Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-10 / 213. szám, hétfő

A nyári szünidő egyik dél­ei őtt jén főzőka nál la 5 a kezében találtam Fekete Zoltán pedagógust, amatőr kép­zőművészt. — Feleségeimmel felváltva őrizzük a tűzhelyet, Ma én va­gyok a soros. Ugyanolyan örömmel keverem a rántást, mint a festékeit, hiszem a főzés is művészet. A szobát ahol beszélgetünk, képek díszítik, melyeket ő fes- tett. — Sokféle technikával pró­bálkoztam már, vonzódtam a szobrászathoz. a grafikához, végül a körülményeik hatására a rajzinál és a festészetnél kö­töttem ki. — Hogyan készül egy-egy al­kotása? JéÖíéiöHííií 'Jfegyfcffet. « éztt Tiam borítja ki, Feikete Zoltán Kéjxw ember- központúaik. Legjellemzőbb al­kotásai figurális kompozunók f‘ü portrék Színei lágyak. Sze­nti a lírai hangulatú témákat, ami 5 rodalomsze rátétéről árul­kodik. A Nyiitrai (Nitra) Pedagógiai Kar elvégzése után Gútára (Kolárovo) majd Naszvadra (Nesvady) került — tanítani. Naszvadon tevékenyen részt vett és vesz a falu kulturális életében, Nyolc színdarabban játszott. Necn volt olyan ren­dezvény, amelyről hiányzott volna. Konferált, díszleteket ké­szített, énekelt, táncolt, sza­valt. Majd ismét gyakrabban vett kezébe rajzeszközt, mert az iskolában a képzőművészeti ne- védés neim elégítette ki., A las­Kréta és ecset Szívesen foglalkozik irodalommal, színjátszással Hölop Ferenc felvétele-— Ha valami szépet fedezek f el, nem bírom meg tartam ma­gamban, meg kell mutatnom másnak is. Azt, amit érzek, és sokan talán észre sem vesznek, vászonra vetem. A művészetek feladata többet mutatni a vi­lágból, mint ama a felszínen látható. Képeimmel az embe­rek érzelemvilágát szeretném gazdagítani. A festő általában nem a fényképszerűségre tö­rekszik, igyekszik megtalálni a san összegyűlt képeket elő­ször Naszvadon mutatta be, az­után szülővárosában, Ipolysá­gon (Šahy) jelentkezett tárlat­tal. Tavaly Érsekújváron (Nové Zámky) a Czuezor-napokon csoportos kiállításon vett részt. Két ízben nevezett be a Kerü­leti Pedagógiai Intézet által megrendezett csoportos tárlat­ra, ahol a múlt évben második, az idén eiső helyezést ért el. Ez év tavaszán került sor arra, áímű miinden képzőimtívész vá­gya. önálló tárlata nyílt mega Dunamenti Múzeumban, Komá­romban (Komárno). A kiállítást megfeszítő, önemésztő munka előzte meg. — Szorgalomra és kitartásra Js szükség van — mondja. — Minél több időt töltök a vászon előtt, annál jobban rádöbbenek, milyen keveset tudok. Állan­dóan művelem magam, szakfo­lyóiratokat tanulmányozok, mű­vészekkel cserélem ki tapasz­talataimat. Egy csereakció ke relében két hetet Magyarorszá­gon, a Nyírbátor melletti mű vésztelepen tölthettem. Hivatá sós festőkkel ismerkedtem meg, akiktől sokat tanultam. Itthon eléggé mostoha körülmények között dolgozom. Egyik szo­bánk sarkában. Gyakran meg­történik, hogy mire mindent előkészítek a festéshez, el­száll az ihlet, oda a kép. Ezért vágyom egy saját műteremre. Talán úgy könnyebben készül­hetnék a következő kiállítá­somra. Nem érzem még magam kiforrottnak, állandóan új uta­kat keresek. Ez a tárlat nagy hasznomra vált. Megmérhettem önmagamat, feifedeztem hibái­mat, rájöttem arra, mit csinál­nék másként, ha egy-egy ké­pet most festenék. A jövőben inkább kevesebbet, de jobbat jelszó jegyében akarok alkotni. A légből kapott, nem átélt üres forma a sietség eredménye. — Hogyan tanít? — Kevés a rajzórák száma, ezért Igyekszem kitörni a sab­lonos oktatásból, amelyek so­rán jobbára vízfestéket, ceruzát és törlőgumit használnak a gye­rekek. A lehetőségekhez mér­ten különféle grafikai techni­kákkal — papírlenyomat, linó­metszet — ismertetem meg a tanulókat, filmeket vetítünk, reprodukciókat elemzünk. Fekete Zoltán a képzőművé­szeten kívül szívesen foglalko­zik az irodalommal és a szín­játszással is. Az elmúlt tanév­ben a két nyolcadik osztály ta­nulóival Illés Gyula Tűvétevők című darabját vitte színpadra, ő készítette a díszleteket Is. Ere­detileg csak a szülők és a ta­nulók számára akarták előad­ni, végül a Dunamenti Tava• szón a gyermekszínjátszók ver­senyében sikeresen képviselték a komáromi járást. Elnyerték a bíráló bizottság különdíját, Brányik Rozália pedig, aifci a gazdasszonyt alakította, a leg­jobb Ieányszereplo dfjaf. — Gsaládja miként fogadja, hogy alig van szabad perce? — Fiam szintén festeget sza­bad idejében. Feleségem na­gyon megértő, mindemben tá­mogat, tudja, hogy számomra létfontosságú a festés. A kép­zőművészet tette családi har­móniánkat • tökéletesebbé. TÖTH ERIKA Az elmúlt két-három évben úgy tűnt, hogy a Fonográf ko­moly válságba jutott. Jelentek meg ugyan nagylemezeik, de a diszkózene és a kemény, ag^ resszív rock előretörésével egy­re jobban háttérbe szorult az együttes zenéje. Többen leírták a Fonográfot, képtelennek tar­tották őket arra, hogy vissza-* szerezzék a fiatalok rokon szén- vét. A sors iróniája, hogy most hangszerek is szerepet kaptak, melyek közül legjellemzőbb a steel gitár, kellemes hangszíne­zetű, romantikus hangjával. Az eredeti country zenében hiá­nyoztak a refrének, melyek a mai változatoknak már termé­szetes velejárói. Kezdetben az ún. újságíró stílus jellemezte ezt a műfajt, ez azt jelenti, hogy a szerzők konkrét esemé­nyeket dolgoztak fel, valóságos Country o Fonográf megújhodásáról be­szélnek, noha semmi újat nem hoztak, csupán a country mel­let törtek pálcát. Űjabb sikerük­ben közrejátszott talán az Is, hogy felfigyeltetően szerepeltek a Cannes-i Midemen. Egy kis­lemez után most nagylemez ké­szítésére kaptak ajánlatot kül­földön, ami ugyancsak jelen­tős sikernek számít. A nemrégiben megjelent Country album című lemezük régebbi felvételeket tartalmaz, amelyek a country jegyében születtek, (Lökd ide a sört, Vi­déki kislány, Levél a távolból, jöjj kedvesem stb.) Éppen ezért nem érdemes részletesen fog­lalkozni a lemez zenei anyagá­val, inkább néhány szót a coun­try zenéről. Eredetileg az ame­rikai fehér telepesek népzenéje volfTljyökerei a skót, angol és az ír népballadákig nyúlnak vissza. Tipikus hangszerek: he­gedű, szájharmönika, bendzsó, gitár; később az elektromos helyszíneket elevenítetted meg. A mai country legjelentősebb képviselői: Linda Rondstadt, fo- hny Cash, Eagles, Krts Kristóf- ferson, régebben Crosby, Stills, Nash and Young, The Band (Bob Dylan kísérő együttese), The Byrds és mások. Visszakanyarodván a lemez­hez, meg kell állapítanunk, hogy a számok egy része nem tartozik szorosan ehhez a mű­fajhoz, ami részben érthető, hisz nem új felvételekről van szó, a Fonográf korábban nem foglalkozott különösebben a country zenével. Érdekes össze­hasonlítani a csehszlovák coun­try zenét a magyarországival. A fő különbség az előzményekben van. Míg Magyaországon a country csak most bontakozik ki, (Fonográf, Bojtorján, 100 Folk Celsius, Zorán néhány felvétele), addig Csehszlovákiá­ban, de főképp Csehország­ban n gyökerek sokkal mé­lyebbre nyúlnak. A két világhá­„A lánci fonóban" egyik jelenete az alsólánci (Nižný Lánec) éneklócsoport előadásában Gazdag József felvétel® esősöm® a népművészei Egy járás — harminchárom CSEMADOK-szervezet ború között igen népszerűvé váltak ezek a kirándulásokon is énekelt dalok, (trampské pesničky). A természethez való visszatérést népszerűsítették, a nosztalgikus dallamok, egysze­rű zenei kíséretek, a romanti­kus hangvétel sok hasonlóságot mutatott a countryval. Amikor a country nálunk is ismertté vált, termékeny talajra talált. Gombamódra szaporodtak a countryt játszó együttesek, ami­ben közrejátszott az is, hogy ehhez a zenéhez nem szükséges költséges felszerelés. Nálunk az amatőr együttesek legrango­sabb seregszemléje az évenként megrendezett Porta fesztivál Üstí nad Labemban. A legjobbak stílusa tiszta, tudatosabban játsszák a countryt, mint Ma­gyarországon. Ezek közül az együttesek közül említsük meg a Plavci-1, a Zelenáči-1 és firí Brabec Country beat együttesét. Ez tehát a leglényegesebb különbség, mely azonban a ma­gyarországi előadók számára előnyt is jelenthet, mert na­gyobb stílusbeli szabadságot eredményezhet, nem kötik őket hagyományok. Reméljük a Fo­nográf célja sem az, hogy szol­gai módon lemásolja az eddig ismert és sikeres stílust, hanem saját stílus kialakítására törek­szik. Ebben fontos szerepet játszhat a magyar és a szom­szédos népek népzenéje, annál is inkább, mivel Szörényi és Bródy már a kezdet kezdetén is felhasznált népzenei elemeket. GYUROVSZKY LÁSZtÖ A Kassa-vidéki járásban (Košice-vidiekf 13 800 magyar nemzetiségű csehszlovák állam­polgár él. A CSEMADOK-nak 33 alapszervezete van, mely összesen 3621 tagbt számlál. Boda Ferencet, a CSEMADOK járási bizottságának titkárát azért kerestük fel, hogy elbe­szélgessünk vele sokrétű mun­kájukról, a járás kulturális éle­tében megfigyelhető jelensé­gekről. # Lassan már magunk mö­gött hagyjuk a hetvenes éveket ezért nem árt, ha visszatekin­tünk az elmúlt időszakra. Eb­ben a járásban a kultúra melyik ága fejlődött a leginkább? — Úgy érzem, fenntartások nélkül mondhatom: a népművé­szet! Míg a hatvanas éveik vé­gén csak egy népi tánccsopor­tunk volt — a szinai Rozma­ring — ma már a nagyidai Ilosvai is országszerte ismert, és a szepsi Bódva Népi Együt­tes ugyancsak színvonalas tel­jesítményt nyújt. Járásunkban tizenhárom éneklőcsoport dol­gozik rendszeresen. Közülük a szesztai menyecskekórus, a Má­zik Miháily vezette tornaújfalusi éneklócsoport érte el a legjobb eredményeiket. Az egyre több faluban megalakuló együttesek természetesen fellépési lehető­ségeket is igényeltek. A So- modi Járási Dal- és Táncünne­pélyen kívül így került sor a nagyidai körzeti dal- és tánc* ünnepély felújítására, valamint olyan új rendezvények megte­remtésére, mint a Daloló Alsó­lánc, a huzatai Ka n yapia menti dal- és táncünnepély, a torna- újfalusi május 9-1 ünepségek, a Szesztai Dalos Találkozó. # Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy a nyolcvanas években alábbhagy a lendület? — A továbblépéshez új ötle­tekre, formákra, módszerekre van szükség. Járásunkban arra ösztönözzük az éneklőcsopor­tokat, hogy próbáljanak meg régi hagyományokat feldolgoz- nii, színpadra állítani. Már azon is gondolkodtunk, hogy ének­lőcsoportjaink, valamint a töb­bi népművészeti ágat kedvelő egyének számára kellene egy olyan találkozót rendelnünk, valahol a természetben, ahol a szakemberek kötetlen formában mondanák el a legfontosabb tudnivalókat a népművészetről. Ez azért is fontos lenne, mert, úgy látjuk, egyre inkább szük- sé ’esz népdalkincsünk tuda­tos ápolására és éltetésére. Tapasztalataim szerint a mai fiatalok mintha nem von­zódnának eléggé a közös ének­léshez, a népi kultúrához. En­nek a nemzedéknek a távolma­radása vajon nem veszélyezte­ti-e a mozgalom folyamatossá­gát, akár ebben a járásban is. — Tagadhatatlan, hogy az említett nemzedék egy részét főleg csak a könnyű zene kü­lönböző változatai és az autó érdekli. Ezeket a fiatalokat az ifjúsági szervezet munkájába is nehéz bekapcsolni, akárcsak a CSEMADOK-akcióikba. Mégis azt kell mondanom, ez a jeienség nem veszélyezteti n énda! moz­in unk folytonosságát. Sőt. Hím­ben pár évvel ezelőtt megala­kult egy leánv éneklőcsoport. Egyébként népi tánccsoport- jainkat is ez a korosztály al­kotja. A hetvenes évek köze­pétől pedagógusaink felfigyel- tető eredményeiket nyújtottak. Az ő munkájuknak köszönhet­jük, hogy az idei zselízi orszá­gos népművészeti fesztiválon a mi Járásunkat kén visel ň zsarnői és szensl gverpik“k kart*ák a megosztott első díjat. Fehér li­liomszál címmel az idén első ízben a gyerekek népművészeti fesztiválját is megrendeztük. A szólóénekeseik, hangszerszóiis- ták, tánc- és éneklőcsoportok versenyében 160 gyerek lépett közönség elé. Népdalmozgal­munkról talán még annyit, hogy néhány héttel ezelőtt megkezdtük éneklőcsoportjaink repertoárjának rögzítését — hangszalagra. Ügy érezzük, ezek a dalok olyan értékek, amelyek nem veszhetnek a fe­ledés homályába. © A hntvanas években és a hetvenes évek elején elég jó eredmények születtek a járás amatőr színjátszó mozgalmának területén. Mi az oka a mosta­nában tapasztalható hanyatlás­nak? — Egyértelmű választ erre nem könnyű adni. Talán abból a valóságból kell kiindulnunk, hogy járásunkban kis falvak vannak. Egy kis faluban pedig szinte lehetetlen, hogy mond­juk színjátszó együttes, éneklő­csoport vagy táncegyüttes mű­ködjön egyszerre. Nincs annyi ember, aki mindezt eredménye­sen művelhetné. Mindezen túl nyilván az ls közrejátszott, hogy a rendezők már nem tud­tak újítani. 9 Ügy érzem, e probléma kapcsán világosan kitűnik: ah­hoz, hogy bármilyen kulturális csoport minőségi munkát vé­gezhessen, elsősorban a ve­zetők jó szakmai felkészültsé­gére, a tevékenység tudatos vállalására van szükség, előse- gítvén egyúttal az önismeret gyarapítását. Ehhez, vitathatat­lan, a művelődési klubok sokat adhatnak. — A hetvenes években vég­zett népművelő munkával nem vagyunk elégedettek. A műve­lődési kluboktól ezért sokat vá­runk. Ez év folyamán a Szepsi Csombor Márton Klub nagyon eredményes munkát végzett.- Rendezvényeiket sokan látogat­ják. Ez idő tájt Buzitán és Tor­nán érettek a lehetőségek ah­hoz, hogy megalakítsák a köz- művelődési klubot. Itt azt is megjegyezném, mi nem erőltet­jük ebeknek a kluboknak a megalakítását. Csak olyan mű­velődési klubra van szüksé­günk, amely a kor követeimé* nyelnek megfelelően gazdagíta­ni tudja a szocialista ember lá­tókörét, tudását. 9 Azt hiszem, fenntartások nélkül állíthatjuk, hogy a het­venes években a CSEMAĎOK a Kassa-vidéki járásban a szocia­lista embertípus formálásában jelentős szerepet játszott. Be­fejezésképpen már csak arra lennék kíváncsi, hogy a nyolc­vanas évek elején — az eddig elmondottakon kívül — milyen feladatok megoldását tekintik a legfontosabbnak? — Tennivaló lesz bőven, de mindenekelőtt a honismereti kör megalakítását kell majd szorgalmaznunk. Sajnos, járá­sunkban ezt eddig nem sikerült létrehoznunk. Másik fontos kér­dés: a Fábry-napok jövője. Mint Ismeretes, a CSEMADOK eddig hétszer rendezte meg a Fébry-napokat., (Az utóbbi két évben kerületi szinten.) Mi úgy érezzük, hogy Fábry és szelle­mi hagyatéka többet érdemei!. Véleményünk szerint országos szintre kellene emelni ezt a rendezvényt. Járási bizottsá­gunk elnöksége javasolta a kfV'nonti bizottságnak, hogy a F^brvnannkat tegyük meg a csehszlovákiai magyar könyv ünnepi hetének. SZÁSZAK GYÖRGY 1979. IX. 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents