Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-05 / 261. szám, hétfő

A hírnév sok mindenre kötelez SIKERESEN TELJESÍTIK FELADATAIKAT A ZLOBIN MÓDSZERREL DOLGOZÓ BRIGÁDTAGOK Bilinská Bystricán, a sásovái Itilk ó telep egyik új utcájában néhány héttel ezelőtt még ma­gasba nyúló daru mutatta, hogy éppen hol dolgoznak az építők. Ha valaki most a darut keresve ott kérdezősködnie utánuk, bi­zony már hiába fáradna. Októ­ber második felében, amikor a Zápotocký utca legújabb, 45 la. (kásás panelházának hatodik emeletén is elfogyott a kőmű­vesmunka, a Magasépítő Válla­lat szakemberei mindenestől a város másik pontjára költöztek. — Legalább tíz nappal ko­rábban is átjöhettünk volna, ha a legutóbb befejezett laikóház építéséin mindig folyamatos lett volna az előregyártott ele­mek szállítása — mondja már az új helyen Ján Ľupták, a Zlo- bin-módszerreL dolgozó szocia­lista munkabrigád vezetője. A Banská Bystrica-i Magas­építő Vállalat építkezésein az utóbbi időszakban különösen sok jót hallattak magukról a Ľupták4>rigád tagjai. Például az Idén határidő előtt befejezték dgy 155 férőhelyes óvoda, azt megelőzően pedig egy korszerű bölcsőde építését. Pedig nyil­vánvaló, hogy nem csupa egy­szerű feladat jutott nekik a ko­rábbi építkezéseken. Inkább ar­ról nevezetesek a brigád tagok, hogy olyan komoly öntudattal végzik már évek óta a munkát, amely a legtöbb építőipari dol­gozó igazi dicséretére válhat­na. Ahol egyszer belekezdenek valamibe, mindvégig szem előtt tartva a minőség és a haté­konyság követelményét, céltu­datosan szervezik és végzik a munkát. Az is a számlájukra ír­ható, hogy mindig a lehető leg­gyorsabban megoldást találnak a menet köziben felbukkanó ki­sebb nagyobb problémákra. Nem túlzás azt állítani, hogy a bri­gád tagok másként már szinte el sem tudják képzelni a hét. köznapokat. — Az előző építkezésünkön nemegyszer előfordult, hogy késve hozták az ©lőregyártott házelemeket — magyarázza ké­sőbb a brigádvezető. — Azon­ban olyankor sem töltöttük el tétlenül a napot. Most itt is így vagyunk ezzel. Legutóbb példá­ul, amikor éppen megint el­fogytak a panelfalak, hozzáfog­tunk a már felhúzott épületrész ■tetőfedéséhez. Ezt követően pe­dig húsz erkélyre felszereltük a vaskorlátot, elvégeztük az ablakok bádogosmunkáit és so­ron ikívül beszereltünk 51 abla- Ikot, amire nem futotta a ipanel- gyáriak erejéből, vagy idejéből. — Miért vállalták mindezt? — Mit tagadjam? örülni ép­pen nem örültünk a felsorolt j,sz ü k ségm u nk á kna k “, h i sze n valójában mindez nem a mi fel­adatunk lett volna. Tétlenül azonban semmiképpen sem vá­rakozhattunk, mert gyorsan kö­zeleg az újabb épületátadás napja. Itt most különben kez­dettől fogva valamivel köny- nyebb a dolgunk, mint koráb­ban az említett óvoda és az azelőtti bölcsőde építésekor volt. Persze, itt sem ritka, hogy keményen meg kell fog mi a munika nehezét. Mindjárt (konkrét példát is mond erre a brigádvezető. Egy­szerűen foglainazott, de ineggyő ző szavakkal magyarázza, hogy am iik o r a h id eg o k t ó be r i na polk ban a villanyvezetékek és a le. folyócsövek szereléséhez kel lett vésni a betonfalakat, az ingekből akár facsarni is lehe­tett volna a verejtéket. Azt sem felejti el megjegyezni, hogy megtakaríthatták volna a ren. get eg fáradságot, ha a zvolem panelgyáriaktól tökéletesebb, a tervrajzoknak pontosan meg-fe­lelő elemeket kaptak volna. A panelgyárban ugyanis azokat a a részeiket is beöntötték beton­nal, ahol nyílást kellene hagy­ni a különböző vezetékek bekö­tésére. — Valószínűleg most megol­dást találnak erre, mert az el­múlt napokban itt voltak a pa- nelgyár szakemberei, a kük már (kikérték a mi véleményünket is. Viszont brigádunk négy tag­ja, Vendelín SimaFa, Ján Ogiiel, Jozef Daxner és Jaroslav Micha- lík nem várhatott, amíg az új formákban készülnek majd az előregyártott falrészek. Kemény­re kellett markolniuk a beton- véső szerszámokat... A közelmúltban új ember ke­rült a brigádba. Jaroslav Micha- líkról mondják ezt, aki az ér­sekújvári {Nové Zámky) járás­ból jött dolgozni a iközép-szlo- vákiai kerület központjába. Az eddigi igyekezete alapján már biztosra veszik a többiek, hogy vele kapcsolatban sem .adódik majd okuk az e lége de tt len ség - re. A brigádban pedig nagyon sokat jelent a többiek ilyesfor- ma véleményezése. Ha már az elégedettség ke­rült szóba, azt is el kell mon­dani, hogy a Ľupták-brigád tagjai példamutatóként dicsé­rik az építkezésen dolgozó vil­lanyszerelők szorgalmát is. A Banská Bystrica-i Sta vomon tá­že vállalat négytagú, Anton Po­lák vezette csoportjáról van szó, amely a most épülő leg­újabb lakásokban már elvégez­te a munka javát. Hasonlóan dicséretes, hogy most a vízve­zet ék sze re löknek sincs lemara­dásuk. A gázművek dolgozói és a központi fűtést szerelő szak­emberek így a tervezettnél né­hány nappal korábban foghat- naik a rájuk váró feladatok tel­jesítéséhez. A Ľupták-brigád tagjai pedig ezekben a napokban a külső falak vakolásában vannak előbbre a tervezettnél. Ezt a munkát még a keményebb téli fagyok beállta előtt kell befe­jezniük, mert különben a va­kolás minőségében találhatná­nak kifogásolni valót a lakók. A minőségi munkát azonban valamennyien a brigád büsz­kén felmutatható név jég yenek tartják. — Mindig nagy gondot fordí. tünk a kiváló minőségre — erősíti meg újra az imént hal­lottakat a brigádvezető, mielőtt egy olyan problémát panaszol­na el, amelynek komolyságáról magam is meggyőződhettem az építkezésen. — Nagyon furcsának tekint­jük, hogy a könnyék már la­kott házaiból ide járnak ját­szani a kamaszikorú gyerekek. Nemcsak a balesetveszély miatt mondom ezt, mert természete­sen szülői felügyelet nélkül tar­tózkodnak itt. Mégpedig, amint látható, nem is olcsó módon. Sajnos, gyakori eset, hogy az előre beépített ablakok bezúzá- sával szórakoznak. Persze, csak a munkaidőnk letelte után jön­nek, amikor vállalatunk három építkezésén egy nyugdíjas dol­gozónak keli egyszerre fel­ügyelni a rendre. 0 pedig sem lesni, sem elzavargatni nem győzi a hívatlan látogatókat, akik legutóbb már kárt tettek a villanyszerelésihez lerakott anyagban is. Érthető a brigád vezető felhá­borodása, amikor ismételten a szülők felelőtlenségét hozza szóba. Az építők a fárasztó napi munka után szabad ide­jükben egyél) megérdemelt el­foglaltságot is találnak annál, hogy a maguk módján tanítsák rendre a kerítést nem tisztelő parittyás kamaszokat és a nyo­mukban járó kisebbeket. A bri­gád tagok nak különben is ennél sokkal fontosabb feladataik vannak az építkezésen. — Már ezen a házon is el­végeztük a munka zömét — vált témát Ján Ľupták. — Ab­ban sincs okunk kételkedni, hogy a falfestők, illetve a tapé­tázók szintéin késés nélkül el­végzik a maguk munkáját. Egyébként itt is előre átgon­doltuk és megvitattuk az egyes tennivalók ütemtervét. Még a hűvösödő időjárást is számítás­ba vettük. Egy fűtőberendezést fogunk használni, ami majd a ke lie m e sebb m u n ka kö r n y e ze t ­ben meggyorsítja a falak szá­radását is. Az egyre hidegebb napok tehát sem a mi munkán­kat, sem pedig a hamarosan megérkező nyitrai fűtőtestsze­relők dolgát nem fogják már nehezíteni. Az építkezésen a munka üte­mét látva ma már valóban nem lehet kétséges, hogy a Ľupták- brigád eddigi jó hírnevét ha­marosan újabb határidős ház­avatás fogja öregbíteni. Az au­gusztusi igyekezetüket követő­en, amellyel Banská Bystricán a Moszkva-utcai óvoda 155 ap­róságának szereztek nagy örö­met és elégedettséget, valamint az október közepén átadott 45 lakásos panelház után nemso­kára újabb otthonokba kezdőd­het meg a költözködés. Ezt az eseményt azonban már egy má­sik építkezésen fogják napló­jukba bejegyezni a brigádtagok, hiszen az egyik szakembercso­port már ezekben a.napokban új munkába kezd a Fonfrorda lakótelepen. Azon a helyen, ahová egy korszerű szolgáltató központot terveztek a városfej­lesztők. Már az év végére le­rakják az alapokat, hogy aztán a télen összeszerelhessék a vas­szerkezet elemeit is. Ján Ľupták bízik az újabb sikerekben. Érthető, hiszen sem ő maga, sem a brigád többi tagja nem először bizonyít. JÄN RAJNIČ 1979. XI. 5. A podbrezovái Sverma Vasmű dolgozói az idei év kezdete óta már több mint 19 millió koro­nával túlteljesí­tették a gyártá­si feladatokat. Hozzájárult eh­hez a vasmű új csőnyomó rész­legén dolgozó szakemberek igyekezete is. A több mint négy- nxilliárd koronás beruházással felépített és az idén márciusban pontos határidő­re átadott cső- nyojnó részle­gen, amely Eu­rópa egyik leg­korszerűbb épü­lő kohóipari kombin', n.'i’c első üzeme, az évvégéig összesen 32 ezer tonna különböző méretű varrat nélküli csövet gyártanak. ~ (Lalo Károly felvétele) Emelni kell a mércéi Az ipari termékekkel kap­csolatos jelenlegi hazai és külföldi fogyasztói igények arra mutatnak, hogy a nyolc­vanas évek folyamán a meg­rendelők, illetve a vásárlók nemcsak a piac állandóan újabb és korszerűbb termé­kekkel való ellátását sürgetik, hanem a gyártmányok telje­sítményére vonatkozó para­métereken kívül gondosan megvizsgálják majd az el­adásra kínált elektrotechni kai, háztartási vagy más ren deltetésű gépek esztétikai ki vitelezését, súlyát és nem utolsósorban energiaigényes­ségét. Iparunk ezekkel és a többi termékkel kapcsolatban támasztott egyéb követeimé nyekkel csak a műszaki-fej­lesztés további fellendítésével, az eddiginél körültekintőbb gyártás-előkészítéssel, gondos műszaki ellenőrzéssel, a piac követelményeire való gyors reagálással és főleg a gyárt­mány minden részének — a kevésbé fontosnak is — minő ségileg kifogástalan előállítá­sával tarthat lépést. A kevésbé fontosat azért hangsúlyozzuk, mert ezek „termik“ azokat a banánhé jakat, melyeken igen könnyen elcsúszhat a bonyolult szer­kezeti részeit tekintve szín­vonalasan legyártott termék is. A villamossági szaküzle tekberi ugyanis többször meg­történik, hogy a vevő csillo gó szemmel nézi a színes té vékésztiléket, de amikor az elárusító bekapcsolja, kidé rül, hogy a fekete vagy pi ros vezérlőgomb zárlatos. Sztereómagnetofonok eseté­ben nemegyszer csak az egyik indikátor működik, így a fel vétel csak monoban jön. Van nak készülékek, melyek — nyilván érintkezési hiba miatt — bekapcsolás után meg sem szólalnak. A vevő érdeklődé se egy-kettőre lelohad, meg­köszöni az elárusító készsé gét és üres kézzel távozik az üzletből. Apróságok — gondolja a hoz­záértő olvasó —, percek alatt elháríthatók az említett fo gyatékosságok. Valóban így van, de akkor miért nem tet­ték meg ezt a gyárban? A műszaki ellenőrök milyen kri­tériumok alapján engedték ki ezeket a készülékeket? A pél­dában szereplő vásárlót el­vesztette a vállalat és ki tud­ja hányat veszít még az el­következendő hónapok, évek folyamán? S ha külföldi meg­rendelő kezében mond csütör­tököt a termék, a banális hi­ba az előbbinél lényegesen nagyobb anyagi kárt von ma­ga után. Ha az iparvállalatok az el­várásoknak megfelelően nö­velni akarják exportjukat és helyt akarnak állni idehaza egy polcon a testvérvállala- taík gyártmányaival és az im­portcikkekkel, gyorsan ki kell heverniük a termelési gyer­mekbetegségeket is. A piac igényeire való tettre- kész reagálás fontosságát be­vezetőben már említettük. Is­mert tény, aki időben vagy gyorsan ad, kétszer ad, ezért a piackutatásban szerzett infor­mációkat nem szabad a fió­kok mélyén elfektetni vagy körülményeskedve kezelni azokat. Az utóbbi időben a nagy űrtartalmú hűtőgépek iránt nő a kereslet. Ezek a típusok gyorsan fogynak az üzletekből, az utánpótlás azonban késik. Az illetékes vállalat vezetői ugyan ígére­tet teltek, hogy az év végén ismét elegendő mennyiséget szállítanak, kérdés azonban miért ilyen későn? Ügy lát­szik, baj van a rugalmasság­gal ... Az elkövetkezendő évek a minőséggel, termékfelújítás­sal, és az átfutási idők csökkentésével kapcsolatban az eddiginél nagyobb felada­tok végzésére kényszerítik a vállalatok vezetőit, műszaki ellenőreit, újítóit és feltalá­lóit. Szükséges mindenütt emelni a mércét. Számos vál­lalat már erőpróbákat végez. Ezek közé tartozik a tfebiči harisnyagyár, mely 1175 dol­gozó részvételével október 11-től november 30-ig minő­ségi versenyt hirdetett meg. E verseny feltételezett hoza­ma negyedmillió korona. A termékek minősége további javításának ez is egy és más vállalatokban, üzemekben is követhető formája. Komlósi Lajos Szellemi export A POLSERVICE, a licencek exportjával, tanácsadással és különféle más szolgáltatások­kal foglalkozó lengyel külke­reskedelmi vállalat a nemzet­közi know-how területén tekin­télyt vívott ki magának. Többek között a fejlődő or­szágoknak nyújtott segítségben vesz részt a szervezet. Kérésre megfelelő szakembereket küld, akik lengyel tapasztalatokat, technológiát adnak át az illető országban. Ojabban Afrikában és a Közel-Keleten egyre több lengyel építész és várostervező irányítja az új országok új fej­lesztési feladatait. A világ 50 országában mintegy 6000 len­gyel szakember tevékenykedik a POLSERVICE-hez befutott ké­rések, megrendelések megvaló­sításán. A lengyelek megbecsü­lését mutatja, hogy az ENSZ különféle szervezeteiben is sok lengyel szakértő tevékenyke­dik. A vállalat tervek készítésé­vel, üzemi dokumentációkkal, kulcsrakész ipari üzemek szál­lításával, szakemberképzéssel is a vevők rendelkezésére áll. Több mint 200 a műszaki know-how exportot, szaktanács-: adást magában foglaló azon szerződések száma, amelyek­nek alapján ez a jelentős kül-! kereskedelmi szervezet nap­jainkban dolgozik. A lengyel licencek iránt nagy az érdeklődés külföldön. A for-; gattyús tengely kovácsolási el-; járás technológiáját — dr. T. Ruts eljárását — például 10 or­szágban vásárolták meg, többek között Japánban, az NSZK-ban, Olaszországban, Svájcban és Csehszlovákiában. A lengyel di- cencek alkalmazói között a KGST-országok mellett olyan más, erősen fejlett ipari álla­mok vannak, mint az USA, Ja­pán, Nagy-Britannia, az NSZK és a skandináv országok. (BUDAPRESS—INTERPRESS) Hal-legelők A halipar Kuba gazdaságá­nak egyik leggyorsabban fejlő­dő ágazata. Az iparág 1978-ban több mint 200 000 tonna termé­ket adott, tízszer annyit, mint a forradalom előtti időben. Jelenleg különös figyelmet fordítanak az édesvízi halte- >nyésztésre. Kuba mesterséges víztárolókban gazdag. Az utób­bi években ezeknek a száma je­lentősen növekedett. A mester­séges víztárolók minden év­szakban melegek, moszatban gazdagok —< s így valóságos hal-legelők. Tavaly 1,6 ezer ton-* na halat fogtak ki ezekből, 1985-re pedig a hosszú távú vízgazdaság-fejlesztési terv már 20 ezer tonnás zsákmányt irá­nyoz elő. Szakosított osztrigate­lepek létesítését, pontyok, tő- pontyok „betelepítését“ terve­zik. A tarka sügérfajta megho­nosítását is tervbe vették: ez a kicsiny, fürge hal ízre és tápértékre nézve nem marad el a ponty mögött, s könnyen „megszokja az új környezetet. (BUDAPRESS — APN)!

Next

/
Thumbnails
Contents