Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-13 / 216. szám, csütörtök
Dönt a munkabrigád A laboratóriumban dolgozó kollektíva olyan, mint egy nagy család 0 igényesek Önmagukkal szemben A kórházakban a betegek gyógyulását szinte kimutathatóan elősegíti a kórtermek, betegszobák jó légköre, az orvosok és az ápolónők kedvessége, embersége. Nem ilyen közvetlen módon, de nagyon fontos szerepe van a gyógyu iásban, a gyógyításban a laboratóriumnak, bár az ott dolgozók csak ritkán kerülnek kapcsolatba a betegekkel. Csak a laboratóriumban megállapított vizsgálati eredmények ismeretében dönthető el, hogy milyen a kórkép és milyen beavatkozásra, gyógyítási eljárásra van szükség. Ha a kórházban olyan labo ratórium működik, mint a ki rályhelmeci (Kráľovský Chlmec) kórházban, bizonyos, hogy kellően hatékony az or vosok és a nővérek gyógyító tevékenysége. Az itteni laboratórium kollektívája ugyanis ezüst fokozattal kitüntetett szocialista munkabrigád, és dr. Gyimesi György vezetésével már többször is bizonyította: megbízható segítőtárs a gyógyításban. A munkabrigád tőlaboránsa, dr. Adler Magda így jellemzi munkatársait: — Ügyesek, szorgalmasak. Ö maga azonban olyan, akire az első szavak, az első mondatok után figyelnünk kell, aki már ismeretlenül is tiszteletet ébreszt bennünk, mert egyéni problémáját —' pedig elég sokan tudnak róla — el hallgatta, csak a kollektíva életével foglalkozik. És mindig ezt hangoztatja: — Az a fontos, hogy miként dönt a munkabrigád. Ök ugyanis nem a szokványos értelemben vett kollektíva. Olyanok, mint egy nagy család tagjai. A 16 tagú munkabrigád megbeszéli, megvitatja még a jutalmak, prémiumok elosztásának módját is, lényegében saját hatáskörében oszt a tagjainak jutalmat, prémiumot és erkölcsi elismerést is. Ha kell, maguk takarítják a laboratóriumi helyiségeket, s ilyenkor nincs kivétel. Gyakorta alkalmazzák ezt az elvet: egy mindenkiért, mindenki egyért. Egyszerűen „esemény" a munkabrigád életében n faliújság összeállítása, megszerkesztése. Felfigyelünk erre a megjegyzésre: Egyébként utáljuk a formaságokat. A magyarázatból kitűnik, hogy inkább a sablonokat utálják, mert hiszen a politikai képzést á megszabott forma szerint szervezik, a kollektíva mindegyik tagja a pártoktatás középfokú tanfolyamának hall- gatója, de amikor szemináriumot, vitát rendeznek, verssel vagy egy dal eléneklésével kezdik. Szakmai téren igényesek önmagukkal szemben, mert hiszen ez az elvük: A beteg állapotjelzőinek, paramétereinek megállapítása, regisztrálása fontos a diagnózis szempontjából. Ezért mindig a legpontosabb mérésekre, elemzésekre törekszünk. Tudjuk azonban, hogy a pillanatnyi értékek nem mindig meghatározó jellegűek. Bármikor készek vagyunk az ismételt mérésre, elemzésre, mert tudjuk, hogy folyamatokkal van dolgunk, fel kell derítenünk azok irányát, változását. Tettre kész, dinamikus és komplex összefüggésekre figyelő szemléletmódjuk, jól szervezett tevékenységük azért is sikeres, mert a laboratórium műszerekkel jól felszerelt. Sok olyan készüléket kaptak, amelyekért államunk nagy összegű devizával fizetett, laboratóriumuk tehát a legkorszerűbb is a maga nemében. A készülékek kezelését azonban meg kell tanulni. Ilyenkor a szokásos eljárást alkalmazzák: Mondja is: ■— Dönt a munkabrigád, egy közülük elutazik oda, ahol már használnak ilyen készüléket, megtanulják kezelését, azután mindenkit megtanít rá. Ahogy hallgatjuk, a munka- brigád életének apró történeteit, egyre inkább kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a főlaboráns mikor szól már egyéni problémájáról. Tudjuk, kommunista, akkor lett pártunk tagja, amikor férje hazatért a koncentrációs táborból. Férje, az egykori illegális pártmunkás orvos a Járási Egészségügyi Intézet igazgatója lett, ő maga körzeti nővérként járta a falvakat, férje évekkel ezelőtt elhunyt, s ő a munkában —• akár így is mondhatnánk: csak abban — találta meg életének érteimét. Pártunk megalapításának 50. évfordulója alkalmával emlék- plakettet kapott. Tavaly pedig megkapta az érdemes dolgozó címet és kitüntetést. Tudjuk, hogy egyéni problémája az esedékes nyugalomba vonulással kapcsolatos, tehát megemlítjük: rászolgált már a pihenésre. Lehajtja fejét, s úgy mondja: — Úgy érzem, még mindig sokkal több bennem az aktivitás, mint amennyi a koromhoz illik. És azt hiszem, már nem is veszik tőlem jó néven, hogy nem Indok nyugton maradni. Mindig szervezek. Propagandista vagyok. Mindig tanulok. A legújabb, a Német Demokratikus Köztársaságból importált készülékünk kezelését is én tanultam meg elsőként. Nem nyughatok,.. Azután hosszan, szinte már kínosan hallgat, majd felemeli fejét, s rendkívül szigorú tekintettel elnéz felettünk, valahová fel, a magasba, s úgy mondja: a nyugdíj nekem halált jelent. Nem vagyunk illetékesek dönteni a nyugdíjazás kérdésében, de ebben a pillanatban készek volnánk azonnal megszavazni: ne nyugdíjazzák, dolgozzon továbbra is a laboratóriumban. Persze tudjuk azt is, hogy a legújabb rendelkezés szerint az egészségügyi középkáderek bizonyos életkor elérése után már nem dolgozhatnak eddigi beosztásukban. Tehát nem tudunk mit mondani. Most mi hallgatunk. Hosszan, talán már kínosan is, amikor ismét megszólal: — Véleményem szerint az a fontos, hogy miként dönt a munkabrigád. Nem tudjuk, hogy mikor kerül erre sor, milyen érvénye lehet a döntésnek, de már eleve egyetértünk a munkabrigád döntésével. Gondoljuk, mások is, hiszen elképzelhetetlen, hogy az ezüst fokozattal kitüntetett szocialista munkabrigádnak a szava ne legyen döntő. HAJDÚ ANDKÄS HÍR A FALIÚJSÁGON Fiotaiok és a vállalási mozgalom — Minden támogatást megkapnak a szakszervezeti üzemi bizottságtól és a pártbizottságtól Jól használják a szemléltető agitáció eszközeit a Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat du• naszerdahelyi (Dunajská Sire- da) üzemében. A politikai akciók alkalmával rendszeresen propagációs falitáblákat is elhelyeznek, s azok érdekesek,- ötletesek, figyelmeztetik a dolgozókat az akció jelentőségére. Legnépszerűbb a dolgozók körében mégis a faliújság, mert az érdekes közleményekkel és hírekkel is szolgál. A SZISZ üzemi szervezetének vezetősége szerkeszti a közleményeket és híreket. Legutóbb, többek között persze, megjelent ez a hír is: „Túlteljesítettük vállalásunkat, mert a múlt heti akcióban 114 órát dolgoztunk, 504 kg papírt és 40 métermázsa vasat összegyűjtöttünk, s a Szolidaritási Alap folyószámlájára 680 koronát fizettünk be. Mindenki tudott az akcióról, nemcsak a fiatalok, mégis megálltak a faliújság előtt, elolvasták a hírt. És ha hangosan nem is mondták ki, magukban bizonyára ezt gondolták: Ez igen! Ha pedig szóltak, elismerően nyilatkoztak. Az elismerés persze nemcsak a faliújság szerkesztőinek érdeme, hanem elsősorban azoké, akik tettek valamit az akció sikere érdekében. Fente Zsuzsanna, az ifjúsági szervezet elnöke így vélekedik az elismerésről: — Sokunknak szól az. Azután elmondja, hogy Halász Jolán, aki egyébként a termelő munkában is példás, mindig ügyes és élenjáró szervezője az ifjúsági akcióknak. Nagy József a politikai tízpercek megtartásával szokta előkészíteni az akciókat, Nagy Er« zsébet és Marczell Ferdinánd pedig személyes agitációval. A fiatalok persze.nem tétlenkednek olyankor sem, amikor más jellegű akciókról van szó. Jelenleg azon fáradoznak, hogy megszervezzék az üzem labdarúgó csapatát. Rendszeresek az asztalitenisz-versenyek. És sikeres kirándulást szerveztek Magyarországra. — Minden helyes és jó elképzelésünkhöz segítséget is kapunk — mondja. — Csak kezdeményeznünk kell. A kirándulás megvalósításához a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi szervezetének vezetőségétől kaptak anyagi támogatást. A politikai témájú beszélgetések és előadások megszervezéséhez pedig az üzemi pártbizottságtól. Egyébként Czajik Ferenc elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke így vélekedik a fiatalokról: — Megérdemlik a törődést, mert eddig itt több fiatalt javasoltak párttagjelöltnek. Dicséretükre legyen