Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-28 / 229. szám, péntek

Javaslatunk a tartós béke megteremtését szolgálja BOHUSLAV CHŇOUPEK BESZEDE AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS ÁLTALÁNOS POLITIKAI VITÁJÁBAN (ČSTK) — Bohuslav Chňou­pek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere az ENSZ-közgyűlés 34. üléssza­kának általános politikai vitá­jában szeptember 26-án a kö' vetkező beszédet mondta el: Tisztelt elnök úri Engedje meg, hogy megkö­szönjem a részvét szavait, ame­lyeket országunknak fejezett iki Ludvík Svoboda hadseregtóbor­ivóknak, a kiváló csehszlovák államférfinak, volt köztársasá­gi elnökünknek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió Hősének elhunyta alkalmából. Népünk Ludvík Svoboda elvtársban becsületes embert veszített el, akinek neve szorosan kapcsolódik a fasizmus ellen a szocializmu­sért és a világbékéért vívott nemzeti felszabadító harchoz. Emlékét népünk örökre meg­őrzi. Tisztelt elnök úr! Gratulálok önnek, a kiváló politikai személyiségnek, Tan­zania elismert diplomatájának, az ENSZ-közgyűlés 34. üléssza­ka elnökévé való megválasztá­sa alkalmából. Meg vagyunk győződve arról, hogy küldeté­sét sikeresen teljesíti és Kűrit Waldheimmel, az ENSZ főtit­kárával együtt hozzájárul kö­zös munkánk pozitív eredmé­nyeihez. Szeretnénk ezt az alkalmat felhasználni arra, hogy rész­vétünket fejezzük ki Agostinho Netónak, az angolai nép hű fiának, az afrikai népeik sza­badságáért küzdő rendíthetet­len harcosának elhunyta alkal­mából. Üdvözöljük Santa Lucia ENSZ-tagságát. Ez nemcsak a gyarmatosítás maradványai fo­kozatos felszámolását tanúsítja, hanem szervezetünk egyetemes­sége megerősödéséneik a kife­jezője is. Elnök úr! Ha megkíséreljük meghatá­rozni a nemzetközi helyzetet, — amit ezen a fórumon min­den évben megteszünk —, nem veszíthetjük szem elöl, hogy az előző évtizedeiktől eltérően a jelenlegi évtized vége rendkí­vüli jelentőségű számunkra, a kor társak számára. Hiszen év­századunk 7. évtizedében min­den megtalálható, amit az „enyhülés konkrét megvalósítá­sa“ fogalmán értettünk és ér- t tink. Mit hozott tehát az elmúlt év és mire mulatott rá? Mindenekelőtt bizonyítékát annak, hogy ismét felébredt a bizalom abban, hogy az embe­riség elég nagy kitartásra ké­pes a békéért vívott harcban. Hogy ismét felélénkült a poli­tikai párbeszéd, hogy ismét ta­núi lehettünk több lelkes tett­nek, a világ békés jövője érde­kében. Hogy bizonyos szünet után ismét elértük az átfogó stabilitás reménykeltő szint­jét, hogy egy év alatt további népellenes rezsimök omlottak össze Ázsiában és Latin-Ameri- kában, hogy a világ politikai térképe jelentős békét célzó változásokkal egészült ki. Min­denekelőtt ezt hozta. Ugyanakkor — ami nem ke­vésbé örvendetes — a nemzet­közi életben bizonyos mértékig sikerült leállítani néhány féke­ző mechanizmust, leállítani né­hány negatív irányzatot és visszaverni a legreakciósabb erőknek a haladás, a szocializ­mus, a demokrácia és a nem­zeti felszabadító mozgalom el­len intézett összpontosított tá­madásait. S ráadásul: annak ellen re, hogy a béke különféle ellensé­gei továbbra is megkísérelték a hidegháborús korszak marad­ványainak fenntartását annak ellenére, hogy igyekeztek a múlt gondolkodásának marad­ványait fenntartani, nem sikerült ezzel megrontaniuk a nemzet­közi életet, Annak ellenére, hogy a fejlődés általános irány­zata elleni politikára töreked­tek, nem tudták megállítani az enyhülést. 'Annak ellenére, hogy — hasonlóan mint a kezdetben — ismét bizalmatlansággal, gyanúsítgatással, meg nem ér­téssel, intrikákkal és provoká­ciókkal manővereztek, az eny­hülést nem sikerült a háttérbe szorítaniuk. Igen, minden aka­dály, nehézség ellenére, amit az enyhülési politika ellenfelei gördítettek az enyhülés elé, nem sikerült nekik az enyhülés terét leszűkíteni, visszafordíta­ni, n a világot káoszba taszíta­ni. Az enyhülés kiállta a próbát Elmondhatjuk tehát: az el­múlt év igényes és nehéz pró­batétel volt, amelyet az enyhü­lés kiállt. Az elmúlt tíz eszten­dő alatt fokozatosan meghatá­rozó erejű irányzattá vált, s ezzel ismételten bebizonyította, hogy az emberiség jövőjének produktív és jól meghatározott alternatívája. Tehát az emberi­ség legsajátabb érdeke, hogy elég határozottságot és kitar­tást tanúsítson, hogy az enyhü­lés a világbéke megszilárdítá­sa, valamint a különböző tár­sadalmi rendszerű államok köl­csönösen előnyös együttműkö­dése során meghatározó irány­zattá váljon. És ha mindezt ma, 1979-ben mondjuk el összehasonlításképp a hidegháború éveivel és az enyhülés születésének éveivel, akkor hihetően hangzik. Ennek annál inkább örülünk, mert — hasonlóan mint a múltban —, az elmúlt évben is, a fő törekvésünk az volt, hogy következetesen haladjunk a bé­kepolitika megkezdett útján, megnyissuk a széles körű nem­zetközi együttműködés új táv­latait, a népeket arra irányít­suk, ami összeköti, nem pedig ami elválasztja őket, türelme­sen törekedjünk a népeik közöt­ti ellentétek leküzdésére. Tehát a helyes oldalon álltunk, ame­lyet a fejlődés igazolt. Azt szeretnénk, ha egyszer elmondhatnánk: az egész el­múlt időszak az enyhülés szem­pontjából, annak úgyszólván a fejlődési szakaszában döntő fontosságú volt, s nem volt ki­téve destruktív hegemonizmus- nak — az államok közötti, az ENSZ Alapokmányában megerő­sített békés, konstruktív kap­csolatok szemmel látható taga­dásának. S ha elmondhatnánk, hogy a nemzetközi kapcsolatok­ban e mérges gyomot egyszer és mindenkorra és mindenütt megfosztottuk táptalajától. Eh­hez legjobban egy hatékony nemzetközi megállapodás járul­na hozzá, amint azt Andrej Gromiko szovjet külügyminisz­ter tegnap javasolta. Ezért teljes mértékben támo­gatjuk „A nemzetközi kapcso­latokban a hegemonizmus meg- engedhetetlenségéről“ szóló pont beiktatását az ülésszak na­pirendjébe. Mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, támogat­juk azt a javaslatot, hogy e kérdésben is fejtse ki vélemé­nyét az ENSZ közgyűlése. Úgy, hogy egyszer elmond­hassuk: a nemzetközi feszült­ség enyhülésének első szakasza után azonnal a folyamat látha­tó elmélyülése következett, amelyet nem a szavak, hanem a tetteik jellemeztek. A taktiká­zástól a konstruktív tárgyaláso­kig s mindenékelőtt a katonai enyhülésig. Hisz a lázas fegy­verkezést még nem sikerült megállítani. Az emberiségért érzett felelősség példája E tekintetben reményteljes ígéretnek tartjuk a SALT—II. szerződés aláírását, mint a ki­tartás, az elszántság, az érett politikai akarat, valamint az emberiségért érzett felelősség példáját. Ez a világviszonylat­ban óriási horderejű esemény meggyőzően bizonyította a Szovjetunió fáradhatatlan és határozott békepolitikájának hatékonyságát, amely az eny­hülési folyamat elmélyítésére, a leszerelésre és a világhékére törekszik. Szeretnénk e helyről is hangsúlyozni, milyen nagyra értékeljük a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, a szovjet ál­lamnak és személy szerint Leo­nyid Iljics Brezsnyev elvtársnak munkáját a szerződés előkészí­tésében és sikeres megkötésé­ben. Méltányoljuk az amerikai fél realizmusát is. Reméljük, hogy ugyanez győz majd azok­nál a szenátoroknál is, akik a szerződés ratifikálására fognak szavazni. Ezzel jelentős mértékben megerősödne az egész embe­riség reménye abbart, hogy örökre megszűnik az atom­konfliktus veszélye. Kedvezőbb feltételek teremtődnének a le­szerelési j a v a s la tok e g é sz komp - lexumáról szóló konkrét tár­gyalásokhoz, mindenekelőtt az atom- és a hagyományos fegy­verekről szóló tárgyalásokhoz, valamint az államok közötti bi­zalom megszilárdítására hozan­dó intézkedésekről folyó tár­gyalásokhoz, beleértve a nem­zetközi kapcsolatokban az erő­szakról való lemondásról szóló világszerződést is. Hisz jól tudjuk, milyen jóté­kony hatást gyakorolt eddig mindaz a haladás, ami ezen a téren történt, és eddig még csak a lehetőségek töredékéről van szó. Ehhez természetesen szüksé­ges, hogy ne tápláljunk illúzió­kat arról, hogy a tartós béke és a biztonság megférhet a tö­megpusztító eszközök hatalmas tartalékaival. Hogy a leszerelés nélkül sikeresen oldhatjuk meg a létfontosságú problémá­kat, az új gazdasági rendtől kezdve, egészen az emberiség élelmezésének biztosításáig, az új energiaforrások fejlesztéséig, a veszélyes betegségek leküzdé­séig, a környezetvédelemig, az emberiség szellemi és kulturá­lis szükségleteinek kielégítésé­ig, a világűr meghódításának fejlesztéséig. Csehszlovákia is­meri a béke értékét, s tudjuk, hogy nemcsak a háború, de maga az az érzés is, hogy fenn­áll a háború veszélye, az em­ber igyekezetét elvonja korunk legégetőbb feladatainak megol­dásától. A leszerelésért, a lázas fegyverkezés ellen A Szovjetunió és az Egyesült Államok által közösen javasolt, a radiológiai fegyverek betil­tásáról szóló szerződés — ame­lyet mi is támogatunk — újabb bizonyítéka annak, hogy a le­szerelés problémáját valóban lehet rendezni és megoldani. Ezért Csehszlovákia tovább­ra is elsőrendű figyelmet fog szentelni a lázas fegyverkezés leállításának és a leszerelés­nek. Készeik vagyunk tárgyaláso­kat folytatni a konkrét javasla­tok szétes skálájáról. Szövet­ségeseinkkel együtt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének múlt év novem­beri ülésén Moszkvában közö­sen terjesztettünk elő olyan ja­vaslatokat, amelyek megvalósí­tása a lázas fegyverkezés leál­lításáról és a leszerelésről folyó tárgyalásokon döntő fordulatot jelentene. Nem fogjuk sem erőnket, sem fáradságunkat sajnálni, hogy ezt a célt fokozatosan el­érjük. Türelmesen és kitartóan akarunk tárgyalni minden part­nerünkkel a mi és az ő javas­lataikról. Bármilyen helyen és bármilyen szinten, beleértve a legfelsőbb szintet is. Szándé­kunkban áll alkotó módon hoz­zájárulni az államok tisztessé­ges törekvéseihez, hogy végre kézzelfogható haladást érjünk el a nemzetközi élet e kulcs- fontosságú területén. Az ez irányú elszántságunkat fejezte ki Gustáv Husák elvtárs, amikor Prágában ez év május elsején kijelentette: „Az álla­moknak kötelezniük kellene magukat — Legjobb lenne, lia az ENSZ-ben —, hogy konst­ruktívan állnak hozzá a le­szerelési tárgyalásokhoz és já­rulnak hozzá olyan nemzetközi légkör megteremtéséhez, amely kedvező lenne a szükséges ha ladás mielőbbi eléréséhez“. Tisztelt elnök úr, országunk ezért előterjeszti a leszerelés céljai eléréséhez szükséges nemzetközi együttműködésről szóló nyilatkozattervezetet. A dokumentumot a leszerelési tárgyalások sokéves tapaszta­latainak alapos és objektív fi­gyelembe vételével állították össze. A munkánál az a szűk ségszerűség vezényel bennün két, hogy sokoldalúan fokozzuk az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán egyhan­gúlag elfogadott célok, hatá rozatok és ajánlások komplex megvalósítását. Az azóta eltelt több mint egy év alatt sok minden történt, Ebben az évben fogjuk megtár­gyalni az új, bővített összeté­telben dolgozó leszerelési bi­zottság első jelentését. Eljött az ideje annak, hogy — le­küzdve a nehézségeket — konk­rét intézkedések és megállapo­dások szülessenek. Épp ezért igyekszünk új ösz­tönzést adni a még kedvezőbb légkör megteremtéséhez az ENSZ-közgyűlés rendkívüli le­szerelési ülésszaka eredményei­nek az életben való mielőbbi alkalmazásához, s ezért javasla­tunkban hangsúlyozzuk a vilá­gos tényt, hogy a háború ve­szélyének elhárításáért a világ államainak kormányai viselik a történelmi felelősséget. A fele­lősséget, amelynek az általános és teljes leszerelés eléréséhez szükséges hatékony és határo­zott intézkedésekkel kell páro­sulnia. Az emberiségnek arról az ősi vágyáról van sző, amelyre a XVII. századi nagy cseh gon­dolkodó, Jan Amos Komenský is gondolt, amikor az egyik vi­lághírű monumentális művében ezt írta: „A fegyvereket azért kell eltávolítani, hogy ne le­gyen alkalom visszatérni az el­lenségeskedéshez és a háborúk­hoz, mert a háború nem meg­váltás s nem származik belőle semmi más, csak tűzvész és rombolás.“ Akkor még csak álmodhattak a leszerelésről. Ma már tárgya­lunk róla. Holnap tennünk kell érte. Ezért az általunk előter­jesztett dokumentummal — mondhatjuk, hogy a politikai el­vek kódexével, amelyek szerint az államoknak a leszerelés te­rén végzett céltudatos, haté­kony, konstruktív és folyamatos együttműködés érdekében kel­lene eljárniuk — igyekszünk összeállítani a jelenlegi és a jövőben sorra kerülő leszerelési tárgyalások menetének és ered­ményeinek megkönnyítéséhez szükséges lehető operatív esz­közök egyikét. Ugyanakkor nem a jőszándék nyilatkozatáról vagy az új el­vek mechanikus bevezetéséről van szó, hanem arról, hogy az eddigi szabályokat összehangol­juk és egy rendszeres egész­ben egyesítsük, amely minden politikai szintű leszerelési fó-i rumon általánosan használható lenne. Hogy így megerősödjön annak analízisének és szintézis sének módszertani oldala is, ami egyrészt a leszerelési tár-< gyalások sikerét szolgálja, más-! részt ami gátolja azt, sőt, árt neki. Hogy a leszerelési folyamať kulcsfontosságú tényezői, mint: a nemzetközi együttműködés megszilárdítása, fejlesztése, eN mélyítése és fokozása, az álla* mok eljárásának alapvető poli-* tikai és erkölcsi törvényeivé váljanak. Tekintet nélkül föld-* rajzi fekvésükre, társadalmi, gazdasági rendszerükre. Meg vagyunk győződve arról, hogy javaslatunk szorosan kap­csolódik a népeknek a tartós béke megteremtésére és a szí* lárd nemzetközi biztonság ga-* rantálására irányuló törekvés seihez. Hogy tükrözi az egész világ egységes akaratát a lesze- relés halaszthatatlan problé-> máinak sikeres rendezésére. Hisszük, hogy ezen az üléssza-i kon az ENSZ-tagállamok támo-s gatní fogják a csehszlovák jaj vaslatot. A katonai enyhülésért Elnök úr! A világ békéje és biztonsága mindig elválaszthatatlanul kap­csolódott Európa sorsához. Itt kezdődött az enyhülés, és itt ért el legtöbb sikert. Ezért itt kellene legtöbbet tenni, hogy, a katonai enyhülés is előrehai ladjon. Hogy a háborúk alki-i mistáinak boszorkánykonyhája a béke és az együttműködés hasznos laboratóriumává váljon, amelynek indikátorai egyetlen­egy állandót mutatnak: minden állam kölcsönösen előnyös és megrendíthetetlen biztonságát. Figyelembe véve ezt a célt a Varsói Szerződés többi tagálla­mával együtt javasoljuk, hogy, a helsinki Záróokmányt aláíró országok azonnal kössenek szerződést, hogy egymás ellen elsőként nem alkalmaznak sem atomfegyvert, sem hagyomá­nyos fegyvert. Ügy véljük, hogy már ma el lehetne kezdeni va-> lamennyi európai állam, vala-* mint az Egyesült Államok és Kanada részvételével a katonai enyhülésről szóló konferencia előkészítését. Ez a jelentős kez-< deményezés, amelyet ez év má-» jusában Budapesten a Varsói Szerződés külügyminiszteri bn zottsága javasolt, széles lehető-* ségeket biztosít minden olyan javaslat tárgyszerű megtárgya-* lására, amely csökkentené a háborús konfrontációk vészé- lyét. Mint a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások közvetlen résztvevői érthető módon érdekünk, hogy ezeken a tárgyalásokon szemmel láthat tó haladás történjen. Ezt azon-* ban csak akkor lehet elérni, ha partnereink felülbírálják „előbb fegyverkezni, aztán leszerelni“ koncepciójukat. Hiszen például az ún. eurostratégiai fegyverek­nek Nyugat-Európába való mi­előbbi elhelyezésére kidolgozott legújabb terveket nem lehet másképp értékelni, mint a gor­diuszi csomó szorosabbra hú* zását. Az említett „légköri zavarok“ ellenére azonban Európában a politikai légkör már egészsége­sebb. Igyekszünk, hogy újabb eredményeket hozzon a közel-< gő madridi találkozó mindenek-! előtt a katonai enyhülés terén, ami hatékonyabban hozzásegít tene a helsinki Záróokmány megvalósításához. Hogy meg­nyíljanak a kölcsönösen előj nyös és egyenjogú együttműkö-i déshez vezető utak. Mint azt az Európai Gazdasági Közösség idei ülésének és az életkörnye- zet védelméről tárgyaló eurój pai kongresszus pozitív ered-1 ményei mutatták. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének jelentősége A kétoldalú kapcsolatok fej­lesztése által törekszünk sokj oldalúan hozzájárulni ehhez a folyamathoz. Az a véleményünk, hogy a helsinki konferencia Záróokmányát aláíró országok képviselőinek gyakoribb talál-* kozói e folyamatnak további al­(Folytatás a 4. oldalon) Az ENSZ közgyűlés 34. ülésszakán résztvevő csehszlovák küldött ség, amelyet Bohuslav Chňoupek (jobbra) vezet (ČSTK — felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents