Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-15 / 191. szám, szerda
kz új feltételek sokkal nagyobb gazdaságosságot és hatékonyságot, valamint jobb minőséget követelnek meg (folytatás a 2. oldatról/ gyasztók hatékonyságának, gaz daságosságának, a liázak és lakások hőszigetelésére szolga 10 eszközök gyártásának stb. Ugyancsak indokolt az a követelés, hogy a nemzeti bizottságok és a lakásgazdálkodási vállalatok fordítsanak nagyobb figyelmet a hő és melegvízfo- gyasztás mérésére, tegyék gazdaságosabbá a kazánok, a hő és melegvízszolgáltatás üzemeltetését. A benzinnel kapcsolatban a kőolaj és kőolajtermékek behozatalának költségein kívül figyelembe kell venni azt is, hogy ezt az értékes nyersanyagot nagyobb mértékben fogjuk feldolgozni épülő, nagy kapacitású petrolkémiai létesítmé nyeinkben, gazdaságunk műanyag, szintetikus szál és más petrolkémiai termékek szükségletének jobb fedezése érdekében. Az állami és gazdasági szervezetekben és a teherfuvarozásban az üzemanyagok megtakarításáról hozott határozott intézkedések mellett a lakosság fogyasztását is gazdaságosabbá kell tenni. A benzinfogyasztásnak több mint a fele a lakosságra esik. Nem hagy hatjuk figyelmen kívül, hogy nálunk a tőkés országokhoz viszonyítva — a jelentős társadalmi forrásokból fizetett ár kiegészítések eredményeképpen — nagyon fejlett és széles körben hozzáférhető a tö megközlekedés. Most még jogo sabbá válik az a követelés, hogy javítani kell minőségét és fokozni kulturáltságát. A tüzelőanyagok és az energia kiskereskedelmi ára nálunk 1953 óta gyakorlatilag változatlan volt, alacsonyabb, mint 1937-ben, amikor egy mázsa barnaszén Prágában 20,80 ko rónába, feketeszén 29,10 koronába, egy kilowatt villanyáram 2,70 koronába és 1 köbméter gaz 1,50 koronába került. Az ár távolról sem fedezte előállításuk társadalmi költségeit. A fogyasztás növekedése megkö vetette, hogy aránytalanul megnövekedjen az állami költség- vetésből fizetett ártámogatás. Ráadásul a lakosságnak az a csoportja, amely nagyobb jőve dehnet kap és több tüzelőanyagot és energiát fogyaszt, nagyobb mértékben részesült a társadalmi forrásokból kifizetett ártámogatásban. Az árren Üezés után is bizonyos ártámogatás járul a tüzelőanyag és az energia kiskereskedelmi árához, de nem olyan aránytalan mértékben, amely a társadalom más fontos szükségleteinek rovására menne. A tüzelőanyag-energetikai szükségletek növelésétől függ nagy mértékben a következő években gazdaságunk dinamikája és hatékonysága. Ezért ez a terület intenzív, sokoldalú figyelmet, jelentős eszközöket, az egész társadalom törekvését, áldozatkészségét követeli meg, mivel ez feltételezi a további fejlődést. Az életszínvonal alakulása 1979 VIII. 15. A hatodik ötéves tervidőszak három éve feladatai teljesítésének eredményei arról tanúskodnak, hogy az életszínvonal vonatkozásában a nehezebbé vált feltételek között is megvalósítjuk a XV. kongresszus programját. Jóllehet a nemzeti jövedelem lassúbb gyarapodása törvényszerűen tükröződött abban, hogy a hatodik ötéves terv előirányzatához képest részben lelassult az életszínvonal emelkedése, ezen a területen is, a döntő fontosságú mutatókban, fellendülés tapasztalható: az 1976—1978-as években a személyi fogyasztás évente átlag 2,6 százalékkal, a társadalmi fogyasztás 5,3 százalékkal, a lakosság jövedelme 4,3 százalékkal, az átlagbérek 3 százalékkal növekedtek, miközben a reálbér évente hozzávetőleg 2 százalékkal növekszik. Az átlagbér a hetvenes évek elején elért 1937 koronához képest 2517 koronára növekedett. A mezőgazdaságban a jövedelem elérte a népgazdasági jövedelmek szintjét. Az életszínvonal és a szociális biztonságérzet kérdésének általános mérlegelésénél azonban nemcsak egyes láncszemeiről van szó, hanem összességükről, az életszínvonalról általában, hosszú távon minden összefüggésében értelmezve. Főleg a hetvenes években nálunk, a megvalósított intézkedések nyomán, jelentősen növekedett a személyi és a társadalmi fogyasztás. A bérek növekedése, valamint a gyermekes családoknak nyújtott nagyobb családi támogatás és a járadékbiztosítás módosítása elősegítette azt, hogy a háztartások jelentős hányada magasabb jövedelmi kategóriákba került, ami megnyilvánult az életszínvonal és az életfeltételek általános javulásában. Az élelmiszer és az ipari árucikkek fogyasztásának minőségi fejlődésével egyidejűleg, évről évre növekedtek a társadalmi költségek a szociális, a beteg- és a járadékbiztosításra, az iskolaügyre, az egészségügyi gondoskodásra, az üdültetés fejlesztésére és más szolgáltatásokra, amelyeket vagy ingyenesen nyújtottunk, vagy nagyrészt a társadalom eszközeiből fedeztünk. A társadalmi fogyasztási alapok szintje elérte már a 126 milliárd koronát, ami egy lakosra évente 8260 korona. A lakásépítés fejlődéséről tanúskodik, hogy az 1976—1978- as években mintegy 1,2 millió lakos költözött a 397 000 új, korszerű lakosba. Jelentős eszközöket fordítunk az élet- és a munkakörnyezetről való gondoskodásra, a városok és a községek átépítésére és fejlesztésére. Az életszínvonal emelésében fontos szerepe van és továbbra is lesz az aktív bérpolitikának. A munkatermelékenység növekedésével arányban, aminek meggyorsítására megteremti a szükséges feltételeket a vállalatok és a dolgozók mind nagyobb mértékű, de mindmáig elégtelenül kihasznált műszaki felszereltsége, valamint a munkaidő szintén nem mindig maradéktalan kihasználása, továbbra is növekedni fog-' nak a bérek a termelési szfé-' rában. A hatásos anyagi ösztönzés azonban megkívánja a keresetek nagyobb mérvű differenciálását aszerint, hogy kiki mennyit nyújt a társadalomnak, valamint a színvonalas munka támogatását és a rossz munka sújtását. Az ilyen ösztönzésnek nincs semmi köze az egyenlősdihez, amely nagyon gátolja a munkatermelékenység növelésének igyekezetét. Annak érdekében, hogy a termelési és a nemtermelési szféra között megtartsuk a díjazás feltétlenül szükséges arányait, elkerülhetetlen fizetésrendezésre kerül sor az egészség- és az iskolaügyi dolgozók, valamint az államapparátus dolgozói egyes kategóriáiban. Egy-- idejűleg a nemtermelési szférában is, az eddiginél hatásosabban kell keresni a minőség és a teljesítőképesség javításának, a munkaerők megtakarításának útját-módját. A reáljövedelmek és a reálbérek fejlődése szempontjából alapvető fontossága volt annak, hogy nálunk lényegében megőriztük a kiskereskedelmi árak stabil szintjét. Növekedési indexük az 1970— 1978-as években 104,6 volt. Az összehasonlítás kedvéért hadd említsük meg, hogy ez az index ugyanebben az időszakban Dániában például 207, Franciaországban 199, Olaszországban 265, az NSZK-ban 150, Norvégiában 192, Ausztriában 166, Nagy- Britanniában 269, Jugoszláviában 358 volt. A reáljövedelmek és -bérek tartós növekedése arról a jelentős igyekezetről tanúskodik, amellyel nálunk a lehető legkisebb mértékre kívánjuk korlátozni a gazdasági fejlődés új feltételeinek az életszínvonal alakulására gyakorolt hatását, A fejlődés megerősíti, hogy nálunk a kiskereskedelmi árak alakulása ma- gasfokúan stabil volt. Semmiképp sincs itt szó általános, ösztönös változásokról, amint azt az ellenséges propaganda terjeszti, hogy bizonytalanság- érzetet keltsen. A CSKľ XV. kongreszusa kifejezetten hangsúlyozta, hogy a létfontosságú szükségletek kielégítésére szánt árucikkek árai stabilitásának igényes politikája sok objektív és szubjektív tényezőtől függ és nagy igyekezetei követel meg, a hatodik ötéves terv minden feladatának következetes tel jesítése érdekében. Ennek alapvető feltétele főleg az, hogy si kérésén növeljük a gazdaságos ságot és a hatékonyságot. A szocialista gazdaságnak a reáljövedelmek tervszerű növelésének biztosítása során ügyelnie kell arra, hogy a kiskeres kedelmi árak általában támogassák a gyártmányfejlesztést, a racionalizációt, valamint a termelés és a fogyasztás struktúrájában a kívánatos váltó zásokat és befolyást gyakoroljanak a kínálat és a kereslet közti szükséges viszony kiala kítására. Ebből a szemszögből kell tekintenünk a végrehajtott árrendezésekre is. A tüzelőanyag és az energia biztosítása ví szonylatéban olyan alapvetően és hosszú távra szólóan módosultak a gazdasági feltételek, hogy ezekre feltétlenül reagál ni kellett a kiskereskedelmi árak szférájában is. Az árren dezéssel kapcsolatos megnőve kedett költségekre hozzájárulásként egyes járadékokat is módosítottunk. Politikánk megvalósítása so sán, a változó feltételeket tekintetbe véve, különféle formákat kell megválasztanunk. Számításba kell vennünk a fogyasztás szintjét, összetételének módosulását és a további körülményeket is. Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy a fejlett turisztika feltételei között a szomszédos országok árszintűének és áralakulásának eltérései kihatnak a hazai keresletre is. Ez a probléma a turisztika jelenlegi méretei mellett (a CSSZSZK-t 1978-ban hozzávetőleg 20,4 millió külföldi kereste fel és a CSSZSZK- hói több mint 10 millió ember utazott külföldre) nem oldható meg csak vámintézkedésekkel, illetve adminisztratív kiviteli tilalmakkal, amelyek olyan gyártmányok esetében, amilyen például a gyermekruházati cikkek, már több éve érvényben vannak, hanem ez megfelelő gazdasági megoldást igényel. Ezzel összefüggésben kell feltétlenül értelmezni azt is, hogy a gyermekruházati cikkek álla mi dotációja a kiskereskedelmi árakból átment a gyermekpót lékba. Ez semmiképp sem volt olyan intézkedés, amellyel az állam keresni akart vagy ke resne. A felnőtt ruházati cikkek áraihoz képest a gyermek ruházati cikkek árainak csők kentésére eddig fordított esz közöket teljes egészében átdisz ponáltuk a gyermekpótlékba. A gyermekpótlékok növekedésének összege bizonyos mértékben nagyobb a gyermekruházati cikkek árának csökkentésére a múltban fordított eszközöknél, ha tekintetbe vesszük, hogy a gyermek árucikkek bizonyos el nem hanyagolható hányadát külföldi látogatók és felnőttek vásárolták meg. Tekintettel arra, hogy a 14—15 éveseknél idősebb fiatalokra is emeltük a gyermekpótlékot, akikre rendszerint már nem vá sárolnak gyermekméretű ruhákat, s akik eddig gyakorlatilag ki voltak zárva az alacsonyabb ár előnyéből, a kiegyenlítés eredménye nem azonos minden családban. Bizonyos eltérések következnek abból is, hogy egyes családokban természetesen eltérő a fogyasztás szintje is. Tekintettel az árakra, a gyermek árucikkekkel minden esetben nem gazdálkodtak cél szerűen. A gyorsan növekvő fogyasztás fedezése igen nagy követelményeket támasztott a könnyűiparral szemben. Az utóbbi négy évben például csak a kötött fehérnemű és a felsőruha szállítmányai 17 százalék kai, a szövött fehérneműé több mint 40 százalékkal növeked tek stb. A gyermek árucikkek egy-egy gyerekre évente jutó, nagyon magas szintű fogyasz tás ellenére (például 12—13 kötött babaruha, 7—8 kötött fehérnemű, 11—12 harisnya), a keresletet minden esetben teljes mértékben nem elégíte! tűk ki. Annál jogosabb most az a követelmény, hogy elegendő gyermekárucikk legyen tel jes választékban az olcsóbb árkategóriákban is, és hogy a tér melés és a kereskedelem ennek érdekében kifejtse a szűk séges igyekezetet, mégpedig a feldolgozás módjának megvál toztatását, az anyag megválasztását stb. tekintve is. A kifejezetten csak vállalati megközelítés és érdek bárminemű érvényesítése, főleg ezen a területen, megengedhetetlen. Szüntessük meg a gyönge pontokat Politikánk abból indul ki, hogy a termelés eredményei összefüggnek az életszínvonal alakulásával. Az életszínvonal általában és egyes láncszemeiben is nem a jó szándéktól és az óhajoktól függ, hanem ez elsősorban a népgazdaság objektív kapcsolatai és arányai alakulásának az eredménye. Ma és holnap is érvényes, hogy minél sikeresebben növeljük a hatékonyságot, annál jobban tarthatjuk még és emelhetjük az életszínvonalat. # • • Gazdaságunk továbbfejlesztése feladatai megoldásának fő irányvonalát képezik ma és a jövőben is aktív intézkedéseink a termelésben, az erőforrások kialakításában, harcunk a munkatermelékenység növeléséért, a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításáért, a hatékonyságért. A központi bizottság irányelveivel összhangban, a széles körű munkaigyekezetnek köszönhetően, kialakulnak az idei tervteljesítésben felmerült problémák leküzdésének, a nyolcvanas évekbe való folyamatos átmenetnek feltételei. Széles körű aktivitás bontakozik ki a tüzelőanyag-energetikai komplexum és az egész gazdaság idei télre való felkészülésére, a szénfejtési tervfeladatok teljesítésére és ahol az lehetséges, túlteljesítésükre, valamint a közlekedés munkájának javítására. Számos vállalat és szakág már kiegyenlítette a januári termelési kiesést és a továbbiak is erre törekednek. Nagy igyekezetet fordítunk az idei terménybetakarítás biztosítására és az állattenyésztési termelés felada tainak teljesítésére. Az élet azonban megkívánja minden szakaszon és minden fokon az igyekezet intenzívebbé tételét, amint azt feladatul meghagyják a párthatározatok, hogy kiküszöböljük a gyönge pontokat és minél jobban teljesítsük az idei esztendő és az egész 6, ötéves terv feladatait. A 7. ötéves terv kidolgozásának munkálatai a népgazdaság erőinek és forrásainak nagyobb koncentrálására, azokra a feladatokra és területekre irányulnak, amelyektől a nyolcvanas évek perspektívájában a még igényesebb feladatok megoldása függ. Ez megkívánja elsősorban az összpontosítás és a szakosítás meggyorsítását, a termelés minőségének jelentős javítását, határozott előrelépést a tüzelőanyag, az energia és a nyersanyag értékesítésében és megtakarításában, az állóalapok felhasználásában és korszerűsítésében, az általános hatékonyság és gazdaságosság terén. A 7. ötéves terv előkészítésével párhuzamosan, ösz- szefüggésben a 6. ötéves tervidőszakban megvalósított intézkedésekkel, valamint a hatékonyság növelésének és a minőség javításának végbemenő kísérletével, a tervezés és irányítás tökéletesítését célzó intézkedések előkészítésén is munkálkodunk. Ezeknek célja elsősorban javítani a tervek minőségét, kiegyensúlyozottabbá és megalapozottabbá tenni azokat, hogy a gazdasági eszközöknek nagyobb szerepük legyen a tartalékok feltárásában és mozgósításában, és na-< gyobb különbségeket tegyünk a jól, illetve rosszul gazdálkodó kollektívák között. Az 1980-at követő időszak intézkedéseinek előkészítésével párhuzamosan nap n<ap után törekedni kel’i az irányító mun-i ka konkrét tökéletesítésére. A' gazdaság folyamatos menete megkívánja, hogy a miniszté-i riumtiól a műhelyig minden láncszem, minden fokozat, akár fent, akár lent, a kitűzött ha-< táridőkben és színvonalasan, k öve tik eze lesen teljesítse a ku tűzött feladatokat. Ezért 9eliol sem szabad, sem a termelés, ben, sem az adminisztrációban, a kutatásban, a szolgáltatásokban vagy másutt elsiklani az alacsony fokú munkafegyelem, a rassz minőségű uiumka, a munkaidő ki nem használása, a spekuláció stb. esetei fölött, mivel végeredményben ennek valamennyien megfizetjük az árát. Az ilyen fogyatékosságoik jogos és szükséges bírálatának azonban mindenütt velejáróját képezzék a helyrehozás érde-t kében tett gyakorlati lépések. A szocialista bírálat feltétele-i zi, hogy az egyes kollektívák elsősorban saját hatáskörükben minden lehetőt megtesznek a fogya tá kosságok helyrehozásán Jobban kell irányítani és dönteni Napjaink igényes feladatai komoly követelményeket tá-* masztanak az irányító és a szervező, valamint a politikán nevelő munkával szemben. Megkívánják, hogy fokozzuik a harcot a formalizmus, a látszó.* lagos eredmények lvajhászása ellen, megteremtsük a tényte* ges gazdaságosságnak, a sze* rénységnek és a mindenkivel szembeni igényességnek légkö-i rét. Eljárásunk irányelvét Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke fogalmazta meg, aki ez év már-i ciusában ezt mondotta a CSKP, KB 13. ülésének zárószavábanj „Mind nyilvánvalóbb, hogy —< amint azt mondani szokás —» kulcsfontosságú 'láncszem a szubjektív tényező. Ezért az irányítással szembeni igényes-* ségnek, a központi szervektől, f- a termelési-gazdasági egysége-i|| ken át, egészen a vállalatokig ^ és az üzemekig — s természe-t fT tesen a pártszervek munkájával1 kapcsolatiján is — tartósan fi- gyelmünk középpontjában kell' álinia. Erről nem beszélünk: el-* ső ízben, de újra és újra visz-i sza kell ehhez térnünk. Annái is inkább, mivel különböző szakaszon a felelőtlenség sok olyan példájára találunk, ame- ’iyek közül a felelős szervek úgy járnak, mintha azok nem érintenék őket. Sok nagyszerű emberünk van minden szakaszon, de vannak oiyan munkahelyeik, is, amelye-; ken a vezetők a feladatokat külön böző okokból képtelenek teN jesíteni. Az emberek széthelye-i zésénél teljes mértékben érvényes elv, hogy a körültekintő mgtközelítés mellett nem szabad engedni a politikai és a szakmai követelményekből. Dömtő szemponttá kell válnia a feladatok sikeres teljesítésének. Különben a társadalom vallja ennek kárát, avagy legalább is a munka nem lesz olyan sikeres, mint ahogy az szükséges lenme. Nem akarunik meghátrálni a káderek stabilitásának elvétől, de nem lehet elkerü'mi a feltétlenül szükséges változásokat sem, s azokat nem szabad feleslegesen elodázni. Anmál kevésbé tűrhet* jük a pozícióval való visszaélésnek, az alapszabályzat és a törvények megsértésének eseteit. A kádermunka problémái* va'i soktkal intenzívebben kell foglalkoznunk, nagyobb igén- nyességet tanúsítva az emberek kiválasztásánál és széthelyezé* sénél.“ Jelenleg a további előre hala* dás szempontjából döntő fon-< tosságú következetesen megvan 'lósítami pártunk politikáját, amely népünk támogatását élvezi, a gyakorlatban teljesen bevált és kijelöli az előre ve* zető, járható utat.
