Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-13 / 189. szám, hétfő

Serény munka o közös szárítóban

ÉVEK ÖTA AZ ELSŐK KÖZÖTT

Nagykapos (Veiké Kapušany) peremén, közel 0 Csicser (Ci- jperovce) felé vez-ető úthoz egy hatalmas, acélszerkezetes szürke épület zárja a házak sorát. Kicsi kéménye tavasztól őszig szinte megállás nélkül jelzi, ^iogy^benb munka foLjúk*

Szatrnáry István felelősségiéi jesen irányítja a 13 tagú kollektíva munkáját

A Nagykaposi Efsz, az Ág és a Csicseri Efsz ikőzős tulajdonát képező BS—6 típusú szárító egy évtizede fogadja a zöld takarmánnyal érkező trak torokat, amelyek néha harminc fuvart is hoznak naponta.

Galgóczi Tibor, a Nagykaposi Efsz elnöke a szövetkezet legjobb munkakollektívái között a szárító dolgozóit is említette. — Három éve a kerületben az elsők közé tartoznak, megér- dérmik, hogy az újságban írjanak róluk — hangzott az elnök ajánlata, aki a siker titkát elsősorban a kollektíva 28 éves vezetőjében, Szatmáry Istvánban látja. Véleménye szerint a fiatal párttag kommunistához méltóan végzi feladatát, jól, hozzáértően és odaadással dolgozik, irányítja a termelést.

Az elnök szavainak igazáról rövidesen meggyőződtem. A hatalmas csarnokban tett látogatás 9orán Szatmáry Istvánban nemcsak a vezető szakembert láttam, hanem a munkáját szerető embert is, aki nem bánta meg, hogy jelenlegi szakmájáért öt évvel ezélőtt lemondott az erdészségről.

— Igyekszünk eleget tenni az igényeknek — mondja. Té- 'ien kijavítjuk, rendbehozzuk a berendezést és amikor eljön a mi idő sza kiinik, akkor három

műszákiján, megállás nélkül dolgozunk. Úgy tudom, tavaly az elsők voltunk a kerületben, mivel a tervezett 90 vagon szárított liszt helyett 144 vagonnal termeltünk. Az idén is szeretnénk túlteljesíteni a tervet, s reméljük, hogy sikerül is, mert a májusra és júniusra előírt 21 vagon helyett harminceggyel szárítottunk.

Beszélgetés közben a szárító gépezetét figyeljük, mely a tőle megszokott monoton ritmusban zúg, dolgozik. Körülötte alig vonni észre a kezelőket, akiik csak hárman vannak ebben a „gyáracskában“. A gép sor szájánál Lukács Dániel egyedül is győzi a munkát, csupán a felszedőtől távolabbra eső takarmányt kell összeszednie. Tóbiás István gépész a kazán körül mozog, ellenőrzi a gépek működését, a gépsor végén pedig Szatmáry János végzi a zsákolást. Tavasztól télig mindig van munkájuk. Elsősorban a résztulajdonosoknak szárítanak, de előfordult már, hogy a környező mezőgazdasági üzemeknek is segítettek. A kazán sokszor csak december elején áll le, akikor következik a hosszabb szünet, melyet a gépészek a szárító berendezésének kijavítására használnak fel.

— A Vegjobb csoport? Nehéz eldönteni a sorrendet — vélekedik a fiatal vezető. Tavaly például Kárász Béláé volt a

legügyesebb, most pedig Gilá nyi István csoportja vezet, és Tóbiás István csoportja is bármikor beleszólhat az elsőségért folyó versenybe. Az idén alapított szocialista munkabrigádunk sokat vár az említett csoportok között kezdődő mun. kaversenytől, valamint a többi, számunkra új tevékenységtől, amely elsősorban a tizenhárom tagú közösség egységének megszilárdítására, a munkatársak közötti kapcso'iatok elmélyítésére irányul. Az első lépések biztatók — folytatja tovább Szál, ináry István. Kimeszeltük a mérőházat, valamint a hozzá tartozó öltözőnket, és hozzálát tünk az udvar szépítéséhez. Azokat a fácskákat és virágokat — mutat a kerítés felé — mi ültettük. Véleményem szerint nem lebecsülendő az sem, hogy az egy mázsa takarmány szárításához szükséges fűtőolajból a norma szerinti 26 kiló helyett csak 23,5-öt használunk el.

A gépsor működésével elégedett. Hogy a kazánt csak ta valy cserélték először, s hogy a dob is kibírt négy évet, azt elsősorban az ott dolgozó munkások áldozatkész, dolgos mun kaja eredményeként könyveli el. A kiváló teljesítményt is a közös igyekezet gyümölcslének tekinti, melyet Tóbiáséik 4, Gilányiék 5 és Kárászék 6 éve érlelnek a köz javára.

GAZDAG JÓZSEF

A gépsor végén Szatmáry János végzi a zsákolást

(A szerző felvételei)

Tervezés és életkörnyezet

1979

VIII. 13.

Mindjárt elöljáróban le kell szögezni, hogy nem lehet szó önmagában életkörnyezet-terve- zésről, mint ahogy az sem létezik önmagában, elvonatkoztatva minden egyébtől. S ilyenkor nem lehet nosztalgia nélkül gondolkodni a néhány évtizeddel ezelőtti időre, amikor napjaink egyik legégetőbb kérdése szinte föl sem merült az illetékes szakemberek körében, és a fogalom is ismeretlen volt a közvélemény előtt. Nem kell az időben messzire mennünk, hiszen például 15 évvel ezelőtt a folyóvizek szennyezettségi szintje elhanyagolható volt, nem is beszélve a föld alatti ivóvízkészleteikről, amelyek szinte semmilyen veszélynek nem voltak kitéve. Akkor ...

Alig pár évvel később — annál inkább. Aztán az ötödik ötéves tervidőszak folyamán sikerült a légköri szennyezettséget csökkenteni, de a következő — a jelenlegi — ötéves tervidőszakban e folyamat ismét rossz irányt vett. Az ok, sajnos, a legtöbb esetben az emberi felelőtlenség. Persze, nemcsak kicsiben, még ha itt is érvényes a mondás: „sok kicsi sokra megy“.

Köztudott, és méltán lehetünk büszkék rá, hogy sehol a világon nincsenek az életkörnyezet védelmének annyira átgondolt óvó szabályai, mint éppen a KGST-országokban. Mindez

azonban így önmagában kevés. A szabályokat intézkedéseknek kell követniük, amelyek betartása minden érintett számára kötelező érvényű kell hogy legyen, be nem tartásukat törvénysértésként kell kezelni, egyébként aligha érhetünk el jelentős javulást. Persze, ez az állítás csak abban az esetben

vezethetne célhoz, ha a gazdasági élet jelenlegi fejlettségi szintjét valami módon „konzerválnánk“. Ez azonban elképzelhetetlen, így a jövőben (sőt jelenleg is) az életkörnyezet védelmének már a tervezés időszakában meghatározó tényezővé kell válnia a népgazdaság fejlesztésének minden szakaszán. Ez pedig szerényen fogalmazva is szerteágazó feladat.

A* jelen pillanatban elsőrendű teendő, hogy olyan berendezéseket nem szabad beindítani, amelyek paraméterei nem felelnek meg a környezetszeny- nyezést óvó szigorú előírásoknak; annak ellenére, hogy esetleg az illető technológiai gépsor tervezése idején a mai szigorú előírások még nem léteztek.

A jövő gépeit, technológiai berendezéseit már ma úgy kell tervezni, hogy szennyezési szintjük minimális legyen. Ebben a tekintetben a kutatómunka területén gyakran nem eléggé veszik figyelembe azt a tényt, hogy egy kutatási feladat mindaddig nem tekinthető befejezettnek, amíg a gyártásból származó hulladékok kérdése nem megoldott. Ezen a téren egyáltalán nem helyénvaló bármi íven hivatkozás a beruházási költségek megnövekedésére. Mert tény, hogy nem olcsó a’ szennyezési tényezők kizárása, de sokkal drágább a szennyezést és annak következményeit elhárítani.

Ami pedig a már meglevő ipari berendezések működését Illeti, nagyon 90k lehetőség rejlik a technológiai követelmények puszta betartásában. Nem elfogadható az olvan érvelés sem, hoíjv a gyártási volumen növekedésével nem nőtt

egyenes arányban a szennyező hulladékok mennyisége; a környezetszennyezés csökkenésének lényéről csakis akkor beszélhetünk, ha a káros anyagok mennyisége a termelés növekedésétől függetlenül, abszolút számokban csökken. Ezzel kapcsolatban a gazdaságirányítás javításával, a megfelelő anyagi ösztönzéssel is nagyon sok tehető. Valós eredményről azonban csak akkor szólhatunk majd, ha az értékelés során csakis azok az adatok kerülnek a „kalapba“, amelyek mögött valóban konkrét eredmények vannak.

Minden egyéb önámítás. Erre pedig semmi szükség.

MÉSZÁROS JÁNOS

Szovjet meágépkiállítás nyílik Budapesten

A budapesti nemzetközi vásárközpontban augusztus 14nén nyitják meg a szovjet mezőgazdasági és élelmiszeripari gépek szakosított kiállítását. Mintegy 1500 négyzetméteres fedett, valamint kétezer négyzet- méteres nyitott területen főleg azokat a nagy gépeket, gépi felszereléseket mutatják be, améiyek korábbi változatai már ismertek a mezőgazdasági üzemekben. A kiállítás látogatói megtekinthetik majd az AN —2-es mezőgazdasági repülőgépet, a KA — 24-es helikoptert, a T—150 K nehéztraktort, valamint azokat a régi traktortípusokat is, amelyek nagy szerepet játszottak a szovjet és a többi szocialista ország mező g a z da sá gám a k fe j le sz té sé be n. A kiállítás augusztus 26-án zárja kapuit. (N—G)

A plzefti Skoda Művek öntőüze- mének az utóbbi három év alatt több tucat 135 tonnás in- gotot öntöttek az atomenergetikai program számára. Ezeket különleges vagonokon speciális hőkamrákban forró állapotban szállítják a kunči- cei Klement Gottwald Üjko- hóba, ahol az ország legnagyobb, 12 000 tonnás présén kovácsolják.

Még ebben az évben sor kerül az első 195 tonnás ingot öntésére is a Skoda Művekben, de

ez még nem jelenti az utolsó szót, hiszen a VVER-1000 típusú reaktorok gyártásához ennél is nagyobb ingotokra lesz szükség. Egy-egy 135 tonnás ingót készítéséhez egyszerre két elektromos ivkemencét és két martin-kemencét használnak, miközben eleget kell tenni az öntvények minőségére és tisztaságára vonatkozó rendkívüli követelményeknek

(A ČSTK felvétele)

MAGYARORSZÁG AZ 1979. ÉVI BRNÚI NEMZETKÖZI GÉPIPARI VÁSÁRON

Magyarország hagyományos vendégnek számít a brnói vá sáron. A magyar válla latoik minden évben gazdag árukínálattal jelentkeznek ezen á fon tos külkereskedelmi eseményen. A megkülönböztetett figyelem töbl) szempontból is érthető. A két ország gazdasá gi együttműködésében egyrészt tükröződnek az eltérő gazda sági-földrajzi adottságok, másrészt egvre fokozottabban jut nak érvényre a dinamikusan fejlődő népgazdaságok eredményei. Kapcsolataink .fejlődését a II. világháború befejezése után döntően az eltérő gazdaságföldrajzi adottságokból adó dó kölcsönös szállítások jellemezlék. Meghatározó tényezőkké azonban egyre inkább a tervszerű iparfejlesztés bázisán megteremtett és a fejlesztési tervek koordinációjában, a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményekben rögzített fel dolgozóipari kapcsolatok váltak. A gazdasági együttműködés dinamikus fejlődése oda vezetett, hogy a két ország egymás fontos kereskedelmi és termelési partnerévé vált. Csehszlovákia Magyarország harmadik, Magyarország pedig Csehszlovákia negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere.

Ebben az évben a XXI. brnói nemzetközi gépipari vásár szeptember 12-e és 20-a között tartja nyitva kapuit. A 16 magyar résztvevő vállalat két pavilonban és három szabadterületen összesen 1473 négyzetméteres

helyet foglal el. Ezúttal fokozott gonddal állítják össze a bemutatásra kerülő mezőgazda- sági gépek listáját. A csehszlovák szocialista mezőgazdaság ugyanis ebben az évben tekint vissza három évtizedes fejlődésére, s ennek jegyében született meg a kiállítás jelmondata is: Technika a mezőgazdaságban.

E körülmény figyelembevételével a Komplex mintegy 200 négyzetméteres területen számos mezőgazdasági gépújdonságot állít ki. A Technoimpex cipőipari berendezéseket, a Metrimpex különböző műszereket, az Elektroimpex stúdió magnetofonokat, stúdió-lemezjátszóikat, a Budavox híradás- technikai felszereléseket az Elektromodu! elektrotechnikai alkatrészeket mutat be. Az Iro- dagépiipari és Finommechanikai Vállalat pénztárgépeknek, a Videoton számítógéprendszernek, a Medicor Műveik orvosi műszereknek, a ZIM Lampart vegyipari berendezéseknek ad helyet. A Transelektro kapcsolóikat, lámpatesteket, áramváltókat, a Chemokomplex só ta laní tó berendezést, a Mogürt garázsipari konstrukciót és egy ma g y a r—ese h sz lo v áik k oop e rá ■> cióban készülő AVIA A 80 típusú autóbuszt küld Brnóba. A Nikex autódarut és szivattyút vonultat fel, a Ferunion és a Tesco pedig információs irodával képviselteti magát.

STEIGERVALD jftZSEF

ÜJ HÁZGYÁRAK AZ NDK BAN

Az NDK lakásépítési programja szerint 1990-ig 2,8—3

millió lakást kell felépíteni, illetve korszerűsíteni. Erre a célra több mint 200 milliárd márkát fordítanak.

A terv •megvalósításához új házgyárakra van szükség, a meglevő gyárakban pedig új technológiai gépsorokat kell üzembe helyezni. A házgyárak közül három hazai fejlesztésű.

kettőt a Szovjetunióból importálnak.

A Szovjetunió a házgyárakat ‘és a technológiai sorokat az 1976-ban megkötött kormánymegállapodás alapján szállítja. A szovjet vállalatok készítik el a házgyárak és a technológiai sorok terveit és szállítják a berendezéseket, a házgyárak azonban az NDK-ban kifejlesztett lakásszéria elemeit fogják gyártani.

SZEMÉLYAUTÓ Hl DROGÉN MOTORRAL

Hidrogénnel működő személygépkocsi-motort készítettek egy harkovi kutatóintézetben. Számítások szerint ezzel az üzemanyaggal 40 százalékos költségmegtakarítás érhető el. Először néhány taxit látnak

majd el hidrogénmotorral, a kísérleti példányok még az idén megjelennek az utakon. A kutatók most egy hasonló elven működő autóbuszmotorral kísérleteznek.

NÖVEKEDNEK A FEJLŐDŐK ADÓSSÁGAI

Az olajkinccsel nem rendelkező országok fizetésimérleg deficitje az idén elérheti a 48 milliárd dollárt — állapította meg a Nemzeti Valuta Alap. A várható deficitet nemrégiben még csak 43 milliárd dollárban jelölték meg. Tavaly ezeknek az országoknak összesen 32 milliárd dollár volt a mérleghiányuk Az űj becslés figyelembe veszi az olajárak legutóbbi emelkedését.