Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-27 / 254. szám, szombat
Egyszerű rugóktól az igényes kábelekig JÖ MUNKAHELYI KÖZÉRZETET ÉS LÉTBIZTONSÁGOT TEREMTETT SZÁMUKRA AZ ÁLLAMOSÍTÁS Éltek és élnek is ezekkel a vívmányokkal és a többi száz meg száz lehetőséggel a bratisla vai Kablo nemzeti vállalat dől gozói, mert termékeik skálája egyre bővül és azok valamelyike (vagy több is belőlük) megtalálható a világ minden táján. Amikor egy bécsi üzletember 1894-ben, a vállalat mai térségének egy tenyérnyi részén órarügó-gyártó műhelyt létesi tett, meg sem fordulhatott a fejében a gondolat, hogy ezen a helyen épül majd fel az a vállalat, melynek termékeivel naponta milliók kerülnek kapcsolatba, ugyanis a villamosáram „szállítása“ kábeleken történik és hol nincs ma villany és ebből következően huzal? Megtalálhatók föld felett és víz alatt, házak falaiban, gépek „testében“, egyszóval mindenütt, ahova eljutott a technika és a civilizáció. A tényleges kábelgyártás 1895-ben kezdődött és az akkori politikai és gazdasági viszonyok között csigalassúsággal fejlődött, hiszen az 1945- ben beköszöntött, szabadság és az azt követő államosítás után eltelt tíz évben — az előző ötven évhez viszonyítva — 230 százalékkal növekedett a termelés, a munkások átlagkeresete 203, a munkatermelékenység pedig 237 százalékkal nőtt. — Pedig ezek nem voltak könnyű évek — emlékezik visz- sza 1948-ra és az azt követő évekre Ľudovít Tóth, az első üzemrészleg normamegállapító- ja, aki 1947-től dolgozik a vállalatban és 31 éve tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a népi milíciának. —• A műszak ledolgozása után ügyeltünk a rendre, biztonságra. Főleg a gyáron kívül, mert a munkások döntő többsége egyetértett a párt politikájával és soraikban netn voltak rendbontók. Végeztünk politikai fel- világosító munkát is. Abban az időben tért át a kábelgyár a teljesítmény-normákra. Ennek lényegét a munkások akkor nem ismerték. Mi megmagyaráztuk nekik: ha jól dolgoznak, növekszik a teljesítményük és vastagabb borítékot vihetnek haza. így is történt. Az emberek látták, hogy a párt az egykor kisemmizett munkások élet- és munkakörülményei lényeges javítására törekszik, ezért mind többen kérték felvételüket Csehszlovákia Kommunista Párt* jába, mert cselekvően akartak részt venni munkájában. A párt és kormány hatékony segítségével, a forradalmi harcokban edzett kábelgyári munkások hozzájárulásával tovább bővült a gyártási terület, új gépeket vásároltak^ kulturális, szociális berendezéseket létesítettek és nagy súlyt helyeztek a dolgozók szakmai továbbképzésére. Ez a kiváló termelési eredményekben is visszatükröződött. A kábelgyár dolgozói az államosítás óta nagyon sok újítási és ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be, melyek realizálásával sikerült önerőből is növelniük a hatékonyságot és a munkatermelékenységet. Természetesen korszerű gépeket és berendezéseket is kaptak. Ezekről a gépsorokról minőségileg kifogástalan és a világpiacon is versenyképes termékek kerülnek le. A Bratislavában évente megrendezett íncheba néven Ladislav Monoxiay az áramfogyasztást ellenőrzi ismert nemzetközi vegyipari vásáron —, melynek egyik alapító tagja a kábelgyár — mindig nagy az érdeklődés a vállalat jó minőségű huzaljai, szigetelőanyagai és más termékei iránt. A vállalat első újítója Alojz Cík volt. Azóta hányán követték? Pontos számot csak módszeres kutatás alapján kaphatnánk. Azt viszont feljegyezték a vállalat krónikájába, hogy a mozgalomba ma már szép számban bekapcsolódó nők között a Gumón nevű üzemben — mely szintén a kábelgyárhoz tartozik — Karla Hertingerová volt az első, aki elmondotta, azért nyújtott be újítási javaslatokat, hogy könnyítse és gyorsítsa a Luduvit Tóth munkát. Azóta az újítómozgalom nemcsak a bratislavai Kab- lóban, hanem a hatáskörébe tartozó üzemekben: a Gumón- ban, valamint Malackyban és Királyhelmecen (Kráľovský Chl- mec) is elterjedt. Az újítók munkájával számolnak az évi tervek kidolgozásakor és kérik segítségüket a termelési eredmények további javításától elválaszthatatlan tematikus feladatok megoldásához is. Ezeket időben közzéteszik és minden újító számára hozzáférhetővé válnak. Megsárgult, de gondosan őrzött dokumentumok bizonyítják, hogy a kábelgyár munkásai az államosítás után a korántsem könnyű vállalatfejlesztési és gyártási feladatok hiánytalan teljesítésén kívül felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtottak a mezőgazdaságnak is. Erről Tóth elvtárs a következőket mondotta: — 1948 februárjában Bratislava öt legfontosabb vállalatában — természetesen a kábelgyárban is — alakultak meg elsőként a népi milícia egységei. Egy évvel később a munkásőrségben tevékenykedő párttagok először Malackyban, kes.óbb Dübravkán részt vettek a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatos feladatok megvalósításában. Nemcsak politikai munkát végeztünk, hanem fizikai segítséget is nyújtottunk a mezőgazdasági dolgozóknak. Főleg vasárnaponként dolgoztunk sokat a senicai járásban és Stupaván. Az első földművesszövetkezetek felett patronátust vállaltunk. Annak ellenére, hogy sokat dolgoztunk — főleg a szabad időnk rovására —, mégis azt mondtuk: a kapitalizmushoz viszonyítva százszor jobban élünk, és nagy megnyugvást jelentett számunkra, hogy nem a földesurat, hanem a közöst gazdagítjuk. Higyje el — mondotta egy kis nosztalgiával — talán a mai fiatalok megmosolyognak érte, de én valóban annyit dolgoztam, hogy nösiilésre se volt időm. Az évek pedig gyorsan elszálltak és ma már 56 éves vagyok ... Ľudovít Tóth elvtárs odaadó munkáját számos kitüntetéssel jutalmazták. Az idén márciusban Gejza Šlapka, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára adta át a nyolcadik emlékérmet Tóth elvtársnak a földművesszövetkezetek megalakulásának 30. évfordulóján rendezett ünnepségen. A kábelgyár termékeit bemutató, az általuk előállított anyagok tulajdonságait ismertető katalógusban összeszámoltam, hányféle huzalt, szigetelő- és szerelőanyagot gyártanak. A termékek száma száznál több, de a felsorolás nem teljes, mert havonta, sőt olykor naponta módosul a gyártási program. Ez függ az újítók és feltalálók ötleteitől, de a specifikus megrendelésektől is. Vannak olyan felhasználási területek, ahol a huzal nagyfokú szakítószilárdsága első számú követelmény, másutt az agresszív anyagoknak tartósan ellenálló szigetelés a fontos. Másként burkolják a kábelt, ha nagy hőhatásnak teszik ki, ismét másként, ha a föld mélyébe kerül. Rendkívül fontos, hogy magas vagy alacsonyabb feszültséget és milyen áramerősséget táplálnak a huzalba. Ezeknek a követelményeknek hiánytalanul eleget tesz a vállalat, melynek dolgozóit többször kitüntették. A legnagyobb elismerésben a februári események 10. évfordulóján részesültek, amikor megkapták a Köztársasági Érdemrendet. KOMLÖSI LAJOS | | V Joz*‘f Siobinía. a 4. üzemrészleg mfívt.ziitőjf vizsgálja a huzalokat Kábelgyár! csendélet (Ľubomír Manas felvételei) Forráshibák A publicisztikai stílus egyik nagyon népszerű szava a forrás. önállóan, gyakrabban összetétel elő- vagy utótag jaként találkozhatunk vele. Olvashatunk anyagforrásról, erőforrásról, jövedelemforrásról, hírforrásról, pénzforrásról, és forrásanyagról, forr ás jelölésről, hogy csak néhányat említsek. A felsoroltakban és számtalan más összetételben vagy szerkezetben a forrást átvitt értelemben használjuk. Azonban akármilyen távoli is ez az átvitel, az alapjelentés csobogása egy kicsit belehallik. Ezért a kifinomultabb nyelvérzékű olvasó fülét sérti az ilyen kapcsolás is: . egyidejűleg fel kell használnunk a nem hagyományos tukarmányforrásokat is.“ A forrás kihasználása még nem, de felhasználása már kissé zavaró. „A beruházási anyagi források ilyen irányzatának felel meg a kis beruházások általános dinamikájának tervezett korlátozása" — ez a mondat már csak alaposabb átalakí- tással tehető elfogadhatóvá: „Ennek a beruházási politiká nak megfelel a kis beruházások növekedésének tervezett általános korlátozása is.“ A továbbiak* gyengaségeinek fölismeréséhez még csak kifinomultabb nyelvérzék sem szükséges: „A beruházási anyagi forrásokat erőteljesen az építkezések befejezésére... irányítjuk...“; „Ehhez azonban mozgósítani kell minden erőforrást,..." Az első mondat szerzője talán azt akarja mondani, hogy „a beruházások anyagi forrásait elsősorban az építkezések befejezésére aknázzuk ki..a másodikban inkább „az erőket és tartalékokat" kellene mozgósítani. Ha a forrást n szó eredeti jelentését is figyelembe véve használjuk írásainkban, vagyis hasznosítjuk, kihasználjuk, kiaknázzuk; vagy ha forrásaink kimerülnek, elapadnak stb., akkor megszűnik ez a szó a fogalmazási hibák forrása MORVAY GABOB lenni. Talán ellentmondásnak tűnik fel, hogy egyfelől azt ajánljuk, éljünk bátrabban a nyelvjárásokban megbúvó értékes nyelvi eszközökkel: szavakkal, fordulatokkal, másfelől viszont bíráljuk azokat, akiknek írásában vagy beszédében nyelvjárási elemeket fedezünk fel. Pedig nincs itt szó ellentmondásról, hanem csupán arról, hogy egyesek nem tesznek vagy nem tudnak különbséget tenni a nyelvi elemek között: nem tudják eldönteni, melyik a nyelvjárási és melyik a köznyelvi, még kevésbé azt, hogy a nyelvjárásiak közül melyiket érdemes bevinni a köznyelvi használatba. Ez utóbbiak természetesen csak olyanok lehetnek, amelyeknek nincs köznyelvi megfelelőjük, nehogy azt kiszorítsák; vagy ha van is, a nyelvjárási eszköz kifejezőbb, szebb, jobb hangzású stb. Különösen óvatosnak keH lennünk a nyelvjárási szóalakokkal. Sok olyan szavunk van, amely más alakban él a köz- és irodalmi nyelvben, s más alakban egy-egy nyelvjárásban. Semmiképpen sem ajánlható, hogy az esetleg egy-két nyelvjárásban használt alak kerüljön az ismert köznyelvi alak helyére. Persze ehhez az szükséges, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól a két alakot. Sajnos, néha erre még a hivatásos toliforgatók sem képesek, különben nem látnának nyomdafestéket, de még az olvasószerkesztők szeme elé sem kerülnének olyan szóalakok, melyeknek megvan a köznyelvi megfelelőjük. Nézzünk most meg ezek közül egy csokorra valót! A minap arról értesültem az egyik cikkből, hogy a gyermekek a nemzetközi gyermekév alkalmából ingyér vehettek részt egy filmvetítésen. Nem is ingyért, ami szintén nyelvjárási alak, hanem ingyér, ami még a nyelvjárásban is pongyola alaknak számít. A köznyelvi megfelelője az ingyen, ez lett volna a cikkben a helyénvaló. A nyelvjárási alak hadd éljen a maga helyén a falu szóhasználatában, még a népdalban is szívesen vesszük ajkunkra: „Oltsuk el hát a gyertyát, a gyertyát, mert azt ingyért nem adják" —, de mind a választékosabb beszédben, mind írásban kerülnünk kell. Többször találkoztunk már a meztéláb határozószóval is a sajtóban, még szépirodalmi műben is, noha semmi szerepe nem volt benne. Mert ha az író környezetfestésre használja az effajta szavakat, s a szereplők szájába adja őket, akkor nem lehet ellenük semmi kifogásunk. De ha az összekötő szövegben fordulnak elő, s nincs festő, jellemző funkciójuk, akkor bizony nincs helyük a műben. A meztéláb helyett is a köznyelvi mezítláb-nak kellett volna kerülnie. i Riportban, sőt elbeszélésben is találkoztam már a gunyhó alakkal. Vannak vidékek, ahol az ágakból és szalmából, rendszerint csőszök vagy pásztorok által használt kalibát gunyhó-nak ejtik, másutt — s hangsúlyozzuk, hogy a köz- nyelvben is — kunyhó ennek az alakja. S a kéne — ez lépten-nyomon előfordul sajtónkban. Használói nincsenek tekintettel arra, milyen jellegű cikkben élnek vele. Ugyanis a kéne használatát nem ítéljük meg olyan szigorúan, mint az eddig tárgyalt alakokét, tehát a kötetlenebb társalgási stílusban vagy még a köny- nyebb hangvételű cikkekben sem emelünk ellene kifogást. De a komolyabb hangvételű cikkekben: a fejtegetésekben, kritikákban, tanulmányokban a köznyelvi kellene alak a helyénvaló. Például a Hét ez évi 33. számában több helyen is találkoztam a kéne alakkal olyan cikkekben, amelyekbe nem illett. íme, néhány példa: „Véleményem szerint az iskolának kéne a legnagyobb feladatot magára vállalnia. Mondom: kéne“ — vagyis még ki is emeli a szerző, mert a feltételes módú cselekvést akarja hangsúlyozni vele. A következő mondatban már a kellene szerepel, tehát azt is használja, csak éppen a két alak stilisztikai értékével nincs teljesen tisztában. S talán a kéne alak áll közelebb hozzá, mert ez fordul elő más mondatokban is: „Erről nem beszélni kell ..., hanem inkább meg kéne csinálni.“ Egy másik mondatban: „Sokkal jobban kéne ismerni önmagunkat, szlovákiai magyarokat...“ Bizony idegen ebben a szövegben a kéne. Ismétlem, a könnyedebb írások még elbírják, továbbá a fesztelen baráti csevegésben sem hibáztatjuk, igazi helye azonban a nyelvjárás meg a népdal. Itt még a kén alak is „otthon“ van, mint például az egyik ismert népdalunk következő sorai is bizonyítják: „El kéne indulni, meg kén házasodni, de még az a kérdés kit kéne elvenni.“ Dr jakab ISTVÁN 1979. X. 27, Az „ingyér", „meztéláb" és egyebek
