Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-28 / 229. szám, péntek
Javaslatunk a tartós béke megteremtését szolgálja BOHUSLAV CHŇOUPEK BESZEDE AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS ÁLTALÁNOS POLITIKAI VITÁJÁBAN (ČSTK) — Bohuslav Chňoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának általános politikai vitájában szeptember 26-án a kö' vetkező beszédet mondta el: Tisztelt elnök úri Engedje meg, hogy megköszönjem a részvét szavait, amelyeket országunknak fejezett iki Ludvík Svoboda hadseregtóborivóknak, a kiváló csehszlovák államférfinak, volt köztársasági elnökünknek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió Hősének elhunyta alkalmából. Népünk Ludvík Svoboda elvtársban becsületes embert veszített el, akinek neve szorosan kapcsolódik a fasizmus ellen a szocializmusért és a világbékéért vívott nemzeti felszabadító harchoz. Emlékét népünk örökre megőrzi. Tisztelt elnök úr! Gratulálok önnek, a kiváló politikai személyiségnek, Tanzania elismert diplomatájának, az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszaka elnökévé való megválasztása alkalmából. Meg vagyunk győződve arról, hogy küldetését sikeresen teljesíti és Kűrit Waldheimmel, az ENSZ főtitkárával együtt hozzájárul közös munkánk pozitív eredményeihez. Szeretnénk ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy részvétünket fejezzük ki Agostinho Netónak, az angolai nép hű fiának, az afrikai népeik szabadságáért küzdő rendíthetetlen harcosának elhunyta alkalmából. Üdvözöljük Santa Lucia ENSZ-tagságát. Ez nemcsak a gyarmatosítás maradványai fokozatos felszámolását tanúsítja, hanem szervezetünk egyetemessége megerősödéséneik a kifejezője is. Elnök úr! Ha megkíséreljük meghatározni a nemzetközi helyzetet, — amit ezen a fórumon minden évben megteszünk —, nem veszíthetjük szem elöl, hogy az előző évtizedeiktől eltérően a jelenlegi évtized vége rendkívüli jelentőségű számunkra, a kor társak számára. Hiszen évszázadunk 7. évtizedében minden megtalálható, amit az „enyhülés konkrét megvalósítása“ fogalmán értettünk és ér- t tink. Mit hozott tehát az elmúlt év és mire mulatott rá? Mindenekelőtt bizonyítékát annak, hogy ismét felébredt a bizalom abban, hogy az emberiség elég nagy kitartásra képes a békéért vívott harcban. Hogy ismét felélénkült a politikai párbeszéd, hogy ismét tanúi lehettünk több lelkes tettnek, a világ békés jövője érdekében. Hogy bizonyos szünet után ismét elértük az átfogó stabilitás reménykeltő szintjét, hogy egy év alatt további népellenes rezsimök omlottak össze Ázsiában és Latin-Ameri- kában, hogy a világ politikai térképe jelentős békét célzó változásokkal egészült ki. Mindenekelőtt ezt hozta. Ugyanakkor — ami nem kevésbé örvendetes — a nemzetközi életben bizonyos mértékig sikerült leállítani néhány fékező mechanizmust, leállítani néhány negatív irányzatot és visszaverni a legreakciósabb erőknek a haladás, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen intézett összpontosított támadásait. S ráadásul: annak ellen re, hogy a béke különféle ellenségei továbbra is megkísérelték a hidegháborús korszak maradványainak fenntartását annak ellenére, hogy igyekeztek a múlt gondolkodásának maradványait fenntartani, nem sikerült ezzel megrontaniuk a nemzetközi életet, Annak ellenére, hogy a fejlődés általános irányzata elleni politikára törekedtek, nem tudták megállítani az enyhülést. 'Annak ellenére, hogy — hasonlóan mint a kezdetben — ismét bizalmatlansággal, gyanúsítgatással, meg nem értéssel, intrikákkal és provokációkkal manővereztek, az enyhülést nem sikerült a háttérbe szorítaniuk. Igen, minden akadály, nehézség ellenére, amit az enyhülési politika ellenfelei gördítettek az enyhülés elé, nem sikerült nekik az enyhülés terét leszűkíteni, visszafordítani, n a világot káoszba taszítani. Az enyhülés kiállta a próbát Elmondhatjuk tehát: az elmúlt év igényes és nehéz próbatétel volt, amelyet az enyhülés kiállt. Az elmúlt tíz esztendő alatt fokozatosan meghatározó erejű irányzattá vált, s ezzel ismételten bebizonyította, hogy az emberiség jövőjének produktív és jól meghatározott alternatívája. Tehát az emberiség legsajátabb érdeke, hogy elég határozottságot és kitartást tanúsítson, hogy az enyhülés a világbéke megszilárdítása, valamint a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös együttműködése során meghatározó irányzattá váljon. És ha mindezt ma, 1979-ben mondjuk el összehasonlításképp a hidegháború éveivel és az enyhülés születésének éveivel, akkor hihetően hangzik. Ennek annál inkább örülünk, mert — hasonlóan mint a múltban —, az elmúlt évben is, a fő törekvésünk az volt, hogy következetesen haladjunk a békepolitika megkezdett útján, megnyissuk a széles körű nemzetközi együttműködés új távlatait, a népeket arra irányítsuk, ami összeköti, nem pedig ami elválasztja őket, türelmesen törekedjünk a népeik közötti ellentétek leküzdésére. Tehát a helyes oldalon álltunk, amelyet a fejlődés igazolt. Azt szeretnénk, ha egyszer elmondhatnánk: az egész elmúlt időszak az enyhülés szempontjából, annak úgyszólván a fejlődési szakaszában döntő fontosságú volt, s nem volt kitéve destruktív hegemonizmus- nak — az államok közötti, az ENSZ Alapokmányában megerősített békés, konstruktív kapcsolatok szemmel látható tagadásának. S ha elmondhatnánk, hogy a nemzetközi kapcsolatokban e mérges gyomot egyszer és mindenkorra és mindenütt megfosztottuk táptalajától. Ehhez legjobban egy hatékony nemzetközi megállapodás járulna hozzá, amint azt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tegnap javasolta. Ezért teljes mértékben támogatjuk „A nemzetközi kapcsolatokban a hegemonizmus meg- engedhetetlenségéről“ szóló pont beiktatását az ülésszak napirendjébe. Mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, támogatjuk azt a javaslatot, hogy e kérdésben is fejtse ki véleményét az ENSZ közgyűlése. Úgy, hogy egyszer elmondhassuk: a nemzetközi feszültség enyhülésének első szakasza után azonnal a folyamat látható elmélyülése következett, amelyet nem a szavak, hanem a tetteik jellemeztek. A taktikázástól a konstruktív tárgyalásokig s mindenékelőtt a katonai enyhülésig. Hisz a lázas fegyverkezést még nem sikerült megállítani. Az emberiségért érzett felelősség példája E tekintetben reményteljes ígéretnek tartjuk a SALT—II. szerződés aláírását, mint a kitartás, az elszántság, az érett politikai akarat, valamint az emberiségért érzett felelősség példáját. Ez a világviszonylatban óriási horderejű esemény meggyőzően bizonyította a Szovjetunió fáradhatatlan és határozott békepolitikájának hatékonyságát, amely az enyhülési folyamat elmélyítésére, a leszerelésre és a világhékére törekszik. Szeretnénk e helyről is hangsúlyozni, milyen nagyra értékeljük a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet államnak és személy szerint Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak munkáját a szerződés előkészítésében és sikeres megkötésében. Méltányoljuk az amerikai fél realizmusát is. Reméljük, hogy ugyanez győz majd azoknál a szenátoroknál is, akik a szerződés ratifikálására fognak szavazni. Ezzel jelentős mértékben megerősödne az egész emberiség reménye abbart, hogy örökre megszűnik az atomkonfliktus veszélye. Kedvezőbb feltételek teremtődnének a leszerelési j a v a s la tok e g é sz komp - lexumáról szóló konkrét tárgyalásokhoz, mindenekelőtt az atom- és a hagyományos fegyverekről szóló tárgyalásokhoz, valamint az államok közötti bizalom megszilárdítására hozandó intézkedésekről folyó tárgyalásokhoz, beleértve a nemzetközi kapcsolatokban az erőszakról való lemondásról szóló világszerződést is. Hisz jól tudjuk, milyen jótékony hatást gyakorolt eddig mindaz a haladás, ami ezen a téren történt, és eddig még csak a lehetőségek töredékéről van szó. Ehhez természetesen szükséges, hogy ne tápláljunk illúziókat arról, hogy a tartós béke és a biztonság megférhet a tömegpusztító eszközök hatalmas tartalékaival. Hogy a leszerelés nélkül sikeresen oldhatjuk meg a létfontosságú problémákat, az új gazdasági rendtől kezdve, egészen az emberiség élelmezésének biztosításáig, az új energiaforrások fejlesztéséig, a veszélyes betegségek leküzdéséig, a környezetvédelemig, az emberiség szellemi és kulturális szükségleteinek kielégítéséig, a világűr meghódításának fejlesztéséig. Csehszlovákia ismeri a béke értékét, s tudjuk, hogy nemcsak a háború, de maga az az érzés is, hogy fennáll a háború veszélye, az ember igyekezetét elvonja korunk legégetőbb feladatainak megoldásától. A leszerelésért, a lázas fegyverkezés ellen A Szovjetunió és az Egyesült Államok által közösen javasolt, a radiológiai fegyverek betiltásáról szóló szerződés — amelyet mi is támogatunk — újabb bizonyítéka annak, hogy a leszerelés problémáját valóban lehet rendezni és megoldani. Ezért Csehszlovákia továbbra is elsőrendű figyelmet fog szentelni a lázas fegyverkezés leállításának és a leszerelésnek. Készeik vagyunk tárgyalásokat folytatni a konkrét javaslatok szétes skálájáról. Szövetségeseinkkel együtt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének múlt év novemberi ülésén Moszkvában közösen terjesztettünk elő olyan javaslatokat, amelyek megvalósítása a lázas fegyverkezés leállításáról és a leszerelésről folyó tárgyalásokon döntő fordulatot jelentene. Nem fogjuk sem erőnket, sem fáradságunkat sajnálni, hogy ezt a célt fokozatosan elérjük. Türelmesen és kitartóan akarunk tárgyalni minden partnerünkkel a mi és az ő javaslataikról. Bármilyen helyen és bármilyen szinten, beleértve a legfelsőbb szintet is. Szándékunkban áll alkotó módon hozzájárulni az államok tisztességes törekvéseihez, hogy végre kézzelfogható haladást érjünk el a nemzetközi élet e kulcs- fontosságú területén. Az ez irányú elszántságunkat fejezte ki Gustáv Husák elvtárs, amikor Prágában ez év május elsején kijelentette: „Az államoknak kötelezniük kellene magukat — Legjobb lenne, lia az ENSZ-ben —, hogy konstruktívan állnak hozzá a leszerelési tárgyalásokhoz és járulnak hozzá olyan nemzetközi légkör megteremtéséhez, amely kedvező lenne a szükséges ha ladás mielőbbi eléréséhez“. Tisztelt elnök úr, országunk ezért előterjeszti a leszerelés céljai eléréséhez szükséges nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozattervezetet. A dokumentumot a leszerelési tárgyalások sokéves tapasztalatainak alapos és objektív figyelembe vételével állították össze. A munkánál az a szűk ségszerűség vezényel bennün két, hogy sokoldalúan fokozzuk az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán egyhangúlag elfogadott célok, hatá rozatok és ajánlások komplex megvalósítását. Az azóta eltelt több mint egy év alatt sok minden történt, Ebben az évben fogjuk megtárgyalni az új, bővített összetételben dolgozó leszerelési bizottság első jelentését. Eljött az ideje annak, hogy — leküzdve a nehézségeket — konkrét intézkedések és megállapodások szülessenek. Épp ezért igyekszünk új ösztönzést adni a még kedvezőbb légkör megteremtéséhez az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka eredményeinek az életben való mielőbbi alkalmazásához, s ezért javaslatunkban hangsúlyozzuk a világos tényt, hogy a háború veszélyének elhárításáért a világ államainak kormányai viselik a történelmi felelősséget. A felelősséget, amelynek az általános és teljes leszerelés eléréséhez szükséges hatékony és határozott intézkedésekkel kell párosulnia. Az emberiségnek arról az ősi vágyáról van sző, amelyre a XVII. századi nagy cseh gondolkodó, Jan Amos Komenský is gondolt, amikor az egyik világhírű monumentális művében ezt írta: „A fegyvereket azért kell eltávolítani, hogy ne legyen alkalom visszatérni az ellenségeskedéshez és a háborúkhoz, mert a háború nem megváltás s nem származik belőle semmi más, csak tűzvész és rombolás.“ Akkor még csak álmodhattak a leszerelésről. Ma már tárgyalunk róla. Holnap tennünk kell érte. Ezért az általunk előterjesztett dokumentummal — mondhatjuk, hogy a politikai elvek kódexével, amelyek szerint az államoknak a leszerelés terén végzett céltudatos, hatékony, konstruktív és folyamatos együttműködés érdekében kellene eljárniuk — igyekszünk összeállítani a jelenlegi és a jövőben sorra kerülő leszerelési tárgyalások menetének és eredményeinek megkönnyítéséhez szükséges lehető operatív eszközök egyikét. Ugyanakkor nem a jőszándék nyilatkozatáról vagy az új elvek mechanikus bevezetéséről van szó, hanem arról, hogy az eddigi szabályokat összehangoljuk és egy rendszeres egészben egyesítsük, amely minden politikai szintű leszerelési fó-i rumon általánosan használható lenne. Hogy így megerősödjön annak analízisének és szintézis sének módszertani oldala is, ami egyrészt a leszerelési tár-< gyalások sikerét szolgálja, más-! részt ami gátolja azt, sőt, árt neki. Hogy a leszerelési folyamať kulcsfontosságú tényezői, mint: a nemzetközi együttműködés megszilárdítása, fejlesztése, eN mélyítése és fokozása, az álla* mok eljárásának alapvető poli-* tikai és erkölcsi törvényeivé váljanak. Tekintet nélkül föld-* rajzi fekvésükre, társadalmi, gazdasági rendszerükre. Meg vagyunk győződve arról, hogy javaslatunk szorosan kapcsolódik a népeknek a tartós béke megteremtésére és a szí* lárd nemzetközi biztonság ga-* rantálására irányuló törekvés seihez. Hogy tükrözi az egész világ egységes akaratát a lesze- relés halaszthatatlan problé-> máinak sikeres rendezésére. Hisszük, hogy ezen az üléssza-i kon az ENSZ-tagállamok támo-s gatní fogják a csehszlovák jaj vaslatot. A katonai enyhülésért Elnök úr! A világ békéje és biztonsága mindig elválaszthatatlanul kapcsolódott Európa sorsához. Itt kezdődött az enyhülés, és itt ért el legtöbb sikert. Ezért itt kellene legtöbbet tenni, hogy, a katonai enyhülés is előrehai ladjon. Hogy a háborúk alki-i mistáinak boszorkánykonyhája a béke és az együttműködés hasznos laboratóriumává váljon, amelynek indikátorai egyetlenegy állandót mutatnak: minden állam kölcsönösen előnyös és megrendíthetetlen biztonságát. Figyelembe véve ezt a célt a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt javasoljuk, hogy, a helsinki Záróokmányt aláíró országok azonnal kössenek szerződést, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak sem atomfegyvert, sem hagyományos fegyvert. Ügy véljük, hogy már ma el lehetne kezdeni va-> lamennyi európai állam, vala-* mint az Egyesült Államok és Kanada részvételével a katonai enyhülésről szóló konferencia előkészítését. Ez a jelentős kez-< deményezés, amelyet ez év má-» jusában Budapesten a Varsói Szerződés külügyminiszteri bn zottsága javasolt, széles lehető-* ségeket biztosít minden olyan javaslat tárgyszerű megtárgya-* lására, amely csökkentené a háborús konfrontációk vészé- lyét. Mint a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások közvetlen résztvevői érthető módon érdekünk, hogy ezeken a tárgyalásokon szemmel láthat tó haladás történjen. Ezt azon-* ban csak akkor lehet elérni, ha partnereink felülbírálják „előbb fegyverkezni, aztán leszerelni“ koncepciójukat. Hiszen például az ún. eurostratégiai fegyvereknek Nyugat-Európába való mielőbbi elhelyezésére kidolgozott legújabb terveket nem lehet másképp értékelni, mint a gordiuszi csomó szorosabbra hú* zását. Az említett „légköri zavarok“ ellenére azonban Európában a politikai légkör már egészségesebb. Igyekszünk, hogy újabb eredményeket hozzon a közel-< gő madridi találkozó mindenek-! előtt a katonai enyhülés terén, ami hatékonyabban hozzásegít tene a helsinki Záróokmány megvalósításához. Hogy megnyíljanak a kölcsönösen előj nyös és egyenjogú együttműkö-i déshez vezető utak. Mint azt az Európai Gazdasági Közösség idei ülésének és az életkörnye- zet védelméről tárgyaló eurój pai kongresszus pozitív ered-1 ményei mutatták. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének jelentősége A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése által törekszünk sokj oldalúan hozzájárulni ehhez a folyamathoz. Az a véleményünk, hogy a helsinki konferencia Záróokmányát aláíró országok képviselőinek gyakoribb talál-* kozói e folyamatnak további al(Folytatás a 4. oldalon) Az ENSZ közgyűlés 34. ülésszakán résztvevő csehszlovák küldött ség, amelyet Bohuslav Chňoupek (jobbra) vezet (ČSTK — felvétel)
