Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-15 / 243. szám, hétfő

i eisüjs 1979 X. 15. \ 3 • • + *■ JÓ SZERVEZÉSSEL A SOK FELADATTAL IS BÍRNI LEHET A konténeres szállítás a 6. ötéves terv egyik legfőbb feladata a teherszállításban. Az olomouci Középső Pályaigazgatóságon je­lenleg 3 konténer átrakóállomás üzemel — P'rerovban, Ostravá- ban, a legkorszerűbb pedig Brnóban. A Pŕerov-Horní Moštenice átrakóállomáson egyre nagyobi) a hatalmas konténerek forgalma, a cél az áruszállításnak egy átfogó technológiai folyamat kere­tében való lebonyolítása. Éz az állomás nem csupán a csehszlo­vák ipari vállalatok teherszállítását bonyolítja le, hanem a nem­zetközi egyezmények keretében biztosítja a KGST-tagországokba, sót néhány tőkés országba irányított áruszállítást is. Az üzeme­lés hatékonyságáról és az átrakótíllomás további korszerűsítésé­ről 47 tagú komplex racionalizációs brigád gondoskodik. Felvé­telünk a pferovi konténer átrakóállomásról készült I Fel vétel ČSTK — V. Galgonek), Még nem füstöl a kémény Négyen indulunk őszt látni az udvardi (Dvory nad Žita- vou) Aurora Egységes Földmű- vesszövetkezet határába. A „Zsigát“ újkorában fehérre fes­tették, de pár kilométer elég a határi úton, hogy a rárakódó porréteg nehezen felismerhe­tővé tegye eredeti színét. — Aratás idején sem volt nagyobb a por — jegyzi meg a kormánykerék mellett ülő Mráz Alojz mérnök, főgépesítő, miközben lépésnyire csökken­ti a sebességet, hogy a kocsi­ban elviselhető maradjon a le­vegő, beszélni lehessen. Most van az őszi mezei mun­kák dandárja, a tennivalók kö­re nagyon széles. Némi köny- nyebbülést a hét végére vá­runk, amikor a szőlő- és a zöldségkertészetben végzünk egyes munkákkal, és a felsza­baduló erőket más területre csoportosítjuk át. A betakarí­tás, szántás és vetés egyéb­ként az előre kidolgozott ütem­terv szerint halad. 1558 hek­tár szemes kukoricának eddig mintegy kétharmadát takarí­tottuk be. Ennek a munkának kedvez a napos, száraz idő, de egy kiadós esőnek mégis örül­nénk, hiszen ilyen nagyarányú őszi szárazság talán még egy­szer sem volt. Istenes Andor mérnök, a földművesszövetkezet főagro- nómusa mondta mindezt, s csak azért nem folytatta, mert idő­közben megérkeztünk ahhoz a kukoricatáblához, ahol a hat kombájn dolgozott. — A kukorica szép, az átla­gos hozam valamivel az 50 má­zsán felül van hektáronként, annak ellenére, hogy eddig csak a korai érésű hibrideket tör­tük. Megfelelő választékkal si­került elérnünk a szakaszos érést, így mindig van törésre alkalmas terület — folytatta a növénytermesztő ágazat vezető­je, miközben jó darabon be­mentünk a kukoricaföldre. Többször lehajolt, kereste az elszóródott csöveket, s elége­detten nyugtázta a kombájno­sok jó munkáját. Műhelykocsi állt meg mellet­tünk, Maczkó János, a kocsi ve­zetője és egyben karbantartó az egyik kombájntól jött. Bosz- szankodva sorolta a hiányzó al­katrészeket, amelyek nehezítik a javítást. Még szerencse, hogy az őszi csúcsmunkákra jól elő­készítették a gépeket és az idő­járás is kedvező, így azok rit­kábban romlanak el. — Itt már kevésbé dicsérik n napos, száraz időt — mutat­ta a főagronómus távolabb az egyik volt kukoricatáblán szán­tó, hengert, kombinátort von­tató jókora porfelhőben haladó traktorokat. — Érdemes meg­nézni. — A Kirovec bevonult a mű­helybe — fogadta az érkező­ket Kaplócky József, a nehéz­gépekkel dolgozó csoport ve­zetője. — Nem az eltört tárcsa miatt, azt már rendbehozták. A motorral lett baj. De hát csoda ez ilyen szárazságban? Nézzék ezeket a hatalmas han­tokat, amit felforgat az eke. És ráadásul itt van a rengeteg kukoricaszár. — Ahol 85 mázsa kukorica termett hektáronként, olt kuko­ricaszárnak is kell lennie — jegyezte meg a főgépesítő. — Az a fontos, hogy a minőség­ből ne engedjünk. Négyszeres megmunkálást végzünk minden területen. A nagy henger után tárcsával, majd ismét henger­rel és végül kombinátorral is végigjárjuk a területet, így ki­fogástalan lesz a magágy. — Most odamegyünk, ahol a legnehezebb túltenni a hatal­mas szárazságon — kezdte Ha­din fános mérnök, agronómus, amikor az autó az ő területe, a cukorrépatábla felé tartott. A Zsitva mellett megcsodál­tuk a napfényben ezüstösen csillogó vízsugarakat. — A nyári telepítésű füvet öntözzük, de ha így marad az időjárás, és tovább késik az eső, akkor a búzára és az őszi árpára is sor kerül. Lám mi­lyen más a növény, még a szí­ne is elütő ott, ahol megöntöz­tük — folytatta Badin János, majd a cukorrépa földön még pontosabb képet adott a szá­razság nagyságáról. — Ilyen repedések vannak a földön, az ujjaim is bele­férnek. És nézze ezt az árkot, amit a kiszántó kései vájnak. Olyan az oldala, mintha fém lenne. Pedig csak föld, persze sziklakemény. A kiszántó szer­kezet sok helyen egyszerűen nem képes belemélyedni a ta­lajba. A páros, összetartó ké­sek rendesen kúpszerű árkot vájnak, de most ez attól na­gyon messze van. Sajnos így előfordul, hogy beleszakad a répa a földbe, és azzal már nem tudunk mit kezdeni. Nem úgy azzal, ami elszóródik, s amit természetesen összesze­dünk. Kitartás, találékonyság, ész- szerűség és gazdaságosság — mondható arra, amit utunk to­vábbi részén láttunk. A szá­rítóban annak vezetője, Takács Gyula, és Rácz Ferenc, vala' mint Lengyel András munká­sok elmondták, hogy a szárítás tisztítás leállás nélkül folyik. Tizenkétórás műszakokban dol­goznak, az egyik héten nappal, a következőn pedig éjszaka. Nem könnyű, de így győzik a kukorica szárítását, és a hat kombájn folyamatosan dolgoz­hat. Természetesen a mellék- termék sem vész kárba. A tö­rött szemeket, a szár és csutka­maradványokat a lucernaszá­rítóban ledarálják és a lisztet hízómarhákkal etelik meg. — A répaszeletet kukorica-- szár-szecskával keverve Bakti- nokullal tartósítjuk. A kukori­caszár betakarítását átalakí­tott adapterfl E-280-as motoros járvaszecskázóval végezzük, ez tisztán dolgozik, nem szedi fel a földet és a teljesítménye is nagyobb az erre a munkára használható gépekénél. A répa­szeletet istállótrágya-szóróval terítjük szét, hogy tökéletesebb legyen a keverés. És ha már itt vagyunk, érdemes megnézni a szállítás módját is. Vásárol­tunk tíz darab, IFA tehergép­kocsikra szabványosított magas oldalú és automatikusan ürítő rakteret, s ezeket megfelelően átalakított traktor vontatta pót­kocsikra szereltük. A szállítás­hoz így kevesebb gépre, és fő­leg kevesebb emberre van szükségünk — mutatta be he­lyi újításaikat a főgépesítő az új, 1200-as tehénfarmon. — Lám ilyen az idei ősz —■ felelt végezetül a főagronómus az órákkal korábban, még ha­tárjáró utunk előtt feltett kér­désre. — Aránylag jó termést adó, szép, napfényes, de na­gyon nehéz. És a mi felada­tunk? Az, hogy a nehézségek ellenére is jó munkát végez­zünk, s idejében, valamint a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be azt, ami megter­mett. EGRI FERENC 85 hajókaraván ért célhoz bol­gár, illetve szovjet zászló alatt. 1977 nyara, a Dunatrans megalakulása óta igen nagy munkát végzett mind a Bolgár Folyami Hajózási, mind a Szov. jet Dunai Hajózási Igazgatóság. Az elmúlt időszakban a válla­lat mintegy 700 vegyes hajó­karavánt indított útnak, a 3160 uszály pedig mintegy 1,5 millió tonna árut szállított. (BUDAPRESS — SOFIAPRÉSS) Ipari robotok jelene és jövője Bulgáriában az első ipari ro­botokat 10 évvel ezelőtt szer­kesztették. Az első bolgár gyártmányú manipulátorokat a raktárházak szállítási munká­jának megkönnyítésére tervez­ték. Hasonló bolgár robotokat szereltek fel a KAMAZ szovjet autóüzem gyártószalagjánál is. Ez évben újabb két robot­család — a Pirin és a Beroe — tagjainak sorozatgyártását kezdték meg Bulgáriában. A Pirin-sorozathoz merev vezérlé­sű robotok tartoznak. Itt az egyes munkafolyamatokat min­den fázisukban előre pontosan megtervezik és a sorrendet is rögzítik. A típus fő képviselő­jét, az RB-110-et — amelynek 10 kilogrammig terjed az eme­lőereje — a precíziós öntések­nél és a szerszámgépek kiszol­gálásánál használják az „oda­vinni“ és az „elvinni“ munka- folyamatokhoz. A Beroe-sorozat tipikus kép­viselője a második generáció­hoz tartozó RB-210. Emelőereje 60 kilogrammig terjed, mecha­nikája az emberi kézhez ha­sonló. Való]ában annyira ügyes, hogy a munkaterület bármelyik pontját képes elérni. A robotok harmadik generá­cióját, az adaptálható robotot a bolgár szakemberek előrelát­hatólag már 1985 előtt elkészí­tik. (BUDAPRESS — SOFIAPRÉSS J Kivételesein nem álltam m*:g, csak áthajtottam Bodrogköz központ ja, Királyhelnu*: (Krá fovský ChlmecJ főutcájául, s a Köszörű domb tetejéről azt kémleltem: füstöl-e a Perbe nyik (Pribeník) felé vezető út szélén felépített új bútorgyár kéménye? Úgy láttam, hogy nem ... Amikor a gyár udvarába ér­tem, cáfolhatatlanul megái la píthattam, hogy valóban neon füstöl a közel hetven méter magas kémény. Ez viszont azt jelenti, hogy nem is termel a gyár!' Mi történhetett? Hi­szen — legfrissebb értesülé­seim szerint — ez év június elsejétől próbaüzemelnie kel le ne. Az eredeti terv szerint po dig már tavaly ősztől. Beval­lom, ilyen szorongás itt még soha nem vett erőt rajtam, pe­dig sokszor jártam ezen az építkezésen. Együtt örültem azokkal, akik a gyár alapkő lerakásának ünnepségén részt vettek. Dicsértem azok igyeke­zetét, akik a kezdeti nehézsé geket előidéző hiányos anyag ellátás, végső soron az ütem­terv meg nem tartása ellen szót emeltek, gyorsabb intéz­kedéseket követeltek. Teljes joggal tették, de sajnos gyak ran a várt eredmény bekövet­kezése nélkül. A közel kétszáz- hatvan millió korona értékű ráfordítást igénylő új bútor­gyár építését a kivitelező hu- mennéi CHEMKOSTAV vállalat vezetői kezdetben a távoli or­szágrészekből rendszertelenül szállított épületelemek hiányá­ra, majd a műszaki berendezé­seket gyártó vállalatok okozta határidő-eltolódásra hivatkoz­tak. Valóban nehéz feltételek között végezték az építőmun­kát. E fogyatékosságok követ­kezménye az lett, hogy a hel- meci új bútorgyárat jóval az Ígért határidő után adták át. Az átadás óta pedig már el­telt egy év és a gyár még nem termel, legalábbis nem úgy, ahogy kellene. Hogy mit jelent ez népgazdaságunk szá­mára? Talán elég, ha annyit közlünk, hogy ennek a bútor­gyárnak évi termelési kapaci­tása 1S4 millió korona értékű termék. Háromévi felfutási idő után. Hogy mikor kezd végre „fel­futni az új bútorgyár? Erre a kérdésre kerestük a választ látogatásunkkor. A tervezett épületek felépül­tek, kétharmadukat — renge­teg kolaudácíós hibávalf — már átadta a kivitelező válla­lat. A termelőcsarnokokban helyükre kerültek a mai köve­telményeknek megfelelő, leg­korszerűbb gépek, műszaki be­rendezések. Mégis, kevés kivé­tellel, ponyva fedi őket. Egyedül a kárpitozó üzem­részlegben találkoztunk Kocsis Tibor részlegvezetővel és né­hány szorgoskodó női dolgozó­val. Itt már állítólag megin­dult a termelés. De hogyan? Többnyire hagyományosan, ké­zi erővel dolgoznak és nyers­anyaghiánnyal küszködnek! Szomorú látványt nyújtanak a kihasználatlanul. álló, több­nyire importált korszerű gé­pek. A félreértések elkerülése végett meg kell mondani azt is. h<igy nem a gyár vezetői­nek és dolgozóinak mulasztá­sai miatt szünetel, illetve aka­dozik a termelés. Ez év július elsejétől — az operatív terv alapján — folyamatban van ugyan az ún. próbaüzemelés, vagy inkább, az egyes gépso­rok „szólópróbája“, de ez egy- általán nem minősíthető folya­matos termelésnek, sőt az adott esetben még próbaüze­melésnek sem. Nem tudom el­képzelni, mikent gyártják le az év végéig az előirányzott 25 millió korona értékű bútort? fakab Sándor igazgató, és két vezető munkatársa, Czéh- rnester Sándor mérnök és Šte­fan Hutka társaságában össze­gezzük észrevételeinket a hel- meci bútorgyár jelenlegi hely­zetéről. Leszögezhetjük: az épületek, gépek a helyükön állnak, kö­zel háromszáznyolcvan ember — a gyár kollektívája — arra vár, hogy kijelölt helyén mun­kához lásson. De nem teheti, mert ehhez egynéhány alapvető feltétel még mindig hiányzik. Tudvalevő, egy bútorgyárban nem termelhetnek például hő- energiatermelő kazánok nélkül. Ebből pedig — látogatásunk napjáig — egyetlenegy sem érkezett a gyár területére. A prágai ČKIJ legutóbb októberre ígérte a három közül az első kazán leszállítását. Ezeknek a fontos — a termelésben mel­lőzhetetlen — műszaki beren­dezéseknek már az építkezés elején meg kellett volna érkez­niük. Ezt a többéves késést nagyon nehéz másként értei* mezni, mint hanyagságot, fe­lelőtlen mulasztást. Az új gyár vezetősége szük­ségmegoldáshoz folyamodott, hogy valamilyen módon fűthe- tővé tegye a drága pénzen vásárolt gépekkel felszerelt termelőrészlegeket. Vásárolt Pelsőcön (Pleáivec) az Állam- vasutaktól egy félreállított gőzmozdonyt, leszállíttatta a gyárba, saját céljainak megfe­lelően átalakíttatta, összesen közel negyedmillió koronát költöttek így arra, hogy az ócska mozdony legalább vala­mennyi hőenergiát termeljen! Szükségtelen felsorolni a fogyatékosságok következmé­nyeiként jelentkező kedvezőt­len jelenségeket. Ezeket ha­laszthatatlanul rendezni kell, mert további halmozásuk az eddiginél még nagyobb arányú népgazdasági károkat okozna. Reméljük az illetékesek tu­datosítják, hogy társadalmunk ennek az új üzemnek a fel­építésére jelentős anyagi esz­közöket fordított azzal a cél­lal, hogy a tervezett határ­időre termelni fog. Sajnos, va­lójában, még ma sem termel, pedig termékeinek felét kivi­telre szánták. Főleg a Szovjet­unióba, ahol az év végéig pél­dául a „MERKÚR“ ülőgarnitú­rából ötszázat várnak a hel­med bútorgyárból. Sor kerül erre? KULIK GELLERT Szovjet—japán tervek Eredményesen ért véget Moszkvában a szovjet—japán együttműködési vegyestaizott- ság ülése. A japán küldöttség kedvezően fogadta a szovjet javaslatokat; egy, a Csendes­óceán partjára tervezett, éven­te 12 millió tonna kapacitású acélmű, valamint egy évi 300 ezer tonnás azbesztgyár közös felépítésére. Szó volt egy harmadik iközös szibériai beru­Magasabb nyugdíjak az NDK-ban Az NDK-ban december 1-től 3 mil'iió nyugdíjas juttatását emelik fel. A legalacsonyabb öregségi és rokkantsági nyug­díjakat 40 márkával, 270 már­kára emelik. Az egy családnak A kanadai urán Kanadában a Midwest ló alatt igen gazdag uránérclelő­helyet tártaik fel az Esso Mine­rals Canada Ltd. és a Numac Oil and Gas Ltd. válla'iat szak­emberei. Az uránérc-készletet eddig még nem mérték fel tel­jes pontossággal, de az Esso cég elnöke szerint a lelőhely uránoxidtartalma e'iérheti az Jól fejlődik a Dunatrans szovjet—bolgár víziszállítási vállalat tevékenysége. A közös vát'ialat a gazdasági együttmű­ködés egyiik igen jó példája. A bolgár és a szovjet hajó­sok célul tűzték ki, hogy eb­ben az évben a két baráti or­szág külkereskedelmi forgal­mának mintegy 30 százalékát A Duna a barátság folyama a házasról: Udokan mellett évente 400 ezer tonna réz ki­termelésére és feldolgozására alkalmas kombinátot építené­nek. Japán részéről üdvözölték azt a szovjet kezdeményezést, hogy a japán beruházási javak ellenértékeként a Szovjetunió nemcsak az új üzemek gyárt­mányait szállítaná, hanem sze­net, ikőloajat és földgázt is. (VG) juttatható legmagasabb szociá­lis támogatás összege — a lakbérpótlékot is béieért ve — nem haladhatja meg a 420 márkát. (VG) 50 ezer tonnát. Független megfigyelők az uránoxid-kész- letet ennek a kétszeresére be­csülik, sőt egyesek az „évszá­zad lelőhelyéről“ beszéltnek. Az écrvonulat hozzávetőleg 1,9 kilométer hosszúságú, átlagban 100 méter széles és átlagos vastasága 15—16 méter. (VG) fuvarozzák a Dunán az 1978. évi 19 százalékkal szemben. A hajósoik mozgalmat indí­tottak a hajók kikötőkben él­töltött várakozási holtidejének 5 százalék alá történő csök­ken tésé re is A nehéz navigációs feltéte­lek ellenére — sűrű köd, ki­adós hóesés, erős szelek — az év első negyedében mintegy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents