Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-28 / 281. szám, szerda
Az ENSZ-közgyülés hfreí A határozatokat áthatja a leszerelés eszméje (ČSTK) — Az ENSZ politikai ős biztonsági bizottsága üdvözölte a SALT-II. szerződés megkötését. Reményét fejezte ki. hogy a szerződés hozzájárul a SALT-III-ról szóló tárgyalások mielőbbi megkezdéséhez, és jelentős mértékben hozzájárul a teljes atomleszereléshez. Az erről szóló határozati javaslatot egyhangúlag fogadták el. A bizottság felkérte az ENSZ- főtitkárt, hogy dolgozzon ki jelentést a Dél-afrikai Köztársaság atomipari terveiről és lehetőségeiről. A bizottság néhány további határozatot fogadott el a leszerelésről. 85 szavazattal 18 ellenében elfogadták azt a határozatot, amely követeli, hogy azokban az országokban, amelyek területén eddig nincsenek atomfegyverek, a jövőben se helyezzenek el ilyen fegyvereket. 128 küldöttség szavazott a mellett a határozat mellett, amely aggodalommal szól a folytatódó atomfegyver-kísérletekről. A szavazástól csak Kína és Franciaország tartózkodott.. Az ENSZ politikai és biztonsági bizottsága felszólította a világszervezet tagállamait, hogy az ENSZ-főtitkárnak bocsássák rendelkezésére mindazokat az adatokat, amelyek a Dél-afrikai Köztársaság szeptemberi atomrobbantási kísérletével kapcsolatosak. A londoni kudarc esetén A HAZAFIAK FOLYTATJÁK A FEGYVERES HARCOT (ČSTK) — Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a Zimbabwei Hazafias Front társelnökei Londonban elutasították Lord Carrington brit miniszterelnök ultimátumát, hogy a front fogadja el a tűzszünetre vonatkozó brit javaslatot. Robert Mugabe kijelentette, hogy Nagy-Britan- nía célja „kicsalogatni a hazafias front harcosait állásaikból s leszerelni őket“. A hazafias 1979. XI. 28. Kissinger politikai sztriptíze (ČSTK) — Henry Kissinger nolt amerikai külügyminiszternek a NATO nemrég zárult brüsszeli konferenciáján tett kardcsörtető, uszító kijelentéseiről már irtunk. Azóta a fáradhatatlan Henry már sok alkalommal beszélt és — mindig ugyanabban a szellemben — írja tegnapi számában a moszkvai Pravda. Henry Kissinger, a bölcsészdoktor és a georgetowni egyetem professzora hanyatt' Homlok csúszik le abba a sötét völgybe, ahol a „hidegháború“ dinosaurusai és az antikommu- nizmus megrögzött hívei találhatók. Ügy ismertük Kissingert, mint olyan politikust, aki nem volt híjával a realizmusnak, mint külügyminisztert, akinek része volt a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásában és a SALT-ll, szerződés előkészítésében. Az „új Kissinger“ — „héja", aki hallgatóit a „szovjet katonai veszéllyela ré mílgeti, és a fegyverkezés növelésére szólít fel, folytatja a Pravda. Henry Kissinger legutóbb az U. S. News and World Report cimű folyóiratnak adott terjedelmes interjújával járult hozzá a közvélemény félrevezetéséhez. Mi minden belefért ebbe az interjúba! Találkozunk itt a „kommunista expanzionizmus- sala, a „szovjet katonai jelenlét" fenyegető rémével és az arra vonatkozó felhívással, hogy a legújabb típusú közepes hatótávolságú amerikai rakétákat kell telepíteni „Nyugat-Európába éspedig mindenáron. Sőt még a SALT-II. szerződésről is, melynek előkészítésében részt vett, megvetően nyilatkozik: a szerződés szerinte a „biztonság hamis érzetét kelti“. Pedig nemrég még másként beszéli Kissinger. Nyilvánosan kijelentette, hogy a feszültség enyhülésével szemben nincs más alternatíva, elismerte a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőinek egyensúlyát és kifejezte reményét, hogy sikerül megállítani a fegyverkezési hajszát. Szakértők véleménye szerint könnyű megmagyarázni Kissinger politikai sztriptízét: szűk neki a professzori talár. Az elnyűhe- tetlen Henry vissza kíván térni a politikai életbe. Szeretne szenátor lenni. Mivel azonban Amerikában nem éppen köny- nyűk a viszonyok — a katonaiipari komplexum erősen aktivizálódott —, úgy ítéli meg, hogy a kitűzött célt a legkönnyebben úgy éri el, ha úgy fogfa lengetni professzori talárjának ujjait, mint a héja a szárnyait, fejezi be kommentárját a Pravda. front azonban kész tovább foly- tatui a fegyveres harcot, ameny- nyibeu csődöt mond a londoni konferencia — jelentette ki Mugabe. Nagy-Britannia azonban továbbra is arra törekszik, hogy a hazafias frontot kirekessze Zimbabwe-Rhodesia további sorsáról való döntésből. Annak ellenére, hogy a londoni konferencián a feleknek nem sikerült megegyezésre jutniuk a tűzszünet kérdésében, brit források jelentették, hogy a Zim- babwe-Khodesia ügyeinek intézésével megbízott brit helytartó — akit egyébként még nem neveztek ki — a hét végén Sa- lisburybe repül, hogy felkészüljön a fegyveres erők főparancsnokának feladatára és a „függetlenséghez“ való átmenet vezetésére. Johannesburgban bejelentették, hogy Roelof Botha külügyminiszter Londonba utazik, hogy részt vegyen a Zimbabwe- konferencián. Az AFP hírügynökség ezzel kapcsolatban Botha kijelentésére emlékeztet: hogy az afrikai kontinens déli részének stabilitása érdekében a Dél afrikai Köztársaság kész katonailag beavatkozni a Zimbabwei Hazafias Front ellen, amennyiben az országban az események „kedvezőtlenül“ fognak alakulni. Vietnami kitüntetés Tomáš Trávničeknek (ČSTKJ — A Vietnami Hazafias Front vezető képviselői tegnap a Hanoiban tartott ünnepi nagygyűlésen a Vietnami Szocialista Köztársaság Barátság Rendjével tüntették ki Tomáš TrávníCeket, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnökét, aki baráti látogatáson tartózkodik Vietnamban. Ton Due Thang köztársasági elnök a csehszlovák és a vietnami nép barátsága és szolidaritása elmélyítésében kifejtett munkájáért tüntette ki Trávníček elvtársat. A csehszlovák küldöttséget fogadta Pham Van Dong miniszterelnök is. Kubai emigránsok akciója (ČSTK) — Az Egyesült Álla- mok-beli Union City városban világos nappal lelőtték Eulalio Negrint, a 75-ös bizottság tagját. A gyilkosságot az Omega-7, a (kubai emigránsok terrorszervezete készítette elő, amely igyekszik megakadályozni az amerikai—kubai kapcsolatok normalizálását. A szervezet tagjai az utóbbi hónapokbaa újabb terrorhullámot indítottak el. Ez a bizottság, valamint a Kubával való kapcsolatok normalizálására létrehozott amerikai—ikubai bizottság felszólította az Egyesült Államok (kormányát, hogy vizsgálja ki a kubai e 1 k; n fo rra da Inná rok terrorcselekedeteit. Karibi egységgel az amerikai jelenlét ellen (ČSTK) — Maurice Bishop gremadai kormányfő a hét elején hivatalos látogatásra Venezuelába érkezett. A caracasi repülőtéren tett nyilatkozatátvan kijelentette, hogy az USA katonai jelenlétének fokozása a Ka- rib-tenger térségében komolyan veszélyezteti a világ e részének békéjét és biztonságát. A leghatásosabb védekezés ez ellen Bishop szerint a karibi országok egységének megszilárdítása. Kína másik kártyája Szihanuk Nyugat-Európában (ČSTK) — Norodnin Szihanuk most kezdte meg nyugat-európai útját, amelynek befejeztével ellátogat Japánba, Ausztráliába és az Egyesült Államokba is. A körűt során abban a reményben, hogy visszafordítja a kambodzsai eseményeket, támogatást akar szerezni a Kambodzsa belügyeibe beavatkozó országoknak. Az SPK hírügynökség tegnap kommentárjában foglalkozott a látogatással. Egyre világosabb, hogy Szihanuk gyakorlatilag a kínai expanzionista és nagyhatalmi vezetés, valamint a nemzetközi imperializmus szolgálatában áll. Sőt saját magát „kínai kártyának“ minősítette, holott tudja, hogy Peking a Pol Pot-kártyá- val is játszik. A népi Albánia ünnepe Harmincöt évvel ezelőtt, 1944. november 29-én az albán nép lerázta a fasiszta rabság bilincseit, s ez a kis balkáni orsfcág ismét elnyerte nemzeti függetlenségét. Ezért ez a nap Albánia legújabb kori történetében joggal nevezhető a legjelentősebb határkőnek. A győzelemig nem volt köny- nyű az út. A bátor albán nép hősies küzdelme — amely az általános antifasiszta küzdelem szerves része volt — hozta meg ezt a győzelmet. E harc sikeres befejezéséhez a kedvező feltételeket a szovjet Vörös Hadsereg győzelmes előrenyomulása, a fasiszta hadseregekre mért csapásai teremtették meg. A fasizmus fölött aratott győ zelem szabaddá tette az utat a szociális haladás előtt is. Az antifasiszta küzdelemben született népliatalom kitűzhette céljait és törekvéseit a társadalom mélyreható szociális és gazdasági átalakítására. Az addig félfeudális Albánia nem rendelkezett iparral, mezőgazdasága alacsony színvonalú volt, a lakosság írástudatlansága is nagy méreteket öltött. A Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítségének és támogatásának köszönhető, hogy az albán dolgozók ilyen körülmények között is nagy sikereket értek el az ország forradalmi átalakításában. Ennek az együttműködésnek az alapján, történelmileg viszonylag rövid idő alatt megvalósult Albánia iparosítása: gyors ütemben fejlődött a szénbányászat, a természeti kincsek feltárása, s ezzel együtt a villamosener- gia-termelés, fellendült a textilipar, a fafeldolgozó-ipar, valamint az élelmiszeripar is. A hatvanas években Albánia nemzetközi kapcsolataiban egyj oldalúan Kína felé orientálódott. Ez az irányzat nagy káro-: kat okozott mind az albán nép érdekei, mind a szocializmus ügye szempontjából. Amint ezt a most közzétett albán dokumentumok is bizonyítják, a maoisták Albániára mint európai hegemonista politikájuk eszközére tekintettek, s ennek alapján arcátlanul beavatkoztak az ország belügyeibe. Amikor, Albánia szembeszegült a maoism ta politikával, Kína válasza jel^ lemző volt: megszüntették' mindazt az együttműködést, amelyről a kínai vezetők annak idején azt hangoztatták, hogy örök. Ezek a tapasztalatok szöges ellentétben állnak azokkal a jelentős sikerekkel, amelyeket Albánia és a Szovjetunió, vala-i mint más európai szocialista országok közötti gyümölcsöző együttműködés az előző évtize-1 dekben hozott, s amely a szu-* verenitás, a be nem avatkozás, az egyenjogúság, a kölcsönös előnyösség elvére, az albán nép nemzeti érdekeinek szem előtt tartására épült. Csehszlovákia és Albánia népeit a kölcsönös tisztelet és barátság szálai fűzik egymáshoz. A kölcsönös kapcsolatok taj pasztalatai igazolják, hogy e kapcsolatok fellendülése mindig hasznos volt az albán és a csehszlovák nép számára, s el-i lenkezőleg, e kapcsolatok egy-i oldalú fékezése csakis kedvezőtlen következményekkel járt. Csehszlovákia külpolitikai elvei-* hez hűen, mint a múltban, az egyenjogúság és kölcsönös elő nyösség alapján továbbra is kész gazdasági és egyéb kapcsolatainak továbbfejlesztésére az Albán Népköztársasággal. (rp—sm) TÖKÉLETESÍTETT KINZÁSI MÓDSZEREK Chilében még inkább háttérbe szorítják oz emberi jogokat (ČSTK J — Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága Genfben nyilvánosságra hozott jelentéséiben megállapítja, hogy a chilei katonai junta tovább folytatja politikai el ten feleinek kínzását és üldözését, sőt, az utóbbi időben az emberi jogok terén Chilében a helyzet jelentős mértékben romlott, ugyanis a letar« tóztatott és' a megkínzott chilei politikai és szakszervezeti képviselők száma nagymértékben növekedett. A Jelentés megállapítja, hogy a politikai foglyok kínzásában orvosok is részt vesznek, s így „tökéletesítették“ az 1973^as puccs után bevezetett kínzási módszereiket, útját Állni az újfasiszta hullámnak! (ČSTK) — A grazi egyetemen tömeggyűléssel fejeződött be az Osztrák Kommunista Párt, a diáikok kommunista szervezeténeik és más demokratikus szervezeteik által szervezett fasizmus és neonácizmus elleni harc hete. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a fasizmust még nem sikerült teljesen kiirtani, ellenkezőleg, főleg az NSZKNem akarják átlépni sajdt árnyékukat „Ami Kambodzsában történt, arra nincs példa Hitler ideje óta. Ehhez nem fér kétség. A Pol Pot-rezsim alatt több mint kétmilliónyian, Kambodzsa lakosságának mintegy harmada kegyetlen körülmények között pusztult el...“ Ezt a tényt nemrégen John Pilger brit televíziós riporter közölte kambodzsai látogatásáról készített televíziós riportjában, majd pedig megírta a The Diplomatist című folyóiratban is. A kambodzsai nép tragédiájáról ez a döbbenetes, megrendítő igazság, amelyről olvasóinkat már nemegyszer tájékoztattuk, fokozatosan más országok közvéleményének is a tudomására jut. John Pilger tanúságtételéhez hasonlókat találunk az indiai, a mexikói, az algériai sajtóban és más lapokban is. Vannak azonban olyan lapok, amelyek nem az objektív igazságon alapuló tényeket közöltek eddig Kambodzsáról. Közéjük tartozik pl. a zágrábi Vjes- nik, a belgrádi Politika és más lapok. Nem azért, mintha a kambodzsai téma annyira távol állna tőlük, sőt, ellenkezőleg. Tény például, hogy jugoszláv újságírók csoportja 1977-ben akkor egyedüli külföldi újság- írócsoportként még Pol Pót re- zsimjének uralma alatt Kambodzsába látogatott, és ezeknek az újságíróknak a tollából a Vjesnik, a Politika és néhány más hírközlő eszköz is riport- sorozatokat közölt. Bizonyos, hogy ezek az újságírók csak azt látták és hallották, amit vendéglátóik óhajtottak, hogy meglássanak és meghalljanak. Ennek ellenére eleget láttak. Az elnéptelenedett, egykori virágzó nagyvárost, Phnom Pen- het, megismerkedtek a teljes bomlás állapotában levő társadalommal — a pénz, az üzletek, a posta, a közlekedés, valamint egyetemek és főiskolák nélkül, kulturális élet nélkül tengődő társadalommal, látták a raktárakká átalakított templomokat ... És mindezeket a megrendítő tényeket „kambodzsai színezetű forradalomról“ és a Pol Pot-féle vezetés „átgondolt politikájáról“ szóló frázisokkal cifrázták ki. Amikor annak idején ezekre a közzétett tényekre a külföldi sajtó felfigyelt, és helyes megvilágításba helyezte azokat, a jugoszláv lapok siettek különféle cáfolatokat és tiltakozásokat közölni azt állítva, hogy hamisítványokról van szó, hiszen ők „semmi rosszat sem írtak Pol Pót rezsimjéről“. Ma azonban már a világon sehol sem nevezik Pol Pót „átgondolt politikáját“ másnak, mint népirtásnak. Az áldozatok száma is ismert. Szerencsére Kambodzsa lakosságának élete alapvetően megváltozott. A gyűlölt rezsimet elsöpörték, az emberek szabadon fellélegeztek. Ezt az igazságot habozás nélkül nyilvánosságra hozta a brit riporter. Egyes jugoszláv újságírók azonban nem voltak képesek átlépni saját árnyékukat. Kambodzsáról még ugyanolyan valótlanságokat írnak, mint korábban. Csak azzal a különbséggel, hogy míg akkor „semmi rosszat“ sem láttak a véres rezsimben, ma elleplezik azt a tagadhatatlan tényt, hogy a kambodzsai nép lett saját sorsának ura. JAN HROBAft ban, Olaszországban és Ausztriában új neonáci csoportok és szervezetek alakulnak, és ezeket az imperializmus legrealk- ciósabb erői a dolgozók elleni harcban igyekeznek kihasználni. A nagygyűlés résztvevői az ausztriai fasiszta szervezeteik azonnali betiltását követelték. A dzsungel törvénye a levegőben? (ČSTK) — Manilában tegnap (kezdődött meg a Nemzetközi Légiforgalmi Társulás 35. évzáró konferenciája, amelyen a száz tagállam több mint 700 képviselője vesz részt. Megfigyelőik szerint az értekezleten heves vita bontakozik majd ki az Egyesült Államok törekvésével kapcsolatban, hogy a résztvevőkre rákényszerítse a nemzetközi útvonalakra érvényes díjszabások jelenlegi ellenőrzési rendszerének megszüntetésére tett javaslatát. Szakemberek szerint ez válságot okozna a nemzetközi légi forgalomban, és veszélyeztetné a szervezet, létét. Pierre Gaudet, az Air France társaság igazgatója az Egyesült Államok javaslatát úgy jellemezte, hogy az kísérlet a «,dzsungel törvényének“ a nemzetközi személyszállításba való bevezetésére. Kijelentette, hogy ez kétségkívül az amerikai légiforgalmi társaságok monopóliumához vezetne. Ez a monopólium más országok kárára diktálná saját feltételeit.
