Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-28 / 229. szám, péntek
JAVASLATUNK A TARTÓS BÉKE MEGTEREMTÉSÉT SZOLGÁLJA Kommentáljuk Van és még sincs Igen nehéz, Lalán lehetetlen is lenne pontos statisztikát készíteni az újító feltaláló mozgalom létezése óta benyráj- tott javaslatok számáról és a megtakarítások értékéről. S ha valaki mégis vállalkozna rá, a kapott értékek mindössze tájékoztató jellegűek lennének. Arról viszont kellene felmérést csinálni, hány jónak tartott ötlet kallódik megvalósíthatatlanul a fiókok mélyén. Még inkább azok ról a gépekről, berendezésekről, melyeknek a mintapélda nyát elkészítették, kipróbálták és rangos fórumokon be is mutatták azokat a szakembereknek. Aztán telt, múlt az idő, de ezek a termékek nem kerültek az üzletekbe. Ennek kapcsán nemcsak arra akarunk rámutatni, hogy az újítót vagy feltalálót elkeserítik az ilyen, főleg felelőtlenségre visszavezethető lelkiismeretlen megnyilvánulások, hanem arra is, hogy a sorozatgyártás beindításával megbízott dolgozók ilyen magatartása tetemes népgazdasági károkat is okoz. Az 'újítók és feltalálók nagyon helyesen nemcsak az álta. luk szerkesztett gép vagy berendezés teljesítményének növelésére, hanem arra is gondolnak: milyen áron történik ez? Példának okáért a technika mai ismereteinek birtoká ban nem lenne művészet olyan személyautót gyártani, amely sebességben, felgyorsulásban túlszárnyalná a világ' színvonalat, erőlködés nélkül száguldana felfelé a hegyi szefpentinutakon, de száz kilométeren 30 vagy még több liter benzint fogyasztana. Sokkal nehezebb ezt kis fogyasztás mellett elérni. Az újítók természetesen az utóbbira törekednek — és nemcsak az autógyártásban. Ezért ők egy személyben az államháztartás jó gazdái, akik fele* lősséget éreznek az energiahordozók ésszerű felhasználásáért is. Igyekezetük ezért megbecsülést érdemel és az általuk benyújtott javaslatok alapján elkészített gép, szerkezet, berendezés piacra dobása fontos társadalmi feladat. Sajnos, néhány esetben a gyakorlat rácáfol erre. Nézzünk meg közelebbről egy idevágó, elrettentőnek is nevezhető példát. A Brnóban rendszeresen megrendezett közszükségleti árumintavásár látogatói talán emlékeznek arra az igen szépen kivitelezett, nagy teljesítményű, a mikrohullámokat hevítésre „befogadó“ elektromos tűzhelyre, melyet 1964- ben mutatták be. Szerkesztői már akkor gondoltak a ta karéikosságra, mert — főleg a teljesítményéhez képest — keveset fogyaszt. Aki arra gondolt, hogy vásárol belőle és rajta melegíti meg az ebédjét, sok hideg ételt kellett elfogyasztania, mert az említett tűzhely máig sem került az üzletekbe. A televízió munkatársainak jóvoltából nemrég láthattuk ismét azt a mintapéldányt, melyet annak idején Brnóban mutattak be. Kiderült az is, milyen „banánhéjon“ csúszott el ez a jogos reményekre jogosító termék: a Tesla egyik leányvállalatában készült (sajnos nvúlt idő ben!) megnetron nevű alkatrészen. Mivel ezt nem gyártják, mikrohullámokra működő tűzhely sincs! Persze, több ilyen termék is „feltámadásra“ vár, éppen azért érdemes lenne egy szakértőkből álló csoportot alakítani, melynek tagjai utánanéznének a különféle ipari vásárokon bemutatott és a kereskedelembe soha el nemi jutott termékeknek: hol tárolják ezeket, és miért nem kezdték el a sorozatgyártásukat? Hasonló tevékenységet folytathatnánk országos viszonylatban — természetesen nagyobb jogkörrel —, mint az Ifjúsági Fényszórók az egyes munkahelyeken. Megérné a fáradtságot, mert ha ezek a kísérleti intézetek vagy vállalatok raktárainak árnyékában megbúvó mintapéldányok reflektorfénybe kerülnek, hamarabb eljutnak a vásárlókhoz. Félő ugyanis, hogy enélkul a teljes feledés homályába merülnek, mintha sohase lettek volna.. .1 KOMLÖSI LAJOS ORVOSI TANÁCSADÓ Akar ön jól aludni? Folytatás a 3. oldalról) kotó felújítását és új, « hóké re irányuló ösztönzésekkel való meggazdagítósát szolgálják. Ez a tudat, hatványozva földrajzi fekvésünk sajátosságaival, valamint az objektív lehetőségek alkalmat adtak számunkra a kapcsolatok mikroklímájának normalizálására Közép-Európában, mindenekelőtt nvugnti szomszédainkkal. Az NSZK-val való kapcsolatok terén, a kétoldalú politiku! akaratból kiindulva, amely a Gustáv Husák elnök és Helmut Schmidt szövetségi kancellár által tavaly Bonnban aláírt közös nyilatkozaton alapszik, a konkrét kölcsönös kapcsolatok gyakorlati fejlődésének folyamatát éljük át. A mi érdekünk is, hogy ez a folyamat továbbra is pozitív és zökkenőmentes legyen. A szomszédos Ausztriával alkotó módon és a hosszú távú stabilitás lehetőségének tudatában oldottunk meg minden problémát. A kapcsolatok felújításának folyamata a jószomszédság alapján sikeresen csúcsosodott ki Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök idei márciusi csehszlovákiai látogatásával, melynek eredményeit jelenleg építően alkalmazzuk a kétoldalú kölcsönösen előnyös együttműködés során. És így először önálló államunk megalapítása óta — te* hát több mint hal évtized elteltével — teljes mértékben normalizáltuk kapcsolatainkat a velünk szomszédos országokkal, beleértve azokat is, amelyek társadalmi rendszere eltérő a miénktől, ami nem sí* került akkor sem, amikor ezek a különbségek nem léteztek. Ez a mi aktív hozzájárulásunk a közép-európai viszonyok békés felújításához. Ezzel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy az enyhülési folyamatot mind aktívabban gazdagítjuk a több más európai országgal való kölcsönösen előnyös együttműködés bővítésével. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamaként, mely megalapításától harminc gyümölcsöző, építőmunkfi* val teli békés év telt el, aktí-< van mélyül sokoldalú együttműködésünk az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal. A politikai függetlenség megerősítésére és a gazdasági függőség felszámolására tett erőfeszítéseiket konstruktívan támoa gátjuk. Támogatjuk az igazsá’ gos nemzetközi gazdasági kap-> csolatok kiépítését, amelyek biztosítanák gazdasági és társadalmi fejlődésüket, tehát az olyan kapcsolatokat, amelyek a különböző társadalmi rend* szerű államok egyenrangú, de-? mokratikus és kölcsönösen előnyös együttműködésének modellje lennének. Nagyra értékeltük az el nem kötelezett országok 6. havannai csúcskonferenciájának eredmé-» nyeit. Azt bizonyítják, hogy e mozgalom erőinek forrása a politikai, gazdasági és társadalmi elnyomás alóli felszabadulásukért harcoló nemzetek igaz-’ ságos ügyének védelmében tapasztalható egységben rejlik. A béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a leszerelésért, az enyhülésért, az imperializmus, a fajüldözés és az újgyarmatosítás ellen folyatott harcban. Veszélyes feszültséggócok Elnök úr, a világ békéjét és biztonságát nemcsak a lázas fegyverkezés ássa alá. Az enyhülést gátolják a feszültséggócok is. Közvéleményünk és kormányunk — úgy, mint az egész békeszerető emberiség — határozottan elítélte a szocialista Vietnam elleni agressziót, melynek kezdeményezői az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal éles ellentétben a „katonai leckét“ az államok közötti kapcsolatok normájának szintjére szerették volíte a múltban és most is emelni. Ezen a tórumon ismételtei* szilárd támogatásunkról biztosítjuk Vietnam, Laosz és a népi Kambodzsa népét, amely az oly sok éve tartó megsemmisítő háborúk után a békét kívánja és nyugodt körülmények között szeretné építeni az igazságos és békeszeretó tarsadal inat. >A kambodzsai nép által megdöntött barbár Pol Pot-rendszer —\ amely saját népe ellen irá nyúló népirtási politikájával n történelemben egyedülálló — ún. teljes Jogainak elismerését igen síijnálatosnak tartjuk. Ez ellentmond a világszervezet szellemének és céljainak, aláássa tekintélyét és presztízsét, és alapvetően ellentétben áll a politikai realitással. A mi elvhű álláspontunk teljesen egyértelmű. Kambodzsa helyét e szervezetben azoknak kell elfoglalniuk, akiket a Kambodzsai Népi Köztársaság Népi Forradalmi Tanácsa nevezett ki, amely az ország legális kormánya, s csak az képes teljesíteni az ENSZ tagállamának kötelességeit. Sem a kombodzsai nép, sem Délkelet-Ázsia népei békéje és biztonsága érdekeinek, sem pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete küldetésének nem felelnek meg a nem létező ún. kambodzsai kérdés nemzetközivé való tételére irányuló kísérleteik, ami — az ENSZ alapokmányával ellentétben — a Kambodzsai Népi Köztársaság belügyeibe való beavatkozás. Ugyancsak határozottan fellépünk azok ellen a törekvések ellen, hogy Vietnam ellen irányuló politikai célokra használják iki az ún. vietnami menekültek mesterségesen előidézett és a propaganda által fel- duzzasztott problémáját. Örömmel fogadjuk, hogy megkezdődtek a szovjet—kínai tárgyalások a két ország kapcsolatainak normalizálásáról. Ezek hasznosak lehetnek nemcsak a két ország szempontjából, hanem a délke let-ázsiai és a világbéke szempontjából is. Továbbra is nyugtalanít bennünket a közel-keleti helyzet állása. Napról napra világosabb, hogy az egyiptomi—izraeli különszerződés és e válságban érintett minden nép érdekeinek figyelmen kívül hagyására irányuló törekvések Igen komoly következményekkel járhatnak. Ezért ismét hangsúlyozzuk, hogy a közel-keleti ellentmondásos események viharos forgatagában a sikerre csak egyetlen átfogó megoldás vezethet: az izraeli csapatok kivonása az 1967-ben megszállt területekről, a palesztinok jogainak biztosítása, beleértve az önálló állam kialakítására való jogukat is, végül a térség államainak, Izraelt is beleértve, független és (TASZSZ) — Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levélben fordult Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz, s kérte, hogy fontos és sürgős kérdésiként tűzzék az ENSZ-közgyűlés XXXIV. ülésszakának napirendjére „A hegemonizmus politikájának kizárását a nemzetközi kapcsolatokból“. Javaslata előterjesztésekor a Szovjetunió abból indul ki, hogy a békeszerető államoknak az utóbbi években sikerült elérniük a nemzetközi feszültség lényeges enyhülését. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy az enyhülésért és a békéért vívott harc egyik legfontosabb irányzata a jelenlegi körülmények között: kiiktatni a nemzetközi viszonyok gyakorlatából a hegemonizmus politikájának minden megnyilvánulását, vagyis egyes államok olyan törekvéseit, hogy más államok és népek felett uralkodjanak. biztonságos együttműködését szavatoló jogok biztosítása. Meggyőződésünk, hogy az égető ciprusi problémát sem lehet másképp megoldani, mint a Ciprusi Köztársaság önállóságának, függetlenségének, területi egységének és el nem kötelezettségének figyelőmbe vétele alapján. Úgyszintén támogatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az ország békés és demokratikus egyesítésire irányuló erőfeszítéseit és követeljük az ország déli részén tar-, tózkodó idegen csapatok kivonását. Határozottan elutasítjuk a dél-afrikai gyarmatosító és fajüldöző rendszereknek az objektíve elkerülhetetlen felszámolásuk elodázására tett új kísérleteit. Aktívan, hatékonyan és következetesen támogatjuk az Afrika déli részén élő nemzeteik szabadság- és függetlenségi harcát. Szolidaritásunkról biztosítjuk a SWAPO-t, Namíbia népének egyetlen törvényes képviselőjét. Kinyilatkoztatjuk teljes és sokoldalú támogatásunkat a zimbabwei nép egyetlen, valódi képviselőjének — a Hazafias Frontnak. A faji megkülönböztetés elleni harc átfogó fokozása mellett foglalunk állást, beleértve az Alapokmány 7. fejezetében meghatározott kompromisszum nélküli gazdasági szankciókat, amelyeknek végre kényszeríteniük kellene a Dél-afrikai Köztársaságot az ENSZ tiszteletben tartására. Továbbra is arra fogunk törekedni, hogy ez a szervezet megakadályozza a fajüldözőik által a szomszédos államok ellen intézett támadásokat. Elnök úr, ezen a helyen természetesen nem kell megismételni azt az ismert igazságot, hogy ha azt akarjuk, hogy valami romlásnak induljon, elég ölhetett kézzel várakozni. Minden más magától jön. Ezért a béke és a biztonság már elért értékeinek eróziója és leértékelése elleni harcban kitartóan és minden erőnkből az új utak közös és hatékony kereséséhez kívánunk hozzájárulni. Annál is inkább, mert megérett az idő az új kezdeményezésekre, amelyek kizárnák egy új apolipszis lehetőségét, minden akadályt le kell küz- deniink, amely a béke, az enyhülés és az együttműködés nagy tervei előtt áll, a történelmet úgy kell alakítanunk, hogy jövőnk békés legyen, úgy, hogy az ENSZ is — ez a helyettesíthetetlen világfórum — beváltsa a békeszerető emberiség által hozzá fűzött reményeket. Hogy így erősítse azokat az alapokat, amelyeken a nemzetközi béke és biztonság építménye növekszik. Köszönöm elnök úr! Az ENSZ nek alá kell húznia, hogy a hegemonizmus nem egyeztethető össze az ENSZ Alapokmányának fő elveivel. A határozattervezet a hegemonizmus kizárását két pontban foglalja össze: Az ENSZ 1. határozottan elítéli a hegemonizmus politikájának bármilyen formában történő megnyilvánulását, mint az ENSZ-Alapokmány fő elvei* vei, a béke megóvása és a nemzetközi biztonság szilárdítása feladatával össze- eg yeztethetet len politikáját: 2. kijelenti az Egyesült Nemzettek népei nevében, hogy az államoknak vagy államcsoportoknak soha, semmilyen körülmények között és semmiféle indokkal sem szabad hegemóniára törekedniük nemzetközi ügyekben, nem szabad uralkodó helyzet elfoglalására törekedniük világviszonylatban, vagy u világ bármely térségében. Az alvás nagyobb szükséglet, mint a táplálkozás. Ezt a tételt nemcsak az embereken, hanem az állatokon végzett kísérletek is bizonyítják. Azt hittük eddig, hogy izmainknak éjszaka nincs tennivalójuk. Kiderült, hogy egészséges ember egy éjszaka folyamán 40—50 mozdulatot tesz. Sokan tapasztaltak elalvás után akaratlan rángásokat, amelyek nem ritkán felébresztik az embert. Ez normális tünet, alvási rángásnak nevezik. Az is előfordul, hogy az ember álmában csikorgatja a fogait. Az emberek egyharmada, főleg kövér férfiak háton fekve horkolnak. A horkolás nem árt a szervezetnek, de zavarja azokat, akik kénytelenek az illetővel ugyanabban a helyiségben aludni. Szívroham, szívinfarktus és agyvérzéses komplikációk gyakran támadnak alvás közben. Az alvási idő egyénenként változik. Van, aki néhány órai alvással is beéri, mások 8—9 órai alvás után is fáradtan, kedvetlenül ébrednek. A korral csökken az alvásszükséglet, ebben az időszakban 6—7 órára tehető az alvás tartama. Kiegyensúlyozott, egészséges ember alvásának mélypontját már az első órában eléri, alvása pedig a reggel közeledtével egyre felületesebbé válik és ami a legfontosabb, kipihenten indul munkába. Ismeretes, hogy fizikai munkával foglalkozók nemigen panaszkodnak álmatlanságra, az Ilyen emberek alig várják, hogy ágyba kerüljenek. De nincs baj a fiatalokkal sem. Általános vélemény, hogy a teli gyomor zavarja az alvást, viszont az üres gyomrú embert az éhség gyakran felkelti. Jó hatású, ha lefekvés előtt eszik valamit az ember, például egy almát, vagy iszik egy pohár tejet. Fekvésnél biztosítsuk az ösz- szes izomcsoport teljes pihenését. A hátonfekvés fárasztja a testet, megfeszíti a lábakat. A legegészségesebb, ha jobb oldalunkon fekve alszunk. A szoba, amelyben alszunk, ne legyen meleg, mert meleg szobában nehezen alszik el nemcsak az idős ember, hanem a fiatal is. Tanácsos lefekvés előtt jól kiszellőztetni a szobát. Az elalvást nem szabad erőltetni. Az erős akarási inger megakadályozza az agyréteg nyugalomba kerülését. A villanyoltás után ne várjuk, hogy azonnal elaludjunk. Van egy negyedórás szendergés elalvás előtt, ami alatt foglaljuk el az alváskor megszokott helyünket és lehetőleg valami kellemes dologra gondoljunk. Koffeinre érzékeny egyének délután 5 órától kezdve ne igyanak kávét. Este a meleg fürdő vagy a hosszabb langyos fürdő kitűnő altató. Lefekvés idejének közeledtével ne éljünk az élvezeti szerekkel (dohány, alkohol). Or. MARÉK ANTAL Gromiko fevele Kurt Wold beimhez Szövget határozattervezet a hegemonizmus kizárásáról ÚJ SZŐ 1979. IX. 20. 4
