Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-19 / 247. szám, péntek

CÉLTUDATOS ÉS HATÉKONY IDEOLÓGIAI MUNKA Beszélgetés Szabó Imre eSvtárssaí, az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottságának titkárával Ezekben a hetekben felettébb időszerű egy-egy járás Ideológiai és politikai tevékenységébe betekintést nyerni, Országszerte megkezdődött már az új pártoktatási év, amel- lett még nem minden párt alapszervezetben mentek végbe a párttagsági igazolványok kicserélését megelőző beszélge­tések. Az idei tervév sikeres befejezése, a közelgő évfor­dulós ünnepségek és más politikai-társadalmi akciók méh tó megrendezése mind tág teret nyitnak az ideológiai és a tömegpolitikai munka megélénkülésére a pártban, a társadalmi és tömegszervezetekben egyaránt. Ennek okán kerestük fel SZABÓ IMRE elvtársat, a komáromi (Komár­no) járási pártbizottság titkárát Látogatásunknak külön indítéka is volt, ami rögtön a beszélgetésünk elején szóba került. 1979. X. 19. — Milyen társadalmi alapjai és sajátosságai vannak a párt- politikai munkának a komáro­mi járásban? — Hogy erre megfelelő vá­laszt adhassak, időben egy kis­sé vissza kell tekintenünk. A’ felszabadulás előtt járásunk el­maradott, iparilag fejletlen, mezőgazdasági jellegű járás volt. Egyedüli nagyobb ipari üzeme a komáromi hajójavító volt, amely még a legnagyobb konjunktúra idején is csak mintegy 400 munkást alkalma­zott. Azonkívül már csak kis­ipari műhelyek vagy mezőgaz­dasági kisegítő ipari üzemek, malmok nyújtottak gyér mun­kalehetőséget. A lakosság úgy­szólván a mezőgazdasági ter­melésre volt utalva, jelentős része pedig a járáson kívül, más vidékek munkahelyein ke­reste meg a kenyeret. Azonban még úgy is sok volt a munka- nélküli. Ezek az áldatlan álla^ potok csak a felszabadulás után változtak meg az ipari üzemek létesítésével és a me­zőgazdaság szocializálásával. Legkorábban a ma már 4500 al­kalmazottat foglalkoztató Stei­ner Gábor Szlovák Hajógyár épült fel, majd sorra létesült a többi ipari üzem is: az Agro- stroj, a Priemkov fémfeldolgozó ipari szövetkezet, a Járási Épí­tőipari Vállalat, a Magasépítő Vállalat komáromi részlege, a Považská Bystrica-i Vágmenti Gépgyár gútai motorkerékpár- gyártó üzeme, a partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár komá­romi üzeme, az ógyallai sör- gyár — már nem is említve a kisipari szövetkezetek és a szolgáltatóüzemek sorát. Ha­bár rég megszűnt a munkanél­küliség, sőt fokozatosan a munkaerő-vándorlás is, mégis azt kell mondanunk, hogy a nagymérvű iparosítás ellenére fiatal a munkásosztályunk. — Ilyen fejlődés és társa­dalomszerkezeti átalakulás után milyen erőt képvisel a párt? — Járásunk lakossága 108 ezer, ebből 6982 a párttagok száma, akiknek több mint egy- harmada 35 évesnél fiatalabb. Ennek a kor szerinti összeté­telnek természetes következmé­nye, hogy a párttagok jelentős részének nincsenek közvetlen tapasztalatai a burzsoázia ellen vívott osztályharcokból, de oda­adó hívei társadalmi rendsze­rünknek és lelkes szervezői, aktív előrelendítői szocialista építőmunkánknak. A kommu­nisták több mint 60 százalékát munkások vagy fizikailag dol­gozó szövetkezeti tagok képe­zik. Valamennyi jelentősebb ipari vagy mezőgazdasági üzemben, illetve azok részle­geiben dolgoznak párttagok, érvényesítik a párt vezető sze­repét. A pártépítés nem rövid folyamat. A járási pártbizottság az alapszervezeteken keresztül nagy gondot fordít a tagjelöl­tek kiválasztására és nevelé­sére. Évente körülbelül 400 fia­tal jelentkezik a tagjelöltek so­raiba, s a párt további erősí­tése érdekében 80 százalékukat a munkás- és a szövetkezeti fiatalok közül, mintegy 20 szá­zalékukat pedig az ún. fel­építményi szférából vesszük fel. Ez a tendencia megfelel a párt érdekeinek, a munkásjel­leg kifejezésre juttatásának. — Milyen fő szempontokat tartanak irányadóknak a járás pártszervei és -szervezetei ideológiai tevékenységükben? — Két alapvető szempontot. A CSKP XV. kongresszusa, a KB ülései, főleg 11. ülése ha­tározataiból, a párt stratégiai célkitűzéséiből, nevezetesen a minőség javításának és a haté­konyság fokozásának követel­ményeiből kiindulva, mindin­kább a szubjektum, az ember kerül előtérbe^ Az ember a munkához való viszonyával, munkája minőségével és haté­konyságával. Nekünk is az em­ber felé kell fordulnunk, egyre mélyrehatóbban formálni gon­dolkodását, személyiségét, s ennek alapján magatartását és konkrét, cselekvéseit. A legfőbb nevelési tényezők a konkrét pártmunka és a munkahelyen kifejtett produktivitás. Arra tö­rekszünk, hogy a jó kommu­nista fogalma azonos legyen a jó munkás és a jő vezető fo­galmával, tehát elérni azt a bi* zonyosságot, hogy ahol ott íi kommunista, ott a párt is. Ideológiai tevékenységünk má­sik meghatározója a mostaná­ban különösképp kiéleződött nemzetközi osztályharc, amely­nek eszközei épp az ideológiai területekre tolódtak. Járásunk egész területét befedi a bécsi televízióadó hatósugara, minde­nütt foghatók a nyugati uszító rádiók adásai, amellett pedig a megnővekedett turistaforgalmat is igyekeznek felhasználni ideológiai díverzióra — újabban például a politikai klerikaliz­mus életre keltésével. Termé­szetesen a burzsoá propaganda hiú, reménytelen törekvéseivel szemben ott állnak szocialista rendszerünk valóságos tényei, mély humanizmusa és biztató távlatai. Ezek határozzák meg az emberek gondolkodását. Persze nem automatikusan, ha­nem a párt politikája, propa­gandája és tömegpolitikai munkája révén. — Az imént mondottakat is figyelembe véve, milyen a pár- ton belüli nevelés, általában a szervezett formájú eszmei-poli- tikai képzés színvonala és eredményessége? — A tudatformálás leggaz­dagabb és leghatékonyabb té­nyezője a párton belüli neve­lés és annak adekvát formája, a pártoktatás. A hármas foko-1 zatú pártoktatás megfelel az előre kitűzött céloknak, tartan lomnak, lehetővé teszi az ész­szerű differenciálást, főleg pe­dig hathatós segítséget nyújt a konkrét pártmunkában. Tapasz­talataink azt igazolják, hogy ahol a pártbizottságok munká­ját figyelemmel^ kísérik, vala­mint ellenőrzik a párton belüli nevelést — beleértve a pártoké tatást is —, és sikeresen al>* kalmazzák a mindennapi fel­adatokra, ott ez mindenütt érezhető a dolgozók hozzáállá­sában és munkájuk eredmé­nyességében is. A mi járásunk­ban főképp a magasabb fokú pártoktatás iránt nyilvánul meg nagyobb érdeklődés. A párttagok mintegy 40 százalé­ka végzi tanulmányait közép­fokon, s mintegy 12 százaléka a marxizmus—leninizmus esti egyetemen — vagy mint vég­zett hallgatói előadóként vagy propagandistaként töltik be hi­vatásukat. A pártbizottságunk irányításával működő járási politikai nevelési ház kiválóan látja el feladatát, s igazgatójá­nak, Beke József elvtársnak is jelentős érdemei vannak a pártoktatás állandó fejleszté­sében. A pártoktatás ma már szerves és nélkülözhetetlen ré­szévé vált a pártmunkának. Hadd említsem meg, hogy a marxizmus—leninizmus esti egyeteme több mint 1000 hall­gatót képezett ki, akik dere­kasan megállják a helyüket mind a pártoktatás vezető tisztségeiben, mind a párt­vagy a gazdasági élet tisztség- viselőiként. Kiemelkedő szere­pet töltenek be e téren még a hajógyár és a bajcsi állami gazdaság politikai nevelési ka­binetjei is. — Hogyan nyilvánul meg a képzett kommunisták tömegek­re gyakorolt hatása, milyen színvonalú, tartalmú és formájú a párt tömegpolitikai munká­ja? — A tömegszervezetek poli­tikai és propagandamunkáján kívül értékes segítséget nyúj­tottak s nyújtanak az agitációs központok. Tevékenységük ha­gyományos formáit — agitá­ciós kettősök működése a la­kótelepeken, rádiós és fényké­pészeti szakkörök létesítése, gondoskodás a szemléltető agi- tációról, a lakosság tájékozta­tása a hangosanbeszélő vagy különféle plakátok útján stb. — egyre inkább új formák váltják fel. Az ún. nagyagitá- ciót — amelynek a hatását ne­hezen lehetett lemérni — a sze­mélyi agitációra való áttérés közvetlenebbé, elevenebbé, el­lenőrizhetőbbé és hatásosabbá teszi. Azon iparkodunk, hogy minden pártalapszervezet saját agitációs csoportokat hozzon létre, s az ő propagandamun­kájukon keresztül jusson a párt politikája a tömegek kö­zé. Mintegy 40 agitációs köz­pontunk van. Amellett a párt- szervezetek közvetlen irányítá­sával körülbelül 2000 agitátor végez tervszerű személyi agi- tációt. Munkájuk részét képezi a szemléltető agitáció is. Bár többet is felsorolhatnék, de hadd emeljem ki példaként a Komáromi Állami Gazdaság és a cipőgyár agitációs kollektí­váinak ez irányú tevékenysé­gét. Az általuk készített szem­léltető agitáció nemcsak tar­talmas, hanem rendkívül ízlé­ses, dekoratív is. — Hogyan jártak elöl jó pél­dával a vezető beosztású kom­munisták, milyenek a kapcso­lataik a dolgozókkal? — Az eredményes agitáció, propaganda és tőmegpolitikai munka fő kritériumának tart­juk, hogy a pártfunkcionáriu­sok és a munkahelyi vezetők szoros kapcsolatba kerüljenek munkatársaikkal és beosztott dolgozóikkal. Módot kell talál­niuk arra, hogy minél gyak­rabban elbeszélgethessenek a dolgozókkal problémáikról, mintegy mozgósítva őket az aktívabb munkára. Sok ilyen vezetőnk van, néhányat név szerint is meg kell említenem. Például a Bajcsi Állami Gaz­daság igazgatója, Kosztankó Antal és az üzemi pártbizott­ság elnöke, Kmetyko Károly mindig a munkások között ta­lálhatók. Ugyancsak .nagy gon­dot fordít a dolgozókkal való találkozásokra és beszélgeté­sekre Berecz Imre, a hajógyár vállalati pártbizottságának el­nöke; Lukáő Mahlica, a hajó­gyár igazgatója pedig a mun­kaidejét szjnte rendszeresen a műhelyekben kezdi. Aztán Ba- ráth Imre, a csicsói társult efsz elnöke vagy Cseh Károly, a lakszakállasi szövetkezet elnö­ke munkanapja nagyobb részét a tagok közt, a munkahelye­ken tölti. Nem lenne teljes azonban a tömegpolitikai mun­káról alkotott kép, ha nem szólnék arról is, hogy október­ben—novemberben tartják párt- szervezeteink az idei harmadik nyilvános párt gyűlésüket, amelynek fő témája a 6. öt­éves terv eddigi eredményei­nek értékelése és a tobábbi feladatok kitűzése lesz. Ezt tá­masztotta alá járási pártbizott­ságunk és elnöksége a múlt héten tartott plenáris ülésén az idei pártoktatás megnyitá­sáról, az agitációs központok munkájáról, valamint a gazda­sági propaganda fő feladatai­ról előterjesztett jelentések jó­váhagyásával is. Hogy a fel­adatvállalások tartalmasabbak­ká váljanak, új elemeket is igyekszünk munkánkba vinni, s a párttagsági igazolványok cse­réjét is a