Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-09 / 186. szám, csütörtök
Ösztönzést és útľľUttMsf A SZÁMÍTÁSTECHNIKA és az iskolai matematikaoktatás A tudományos-technikai forradalom egyik jellemzője a számítógépek elterjedése az élet minden területén. Számítógép segíti a népgazdaság tervezőinek és irányítóinak munkáját, jelentős segítője a kutatóknak és más tudományos dolgozóknak. De ott van a közvetlen termelésben is; irányítja a rendkívül pontos alkatrészek megmunkálására szolgáló gépsorokat, kimutatást vezet egy üzem raktári készletéről, segít az optimális gyártmányszerkezet kialakításánál éppúgy, mint a bérek elszámolásánál. Számítógép állítja ki a villany-, víz- és telefonszámlákat. Egyszóval jelen van életünk minden területén, még akkor is, ha nem akarjuk, vagy éppenséggel nem tudjuk ész"9venni. Mivel már régen nem élünk a polihisztorok korában, a számítástechnikai specialistától nem várható el, hogy jártas legyen akárcsak egy további szakterületen is. Ezért a nem specialisták (alkalmazók) számítástechnikai kulturáltsága sem elhanyagolható. Ez tulajdonképpen azt Is jelenti, hogy korunk megköveteli az alap- és középiskolai matematikaoktatástól (de nem csak tőle), hogy már itt kezdődjék meg az általános számítástechnikai képzés alapozása. Már ezekben az iskolatípusokban kell elkezdeni az összes majdani alkalmazó és szakember felkészítését arra, hogy a saját szakterületükön felmerülő problémákat komputer-centrikusán kezeljék, hogy képesek legyenek saját szakterületükön a feladatok olyan megfogalmazására, amely azokat alkalmassá teszi számítógéppel való megoldásra, illetve a szakembereket arra, hogy az így megfogalmazott feladatokat a gép számára megoldhatóvá tegyék. Ez a követelmény az iskolai matematikaoktatással szemben már tükröződik a legtöbb új alap- illetve középiskolai matematikatantervben is. A mi új matematikatervünkben helyet kapott már az alapiskola hetedik osztályától a számítás- technikai ismeretek alapjainak a lerakása. A hetedik osztály ezzel kapcsolatos tananyagának célját a tanterv így jelöli meg- „A tanulók megtanulnak dolgozni olyan segédeszközökkel, amelyek meggyorsítják és gazdaságosabbá teszik munkájukat a számításoknál... Megtanulják a képlet szerinti számítás algoritmusának a megfogalmazását és az egy szerű zsebszámológépeken való számítást.“ M int ismeretes, az új matematikatanterv már gondol a matematika és fizika iránt érdeklődő tanulók képességeinek a továbbfejlesztésére is, mert a hetedik osztálytól kezdve matematikai és fizikai gyakorlatok néven szereplő választható tantárgy keretén belül lesz módjuk a matematika és fizika órákon szerzett ismereteik kiszélesítésére és elmélyítésére. Az új matematikatanterv idevonatkozó része hangsúlyozza: „E tantárgy feladatai közül az egyik, továbbfejleszteni a tanulók grafikus megnyilvánulási kultúráját és numerikus számítókészségük fejlesztését, pontosabban számításaik megszervezését, a tizedes számokkal való számolást a tíz hatványainak alkalmazását, *■valamint számítási eszközök, mint pl. a táblázatok, monogramok, zsebszámológépek alkalmazását A tanulók megismerkednek az elektronikus számítógépek működési elvével és megértik ezek jelentőségét a szocialista társadalom építésében “ A számítástechnikai alapismeretek közkinccsé tétele nyilván nem érhető el csak azon a néhány tíz órán amelyeken a tanterv előírja a számítástechnikai ismeretekkel való ismerkedést. A cél csak akkor valósítható meg, ha már az alapiskola alsó tagozatán a „mindenkori tananyag tárgyalásakor a feladalok komputer-centrikus szemléletét, a megoldási módszerek köuetkezetes kidolgozását és megfogalmazását tanítjuk meg “ Ez elérhető a tan- anyag tartalmának a megváltoztatása nélkül, csupáíi helyes módszerbeli orientációval. Ehhez szükséges azonban, hogy a tanítók ösztönzést és útmutu tást is kapjanak. Nálunk ez ideig erre, nem került sor. \ A számítástechnika a közelmúltban közvetlenül vagy köz vetve érintette az iskolai oktatást is. Frappáns példa erre a programozott oktatás, amely nehezen születhetett volna meg a számítógépekre történő programozás lehetősége és technikájának kialakulása nélkül. Közvetve a különböző oktatógépek által került a számítás- technika az iskolába. Az utóbbi években a hazai és külföldi matematika-didaktiku- sokat a zsebszámológépeknek (az elektronikus számológépek hardware-je fejlődésének mellékterméke) az iskolai matematikaoktatásban való alkalmazása foglalkoztatja. Véleményük sokban Igen különbözik. Egyben azonban megegyeznek; éspedig. hogy az 1980-ban forgalomban levő mintegy 1 milliárd zsebszámológép nagyrésze a tanulóifjúság kezébe kerül, ezért jelenlétükkel számítani kell minden fokon. Több ország matematika-didaktikusa is állást foglalt a zsebszámológépeknek az iskolai matematika- oktatásban való alkalmazásával kapcsolatban. Az állásfoglalások többsége még nincs alátámasztva megbízható kutatási eredményekkel, ezért nem tekinthető véglegesnek. 1 _ NSZK egyes tartományai- AT nak iskolai szervei enge- HJL délyezték, mások pedig tiltják a zsebszámológépek használatát. Az USA-beli Maryland állam iskolai szervei betiltották a zsebszámológépek használatát attól tartva, hogy a tanulók nem sajátítják el az írásbeli számolás algoritmusait. A belga G. Papy professzor szerint a zsebszámológépek alkalmazása az iskolai oktatásban forradalmasítja a matematika- oktatást. Az angol M. Girling szerint is: „az alapszámolási készséget a négyműveletes elektronikus zsebszámológép helyes használata jelenti.“ A közelmúltban a szovjet Li- tyeraturnaja Gazeta című irodalmi folyóirat hasábjain folyt vita a zsebszámológépek iskolai használatának módszertani kérdéseiről. A legtöbb hozzászóló véleménye: „A tanulónak a zsebszámológéppel való megismertetése attól a pillanattól szükséges, amikor már az egyhangú számítások fékezik őt az alkotó gondolkodásban. Mindenesetre korábban, mint a középiskolában.“ Hazai szakembereink többségének a véleménye megegyezik az előző állásfoglalással. A gyakorlati kutatások sürgető feladatává válik meghatározni az oktatásban azt az optimális időpontot, amikor a zsebszámológépek mentesíthetik a tanulót a numerikus számításoktól anélkül, hogy ez kihatással volna számításkultúrájának fejlettségére. A szülőket jelenleg, a zseb- számológépek általános bevezetése előtt, több kérdés is érdekelheti. így például az, hogy adjanak-e gyermekük kezébe odahaza zsebszámológépet, s ha igen, hogyan irányítsák őt a zsebszámológép használatakor? A válasz egyértelmű: oda kell adni a gyermeknek a zsebszámológépet, s még az sem lehet kifogás, hogy elrontja, mivel ennek szerkezeti felépítése olyan, hogy kicsi a meghibásodás veszélye. A gyermek — de a felnőtt is —, ha először kap kézhez számológépet, nem igényel szinte semmilyen magyarázatot, mert csak játszani fog vele. Később igénye támad — függetlenül a korától — megismerkedni a számológép működési elvével, korához mért fokon. Az alapiskola 1—4. osztályait látogató gyermeket felesleges megismertetni a négy alapműveleten — összeadás, kivonás, szorzás, osztás — kívül más művelet végzésének módjával a számológépen. Leghelyesebb, ha a gyermek a számológépet csak a számolási készsége ellenőrzésére használja. így például az elsős vagy másodikos gyermek „kikérdezheti“ magát az összeadás! és kivonási alapszámviszonyok ismeretéből, a harmadikos, negyedikés tanuló a szorzási és osztási alapszámviszonyok ismeretéből. Használhatják a zseb- számológépet szöveges feladatok numerikus részénél alkalmazott műveletek elvégzése helyességének az ellenőrzésére is. Felmerülhet még az is, hogy vigye-e a gyermek a zsebszámológépet az iskolába, és ha elvitte, mi lesz a számológép sorsa? A zsebszámológép nem jelenthet a gyermek számára az osztályban sem kiváltságot, sem előnyt a többi tanulóval szemben. Ha a gyermek elviszi a számológépet az iskolába, kizárólag a tanító szabhatja meg, mikor és hogyan használja. Ha ezzel nem értünk egyet, ne engedjük, hogy gyermekünk magával vigye zsebszámológépét. Több hazai iskolában az a gyakorlat, hogy az osztály néhány tanulója rendelkezik zseb- számológéppel. Kezelésével a tanító egy-két tanóra alatt (tanításon kívüli időben vagy helyettesítés alkalmával) megismerteti az osztályt és megfelelő témaköröknél alkalmas időpontban használja az egész osztály a néhány kalkulátort. Szinte semmit sem kockáztatunk akkor, ha kijelentjük, hogy a következő évtizedben a számítástechnika újabb teret hódít az iskolában. A zsebszámológép rövidesen ugyanúgy az iskolatáskába fog tartozni, mint a tolltartó vagy a tankönyv. Szülőnek és pedagógusnak úgy kell ezt fogadni, mint korunk olyan realitását, amely hatékonyan hozzájárulhat matematikaoktatásunk színvonalának további emeléséhez. Dr. BÁLINT LAJOS, kandidátus Reijo Hukkanen: A favágó Száz alkotás az ezer tó országából Finn képzőművészek tárlata Bratislavában A Dosztojevszkij sori kiálli- tóterembön megnyílt tárlat ablakot nyit az ezer tó országa népének gondoskodás- és érzésvilágára, realista művészetére. A három csoportra rétegeződé anyag huszonöt alkotónak mintegy száz képével, grafikájával és szobrával tájékoztat bennünket. A művészek zöme a Firan Képzőművészeti Akadémiát, vagy az Iparművészeti Iskolát látogatta. Sokan vesznek részt az építészethez közeli monumentális díszítő művek létrehozásában. A hazai tárlatokon kívül csoportkiállí- tásokoin szrepeltek Leningrád- tól Kubáig. Budapesttől Kínáig, Párizstól Észak- és Dél-Ameori- káig. Témakörükbe tartozik a természet, a társadalomban élő ember munkája, öröme és gondja. Tero Laaksonen harmonikus szín keveréssel jeleníti meg a tájat, e«v erkélyt, rajta a tárgyakat Matisse-ra emlékeztető díszt'tanén yeiző felfogásban. írja Puhakka-Myller a tavasz zöldjének dús összhangját érzékelteti. Olavi Pafulahta kiilön,l>öző árnyalatokkal, fé nyekkel, erőteljes színekkel, erélyes ecsetvonásokkál tünteti fel a tavakat, folyókat, fákat. Az elkötelezett művészet értékes teljesítményei a hetvenes évekből valók. Mauri Heinonen szenvedélyes expresszivitású Meggyötört-je az Ellenállási mozgalom Salvador Allendéről elnevezett nemzetközi képtárban kapott helyet. A munkás- osztály erőfeszítéseit tompa színekkel érzékelteti, (Hajósok). Zászlók című kompozíció ja drámai erejével ragad meg. Per Olov Hjortelli a firenzei, később a len in grád i Képzőművészeti Akadémia növendéke. A nyugati finn partokon együtt él a halászokkal. Azonosul fáradságos, áldozatos munkájukkal (Vihar előtt. Kemény a halász kenyere). Mar jukka Pau- nila nem halmozza túl a színeket. Lírai realizmussal, eleven színekkel festi csendéleteit. A naív művészet és a szürrealista művészet híve: Ake llelnian. A belső látvány kifejezésére veszi kölcsön, és hűségesen ábrázolja a világ különféle formaelemeit. Salja I.eskinen felszabadult örömmel látja a természet szépségeit. Ragyogó színekben tobzódva, buja, szinte tropikus zöldben, felnagyítva érzékelteti a pillangót, a virágokat. Reyo Kukkonen fegyelmezett kompozíciójában az ember és természet egyensúlya fejeződik ki. (A favágó). Művészi igényű grafikák Margareete Luljablad érzékeny előadású linómetszetei. Helge Riskula az általánosítás művészi hőfokán alkotott linóit az emberség melege hatja át, (Város.) Szépen szólnak a mai emberről a plasztikák. Kiválnak közülük a műfaj nesztora, a világhírű Wöiö Aaltonen tanítványának Ben Renvalanak művei. Leiekbe látó érzékenységgel jelenít meg anyákat és gyermekeket, humorral és megértéssel ábrázolja a parasztokat. Kaisa Sakkonen tömör plasztikai nyelven, bensőséggel alakítja mélyértelmű műveit: az őserejű Földanyát, s a világot kíváncsi szemmel felfedező kislányt. Leila Ilietala magával sodró ritmikus felülethatású bronzplasztikái: a dinamikus Támadás, a Fekete Éva, és a merész helytállásról tanúskodó Izadóra. Marjatta Palesto Párizsban gazdagodott művészetével sajátos témát választott. Bronzban jeleníti meg az embert s az őt követő árnyékot. Gunnar Uotila fába faragta tiszta érzelemvllágú figuráit. A nőt, különböző helyzetekben, az özvegy anyánál oltalmat kereső gyerekeket és a lömbszerű Reggelt, az álom és ébredés határán még kábult asszonyt. A tartalmak és érzelmek gazdag skáláját meeszólaltató finn alkotások maradandó élményt adnak. BÄRKÄNY JENONÉ Az elmúlt vasárnap este érdekes beszélgetést láttunk a bratislavai televízióban. Miroslav Válek, szlovák kulturális miniszter és Dr. Ján Števček egyetemi tanár elemezte a szlovákiai színjátszás jelenlegi helyzetét. — Enyhén elégedetlenek és nyugtalanok vagyunk — hangsúlyozta a beszélgetés elején Miroslav Válek. Nem ok nélkül, hiszen például az elmúlt évadban a szlovák színházak mindössze négy ősbemutató tartottak ebből három darab megbukott és Ján Solovič új színművével kapcsolatban a szlovák színházi kritika kiemelte ugyan a téma időszerűségét és érdekességét, ám kifogásolta a darab kompozíciós hibáit, nem egy esetben pedig felszínességét. Ján Števček elsősorban arról beszélt hogy az utóbbi évek szlovák drámaírását háromféle irányzat jellemzi: lélektani-kamara jellegű, továbbá realista, dokumentum- jelleeü valamint filozofikus igényű A szlovák kulturális Színházról — a televízióban Egy érdekes beszélgetés margórája miniszter egyet értett ezzel a felosztással, ugyanakkor azonban annak a véleményének adott hangot, hogy mind a három irányzatot a felszínesség jellemzi, a szerzőknek nem sikerült még mélyebbre ásniuk egy- egy probléma ábrázolásában, emberi dilemmák, jellemek megjelenítésében. így látszólag ugyan más-más helyzetek, ám végül is sztereotípiák, sémák jelennek meg csupán a színpadon. Sok bírálat érte a színházak dramaturgiai munkáját is. Színházainkban kevés a felfedezés erejével ható színmű. A színházak vezetői jórészt megelégednek a már sokszor játszott, jól bevált hazai és külföldi szerzőkkel. Megtörtént például. hogy egv szerzőnek ugyanazt a művét egy évadban négy öt szlovák színház is játszotta. Elmarasztalták a rendezőket is, hiszen a jelenlegi középszerű előadásokban ők különösen ludasak. A riporternek arra a kérdésére, hogy a színházban van-e lét- jogosultsága a kísérletezésnek, Ján Števček kiemelte, hogy különbséget kell tenni az öncélú kísérletezés, valamint az értelmes, tehát a mondanivalót újszerűen, eredetien ábrázolni akaró próbálkozások között. Az utóbbinak, habár nem mindig hoz sikert, nyilvánvalóan nemcsak létjogosultsága, hanem pótolhatatlan funkciója is van. A szlovák kulturális miniszter joggal mutatott rá, hogy tulajdonképpen minden művészi alkotás kísérletezés, hiszen az igazi művész nem konfekciós terméket, hanem egyedi alkotásokat hoz létre. Ezért kívánatos a szlovák színházakban is a jóval nagyobb egyéni ambíció, művészi felelősség és elhivatottság. Az ismert egyetemi tanár a dramaturgiai munkával kapcsolatban elmondta, hogy a környező szocialista országokban jelenleg sokkal színvonalasabb a színjátszás és főleg a drámaírás, ezért több szovjet, bolgár, NDK- beli, lengyel és magyar darabot kellene bemutatni színházainkban. A rövidesen kezdődő új évadról Ján Števček elmondta, hogy ugrásszerű javulást természetesen nem várhatunk, de reméljük, hogy több felfigyeltető, a nézők értelmére és érzelmére ható előadást láthatunk majd. Miroslav Válek hangsúlyozta: A közönség bízik a színházakban. Nem elégszik meg relatív anyagi jólétével, szeretne minél tartalmasabb, szocialista emberhez méltó életet élni. Ehhez vár segítséget, ösztönző erőt, szocialista művészetünktől, s ezen belül színházainktól is. Elgondolkoztató szavak, amelyek — reméljük — valamennyi szlovákiai színházi illetékest tettekre, színvonalasabb művészi munkára serkentenek.-y. f 1979 VIII. 9 6