mondva, javaslatuk, ajánlásuk minden esetben helytálló volt. Jelenleg öt ifjú kommunista tagja az ifjúsági szervezetnek, és három tagjelöltet tartanak nyilván. Ez mindent megmagyaráz. Az üzem igazgatója, Kántor József elvtárs pedig ezt mondja: — Aki tagja az ifjúsági szervezetnek, az egyben tagja valamelyik szocialista munkabrigádnak 's. Ez is jelzi, hogy ügyes és m3 szervezők a fiatalok vezető; Megkérdeztem tehát az ifjúsági szorvezet elnökétől: — Legközelebb milyen hír kerül majd a faliújságra? — Újabb vállalásunk bejelentése. És elmondja, hogy most valamivel-többet vállalnak, mint korábban tették. Úgy tervezik, hogy az őszi mezőgazdasági csúcsmunkák alkalmával 90 órát dolgoznak, ugyanannyit a városszépítési akcióban, és 500 kg papírt, 500 métermázsa' vashulladékot gyűjtenek össze. Mindenki tudni fog tehát az akcióról, s ha majd megjelenik a faliújságon az a hír is, hogy túlteljesítették vállalásukat, még többen mondják majd ki hangosan is az elismerést kifejező szavakat: Ez igen! KRASCSENICS GÉZA Kommentáljuk A BIZALOM ÉRTÉKE Egyre gyakrabban halljuk a televízióban, rádióban és olvassuk az újságokban a hatékonyság és a minőség meghatározó szerepét gazdasági életünk minden területén. Mai gondjaink láttán kiben ne merülne fel az a jogos kívánság, hogy ezek a fogalmak a legteljesebb mértékben realizálódjanak a gyakorlatban is? Pártunk Központi Bizottsága legutóbbi Ülésén újra el. hangzott a hatékonyság és a minőség fokozásának igénye. Hiszen nagy társadalmi céljaink, elhatározásaink valóra váltásában e két fogalomnak igen meghatározó szerepe van. !>e nem kisebb a jelentősége a jó munkaszervezésnek, a célratörő gazdasági irányításnak sem. Tudatosítanunk kell azt is, hogy a jó szervezés, vezetés igényli az önálló gondolkodást, a helyes döntésre való képességet és a* ezzel járó becsületet és felelősségtudatot is. Nemrégiben olvastam valahol e sorokat,, melyeket le is jegyeztem magamnak: „Olyan közszellem kialakítását kell elérni, amelyben a legmagasabb polcra kerül a közösségért való munkálkodásban szerzett érdem, és olyan viszonyokat teremteni, amelyben a személyes becsvágy is csak a köz javára érvényesülhet.“ Azt hiszem, e megfogalmazással mindannyian egyetérthetünk, hiszen ez a szocialista million élni és dolgozni jelszó alfája és ómegája. A nagyobb közösség, a társadalom érdeke is ezt kívánja. Ez a politikai alapelveink egyike, melyekhez igazodni ma és holnap is nemcsak a kommunisták, de a pártonkívüliek egyik legalapvetőbb kötelessége. Ez azt is jelenti, hogy a gazdasági és a társadalmi életben a párt fő politikai és gazdasági irányvonalát kell egyre következetesebben végrehajtani. Vagyis a gazdaságpolitika, a gazdaságirányítás és a gazdálkndás napi gyakorlatának jobb összhangjára, nagyobb következetességre, bátor vállalkozó szellemre és mindenekelőtt fegyelmezettebb munkára van szükség. S itt is elsősorban a kommunistáknak kell elöl járniuk. Másfelől az is igaz, hogy a fegyelmezettebb munka követelménye nem mindenki számára népszerű. Ám ahol helyesen értelmezik a párt vezető szerepét és a párttagok valóban az élen járnak mindenben, ott ezt a problémát is sikeresen megoldják. Ezért szükséges egyebek között az őszinte szó, a meggyőző politikai munka, amit pártunk nem győz hangsúlyozni. A tapasztalatok bizonyítják, hogy az emberek nemcsak igénylik az őszinte beszédet, de értenek is belőle, és felsorakoznak a párt politikájának megvalósítására. Hiszen dolgozóink tudják, hogy pártunk politikájának alapelvei közé tartozik az életszínvonal állandó emelése. De azt is tudják, hogy nincs könnyű helyzetben a népgazdaság. Am megvannak a szükséges feltételek ahhoz, hogy jól szervezett, fegyelmezett munkával, egységes cselekvéssel megteremtsük a feltételeket a továbblépéshez, gazdasági életünk dinamikus fejlődéséhez. Pártunk számára minden komoly helyzetben fontos volt a tömegekhez fűződő kapcsolatának erősödése. Ez határozta meg mindig a bizalom értékét. E bizalom kölcsönös volt mindig, és ma még nagyobb, mint holnap. Ebben a szellemben kell továbbra is dolgozniuk pártszervezeteinknek, kivált a tagkönyvcsere után. TÖRÖK ELEMÉR MA JÓL, HOLNAP JOBBAN! A szakszervezeti aktivitási tervről A budapesti BHG vállalat telefonközpontokat és adóberendezéseket is gyárt. Nemrég kezdte meg a QA 96/MRK típusú elektronikus telefonközpont gyártását, főként exportra. A képen: önodi Antal és Beck Mária az új típusú telefonközpont áramköreit ellenőrzi (A ČSTK felvétele} Gyakran biztatjuk önmagunkat, munkatársainkat ezzel a jelmondattal: Ma jól, holnapjobban I És persze örülünk is, amikor tapasztaljuk, hogy a biztatás eredményeként ma sikeresebb a munka, mint tegnap volt, a jelmondat nem csupán biztatás, hanem a munkastílus meghatározója, jellemzője. Jó példát találhatunk erre a HYDROSTAV nemzeti vállalat Trenčianske Bohuslavice-i kihelyezett üzemében, ahol az év elején a jelmondat értelmében kezdtek hozzá a szakszervezeti aktivitási terv feladatainak teljesítéséhez. Az üzemi bizottság elnöke, Pavol Janega elvtárs tájékoztatása alapján tudjuk, hogy idejében, már a múlt év novemberében kidolgozták ezt a tervet, majd decemberben elfogadta és jóváhagyta az üzemi konferencia. Tehát előzetesen jól megfontolták a tennivalókat. Azt is tudjuk, hogy az üzemi párt- bizottsággal, a gazdasági vezetéssel, valamint a SZISZ üzemi szervezetének vezetőivel együttműködve kezdtek hozzá az aktivitási terv feladatainak teljesítéséhez, széles körű és jól szervezett propagációs agitáció nyomán érték el: a műhelyek, a kollektívák, sőt, egyes dolgozók is felajánlásokat, vállalásokat jelentettek be a sikeres tervteljesítés érdekében. Igazat kell adnunk azonban az üzemi bizottság elnökének, aki jogos büszkeséggel hangoztatja: — Minden jó terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ok ugyanis az év első felében nemcsak teljesítették, hanem derekasan túl is teljesítették az aktivitási terv feladatait. Az évi bruttó termelési terv 49,5 százalékos teljesítésével már június közepén dicsekedhettek, pedig tudjuk jól, hogy számukra is gondot jelentett az év eleji, kritikus energiahelyzet következtében történt lemaradás pótlása. Más téren pedig valóban kiváló sikerrel dicsekedhetnek. Célul tűzték ki, hogy a „Szak- szervezeti mílliárdért" mozgalomba bekapcsolódva minden műhely, munkahely öt százalékkal nagyobb megtakarítást fog elérni, mint tavaly. Ezt a feladatot hiánytalanul teljesítették. És minden lehetőség adott ahhoz, hogy az év végéig túlteljesítsék, hiszen a szakszervezeti bizalmiak állandó feladatként tartják számon a takarékoskodás szorgalmazását. Az aktivitási terv egyik, nagyon fontos célja a Baszov- módszer alkalmazásának népszerűsítése, meghonosítása. Tavaly a munkások 60 százaléka alkalmazta ezt a módszert. Úgy tervezték, hogy az év végéig tíz százalékkal növelni fogják az alkalmazók számát. Még nincs vége az évnek, de a jő munkaszervezésnek köszönhetően jelenleg a munkások 70 százaléka már alkalmazza ezt a munkamódszert. Jól visszatükröződik a munkamódszer alkalmazásának sikere a munka- balesetek százalékarányának csökkenésében. Tavaly 0,42 százalékos volt a balesetek előfordulása, 1979 első felében már csak 0,14 százalékos. Természetesen, más feladatok teljesítéséről sem feledkeztek meg. Az aktivitási terv és a kialakult jó szakszervezeti munkastílus értelmében rendszeres a fiatal dolgozók oktatása. átképzése. Sokat tesznek annak érdekében, hogy a fiatalok számára lehetővé tegyék az általános és a szükséges szakmai műveltség megszerzését. Állandó feladat a szak1- szervezeti tisztségviselők és a szocialista munkabrigádok tagjainak tanfolyamokon való képzése. Arról sem feledkeztek meg, hogy a szakszervezeti tagoknak kötelességük a felszabadulásért küzdő népek, a fajüldözők és az újgyarmatosítók ellen küzr dők harcának támogatása. A Szolidaritási Alap folyószámlájára jelentős összeget fizettek be. A jelmondat ebben az üzemr ben a tervteljesítésben, annak túlteljesítésében nyilvánvalóan megmutatkozó valóság, s nemcsak szó. MiKÜLAS MATEŠEJE 1979. IX. 13.