tartalékerők mozgó­sítására használjuk fel. MIKUS SÁNDOR Asszony a katedrán AZ ESZTÉTIKA ELŐADÓJA Többször kerestem, telefonon, személyesen. Az egyetemen, otthon, de soha nem volt sze­rencsém. Hol tanfolyamra ment, hol előadásra, máskor meg vendége volt Prágából. Aztán végre sikerült találkoz­nunk volt alma materem egyik harmadik emeleti szobájában. Az első pillanatban ugyan az asztalnál ülő, sötétszőke hajú, magas, karcsú, szemüveges nő diákos külseje láttán azt hit­tem, már ismét hiába jöttem, akit keresek, megint nincs itt. A bemutatkozás után fölléle­geztem, vendéglátóm dr. Teo- dóra Kulinková kandidátus, a Komenský Egyetem Bölcsészet­tudományi Kara esztétikai tan­székének docense, személye­sen. — 1955-ben fejeztem be a filozófiai tanulmányaimat — mondta a mindig elfoglalt em­berekre jellemző sietséggel —, s már akkcrr is főként az esz­tétika vonzott. Miután hazajöt­tem, a központi pártiskolán ta­nítottam filozófiát, mert eszté­tikát itt nem adtunk elő. Két évig voltam a Kulturális Meg­bízotti Hivatalban tanácsadó. Itt kerültem közeli kapcsolatba a művészettel. 1969-ben nagy­szerű ajánlatot kaptam Hanzel professzortól: jöjjek a filozófiai tanszékre esztétikát előadni. Mondanom sem kell, mennyire boldog voltam. Csak akkor der­medt meg kissé deríís arcom, amikor egyből a mélyvízbe dobtak, egyenest a katedrára. Volt is mit csinálnom, többet és jobban kellett készülnöm az előadásokra, mint a diákoknak. Kezdetben még lámpalázzal is küszködtem ... Aztán megszok­tam. Pályáját rövid időre a nők számára legszebb hivatás, az anyaság szakította meg. 1959- ben megszületett az első lány, aki ma már újságíró-hallgató. Egy év múlva levelező tagoza- zaton — négy férfi társaságá­ban — hozzákezdett az aspi- rantúrához. Közben 1963-ban ismét egy kislánynak adott éle­tet, s így történt, hogy a négy férfi már rég elfelejtette a vizsgákat, míg a kismama ..» — Nem maradt más hátra, a tanulás folytatását „harci fel­adatul“ adtam magamnak. Fér­jem szintén tudományos dolgo­zó. ö is rengeteget dolgozik. 1967-ben féléves tanulmányútra az NDK-ba mentem, azalatt édesanyám vállalta a kisebbik lányomat, a nagyobbikat a fér' jem gondjaira bíztam. Minden héten felhívtam Őket telefonon, különben rengeteget tanultam. Minden rendben is volt. illetve lett volna itthon, olyan.kicsi­ségektől eltekintve, amelyek iránt a férfiaknak néha csodá­latos, néha bosszantó módon egy csöpp érzékük sincs. Ápri­lis végén érkeztem vissza, s már alig győztem hazavárni a lányomat az iskolából. De ami­kor megjött, télikabátbiin, kucs­mában, csizmában, majd elsír­tam magam. Értesülésem szerint nagyon korán került kapcsolatba a párttal, még gyerekkorában ... —■ Anyai nagybácsim tagja volt a pártnak, hosszú ideig il­legalitásban dolgozott, amiért Mauthausenba hurcolták. A há­ború után ez a nagybácsim rendszeresen magával vitt az utcai pártszervezet üléseire, összejöveteleire. Érdekes és hasznos tanfolyamok zajlottak itt: Szántó akadémikus adott elő, az előadásaiból rengeteget okultunk. Emellett persze szó­rakoztunk is. 1946-ban kértem először felvételemet a pártba, még nem egészen tizenhét éve­sen, ezért kellett várnom egy évet. Közel tíz év elteltével már ő oktatta a párt tagjait. Elő­ször a marxizmus—-leninizmus esti egyetemén adott elő. majd az SZLKP KB előadója lett. 1947 óta pedig a városi párt- bizottságon a kulturális politi­kával foglalkozó előadói cso­port vezetője. — Sajnos, ezen a területen még nagyon hiányzanak a szakképzett előadók. Pedig az utóbbi időben rendkívül nagy az érdeklődés az esztétikai és a kultúra elméletével foglalko­zó előadások, szemináriumok iránt. S mi magunk is szüksé­gét érezzük, hogy az embere­ket megtanítsuk a helyes esz­tétikai értékek felfedezésére, megítélésére. Ebben sokat segít Teodora Kulinková 1971-ben kiadott könyve Az esztétikai értékmér­cék keresése, valamint a jövő évben kiadásra kerülő tan­könyv, az Esztétika és az esz­tétikai. nevelés, amely népsze­rűsítő, könnyed stílusban író­dott, főleg diákok számára. Beszélgetésünket látogatások, telefonok zavarják. Nincs egv nyugodt, zavartalan percre? Talán otthon, a család köré­ben ... — A magamfajta asszonyok — mondta — nagyon elfoglal- tak. De egy anya azért mindig talál időt a családjára is. A lá­nyaimmal, akik nagyon jó ba­rátnőim, mindig mindent meg­beszélünk, URBAN KLÁRA A PÁRTÉLET 20. SZÁMA A lapban olvashatjuk a CSKP és a BKP, a CSSZSZK és a BNK testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének további fejlesztéséről szóló kö­zös nyilatkozatot, melyet abból az alkalomból adtak ki, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének és kormá­nyának meghívására 3979 szep­temberében hivatalos baráti lá­togatást tett hazánkban a BNK párt- és állami küldöttsége To­dor Zsivkovnak, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizott­sága első titkárának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének vezetésével. A nyi­latkozat kiemeli, a két küldött­ség megegyezett abban, hogy továbbra is mindent meg kell tenni a leszerelési javaslatok és azoknak a katonai enyhü­lést szorgalmazó intézkedések­nek minél gyorsabb konkreti­zálása érdekében, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácsadó Testületé­nek 1978 novemberében Moszk­vában megtartott üléséről ki­adott nyilatkozat tartalmaz. „Fordulat a német történe­lemben" címmel Josef Hantych megemlékezik arról, hogy már 30 év telt el azóta, amikor ün­nepélyesen kikiáltották a Né­met Demokratikus Köztársasá­got, német földön az első mun­kás-paraszt államot. Rámutat: a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a sokol­dalú segítsége lehetővé tette azt, hogy a fiatal NDK leküzd­je a fejlett tőkés államok zár­latát az ipari gyártmányok NDK-ba irányuló kivitelére. Ar­ra is figyelmeztet, hogy a nyu­gati megszálló hatalmak 1950 februárjában megtiltották, hogy az NSZK acélt exportáljon az NDK-ba. A Német Demokratikus Köz­társaság dolgozó népe joggal büszke a reális szocializmus eredményeire, amelyeket a marxista—leninista NSZEP ve­zetésével a munkásosztály ural­mának három évtizede alatt ért el — hangsúlyozza cikke befejező részében a szerző. Számos írás a párttagsági igazolványok cseréjével foglal­kozik. „Bírálóan és önbírálóan a beszélgetésekkor“ című cik­kében Inocenc Šármán, a CSKP Chebi Járási Bizottságának tit­kára egyebek közt azt hangsú­lyozza, hogy a kommunista kritika és önkritika szellemé­ben folyó párbeszéd arra ösz­tönzi a kommunistákat: gon­dolkodjanak, hogyan küzdhetők le az előforduló nehézségek. „Sok esztendős tapasztalatok igazolják, hogy a pártszerveze­tek tevékenységének és a dol­gozók kollektíváira gyakorolt hatásának elmélyítése, vala­mint tökéletesítése attól függ, hogy milyen a párt tagjainak és tag jel öltjeinek a feladatok és a kötelezettségek iránti vi­szonya“, írja Kollektivitás az ellenőrzési jog érvényesítésé­ben című cikkében Milan Rá- zus, a CSKP KERB tagja-fü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents