Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-30 / 283. szám, péntek
A fogyasztó védelmében Előtérben a minőség # A hatékony termelés a társadalom legfőbb érdeke # Következetesebb ellenőrzésre van szükség Miről esik mostanában a leg gyakrabban szó a közgazdászok körében? Kétségtelenül a minőségről. Köztudott ugyanis, hogy a gazdasági eredmények a termelés hatékonyságától, a termékeik minőségétői Függnek. Csak a kiváló áru elégítheti ki a hazai és a külföldi fogyasztót. Ezért foglalkoznak oly behatóan ezzel a problémával a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságainak dolgozói, akiknek felelősségteljes munkáját — ellenőrző kőrútjaikon szerzett észrevételeikkel — a Szövetségi Gyűlés képviselői is igyekeznek megikönv-. nyíteni. A jó minőségű áruból soha sincs elég Az ellenőrző szervek jelentéséből, csakúgy, mint a Nemzeteik Kamarája ipari, közlekedési és kereskedelmi bizottságainak legutóbbi ülésén el hang zott beszámolókból a helyzet javulására következtethetünk. így például a CSSZSZK Állami Kereskedelmi Felügyelőségé nek szervei az idei első félévben az értékelt termékek 2,3,6 százalékát (a múlt év ugyan- azon időszakában 21,9 százalékát) az első minőségi osztályba sorolták. Egyúttal csökkent azoknak a termékeknek a száma, amelyeknek további termelését nem javasolták, vagy amelyeket a harmadik minőségi osztályba soroltak. Jó eredménynek tekinthető az is, hogy az újdonságok 44,8 százalékát, tehát majdnem a felét minősítették első osztályú árunak. A termelési-gazdasági egységek vállalatai és üzemei azonban — bár lehetőségeik azonosak — nem egyformán dolgoznak. Míg egyesek termékei lelkiismeretes, megbízható munkáról tanúskodnak, mások tevékenysége ennek az ellen- kezőjét tükrözi. Például a gottwaldovi Csehszlovák Cipőipari Vállalat termékeinek 50 százaléka megérdemelten kapta a legjobb minősítést és körülbelül hasonló kedvező értékelésben részesültek a prostéjovi Ruhaipari Vállalat, vagy a brnói Gyapjúipari Vállalat termékei is. A termelési-gazdasági egységek nagy részének tevékenységéről azonban — valamennyiünk kárára — sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt. A brnói Bútorgyár termékei minőségének felülvizsgálása során például egyet' len olyan sem akadt, amely megérdemelte volna a legmagasabb értékelést. Csaik valamivel volt jobb a helyzet a bratislavai Strojsmalt, a Csehszlovák Autógyár, valamint a píse- ki kötötárugyár üzemeiben fáz első osztályba a termékek 4,9, 8,9 illetve 10,5 százalékát sorolták). És így folytathatnánk. Az említett számok még figyelmeztetőbbek, ha meggondoljuk, hogy a felülvizsgált áru az össztermelésnek csupán elenyésző hányadát képezi. A jelentésekből kitűnik, hogy maga ez a tény Vladimír Mužík néhány csehszlovákiai szabadalom szerzője a Škoda-1000 MB gépkocsiból lendkerekes villanymotor-meghajtású gépkocsit állított elő. A gépkocsit egy pár lendkerék hajtja, amelyeket speciális, akkumulátorral működő impulzusmotor hoz mozgásba. A hajtó aggregát 80 kilométeres óránkénti sebesség kifejlesztésére képes, emellett a gépkocsi ~7ntnden tulajdonsága megmarad. Felvételünkön Vladimír Mužík az átalakított Skodával (Felvétel: ČSTK — J. Vlach) is a vállalatok fegyelmezetlenségére vezethető vissza. Nagy részük — megszegve bejelentési kötelezettségűiket — nem kéri termékeinek műszaki és minőségi értékelését. Kevés az újdonság Az új termékek számával, illetve a termékek korszerűsítésének és tökéletesítésének az ütemével sem elégedettek a szakemberek. Jóllehet mennyiségüket és minőségüket tekintve bizonyos javulás észlelhető, de tekintettel az egyre növekvő igényekre, többnyire még mindig nem ütik meg a kívánt színvonalat. Senki sem várja, hogy az újdonságok naponta jelenjenek meg a piacon és azzal is mindenki tisztában van, hogy tervezésük, kifejlesztésük, sorozatgyártásuk bevezetése eltart egy ideig, ám indokolatlan és nincs is rá magyarázat, hogy miért vesz ez a folyamat igénybe tíz evet is a közszükségleti cikkeket termelő üzemek egy részénél. Az ellenőrzések során az is kiderült, hogy a vállalatok többsége főleg a gazdálkodással kapcsolatos kedvezőtlen hatások megszüntetésére törekszik. Ezért nem érdemelnének bírálatot, ha ugyanakkor a tartalékok feltárását, mindenekelőtt a minőség javítását tekintenék legfőbb céljuknak. Csakhogy az ellenőrző szervek jelentéséből az is nyilvánvaló, hogy a termelési-gazdasági egységek közül több ezt a kötelességét is elhanyagolja. Nem mindenütt gondoskodnak arról, hogy termékeik — korszerűségüket, minőségüket és árukat tekintve — megüssék a világszínvonalat, a világpiacon is versenyképesek legyenek. Ez a tetemes gazdasági károkkal járó vétkes mulasztás kétségtelenül elsősorban a gazdasági vezetők lelkiismeretét terheli. A divattal lépést tarthatnánk, ha ... Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség szervei a prostéjovi Ruhagyár, a píseki Kötöttárugyár és a trenčíni Slovakotex vállalatai, valamint a prágai Textilkereskedelem és a bratislavai Prior vezérigazgatóság tevékenységén kívül a nemzeti iparügyi minisztériumok munkáját is nagyító alá vették. Az ellenőrzések sorón egyértelműen bebizonyosodott, hegy a cseh- és a szlovák iparügyi minisztérium által irányított ru~ házati ipari vállalatok a luxus- és divatcikkekre, valamint a többi termékre is nagy gondot fordítanak. így például a divatújdonságként és luxuscikként eillenőrzésre bejelentett 2987 ruházati termék közül az idei év első öt hónapjában a szakemberek 2377-et, tehát teljes 80 százalékot soroltak a divatújdon- ságoik, 20ü~at (7 százalékot) pedig a luxuscikkek kategóriájába. A hátralevő 13 százalékot azonban nem ismerték el. Mi következik ebből? Az, hogy a divattal képesek va gyünk lépést tartani. Ezzel az eredménnyel tehát elégedettek lehetnénk, ha a csinos, divatos ruhák iránti érdeklődés kielégíthető lenne. Noha minden lehetőség megvan rá, hogy a kínálat ezen a téren fedezze a keresletet, mégis kevés van ezekből a termékekből a piacon. A szakemberek ennek a fogyatékosságnak az okát mindenekelőtt a textil- és a kész- ruhaipar tevékenysége közti összhang hiányában látják. Tapasztalataik szerint azonban egyelőre a vegyipar sem elégíti ki elegendő mennyiségű műszállal a textilipar igényeit A ruházati ipari a látszólagos csekélységekben, például a divatkiegészítőkben mutatkozó, •könnyen kiküszöbölhető hiányok is lényegesen befolyásolják. Ha nagyobb lenne a választék a divatos csattokban, gombokban, csipkékben, cipzárakban stb. ez a probléma is megszűnne. Az elmondottakból is kitűnik, hogy az ellenőrző szervek rámutatnak a nehézségekre és hibákra, megkövetelik a mulasztások haladéktalan pótlását. Nem tűrhető a termelés, illetve a termékek műszaki ellenőrzésének alacsony színvonala, a műszaki fegyelem megsértése, a fogyatékosságokat és hibákat gyakran elnéző gazdasági vezetők közönye sem. Elsősorban nekik kell megérteniük, hogy a gazdaságos, hatékony termelés, a termékek kifogástalan minősége elsődleges követelmény, amelynek teljesítése a társadalom, tehát valamennyiünk legfőbb érdeke. . —km— ORVOSI TANÁCSADÓ A pályaválasztás és az egészség A nevelőmunka színvonalának emelése, az új, szocialista ember formálása rendkívül fontos feladat, mivel a mostani fiatal nemzedék építi, irányítja majd a jövőben társadalmunkat. Ebből a szempontból is rendkívüli figyelmet kell szentelnünk a fiatalok pályaválasztásának. A serdülőkor nagyon fontos időszak az ember életében. Ebben az időszakban érik meg az ember testi, szellemi és szociális szempontból is. A fiatalok szervezetében jelentős változások mennek végbe. Ezek a változások több olyan reakciót váltanak ki, amelyek megkövetelik a felnőttek fokozott figyelmét tanácsadás, irányítás, magyarázat vagy esetleg beavatkozás formájában. Pszichológiai szempontból az útkeresés, a tisztázatlan kérdések, a bizonytalanság, a hirtelen változások, a csalódások és sokszor az eltúlzott bírálat időszakáról beszélünk. A fiatalok új módon kezdenek viszonyulni nemcsak legközelebbi környezetükhöz, vagyis a családhoz, hanem társaikhoz is. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy megváltozik az önmagukkal szembeni viszonyuk is. Oj értékrendszert állítanak fel, nincs összhang a testi és szociális érettség között, az idősebb nemzedék és a serdülők értékrendszere és nézetei között pedig ellentét alakul ki. Éppen erre a kritikus időszakra esik a pályaválasztás. A helyes választás nagyon nagy jelentőségű a személyiség további kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából. A fiataloknak azért kell tanácsot adni a pályaválasztásban, mert: még nem ismerhetik teljesen és jól lehetőségeiket és képességeiket. A pályaválasztáskor figyelembe kell venni a fiatal képességeit, tehetségét. Természetesen más tényezőket, így az érdeklődési kört, valamint a testi és szellemi feltételeket is tekintetbe kell venni. Ezen a téren a család sokszor téved, és ennek a tévedésnek az áráí a fiatal issza meg. A szülők gyakran a család hagyományai szerint irányítják gyermeküket, vagy pedig saját megvalósítatlan vágyaikat akarják gyermekük által valóra váltani. További problémát jelent, hogy a figyelem az úgynevezett divatos szakmákra összpontosul. A pályaválasztásnál elsőrendű kritérium a fiatalok egészségi állapota. így például a lúdtalpas fiatal nem választhat olyan szakmát, amely az alsó végtagok fokozott megterhelésével jár, vagyis sokat kellene Kommentáljuk A tiszta környezetért A nemzeti bizottságok feladatkörébe tartozik városaink és lalvaink tisztántartása, a zöld területek gondozása, az ntak karbantartása, a szemét begyűjtése. Ezt a nem könnyű feladatot a műszaki szolgáltató vállalatok és a nemzeti bizottságok által irányított más üzemek végzik. Bár igaz, hogy a korszerű fűtési módok bevezetésével kevesebb a salak és a hamu, viszont a háztartási bulladék mennyisége évrőí évre nő, becslések szerint tíz év alatt megkétszereződik. Egyre több csak egyszeri használatra alkalmas tárgy szolgálja kényelmünket, és a szeméttárolóba kerül az a hulladék is. amit valamikor a fa- vagy a szén- fűtésű kályhák nyeltek el. Szlovákiában egy lakosra évente átlagosan 230 kg szilárd háztartási hulladék esik — ezt a tetemes mennyiséget az otakrol és a parkokból összegyűjtött személtei együtt a szolgáltató vállalatok dolgozói gyűjtik össze, szállítják a lerakóhelyekre, illetve a szemétégetőkbe. A 10 000 lakosnál nagyobb városokban és a járási székhelyeken, több mint 4000 kiloméíernyi utat kell rendszeresen tisztítani. Hogy milyen eredménnyel teszik ezt, erről naponta meggyőződhetünk. Közterületeink, utcáink általában nem mondhatók éppen tisztáknak. És az ok? Az utak rossz állapota, a sok bontás és átépítés, a megfelelő gépek hiánya, illetve gyakori meghibásodásuk. Az utcák jelentős része nem alkalmas a gépi tisztításra, amit egyébként sok esetben a rossz helyen parkoló gépkocsik is akadályoznak. Ma már elképzelhetetlen az utcák tisztítása gépek nélkül. A munka javát 200 önfelszedő seprőgép, 220 locsolóautó és 50 járdatisztító végzi el. Ahhoz, hogy a gépi munka eredményes legyen, elegendő, a gépekhez értő dolgozóra van szükség, de sajnos egyre kevesebben érdeklődnek e munka iránt. Különösen sok gondot okoz, az olyan területek tisztítása, amelyek gépekkel nem közelíthetők meg. Bratislavában például csak tíz állandó utcaseprő van, a tervezett 75 helyett. És így a kézi seprést többnyire alkalmi munkások végzik. A nemzeti bizottságoknak mindent meg kell tenniük, — elsősorban a munkakörülmények javítására, a nagyobb anyagi elismerésre gondolunk — a munkaerőhiány megszüntetéséért. Szólnunk kell a legnagyobb problémákról — a gépek hiányáról, a meglévők rossz műszaki állapotáról. Például a seprőgépek mintegy fele már több mint nyolc éve üzemel, de a többi gépnél sem sokkal jobb a helyzet. A nagyjavítások kérdése és a pótalkatrész-ellátás is megoldatlan. Bonyolítja a problémát, hogy a gépek többségét külföldről szerezzük be, de ennek ellenére meg kell találni a megoldást. Az egyik járható út a gépek többműszakos üzemeltetése, illetve hazai gyártásuk bevezetése. Amikor utcáink kifogásolható tisztaságának okait soroltuk, egy fontos tényezőt nem említettünk meg: hajlamunkat az oktalan szemetelésre. Eldobált zacskók, menetjegyek, cigarettacsikkek tarkítják a járdákat, a lakótelepeken pedig, ha erősebb szél fúj, nagy mennyiségű szemét lepi el a környéket. A nyitva felejtett szemétgyűjtők, a kuka mellé szőrt hulladék — mind a köztisztasággal szembeni közömbösség megnyilvánulása. Kötelességeiket a háztulajdonosok is elhanyagolják, a tapasztalat szerint a szabálysértési eljárások nem sokat használnak. Arról pedig nem is igen hallottunk, hogy valakit megbüntettek volna, mert eldobott egy zacskót, vagy más hulladékot az utcán. Településeink fejlődése, a rohamos városiasodás egyre nagyobb feladatokat ró a nemzeti bizottságokra. A közterületek tisztaságáért munkálkodók nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnek. Ennek a megbecsülésnek egyik formája lenne, ha a szemeteléssel senki sem rontaná a városképet. A lakóházak, iskolák, munkahelyek az eddiginél sokkal többet tehetnének a környezel rendbetételéért, s nem utolsó sorban állandó tisztántartásáért. CSIZMÁK ESZTER állnia. A megváltozott munkaképességű gyerekek pályaválasztásában pedig döntő szavuk van az egészségügyi dolgozóknak. A pályaválasztás természetesen kockázattal jár. A probléma bonyolultságához hozzájárulnak a fiatalok egyéniségének, tulajdonságainak alakulására hatást gyakorló tényezők, a szociális feltételek és a külső behatások is. Ezért fontos az iskola és a szülők együttműködése. A szülőnek állandó kapcsolatban kell állnia az iskolával. Iskoláinkban az elméleti oktatáson kívül a tanulókat jövendőbeli szakmájukra is felkészítik. Ellátogatnak vállalatokba, beszélgetéseken vesznek részt a pályaválasztási tanácsadók szakembereivel. Szakköröket látogatnak, és a társadalmi munka is alkalom arra, hogy képet alkothassunk a tanulók kézügyességéről, aktivitásáról, képességeiről. Ha a fiatalokat nem Irányították helyesen, és olyan szakmát választanak, amelyhez nincsenek meg a feltételek, nemcsak rossz munkát végeznek, hanem maguk is szenvednek. Ilyenkor a munka teherré válik, kezdetben ez rossz hangulatban, majd passzivitásban nyilvánul meg. Fokozatosan felismerik, hogy nem nyílik lehetőségük az önmegvalósításra, és ez kisebbségi érzést, saját képességeik lebecsülését, sőt egyes esetekben betegségeket vált ki. A nehézségek okának felderítése gyakran nagyon hosszas és bonyolult. A beteg számtalan kivizsgáláson vesz részt, amelyeknek eredménye negatív, és szinte véletlenszerűen derül fény a nehézségek okára — a helytelen pólyává- lasztásra. fia a tanuló olyan pályát választ, amelyre alkalmatlan, személyisége nem fejlődik har- monikusan és gyakran neurózisban szenved. Keresik, hol vezethetnék le aktivitásukat, és nem egy esetben olyan tevékenységbe menekülnek, amely végeredményben saját maguk, sőt a társadalom ellen irányul. Ha egy-két év után otthagyják az iparitanuló-iskolákat, a főiskolákat, ez nemcsak gazdasági kárt jelent, hanem károsan hat a fiatalok pszichikumára is. A helyes pályaválasztást az iskolaorvos is befolyásolja. Az orvos a megelőző gondoskodáson, a betegségek gyógyításán kívül egészségügyi nevelőmunkát is végez, ez azonban megköveteli, hogy állandó kapcsolatban legyen az iskolával, a családdal, a nevelőkkel. Állást kell foglalnia, hogy a tanulók egészségügyi szempontból helyes pályát választottak é. A megváltozott munkaképességű fiatalok esetében a pályaválasztáskor figyelembe kell venni betegségük jellegét, alkalmazkodóképességüket, ismerni kell személyiségüket, érdeklődési körüket és még számos más tényezőt is. Ilyen sokrétűen csakis azoknak a felnőtteknek a csoportja közösen ismerheti meg a tanulókat, akik hivatalosan és a magánéletben is kapcsolatban állnak velük. Csakis együttműködésükkel érhető el helyes pályaválasztásuk, az, hogy ők is teljes mértékben érvényesülni tudjanak társadalmunkban. DR. MARGITA BYSTRICKÁ 1979. XI. 30. 4 tea
