Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-09 / 186. szám, csütörtök

SZIKWCE PARTI KER1ÔIEI SIKERES ÉVEK MÉLTÓ FOLYTATÁSA Az elmúlt három évtized alatt sokszor találkoztam Duba Jánossal, a fegyverneki (Zbroj- níky) Május 9. Efsz főkerté­szével, különböző tanácskozáso­kon, kiállításokon. Az 1959-es évben Bratislavában a levelezők szerkesztőségi találkozóján be­jelentette, hogy versenyre hív­ja Nyustin Józsefet, az ipoly- viski (Vyškovce nad Ipľom) Vörös Lobogó Efsz főkertészét. Akkoriban ez a felhívás egész Szlovákiában nagy visszhangra fényképeket szed elő. Olvasom a felhívást, és az első .ered­ményekről szóló cikkeket. Szin­te minden évben hírt adtak ró­luk, mert mindig az élen jár­tak. A kertész azonban meg­jegyzi: — Ám ne higgye senki, hogy nekünk könnyű volt. Habár fel használtuk a korábban szerzett tapasztalatokat, tanultunk is. Felidézi a legsikeresebb éve­ket, amikor annyi zöldségük volt, hogy alig tudták betaka­A kertészet most is nagy bevételt biztosít a szövetkezetnek — állítja Bartos Lajos főkönyvelő jbalról/ és Cibula Zoltán mérnök, üzemgazdász 1979. VIII. 9. talált, sokat beszéltek róla a kertészeti csoportok dolgozói. A versenyt a fegyvernekiek nyerték meg. A Szikince-parti kertészt nem találtam munkahelyén. A szö­vetkezet irodájában Barlos La­jos főkönyvelő — akivel vala­mikor a kertész együtt indult a szövetkezeti úton — sajnál­kozva újságolta: — Sajnos, Duba elvtárs ott­hon van. Gyengélkedik... Kényszerpihenőre ítélte az or­vos. Cibula Zoltán mérnökkel, a szövetkezet üzemgazdászával visszalapoznak a könyvelésben. Az adatok elárulják, hogy an­nak idején — amíg a szövet­kezet nem egyesült a szomszé­dos Füzesgyarmati (Vrbica) Efsz-szel — a kertészet dol­gozói a közös bevételének egy­negyedét teremtették elő. Ne­kik köszönhető, hogy a szö­vetkezetnek most is jelentősek a pénztartalékai és minden fel­tétele megvan a fejlődéshez. Otthonában fogad a Mező­gazdaság kiváló dolgozója cím­mel kitüntetett kertész. Fiatalon ismerkedett meg a zöldségtermesztéssel. A zsellér fia elszegődött kertésznek egy nagygazdához. Nem volt akko­riban könnyű mesterség a ker­tészkedés. Az öntözéshez szük­séges vizet merőlapátos kere­kek emelték ki a Szikince és Perec patakból. Amikor meghallotta az első híreket a szövetkezetek alaku­lásáról, Kovács József dohány­kertésszel és Paciga György földmunkással szintén tanakod­ni kezdtek ... Felsőfaluban már megalakult az efsz, ők pedig a Dantelovič-féle gazdaság föld­jein kezdték meg a munkát. Úgyszólván semmijük sem volt. Funnda Rudolf, a Tőrei (Turá) Efsz elnöke segített rajtuk. Há­rom traktort, üzemanyagot, mű­trágyát adott nekik. A kertész­től meg palántákat kaptak. Amikor a két szövetkezet sok huzavona után egyesült, Duba Jánost behívták a vezetőségi gyűlésre, s javasolták, vállalja el a kertészet vezetését. Igent mondott' — így lettem nagyüzemi ker­tész 1951 szeptemberében — mondja visszaemlékezve. Nagy területen folytattam a mester­séget a Törökölő dűlőben. Szünetet tart, gondolatait rendezgeti, aztán újra folytatja: — Hej, azok voltak a szép időkl A hetven főnyi munka­csoport minden tagja harminc évnél fiatalabb volt. Fürge asz- szonyok ültették a palántákat, szedték a termést. Csak hat férfi dolgozott köztük. A nap első sugarai már a parcellákon találták őket. Mi meg Trnavský Lászlóval — akit később elnök­ké választottunk — éjfélkor már indultunk a zöldséggel, hogy idejében a piacra szállít­hassuk. Sárguló újságokat lapozgat, rítani, elszállítani. Paprikából ötszázötven, uborkából nyolc­száz, paradicsomból hatszáz, zöldborsóból kétszáztíz és ká­posztából ezer mázsát termel­tek hektáronként. Minden kiál­lításon részt vettek. Volt olyan év, hogy három aranyérmet is hoztak haza. Ojabb szünet után az értéke­sítési nehézségekről beszél: — Akkoriban még nehezeb­ben adhattuk el a zöldséget, mint manapság. Banská Bystri- cára és Sliacra szállítottuk. Ti­zenhat üzemi konyhát és egy kórházat láttunk el zöldséggel. Később üzletekbe is szállítot­tuk. Léván pedig boltot nyi­tottunk. Majd a jövőről beszél: — Ma már új módszerekkel kell termelnünk, mert kevés a munkaerő. Nincs elég fiatal a kertészetben. Ezért az elkövet­kezendő években a paradicso­mot, fűszerpaprikát, karalábét, kelkáposztát, géppel vetjük. Fűtjük a fóliasátrakat, és meg­kezdjük a zöldség feldolgozá­sát. A káposztát itthon sava­nyítjuk, hogy télen is munkát adhassunk a csoport tagjainak. Még hosszasan elbeszélget­nénk, de a főkertész javasolja, hogy a kertészeti csoport töb­bi tagjával is váltsak szót. Amikor a Törökölő dűlőbe érek, a bronzérmes szocialista munkabrigád tagjai már haza­felé készülődnek. Vége a mun­kanapnak. Néhányan azért ott­maradnak, hogy közösen vissza­pergessük a kezdeti éveket, majd a folytatást. Elsőnek a hetvenhárom éves Belányi Ist­vánná szólal meg. — Megmondom őszintén, nem nagyon akartunk belépni a szövetkezetbe. Most meg már nem tudnék otthon maradni... Molnár Zoltán kertész fele­ségének is hasonló a vélemé­nye. — Innen megyünk már nyug­díjba ... — Honnan is mennénk ... — feleli a férje. — Itt kezdtük, a kertészet a második otthonunk. A kertésszel megtekintjük a fóliasátrakat. Mutatja a Bon­szed fajta paradicsomot, amely egészen a fóliasátor tetejéig nyúlik fel. Nagyon jó termést ígér. Az üvegházba is bené­zünk, amelyben a jövőben sa­látát, paprikát termesztenek és palántákat nevelnek. A korszerű kertészetből szem­lélem a patakot, amely fölött annak idején merőlapátos ke­rekek forogtak. Ma már gép­pel hajtott szivattyúk nyomják a vizet, amely széles sugárban hull a szomjazó zöldségekre. BALLA JÓZSEF <■ _v ....... Du ba János csak a zöldségkertben érzi jól magát v f Ä szerző felvitelei) BIZTATÓ EREDMÉNYEK AZ ELSŐ FÉLÉVBEN Növekedett az állatállomány termelékenysége Az Udvarnoki (Veľké Dvorní- ky) Efsz a dunaszerdahelyi já­rás közepes eredményekkel gaz­dálkodó mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Tervfeladatai­kat azonban következetesen teljesítik. Az év első hat hó­napjában például a tervezett­hez, valamint a megelőző év­ben elért színvonalhoz viszo­nyítva tovább növelték az ál­latállomány termelékenységét. A sertéseknél és a szarvasmar­háknál egyaránt kedvezően alakult a szaporulat. Szevella Béla, a szövetkezet üzemgazdásza elmondta, hogy az állattenyésztés gazdasági mutatóit az év első felében csaknem valamennyi szakaszon teljesítették, vagy túlteljesítet­ték. Tovább fokozódott az állat- tenyésztés belterjessége, amit a jobb születési aránnyal, vala­mint vásárlásokkal értek el. A tervezettnél 16 darabbal több borjút és 21 darabbal több ma­lacot választottak el. Az üzemgazdász kedvezően mérlegelte a tejtermelés ered­ményeit. A tervezett 11 literes napi fejési átlaggal szemben az év első hat hónapjában 11,59 litert fejtek tehenenként, ami azóta tovább növekedett. így az 507 ezer literes tejtermelési tervüket 567 ezer literre telje­sítették, s ennek eredménye­ként 47 ezer literrel több tejet értékesítettek a tervben elő­irányzott mennyiségnél. Ez pénzben kifejezve 186 ezer ko­rona többletbevélt jelentett a szövetkezetnek. Hústermelési tervüket szin­tén teljesítették. Marhahúsból 918 mázsa helyett 979 mázsát termeltek, sertéshúsból pedig 154 mázsával termeltek többet, mint a megelőző év hasonló időszakában. Az elért eredmények is bi­zonyítják, hogy a szövetkezet­ben az elmúlt félévben körül­tekintően gazdálkodtak, s kö­vetkezetesen végrehajtották a takarékossági intézkedéseket. Üzemanyagból 14 ezer korona értékű mennyiséget takarítot­tak meg. A hús és a tej terme­lési költségei a tervezett elő­írásokon belül maradtak. Te­hát minden előfeltételük adva van ahhoz, hogy az állatte­nyésztés területén, valamint a takarékosság szakaszán az évi tervüket maradéktalanul telje­sítsék. KRASCSENICS GÉZA FÖLDMŰVESEK­A ŠUMAVA ALJÁN Kazalrakás gyorsan és olcsón A nagy kiterjedésű Sumava vidéke a kirándulók, üdülni, pihenni vágyók paradicsoma. A tűlevelű erdőkkel borított he­gyek alját elsősorban rétek es legelők töltik ki. A megművel­hető mezőgazdasági terület ke­vés, a Sumava hosszában sem több nyolcvanezer hektárnál, és ezt egyetlen mezőgazdasági nagyüzem, a Sumava Állami Gazdaság egyesíti. A vállalat központja Český Krumlovban van, és a mezőgazdasági kon­szern egyik üzeme a 10 258 hektár mezőgazdasági földterü­leten gazdálkodó Kájovi Állami Gazdaság. A gazdasággal a havonként megjelenő nyolcoldalas üzemi újság, a Tudósító segítségével kezdtük az ismerkedést. A lap az aratás ellenére is kiemelt helyen foglalkozott a takar­mánybetakarítással, ami a he­lyi feltételeket tekintve szin­te törvényszerű. Az 500—800 méteres tengerszint feletti ma­gasságban elterülő földeken 3560 hektáron termesztenek ga­bonát, 120 hektárt foglal el a burgonya, a fennmaradó mint­egy 6,5 ezernyi hektárt pedig szántóföldön termesztett takar­mánynövények teszik ki. A 'takarmányprogramhoz kie­gészítést Vladimír Brablec mér­nök, a gazdaság igazgatója fű­zött. — Gazdálkodásunk alapja az állattenyésztés, s az ágazat ke­retében az első helyen a szar­vasmarha tenyésztése van. Ál­lományunk nyolcezer darabos, ebből 2 700 a tehén. Elegendő és jó minőségű tömegtakar­mány nélkül nem boldogul­nánk, ezért nálunk minden együtt van, ami az intenzív takarmánytermesztés része. A tápanyagellátást a növények anorganikus elemzése alapján végezzük. A rétek és legelők felújításához saját készítésű kombinált talajmegmunkálő eszközeink vannak, olyanok, amelyek a mi nehéz talajain­kon is kitűnően beválnak. Ta­karmánykészítő üzemünk része egy BS-18 típusú szárító és egy korszerű takarmány pogá- csáző, ahol — mint a takar­mány részét — a szárított ba­romfitrágyát is hasznosítjuk. Mindez állatgondozóink igyeke­zetével párosulva alapja, felté­tele sikereinknek. Az üzemi újság említett szá­ma természetesen a sikerekről is beszámol. A hetedik oldalon a „Kájovi tizenkettes“ cím alatt a szerző elnézést kér a sörivók­tól, hogy nem kedves italukról lesz szó, hárem a tejről. Idő­szerű a téma, ugyanis a gaz­daság történetében először túl­lépték a napi tizenkét literes fejési átlagot. Ez valóban fi­gyelemre méltó, de egyben azt is megjegyzi a sorok írója, bogy a „tejfőzőben“ tartósíta­ni kell az elért szintet, mert a továbbiak folyamán csak így lehetséges a tizennégyesre összpontosítani. Az előrelépéshez feltétlenül szükséges az állattenyésztésben jelenleg még fellelhető hiá­nyosságok gyors eltávolítása — hangsúlyozza egy másik szer­ző az előző oldalak egyikét ki­töltő írásában. Sorai messzeme­nően konkrétak, telepek, istál­lók, munkacsoportok, sőt egyé­nek szerint elemzi az eredmé­nyeket. A bizonyítvány legrosz- szabb jegyét az aránytalanul nagy elhullásért a szopós bor­jak gondozói kapták, így a té­nyek elemzésére Jaroslav Zá- meöník mérnököt, a gazdaság zootechnikusát kértük fel. — A borjak 10—21 napos korban a központi borjúnevei­débe kerülnek, ahol héthónapos korukig gondozzák őket. Az ottani elhullási aránnyal és az állatok súlygyarapodásának nagyságával az ország első há­rom, legjobb eredményt elérő borjúneveldéje közé tartozunk. A nevelde két éve van üzem­ben, és a nagy beruházás, az ott dolgozók kiképzése, a mun­ka beindítása, valamint az eredmények javítására való tö­rekvés mellett kissé megfeled­keztünk — no meg talán időnk, erőnk sem maradt elég — az ellés feltételeinek javításáról és a párnapos borjakat gondozók továbbképzéséről. Ebben az év­ben már éppen ez utóbbi terü­letet vettük nagyítólencse alá. Az eredmények javuló irányt mutatnak, tény viszont, hogy még mindig nem teszünk eleget a kívánalmaknak. A lap további oldalain beszá­mol szovjet vendégek látoga­tásáról, a Német Demokratikus Köztársaság wachdifi földmű- vesszövetkezetének sportolóival vívott erőmérésről, gratulál a kitüntetett dolgozóknak, foglal­kozik az üzemi étkeztetéssel és a kirándulásokkal, s többek kö­zött az utóbbi hónapokban nyugdíjba vonult tagok kö­szöntéséről sem feledkezik meg. A fennmaradó, mintegy másfél oldalnyi rész az újító mozgalomé és a feltalálóké. — Ez olyan terület, amelyre jogosan büszkék vagyunk, s nem véletlen, hogy újságunk­ban is rendszeresen, s terje­delmes helyet kap a téma — mondta Jan Nejedlý mérnök, főagronómus, aki egyben a Csehszlovák Tudományos-Mű­szaki Társaság üzemi csoport­jának az elnöke. — A moz­galom 1976 óta szélesedett ki jelentős mértékben, miután megalakítottuk a tudományos­műszaki társaság üzemi cso­portját. Jelenleg 76 tagunk tn, akik három — növénytermesz­tő, állattenyésztő, valamint gé pesítő — szakcsoportban dol­goznak. E tevékenységnek nem kis része van abban, hogy ta­valy gazdaságunkban 18 újítást nyújtottak be és ezekből tizen­hetet még tavaly bevezettünk a termelési gyakorlatba. Az idei beadványokból eddig ki­lenc újítást fogadtunk el, s ezekből hatot már alkalma­zunk. A főagronómussal, majd An­ton Simával, a szolgáltató üzemág vezetőjével rövid szám­vetést készítettünk a legújabb újításokról. A borjúneveidében egy saját készítésű takarmány­adagoló kocsival könnyítik a munkát, és a szénarendek for­gatására is készítettek egy gé­pet, hogy egyenletesebb legyen a száradás. A növénytermesz­tésben a takarékos tápanyagfel­használás kérdéseivel foglal­koznak, a takarmánypogácsa készítésénél pedig tejipari mel­lékterméket is felhasználnak az egyik újító javaslata alap­ján, s ezzel jelentős mennyi­ségű takarmánysót takarítanak meg. Nagy találékonyságra vall az átalakított rakterületű teher gépkocsi, amelyre villás hi­draulikus kart is szereltek, és így a bálázott szalma behordá- sálioz mindössze egy ember, a gépkocsi vezetője is elegen­dő. Még ennél is figyelemre méltóbb a lengyel gyártmányú L-31-es gépre szerelt hatalmas, hidraulikus kazlazókar. Ivan Farkaš traktoros készségesen bemutatta, hogy mit tud. A kar csúcsa felemelve tizenhárom méter magasba nyúlik, és öt óra alatt hetven hektárról ké­pes kazalba rakni a szalmát. A gép nagy teljesítményét bi­zonyítja, hogy csak akkor ér­demes vele munkához látni, amikor már legkevesebb húsz kocsi szalma van együtt, és ezt követően is legkevesebb nyolc rendfelszedő kocsi kell ahhoz, hogy kazalrakás közben győzzék hordani a szalmát EGRI FERENC A kazlazó szerkezet (A szerző felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents