Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-22 / 249. szám, hétfő
^egvaiésuinak az álmok Minden igényt kielégítő korszerű nyomda épül Jókai szülővárosában Szabó Géza mettör, munka közben Napköziben is friss péksiiisiiffif Kevesebb kenyér kerül majd a szemetesládába Tizenkilenc éve fejt ki tiszteletreméltó tevékenysége* egy bankházból átalakított, a követelményeknek régen nem megfelelő épületben a Nyugat- szlovákiai Nyomdavállalat komáromi (Komárno) üzeme. Évi termelési tervének értéke az idén 6 millió 550 ezer korona. Ebben az üzemben — melyet 1950 januárjában egy a mostanitól is szűkebb, korszerűtlenebb épületből költöztettek jelenlegi helyére — készül a hetenként 8 oldalon megjelenő, kétnyelvű járási lap, a hajógyár kéthetenként megjelenő 6 oldalas üzemi újságja, a 96 oldalas Irodalmi Szemle, a Szocialista Nevelés, a 16 oldalas Tűzoltó című folyóirat, a Szak- szervezeti Közlöny és a Népművelés. — Fő termelési programunkat azonban nem az újságok és folyóiratok, hanem az ipari és kereskedelmi rendeltetésű nyomtatványok alkotják, melyek mintegy 12 százaléka a komáromi járás, a többi a Szlovák Szocialista Köztársaság Menczel Miklós más városainak vállalatai és üzemei számára készülnek — mondja Menczel Miklós, az üzem igazgatója. Mi állítottuk elő sok más újságon és folyóiraton kívül az Alkotó Ifjúságot, a Fáklyát, a Tudomány és Technikát, később a Szovjet- barátot és a Népegészséget. Ezenkívül készültek üzemünik- t>en tankönyvek is. Ezek viszont már túlnőtték akkori lehetőségeinket — főleg a néhány évvel ezelőtt még korszerűtlen könyvkötészeti részlegünkre gondolok —, így ezeket a vállalat más üzemeibe csoportosította át az igazgatóság. Aki nem ismeri a nyomdai munkát, minden bizonnyal csodálkozva olvasta ezt a teljesség igényét nélkülöző fel- sorolásit, valójában pedig azok átmélkodhatnak jogosan az eredmények láttán, akik ismerik a komáromi nyomda gépekkel agyonzsúfolt, baleset- és tűzveszélyes térségeit. Ha arra gondolunk, hogy évekig két szedőgépe volt az üzemnek, hogy automata-gépeket 1954- ben kapott, hogy hét évvel ezelőtt még kéziberakású gépet is láttunk abban a teremben, ahol a nyomást végzik ... szóval mindezek ismeretében a telejsítménytik elismerést érdemek — Gépeiket az évek folyamán ugyan kaptunk — folytatja Menczel elvtá-rs —, azonban betegség, elhalálozás, nyugdíjba menetel követ kéz teljen sok kiváló nyomdásztól kellett búcsút vennünk. Jóslatokat is hallottunk: ha a gépszedők, met- tőrök, gépmesterek, könyvkötők kiöregednek, becsukhatjuk a boltot, mert utánpótlás nem lesz, s ha jönnek is majd fiatalok, azok az idős mesterek nyomába se léphetnek. Nem így történt. Jöttek fiatalok, s ha nem is egyik napról a másikra, de megtanulták a fekete művészetet és ma már nem jelent házi szenzációt, ha közülük valaki az egykor kizárólag idős mettőröket megillető újságtördelést végzi, vagy a programozható vágógépeket kezeli a könyvkötészetben. És szívük is van ezeknek a fiataloknak: nem csapják össze sebtiben a munkát, az órát sem nézik, s ha kell, nyújtott műszakot is vállalnak. M un k a szere tét, szak ism ereteket, becsületes helytállást volt és van is kitől tanulniuk, mert az ötvenes évek törzsgárdájának mintegy 25 százaléka még ma is dolgozik az üzemben, és nem is akárhogyan ... — A fiatalítás nem hatott negatívan a termelési eredményekre — mondja Meszlényi István, az üzemi pártalapszervezet elnöke —, sőt használt, mert teljesítményünk évről évre növekszik. A fiatalok élénken érdeklődnek a pártalap- szervezet tevékenysége iránt is, és közülük többen tagjelöltként, illetve párttagként részt vesznek munkájában. Három évvel ezelőtt csak négy tagja volt üzemünkben Csehszlovákia Kommunista Pártjának, ma a tagok és jelöltek száma 10. A komáromi nyomda félszáz dolgozója nagy erőt fejt ki naponta a terv teljesítéséért. Nagyban nehezíti munkájukat az is, hogy nincs megfelelő számiban és főleg terjedelemben raktár az üzem területén. A papír pedig kényes jószág. Főleg a gépmesterek tudnának sokat beszélni arról, mennyi bosszúságot és időveszteséget jelent számukra az időjárás viszontagságainak, kitett, szabad ég alatt „raktározott“ papír, ha a gépteremben meleget kap és delejessé válik. Ragad, tapad a hengerekre és szakad, szinte megállás nélkül szakad. Ez nemcsak hátráltatja a munkát, hanem károkat is okoz. — A borúra azoban, úgy tűnik, derű következik — újságolja örömmel Menczel Milklós —, mert a tervek szerint új nyomda épül városunkban. — Sok szó esett már erről tíz évvel ezelőtt is. Vajon a terv néni marad most is csak terv ? — Most már nagy reményekre jogosító dokumentumaink is vannak. A nyomda igazgatója sugárzó arccal tájékoztatott arról, hogy a Partázánskéban épült, főleg ofszet-technikára beállított nyomda tervrajzát megkapják és ismételt típusként Jókai szülővárosában is felépítik. Persze, nem ők, hanem a járási építővállalat dolgozói, akik írásban közölték, hogy az új nyomdaépület kivitelezését besorolták 1981. évi tervükbe. Az említett év júniusában teszik le az alapkövet. Arra a kérdésre, milyen lesz az új nyomda, Meszlényi elv- társ így válaszol: Meszlényi István a szedőgépnél — Többször jártunk Parti- zánskéban ahol már üzemel az új nyomda. Csak felső fokban nyilatkozhatunk. A nagy tisztaságot, a tágas termeket, a szociális berendezéseket látva egyik munkatársunk így szólt: olyan ez, mint egy szanatórium! Persze, a komfortot, a munka nagyfokú higiéniáját értette ez alatt. Megvan abban mindaz, ami nekünk a kezdet kezdetétől a mai napig hiányzik. Korszerű raktárak, üzemi étkezde, büfé, tanácsterem és a mai követelményeknek megfelelő gépi berendezés. — Az új nyomda épülete 11 millió 670 ezer korona ráfordítással épül — veszi át a szót az igazgató —, a berendezés pedig 4 millió 230 ezerbe kerül. Az évi termelés értéke eléri a 9 millió koronát. Kezdetben körülbelül 85 dolgozónk lesz, később ezt önerőből és a szaktanintézet segítségével 100—120-ra növeljük. A dolgozók 80 százaléka 30 éven aluli lesz. Megvalósulnak tehát a komáromi nyomdászok álmai. Nem kell félniük attól, hogy leállítják a nagy hagyományokkal rendelkező nyomdát, és ingázniuk kell majd a közelebbi- távolabbi nyomdák valmelyike és Komárom között. Az új létesítmény a tipográfiával szemben támasztott társadalmi igényeket elégíti majd ki, és egyben szakmai komforttal jutalmazza a komáromi nyomdászok eddig mostoha körülmények között végzett, lelkiismeretes munkáját. KOMLŰSI LAJOS Nyitra (Nitra) utcáinak forgatagában bevásárlótásikákat cipelő asszonyokat látoftc. A Priorral szemben levő k«- nyérüzletből sokan jönnek ki. Amint mondják, szívesen vásárolnak itt, mert általában friss a ikenyér valamint a pékáru. Az elárusítónők a polcokról fürgén rakják a pultra a fehér vagy a barna kenyereket, a fogyasztók kívánsága szerint. A helyiség megtelik a gyümölcsízzel, mákkal, túróval töltött kalács illatával. Úgy tűnik, hogy ebben a városban elég jó a pékáru-ellátás, például szolgálhat más körzetek számára is, ezért tájékozódás céljából ellátogatok a Nyugat szlovákiai Pékiizemek nyitrai vállalati igazgatóságára. Jozef Knižat üzemgazdász és František Palacka termelésikereskedelmi igazgatóhelyettes igyekszik képet adni a nyugat- szlovákiai kerületben működő péküzemek munkájáról és általában a kenyérellátási és más problémákról. Szerintük idén jobb minőségű lisztet kapnak mint tavaly, jobbak a lehetősé gek a pékáru minőségének javítására. A mezőgazdasági üzemek ugyanis jóval több ke nyérgabonát termelnek. Azzal számolnak, hogy a jövőben még javul a helyzet, mert a kenyérgabona ára emelkedik és valószínű, hogy nagyobb terű leten termelik majd Szlovákia azon részein, ahol kedvezőek a feltételek. A féléves és a háromnegyedéves kimutatások alapján meg állapítják, hogy a tervezettnél egy ponttal javult a pékáruk minősége. Ezzel szemben kissé hihetetlenül hangzik, hogy nem teljesítették a kenyéreladás tervét. Véleményük szerint egyrészt azért, mert a lakosság az ésszerű táplálkozás elvét figyelembe véve kevesebb pékárut fogyaszt, másrészt azért, mert még mindig nem elég bő a választék, egyes üzemekben gyenge minőségű kenyeret süt nek és a szállítás is lassú. Ez utóbbi miatt gyakran a jó minőségű áru is értékét veszti, mire az üzletbe kerül. Tervekről, elképzelésekről, a lakosság igényeinek lehető legjobb kielégítéséről beszélnek. Idén a nyitrai, trnavai, piešťa- ny-i, trenčíni, érsekújvári (Nové Zámky) péküzemek napközben is sütnek kiflit és szinte percek alatt szállítják az üzletekbe. Számításuk szerint az új évben már a kifli egynegyede kerül friss állapotban a déli és délutáni órákban is az üzletekbe. Hosszan elbeszélgetünk, arról, hogy milyen módon lehet- ne elejét venni a kenyér pazarlásának. Bizonyos, hogy a jó kenyeret kevesen dobják a szemétbe. Elsőrendű feladat tehát a minőség javítása, továbbá a kisebb súlyú kenyerek sü-< tése. A fogyasztók szívesen vásárolják az egykilós kenyeret, az idei év utolsó negyedében pedig a nyitrai, piešťany-i és trenčíni pékiizem már félkilós kenyereket is szállít az üzle-< tökbe. A vállalat évről évre több péksüteményt készít. Ezek közül nagyon közkedvelt a mélyhűtött állapotban árult szilvalekvárral és más gyümölcsízekkel töltött kalács, amelyből évente 300 tonnát készítenek. A) nyitrai péküzem a helyi mélyhűtő üzemmel kooperálva készíti a nagyon keresett süteményeket. Erre az együttműködésre azért került sor, mert a péküzenmek nincs hűtőberendezése. A vállalat vezetői szerint csak a cseh országrészekben üzemel egy mélyhűtő tároló. A vállalat csak jó pár év múlva vásárolhat elegendő és megfelelő hűtőberendezéseket, és létesíthet hűtőhelyiségeket. Addig a fogyasztók részére nem készíthetnek elegendő mélyhűtött süteményt. A tájékoztatás után újra a város forgatagába sodródok. Bekukkantok néhány kenyérboltba. Délfelé már lassan kiürülnek a polcok. Csak néhány nyugdíjas vásárol. A malommal szemben levő kis üzletecskébe is benézek, mert úgy hallottam, ott lehet vásárolni a mélyhűtött lekváros kalácsot. Az elárusítóim felnyitja a hűtőpult tetejét, és sajnálkozva közli, hogy már nincs, pár perccel ezelőtt vásárolt egy idős néni tizenkét dobozzal. Az üzlet előtt egy csoport asszony méltatlankodik. Ök is szerettek volna gyümölcsízes süteményt vásárolni, mert rövid idő alatt ropogósra sül és nem kell szabad idejük egy részét elpazarolni a tészta elkészítésével. A sikertelen vásárlás után eszembe jutnak a vállalat igazgatóhelyettesének szavai, elképzelései. Arra a következtetésre jutok, hogy ha a jövőben a fogyasztók igényeinek megfelelően határozzák meg a termékszerkezetet, gyorsabb ütemben bővítik a pékáru választékát, nem lesz problémájuk a terv teljesítésével. Kevesebb pékáru kerül majd a szemetes- ládába, a fogyasztók pedig elégedetteben jönnek ki majd az üzletből. BALLA JÖZSEF A Volga-vidék új iparközpontja A Volga-parti Sztavropolt (a mai Togliattit) 1783-ban alapították, de a város igazi története csak századunk ötvenes éveiben kezdődött el. A második világháború előtt nem volt -jelentős ipara, napjainkra a Szovjetunió egyik legnagyobb ipari központja lett. Togliattiban elektrotechnikai vállalat, gép- és foszforgyár, szinteti- kus-kaucsuk üzem és számos más gyár, valamint több tudományos kutatóintézet működik. Fejlődése fontos állomása volt a Volgái Autógyár felépítése, ahol a népszerű „Lada“ személygépkocsik készülnek. Egyre nagyobb szerepet játszik a vegyipar. Togliattiban épül a Szovjetunió egyik legnagyobb nitrogénműtrágyaTöbb gépkocsi kevesebb benzinnel Lengyelországban már kidolgozták és elfogadták azt az 1990-ig terjedő takarékossági programot, amely szerint 1985- ig legalább 7 százalékkal, tíz évvel később pedig a maihoz képest 20—25 százalékkal csökkentik az egy gépkocsira jutó üzemanyag-fogyasztást. A magánkocsik állománya várhagyára. Az üzem első részlegében a múlt év végén kezdődött meg a munka, a közelmúltban adták át a második részleget, ahol évi 450 ezer tonna folyékony ammóniumot állítanak elő. Ebben a tervidőszakban, 1980-ig hat részleget helyeznek üzembe. Eddig komoly gondot jelentett a gyár termékeinek szállítása, mivel a vasút nem használható ki gazdaságosan. Ezért Togliattitól Ogyesszáig 2000kilométer hosszúságú, 12 területet érintő vezetéket építenek. A' vezeték mentén 30 elosztóállomás is felépül, ahonnan tartálykocsikkal közvetlenül szállítják a műtrágyát a földekre. (BUDAPRESS — APNf tóan háromszorosára emelkedik, de az összes benzin- és Diesel o la j fog ya sz tá sba n ré sze se dé - sük nem haladhatja meg a jelenlegit. A teherautó- és autóbusz- park Dieselítóse is a takarékos- sági célt szolgálja: 1983-tól egyáltalán nem gyártanak benzinmotorral működő teherautót. Németh Éva és Kučera Zsuzsa a könyvkötészetben (K. Németh István felvétele)
