Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-13 / 216. szám, csütörtök

Dönt a munkabrigád A laboratóriumban dolgozó kollektíva olyan, mint egy nagy család 0 igényesek Önmagukkal szemben A kórházakban a betegek gyógyulását szinte kimutat­hatóan elősegíti a kórtermek, betegszobák jó légköre, az or­vosok és az ápolónők kedves­sége, embersége. Nem ilyen közvetlen módon, de nagyon fontos szerepe van a gyógyu iásban, a gyógyításban a la­boratóriumnak, bár az ott dol­gozók csak ritkán kerülnek kapcsolatba a betegekkel. Csak a laboratóriumban megállapí­tott vizsgálati eredmények is­meretében dönthető el, hogy milyen a kórkép és milyen be­avatkozásra, gyógyítási eljá­rásra van szükség. Ha a kórházban olyan labo ratórium működik, mint a ki rályhelmeci (Kráľovský Chl­mec) kórházban, bizonyos, hogy kellően hatékony az or vosok és a nővérek gyógyító tevékenysége. Az itteni labora­tórium kollektívája ugyanis ezüst fokozattal kitüntetett szocialista munkabrigád, és dr. Gyimesi György vezetésével már többször is bizonyította: megbízható segítőtárs a gyó­gyításban. A munkabrigád tőlaboránsa, dr. Adler Magda így jellemzi munkatársait: — Ügyesek, szorgalmasak. Ö maga azonban olyan, aki­re az első szavak, az első mon­datok után figyelnünk kell, aki már ismeretlenül is tisz­teletet ébreszt bennünk, mert egyéni problémáját —' pedig elég sokan tudnak róla — el hallgatta, csak a kollektíva életével foglalkozik. És min­dig ezt hangoztatja: — Az a fontos, hogy miként dönt a munkabrigád. Ök ugyanis nem a szokvá­nyos értelemben vett kollektí­va. Olyanok, mint egy nagy család tagjai. A 16 tagú mun­kabrigád megbeszéli, megvitat­ja még a jutalmak, prémiumok elosztásának módját is, lénye­gében saját hatáskörében oszt a tagjainak jutalmat, prémiu­mot és erkölcsi elismerést is. Ha kell, maguk takarítják a laboratóriumi helyiségeket, s ilyenkor nincs kivétel. Gya­korta alkalmazzák ezt az el­vet: egy mindenkiért, minden­ki egyért. Egyszerűen „ese­mény" a munkabrigád életében n faliújság összeállítása, meg­szerkesztése. Felfigyelünk erre a megjegy­zésre: Egyébként utáljuk a for­maságokat. A magyarázatból kitűnik, hogy inkább a sablonokat utál­ják, mert hiszen a politikai képzést á megszabott forma szerint szervezik, a kollektíva mindegyik tagja a pártoktatás középfokú tanfolyamának hall- gatója, de amikor szemináriu­mot, vitát rendeznek, verssel vagy egy dal eléneklésével kezdik. Szakmai téren igényesek ön­magukkal szemben, mert hiszen ez az elvük: A beteg állapotjelzőinek, paramétereinek megállapítása, regisztrálása fontos a diagnó­zis szempontjából. Ezért min­dig a legpontosabb mérésekre, elemzésekre törekszünk. Tud­juk azonban, hogy a pillanat­nyi értékek nem mindig meg­határozó jellegűek. Bármikor készek vagyunk az ismételt mérésre, elemzésre, mert tud­juk, hogy folyamatokkal van dolgunk, fel kell derítenünk azok irányát, változását. Tettre kész, dinamikus és komplex összefüggésekre figye­lő szemléletmódjuk, jól szerve­zett tevékenységük azért is si­keres, mert a laboratórium mű­szerekkel jól felszerelt. Sok olyan készüléket kaptak, ame­lyekért államunk nagy összegű devizával fizetett, laboratóriu­muk tehát a legkorszerűbb is a maga nemében. A készülékek kezelését azonban meg kell ta­nulni. Ilyenkor a szokásos el­járást alkalmazzák: Mondja is: ■— Dönt a munkabrigád, egy közülük elutazik oda, ahol már használnak ilyen készüléket, megtanulják kezelését, azután mindenkit megtanít rá. Ahogy hallgatjuk, a munka- brigád életének apró történe­teit, egyre inkább kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a főla­boráns mikor szól már egyéni problémájáról. Tudjuk, kommu­nista, akkor lett pártunk tagja, amikor férje hazatért a kon­centrációs táborból. Férje, az egykori illegális pártmunkás or­vos a Járási Egészségügyi Inté­zet igazgatója lett, ő maga kör­zeti nővérként járta a falvakat, férje évekkel ezelőtt elhunyt, s ő a munkában —• akár így is mondhatnánk: csak abban — találta meg életének érteimét. Pártunk megalapításának 50. évfordulója alkalmával emlék- plakettet kapott. Tavaly pedig megkapta az érdemes dolgozó címet és kitüntetést. Tudjuk, hogy egyéni problémája az ese­dékes nyugalomba vonulással kapcsolatos, tehát megemlít­jük: rászolgált már a pihenés­re. Lehajtja fejét, s úgy mondja: — Úgy érzem, még mindig sokkal több bennem az aktivi­tás, mint amennyi a koromhoz illik. És azt hiszem, már nem is veszik tőlem jó néven, hogy nem Indok nyugton maradni. Mindig szervezek. Propagandis­ta vagyok. Mindig tanulok. A legújabb, a Német Demokrati­kus Köztársaságból importált készülékünk kezelését is én ta­nultam meg elsőként. Nem nyughatok,.. Azután hosszan, szinte már kínosan hallgat, majd felemeli fejét, s rendkívül szigorú tekin­tettel elnéz felettünk, valahová fel, a magasba, s úgy mondja: a nyugdíj nekem halált jelent. Nem vagyunk illetékesek dönteni a nyugdíjazás kérdésé­ben, de ebben a pillanatban ké­szek volnánk azonnal megsza­vazni: ne nyugdíjazzák, dolgoz­zon továbbra is a laboratórium­ban. Persze tudjuk azt is, hogy a legújabb rendelkezés szerint az egészségügyi középkáderek bizonyos életkor elérése után már nem dolgozhatnak eddigi beosztásukban. Tehát nem tu­dunk mit mondani. Most mi hallgatunk. Hosszan, talán már kínosan is, amikor ismét meg­szólal: — Véleményem szerint az a fontos, hogy miként dönt a munkabrigád. Nem tudjuk, hogy mikor ke­rül erre sor, milyen érvénye lehet a döntésnek, de már ele­ve egyetértünk a munkabrigád döntésével. Gondoljuk, mások is, hiszen elképzelhetetlen, hogy az ezüst fokozattal kitün­tetett szocialista munkabrigád­nak a szava ne legyen döntő. HAJDÚ ANDKÄS HÍR A FALIÚJSÁGON Fiotaiok és a vállalási mozgalom — Minden támogatást megkapnak a szakszervezeti üzemi bizottságtól és a pártbizottságtól Jól használják a szemléltető agitáció eszközeit a Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat du• naszerdahelyi (Dunajská Sire- da) üzemében. A politikai ak­ciók alkalmával rendszeresen propagációs falitáblákat is el­helyeznek, s azok érdekesek,- ötletesek, figyelmeztetik a dol­gozókat az akció jelentőségére. Legnépszerűbb a dolgozók körében mégis a faliújság, mert az érdekes közleményekkel és hírekkel is szolgál. A SZISZ üzemi szervezetének vezetősé­ge szerkeszti a közleményeket és híreket. Legutóbb, többek között persze, megjelent ez a hír is: „Túlteljesítettük vállalásun­kat, mert a múlt heti akcióban 114 órát dolgoztunk, 504 kg pa­pírt és 40 métermázsa vasat összegyűjtöttünk, s a Szolida­ritási Alap folyószámlájára 680 koronát fizettünk be. Mindenki tudott az akcióról, nemcsak a fiatalok, mégis meg­álltak a faliújság előtt, elol­vasták a hírt. És ha hangosan nem is mondták ki, magukban bizonyára ezt gondolták: Ez igen! Ha pedig szóltak, elisme­rően nyilatkoztak. Az elismerés persze nemcsak a faliújság szerkesztőinek érde­me, hanem elsősorban azoké, akik tettek valamit az akció sikere érdekében. Fente Zsu­zsanna, az ifjúsági szervezet elnöke így vélekedik az elis­merésről: — Sokunknak szól az. Azután elmondja, hogy Ha­lász Jolán, aki egyébként a ter­melő munkában is példás, min­dig ügyes és élenjáró szerve­zője az ifjúsági akcióknak. Nagy József a politikai tízper­cek megtartásával szokta elő­készíteni az akciókat, Nagy Er« zsébet és Marczell Ferdinánd pedig személyes agitációval. A fiatalok persze.nem tétlen­kednek olyankor sem, amikor más jellegű akciókról van szó. Jelenleg azon fáradoznak, hogy megszervezzék az üzem labda­rúgó csapatát. Rendszeresek az asztalitenisz-versenyek. És si­keres kirándulást szerveztek Magyarországra. — Minden helyes és jó elkép­zelésünkhöz segítséget is ka­punk — mondja. — Csak kez­deményeznünk kell. A kirándulás megvalósításá­hoz a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom üzemi szerveze­tének vezetőségétől kaptak anyagi támogatást. A politikai témájú beszélgetések és előadá­sok megszervezéséhez pedig az üzemi pártbizottságtól. Egyébként Czajik Ferenc elv­társ, az üzemi pártszervezet el­nöke így vélekedik a fiatalok­ról: — Megérdemlik a törődést, mert eddig itt több fiatalt ja­vasoltak párttagjelöltnek. Di­cséretükre legyen mondva, ja­vaslatuk, ajánlásuk minden esetben helytálló volt. Jelenleg öt ifjú kommunista tagja az if­júsági szervezetnek, és három tagjelöltet tartanak nyilván. Ez mindent megmagyaráz. Az üzem igazgatója, Kántor József elvtárs pedig ezt mond­ja: — Aki tagja az ifjúsági szer­vezetnek, az egyben tagja va­lamelyik szocialista munkabri­gádnak 's. Ez is jelzi, hogy ügyes és m3 szervezők a fiata­lok vezető; Megkérdeztem tehát az ifjú­sági szorvezet elnökétől: — Legközelebb milyen hír kerül majd a faliújságra? — Újabb vállalásunk bejelen­tése. És elmondja, hogy most va­lamivel-többet vállalnak, mint korábban tették. Úgy tervezik, hogy az őszi mezőgazdasági csúcsmunkák alkalmával 90 órát dolgoznak, ugyanannyit a városszépítési akcióban, és 500 kg papírt, 500 métermázsa' vas­hulladékot gyűjtenek össze. Mindenki tudni fog tehát az akcióról, s ha majd megjelenik a faliújságon az a hír is, hogy túlteljesítették vállalásukat, még többen mondják majd ki hangosan is az elismerést kife­jező szavakat: Ez igen! KRASCSENICS GÉZA Kommentáljuk A BIZALOM ÉRTÉKE Egyre gyakrabban halljuk a televízióban, rádióban és olvassuk az újságokban a hatékonyság és a minőség meg­határozó szerepét gazdasági életünk minden területén. Mai gondjaink láttán kiben ne merülne fel az a jogos kíván­ság, hogy ezek a fogalmak a legteljesebb mértékben rea­lizálódjanak a gyakorlatban is? Pártunk Központi Bizottsága legutóbbi Ülésén újra el. hangzott a hatékonyság és a minőség fokozásának igénye. Hiszen nagy társadalmi céljaink, elhatározásaink valóra váltásában e két fogalomnak igen meghatározó szerepe van. !>e nem kisebb a jelentősége a jó munkaszervezésnek, a célratörő gazdasági irányításnak sem. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a jó szervezés, vezetés igényli az önálló gondolkodást, a helyes döntésre való képességet és a* ezzel járó becsületet és felelősségtudatot is. Nemrégiben olvastam valahol e sorokat,, melyeket le is jegyeztem magamnak: „Olyan közszellem kialakítását kell elérni, amelyben a legmagasabb polcra kerül a közössé­gért való munkálkodásban szerzett érdem, és olyan vi­szonyokat teremteni, amelyben a személyes becsvágy is csak a köz javára érvényesülhet.“ Azt hiszem, e megfo­galmazással mindannyian egyetérthetünk, hiszen ez a szo­cialista million élni és dolgozni jelszó alfája és ómegája. A nagyobb közösség, a társadalom érdeke is ezt kívánja. Ez a politikai alapelveink egyike, melyekhez igazodni ma és holnap is nemcsak a kommunisták, de a pártonkívüliek egyik legalapvetőbb kötelessége. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági és a társadalmi életben a párt fő politikai és gazdasági irányvonalát kell egyre következetesebben vég­rehajtani. Vagyis a gazdaságpolitika, a gazdaságirányítás és a gazdálkndás napi gyakorlatának jobb összhangjára, nagyobb következetességre, bátor vállalkozó szellemre és mindenekelőtt fegyelmezettebb munkára van szükség. S itt is elsősorban a kommunistáknak kell elöl járniuk. Más­felől az is igaz, hogy a fegyelmezettebb munka követel­ménye nem mindenki számára népszerű. Ám ahol helyesen értelmezik a párt vezető szerepét és a párttagok valóban az élen járnak mindenben, ott ezt a problémát is sikeresen megoldják. Ezért szükséges egyebek között az őszinte szó, a meggyőző politikai munka, amit pártunk nem győz hangsúlyozni. A tapasztalatok bizonyítják, hogy az embe­rek nemcsak igénylik az őszinte beszédet, de értenek is belőle, és felsorakoznak a párt politikájának megvalósítá­sára. Hiszen dolgozóink tudják, hogy pártunk politikájá­nak alapelvei közé tartozik az életszínvonal állandó eme­lése. De azt is tudják, hogy nincs könnyű helyzetben a népgazdaság. Am megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy jól szervezett, fegyelmezett munkával, egységes cse­lekvéssel megteremtsük a feltételeket a továbblépéshez, gazdasági életünk dinamikus fejlődéséhez. Pártunk számára minden komoly helyzetben fontos volt a tömegekhez fűződő kapcsolatának erősödése. Ez hatá­rozta meg mindig a bizalom értékét. E bizalom kölcsönös volt mindig, és ma még nagyobb, mint holnap. Ebben a szellemben kell továbbra is dolgozniuk pártszervezeteink­nek, kivált a tagkönyvcsere után. TÖRÖK ELEMÉR MA JÓL, HOLNAP JOBBAN! A szakszervezeti aktivitási tervről A budapesti BHG vállalat tele­fonközpontokat és adóberende­zéseket is gyárt. Nemrég kezd­te meg a QA 96/MRK típusú elektronikus telefonközpont gyártását, főként exportra. A képen: önodi Antal és Beck Mária az új típusú telefonköz­pont áramköreit ellenőrzi (A ČSTK felvétele} Gyakran biztatjuk önmagun­kat, munkatársainkat ezzel a jelmondattal: Ma jól, holnap­jobban I És persze örülünk is, amikor tapasztaljuk, hogy a biztatás eredményeként ma si­keresebb a munka, mint tegnap volt, a jelmondat nem csupán biztatás, hanem a munkastílus meghatározója, jellemzője. Jó példát találhatunk erre a HYDROSTAV nemzeti vállalat Trenčianske Bohuslavice-i ki­helyezett üzemében, ahol az év elején a jelmondat értelmében kezdtek hozzá a szakszerveze­ti aktivitási terv feladatainak teljesítéséhez. Az üzemi bizottság elnöke, Pavol Janega elvtárs tájékozta­tása alapján tudjuk, hogy ide­jében, már a múlt év novembe­rében kidolgozták ezt a tervet, majd decemberben elfogadta és jóváhagyta az üzemi konferen­cia. Tehát előzetesen jól meg­fontolták a tennivalókat. Azt is tudjuk, hogy az üzemi párt- bizottsággal, a gazdasági veze­téssel, valamint a SZISZ üzemi szervezetének vezetőivel együtt­működve kezdtek hozzá az ak­tivitási terv feladatainak telje­sítéséhez, széles körű és jól szervezett propagációs agitáció nyomán érték el: a műhelyek, a kollektívák, sőt, egyes dolgo­zók is felajánlásokat, vállalá­sokat jelentettek be a sikeres tervteljesítés érdekében. Igazat kell adnunk azonban az üzemi bizottság elnökének, aki jogos büszkeséggel hangoztatja: — Minden jó terv annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Ok ugyanis az év első felében nemcsak teljesítették, hanem derekasan túl is teljesítették az aktivitási terv feladatait. Az évi bruttó termelési terv 49,5 szá­zalékos teljesítésével már jú­nius közepén dicsekedhettek, pedig tudjuk jól, hogy számuk­ra is gondot jelentett az év ele­ji, kritikus energiahelyzet kö­vetkeztében történt lemaradás pótlása. Más téren pedig valóban ki­váló sikerrel dicsekedhetnek. Célul tűzték ki, hogy a „Szak- szervezeti mílliárdért" mozga­lomba bekapcsolódva minden műhely, munkahely öt százalék­kal nagyobb megtakarítást fog elérni, mint tavaly. Ezt a fel­adatot hiánytalanul teljesítet­ték. És minden lehetőség adott ahhoz, hogy az év végéig túl­teljesítsék, hiszen a szakszer­vezeti bizalmiak állandó fela­datként tartják számon a taka­rékoskodás szorgalmazását. Az aktivitási terv egyik, na­gyon fontos célja a Baszov- módszer alkalmazásának nép­szerűsítése, meghonosítása. Ta­valy a munkások 60 százaléka alkalmazta ezt a módszert. Úgy tervezték, hogy az év végéig tíz százalékkal növelni fogják az alkalmazók számát. Még nincs vége az évnek, de a jő munkaszervezésnek köszönhe­tően jelenleg a munkások 70 százaléka már alkalmazza ezt a munkamódszert. Jól vissza­tükröződik a munkamódszer al­kalmazásának sikere a munka- balesetek százalékarányának csökkenésében. Tavaly 0,42 szá­zalékos volt a balesetek előfor­dulása, 1979 első felében már csak 0,14 százalékos. Természetesen, más felada­tok teljesítéséről sem feledkez­tek meg. Az aktivitási terv és a kialakult jó szakszervezeti munkastílus értelmében rend­szeres a fiatal dolgozók okta­tása. átképzése. Sokat tesznek annak érdekében, hogy a fia­talok számára lehetővé tegyék az általános és a szükséges szakmai műveltség megszerzé­sét. Állandó feladat a szak1- szervezeti tisztségviselők és a szocialista munkabrigádok tag­jainak tanfolyamokon való képzése. Arról sem feledkeztek meg, hogy a szakszervezeti tagoknak kötelességük a felszabadulásért küzdő népek, a fajüldözők és az újgyarmatosítók ellen küzr dők harcának támogatása. A Szolidaritási Alap folyószámlá­jára jelentős összeget fizettek be. A jelmondat ebben az üzemr ben a tervteljesítésben, annak túlteljesítésében nyilvánvalóan megmutatkozó valóság, s nem­csak szó. MiKÜLAS MATEŠEJE 1979. IX. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents