Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-22 / 224. szám, szombat

Magasabbra a mércét A beszélgetések tapasztalatai a Georgi Dimitrov Vegyi Müvekben Július elején megkezdődtek a nagyobb létszámú pártalap- szervezetekben a tagkönyvcse- rével kapcsolatos beszélgeté­sek. Milyen eredménnyel foly­nak, mit hoznak, mire figyel­meztetnek a kommunisták, er­re voltunk kíváncsiak főváro­sunk egyik hatalmas üzemé­ben, a Georgi Dimitrov Vegyi Müvekben. Jaroslav Tomašovič, az I. $zámú alapszervezet elnöke: — 113 tagot számláló szer­vezetünkben július eleje óta folynak a beszélgetések. Jelen­leg jó hatvan százalékúikkal megtartottuk, s ez már elegen­dő ahhoz, hogy megvonhassuk a mérleget, értékelhessünk. Az eddigi eredmények biztatóak, a beszélgetések zöme nyílt kriti­kai és önkritikái légkörben zajlik. Az elvtársak nagyon konkrétan rámutattak az üze­münkben, környezetünkben megnyilvánuló fogyatékossá­gokra. így például a gyár egyre növekvő munkaerő-prob­lémáira, amit az egészségre nem éppen ártalmatlan munka- szakaszok idéznek elő. Elég sokra rúgott az év eleje óta igazolatlanul mulasztott mun­kaórák száma, természetesen ez csak a pártonkívüliek ese­tében fordult elő. Sok gondot okoz az is, hogy az egyes részlegeken elörege­dett gépek szolgálnak, s ezek teljesítménye — ha azt akar­juk, hogy a minőség ne szen­vedjen kárt — jóval kisebb. Így történt, hogy üzemünk az év eleje óta sokkal több túl­órát merített ki a tervfelada­tok teljesítésére, mint azt a terv előírja. No és még egy — sajnos — általános probléma1: a pótalkatrészek hiánya, ami miatt sokszor hónapokig áll egY'^gy gép. Ezeket a talán nem is olyan túl nagy hibákat jobb szervezéssel, nagyobb felelősségérzettel mind köny- nyen ki lehet küszöbölni. Havel Ivan mérnök, a 11. számú alapszervezet alelnöke: — Szervezetünk létszáma ugyan csak 59, ebből pedig 10 a tagjelölt, mégis kivételt kér­tünk a beszélgetések korábbi megkezdésére. Augusztusban új részleget, a POP-III-at akartuk beindítani a polipropilén-szál gyártására, sajnos, építészeti és egyéb okokból nem sikerült. Jelenleg tehát a fő hangsúly a gyártási problémákon van; új, rendkívül drága gépeket helye­zünk üzembe, amelyek teljesí­tőképessége nagy. Ezért szük­séges, hogy kezdettől fogva hozzáértő emberek kerüljenek a gépekhez, olyanok, akik mindjárt maximális és jó tel­jesítményt nyújtanak. A beszél­getéseken a vezető gazdasági dolgozók konkrét feladatul kapták, hogy az új gyártási részlegen a lehető legügyeseb­bem oldják meg a kommunis­ták széthelyezését. Az eddig lefolyt beszélgeté­sek tapasztalatai jók. A párt­tagok tudatosítják, hogy a tag­könyvcsere a párt akcióképes- séigének növelését szolgálja. Igényesen értékelik saját ma­guk, valamint a pártszervezet és a pártbizottság tevékenysé­gét, pozitívan fogadják a mun­kájuk hatékonyságának növe­lését előmozdító, konkrét fel­adatokat. Varga Imrich, a 10. számú alapszervezet alelnöke: — 89 tagunk java részével már lefolytattuk a beszélgeté­seket. Én is ugyanazt ismétel­hetném meg a kritikai, önkri­tikái légkörről, a konkrétság­ról, a mát a többiek már előt­tem elmondtak. Valamennyi párttag gyakorlati feladatokat kapott, amelyek teljesítését rendszeresen ellenőrizzük. Re­méljük, hogy ez elősegíti üze­münkben a pártmunka javulá­sát, sőt, a tervfeladatok igé­nyes teljesítését is. Most hadd szóljak néhány szót az elhangzott bírálatokról. Ezek főleg a piac áruellátását érintették, persze ezen belül a már emlegetett pótalkatrész­hiányt, ami mindenütt sok gondot okoz. Hiányzanak a szakmunkások is, illetve kevés az igazán jók száma. Sok szó esett arról, hogy egyes vezető dolgozók, kommunisták és pár­tonkívüliek, csupán bocsánat- kérőén megvonják vállukat, objektív nehézségekre hivat­koznak, ahelyett, hogy címre szólóan, konkrétan rámutatná­nak: itt és itt szorít a cipő, Buček Ján, a 10-es számú pártalapszervezet elnöke: — Alapszervezetünk a javí­tó-, az építészeti és a gépé­szeti részleg kommunistáiból tevődik össze, s munkájukkal szemben bizony sokszor rend­kívüli követelményeket tá­maszt az éppen adódó helyzet. Az elmúlt napokban a legsür­getőbb és legkomolyabb a POP-III. beindítása volt. Fel­tettük hát mi is a kérdést, ho­gyan segíthetnénk az építke­zés meggyorsításában? A kom­munisták felhívással álltak elő, hogy egy napot mindenki dí­jazás nélkül dolgozzon le. Ez a dolgozók ötven százalékánál talá l t visszhangra, a krk aztán különféle munkákat végeztek el a Priemstav helyett. A pró­bagyártás viszont mégsem in­dult meg. A beszélgetéseken egye® elv- társak nagyon élesen mutattak rá, hogy egyes felelőtlen veze­tők eljátsszák a dolgozók kez­deményezésének igazi értel­mét és értékét, amikor az ál­taluk okozott kiesést, lemara­dást ezzel akarják behozni. Ez a kezdeményezés szép és hasz­nos dolog, de nem lehet foly­ton csak erre támaszkodnunk. S a másik: a kezdeményezés, a vállalások tekintetében ne legyünk hovatovább formálisak — néhány helyütt —, s ne té­vesszük össze a kötelességet a t öbblet m un káva >. Sok hasznos észrevételt hal­lottunk az alapszervezetek el­nökeitől, alelnökeitől. Az üze­mi pártszervezet bizottsága nyilván jó hasznát veszi a beszélgetések során szerzett tapasztalatoknak további mun­kájában, főleg a gazdasági fel­adatok teljesítésében. Éppen ezért kértem meg Kaša Fran­tišek elvtársat, az üzemi párt- bizottság elnökét, hogy ő te­gyen pontot az értékelés vé­gére: — Üzemünkben eddig 371 taggal folytattunk beszélgeté­seket. Az eddigi tapasztalatok jók. Amennyiben előfordultak kisebb bizonytalanságok, s a tagoknak valami nem volt vi­lágos, azokat minden esetben megmagyaráztuk, s meghatá­roztuk a munka további mód­szerét. Leszögezhetjük, s ezt el is várjuk, hogy a beszélgeté­sek eredményeképpen a követ­kező időszakban fokozódik a kommunisták aktivitása, s a pártszervezet munkájának szín­vonala. A hangsúlyt arra fek­tettük, hogy mindenki tudatá­ban legyen, ml is a konkrét kötelessége. A nyilvános tag­gyűléseken és a pártcsoport- gyűléseken rendszeresen ismer­tetjük ezeket az elvárásokat,' s értékeljük a termelési fel­adatokat is. Elvárjuk, hogy a kommunisták oda hassanak, hogy javuljon a munka minő­sége és a munkaidő kihaszná­lása. Ebben nekik kell példát mutatniuk a többi dolgozónak. Végezetül hadd tegyek iga­zán pontot mondandóm végére ezzel az utolsó mondattal: üzemünkben nem láttuk szük­ségét nagyobb káderváltozá­soknak, viszont valamennyi vezető dolgozó és a többi kommunista esetében is jóval magasabbra emeltük a mércét. URBÁN KLÁRA Eredményeik bizonyítják szavuk hiteiét Jó munkahelyi légkör és eredményes politikai nevelő munka MEDOS üzemben A töltő és csomagoló auto­mata gépsorok monoton zaja egyáltalán nem zavarja a mun­ka ütemét a galántai méz- és viasz) eldolgozó szövetkezeti üzem zsúfolt termelőcsarnoká­ban. A gépek kiszolgálói fehér köpenyben dolgozó asszonyok, leányok. Minden mozdulatuk elárulja, hogy kitünően elsajá- iltották szakmájuk mesterfogá­sait. — Valóban nem lehet rájuk panasz. Nődolgozóink ügyesek, tanulékonyak és kezdeménye ziőek. Alexander Cambal elvtárs, a termelési részleg vezetője, egy­ben az üzemi pártalapszervezet elnöke ezután arról beszé'jt, hogy a jó munkahelyi légkör kialakításában a kommunisták példamutatása sokat segített. Ám, ha a teljesítményeket ven­nék alapul, ma már nehéz len­je megállapítani, ki párttag és ki pártonkívüli. A közös cél elérése érdekében kifejtett szorgalmas munka teljesen el­mosta a teljesítmények közötti határt. Ugyanezt mondta Varga Má­ria munkásnő is, aki a terv egyenletes és folyamatos telje­sítését jelölte meg a dolgozó kollektíva legfontosabb felada­tául. — Természetesen ezenkívül az is kötelességünk — folytat­Kubovics Rozália, a személyze­ti osztály vezetője (A szerző felvételei) ta —, hogy áruink minősége és csomagolása szintén megfe­leljen a fogyasztóközönség igényeinek. Mi erre nagy gon­dot fordítunk, annál is inkább, mivel készítményeink jelentős részét exportáljuk, s ezáltal külföldön is növeljük gyártmá­nyaink tekintélyét. A tagkönyvcserével kapcso­latos beszélgetések kö­zéppontjában a politkai munka hatékonyságának erőteljes fo­kozása áll. Ez megköveteli le­hetőségeink, anyagi és szellemi erőforrásaink mind teljesebb kihasználását. A problémák ott kezdődnek, ahol és amikor ezeket az általános célokat, követelményeket a helyi viszo­nyokra, körülményekre alkal­mazni kell. Nagyölveden (Veľ­ké Ludince) az iskolai párt- szervezet vezetőségi tagja, Ko­vácsi Vince elvtárs sporthason­lattal élve indokolja, hogy miért kell a beszélgetések so­rán a pártfeladatokkal megbí­zást szorgalmazni: — Egészen más világrekor­dot futni tartánpályán, mint szántóföldön, de aki szántóföl­dön megfutja az országos re­kordot, az szép teljesítmény ér el. Jó lenne tartánpályán futni, de mi legalább a szántóföldön szeretnénk országos rekordot elérni. Legalább azt. Amikor erre törekszünk, saját körülmé­nyeinkkel kell számot vetni, és tudatosítanunk kell, hogy a konkrét pártmegbízatások terén nagyobb határozottságot kell tanúsítanunk. A pártbizottsági tagokkal be­szélgetve, Mezószállasi Károly elvtárssal, az aktivistával együttműködve, elsősorban azt állapították meg, hogy változ- 1 látniuk kell ezen a helyzeten. — Nem osztottuk szét ará- 1979. nyosan a kimutatások, jelenté­sek elkészítésével és más hiva­c %. 22. tali jellegű munkák elvégzésé­vel kapcsolatos tennivalókat, — 5 mondta. — Bizonyos feladato­kat teljesen feleslegesen, két- szer-háromszor is megvitattunk, AKARNAK ÉS TUDNAK A pórtfeíadatok és a munkaszervezés 0 A szemléleti és cselekvési egység megteremtéséért e taggyűlésen, a szakszervezeti gyűlésen, majd a tantestületi értekezleten is. így azután nemhogy tartánpályán futot­tunk, hanem a mi pályánk, a szántóföld is hepehupás volt. A beszélgetés alkalmat adott arra, hogy változtassanak az eddig szokásos vezetési, mun­kaszervezési módon. Fógel Jó­zsef elvtárs, a pártbizottság el­nöke feladatul kapta: dolgozza ki a pártirányítás koncepcióját. Igen, mert az irányítás minden szinten így dolgozik. A koncep­ciónak fel kell ölelnie a végre­hajtás feltételeinek megterem­tését is. A feltételek megterem­tése nélkül vajon meddig lehet eljutni? Aligha messzire. Fon­tos tehát az „akar eljutni“ és a „tud eljutni“ kérdés tisztá­zása. Kovács Vince elvtárs fel­adatul kapta: hasson oda, hogy a belső pártélet színvonala emelkedjen, a személyekre, a tagokra kiszabott pártfeladatok teljesítése által. Természetesen, jól átgondolt feladatokról van szó. Nem könnyű ez, hiszen tisztában kell, lenni a pártta­gok alapvető céljaival-, érdekei­vel és ambícióival, mert az em­ber nem gép, vannak ambíciói is. Ha ez egybeesik bizonyos célokkal, akkor a végrehajtás során az ambíció is kiteljese­dik, hatékonyabb lesz a munka, mint egyébként. Tóth Etelka elvtársnő feladatul kapta: po­litikai munkával erősítse a pártszervezet és a tömegszerve­zetek kapcsolatát. A politika az érdekek egyeztetésének tu­dománya. Minél több emberi érdeket tudunk a párt alapvető céljaival összhangba hozni, an­nál gyorsabban tudunk fejlődni. A tömegszervezetek tevékeny­sége is ebben a felfogásban nyeri el a maga igazi értelmét. Az összhang létrehozását azon­ban ösztönözni, szorgalmazni kell. Az iskola igazgatója, Csanaki Zoltán elvtárs örömmel állapít­ja meg: — Most, a tanév elején meg­mutatkozó sikere a beszélgeté­seknek az, hogy a pártszerve­zet és az igazgatóság, az isko­lavezetés közötti nyílt, elvi és kölcsönösen segítő szellemű vi­szony fokozza a nevelömunka lendületét. Hangsúlyozza: a nevelőmun­ka lendületét. Ez ugyan párhu­zamos az oktató tevékenység­gel, de megmagyarázza, hogy miért emeli ki ezt hangsúlyo­zottan: — Arról van szó, hogy nem elégedhetünk meg a pedagógu­sok nevelői tevékenységének hatékonysági fokával, ha arra gondolunk, hogy a tanulók sza­bad idejének hasznosításával is nekünk kell törődnünk. Ez nem lehet csak a pionírcsapat ügye. Komplex módon kell értelmez­ni, és úgy kell hozzálátni ezen a területen a munkához. A pionírcsapat vezetője Be­rek Anna tanítónő. Jól megszer­vezte a szakköri tevékenységet is. A műszaki jellegű körök, a tudományos világnézeti isme­retek elsajátítását szorgalmazó körök eddigi tevékenysége iga­zán sikeres. Az ifjú techniku­sok, csillagászok, fotósok és biológusok, de még a sakkozók is eredményesen tevékenyek. Tóth István pedagógus vezeté­sével a fotósok kiállítást ren­deztek. Az ifjú biológusok a járási versenyen második he­lyezést értek el. A sakkozók bejutottak a kerületi verseny döntőjébe. — Ezek tegnapi sikerek — véli mind a pártbizottság, mind az igazgatóság. — Alapot ad­nak, erőt és biztatást ahhoz, hogy meg lehet valósítani az iskolán kívüli nevelői tevékeny­ség fokozását. A pártbizottság egyébként már megvitatta, hogy milyen feladatokat kell teljesíteni — áthelyezni és bővíteni a pionír­klubot. növelni a szakkörök számát, erősíteni a kapcsolatot az iskolát patronáló földműves- szövetkezettel stb. A konkrét feladatokkal való megbízások­ról az iskolavezetéssel közösen már döntöttek. — Csak fokozni fogják a len­dületet a következő beszélge­tések — állapítja meg Kovács Vince elvtárs —, mert a helyi viszonyokra, körülményekre al­kalmazott tennivalókról beszél­getünk, de nemcsak a szó ked­véért, hanem a szemléleti és cselekvési egység megteremté­séért. HAJDÜ ANDRÁS Cambal Alexander, a pártaiup- szervezet elnöke A MEDOS export-száilítmá- nyai közül kétségkívül a méz hozza a legtöbb jövedelmet. De ez idén a kedvezőtlen időjárá­si viszonyok miatt kevesebben gyűjtbettek a méhek. Ennélfog­va az üzem mitegy 30 vagonos hiánnyal teljesíthette felvásár­lási tervét. A kiesést a bevéte­li tervben azonban olymódon pótolják, hogy a felvásárolt viaszból műlépeket készítenek, valamint mazsolaszőlőt, csipke­bogyóteát, valamint különféle fűszereket csomagolnak. — Munka tehát akad bőven — erősíti meg Teréziu Červeň• ková kommunista munkásnő. Persze gond is, ami abból adó­dik, hogy a kooperáló cégek­től kevés üvegpoharat kapunk, főleg a méz csomagolásához. De egyéb csomagolóanyagok­ban sem bővelkedünk. A problémák ellenére a$ üzem féléves előirányzatának például 102,3 százalékra tett eleget. Ebből nyilván arra is következtethetünk, hogy a párt­alapszervezet és tagjai követ­kezetesen juttatják érvényre a XV. kongresszus határozatait. Kubovics Rozália, a személyze­ti osztály kommunista vezetője ezzel kapcsolatosan a követke­zőket mondotta: — A zömmel nőkből álló pártalapszervezetünk sokat fá* radozik azon, hogy minden te? rületen érvényesítsük a párt vezető szerepét, gazdaságpoli­tikáját. De ennek alapvető fel­tétele a politikai nevelő munka. Alapszervezetünkben tartalmas pártélet folyik. Ezt azzal tá­maszthatom alá, hogy a tag­gyűléseink élénkek, 0—7 fel* szólalás hangzik ei rendszere­sen az előterjesztett beszámo. lókhoz, s mindenki legjobb tu­dása szerint teljesíti pártmeg­bízatását. Közöttük említették meg Zu­zana Francisciooá nevét, aki mind a 26 tagú szocialista munkabrigád vezetői tisztségé­ben, mind termelési feladatai­nak teljesítésében példamutató. — Pedig csak annyit teszek — vallotta magáról szerényen —, mint dolgozó nőtársaim ... Természetesen a megítélés­nél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a konkrét munka­helyi körülményeket — akado­zik az anyag- és alkatrészellá­tás —, amelyek befolyásolják a munkabrigád kötelezettség­vállalásainak teljesítését. Ilyen esetekben a kollektíva csak nagy erőfeszítések és jelentős áldozatvállalás árán képes teljesíteni feladatát, a munka­brigád tagjai tehát szükségkép­pen többletmunkát végeznek, a ebben mindig a brigádvezetőnő jár eilöl jó példával. A kommunisták nyomdokain haladva és velük egy sorban végzi munkáját a többi asz- szony, leány is, akik közül csak Anna Bukovská nevét em­lítem, bár mindegyiké odaille­ne a dicsőségtáblára. Bevezetőként a pártelnök azt mondotta, hogy az üzem kom­munistái példamuntatóan telje­sítik feladataikat: a személy­zeti osztály vezetője pedig élénk pártéletről beszélt. Nos, amiről ebben a rövid írásban szó esett, az mind ezek valósá­gát igazolja. SZOMBATI) AMBRUS

Next

/
Thumbnails
Contents