Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-27 / 254. szám, szombat
HATVANEGY ÉVVEL EZELŐTT ALAKULT MEG a csehszlovák köztársaság 1918. október 28 Csehszlovákia népeinek történetében A gazdasági eredmények tükrében — Mindenekelőtt a pártcsoportok jó munkájának köszönhetjük, hogy üzemünkben igen eredményes a pártmunka, s ez meglátszik a gazdasági-termelési feladatok teljesítésén is. Ezt Juraj Lopatník mérnök, a Frukona Prešov vállalat kassai (Košice) üzemének fiatal igazgatója, a pártszervezet tagja mondta. Nyomban azt is megjegyezte, hogy a négy pártcsoport nem mindig volt olyan aktív, mint az utóbbi időben. Csak azóta dolgoznak ilyen jól, amióta sikerült mozgósítaniuk a csoportok tagjait. — És ezt hogyan érték el? — érdeklődtem Lopatník elv- társtól. — Ögy — válaszolta kissé elgondolkozva —, hogy körülbelül egy éve minden egyes taggyűlésen beszámoló hangzik el a pártcsoportok két taggyűlés között végzett munkájáról. Ez a módszer egyszerre két gyakorlati eredménnyel Is jár: egyrészt ösztönzi a pártcsoportokat a rendszeres és konkrét tevékenységre, másrészt a pártcsoportok tagjai megszokják a taggyűlésen való nyilvános szereplést. A beszámolót ugyanis nemcsak a csoportvezetők tartják, hanem — felváltva — a csoportok tagjai is. A beszámolókból persze nemcsak az derül ki, mi szerepelt a csoportok összejövetelein, hanem az is, hogyan oldják meg a felvetett kérdéseket, melyekhez a taggyűlés résztvevői is hozzászólhatnak. Az említett módszer bevezetése tehát hozzájárult a taggyűléseken felszólalók számának emelkedéséhez. Azt is bevezették az alapszer- vezotben, hogy a taggyűlésről hiányzók távolmaradásának okáról a pártcsoportok vezetői tájékoztatják a tagságot. Ez hozzájárult a hiányzások százalékarányának csökkentéséhez. — A pártcsoportok munkájának további javítását jelentené, ha bíráló észrevételeik még jobban kiterjednének a gazdasági vezetés tevékenységében mutatkozó fogyatékosságok feltárására — mondta Lopatník elvtárs. •— Éppen ezért 56 tagú alapszervezetünk arra törekszik, hogy a jövőben minden pártcsoport élére a termelésben közvetlenül részt vevő kommunista kerüljön. A pártcsoportok közül különösen azt emelném ki, melybe azok a kommunisták tartoznak, akik a karbantartásban dolgoznak. Ez a pártcsoport 18-tagú, s főleg fiatalokból áll. Az üzem igazgatója a kommunisták segítségét a termelési feladatok teljesítésében igen nagyra becsüli. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: — Minden taggyűlésen foglalkozunk termelési kérdésekkel és a minőségi mutatók teljesítésének problémáival. A pártalapszervezet elsősorban a pártcsoportok révén és a kommunisták arányos széthelyezé- sével járul hozzá a gazdasági feladatok teljesítéséhe?’. A kommunisták példamutatása mindenütt igen hatásos. A pártbizottságnak rendszerint beszámolok a feladatok teljesítéséről A gazdasági feladatokról szólva elmondhatjuk, hogy az alkoholmentes és egyéb italokat gyártó üzem egyenletesen teljesíti tervfeladatait. Sőt. a háromnegyedévi tervfeladatokat 3,5 millió koronával tül is szárnyalta. Mind a bel-, mind a külföldi piacra gyártott termékek teljesítése zökkenőmentes. A :J7 dolgozót foglalkoztató üzem termékei közül megemlítjük egyebek közt a Pepsi Cola, a Mirinda néven forgalmazott és ziagyon közkedvelt üdítőitalom kát. Ezenkívül savanyú káposztát és hagyományos zöldségkonzerveket is gyártanak. Az üzem dolgozói tudatosítják, hogy a mennyiségi követelmények teljesítése egymagában nem elég, ezért nagy gondot fordítanak a minőségi kritériumok teljesítésére is. — Ez a kérdés minden üzemvezetői tanácskozáson szerepel — jegyezte meg Lopatník elvtárs. — A minőség biztosításában nagy segítségünkre van a munka ellenőrzésének szaratovi módszere. Ezt két kollektíva vezette be. Mindkettő alkoholmentes italokat gyárt. A kollektívák tagjainak 80 százaléka felel a minőség ellenőrzéséért. Elismeréssel szólt az öt bronzérmes munkabrigád munkájáról is. Ugyancsak öt kollektíva verseng a megtisztelő címért. A munkabrigádok élén többnyire kommunisták állnak. Komplex racionalizációs brigád kettő van az üzemben, egy a termelésben, egy pedig a gazdasági részlegen dolgozik. Az első brigádok tagjai már eddig is számos energetikai és munka- környezeti kérdést megoldottak. Az újítás terén szintén kitűnő eredményeket érnek el. Tavaly tizenkét újítási javaslatot nyújtottak be, ezeket az üzemben mind el is fogadták, sőt egy részüket már meg is valósították. Az újítások közül néhányat nemcsak az üzemben, hanem az egész vállalatban hasznosítanak. A gazdasági részle* gén működő szocialista racionalizációs brigád az emelőgépek meghibásodásának megelőzésével és a vagonok ki-, illetve berakása kérdésének megoldásával foglalkozik. Saját pártfeladatairól Juraj Lopatník így vélekedett: — Egyebek közt azzal bíztak meg, hogy a jövőben gondoskodjam (a párt vezető szerepének biztosításával) az üzem gazdasági vezetése káderkérdéseinek megoldásáról. Mondhatom, valóban szoros a pártbizottság, az alapszervezet és a gazdasági vezetőség kapcsolata. Termelési-gazdasági eredményeink a pártmunka hatékonyságát is tükrözik — mondta határozottan beszélgetésünk végén Juraj Lopatník elvtárs. FÜLÖP IMRE A csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harca az első világháború folyamán fokozatosan nemzeti demokratikus forradalommá növekedett, és a Nagy Októbert Szocialista Forradalom közvetlen hatására 1918. október 28-án a csehek és a szlovákok közös államának, a Csehszlovák Köztársaságnak a megalakulásához vezetett. Megszűnt az évszázados nemzeti elnyomás a német és a magyar uralkodó osztály részéről, a cseth nemzet visszaszerezte államát és nemzeti szabadságát, a szlovák nemzet pedig kedvezőbb feltételekhez jutott nemzeti fejlődése szempontjából, de kedvező feltételek alakultak ki a proletariátus osztályöntudatának növekedéséhez, a kapitalizmus megdöntésére irányuló küzdelméhez. Csehszlovákia uralkodó osztályai és ideológusai tagadták a néptömegek döntő szerepét a nemzeti felszabadító harcban és az oroszországi Októberi Forradalom hatásét e harc kibontakoztatására. Azt állították, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulása a Masaryk—Beneš—Štefánik vezette külföldi és hazai ellenállás és a nyugati hatalmak érdeme volt. Az uralkodó burzsoázia ily módon akarta bebizonyítani, hogy hatalma logikusan következik a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának történetéből. A burzsoáziának a vezető pozícióra való „természetes“ és „történelmi“ jogát az új államban voltak hivatva alátámasztani azok a legendák is, amelyek Franciaországnak, Angliának és az Egyesült Államoknak a Csehszlovák Köztársaság megalakulása körüli „érdemeiről“, Wilson akkori aimerikai elnök „érdemeiről“ stb. szóltak. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása mindenekelőtt a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcának, a munkásság, a parasztság és a nemzeti értelmiség háborúellenes és szociális fellépésének eredménye volt. Az üldözés és a terror, amelyet a háború folyamán az osztrák—magyar reakció még csak fokozott, nem tudta tartósan megtörni a cseh és a szlovák nép ellenállását. A cseh és a szlovák nép ösztönös háborúellenes hangulatához hiányzott a céltudatos forradalmi vezetés. A szociáldemokrata pári sem volt képes élére állni ennek a küzdelemnek. A csehszlovák burzsoázia sem képviselt olyan mozgalmat, amelynek világos programja lett volna. Maga Tomáš tí. Masaryk is 1917-ig megengedhetőnek tartotta, hogy az új csehszlovák állam monarchia Lehetne. Az események alakulása azonban más irányt adott a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító mozgalmának. 1917 elején még úgy tűnt, hogy Ausztria—Magyarország túléli a háborús válságot s a csehek és a szlovákok számára „nem kel fel a szabadság napja“. Eredetileg az antanthatalmak sem számoltak a Habsburg- monarchia szétzúzásával és különbékére törekedtek. Az 1917 februárjában kitört orosz- országi polgári demokratikus forradalom megváltoztatta a helyzetet, és Ausztria—Magyar- ország leigázott népeinek is megmutatta a szabadsághoz vezető utat. 1917 tavasza óta egyre több volt a sztrájk és az összecsapás az osztrák— magyar fegyveres hatalommal. Megkezdődött a Monarchia gazdasági felbomlása. Amikor 1917 novemberében megérkezett az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének híre, a cseh és szlovák nép harca új történelmi szakaszába lépett. Különösen nagy visszhangja volt nálunk a szovjetek II. kongresz- szusán hozott történelmi határozatoknak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Ausztria—Magyarországon is igein nagy befolyással volt az eseményeik alakulására. 1918 januárjában, amikor a breszt-J. litovszki béketárgyalásokon a központi hatalmak Szovjet- Oroszország nyugati részének tartós elcsatolására készültek, a cseh és a szlovák proletariátus is fellépett az első szocialista állam védelmében. A januári sztrájk megrázta a Habsburg-birodalmat, és lel hívás volt további forradalmi akciókra. Ezt követték a katonai lázadások a Cattarói-öböl- ben, Rumburkban, a szerbiai Kragu jevá cba n R im aszombatban (Rimavská Sobota), T rejlőmben. E katonai lázadásokban cseh és szlovák nemzetiségű katonák is aktívan részt vettek, akik a breszt-litovszki békeszerződés ha t á roza t al nak értelmében hazaindultak. A prágai proletariátus 1918. május l.-i felvonulása már kitűz, te a „szocialista nemzet“ jelszavát, és a nagygyűlés határozatban követelte a politikai hatalmat a nincstelenek számára. A szlovák munkásosztály és az összegyűlt nép az 1918. évi Liptovský Mikuláš i május elsejei tüntetésben első íziben tűzte ki az „önrendelkezés követeléséit“ a csehszlovák törzs magyarországi ága' számára“ és csatlakozott a csehszlovák állam megalakításának gondolatához. A következő hónapokban ra- dikalizálódott a néptömegek mozgalma, a hadsereg felbomlott és megnövekedett a gyűlölet a M absburg-mona rchia iránt. Ez a mozgalom az 1918. október 14-4 általános sztrájkban kulminált, amikor a munkásság nemcsak az önálló csehszlovák köztársaság megalakulását, hanem igazságos szociális és nemzeti elrendezésének követelését is meghirdette. Forradalmi helyzet következeit be, de a proletariátus forradalmi küzdelme nem torkollt forradalomba, átengedte a terepet a cseh burzsoáziának — történt ez főként azért, mert akkor még nem volt nálunk marxista munkáspárt. A cseh burzsoázla gyűlölte az Októberi Forradalmat annak proletár jellege miatt, de a népek önrendelkezési jogára vonatkozó jelszava nagyon pozitív értékű tényező e burzsoá. ziának a csehszlovák állam létrehozására irányuló törekvéseiben. Ezért 1918. január 6-án a cseh burzsoá pártok parlamenti képviselői kiadták a Vízkereszti Nyilatkozatot, amelyben hitet tettek a népek ön- delkezési joga mellett, kitűzték az önálló cseh állam megalakításának követelését az úgynevezett szlovák ág hozzácsatolásával, azonban még nem volt elég bátorságuk a szakításra a Habsburg-monarchiával, és megengedték Ausztria— Magyarország f öder a 1 i zá Iá sána k lehetőségét. AR Októberi Forradalom forradalmi eszméi következtében az antanthatalmak külpolitikai irányvonala is megváltozott. Szovjet-Oroszország példája, megalkuvás nélküli magatartása a breszt-litovszik béketárgyalásokon olyan rokonszenvet keltett az Osztrák—Magyar Monarchia elnyomott népeinek körében, hogy további megmaradásuk a Habsburg-bírodalom határain belül a néptömegek további radikalizálódásához vezethetett volna, és veszélyeztethette volna magát a tőkés rendszer, vagyis az antant létérdekeit is. A tőkés rendszer közép-európai fenntartása érdekében az antanthatalmak támogatták az önálló Csehszlovákia s vele együtt a többi utódállam megalakításának a gondolatát is. A Csehszlovák Nemzeti Tanács, amelyben Masaryk mellett Beneš és Štefánik is jelentős szerepet játszott, jelentette annak biztosítékát, hogy a csehszlovák állam politikai és eszmei orientációja megfelel majd az antantimperialisták érdekeinek. Ugyanilyen garancia volt az antanthatalmak számára a csehszlovák légiók 1918 nyarán végrehajtott szovjetellenes intervenciója is. Amikor október 28-án a bécsi kormány kapitulált, a Csehszlovák Nemzeti Bizottság Prágában kikiáltotta az önálló Csehszlovák Köztársaságot. Ugyanakkor október 30-án megalakult Martinban a Szlovák Nemzeti Tanács, amely kinyilvánította Szlovákia csatlakozását a cseh országrészekhez az egységes csehszlovák állam keretében. A cseh burzsoázia politikai képviselete békés úton átvette a hatalmat az osztrák—magyar kormányszervek kezéből. * Í gy került sor a Csehszlovák Köztársaság kikiáltására még a háború befejezése előtt, a tömegek fellépésének forradalmi eredményeként. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása nem volt semmiféle elszigetelt tette az ellenállásnak, vezető személyiségeinek a Maffia köreiből vagy a Párizsban székelő Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak. A világháború és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek az Osztrák—Magyar Monarchia népeire gyakorolt átható befolyása kedvező nemzetközi feltételeket alakított ki Közép-Európában a hazai népi erők érvényesüléséhez, amelyek elsöpörték a gyűlölt Habs- burg-rendszert. A csehszlovák államiság alapjai tehát nem a párizsi vezető kormánytényezők szalonjaiban alakultak ki, hanem az első világháború frontjain, a proletár Prága, Liptovský Mikuláš utcáin, mindenütt ott, ahol hallatta szavát a dolgozó nép akarata. Az önálló csehszlovák állam megalakulásának története állandóan élő és időszerű téma. Nem csak az 1918. október 284 események miatt térünk vissza hozzá. Csehszlovákia olyan államként alakult meg, Amelyben önkéntesen társult közös állami életre két testvéri szláv nemzet. A csehszlovák állami kötelék mindkét fél számára hasznos volt, és megadta annak reményét, hogy megoldja a Csehszlovákia területéi élő nemzetek és nemzetiségek életének sürgető nemzeti és szociális problémáit. E zeket a reményeket a polgári Csehszlovákia csak igen korlátozott mértékben teljesítette. Csehszlovákia megalakulása megmentette a szlovákokat a nemzeti pusztulástól, és a nemzetből, melynek nem voltak iskolái, színházai, múzeumai, s a teljes nemzeti élet fejlődéséhez szilárd társadalmi alapja, modern nemzet lett. A csehek és a szlovákok sorsszerű egymásrautaltságából, a sorsszerű cseh—szlovák kölcsönösségből azonban ugyanakkor kinőtt a esehszlüvakizmus reakciós elmélete, s így a polgári Csehszlovákia fennállásának egész húsz esztendeje alatt a fiktív csehszlovák nemzet centralizált államaként épült. A cseh- szlovakizmus ideológiája és gyakorlata a cseh burzsoázia kezébe adta Szlovákia és a szlovák nemzet kettős kizsákmányolásának eszközét, és jelentős mértékben közrejátszott a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásában. Ebből a tapasztalatból indult ki a csehszlovák antifasiszta ellenállás is a második világhábroú folyamán, s a cseh—szlovák viszony megoldásának útja az elmúlt 35 évben. Az élet megmutatta, hogy a társadalom szociálisan és nemzetiségileg igazságos elrendezése csak a szocialista Csehszlovákiában történt meg. 1918. október 28-ának hagyománya azon a történelmi tanulságon alapul, hogy szükséges és sokoldalúan hasznos a csehek és a szlovákok közös államelmélete, s hogy ugyanakkor sorsszerüek azok a nemzetközi kötelékek, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hagyatékához kötődnek. dr. SAMUEL CAMBEL, egyetemi tanár, e történelemtudományok doktora A lap bevezető írárának címe: Fokozzuk a pártoktatás hatékonyságát. Rámutat: a kerületekben és a járásokban ideológiai konferenciákon értékelik a pártoktatásban elért eredményeket s foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a párttagok eszmei nevelését. A pártoktatást — hangsúlyozza az írás — nem lehet elválasztani napjaink időszerű kérdéseitől. Az oktatás elméleti színvonala éppen abban nyilvánul meg, hogy megfelelő választ ad az időszérű politikai, ideológiai és gazdasági kérdésekre. Cyril Rabusic vezérőrnagy, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagja, a csehszlovák néphadsereg politikai főcsoportfőnökségének helyettes főnöke, a kárpát-duklai hadműveletről ír annak 35. évfordulója alkalmából. Kiemeli: a csehszlovák néphadsereg harcosai e jelentős történelmi esemény örökét, mindenkor hadseregünk élő, aktivizáló és harci hagyományainak forrásaként, harci erejének és erkölcsi-politikai szilárdságának tartós tényezőjeként értelmezték. A főiskolákon végzett pártmunkáról Jan Majcharcik, a CSKP Központi Bizottsága oktatási és tudományos osztályának vezetője ír. „A pártmunkának a főiskolák konkrét fejlesztési feladataival való szorosabb kap csolata nagyobb követelményeket támaszt valamennyi párt- szervezettel és bizottságaikkal szemben. Csakis a lenini munkastílus érvényesítésével érhetők el azok a célok, amelyeket a párt főiskolai szervezetei elé állítottak“ — olvashatjuk. A párttagsági igazolványok cseréjével ezúttal is több írás foglalkozik. Ezek közül az alábbiakat emeljük ki: Hatoljunk a problémák mélyéig, Hatásos propagandát, Erős elhatározással teljesíteni az igényes feladatokat, A kádertartalékok előkészítése. — fü — A PÁRTÉLET 21. SZÁMA
