Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-29 / 230. szám, szombat
A FEHÉRJEPROGRAM VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAI A TARTALÉKOK KIHASZNÁLÁSA SZÁZMILLIÓS ÉRTÉKEKET JELENT írta: Dr. Štefan Ferencei miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnöke Napjainkban, amikor a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása a tüzelőanyag-energetikai kérdések megoldásával együtt világproblémát jelent, rendkívül sürgető feladat a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tétele. Nem kell különösebben bizonygatni, hogy mezőgazdaságunk nemcsak társadalmi téren ért el hatalmas fejlődést, hanem a biológiai-termelési folyamat fej lesztésében is, Szövetkezeteink és állami gazdaságaink —1■ noha az idén sok gondot okozott A tudományos és gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termőföld ésszerű kihasználása és védelme, a termelés átgondolt összpontosítása és szakosítása mellett egyre sürgetőbbé válik a fehérjeprobléma megoldása. A rendelkezésre álló fehérjemennyiség a mezőgazdaság — elsősorban pedig az állattenyésztés — fejlesztésének limitáló tényezője. Szükségleteink fedezésében eb sősorban saját tartalékaink feltárására, teljes és hatékony felhasználására kell összpontosítanunk. E tényből kiindulva és a CSKP XV. kongresszusa határozatainak szellemében hagyta jóvá a CSKP KB, a szövetségi kormány és mindkét nemzeti kormány a fehérjeprogramot, amely megszabja az állattenyésztés intenzívebbé tételének fő irányait. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése ugyanakkor az import csökkentésére irányuló Intézkedések teljesítésének is fontos része. Az ötéves tervidőszak első három évében és 1979-ben is pozitív tendenciák érvényesültek a hazai fehérje kihasználásában. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a fehérjeprogram végrehajtásában még jelentős tartalékaink és kiaknázatlan lehetőségeink vannak, mégpedig mind az Agrokomplex keretében, mind pedig a kapcsolódó ágazatokban. A népi ellenőrző bizottságok és más szervek széles körű ellenőrzései, felmérései is ezt bizonyítják. Bizonyítható, hogy reális lehetőségek vannak a fehérjeforrások hatékonyabb kiaknázására és így az állattenyésztés in- tenzívebb fejlesztésére. A szemes takarmány és a szénhidrát jobb hasznosítása, a növénytermesztési tartalékok teljesebb kiaknázása — főleg ami a hüvelyesek és az évelő takarmánynövények termesztését illeti —, az erőforrások aktívabb mozgósítása az elsőrendű feladatok közé tartozik. Csökkenthető ezáltal a fehérjeimport, főleg a dollárelszámolású behozatal. A takarmány világpiaci ára állandóan emelkedik, miközben a beszerzés feltételei is romlanak. Tény, hogy az 1976—1978-as Időszakban a hüvelyesek termelése a tervezett mennyiségnek 56—73 százalékát tette ki, és a központi takarmányalapba is kevesebb jutott a tervezettnél. E kedvezőtlen helyzet több tényezővel is összefüggött. A hektárhozamokat nem egyszer kedvezőtlenül befolyásolta az időjárás, de a megfelelő mező- gazdasági betakarító és ter- mény-utókezelőgépek hiánya is sok problémát okozott. A betakarítási szemveszteség néhol 20—45 százalék volt. A termelés összpontosításában is lassú az előrehaladás. Szubjektív tényezők is gátolták a hüvelyesek termelésének növelését. Itt elsősorban a termelési tapasztalatok hiánya, és ami ezzel összefügg: a helyes agrotechnikai alapelvek meg nem tartása, illetve a tanácsadó szolgálat elégtelen kihasználása hatott kedvezőtlenül. Az SZSZK- ban 1978-ban 1,64 tonna, a CSSZK-ban pedig 2,15 tonna volt a hüvelyesek hektárhozama. A vállalatok nem használják ki eléggé a nagy hozamú fajták nyújtotta lehetőségeket. Felhozhatnánk például a Jurán borsófajtában rejlő lehetőségek elhanyagolását. E nemesített fajta 4—5 tonna termést hoz hektáronként. A szakirányítási dolgozóknak nagyobb gondot kellene fordítaniuk az extenzív gondot fordítanának a helyes agrotechnikai alapeivek ŕs a technológiai fegyelem betartására. Az élet megköveteli, hogy az ágazati minisztérium u mezőgazdasági vállalótokat anyagilag is érdekeltté tegye a hüvelyesek termesztésében. A lemaradásért azonban nemcsak a mezőgazdasági dolgozók felelősek, hanem a vegyipar is. A hüvelyesek termelésének fokozását már évek óta gátolja a növényvédő vegyszerek hiánya, noha a vegyipar az ilyen termékek gyártásának tervét már évek óta 100 százalékon felül teljesíti. A szántóföldi évelő takarmánynövények is fontos potenciális fehérje-erőforrást jelentenek. A mi természeti viszonyaink között főleg a herefélék hoznak jó termést. Hatalmas fehérjeforrásról van itt szó. E téren, sajnos, az eredmények nincsenek összhangban az illetékes párthatározatokkal. A tényleges vetésterületek évről évre csökkennek. Amíg a tervek értelmében 1976-ban a szántóföld 17,4 százalékán kellett évelő takarmánynövényt termeszteni, addig 1978-ban e részarány már csak 15,6 százalék volt, ráadásul még ezeket az irányszámokat sem tartották meg. A lucerna vetésterülete 1978-ig (1976-hoz képest) a nyugat-szlovákiai kerületben 13 ezer hektárral csökkent, a vöröshere vetésterületét pedig 11 ezer hektárral csökkentették a közép-szlovákiai és kelet-szlovákiai kerületben. Egyes járásokban még ennél is kedvezőtlenebbül alakultak az arányok. Az érsekújvári (Nové Zámky) járásban csak 10 százalékot, a trnávai 9.6 százalékot, a to- pofčanyi járásban 12,6 százalékot, a bratislava-vidéki járásban pedig 12,4 százalékot tesz ki az évelő szántóföldi takarmánynövények részaránya. Látható, hogy a mezőgazdasági dolgozók még nem ismerték fel, hogy az évelő takarmánynövények milyen hatékony feaz időjárás —■ sikeresen küzdik le a nehézségeket. A mezőgazdasági vállalatok többsége nyáron eredményes munkát végzett, és most, az őszi időszakban is maximális erőkifejtéssel hajtja végre feladatait. A mezőgazdasági dolgozók u munkásosztály hathatós segítségével valóban jó eredményeket érnek el, pótolhatatlan szerepet töltve be az életszínvonal fejlesztésében, főleg az élelmiszerellátás tökéletesítésével. hérjeforrást jelentenek, még nem tudatosították a következő tényeket: ha átlagos termést veszünk alapul, a lucernaszéna hektáronként 1308 kg, a búza 596 kg, az árpa pedig csak 480 kilogramm emészthető nitrogénanyagot ad. A kelet- és a közép-szlovákiai kerületben is hasonló eredményekre jutnánk, ha összehasonlítanánk a vöröshere és a gabonafélék fehérje- produkcióját. Az irányító és szervező munkában — ahogy ezt az ellenőrző szervek tapasztalták — az évelő takarmánynövények vonatkozásában is — nagyobb figyelmet kell szentelni a termő- területek létrehozásának, az agrotechnikának, a növényvédő vegyszerek alkalmazásának, a betakarításnak és a termények utókezelésének. Más tartalékai is vannak a mezőgazdaságnak. Itt főleg utónövények termesztésére és a hegyvidéki, illetve a hegyaljai rétek termésének értékesítésére gondolunk. Noha a pártszervek és a mezőgazdasági irányító szervek számos intézkedést foganatosítottak e téren, a jó minőségű réti széna termesztésében még nem következett be alapvető, pozitív irányú változás. Évről évre csökken a lekaszált terület, és 1976 óta egy ízben sem teljesítették a termelési tervet. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a rétek intenzív kihasználásával 100 hektáronként a jelenlegi 40—50 helyett 80—100 számos állatot lehetne tartani. Kiszámítottuk, hogy a rétek intenzív kihasználásával az 1976—1978-as időszakban csaknem 178 ezer tonna szemes takarmányt lehetett volna megtakarítani. Á vágóhídi hulladék és egyéb nyersanyagok feldolgozásával is jelentős mennyiségű fehérjetakarmány állítható elő. Kedvező jelenség, hogy a hulladékok összegyűjtésére egyre nagyobb gondot fordítanak. Vi-1 szont az is kiderült, hogy számos járási mezőgazdasági igazgatóság és mezőgazdasági vállalat nem fordít megfelelő gondot az elhullott állatok tárolására, Illetve a tárolóhelyek kiépítésére. Szlovákiában 2660 ilyen tárolóra lenne szükség, de csak 1100-zal rendelkezünk. Tudatosítani kellene, hogy az elhullott állatból — megfelelő eljárással — értékes takarmány állítható elő. A vágóhídi hulladékfeldolgozók (kafilériák) 1978-ban a rendelkezésükre bocsátott nyersanyag 97,4 százalékát dolgozták fel. 1978-ban e részarány 84,6 százalékra csökkent. Nem dolgoztak fel 10,5 ezer tonna nyersanyagot. A múlt évben további 5490 tonna nyersanyagot szervezési fogyatékosságok miatt nem dolgoztak fel. A megsemmisített kafi- lériai nyersanyagból 1098 tonna hiánycikknek számító hús- és csontlisztet lehetett volna előállítani. Nagy szükség van a fehérje- tartlamú takarmány komponensekre, ezért nagyobb figyelmet kellene fordítani az élelmiszer- ipari melléktermékek feldolgozására. Ezt nemcsak hazánkban ismerték fel, hanem külföldön is. Nagy teljesítményű üzemeket kellene e célból építeni. Kár, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma az Állami Állategészségügyi Igazgatósággal együttműködve nem követeli megfelelő következetességgel a vérszárító üzemek felépítését. Pedig nem jelentéktelen nyersanyagmennyiségről van szó; 1978-ban például csaknem 15 millió liter vért lehetett volna feldolgozni. A húsipar csak valamivel több mint 12 millió litert értékesített, ebből a mező- gazdasági vállalatok több mint 800 ezer litert közvetlenül használtak fel takarmányozásra. A tej-, konzerv- malom- és sütőiparban, a sör- és malátagyárakban, valamint a borfeldolgozó üzemekben is jelentős lehetőségek kínálkoznak. Sok ezer tonna hulladékról van szó, amelyet takarmányként jól lehetne hasznosítani. A közétkeztető üzemek hulladékának fel- használása terén is még van sok javítani való; elsősorban megfelelő olcsó feldolgozóüzemekre lenne szükség. A gabonából való önellátást közvetlenül befolyásolja a fajlagos takarmányfogyasztás alakulása. A kitermelt gabona több mint 70 százalékát takarmányként használjuk fel. A fajlagos takarmányfogyasztás csökkentésében pozitív eredményeket értünk el, 1978-hoz képest így több mint 220 ezer tonna szemes takarmányt sikerült az idén megtakarítani. Másrészt azonban azt is tapasztalhattuk, hogy sok esetben a szubjektív tényezők (az állattartás színvonala, az istállóztatás minősége, a szemestakarmány-megtakarí- tás helytelen módja stb.) a termelékenység stagnálásában, illetve csökkenésében tükröződik. Az utóbbi években csökkent a hízómarha súlygyarapodása, mégpedig az 1973-ban elért naponkénti 0,80 kilogrammról 0,77 kilogrammra az 1978- as esztendőben. Tavaly a tehe- nenkénti átlagos tejhozam 2906 literről 2873 literre csökkent. A sertéshizlalásban is csökkent 1971 óta a napi súlygyarapodás (1973, 1974 és 1977 kivételével). Ugyanakkor azonban 1971 és 1978 között — az állomány gyarapítása eredményeképpen — 171 százalékkal növekedett a sertéshústermelés. A párt- és kormányszervek határozatai végrehajtásának, a fehérjeprogram megvalósításának ellenőrzése során meggyőződhettünk róla, hogy e téren pozitív eredmények születtek. Ugyanakkor azt is tapasztalhattuk, hogy helyenként még következetesebb munkára van szükség. Kétségtelen, hogy a fehérjeprogram komplex teljesítése nem szubjektív óhaj, és nem valamilyen „divatos“, mesterségesen kiagyalt problémáról van itt szó. A lakosság élelmezését — főleg állati eredetű termékekkel való ellátását — egyre igényesebb és bonyolultabb belső és külső körülmények között biztosítjuk. Már ma is magas színvonalú a hús- és tejtermék-fogyasztás, és úgy tervezzük, hogy a hetedik ötéves tervidőszak végén (személyenként és évente) 90 kilogramm húst és 250 kilogramm tejterméket fogyasztunk. Ennek megvalósítása nem könnyű feladat. Elsősorban a felelős tisztségviselőknek és vezető dolgozóknak kell maximális erőfeszítést kifejteniük az érvényes koncepciók megvalósításáért, a tartalékok feltárásáért és hatékony kihasználásáért. A dombok felől lefutó hosszú utcán baktatok. Mindenütt csupa új ház, egyemeletesek. A legtöbbjükön még frissen csillog a brizolit, az idén fejezték be az építését. Ilyen új házban lakik Josef Svec, a Zlechovi Győzelmes Február Efsz egyik komplex szocialista munkabrigádjának vezetője is. Josef Švec 29 éves, négy éve párttag. Délután öt óra, együtt a kis család: Jarmila, a felesége és az egyéves kis Josef. Az ebédlőben ülünk le beszélgetni. — Mikor kezdték a ház építését? — kérdeztem Jármi lét. — Két éve. Segítettek a barátok és a rokonok is. — Kölcsön? — Nyolcvanezreit vettünk fel. — Megérte a sóik fáradság? — Fiatalok vagyunk, meg sem éreztük. Most már jó, jut majd idő a szórakozásra is. Az idén egy hetet már a Balatonnál töltöttünk. — Hol dolgozik? — A szövetkezetben a szőlészetben. — Mióta? — Két éve. — Azelőtt? — Slovácka Babie én, a konzervgyárban. Ott is tagja voltam a szocialista munkabrigádnak. — Miért hagyta olt? — Sokat kellett utazni. Itt jobb, reggel héttől délután négyig dolgozunk, jut idő a gyeTizenketten vagyunk a brigádban, csupa lány, és mind fiatal. Én vagyok a vezetőjük. Amikor idekerültem, én szerveztem meg ezt a brigádot, s az idén már megkaptuk a bronzérmet. — Mit csinál még? — Tanulok. Most végzem levelező tagozaton a mezőgazda- sági szakközépiskola második osztályát. — Miért tanul? — A mi brigádunk négy éve alakult. Két éve vagyok a vezetője. Ez a pártmegbízatásom. — Hogyan lett párttag? — Nálunk ezt ki kell érdemelni. Nemcsak a munkában kell becsülettel helytállni, hanem a társadalmi munkában is bizonyítani kell. Én az Ifjúsági szervezetben is dolgozom, sportfelelős vagyok, ma is aktív futballista, a helyi csapatban játszom. RETTEN A BRIGÁDBÓL 1979. IX. 29. reknevelésre is; amíg munkő- termelés leépítésére és a nagy . ban vagyunk, anyu vigyáz a hozamú fajták meghonosításá- gyerekre. ra. Az ellenőrzések során kiderült, hogy az irányítási dolgozók inkább a tervezett vetésterületek megtartásával törődnek, ahelyett, hogy nagyobb — A fizetés? — Valamivel jobb, mint olt. Itt is szocialista munkabrigádban dolgozunk. A mi brigádunk nagyon Jó, jól is keresünk. — Szükségét érzem. Ha elvégzem a tanulmányaimat, kérem a felvételemet a pártba is. Jelenleg a SZISZ-ben dolgozom, olt is vezetőségi tag vagyok. — Miért csak akkor lép be a pártba, ha már befejezte a tanulmányait? — Akkor már lesz időm arra, hogv becsületesen elvégezzem majd a rám bízott pártfeladatot is. Én szeretek mindenben helytállni. Ilyen a férjem is... Aki éppen most jött elő, kezében üveggel és poharakkal. — Ezt meg kell kóstolnia, finom morva szilvórium. Ez a mi nemzeti italunk. Ez minden házban megtalálható, akárcsak a híres szép morva népi díszítések. Látja, ezeket is mi, saját magunk festjük a falakra. Sok helyen még a külső falakat is ilyesmivel díszítik, s mi erre nagyon büsrkék vagyunk. E kis kitérő után újra a munkára terelődik a beszélgetés. — Miióta van együtt a brigád? — Mit jelent az ön számára ez a szó, hogy kommunista? — Azt, hogy a kommunista mindenben elől jár, példamutató. Aki nem így gondolkodik, ne is lépjen a pártba. — Hány kommunista van a brigádban? — A brigádunknak- hat tagja van, ebből három kommunista. — És mindegyik így gondolkodik, mint ön? — Ezt a munkánkkal bizonyítjuk. — Például? — Mi javítók vagyunk. Ha kell, napi 12 órát is dolgozunk. Ha a szövetkezet elnöke — aki maga is fiatal, negyvenéves — azt mondja: fiúk, ennek a gépnek holnap munkába kell állnia — mi addig bütyköljük, amíg el nem készült. A nyáron egyszer este tíz óráig itt voltunk a műhelyben, de már hajnalban újra a gép mellett sü- rögtiink, hogy hét órára átadhassuk a gazdájának. Hát ilyen a mi brigádunk. Szóval, itt nem beszélni, hanem dolgozni kell. A közmondás is azt tartja: Sok beszéd szegénység. S a mi szövetkezetünk azért gazdag, mert itt sokan gondolkodnak úgy, mint mi. A mi szövetkezetünk csak 1800 hektár földterületen gazdálkodik, de 11 szocialista munkabrigádja van. S ezek nemcsak név- leg, papíron szocialista brigádok, hanem a gyakorlatban, a napi munkában is ehhez méltóan dolgoznak. — Az önök brigádjának az idén mi volt a vállalása? — Egy francia és egy nyugatnémet kombájnt alakítottunk át. Ennek a munkának a pénzértéke 750 ezer korona. — S a kombájnok teljesítő- képessége? — ütvén százalékkal nagyobb, ami megint csak sokat jelent pénzben és időmegtakarításban is. — Szabad időben mit csinál a brigád? — Járunk egymásnak segíteni az építkezésben. Aztán közös film- és színházlátogatást szervezünk. Az idén már háromszor voltunk a brnói színházban, moziban meg nem is tudom, hogy hányszor voltunk már. A brigádnaplóban az is fel van jegyezve, mert mi a naplót is pontosan vezetjük ám. Igen, a Zlechovi Győzelme® Február Efsz-ben is pontosan vezetik a brigádnaplókat. Egyébként ez az itteni szövetkezetek mindegyikére jel lemző. A pontos, becsületesen elvégzett munkának ez is egyik tükörképe. TÖRÖK ELEMÉR
