Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-27 / 228. szám, csütörtök
a ENYHÜLÉS MEGFELEL MINDEN NÉP VÁGYÁNAK ANDREJ GROMIKO BESZÉDE AZ EMSZ-KÖZGYÜLÉS 34. ÜLÉSSZAKÁN (CSTK) — Andrej Grnmi- ko külügyminiszter, a szovjet küldöttség vezetője, mint mar közöltük, kedden beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának általános politikai vitájában. Az alábbiakban ismertetjük a nagy érdeklődéssel fogadott beszédet.. Az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszaka az utolsó a 70-es években. Egy bizonyos mértékig feljogosít bennünket arra, bogy ne csak a jelen időszerű kérdéseit tárgyaljuk meg, hanem visszatekintsünk a múltba is és összefoglaljuk a végéhez közeledő évtized egyes politikai eredményeit. Hisz a múltbeli tanulságok alapján, annak alapján, amit sikerült és amit nem sikerült megtenni, világosabban láthatók a jelen problémái és világosabban kirajzolódik a jövő is: Nem árt emlékeztetni arra, mi vezetett el az ENSZ megalakulásához. Még dúlt a háború és annak bűnöseit még nem érte utói az igazságos büntetés, amikor az antifasiszta koalíció fő államainak vezető képviselői elkezdték a mindmáig időszerű feladat megoldását — egy újabb háborús tragédia megismétlődése elleni megbízható védelem kialakítását. Éppen ezt a feladatot rögzítette az ENSZ Alapokmánya mint az Egyesült Nemzetek fő célját. Az ENSZ hatékonysága a világbéke megőrzése során egész tevékenységének fő mércéje volt és marad. Vajon teljesíthette-e feladatait az ENSZ? E kérdésre nem egyszerű a válasz. Ennek ellenére azonban el kell ismerni, hogy nem kevés hasznosat tett a béke megszilárdítása és a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében. Nyilvánvaló az is, hogy az ENSZ többet tehetett volna, mint amennyit megtett. Mindnyájan tudjuk, hogy nem lehet közös nevezőre hozni azt a módot, amiként a nemzetközi politikában az ENSZ tagállamai eljárnak. Az egyes politikái irányzatok közötti eltérések nagyok. Egyesek mindeddig nem mondtak le arról az igényükről, hogy felsőbbrendű helyzetbe kerüljenek a többiekkel szemben, sőt hegemon helyzetbe a világfórumon. Mások viszont ezzel természetszerűen nem érthetnek egyet és nem is értenek egyet. Egyes országok mindenféle módon arra törekednek, hogy véget vessenek a fegyverkezési hajszának, komolyan és felelősségteljesen közelítik meg a feladat megoldását. Ezzel szemben más országok egyre' több eszközt fordítanak e lázas fegyverkezésre és növelik katonai költségvetéseiket. Az ENSZ-ben mint a legnagyobb nemzetközi szervezetben tehát a legszemléletesebben nyilvánulnak meg a világ valamennyi sajátosságai, az ösz- szes ellentéttel és súrlódásokkal, de ugyanakkor a népeknek a békés jövőbe vetett erősödő reményeivel is. A Szovjetunió sohasem szűnt meg bízni abban, hogy kiépíthető a tartós béke. Éhből indul ki népünk és annak vezetősége. A 70-es évek is világosan megerősítették, hogy ennek nyomós indokai vannak. Éppen ennek az évtizednek a küszöbén azt mondhatnánk, hogy zöld fényt kapott azoknak a szerződőseknek a sorozata, amelyek az európai államok közötti kapcsolatokat összhangba hozták a háború utáni fejlődés realitásával. Akkor kötötték meg az első szovjet—amerikai megállapodásokat a hadászati támadófegyverek korlátozásáról, valamint a Szovjetunió és az USA kölcsönös kapcsolatainak fő alapelveiről. Emlékeztetni kell továbbá a 35 állam vezető képviselőinek Helsinki történelmi konferenciájára, amely az európai fejlődést a biztonság és az együttműködés megszilárdításának alapjaira rögzítette. Ebben az időszakban hosszas és komoly tárgyalások alapján kidolgozták a szovjet—amerikai SALT- II szovjet—amerikai szerződést, amelynek ratifikálását, méltán mondhatjuk, az egész, világ várja. Mindnyájan jogosan mondhatják, hogy a 70-es évek jelentős helyet foglalnak el a történelemben. Ezekben az években széles folyamatba torkol lőtt a nemzetközi helyzetben megindult pozitív irányzat, amelyet a világ feszültségeny- hülésének nevezünk. Az enyhülés — melyet a Szovjetunió kezdeményezett — kifejezi egész népünk vágyait és meggyőződésünk, hogy valamennyi nemzet vágyait is. Az enyhüléshez való visznnyulás minden egyes ország politikájának a legfontosabb meghatározója. Az utóbbi években sok jó hangzott el az enyhülésről. De még a legszebb szavak sem elegendők, A szavakat tettekkel, az államok politikájával kell alátámasztani. Vegyük például az olyan dolgot, mint a népek közötti ellenségeskedés és gyűlölet terjesztéséről való lemondás vagy pedig a háborús propaganda betiltása. Azt mondhatjuk, hogy ez a minimum minden állam számára, amely az enyhülési politikát folytatja és egészséges politikai légkör kialakítására törekszik a világban. A Közgyűlés már 1947 ben jóváhagyta az új háború propagálását megtiltó határozatot. Azóta több mint 30 év telt el, de ki állíthatná ma azt, hogy az ilyen propaganda már megszűnt? Számos államban meg sem tiltották. A Szovjetunióban azonban oz -már rég megtörtént. Hány hamis és csalóka film, könyv, cikk és politikai beszéd szól arról és szolgálja azt a célt, hogy az embereket rá- kényszerítsék a békét vészé lyeztető forrásról szóló koholmányok elhitetésére. Példaként felhozhatjuk a Kuba körül kavart kampányt, amelynek folyamán a leglehetetlenebb koholmányokat terjesztik Kuba és a Szovjetunió politikájáról. Az igazság azonban az, hogy, ennek az egész propagandának semmilyen reális talaj sincs és kizárólag csak koholmányokon alapul. A Szovjetunió és a szocialista közösség más nrszágai senkit sem veszélyeztettek és ma sem veszélyeztetnek. Annak a társadalomnak, amely bízik alkotó erejében és lehetőségeiben, nincs szüksége háborúra. Békére van szüksége. Ezekhez a szavakhoz igazodik külpolitikánk már Lenin ideje óta. Egybehangolt békepolitika A szocialista közösséget alkotó államok egyfoehangolják politikájukat a vitágbéke érdekében, saját népük és a többi nemzet biztonságának érdekében. Mindezt világosan megerősítik Leonyid Brezsnyev találkozásai a szocialista országok legfelsőbb párt- és állami képviselőivel, amelyekre az idén a Krímben került sor. Ügy vélem, hogy nézetünk nem tér el az ülésszak résztvevői többségének nézetétől, amennyiben rámutatok arra, hogy az ENSZ Alapokmánya elveinek összehasonlítása során mindazzal, ami egyes országok katonai tevékenységének területén történik, szembeszökővé teszi az alapvető ellentétet. Ezek az államok azonban, amelyek aláírták az ENSZ Alapokmányát és magukévá vallották annak békés céljait és alapél veit, ennek ellenére mindent megtesznek katonai fegyvertáruk növelésére. A világ azonban már régen túllépte azt a határt, amelyen túl a fegyverkezési hajsza valóban őrültté váll. Felszólítjuk az ENSZ valamennyi tagállamát, hogy ezzel az őrültséggel szemben használja józan eszét és akaratát a kölcsönös bizalom megszilárdítására. Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is következetesen törekedni fog arra, hogy a többi országgal együtt megállítsa a fegyverkezési hajszát, hogy fokozatosan felszámolódjék a katonai gépezet és csökkenjen az államok fegyvertára egészen a teljes és általános leszerelésig. Itt az ENSZ-ben és különbö zö fórumokon is, ahol tárgyalások folynak a leszerelés problémájáról, elegendő javaslat van, gondosan kiegyensúlyozott javaslat, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvéből indulnak ki. Általában azonban nyugtalanít bennünket az a megállapít tás, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetésére és a lesze-' relésre irányuló valamennyi, vagy csaknem valamennyi javaslat rendszerint különféle államok ellenállásába ütközik. E tárgyalások ezért gyakran meddő vitákba torkollnak. Öriá-: si erőfeszítésre van szükség, hogy a javaslatok a határozat jóváhagyásának szakaszába ke-* rüljenek, habár még ezek a határozatok sem biztosítják a reális leszerelést, még csak egyes részleges területeken sem Sok idő telt el azóta, hogy javasVa tót tettünk az atomfegyverek valamennyi fajtája g yá rtá sáwa k meg szüntetéséről szóló egyezmény megkötésére és e fegyverkészletek fokozatos csökkentésére, egészen azok teljes felszámolásáig. Nincs ma égetőbb probléma az atomháború veszélyének elhárításánál. A Szovjetunió, amint már nemegyszer kijelentettük, hajlandó a többi országgal együtt (megtárgyalni ezt az alapvető feladatot és konkrét tárgyalások megkezdését javasolja. A tárgyalásokon közvetlenül köteles részt venni valamennyi atoinhatalom, kivétel nélkül. Az atomfegyvereikkel összefüggő kérdések komplexumához tartozik az atomfegyverrel nem rendelkező államok biztonságának biztosítása és az atomfegyvereik el nem helyezése azon országokban, ahol még nincsenek. A közgyűlés e kérdésekkel kapcsolatban már elvi határozatot hagyott jóvá. Most ezt a határozatot kötelező nemzetközi egyezmények formájába kell betagolni. Nézetünk szerint feltétlenül szükséges tovább törekedni arra, hogy az atomfegyvereik ne terjedjenek el. Ezért valamennyi állam felelős. Reméljük, hogy a köze'igő konferencia, amelynek äz atomfegyve. rek el nem terjesztéséről szóló szerződés érvényességével (kel! foglalkoznia. pozitív eredményeket hoz. A jóakarat és a megértésre való készség példája A leszerelés problémájának különféle területeire vonatko zóan elegendő javaslatot terjesztettek elő. Most ezeket megfelelő módom kell felhasználni. A tevékenység széles tere nyílik az ENSZ számára, amely rendkívüli leszerelési ülésszakán egészében véve jó programot hagyott jóvá. A hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai s/.érződé* aláírása meggyőzően bizonyítja, hogy jóakarattal és a másik tél jogos érdekei figyelem bevételének készségével megállapodást lehet elérni a legnehezebb kérdéseikben is. A szer ződés hidat épít a hadászati fegyverrendszerek további kor látozása és csökkentése szá mára. Ugyancsak kedvezően befolyásolhatja a fegyverkezési hajsza korlátozásáról és a leszerelésről folyó egyéb tárgyalásokat is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez jelentős lépés volt a Szovjetunió, az USA és az egész világ számára. Ezért t » jesen érthető, hogy az államok képviselői ezen a fórumon egymás után pozitívan foglal naik állást e szerződéshez. A világbéke megszilárdítása elválaszthatatlan az európai biztonság biztosításától. Az európai helyzet nemcsak az ál talános világhelyzet alkotó ré sze, hanem csakúgy, mint a múltban, ma is óriási hatást gyakorol a nemzetközi események fejlődésére. Európában ma szilárdabb alapja van az államok liékés együttműködésének, mint az előtt. Kedvező változások követ keztek be az európai szocialista és tökésországok közötti kaipcsola tokba n. A Szovjetunió a különböző társadalmi rendszerű államokhoz fűződő kétoldalú kapcsolataiban éppúgy, mint egyéb területeken a Helsinki konferencia által kitűzött politikát érvényesíti. A politikai enyhülés gyöke rei Európában azonban nem lehetnek szívósaik, ha nem történnek gyakorlati lépések a katonai enyhülés fe’ié. Éppen ebben az értelemben nyújtanak nagy lehetőségeket azok a ja vasiatok, amelyeket a Varsói Szerződés szervezete Politikai Tanácskozó Testületének nyilatkozata tartalmaz. Mindenekelőtt rámutatok arra a kezdeményező javaslatra, hogy az összeurópai konferenciám részt vett államok kössenek egymássa’i szerződést arról, hogy nem alkalmaznak egymással szemben sem atom-, sem hagyományos fegyvert. A nyugati partnerek azonban sajnos, eddig nemi mutattak készséget e probléma megtárgyalására. Ennek ellenére elvárjuk, hogy felelősségérzetük arra készteti őket, hogy pozitívan reagáljanak javaslatunkra. A szocialista országok választ várnak arra a fontos kezdeményező javaslatukra is, hogy valamennyi európai ország, továbbá az USA és Kanada részvételével politikai szintű konferenciát hívjanak össze az államok közötti bizalom megszilárdítása céljából. A Szovjetunió szükségesnek tartja a kétőlda’iú kapcsolatokban és sokoldalú alapokon is arra törekedni, hogy sikert hozzon mind az európai katonai enyhülésről tartandó konferencia, mind ipedig az összeurópai értekezlet részt vevő államainak jövőre Madridban megvalósuló találkozója. Ez a két fórum egyáltalán nem vetélkedik egymással, hanem ellenkezőleg, kölcsönösen kiegészíti egymást. Az egyenlő biztonság elveinek szigorú betartása Most pedig néhány szót a bécsi tárgyalásokról, amelyeken, mint ismeretes, a közép-: európai haderő és fegyverzet- csökkcnlésről van szó. Ez nem csupán európai probléma. Országunk a tárgyalások soréin következetesen a konstruktív állásfoglalásokból indul ki és kezdeményező javaslatokat terjeszt elő, amelyek tekintetbe veszik a nyugati partnerek jo* gos érdekeit is. Csupán a felek biztonsága meg nem kárn-t sítása elvének szigorú megtartása vezeti el a bécsi tárgyalásokat a megállapodáshoz. Minél előbb bekövetkezik ez. annál jobb. Az Európát érintő kérdéseik felsorolás*! nem volna teljes, ha nem tennénk említést arról, hogy egyes országok idő ről időre próbának teszik ki a Nyugat Berlinről szóló négyoldalú megállapodás szilárdságát. Ez ellentétben áll azokn kai a hosszú távú érdekekkel1, amvéiyek annak idején ezen egyezmény alapjává váltak és amelyekhez igazodniuk kell valamennyi államnak, főként <i rnegá 1 lapodás aláírói na k Nem egy tűzfészek van Ázsiában, ahol nem egészen fél évve'i ezelőtt agressziót követtek el a Vietnami Szocia-; lista Köztársaság ellen. Az agresszorokat de facto az egész világ elítélte. De vajon levonták e ebből a szükséges következtetéseiket mindazok, akiket ez érint? Ezt a kérdést nem lelnet az indokínai menekültek körül mesterségesen szított p ro pag an da ka m pá n y ba fői y ta t- ni, amelynek éle Vietnam el* len irányul. Ezt az élt teljem sen más irányban kell fordítani, és ez az irány ismert. Nem titok az sem, ki helyez te hatalomra és ki táplálta Po'í Pót véies rezsimjét. Kambodzsában most e rezsim neJC véget vetettek, és a múlt lob- hé nem tér vissza. A kain bodzsaii nép törvényes képvi. selőinek kell az ENSZ-ben el* foglalniuk a Kambodzsát meg* illető helyei. Egyes á'ilamoik politikáját, amelyek fokozottan beavatkoznak Afganisztán belügyeibe, nem minősíthetjük másként, mint rövidlátó politukát. Ez az ország, amely a haladó demokratikus változások útját vá-i lasztotta, jó kapcsolatokra törekszik szomszédaival és az el nem kötelezettség független külpolitikáját folytatja. A' Szovjetunió, amelyet már rég* óta baráti és jószomszédi kap- csokitok fűznek Afganisztánhoz, úgy véli, hogy e megenged hetet len beava tikozásroak meg kell szűnnie. Normális, jó kapcsolatokat akarunk fenntartani, természet tesen a kölcsönösség alapján valamennyi államma'i, legyenek azok Dél- vagy Délkelet* Ázsiában, avagy a Távol Keleten. A közel-keleti probléma igazságos megoldása A Szovjetunió polgárait és valamennyi békeszerető ország népeit rendkívül nyugtalanítja a közel-keleti helyzet, ahol továbbra is létezik a békét veszélyeztető egyik legveszélyesebb feszültség* góc. A közel-keleti igazságos rendezés és a tartós béke megte remtése érdekében szükséges, hogy Izrael szüntesse be mindazon arab területek megszállását, amelyeket 1967 ben hódított meg. Szükséges megvédeJ- mezni Palesztina arab népe törvényes jogait, beleértve a saját állam alakítására való jogot és hatékonyan biztosítani valamennyi közel-keleti állam, beleértve Izrael jogát a független, békés létezésre. Az Egyiptom és Izrael közötti különmegállSapodás semmit sem old meg. Itt az ideje annak, hogy az ENSZ-ben képviselt va’iamennyi állam megértse Palesztina arab népének egész tragédiáját. A szovjet politika a Közel- Kelet kérdésében elvhű. Komplex és igazságos rendezést akarunk, a tartós béke megte remtését a Közel-Keleten ab(Folytatás a 4. oldalon! Andrej Gromiko a szónoki emelvényen (ČSTK felvétel)
