Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-18 / 220. szám, kedd

A vietnami kormányfő Jamaicában (ČSTK) — Pham Van thing, « vietnami kormány elnöke be fejezte látogatását a Panamai Köztársaságban. Látogatása so­rán találkozott Aristid Roy ei nőkkel és a panamai politikai élet további vezetőivel. Megte­kintette a Panama-csatornát, és « fővárosban részt vett a pa­namai—vietnami barátsági nagygyűlésen. Pham Van Dong tegnap egy­napos hivatalos látogatására Ja­maicába utazott. King st ónban a repülőtéren a vendéget Mi­chael Manley jamaicai kor­mány lő és további hivatalos személyiségek fogadták. Töretlenül kibontakozó kapcsolatok A szovjet miniszterelnök elutazóit Adenbol (ČSTK) — Alekszej Koszigin szovjet kormányfő befejezte rövid baráti látogatását a )e- ineni Népi Demokratikus Köz- társaságban, és Aden bői Moszk­vába repült. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban Koszigin meg­beszéléseket folytatott Abdái Fattah Iszinaillal, a Jemeni Szo­cialista Párt KB főtitkárával, a JNDK Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnökével és Ali Nasszer Mohameddel, a JSZP AFGANISZTÁN HAFIZULLAH AMIN AZ ÜJ ÁLLAMFŐ ÉS A KORMÁNYPÁRT FŐTITKÁRA Taraki egészségi okok miatt lemondott (ČSTK) — Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Köz­ponti Bizottságának ülésén Nnr Muhammad Taraki egész Srégügyi okokra hivatkozva kér­te, hogy mentsék fel összes párt és kormánytisztségéből. A plenáris ülés Taraki kérésének eleget lelt. A párt KÖ KB új főtitkárává Hafizullah Amint, a KB e-ddigi titkárát, az afgán kormány el­nökét választották meg. Kabulban ezután ülést tar­tott az Afganisztáni Demokrati­kus Köztáu*í»aság Forradalmi Ta­nácsa, amely új elnökévé szin­tén flazifullali Amint válasz­totta IRÁN Az egyház köteles beleszólni a politikába Államvallás lesz a síita (ČSTK) — Az Irán új alkot­mányát előkészítő szakértő- csoport folytatja munkáját. A 70 tagú bizottság már több tör­vénytervezetet előkészített. Az egyik szerint az Iráni Iszlám Köztársaság politikája a muzul­mán nemzetek szövetségén és egységén fog alapulni. Az alkotmánytervezet továb­bi cikkelye kimondja, hogy ax iszlám siita ága államvallás »esz. Az irániak túlnyomó több­sége siita, habár a kurdok és egyes további nemzetiségi ki­sebbségeik az iszlám szunnita ágához tartoznak. Khomeini ajatollah, Irán nem hivatalos államfője kijelentette, hogy a vallást nem választják el a po­litikától és hangsúlyozta, hogy az egyházi vezetők „kötelessé­ge“ a politikába való beavat­kozás. Az alkotmány kidolgozásával foglalkozó szakértőcsoport a napokban jóváhagyta az alap­törvény egy nagyon fontos fe­jezetét, mely szerint Khomeini ajatollahot az ország vallási vezetőjét mint Mohamed prófé­ta képviselőjét a legmagasabb valláisi és polgári hatalommal bízzák meg. KB Politikai Bizottsága tagjá­val, a JNDK kormányfőjével. A megbeszélések során a két or­szág képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy az együttműködés biztatóan, tö­retlenül fejlődik. Az időszerű nemzetközi kérdésekben a két fél teljes nézetazonossága nyil­vánult meg. A közel-keleti hely­zetet illetően elítélték az egy ip to m i—iz rael 1 k ti 1 ö n béké t,' melynek célja az, hogy törvé­nyesítse az arab területek Iz­rael általi megszállását, és megfossza Palesztina arab né­pét elvitathatatlan jogaitól. Tiltakozások a chilei külügyminiszter bonni látogatása silón |ČS'TK 1 — NSZK ban élő chi­lei hazafiak éhségsztrájkba kezdtek több nyugatnémet nagyvárosban, hogy ezzel is tiltakozzanak a santiagói jun­ta külügyminiszterének látoga­tása el len. Cubiilnst tegnap fo­gadta Bonnban Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter. A nyugatnémet—chilei kap­csolatok fejlesztése ellen fog­lalt állást több társadalmi szer­vezet is. A bonni kormányhoz intézett üzenethez csatlakozlak nyugat német szociál dem ok rata parlamenti képviselők is. A do­kumentum emlékeztet rá, hogy a hitleri Németország a har­mincas években hasonló módon a polgári demokratikus kormá­nyokkal folytatott tárgyalások segítségével akarta szalonképes­sé tenni magát. A Cubillos-látogatás előtti héten chilei menekültek egy csoportja megszállta országa frankfurti konzulátusának épü­letét. A tüntetőket a rendőrség távolította el. Véget ért az UN IT A fesztivál ÚTMUTATÓ, NEM MEGMENTŐ Berlinguer a kommunista párt feladatairól 1979 ÍX. 18. Hafizullah Amin 1929-ben született Paghman városkában. Főiskolai tanulmányait a ikabu- li, majd az USA-ban a Kolum­bia Egyetemen végezte. Hazá­jába visszatérve tanárként te­vékenykedett, s az ifjú értelmi­ségiek azon haladó csoportjá­hoz tartozott, amely az ország demokratizálásáért és az a lap- ve tő társadalmi reformokért küzdött. Alapító tagja volt az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak. 1969-ben parlamenti képviselővé választották. Hafizullah Amin aktívan vett részt az 1978. április 27-i népi demokratikus forradalomban. 1978 májusától 1978 áprilisá­ig miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, majd minisz­terelnök volt. (ČSTK) — Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára az Unita napilap 11 napos fesztiváljának befejezé­se alkalmából a Milánóban Carter önbírálata (ČSTK) — Carter amerikai elnök beismerte, hogy az Egye­sült Államokban egyre terjed a kormány iránti bizalmatlan­ság és az elégedetlenség. Az ál­datlan helyzeten úgy kíván se­gíteni, hogy új szervet hív életre, az irányítás javításával megbízott elnöki tanácsot —, amely feladata a kormány te­vékenységének megjavítása. rendezeti nagygyűlésen det mondott. beszé­A belpolitikai élet jelenlegi szakaszában a legjelentősebb ténynek azt jelölte meg, hogy Olaszországnak olyan kormá­nya van, amely nem képes megoldani a súlyos gazdasági és társadalmi problémákat. Ha meg akarjuk változtatni a tár­sadalmat, nem lehetünk olyan párt mint a többi, mondotta és hozzáfűzte: az OKP nem azért jött létre és nem azért van, hogy megmentse a kapita­lista rendszert, hanem azért, hogy megnyissa az utat egy új társadalom felé. A Dél-afrikai . Köztársaság által támoga­tott rhodesiai hadsereg az el­múlt napokban 330 kilométer­nyire hatolt be a Mozambiki Népi Köztársa­ság területére. A légi és szá­razföldi táma­dások több eni- beráldozatot követeltek. Ké­pünkön u mo­zambiki népi erők egységét láthatjuk egy megsemmisített rhodesiai heli­kopter roncsai mellett (Telefoto —í CSTK) Segítséget Libanonnak Líbia arab csúcs összehívását kéri (ČSTK) — Líbia úgy véli, hogy szükséges az arab orszá­gok állam és kormányfői csúcskonferenciájának mielőb­bi összehívása, amelyen az iz­raeli agresszió következtében egyre súlyosbodó libanoni helyzetet tárgyalnák meg. A lí­biai külügyminisztérium nyilat­kozata hangsúlyozza, hogy konstruktív tervet kell kidol­gozni, amely minden arab or­szág feladatát meghatározná az izraeli agresszióval szembeni ellenállásban. A dokumentum rámutat a libanoni helyzet ve­szélyére és hangsúlyozza, hogy az arab országoknak meg kell segíteniük Libanont. A megosztottság nem lehet nagyobb (ČSTK) — Edward Kennedy szenátor „lelkesítőnek“ minősí­tette azt a visszhangot, amelyet esetleges indulása keltett. Esze­rint a jövő évi elnökválasztáson hajlandó Carter ellenjelöltje- ként szerepelni. Az Associated Press hírügynökségnek adott Interjújában hangsúlyozta, ak­kor kezdte esetleges jelölését mérlegelni, amikor rájött, hogy indulása tulajdonképpen nem osztja meg jobban a demokra­ta pártot, szerinte ugyanis a párt és egyáltalán az ország már jelenleg is annyira meg­osztott, hogy esetleges indulása ezen már mit sem változtat. Hozzáfűzte, véglegesen januá­rig dönt arról, hogy indul-e mégis. A TASZSZ kommentárja Havanna — a kínai diplomácia veresége A Zsenmin Zsipao terjedel­mes cikket közölt, amely­ben sajátos módon magyarázza az el nem kötelezett országok nemrég véget ért havannai csúcskonferenciájának eredmé­nyeit. A cikk célja: meggyőzni az olvasót, hogy a havannai nemzetközi fórum a konferen­cia szervezőinek vereségével fejeződött be, s a „Szovjetunió­nak nem sikerült saját érdekei­nek alárendelni az el nem kö­telezettek mozgalmát.“ Ehhez hozzá kell fűzni: a Szovjetunió soha nem akart és nem is akar az el nem kötele­zettek mozgalmával szemben olyan politikát folytatni, ami­lyennel a Zsenmin Zsipao vá­dolja — írja Szergej Kulik, a TASZSZ hírmagyarázója. Ez a lap koholt vádakkal igyekszik elvonni a figyelmet Kínának az el nem kötelezettekkel szemben folytatott hegemonista politiká­járól. Emlékezzünk vissza arra, hogy a Kínai KP KB Politikai Bizottsága már 1978 augusztu­sában különleges határozatot hagyott jóvá Pekingnek az el nem kötelezettek irányában kö­vetendő politikájáról. Ez a ha­tározat egyebek között magába foglalta, hogy Kína rákénysze­ríti az el nem kötelezett orszá­gukra szovjetellenes politikáját. Ugyanakkor Peking a mozga­lom megosztására, a havannai konferencia meghiúsítására tö­rekedett. Épp az említett koncepciók alapján Kína minden erejéből szerette volna bemocskolni a szocialista Kubát, mint a csúcs- konferencia rendezőjét. Pekingnek ez a terve azon­ban nem vált be. Csúfos vere­séget szenvedett a Pol Pót— leng Sary klikk, s ezáltal Pe­king is. A konferencia elnök­sége nem engedte meg, hogy Kambodzsa helyét a megdöntött Peking-párti klikk bitorolja, és sikertelen volt az a törek­vésük is, hogy a havannai konferenciát Vietnam-ellenes rágalmakra használják fel. Ha objektív módon elemez­zük a havannai konferencia küldötteinek beszédeit és a cs ú c sé r te kéz le t ha tá roza ta i t, megállapíthatjuk: a nemzetkö­zi élet minden fontos kérdésé­ben Peking politikája éles el­lentétben áll a Havannában jó­váhagyott nemes célokkal és ideálokkal. A kínai maóista vezetést a havannai csúcskonferencián emlékeztették arra, hogy támo­gatja Pinochetet, segítette a Dél-afrikai Köztársaságot az Angola elleni támadások során, az újgyarmatosító erőkkel pak- táltak Saharában, támogatták az Etiópia elleni agressziót, az iráni sahhal és Somozává1! lép­tek barátságra. Peking egyetért az USA Kuba-ellenes blokádjá­val, fegyverekkel látja el a re­akciós Kabusz szultánt Omán­ban. A fent említett példák ele­gendők ahhoz, hogy megértsük Peking valódi törekvéseit az el nem kötelezettek mozgalmának tagjaival szemben. A havannai csúcstalálkozó eredményei meg­győzően bizonyítják: az el nem kötelezett országok 6. csúcsta­lálkozója a kínai diplomáciára komoly vereséget mért, bármit Is ír a Zsenmin Zsipao. Évforduló ünnepelni való nélkül Kairóban tegnap „ünnepel­ték“ a Camp David-i egyiptomi —izraeli békeszerződés aláírá­sának első évfordulóját. Az egyiptomi vezetők igyekeztek minél nagyobb port verni az évforduló körül, sokatmondó hivatalos közlemény látott nap­világot, és az egyiptomi sajtó' Hoszni Mubarak alelnök egye- sült államokbeli látogatásával’ kapcsolatban azt igyekezett el* hitetni, hogy a palesztin prob­léma ügyében még az év vége előtt jelentős eredmények szü* let nek. Eközben az USA Egyip* tómmal szembeni növekvő meg* értésére hivatkoztak. Az a pusz* ta valóság azonban, hogy az úgynevezett palesztin autonómi­áról folyó tárgyalások öt hónap után sem hoztak semmiféle eredményt, elkerüli Egyiptom figyelmét, amely azt is közöm­bösen fogadta, hogy az izrae­li kormány elhatározta: kéť újabb félkatonai települést hoz létre a Jordán folyó nyugati partján és izraeli polgárok a megszállt arab területeken föl* deket vásárolhatnak. A valódi problémákat azon* ban nem lehet eltitkolni. Az arab világ Egyiptomot politikai- és gazdasági téren egyaránt kiközösítette, és ennek legjobb bizonyítéka az el nem kötele* zett országok hatodik csúcskon* ferenciája volt. Az egyiptomi gazdaságot az arab országok gazdasági segítségének megvo­nása után csak a sokmilliós amerikai kölcsönök tartják fenn. Ez az amerikai támoga­tás azonban távolról sem olyan bőkezű, mint ahogy azt Kairó szeretné. Szadat azt ígér* te az egyiptomi népnek, hogy; az Izraellel kötött különbekét! követően amerikai segítséggel' felvirágoztatja az ország gazda­ságát, azonban egyre gyakrab­ban jelennek meg borúlátó előrejelzések. Az egyiptomi saj* tó szerint ez az év 3 milliárd font katasztrofális deficittel zá* rul. Még hivatalos helyen Kai* róban is elismerik, hogy az or­szág gazdaságában sosem látott' zűrzavar uralkodik, hiányoz­nak az alapvető árucikkek, és virágzik a feketepiac. A lakos­ság pedig átfogó áremelésre készül fel. Ugyanakkor szüntelenül nö-r vek szenek a katonai kiadások,- és Egyiptom lázasan tárgyal az újabb amerikai fegyverszállítá­sokról. Mubarak alelnököt ame* rikai útjára például elkísérte az egyiptomi katonai vezetés és reprezentatív küldöttsége is. A fegyverekre tehát jut az államkasszából, másra viszont nem. Az egyiptomi orvosok szö­vetsége például kénytelen volt nyilatkozatot kiadni arról, hogy öt éven belül az országban 60 ezer orvos lesz munka nélkül. Ugyanakkor Egyiptomban a legnagyobb a gyermekhalálo­zás, s az ország lakosai külön­böző pusztító betegségekben szenvednek. (PÍ

Next

/
Thumbnails
Contents