Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-13 / 216. szám, csütörtök

Csehszlovákia támogatta az etióp nép igazságos harcát Addisz Abebában a Peter Colotka vezette párt- és kormányküldöttség Állami gyász Angolában Párt- és állami vezetők részvéttáviratai (ČSTK | — A csehszlovák párt. és kormányküldöttség, améiy részt vesz az etiópiai f cir rada lom 5. évfordulójának ünnepségein, ikedden megérke­zett Addisz Abebába. A kül­döttséget Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, sző ve tség i in i n isz te ne 1 n ök- he ­lyettes, az SZSZK miniszterel­nöke vezeti; tagjai: Miroslav Mainula, az észak-morvaországi pártbizottság vezető titkára, Zdenék Hoffmann, a CSKP KB osztályvezetője és Stanislav Svoboda k ü'i ü g yirn in t sz te r - he ­lyettes. Addisz Abebában csat­lakozott a küldöttséghez Karéi Hotárek, Csehszlovákia etiópiai diplomáciai ügyvivője. Az ünnepélyesen feldíszített Addisz Abeba-i repülőtéren a csehszlovák küldöttség fogadá­sára megjelentek az ideiglenes katonai kormányzó tanács és a Szocialista Etiópia Miniszterta. nácsának vezetői és más hiva­talos személyiségek. A sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában Peter Colotka hangsúlyozta, hogy Csehszlová­kia népe mindig támogatta 1979 IX. 13. Egy értekezlet margójára Már az első nap nézeteltérés támadt: Londonban a hétfőn 'kezdődött alkotmányozó konfe­rencián a zimbabwei népet képviselő Hazafias Front két társelnöke Mugabe és Nkomo kije len tette: nem tekinti tár­gyaló partnernak a rhodesiai báb rezsim vezetőjét, Abel Mu- zo new a püspököt, s nem haj­landó vele tárgyalóasztalhoz ültni. London szinte megoldhatat­lan feladatra vállalkozott, ami­kor összehívta a rhodesiai kér­dés rendezése céljából az al­kotmányozó konferenciát: ösz- sze akarja békíteni az egymást kölcsönösen el nem ismerő ha­zafias frontot és a rhodesiai fehér kisebbség érdekeit ki­szolgáló bábkormányt. A brit konzervatív kormány nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen antagonisztikus ellenté­tek állnak egymással szemben: az egyik oldalon a Zimbabwei Hazafias Front, amely az afri­kai őslakosok tényleges politi­kai és gazdasági függetlensé­géért fogott fegyvert, s amely az ország jelentős részét tart­ja ellenőrzése alatt, a másik oldalon a M u zo re wa-kormány, amely választási komédia útján jutott hatalomra Salisburyban, s amely legfőbb feladatának a fehér telepesek kénye-kedvé­nek kielégítését tartja. Persze Londont nem az igazságos dön­tőbíráskodás vezéťii. Sokkal inkább az, hogy lehetőleg a bá bko r mán y e lisme r te téséve 1 nyújtson egymásnak béke jobbot a két szemben álló fél, késlel­tetve ezzel a zimbabwei nép függetlenségének kivívását. Természetesen ebből a békekö­tésből a legnagyobb hasznot maga akarja húzni: meg akar­ja hosszabbítani a Brit Nem­zetközösséghez tartozó Rhode­siában — a fehér kisebbség uralma által — Nagy-Britannia jelenlétét és befolyását. (A fe­hér kisebbség, a lakosság 3 százalékát kitevő telepesek ugyanannyi, vagyis 28 mandá­tummal rendelkeznek, s a mos­tani úgynevezett parlamentben mint az őslakosok. Nem hagytak alább a báb- rezsim agresszív akciói, ame­lyek a hazafiak és a Hazafias Frontot a zimbabwei nép egyedüli törvényes képviselőjé­nek elismerő úgynevezett front­államok ellen irányulnak. Mi­közben az el nem kötelezett országok 6. havannai csúcsér- tekezietén a felszólalók több­sége elítélte a fajüldöző re­zsimet, és támogatásáról bizto­sította a zimbabwei nép har­cát, addig Salisbury az utóbbi idők legbarbárabb támadását indította Mozambik ellen. A Hazafias Front mindezek ellenére folytatja a hareot olyan demokratikus áilam lét­rehozásáért, amelyben minden­ki egyenlő joggal rendelkezik. Ez annál is inkább fontos, mert Zimbabwe jövője közvetve Dél-Afrika békéjét is befolyá­solja. KOVÁCS ILONA Etiópia népének igazságos har­cát, amire számos bizonyítékot, lehet találni a csehszlovák— etióp kapcsolatok gazdag tör­ténetében. Ezek a kapcsolatok, mondotta, az egyenlőségen, a kölcsönös előnyökön és az egész világ forradalmi erői proletár szolidaritásán alapul­nak. A csehszlovák párt- és kormányküldöttség vezetője rá­mutatott, hogy ebben a szel­lemben valósult meg Mengisztu Hailé Mariam alezredesnek, a Szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsa és Minisztertanácsa elnökének ta­valyi látogatása Csehszlovákiá­ban. (ČSTK j — Ágost in hu Neto angolai államfő elhunytéval kapcsolatban 1 az Angolai Népi Köztársaságban 45 napos álla­mi gyászt rendeltek el. Az MPLA — Munkapárt Központi Bizottságának Politikai Bizott­sága ezzel egyidőben éberség­re és fegyelemre szólította fel az angolai népet, hangsúlyoz­ván, hogy ily módon tartsák tiszteletben az elhunyt államfő emlékét. Az angolai középüle­teiken a nemzeti lobogót félár­bocra eresztették, s a rádió csak komoly zenét közvetít. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke látogatást tett az Angolai Népi. Köztársaság moszkvai nagyikövetségén, sott egyperces néma csenddel tisz­Muzorewa hű maradt magához (ČSTK) — Londonban az ún. zimbabwei alkotmányozó kon­ferencia második napján Abel Muzorewa püspök ismertette a rhodesiai rezsim álláspontját. Nyomatékosan felszólította a brit kormányt, hogy a salisbu- ryi rezsimet „ismerje el Zim- babwe-Rhodesia népe egyedüli törvényes képviselőjének“. Egy­értelműen kinyilvánította, hogy a Zimbabwei Hazafias Front nem játszik szerepet az ő ál­lamjogi koncepcióiban. Muzo­rewa azt állította, hogy a vá­lasztásokon a polgárok 65 szá­zaléka támogatta a rezsimet és kijelentette, „hogy koalíciós kormánya véget vetett a faji megk ü 1 önhöz te té snek. “ tA bábrezsim vezetője, mintáz várható volt, nem terjesztett elő semmilyen javaslatot a rho­desiai helyzet rendezésére. A Zimbabwei Hazafias Front nevében Johua Nkomo kért szót. „Emlékeztetni kell arra, hogy a valóban szabiid állam kor­mányának létrehozása a Zim­babwei Hazafias Front alapvető célja volt és a jövőben is az marad. Ezt a célt csak igazsá­gos és szabad választások ki­írásával lehet elérni“ — mon­dotta Nkomo. Rámutatott, hogy a brit „kompromisszumos ja­vaslat“ az új alkotmányt ille­tően eléggé ködös, és kitér az alapvető kérdések rendezése elől. A második napot Lord Car­rington brit külügyminiszter azzal a megállapítással fejezte ki, hogy az elkövetkező na­pokban a konferenciának sú- lyos nehézségeiket kell majd lektizdenie. telgett Agostinho Neto emlé­kének. Az MPLA-Munkapárt, az An­golai Népi Köztái se.ság vezeté­se és az angolai nép címére több államférfi és politikus kül­dött rész vét táv iratot Neto ha­lálának alkalmából. Köztük Kurt Waldheiin, az ENSZ fótit kára, Erich Honecker. a Né­met Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnö­ke, Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Ká­dár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára. Szovjet felszólalás Centben (ČSTKJ — Genf'bem folytató dik a különösen veszélyes ha­gyományos fegyverok korláto­zásáról és használatának betil­tásáról szóló nemzetközi kon­ferencia, amelyen 73 ország küldötte vesz részt. A konferenciáin kedden fel­szólalt Viktor Isznaeijan szov­jet küldött, és egyebek közt hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió már nemegyszer kifejezte készségét, hogy a más orszá gokka'i kötött megállapodás alapján bármikor hajlandó be­tiltani bármely fegyverfajta gyártását. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha nem szenved kárt egyik fél bizton­sága sem, jelentette ki Iszrael- jan, majd megjegyezte, hogy a genfi konferencia kedvező idő pontban kezdődött meg, ugyan­is az elmúlt hónapokban jelen­tős sikerek születtek a 'lázas fegyverkezés elleni harcban. Ezzel kapcsolatban a szovjet küldött kiemelte a SALT-II, szerződést. Strauss nem számíthat' sikerre (ČSTK) — Robert Strauss, Carter elnök közel-keleti kü- lönmegbízottja, aki az úgyne­vezett palesztin önkormányzat­ról folyó 'tárgyalásokat akarja kivezetni a zsákutcából, kedd óta az izraeli kormány képvi­selőivel tárgyal. A Menahem Begin miniszter- elnökkel és Josef Burg belügy­miniszterrel folytatott tanács­kozás után megfigyelők a leg­kisebb jelét sem látják annak, hogy az izraeli fél hajlandó lenne „rugalmasságot“ tanúsí­tani. Burg világosan kinyilvá­nította, hogy egyáltalán nem jöhetnek számításba a Jeruzsá­lem statútumáról szóló tárgya­lások, és hogy Izrael semmi esetre sem szándékszik lemon­dani a megszállt területek ka­tonai ellenőrzéséről. Robert Strauss kedden talál­kozott Eliasz Fraidzzsal, Betle­hem város polgármesterével, aki hangsúlyozta, hogy amíg az Egyesült Államok nem is­meri el a Palesztinái Felszaba­di tá.si Szervezetet, addig az ön- rendelkezésről folyó tárgyalá­sok nem kerülhetnek ki a „bű­vös körből“. Eanes feloszlatta a parlamentet (ČSTK) — Ranvalho Eanes tábornok, portugál államfő ked­den aláírta a parlament fel­oszlatásáról szóló dekrétumot, Portugáliában a rendkívüli par­lamenti választásokat decem­ber 2-án rendezik meg. Az államfő már három hó­nappal ezelőtt, Mota Pinto mi­niszterelnök kormányának le­mondásakor bejelentette, hogy feloszlatja a parlamentet. Agostinlw Neto, a békeharcos W - •' « * ~ jgSSQa jr* ... wk r lEa JÉMS| wghfl TOag <ébP Agostinho Neto halálhíre villámcsapásként érte a világ haladó közvéleményét. Ereje teljében, 57 éves korában hunyi el a kiemelkedő politi­kus, költő és humanista. Agostinho Neto a gyarmato­sításellenes mozgalom jelentős képviselője volt és tevékenysé­ge nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szabad Angola fejlődé­se saocialista irányt vett. Neto 1922 augusztusában született Kaxikan faluban, protestáns lelkész családjában. Orvostu­dományi tanulmányait ,Portu- gáliáljan végezte. Már egyete­mi évei során bekapcsolódott az angolai nemzeti felszabadí­tó mozgalomba. Egyik alapító tagja volt az antikolonialista mozgalomnak, az afrikai portu­gál gyarmatok első illegális politikai szervezetének. Antifa­siszta és antikolonialista tevé­kenységéért többször bebörtö­nözték. Az ötvenes években részt vett az Angolai Népi Fel­szabadítási Mozgalom (MPLA) megalakításában és a szervezet haladó programjának kidolgo­zásában. 1962-ben e forradal­mi népi demokratikus szerve­zet elnökévé választották. Az angolai hazafiak Neto közvetlen vezetése alatt har­coltak a portugál gyarmati hadsereg ellen, s amikor 1975. november 11-én Angola elnyer­te függetlenségét, Netót a for­radalmi tanács elnökévé és a fiatal köztársaság államfőjévé nevezték ki. 1977 decemberé­ben, amikor az MPDA marxis­ta—leninista párttá szervező­dött át (MPLA-Munkapárt), Ne­to lett az elnöke. Agostinho Neto személyében a világ meggyőződéses béke­harcosát, s mint azt a szovjet vezetők részvéttávirata is hang- súlyozza: a nemzetközi fórra-1 dalmi mozgalom jelentős kép­viselőjét veszítette el. (p) A moszkvai Pravda keddi számában a címoldalon „Kinek és miért volt ez jó“ címen a következő szerkesztőségi cik­ket közölte: Az utóbbi napokban már né­hány ízben ellenséges kam­pány indult Washingtonban Ku­ba ellen. Ezúttal a kampány azon alapul, hogy állítólag „szovjet katonai egységek“ tar­tózkodnak Kubában. Az amerikai tömegtájékozta­tási eszközök igyekeznek ki­élezni a helyzetet és a hiteles­ség látszatát adni állításaik­nak. Ezért szüntelenül vissza- kérődziik a legkülönbözőbb ki­találásaikat, „részleteket“ kö­zölve. Egyes lapok azt állítják, hogy a szovjet katonai sze­mélyzetet állítólag csak nem­rég szállították Kubába, éspe­dig az éjszaka leple alatt, hogy titokban lehessen tartani meg­érkezésüket. Mások azt írják, hogy már régen tudtak szovjet katonai személyzet jelenlétéről Kubában, de szerintük az a lé­nyeg, hogy most ez a személy­zet valamiféle „új szerepet“ tölt be. Ehhez a hírveréshez nyilatkozataival az amerikai kongresszus több tagja is hoz­zájárult. Úgy tűnhetnék fel, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely nyilván jól ismeri e kér­dést illető tényeket, maga kel­lene, hogy a szükséges felvi­lágosítással szolgáljon, amely megállítaná e kampány további fokozását. Sajnos, az amerikai ko rmá n y h i v a ta lok ké p v is e 1 ő i más utat választottak. Nyilat­kozataik olyan jellegűek, hogy gyakorlatilag ahogy m o d a ni szokás, mindegyik olaj a tűzre. Ezzel kapcsolatban tisztázni kell a valós helyzetet, ami a évek tapasztalatai alapján van szükség, hanem tekintettel a Kubát érintő jelenlegi helyzet­re is, amely távolról 9em ked­vező a köztársaság békés fej­lődésére, és tekintettel azok­nak az ellenséges erőiknek a kubai nép elleni intrikáira, amelyek külföldön telepedtek meg. A sokoldalú szovjet—ku­Kinek és miért volt ez jó ? szovjet katonai személyzet je­lenlétét illeti. Már 17 éve van katonai ki­képzőközpont Kubában, ahol szovjet katonai személyzet ok­tatja a kubai katonákat a szov­jet haditechnika kezelésére, amely a kubai hadsereg fel­szereléséhez tartozik. Emellett e szovjet katonai személyzet­nek teljes három év óta nem változott meg sem a száma, sem a funkciója. Azoknak az állításoknak, hogy „szervezett szovjet katonai alakulatok“ ér­keztek Kubába, semmiféle alap­juk nincs. A szovjet katonai személyzet a kubai kormány kérelmére tartózkodik Kubában, s egyet­len célja: segíti szilárdítani az ország védelmi képességét. Ku­ba saját védelmének biztosítá­sára szolgáló megfelelő intéz­kedéseikre nemcsak az elmúlt bai együttműködés, amelyet Kuba védelme biztosításának szükséglete diktál, két szuve­rén állam elidegeníthetetlen jo­ga. Az e jog korlátozására irá­nyuló bármiféle szándékok éles ellentétben állnak a nem­zetközi együttélés elismert nor­máival és teljesen megalapo­zatlanok. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy a Kubában levő szovjet katonai személyzet nem jelent­het semmiféle fenyegetést az Egyesült Államok vagy más országok számára, bármilyen is legyen száma vagy küldetése. Ez a valós helyzet. Ez vilá­gosan arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok által Ku­ba körül keltett új izgalom teljesen indokolatlan. Nyilvánvalóak igazi motívu­mai és céljai azoknak, akik ezt az izgalmat szítják, már az egész ellenséges kampány kez­dete időpontjának távolról sem véletlen megválasztásából is. Az amerikai propagandagé­pezet igen gyorsan éppen ak­kor indult be, amikor az el nem kötelezett országok állarn- és kormányfői és más magas­rangú képviselői, akik határo­zó t ta n sz em be h e 1 yezke d tek m i n - denfajta diktátummal a nem­zetközi kapcsolatokban, síkra- szálltak a gyarmatosítás és a rasszizmus ma r a d vá n y a i n ak felszámolásáért, a világbéke és a nemzetközi biztonság szilár­dításáért hatodik értekezletük­re ültek össze Havannában. A cél tehát egyszerű volt — alá­ásni Kubának, az el nem kö­telezettek mozgalma egyik leg­aktívabb és legtekintélyesebb ta g o rszá gá n ak p r e sz t iz sé t. Az sem véletlen, hogy ezt az egész izgalom keltést azok a kö­rök használják fel az Egyesült Államokban, amelyek meg akarják akadályozni a SALT­II. szerződés ratifikálását, vagy legalább komplikálni szeretnék a ratifikációs folyamatot. Ez a háttere ennek a Szov­jetunió és Kuba ellen irányuló egész ellenséges kampánynak. Azoknak, akik ezt támogatják, s még Inkább azoknak, akik maguk szítják, teljes mérték­ben tudatában kell lenniük, milyen felelősséget vesznek magukra. (ČSTK) Ismét harcok dúlnak Bejrutban (ČSTK) — A csaknem kéthe­tes nyugalom után kedden is­mét kiéleződött a feszültség a libanoni főváros keleti részé­ben, ahol a tegnap reggeli órákig heves harcok folytaik a jobboldali fallangistáik és az örmény nemzetiségi kisebbség között. Ennek a kisebbségnek a döntő többsége Bejrút keleti részében él. Az eddigi adatok szerint a harcokban 24 ember esett el, harmincan megsebe­sültek, 40-et pedig elraboltak. A Dasnak örmény párt- nyi­latkozatot tett közzé, amely­ben a jobboldali libanoni front fegyveres egységeit vádolja az örmény lakosság elleni terro­rért. A főváros keleti részében ki­robbant újabb heves harcok Oka eddig ismeretlen, és a li­banoni biztonsági erők erőfe­szítései a tűzszünet érdekében eddig sikertelenek maradtak.

Next

/
Thumbnails
Contents