Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-13 / 216. szám, csütörtök

A mindennapok feladata: felkészülés a télre Már visszahozhatatlanul el­múllak azok az idők, amikor a kőolaj és a többi elsődleges energetikai nyersanyag a vi­lágpiacon könnyen beszerezhe­tő volt. A növekvő fogyasztás és a készletek csökkenése az energiahordozók árának emel­kedését idézik elő. A tüzelő és az energia azonban nem csu­pán drága, hanem egyre nehe­zebben termelhető ki. Éppen ezért a világ országainak több­sége kénytelen fokozott figyel­met szentelni saját forrásai ki­használásának, esetleges tarta­lékai feltárásának. Ezt a sürgető követelményt a CSKP XIV. kongresszusa is megfogalmazta, s kommunista pártunk ezt követő, XV. kong­resszusa pedig a szénbányásza tünk fejlesztését már a hato­dik ötéves tervidőszak legfon­tosabb feladataként jeJölte meg. Igényes, de létfontosságú célo­kat tűztünk magunk elé: fej­leszteni a szénbányászatot, mindenekelőtt az észak-csehor­szági barnaszénmedencében. Növekvő fűtőanyag-fogyasztás Míg az ötödik ötéves tervidő­szakban az energetikai erőfor­rásaink növeléséhez hazai ter­melésünk csupán 5 százalékkal járult hozzá, a hatodik ötéves tervidőszakban ez a részarány már eléri a 32 százalékot. A növekmény döntő részét bar­naszénből fedezzük. A barnaszén kitermelésének' növelése az észak-csehországi szénmedencében számos aka­dályba ütközik. A „szénfront“ előrenyomulása következtében számos települést kell kiüríte­ni, s ezt megelőzően az itt élők számára gondoskodni kell új lakásokról, komplex módon felépített lakótelepekről. Népgazdaságunk aránylag elegendő szénkészlettel rendel­kezik addig, amíg előtérbe ke­rül az energiahordozók új ge­nerációja. A szénfejtés azonban a mélyművelésű és a külszíni bányákban egyaránt egyre ne­hezebbé válik, s az új szén­fejtő kapacitások előkészítése is egyre nagyobb beruházási eszközöket igényel. Ez az egyik döntő oka annak, hogy miért nem lehet a szénszükségletet a végtelenségig csupán a nö­vekvő szénkitermeléssel fedez­ni. Ezért kell nagyobb figyel­met szentelni a fogyasztás ész- szerűsítésének, mert ezen a te­rületen még nagyon jelentős tartalékaink vannak. A CSKP KB Elnöksége múlt év szeptemberében levelet in­tézett a kerületi, járási és vá­rosi pártszervezetekhez, amely­ben az illetékes szerveket na­gyobb kezdeményezésre szólí­totta fel a tüzelőanyag és ener­gia téli készleteiről való gon­doskodás terén. Ezt a fontos dokumentumot a legtöbb helyen a magukévá tették, s ennek szellemében jártak el a téli idő­szakra történő felkészülés so­rán. Az energetikai dolgozók és a vezető gazdasági dolgozók számára értekezleteket szer­veztek, s az egyes kerületekben és járásokban mozgósították á nemzeti bizottságok energetikai szakbizottságait. A későbbiek során bebizonyosodott, hogy mennyire fontos e bizottságok rendszeres működése. Előtérben a szén A tüzelőanyag- ét energetikai bázisunk fel töltése még hosszú évekig a szénkitermelés folya­matosságától és eredményéitől függ, s mindenekelőtt a kül­színi bányák termelésétől. Áss észak-csehországi és a sokolovi szénmedencének döntő szerepe van a hőerőművek és a lakos­ság szénellátásában egyaránt. Az év elején keletkezett ne­héz helyzet fölött ezekben a szénbányászati körzetekben az egész ország összefogása se­gítségével sikerült úrrá len­nünk, s a kieséseket fokozato­san pótoljuk a szénkészletek feltöltése terén is. A tervezett mennyiség kiter­melését az észak-csehországi barnaszénmedencében jelentős mértékben gátolja az a ténye­ző, hogy olyan gépekkel dol­goznak, amelyek nem érik el a tervezett kapacitásukat. Ami e gépek továbbfejlesztését ille­ti, a szénfejtő gépek gyártói — a Vítkovioei Klement Gott­wald Vasmű, az Unicovi Gép­gyár, a chrudimí Transporta — eddig nem tetteik eleget a ve­lük szemben támasztott elvárá­soknak. A földtakarítási mun­kákban az észak-csehországi barnaszénmedencében jelentős a lemaradás, ami végső soron az egyes külszíni bányákban a fejtési munkákra való előkészü­leteket lassítja, s ezáltal ki* hat a szénjövesztési terv telje­sítésére is. A TC 2 szénfejtő­gépcsoport — amelynek a KU 800-as kotrógép is a része — különböző okok miatt való ki­esése tavaly 700—1450 munka­óra volt, tehát az így keletke­zett veszteségek sem cseké­lyek. Ésszerűen Az idei villanyáram-ellátási nehézségek olyan intézkedések hozatalát követelték meg, ame­lyek célja az egyenletes áram­szolgáltatás biztosítása volt. Nagyon kedvező eredménye­ket hozott például a nyári idő bevezetése, illetve a munkakez­dés időpontjának módosítása, A puszta adminisztratív intéz­kedés azonban önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a mun­kaidő alatt folyamatossá te­gyük a villanyáram fogyasztá­sát. Ez a nagyon fontos és szá­mos esetben nem kihasznált tartalék az egyes üzemekben, vállalatokban és termelési-gaz­dasági egységekben a gazdasá­gi vezetők kezében van. A fo­gyasztási diagramokról nagyon jól leolvasható, hogy a munka- szervezés hiányosságai mennyi­re kihatnak az áramfogyasztás­ra. A szervezetlen munka kö­vetkeztében az egyes üzemek áramfogyasztása nem egyenle­tes, ami fennakadásokat okoz­hat az áramtermelésben is. Ahhoz, hogy kevesebbet fo­gyasszunk, mindenekelőtt ész­szerűbb tüzelőanyag-felhaszná­lásra van szükség. Az iparra rendkívüli feladatok hárulnak a tekintetben is, hogy lehető­vé tegye a jó minőségű osztá­lyozott szénnek a kevésbé ér­tékes szénnel való helyettesíté­sét. Nagy megtakarításra nyújt lehetőséget a kazánok módosí­tása is a célból, hogy alkal­masak legyenek a szénpor el­égetésére. Kulcsfontosságú tényező A hatodik ötéves tervidőszak negyedik évében a tüzelőanyag és energetikai bázis feltöltése a mindennapok legfontosabb feladata. Az egyes minisztériu­mok, a központi szervek, ter­melési-gazdasági egységek és a nemzeti bizottságok az el­múlt téli időszakban szerzett tapasztalatok alapján szervezik meg az előttünk levő téli hó­napokra a fűtőanyag- és ener­giaellátást. Olyan társadalmi­gazdasági feladatról van szó, amely a párt, gazdasági és tár­sadalmi szervek és szervezetek részéről egyaránt nagy figyel­met és szervezést követel meg. A nyári hónapok már hagyo­mányosan a villanyerőművek nagyjavításainak, felújításának és berendezéseik ellenőrzésé­nek az időszakát jelentik. A villanyáram-termelőkhöz ha­sonlóan, a gázművek is alapo­san felkészülnek a télre, még­pedig a földalatti földdgáz- és világítógáz-tárolók feltöltésével. Ezek a fűtőanyag-tartalékok az elmúlt télen is jelentős mér­tékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kritikus időszakban úr­rá tudtunk lenni a helyzeten. A télre való felkészülés azon­ban nem csupán az energetiku­sok feladata, hanem valameny- nyi ipari, építőipari, mezőgaz­dasági és egyéb gazdasági szer­vezeté. Idejében rendbe kell hozniuk a különböző energeti­kai berendezéseket, gondoskod­niuk kell a szállítóeszközökről, a szénkirakodás folyamatossá­gáról stb. A legtöbb feladat azonban a bányászainkra és energetiku­sainkra hárul. Mindent el kell követniük, hogy a harmadik ne­gyedév végéig — tehát abban az időszakban, amíg a külszíni fejtés feltételei a legkedvezőb­bek — az évi szénfejtési terv­nek legkevesebb 75 százalékát teljesítsék. Népgazdtságunk fűtőanyag- és energetikai készleteinek megteremtésekor és az energe­tikai erőforrások ésszerű ki­használásakor azt kell szem előtt tartanunk minden munka­helyen, hogy ez társadalmunk és gazdaságunk további fejlődé­sének kulcsfontosságú ténye­zője. IVAN SOUKUP Korunk legidőszerűbb problémája az energia, az anyag, a munkaerő megtakarítása, a környezetvédelem. A dolgo­zók jó ötletei és kezdeményezése meghozza az eredménye­ket. A kladnói Poldi Egyesült Acélművekben a Zdenék Ha mouz mérnök vezette ésszerűsítési kollektíva kifejlesztette a gyorsan hevülő kohó prototípusát. Az új típus pótolja a kamrás kohót, amely nem érte el a kívánt teljesítményt. Ugyanakkor egyszerűsítették a bonyolult anyagmozgatást, csökkentették a fizikai munkát a kohó kezelésénél. Felvé­telünkön a gyorsan hevülő kemence látható, Vladimír Neu­mann távirányítással iránuítja a kemence munkáját (Felvétel: ČSTK — J. Tachezy) Vissza akarják szerezni a vándorzászlót Bővítik az áruválasztékot A bratislavai Miiox senical üzemének dolgozói a múlt év­ben jó munkájukért elnyerték a vállalati igazgató és az üze­mi tanács vándorzászlaját. Nagy becsben tartották és még most ís ott díszeleg Ján Vál­kának, az üzem igazgatójának szobájában. A szocialista niun- ka.verseny félévi értékelése alapján azonban csak a máso­dik helyre kerültek, és ezért gazdát cseréli. Pedig a vezetők és a dolgozók is bizonygatják, hogy a zászló náluk maradha­tott volna, ha nem csúszik be egy kis műszaki hiba. Az ál­lami ellenőrző szervek keve­sebb minőségi pontot ítéltek nekik, mert a tejestasakokra nem nyomtatták rá az üzem védjegyét és a töltés dátumát. Annikor az üzem vezetőivel a CSKP 13. ülésé határozataiból eredő feladatokról beszélget­tünk, megállapítottuk, hogy az emített hibán kívül más oka is van annak, hogy a vándor- zászló elkerült tőlük. Az üzem sok nehézséggel küzd, mert egyes gépek és berendezések nem felelnek meg a követel­ményeknek. Emiatt kisebb a teljesítmény. Az igazgató sze­rint a járásban a tejtermelés rohamosan növekedik, és a tét­jét nem győzik feldolgozni. Ezért a tej egy részét a Nagy­megyeri (Calovo) Tejfeldolgozó Üzembe, más részét a Brnói Tejfeldolgozó Üzembe szállít­1979. IX. 13. m z utóbbi években — főleg /ji hónapokban —• megtanul­tunk takarékoskodni. Hozzájá­rultak ehhez a tömegtájékoz­tató eszközök is, melyek reá­lisan feltárják a tényeket. Az emberek naponta értesülnek a bányászok hősies helytállásá­ról. Tiszteletet érzünk irántuk nemcsak azért, mert nyújtott műszakok szervezésével, szom­baton és vasárnap végzett munkával igyekeznek pótolni •az önhibájukon kívül keletke­zett lemaradásokat, hanem mert december 31-ig az állam­háztartásból hiányzó mintegy 97 ezer tonna szénen kívül to­vábbi, rendkívül értékes tonná­kat hoznak fel a föld mélyé­ből terven felül. Már nem közömbös számunk­ra, hogy odahaza az előszobá­ban vagy a mellékhelyiségek­ben feleslegesen égnek a lám­pák, mert a fogyasztásmérő könyörtelenül forog és termé­szetesen az elpazarolt értéket is kimutatja. Ezért takarékos­kodunk a gázzal és a telefont sem használjuk üres fecse­gésre. Otthon tehát már megtanul­tunk takarékoskodni. A tiszte­letet érdemlő kivételektől elte­kintve azonban sajnos csak otthoni Mert egyesek az ener­giafelhasználásban és a telefo­nálásban éles határvonalat húznak az otthonuk és munka­helyük között. Nemrég egy üzemi őr felháborodottan arról tájékoztatta a felettesét, hogy néhány irodában — a kinti 25 fokos meleg ellenére — re- zsókkal, hősugárzókkal fűtöt­államnak magánerőművei, kü­lönvezet ékei vannak, melyeken a „terülj asztalkám“ mese­elvek alapján megszakítás nél­kül dőlne a meleg a tulajdo­nában levő vállalatokba, iro­dákba és a többi munkahelyre! Ezért, ha odahaza nem fűtünk ti már említett 25 fokos meleg­ben, a munkahelyen se szabad IMe csuk otthon.,.! tek. Az indok? Fáznak! Nehéz elhinni, de mivel nem vagyunk egyformák, higyjük el, hogy valóban fáztak. Csakhogy en­nek egy igen praktikus ellen­szerét már évezredekkel ez­előtt ismerték: jobban fel kell öltözni! Hát igen — gondolják most egyesek — divat is van a világon, meg az se elhanya­golható szempont: mit monda­nak a kollégák, ha szeptem­berben szvetterben látnak ben­nünket! Pedig jobb ma egy szvetter, mint holnap — mond­juk december vége felé — a korábban elpocsékolt energia okozta fűtőanyaghiány miatt — egy hideg irodahelyiség. Igen helytelen lenne ugyanis, ha valakinek olyan irreális gondolata támadna, hogy az ez alól kivételt tennünk, mert a lakásunk ugyanúgy része a közös energiahálózatnak, mint mondjuk az iroda. Szó esik mostanában a tele­fonról is. Az autóbuszban hal­lottam az alábbi beszélgetést. — Hol dolgozik most a fér­jed? — Kassán van kiszálláson. Azért is megyek korábban a hivatalba, mert addig akarom felhívni, míg nem jön be a fő­nök. — Ügy tudom otthon van te­lefonotok ... — Van, de tudod, így ol­csóbb. ' Vagyis a szolgálati telefont használja az asszonyka magán- beszélgetésre, mert a távolsági hívást lebonyolító automata­központ nem kérdezi meg a nevét és a lakcímét s így kö­vetkezésképpen fizetni sem kell a beszélgetésért. Valóban nem kell? Hát neki nem, de az államnak igen. Pedig az ál­lam — mint az energia-előál­lításban, úgy a telefonvonalak létesítésében sem „mecénás“, vagyis nincs olyan csodatár- csája, melyet anyagi ellenszol­gáltatás nélkül 15 millió em­bernek lehetne csavargatni reggeltől estig! Egyik ismerősöm a napok­ban tréfának szánta ugyan, amit mondott, de ki tudja — az ördög nem alszik — talán még sor kerülhet rá, hogy ugyanis: lassan eljön az idő, hogy az asszonyok a munka­helyükön főzik meg az ebédet az ottani villanyhálózatba kap­csolt rezsón, és akiknek gázra működő bojleres vízmelegítőjük van a fürdőszobában, a hiva­talban mosakodnak majd. Félretéve azonban a tréfát: ha a lakásunkban már megta­nultunk takarékoskodni, tanul­junk meg a munkahelyünkön is, már csak azért is, mert gyakran hangoztatjuk, hogy a munkahely a második ottho­nunk. KOMLÚSI LAJOS ják. Ez a munka sok járművet igényel. A másik komoly nehézség­ről Ferdinand Hladký mérnök, üzemgazdász beszélt. Szinte örökös problémáik vannak a csomagolóanyagokkal és gépek­kel. A sajt csomagolásához például nem tudták beszerezni idejében a megfelelő minőségű fóliát. Ennek következtében a gyengébb minőségű fóliába csomagolt sajt egy része megr penészesedett, megromlott. Át­menetileg tehát kevesebb saj­tot gyártottak és most úgy néz ki a helyzet, hogy az évi ter­vet már nem tudják teljesíteni. Csak az utóbbi időbeni javult némileg a heilyzet, amikor is sikerült beszerezni a megfelelő fóliát. Nehézségek mutatkoznak a tejnek az üzletekbe való szál­lítása körül is. Gyakori a pa­nasz, hogy a fogyasztók a ko­ra reggeli órákban még nem vásárolhatnak tejet. Michal Ličko, a szakszervezet üzemi tanácsának elnöke arról be­szélt, hogy ezt a problémát közös kötelezettségvállalások­kal akarják megoldani. A tej- feldolgozó üzem, a Zdroj és a Jednota közös kötelezettségeit vállalt, hogy az üzletek a le­hető legjobb minőségű tejet idejében kapják meg. A válla­lók megbízottjai közösen ellen­őrzik egymás tevékenységét. A tejüzem vezetői többször vé­geznek meglepetésszerű ellen­őrzéseket az üzletekben és fe­lülvizsgálják, hogy a tasakokba csomagolt tejet megfelelően tárolják-e. Ugyanis az a leg­nagyobb probléma, hogy az üz­letekben nincs elég hűtőberen­dezés, és ezért a tej jelentős része megsavanyodik. A problémák megoldásáról, a távlati tervekről, elképzelések­ről beszélgetünk Štefan Fialá~ vál, az üzemi pártszervezet el­nökével. Elmondja, hogy a párttaggyűlésen és a termelési értekezleteken alaposan ele­mezték a helyzetet. A szocia­lista munkabrigádok kezdemé­nyezésére a szaratoví módszer szerint máris megindult a ver­seny a minőség javításáért. Az első eredmény, hogy az üzle­tekbe szállított tejből kevesebb folyik ki a tasakokból, mint azelőtt. Azonban az eredmé­nyekkel még mindig elégedet­lenek, és további lehetőségeket keresnek a károk megelőzésé­re. Igyekeznek bővíteni a tej­termékek választékát is. A köz­kedvelt Termlx ízesített túrót kilenc változatban gyártják. Alig bírnak belőle eleget szál­lítani az üzletekbe. Megindult tehát a verseny minden munkaszakaszon, hogy újra visszászereztieisséK ■’> ván* dorzászlót. BALLA JŰZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents