Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-29 / 230. szám, szombat

Közösen a vasúton és azon kívül Is Ha valaki Ágesernyőben (Čierna nad TisouJ azt mondja, Böszörményiék — akkor min­denki tudja, hogy arról a har­minc tagú kollektíváról van szó, amelynek tagjai a széles nyomtávú vágányon dolgoznak. Nem műveltek csodát ezek az emberek, de tény: mesterei a szakmájuknak, és még valami — a brigád nemcsak a munka­idő alatt brigád! böszörményi Gyulát 1975-ben választották meg brigádvezető­nek. Az ifjúsági munkakollek­tíva élére akkor egy tapasztalt vasutasra volt szükség. Olyan­ra, aki példát tud mutatni, és a többieket is pontos munkára tudta ösztönözni. Most, közel egy fél évtized után elmondha­tó: Böszörményi személyében megtalálták ezt az embert. Jó­magam is ügyes szervezőnek, nyíltszívű, egyenes embernek ismertem meg. Magáról így val­lott: — Hogyan kerültem a vasút­hoz? Hosszú sora van annak; 1945-ben érettségiztem Pozsony­ban, éppen akkor, amikor a várost bombázták. A szüleim Brezinán laktak. Róluk semmit sem tudtam. A felszabadulás aztán új reményeket ültetett a szívünkbe. Tervezgetni kezdtem én is, de sajnos olyan megdöb­bentő élmények értek, amit nem is vártam. A magyar érett­ségi bizonyítványomat nem is­merték el. Negyvennyolc feb­ruárjáig — míg a kommunista párt teljesen át nem vette az irányítást — ilyesmi többünk­kel is megtörtént. Én — mi­vel úgy-aliogy — tudtam szlo­vákul, 1947-ben Kassán szlová­kul is leérettségiztem. Ezután három helyre küldtem el műn- kaigénylési kérvényt. Az első választ a vasúttól kaptam. Nem haboztam, örültem, hogy végre a saját lábamra állhatok. 1948. március 8-án vettek fel Tere- besre forgalmista gyakornok­nak. Ott tettem le a vasutas esküt is, de egy év után eser­nyőbe helyeztek át, s azóta is itt vagyok. Elvégeztem még egy ötéves tanfolyamot is, úgy hogy diplomás műszakiként dolgozhatom. — Es a brigád? — Hetvenháromban alakult meg nálunk a SZISZ üzemi bi­zottsága. A fiatalok szervezett élete viszont valahogy elég ne­hezen indult be, sőt a széles nyomtávon hetvenötben már szétesőfélben is volt. Akkor kértek fel, hogy próbáljam meg rendbe szedni a dolgokat. El­vállaltam. Beszéltem a fiúkkal. Megmondtam nekik nyíltan, itt nem lehet játszogatni. A vas­útra egész emberek kellenek, olyanok, akik esőben, hóban, éjszaka és nappal, télen és nyáron egyaránt százszázalékos munkát végeznek, mert elég egy kis felelőtlenség és kár kelet­kezhet a szerelvényben, vagy súlyosan megsérülhet egy em­ber. Sikerült szót értenünk. Míg azelőtt a harminc emberből csak 18 SZISZ-tag volt, az év végéig mind beléptek. Figyel­münket elsősorban a munkára, tennivalóink tökéletesítésére összpontosítottuk. Beneveztünk a „Mindenki szocialista módon“ jelszó jegyében meghirdetett versenybe is. Böszörményiek munkafelada­ta a széles nyomtávú vágányon a Szovjetunióból érkező szállít­mányok elosztásából, illetve a vagonok szétkapcsolásából, be­állításából a megfelelő vágány­ra, valamint az üres kocsik A Martin-Vrútky-i Vasúti Javító és Gépgyártó Vállalat fontos sze­repet toll be abban, hogy a vasút teljesíthesse a reá háruló fel­adatokat. A felvételen az ezüstérmes szocialista munkabrigád tagjai, JÁN HOLM A, VÁCLAV SAMEC és JOZEF ŠTEFKO az E-458-as tolatómozdony javítása közben (Felvétel: V. Gabfio — CSTK) visszaállításából áll. Négy mű­szakban: fehér, kék, piros, sár­ga elnevezésűekben dolgoznak. Egy műszak 12 órából áll, ami azt jelenti, hogy a brigádba tartozó emberek havonta álta­lában 15-ször vannak szolgálat­ban. Egy-egy műszakban a disz­pécser, a forgalmista, a térmes­ter, a tolatásvezető, a tolató és a váltókezelő jól összehangolt munkájára van szükség. — Jól összekovácsolódott a brigádunk — mondja Böszörmé­nyi Gyula. — Ma már tűzbe tudnánk menni egymásért. Munkánkban az egymásra utaltságnak egyébként is nagy szerepe van. Ezért az sem vé­letlen, hogy a közelmúltban mi is a „Baszov-módszer“ sze­rinti munkavégzésre tértünk át. — Példás helytállás jellemzi ma ezt a brigádot, jelentősen hozzájárulnak a tervfeladataink sikeres teljesítéséhez. Odaadó munkájukért a SZISZ Központi Bizottsága már többször is ok­levéllel és különböző kitünteté­sekkel jutalmazta ezt az ifjú­sági munkabrigádot — mondta el véleményét Dubík Ferenc, az átrakó állomás főnöke a lelkes csoportról. — Szép emlékeink vannak az elmúlt évekből. És nem csak a munkahelyről. A brigádunk ösz- szetartása a szabad időben is megvan. Olykor halászunk a Latorcán vagy sportolóinknak drukkolunk. Van, amikor vasat gyűjtünk, vagy esetleg szelle­mi vetélkedőt rendezünk. Az ál­talunk összegyűjtött hulladék­vasért kapott pénzből eddig Bulgáriában, a Szovjetunióban és az NDK-ban voltunk kirán­dulni. Tavaly két hektár cu­korrépa kapálását is elvállaltuk a mezőgazdaságban, most ősz­szel még a betakarítási munká­latoknál is segíteni fogunk. Lát­ja, így élünk mi, és sohasem unatkozunk. Tiszteljük és sze­retjük egymást. Jóleső érzés számot adni a jól végzett mun­káról, és csak az szomorít el egy kicsit, hogy az idő felet­tünk is elszáll. Nemrég beszél­tünk róla, hogy mint ifjúsági munkakollektíva már nem is szerepelhetünk tovább — a szo­cialista munkabrigádok verse­nyébe kellene bekapcsolódnunk — mondotta a kollektíva szó­szólója, Böszörményi Gyula. A brigáddal együtt töltött né­hány óra kevés volt ahhoz, hogy a vágányok között én is „ott­hon“ érezzem magam. Azt vi­szont jól megfigyeltem, hogy ezek az emberek egy szemrán­dulásból, egy fejbiccentésből, egy karmozdulatból is sokat megértenek. Ismerik, értik egy­mást. Értik, tudják, hogy így, együtt erősek. Rájuk mindig számíthatnak — a vasúton és azon kívül is. Legújabb kötelezettségvállalá­suk szerint többek között a cé- kei pionírtábor, valamint a vas­út üdülőközpontjának az építé­sén kívánnak segédkezni. Ügy érzem a felismerés, hogy így is lehet, valamint a közösségi erő erejébe vetett hit hajtja őket. SZASZÄK GYÖRGY Az idő és a munka sürget Sikeresen végzik az őszi munkákat a görgői (Hrhov) efsz-ben A földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóit napjainkban sokrétű mezőgaz­dasági munkák foglalkoztatják. Az időjárás még kedvez az őszi munkáknak, ezt a jó időt igyekeznek kihasználni a föld­művesek, s így van az a gör-f gői efsz-ben is. Ferencz István, az egységes földművesszövetke­zet agronómusa tájékoztatott az őszi munkák menetéről, az el« ért és várható eredményekről. Elmondotta többek között, hogy a szántást és a trágyázást már nagyobbrészt elvégezték. Harminc hektáron elvetették az őszi keverékeket, s meg­kezdték a búza vetését is. Ha az időjárás kedvez, másfél hét alatt—végeznek ezekkel a mun­kákkal. A Skoda 180-as erőgép meghibásodása miatt a szántás-* sál egy kicsit lemaradtak, da a gépjavítók gyors munkája le-1 tietővó tette a lemaradás pót­lását. Fontos szerepet játszik a szövetkezetben a zöldségter­mesztés. A görgői zöldségnek messze környéken híre van, s az idén nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is rekord- termésre számítanak. Huszon­egy hektáron termesztenek zöldséget, ebből 11 hektár sár­garépa, 8 hektár petrezselyem és két hektár a karalábé. Ezek betakarítása a befejezéshez kö­zeledik. A gyors, pontos mun­kára nagy szükség van, hiszen a hegyoldalban megkezdődött a szüret is, s így egyre több munkáskézre lesz szükség. Fi­gyelembe véve, hogy a takar-1 mánynövények betakarítása is sürgeti a szövetkezet dolgozóit, nem lehet egy percnyi megál­lás sem. A gépesítőknek ugyan­csak van mit tenniük ezekben a napokbau, hiszen a terv sze­rinti betakarítást csak kifogás­talan gépekkel lehet elvégezni. A mozgó szerelőkocsi hajnaltól késő estig járja a határt, hogy az esetleges hibát minél előbb kijavítsák. Jó szervezésre, irá­nyításra van szükség ezen a té­ren is, hiszen a takarmánynö­vények szintén rekordtermést ígérnek. Kitűnő eredményt ér­tek el a silókukorica termesz­tésében. Hektáronként 600 má­zsát takarítottak be. Nemcsak a mezőkön, a szárítóüzemben is nagyüzem van. A görgői szö­vetkezet az állattenyésztés te­rén járási viszonylatban eddig is az első helyen állt, kerületi szinten is szép helyezést ért el. A jövőben pedig még fokozni tudják a termelést. Különösen a tejtermelési eredményeikre büszkék. Augusztus végéig egy tehénre 2184 liter átlagos tej­hozam jut, s remélik, az év végéig túllépik a tehenenként! 3000 litert. FECSŐ PÁL A TÖMEGMUNKA SZÓHASZNÁLATÁRÓL A pártoktatási év megnyitása, illetve befejezése alkal­mával, de máskor is napvilágot látnak olyan cikkek, gyakran önálló kiadványok, amelyek a dolgozó tömegek eszmei-politikai nevelésével foglalkoznak. Ezek közt az írá­sok közt több olyan is akad, amelynek nyelvhasználata jelentősen eltér az általános magyar köznyelvitől, szóhasz­nálatban és frazeológiában is. Főleg a Tények és érvek cí­mű kiadványban ez olyan fokot ér el, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül. Az egyik füzetnek például ez a címe: „A tömegpolitikai munka fejlesztése.“ E kapcsolat a füzet minden oldalán előfordul legalább egyszer. Azonban a napi sajtóban is gyakran olvashatunk a „tömegpolitikai munka időszerű fel­adatairól“. A nyelvhasználatnak ugyanerről a területéről származnak az ilyenek is: „A többi tömegpropaganda-esz- közök mellett az agitációs munkának jut fontos szerep ...“ Az már persze természetes, hogy azonos forrásból ered a neve annak is, ami ellen „tömegpolitikai munkái val föl­vesszük a harcot. íme: „Az eszmei-felforgató központok mindent megtesznek azért,...“ Számunkra ezek nem is tűnnek fel idegeneknek, környe­zetük vagy a szlovák megfelelőjük ismerete mindig eliga­zít. Mégsem volna fölösleges visszatérnünk az egyetemes köznyelvi, ismertebb szavakhoz, kifejezésekhez. A „tömeg­politikai munka“ jelentése: a dolgozók tömegeit felvilágosí­tó vagy mozgósító tevékenység. Ezt a köznyelv, illetve a magyar politikai nyelvhasználat egyszerűen töniegmunká- nak nevezi. Hasonló jelentéssel elfogadott még a politikai szóhasználatban a tömegnevelés. Ennek jelentése: a töme­gek szellemi, politikai fejlődésének módszeres segítése, irányítása. Elfogadtatása talán kissé merész ötletnek látszik, de szükséges, mivel csak így maradhatunk' összhangban a többség nyelvhasználatával. A tömegpropaganda sem terjedt el a magyarban széle­sebb körökben; az Értelmező kéziszótár nem is tartja szá­mon. Nyilván azért, mert a propaganda eleve a tömegekre irányul, tehát fölösleges előtaggal ellátni. Az eszmei-felforgató központ helyett a közérthetőség kedvéért inkább a felforgató propagandaközpontot használ­hatnánk. Végezetül egy olyan mondatot mutatok még be, mely tartalmazza e terület minden fontos szavát: „ — Hogyan lássunk hozzá az olyan nagy létszámú ideológiai pártaktí­va felkészítéséhez, mint a tümömegpolitikai és agitációs munka szervezői, realizálói, a lektorok, politikai informáto­rok, a szemléltető agitáció szerkesztői munkaközösségeinek tagjai,..Közérthetőbb szóhasználattal: „ ... a tömeg- és agitációs munka szervezői, megvalósítói, az előadók, propa­gandisták, ...“ Mint a felvetett problémák mutatják, mindenekelőtt a fordítók tehetnének többet azért, hogy a politikai propa­ganda általunk használt nyelve érthető maradjon az egész magyar nyelvközösség számára. MORVAY GÁBOR ELTÉVEDT JELZŐK A magyar nyelvről eléggé elterjedt az a nézet, hogy kö­tetlen szórendű, s a mondatokban a szavakat aszerint he­lyezzük el, mit kívánunk hangsúlyozni. Ez az úgynevezett kiemelő szórend csakugyan igaz. Az állítólagos kötetlenség azonban nem: mai cikkünkben ezt a több jelzőt tartalmazó mondatokon mutatjuk be. A példák újságokból, a rádióból és a tévéből valók. „A kötelező házasságkötés előtti orvosi vizsgálat“ csak azt jelentheti, hogy a házasságkötés kötelező, holott tud­juk: az orvosi vizsgálat az. Akkor pedig így helyes: „A há­zasságkötés előtt kötelező orvosi vizsgálat.“ Ez a mondat is félrevezető: „A hét értékből álló XIX—XX. századi fes­tőket bemutató bélyegsor.“ Hogyan? A XIX—XX. századi festők között vannak hét értékből állók? Nem, nem, az elő­retolakodott jelző (hét értékből álló) a kifejezés végén ál­ló főnévre (bélyegsor) vonatkozik. Elképzelhető, s gyakran azt tanácsolják, hogy az első jelző után vesszőt tegyünk, ezzel jelezzük, hogy az nem a második jelzőnek a jelzője. Olykor ez is segít. De „A hét értékből álló, XIX—XX. szá­zadi festőket bemutató bélyegsor“ megfogalmazás nem vál­toztat a jelző és a jelzett főnév távolságán. Ezért így a leg­jobb: „A XIX—XX. századi festőket bemutató, hét értékből álló bélyegsor.“ Ez is nehézkes fogalmazás: „A kétoldalú kínai részről megszakított tárgyalások.“ Valójában „A kínai részről megszakított kétoldalú tárgyalásokéról volt szó. „Engedményes szezon végi kiárusítás“ — olvashattuk. Pe­dig nem a szezon engedményes, hanem a kiárusítás. Tehát: „Szezon végi engedményes kiárusítás“ — így jó. Nemegyszer található eltévedt volta miatt értelemmód- dosító jelző a sportszövegekben. „A Spanyolországban por­tyázó Ü. Dózsa labdarúgói...: — olvastuk. Pedig nem az Újpesti Dózsa, az egész egyesület portyázott; tehát „Az 0. Dózsa Spanyolországban túrázó labdarúgói...“ a helyes szöveg. Hasonló példa ez is: „A 16 európai versenyeken részt vevő amerikai atléta.“ A számnév (16) után követke­ző többes szám (versenyeken) már gyanússá teszi a mon­datot, s a gyanú alapos. Itt sem a vessző („A 16, euró­pai...“) kitétele a legjobb megoldás, hanem a pontos szórend: „Az európai versenyeken részt vevő 16 amerikai atléta.“ A felsorolt példák mind olyanok, amelyekben szórendi változtatással viszonylag könnyen eligazodunk. De ha azt olvassuk, hogy „a fekete hosszú hajú lány“, nem tudhatjuk, hogy a lány fekete-e vagy a haja. Ezzel sem lehet mit kez­deni: „Kék selyem szalagokkal díszített ruhát viselt.“ Kék szalagokkal díszített selyemruháról vagy selyemszalagok­kal díszített kék ruháról van-e itt szó, vagy valóban csak a szalag selyme volt kék? — ki tudja? Van olyan eset is, amikor a jelző — ha távolra került is a jelzett főnévtől — ott kell hagynunk. „A 34 éves Egye­sült Nemzetek Szervezete“, „A gazdag programot nyújtó Szovjet Kultúra és Tudomány Háza“ kifejezésekben a jelzett több tagú főnév részei együvé tartoznak, mert tulajdonfő­nevek; ez utóbbi körülményt a nagy kezdőbetűk is jelzik.. Álpedantéria volna az efféle írásmód: „Az Egyesült Nem­zetek 34 éves Szervezete“, „A Szovjet Kultúra és Tudomány gazdag programot nyújtó Háza.“ Ezt viszont nem írhatjuk: „A jövő héten kezdődő Egyesült Nmzetek Szervezetének ülésszaka“; e helyett „Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek a jövö héten kezdődő ülésszaka“ a helyes, A beszéd, az írás célja a pontos közlés. A szórendet, a jelzők helyét is eszerint kell megválasztani. SZÁNTÓ JENŐ Új SZŐ 1979. IX. 29. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents