Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-04 / 234. szám, csütörtök

Jól döntöttem Hétvégi beszélgetés egy kutatóval hasznosítsuk az idei esztendő TAPASZTALATAIT A jövő évi gabonatermés megalapozásának időszaka A gabonatermesztés népgazdaságunknak stratégiát jelentő- ségü ágazata, s ezért társadalmunk nagy figyelemmel kíséri e téren a fejlődést és az eredményeket. Ezért szükséges fel­mérni a nyugat-szlovákiai kerületben is, hogy hogyan teljesít­jük a gabonaprogramot, megvizsgálni az agronómiai munka színvonalát, az idei aratás eredményét befolyásoló tényezőket és azt, hogyan teljesítjük a CSKP XV. kongresszusán kitűzött feladatokat a gabonatermesztésben, főleg ami az önellátás fo~ kozatos megvalósítását illeti. ÉGHAJLATI ÉS EMBERI TÉNYEZŐK Kerületünkben! az idén több mint 340 000 hektáron termesz­tettünk gabonát, erről a terü­letről 1314 608 tonna szemet takarítottunk be, a tervezett 1 710 000 tonnával szemben. Egy hektáron átlagosan 3,7 tonna gabona termett. A gabonater­mesztési tervet nem teljesítet­tük, és 1978-al szemben 559 000 tonnával takarítottunk be keve­sebbet. Az 1978—79-es év a gabona- termesztés szempontjából na­gyon kedvezőtlen volt. Az első komoly gondot a tavalyi ősz okozta. Az aszály miatt ugyanis nem lehetett jól és időben el­végezni a talajelőkészítést, ami megnehezítette a vetést. Az őszi búza csaknem 70 000 hek­táron gyengén fejlődött, sígy az év elején — hótakaró hiá­nyában — a mínusz 15—18 fo­kos fagyok nagy károkat okoz­tak a vetéseikben. A március elején bekövetkezett nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozás sem kedvezett az őszieknek. Ezért tavasszal körülbelül 40 000 hektár őszi búzát ki kellett szántani és a megrit­kult vetéseket több mint 25 000 hektáron alá kellett vetni. Azokban a napokban, amikor a megkárosult gabona sorsáról kellett dönteni, az agronómu- sok részéről bizonyos határo­zatlanságot tapasztaltunk, ami' bői arra lehetett következtetni, hogy a vetések biológiai álla­potának ellenőrzését hiányo­san végezték el és a növény­zet minősége javítását célzó be­avatkozásoknál csak nagyon- Csekély mértékben használták fel a tudományos ismereteket. Ezzel drága idő veszett kárba, és egyes vetések, amelyeket ki kellet volna szántani, már csak alávetést kaphattak. Ezután má'jusban szívós és hosszas aszály következett, s máj dinem negyven napig tar­tott. Éppen a fejlődés döntő szakaszában. A csapadékhiány és a szinte trópikus hőség miatt lelassult a növekedés, rosszabbodtak a beporzás felté­telei, és csökkent a kalászok­ban a szemmennyiség. Különö­sen a könnyű, homokos és ka­vicsos földbe vetett gabonafé­lék érezték meg a szárazságot. A legnagyobb kárt a korai ga­bonafajták szenvedték. Több mint 2000 hektár kiszáradt ga­bonát takarmányozási célokra kellett learatni. Itt meg kell jegyeznünk, hogy bírálat illeti az öntöző- berendezések kihasználóit. Az öntözést ugyanis a mezőgazda- sági üzemek a májusi hőségek beállta után is vétkesen elha­nyagolták, abban a hiszemben, hogy a talaj nedvességtartalma megfelelő. Annak ellenére, hogy a kerületben is és a járások­ban is megteremtették — ener­getikai szempontból — az állan­dó öntözés feltételeit, a gabo­nafélékre már későn juttattak vizet, és az öntözés így csak minimális hasznot hozott. Az aszály káros hatását né­mileg ellensúlyozta a június második dekádja kezdetén ber állt esőzés. Mivel hosszabb ideig esett a kívántnál, az ár­pánál intenzíven nőni kezdtek a vadhat jtások. Egyenetlen volt az érés, és ez jelentős gondot okozott az aratásban és a ga­bona utókezelésében. ARATÁS ÉS HOZAMOK Kerületünkben az idén 4000 kombájn dolgozott az aratás­ban. Ebből 2340 volt a sajá­tunk, 1300 Jött Csehországból, 250 pedig a közép-szlovákiai kerületből. Ezenkívül 300 saját kombájnunk állandó mozgás­ban volt kerületünk déli és északi járásai között. Első íz­ben használtunk az aratásban — mégpedig sikeresen — űj, NDK gyártmányú E 516-os típu­sú kombájnokat, számszerűit 110 darabot. Az aratást mindenütt lánc­szerűen végezték, «i betakarító gépeik, a szállító eszközök és egyéb technika csoportos beve­tésével. Ez a módszer ismét be­bizonyította előnyeit, fis arány­lag csekély időbeni eltéréssel takarították be mindenütt a termést. Az aratást augusztus 22-én már kerületünk legésza­kibb vidékein is befejezték, és augusztus végéig mindenütt be­takarították a szalmát, és a ta r 1 óh ánt ássál is végezte k. A gabonael adási tervet ke­rületünk augusztus 9-én teljesí­tette. A Mezőgazdasági Felvá­sárló és Ellátó Vállalat raktá­raiba szállított gabonának több mint 70 százalékát szárítani kellett. A szárításhoz szükséges energiafelhasználás növelte a betakarítás költségeit. A Fel bár i (Horný Bar), a Nagylúcsi {Lúč na Ostrove), a FelsŐpatonyi (Horná Potôň) Efsz, a Bősi (Gabčíkovo) Álla­mi Gazdaság, a čachticei CSSZB Efsz ebben a mostoha évben is több mint 5 tonna gabonát takarított be egy hek­tárról, sőt az első két mező- gazdasági üzem 6 tonnát, ami azt bizonyítja, hogy az időjá­rás elleni harcban képesek vol­tak sikerrel érvényesíteni az agrártudományi ismereteket és a gyakorlati tapasztalatokat. ELMÉLET ÉS GYAKORLAT A gabonatermesztési eredmé­nyeket nagy mértékben befo­lyásolja az alkalmazott vetés­forgó, A kísérletek eredményei, de a gyakorlati tapasztalatok is ,azt bizonyítják, hogyha ugyan­azt a növényt több éven ke­resztül termesztjük egy helyen, ez csökkenti a helktárhozamot és növeli a gyökér- és szárbe­tegségek veszélyét. Noha az idén gomba-, szár-, és gyökér­megbetegedés nem volt, a hely­telen veté&f o rg ő alkalmazása következtében nagyobb mérté­kű volt az elgyomosodás és ez is közel 3 métermázsával csök­kentette a várható hektárhoza­mot A CSKP 13. ülése határozatai­val összhangban a kerületben meg teremtjük az évelő takar­mányok százalékaránya növelé­sének és az őszi repce vetéste­rülete kibővítésének feltételeit. A silókukoricával együtt ezek jó előve te menyei az őszi búzá­nak. A silókukorica elővete- ményként történő , hasznosítása viszont csak akkor lehetséges, ha a betakarítást úgy szervez­zük meg, hogy a talaj gyorsan felszabaduljon, mert azt csak­is így lehet időben előkészíteni a búza alá. Annak azonban nincsenek meg az előfeltételei, hogy az őszi búza előveteiményei a sze­mes kukorica hibridjei legye­nek, mivel a kukorica még a földön van, amikor az őszi bú­za vetését már el kell kezdeni. Hasonló a helyzet a cukorrépa esetiében is, ami viszont fő elő- veteménye lehet a tavaszi ár­pának. A magas hektárhozamok el­érésének további feltétele a jó talajelőkészítés. . E tekintetben még jelentős tartalékok van­nak. Az elmúlt évben egyértel­műen bebizonyosodott, hogy csakis jól előkészített talajban csírázik ki jól a mag, s fejlő­dik ki kellő mennyiségű egyed, s telelnek át jól a növények. Az, hogy a múlt év őszén a ta­lajt hiányosan és későn készí­tették elő néhány helyen, szin­tén kedvezőtlen hatással volt az idei terméseredményekre. Még a hidegnek kevésbé ellenálló fajták is — mint a Solaris, a Slávia és a Száva — viszonylag jól átteleltek ott, ahol a talaj jó és időbeni előkészítésével és a jó minőségű vetéssel kedvező feltételeket teremtettek a gyö- kérrendszer kifejlődéséihez. Másutt viszont a viszonylag tél­álló fajták sem bírták a hide­get, mert rosszul előkészített talajba kerültek, meglehetősen ritkán keltek és már tavasszal sem ígértek jó termést. A vetés rendkívül fontos ele­me az egyes fajtáknál alkalma­zott agrotechnikának. Mind a túl'korai, mind a túlkései vetés rontja a végeredményt. Kerüle­tünkben az őszi búza vetésének optimális agrotechnikai határ­ideje szeptember 20. és október 10. között van. Ebben az Idő­ben vetett gabonák adták az idén is a legmagasabb termést. Ezért a mezőgazdasági üze­mek agronómusainak és gépesí- tőinek legyen szívügye, hogy legalább az őszi búza 70 száza­léka ebben az időszakban ke­rüljön a talajba. Külön ügyel- niök kell a vetés mélységére. Sajnos, sok helyen ebben a na­gyon fontos dologban is sok hi­bát követnek el. Semmilyen ki­fogás nem lehet e téren ment­ség. Arra van szükség, hogy az agronómuso'k és a gépesítők ott legyenek a vetőgépeknél, hogy következetesen ellenőrizzék a minőséget, a vetés mélységét és az utasításaik megtartását. A GAZDASÁGOSSÁG ELVÉNEK ÉRVÉNYESÜLÉSÉÉRT A gabonatermesztésben a táp­anyagellátásra is nagy súlyt kell helyezni. Már megterem­tődtek nálunk a műtrágyaellá­tás kedvező feltételei. Kerüle­tünkben egy hektárnyi termő­földre tiszta tápértékben szá­mítva csaknem 300 kilogramm műtrágya jut. Csakhogy nem mindig és nem mindenütt hasz­nálják ki hatékonyan a műtrá­gyákat. Jetentős tartalékaink vannak a trágyafélék megkü­lönböztetett felhasználásában,a tal'aj és trágyafélék tulajdon­ságainak megfelelő figyelembe vételében. A vízgazdálkodási szervek a mezőgazdászoknak gyakran felróják, hogy a talajt és a növényeket nem trágyáz­zák szakszerűen, a tápanyagok nagy része kilúgozódik a talaj­ból és szennyezi a folyóvizeket. A gabonatermesztés ma már elképzelhetetlen a vegyszeres gyomirtás széles körű alkalma zása nélkül. Persze, e téren is a legszigorúbb gazdaságosság elvéhez kell ragaszkodni. Ugyanis a szakszerűtlenség ezeknek a gyomirtó és növény- védelmi készítményeknek a ha­tékonyságát csökkenti, és fe­leslegesein emeli a termelési költségeket. HAZAI FAJTÁK SIKERE Elmondhatjuk, hogy kerüle­tünkben az értékes biológiai anyag már csaknem két évtize­de a gabonatermesztők rendel­kezésére áll. Munkánkban igyekszünk mind szorosabbra fonni együttműködésünket a ne­mesítő állomásokkal. Az utóbbi években a külföldi fajták mel­lett a mi új búzafajtáink is be­váltak a gyakorlatban. Sikerrel" helyettesítik a jugoszláv korai fajtákat, főleg a Szávát. Föld­jeinken 45—50 százalékban ter­mesztünk hazai búzafajtákat, de a szovjet fajták részaránya sem csökkent. Ezekben a hetekben, amikor a jövő évi termés alapjait rak-- juk le, nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy jó eredmé­nyeket csakis a tudományos is­meretek gyakorlati alkalmazása révén érhetünk el. Továbbá az irányító, de főleg az agronó­miai munkában harcolnunk kell a sablonosság, a rutinmunka el­len, érvényesíteni kell az alko­tószel lemet, a lelkiismeretessé­get, a felelősségtudatot. Mindez együttvéve fontos feltétele a gabonatermesztés további fej­lesztésének. JAROMlR ALGAYER, « Nyugat-Szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója A neve: Tóth Attila. Életkora: 30 év. Foglalkozása: Tudományos kutató. Különös ismeTtevőjele: — itt elbizonytalankodom, mert va­lóban semmiféle különös jelet nem tudok felhozni, hacsak azt nem, hogy a természettu­dományos műveltségű emberek többségétől eltérően, ő a kul­túra iránt is intenzíven érdek­lődik. Hogy mást ne mond­jak, Kassán (Košice) a CSE­MADOK délvárosi helyi szerve­zetének ö az elnöke. Az ott­honában folytattunk afféle hét­végi beszélgetést. Azért az ott­honában, mert ő is úgy látta jobbnak, ha nem a munkáidé: jéből, hanem inkább a szabad óráiból kötök le néhányat. — Ügy tudom, hogy nem Kassán született. Kérem szóljon az indulásról, eddigi pályafutá­sáról. — Pályaválasztásom nem vé­letlenszerű volt, sőt afféle hosszabb folyamatnak tekint­hető. amely úgy tizenkét éves koromban kezdődött. Az első lépcsőfokot a peredi alapisko­la jelentette, ahol matematika­tanítóm, Varga Lipót keltette fel bennem a természettudomá­nyok iránti érdeklődést. Ezt az érdeklődést a galántai magyar tannyelvű középiskolában egy további kiváló pedagógus, Mé­száros József a matematika fe­lé irányította. Nekik nagyon sokat köszönhetek azért, hogy 1967-ben sikeresen felvételiz­hettem a Prágai Károly Egye­tem atomfizika karán. — Hogy jutott el a számítás technikához? — Harmadévesként speciali­zálódnom kellett, azaz szak­ágazatot választanom. Én az akkoriban még eléggé szokat­lannak számító k i bér ne tikasza - kot választottam. Ma már tu­dom, hogy jól döntöttem. De hogy tovább folytassam: az egyetem elvégzése után a ki­bernetika gyakorlati alkalmazá­sa felé fordultam, hogy az el­méleti ismereteket összehason­lítsam a hazai lehetőségekkel. Számomra az első nagy beve­tést a Vasmű jelentette. A vál­lalatvezetésben, valamint a ter­melésirányítás számítógépes információs rendszerének ter­vezésében. bevezetésében vet­tem részt. Menet közben termé­szetesen tovább kellett tanul­nom: újabb programozási nyel­veket, számítógéprendszereket, közgazdaságtant, kohászati technológiát és nem utolsósor­ban az angol nyelvet. Szakmai fejlődésem szempontjából a Vasműben eltöltött hat év fel­ért egy további egyetemmel. —■ Szeretném, ha egy kicsit bővebben is kifejtené, mit jelent a „vállalatvezetés és a terme­lésirányítás számítógépes rend szere". — Messzebb kezdem. A Ke­let-szlovákiai Vasműben számí­tógépet öt-hat évvel munkába lépéseim előtt kezdtek alkalmaz­ni. Igaz, nagyobb előrehaladás csak akkor történt, mikor a vállalat megvette az IBM—370- es gépet, mely tulajdonképpen az egyik legmodernebb ameri­kai számítógépnek tekinthető, Ezután, egy fél évtized alatt, elég sok munkát elvégeztünk. Legelőször a gazdasági infor­mációk számítógépes feldolgo­zását teremtettük meg. Ide tar­toznak például az ügyviteli in­formációk, a bérezés stb. Ez a Vasműben ma már mondhatom, hogy európai szinten működik. A hivatalnok asztalán ott a készülék és ha szüksége van valamilyen adatra, azt képer­nyőre hívhatja, Jóllehet a szá­mítástechnikának nem csak az információk feldolgozásában, hanem a termelésirányításban van a legnagyobb jelentősége. Egy jó számítógéppel ugyanis el lehet érni, hogy a termelési folyamat minden szakán kellő mennyiségű anyag, energia és ember álljon a rendelkezésre. Tehát se nem kevés, se nem sokl — A Vasműben már működik ilyen program? — Ottlétem utolsó két évé ben tulajdonképpen én voltara egy termelési matematikai mo­dell felelős megoldója. Adva voltak a nyersanyagforrások, az emberi források, a gépi le­hetőségek és a társadalmi kö­vetelmények, vagyis, hogy mit gyártson a gyár, milyen ter­mékszerkezettel és milyen idő alatt. Ez egy globális feladat, amit természetesen részletezni kellett: melyik gép, melyik műszak milyen anyagot termel­jen és mennyit. így elmondva ez egyszerűnek tűnik, de ha belegondolunk, hogy ez való­jában rendszer, ahol minden mindennel összefügg — akkor bizonyára kitűnik, ennek a megoldása nem is egészen gye­rekjáték. A programot akkor teljes egészében nekünk sem sikerült megvalósítani, de egyes részek már működnek. Ilyen például az éves terv elő­készítése, lebontása gépekre és termékekre. Most ennek a „fi­nomítását“ kell ' megoldani, vagyis azt, hogy az üzemveze­tő például minden műszakkez­déskor pontosan tudja: milyen állapotban van a géppark, mi­lyen nyersanyagok állnak a rendelkezésére, hogyan változ­tak a megrendelési igények stb. — Két éve megint elméleti- kutató síkra került. Ez hogy történt? — A CSSZSZK kohó- és ne- hézgéppiari minisztériumának közvetlen fennhatósága alatt működő INOGRA számítástech­nikai kutatóintézet 1978-ban pá­lyázatot hirdetett tudományos kutatói állás betöltésére. Ezt megpályáztam, és felvettek. Most a prágai INOGRA kassai kutatóközpontjában dolgozom. — Ez azt jelenti, hogy a Vasműtől most már teljesen elszakadt? — Nem. A Vasmű számomra sokat jelentett és jelent. Ez­után is fontosnak tartom, hogy összevessük az elméletet a gyakorlattal. számítástechni­kánk jelenéről azt mondhatom, hogy azok az ismeretek és módszerek, amelyekkel ren­delkezünk, még mindig nem elegendők ahhoz, hogy olyan nagy vállalatokat, mint a Vas­mű. teljes mértékben számító­gépekkel tudjuk irányítani. A kutatóintézetben éppen ezért űj lehetőségek kidolgozásával fog­lalkozunk. Az egyik ilyen fel­adatunk például a számítógé­pes rendszerek tervezése. Egy ilyen rendszer tulajdonképpen a probléma megfogalmazásából, a megoldás algoritmusának le­írásából, programozásából, tex- teléséből és az üzemeltetésből áll. Legfőbb célunk az, hogy ezt a hosszú és költséges fo­lyamatot lerövidítsük, méghoz­zá úgy, hogy minőségjavulást is elérjünk. — Az emberek többsége a számítástechnikát ma még elég­gé elvontnak tekinti, idegen­nek érzi . . . — A kibernetikából nem aka­runk misztikus tudományt csi­nálni, ami csak a kiválasztot­tak privilégiuma. A számítás- technika eszközeit és módsze­reit a dolgozók széles körében könnyen elsajátíthatóvá kell tenni. Ehhez pedig az szüksé­ges, hogy a mostani gépnyelve­ket egyszerűbbekkel váltsuk fel. Ezt egyébként az az ENSZ- feiadat is tartalmazza, melv a Kelet-szlovákiai Vasműn ke­resztül érkežett hozzánk, s mi vállaltuk, hogy olyan program- rendszereket dolgozunk ki. ame­lyek egyszerűbbé teszik és elő­segítik a számítógépek alkal­mazását a kohászatban. • • • Tóth Attila jó riportalany. Szinte észre sem vettem, hogy éjszakába nyúlt már a beszél­getésünk. Szelleme friss, mint a forrás. Most is még újabb és újabb gondolatköröket görget elő, de nekem már búcsúzni illene, mert tudom, hogy hol­nap korán reggel Nyugat Szlo­vákiába utazik a családért. SZÁSZAK GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents