Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-28 / 281. szám, szerda

Az ENSZ-közgyülés hfreí A határozatokat áthatja a leszerelés eszméje (ČSTK) — Az ENSZ politikai ős biztonsági bizottsága üdvö­zölte a SALT-II. szerződés meg­kötését. Reményét fejezte ki. hogy a szerződés hozzájárul a SALT-III-ról szóló tárgyalások mielőbbi megkezdéséhez, és je­lentős mértékben hozzájárul a teljes atomleszereléshez. Az er­ről szóló határozati javaslatot egyhangúlag fogadták el. A bizottság felkérte az ENSZ- főtitkárt, hogy dolgozzon ki je­lentést a Dél-afrikai Köztársa­ság atomipari terveiről és le­hetőségeiről. A bizottság néhány további határozatot fogadott el a lesze­relésről. 85 szavazattal 18 elle­nében elfogadták azt a határo­zatot, amely követeli, hogy azokban az országokban, ame­lyek területén eddig nincsenek atomfegyverek, a jövőben se he­lyezzenek el ilyen fegyvereket. 128 küldöttség szavazott a mellett a határozat mellett, amely aggodalommal szól a folytatódó atomfegyver-kísérle­tekről. A szavazástól csak Kína és Franciaország tartózkodott.. Az ENSZ politikai és bizton­sági bizottsága felszólította a világszervezet tagállamait, hogy az ENSZ-főtitkárnak bocsássák rendelkezésére mindazokat az adatokat, amelyek a Dél-afrikai Köztársaság szeptemberi atom­robbantási kísérletével kapcso­latosak. A londoni kudarc esetén A HAZAFIAK FOLYTATJÁK A FEGYVERES HARCOT (ČSTK) — Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a Zimbabwei Hazafias Front társelnökei Lon­donban elutasították Lord Car­rington brit miniszterelnök ul­timátumát, hogy a front fogad­ja el a tűzszünetre vonatkozó brit javaslatot. Robert Mugabe kijelentette, hogy Nagy-Britan- nía célja „kicsalogatni a haza­fias front harcosait állásaikból s leszerelni őket“. A hazafias 1979. XI. 28. Kissinger politikai sztriptíze (ČSTK) — Henry Kissinger nolt amerikai külügyminiszter­nek a NATO nemrég zárult brüsszeli konferenciáján tett kardcsörtető, uszító kijelenté­seiről már irtunk. Azóta a fá­radhatatlan Henry már sok al­kalommal beszélt és — mindig ugyanabban a szellemben — ír­ja tegnapi számában a moszk­vai Pravda. Henry Kissinger, a bölcsészdoktor és a georgetowni egyetem professzora hanyatt' Homlok csúszik le abba a sötét völgybe, ahol a „hidegháború“ dinosaurusai és az antikommu- nizmus megrögzött hívei talál­hatók. Ügy ismertük Kissingert, mint olyan politikust, aki nem volt híjával a realizmusnak, mint külügyminisztert, akinek része volt a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásában és a SALT-ll, szerződés előké­szítésében. Az „új Kissinger“ — „héja", aki hallgatóit a „szovjet katonai veszéllyela ré mílgeti, és a fegyverkezés nö­velésére szólít fel, folytatja a Pravda. Henry Kissinger legutóbb az U. S. News and World Report cimű folyóiratnak adott terje­delmes interjújával járult hozzá a közvélemény félrevezetésé­hez. Mi minden belefért ebbe az interjúba! Találkozunk itt a „kommunista expanzionizmus- sala, a „szovjet katonai jelen­lét" fenyegető rémével és az arra vonatkozó felhívással, hogy a legújabb típusú közepes hatótávolságú amerikai rakétá­kat kell telepíteni „Nyugat-Eu­rópába éspedig mindenáron. Sőt még a SALT-II. szerződés­ről is, melynek előkészítésében részt vett, megvetően nyilatko­zik: a szerződés szerinte a „biz­tonság hamis érzetét kelti“. Pedig nemrég még másként beszéli Kissinger. Nyilvánosan kijelentette, hogy a feszültség enyhülésével szemben nincs más alternatíva, elismerte a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok fegyveres erőinek egyen­súlyát és kifejezte reményét, hogy sikerül megállítani a fegyverkezési hajszát. Szakér­tők véleménye szerint könnyű megmagyarázni Kissinger poli­tikai sztriptízét: szűk neki a professzori talár. Az elnyűhe- tetlen Henry vissza kíván térni a politikai életbe. Szeretne szenátor lenni. Mivel azonban Amerikában nem éppen köny- nyűk a viszonyok — a katonai­ipari komplexum erősen aktivi­zálódott —, úgy ítéli meg, hogy a kitűzött célt a legkönnyeb­ben úgy éri el, ha úgy fogfa lengetni professzori talárjának ujjait, mint a héja a szárnyait, fejezi be kommentárját a Prav­da. front azonban kész tovább foly- tatui a fegyveres harcot, ameny- nyibeu csődöt mond a londoni konferencia — jelentette ki Mu­gabe. Nagy-Britannia azonban to­vábbra is arra törekszik, hogy a hazafias frontot kirekessze Zimbabwe-Rhodesia további sor­sáról való döntésből. Annak el­lenére, hogy a londoni konfe­rencián a feleknek nem sike­rült megegyezésre jutniuk a tűzszünet kérdésében, brit for­rások jelentették, hogy a Zim- babwe-Khodesia ügyeinek inté­zésével megbízott brit helytar­tó — akit egyébként még nem neveztek ki — a hét végén Sa- lisburybe repül, hogy felkészül­jön a fegyveres erők főparancs­nokának feladatára és a „füg­getlenséghez“ való átmenet ve­zetésére. Johannesburgban bejelentet­ték, hogy Roelof Botha külügy­miniszter Londonba utazik, hogy részt vegyen a Zimbabwe- konferencián. Az AFP hírügy­nökség ezzel kapcsolatban Bo­tha kijelentésére emlékeztet: hogy az afrikai kontinens déli részének stabilitása érdekében a Dél afrikai Köztársaság kész katonailag beavatkozni a Zim­babwei Hazafias Front ellen, amennyiben az országban az események „kedvezőtlenül“ fog­nak alakulni. Vietnami kitüntetés Tomáš Trávničeknek (ČSTKJ — A Vietnami Haza­fias Front vezető képviselői tegnap a Hanoiban tartott ün­nepi nagygyűlésen a Vietnami Szocialista Köztársaság Barát­ság Rendjével tüntették ki To­máš TrávníCeket, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemze­ti Frontja Központi Bizottságá­nak alelnökét, aki baráti láto­gatáson tartózkodik Vietnam­ban. Ton Due Thang köztársa­sági elnök a csehszlovák és a vietnami nép barátsága és szo­lidaritása elmélyítésében kifej­tett munkájáért tüntette ki Trávníček elvtársat. A csehszlovák küldöttséget fogadta Pham Van Dong minisz­terelnök is. Kubai emigránsok akciója (ČSTK) — Az Egyesült Álla- mok-beli Union City városban világos nappal lelőtték Eulalio Negrint, a 75-ös bizottság tag­ját. A gyilkosságot az Omega-7, a (kubai emigránsok terrorszer­vezete készítette elő, amely igyekszik megakadályozni az amerikai—kubai kapcsolatok normalizálását. A szervezet tagjai az utóbbi hónapokbaa újabb terrorhullá­mot indítottak el. Ez a bizottság, valamint a Kubával való kapcsolatok nor­malizálására létrehozott ameri­kai—ikubai bizottság felszólítot­ta az Egyesült Államok (kor­mányát, hogy vizsgálja ki a ku­bai e 1 k; n fo rra da Inná rok terror­cselekedeteit. Karibi egységgel az amerikai jelenlét ellen (ČSTK) — Maurice Bishop gremadai kormányfő a hét ele­jén hivatalos látogatásra Vene­zuelába érkezett. A caracasi re­pülőtéren tett nyilatkozatátvan kijelentette, hogy az USA kato­nai jelenlétének fokozása a Ka- rib-tenger térségében komolyan veszélyezteti a világ e részének békéjét és biztonságát. A leg­hatásosabb védekezés ez ellen Bishop szerint a karibi orszá­gok egységének megszilárdítása. Kína másik kártyája Szihanuk Nyugat-Európában (ČSTK) — Norodnin Szihanuk most kezdte meg nyugat-euró­pai útját, amelynek befejeztével ellátogat Japánba, Ausztráliába és az Egyesült Államokba is. A körűt során abban a remény­ben, hogy visszafordítja a kam­bodzsai eseményeket, támoga­tást akar szerezni a Kambodzsa belügyeibe beavatkozó orszá­goknak. Az SPK hírügynökség tegnap kommentárjában foglal­kozott a látogatással. Egyre világosabb, hogy Sziha­nuk gyakorlatilag a kínai ex­panzionista és nagyhatalmi ve­zetés, valamint a nemzetközi imperializmus szolgálatában áll. Sőt saját magát „kínai kártyá­nak“ minősítette, holott tudja, hogy Peking a Pol Pot-kártyá- val is játszik. A népi Albánia ünnepe Harmincöt évvel ezelőtt, 1944. november 29-én az albán nép lerázta a fasiszta rabság bilin­cseit, s ez a kis balkáni orsfcág ismét elnyerte nemzeti függet­lenségét. Ezért ez a nap Albá­nia legújabb kori történetében joggal nevezhető a legjelentő­sebb határkőnek. A győzelemig nem volt köny- nyű az út. A bátor albán nép hősies küzdelme — amely az általános antifasiszta küzdelem szerves része volt — hozta meg ezt a győzelmet. E harc sikeres befejezéséhez a kedvező felté­teleket a szovjet Vörös Hadse­reg győzelmes előrenyomulása, a fasiszta hadseregekre mért csapásai teremtették meg. A fasizmus fölött aratott győ zelem szabaddá tette az utat a szociális haladás előtt is. Az antifasiszta küzdelemben szüle­tett népliatalom kitűzhette cél­jait és törekvéseit a társadalom mélyreható szociális és gazda­sági átalakítására. Az addig fél­feudális Albánia nem rendelke­zett iparral, mezőgazdasága alacsony színvonalú volt, a la­kosság írástudatlansága is nagy méreteket öltött. A Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítségének és támogatásának köszönhető, hogy az albán dolgozók ilyen körülmények között is nagy si­kereket értek el az ország for­radalmi átalakításában. Ennek az együttműködésnek az alap­ján, történelmileg viszonylag rövid idő alatt megvalósult Al­bánia iparosítása: gyors ütem­ben fejlődött a szénbányászat, a természeti kincsek feltárása, s ezzel együtt a villamosener- gia-termelés, fellendült a textil­ipar, a fafeldolgozó-ipar, vala­mint az élelmiszeripar is. A hatvanas években Albánia nemzetközi kapcsolataiban egyj oldalúan Kína felé orientáló­dott. Ez az irányzat nagy káro-: kat okozott mind az albán nép érdekei, mind a szocializmus ügye szempontjából. Amint ezt a most közzétett albán doku­mentumok is bizonyítják, a maoisták Albániára mint euró­pai hegemonista politikájuk eszközére tekintettek, s ennek alapján arcátlanul beavatkoztak az ország belügyeibe. Amikor, Albánia szembeszegült a maoism ta politikával, Kína válasza jel^ lemző volt: megszüntették' mindazt az együttműködést, amelyről a kínai vezetők annak idején azt hangoztatták, hogy örök. Ezek a tapasztalatok szöges ellentétben állnak azokkal a je­lentős sikerekkel, amelyeket Albánia és a Szovjetunió, vala-i mint más európai szocialista országok közötti gyümölcsöző együttműködés az előző évtize-1 dekben hozott, s amely a szu-* verenitás, a be nem avatkozás, az egyenjogúság, a kölcsönös előnyösség elvére, az albán nép nemzeti érdekeinek szem előtt tartására épült. Csehszlovákia és Albánia né­peit a kölcsönös tisztelet és ba­rátság szálai fűzik egymáshoz. A kölcsönös kapcsolatok taj pasztalatai igazolják, hogy e kapcsolatok fellendülése min­dig hasznos volt az albán és a csehszlovák nép számára, s el-i lenkezőleg, e kapcsolatok egy-i oldalú fékezése csakis kedve­zőtlen következményekkel járt. Csehszlovákia külpolitikai elvei-* hez hűen, mint a múltban, az egyenjogúság és kölcsönös elő nyösség alapján továbbra is kész gazdasági és egyéb kap­csolatainak továbbfejlesztésére az Albán Népköztársasággal. (rp—sm) TÖKÉLETESÍTETT KINZÁSI MÓDSZEREK Chilében még inkább háttérbe szorítják oz emberi jogokat (ČSTK J — Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága Genfben nyil­vánosságra hozott jelentéséiben megállapítja, hogy a chilei ka­tonai junta tovább folytatja po­litikai el ten feleinek kínzását és üldözését, sőt, az utóbbi idő­ben az emberi jogok terén Chi­lében a helyzet jelentős mér­tékben romlott, ugyanis a letar« tóztatott és' a megkínzott chi­lei politikai és szakszervezeti képviselők száma nagymérték­ben növekedett. A Jelentés megállapítja, hogy a politikai foglyok kínzásában orvosok is részt vesznek, s így „tökélete­sítették“ az 1973^as puccs után bevezetett kínzási módszereiket, útját Állni az újfasiszta hullámnak! (ČSTK) — A grazi egyetemen tömeggyűléssel fejeződött be az Osztrák Kommunista Párt, a diáikok kommunista szervezeté­neik és más demokratikus szer­vezeteik által szervezett fasiz­mus és neonácizmus elleni harc hete. A felszólalók hangsúlyoz­ták, hogy a fasizmust még nem sikerült teljesen kiirtani, ellenkezőleg, főleg az NSZK­Nem akarják átlépni sajdt árnyékukat „Ami Kambodzsában történt, arra nincs példa Hitler ideje óta. Ehhez nem fér kétség. A Pol Pot-rezsim alatt több mint kétmilliónyian, Kambodzsa la­kosságának mintegy harmada kegyetlen körülmények között pusztult el...“ Ezt a tényt nemrégen John Pilger brit televíziós riporter közölte kambodzsai látogatá­sáról készített televíziós riport­jában, majd pedig megírta a The Diplomatist című folyóirat­ban is. A kambodzsai nép tra­gédiájáról ez a döbbenetes, megrendítő igazság, amelyről olvasóinkat már nemegyszer tá­jékoztattuk, fokozatosan más országok közvéleményének is a tudomására jut. John Pilger ta­núságtételéhez hasonlókat ta­lálunk az indiai, a mexikói, az algériai sajtóban és más la­pokban is. Vannak azonban olyan lapok, amelyek nem az objektív igaz­ságon alapuló tényeket közöl­tek eddig Kambodzsáról. Közé­jük tartozik pl. a zágrábi Vjes- nik, a belgrádi Politika és más lapok. Nem azért, mintha a kambodzsai téma annyira távol állna tőlük, sőt, ellenkezőleg. Tény például, hogy jugoszláv újságírók csoportja 1977-ben akkor egyedüli külföldi újság- írócsoportként még Pol Pót re- zsimjének uralma alatt Kam­bodzsába látogatott, és ezeknek az újságíróknak a tollából a Vjesnik, a Politika és néhány más hírközlő eszköz is riport- sorozatokat közölt. Bizonyos, hogy ezek az újságírók csak azt látták és hallották, amit vendéglátóik óhajtottak, hogy meglássanak és meghalljanak. Ennek ellenére eleget láttak. Az elnéptelenedett, egykori vi­rágzó nagyvárost, Phnom Pen- het, megismerkedtek a teljes bomlás állapotában levő társa­dalommal — a pénz, az üzle­tek, a posta, a közlekedés, va­lamint egyetemek és főiskolák nélkül, kulturális élet nélkül tengődő társadalommal, látták a raktárakká átalakított temp­lomokat ... És mindezeket a megrendítő tényeket „kambod­zsai színezetű forradalomról“ és a Pol Pot-féle vezetés „át­gondolt politikájáról“ szóló frá­zisokkal cifrázták ki. Amikor annak idején ezekre a közzétett tényekre a külföldi sajtó felfigyelt, és helyes meg­világításba helyezte azokat, a jugoszláv lapok siettek külön­féle cáfolatokat és tiltakozáso­kat közölni azt állítva, hogy hamisítványokról van szó, hi­szen ők „semmi rosszat sem ír­tak Pol Pót rezsimjéről“. Ma azonban már a világon sehol sem nevezik Pol Pót „át­gondolt politikáját“ másnak, mint népirtásnak. Az áldozatok száma is ismert. Szerencsére Kambodzsa lakosságának élete alapvetően megváltozott. A gyű­lölt rezsimet elsöpörték, az em­berek szabadon fellélegeztek. Ezt az igazságot habozás nél­kül nyilvánosságra hozta a brit riporter. Egyes jugoszláv újságírók azonban nem voltak képesek átlépni saját árnyéku­kat. Kambodzsáról még ugyan­olyan valótlanságokat írnak, mint korábban. Csak azzal a különbséggel, hogy míg akkor „semmi rosszat“ sem láttak a véres rezsimben, ma elleplezik azt a tagadhatatlan tényt, hogy a kambodzsai nép lett saját sorsának ura. JAN HROBAft ban, Olaszországban és Auszt­riában új neonáci csoportok és szervezetek alakulnak, és eze­ket az imperializmus legrealk- ciósabb erői a dolgozók elleni harcban igyekeznek kihasznál­ni. A nagygyűlés résztvevői az ausztriai fasiszta szervezeteik azonnali betiltását követelték. A dzsungel törvénye a levegőben? (ČSTK) — Manilában tegnap (kezdődött meg a Nemzetközi Légiforgalmi Társulás 35. évzá­ró konferenciája, amelyen a száz tagállam több mint 700 képviselője vesz részt. Megfigyelőik szerint az érte­kezleten heves vita bontakozik majd ki az Egyesült Államok törekvésével kapcsolatban, hogy a résztvevőkre rákénysze­rítse a nemzetközi útvonalak­ra érvényes díjszabások jelen­legi ellenőrzési rendszerének megszüntetésére tett javaslatát. Szakemberek szerint ez válsá­got okozna a nemzetközi légi forgalomban, és veszélyeztetné a szervezet, létét. Pierre Gaudet, az Air France társaság igazgatója az Egyesült Államok javaslatát úgy jelle­mezte, hogy az kísérlet a «,dzsungel törvényének“ a nem­zetközi személyszállításba való bevezetésére. Kijelentette, hogy ez kétségkívül az amerikai lé­giforgalmi társaságok monopó­liumához vezetne. Ez a mono­pólium más országok kárára diktálná saját feltételeit.

Next

/
Thumbnails
Contents