény legyen és ne csak egy divatos szó.

HAJDÚ ANDRÁS

E®

1979.

XI. 1.