Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-04 / 182. szám, szombat
Ütemesen épül a prágai metró Öt év oiott 600 millió utos Mindennapi sietős életünkben észre sem vesszük az idő múlását. Ki hinné, hogy a prágai metró C 1-es vonalán már több mint öt esztendeje közlekedünk és hogy az A 1-es szakasz üzembe helyezése óta is már egy év telt el? Jól emlékszem, hogy az első hetekben nemcsak a metró környékén, hanem az állomásokon is hemzsegtek a prágai és a vidéki utasok. A különböző tanintézetek testületileg kivonuló diákjai talán minden egyes megállón kiszálltak, hogy kipróbálják a mozgólépcsőket, megcsodálják az ügyesen megvilágított márványoszlopokat, szobrokat és a többi látvánvoster mélységbén tervezett hét megálló közti távolságot a vo natok kilenc perc alatt teszik majd meg. Kétségtelen, hogy az előzőekéhez hasonlóan a B vonal építésű is rendkívül költséges. A belvárosban napjainkban elénk táruló látványból bonyolult tervekre és igényes szerelési munkákra következtethetünk. A magas palánkokkal bekerített térségeken ismét megjelentek az aknatornyok, áv föld alatt pedig már javában műi $ í iSii *1* .? ; .... ~ .vw Vx <3 fji* * * * * a, J , . • p m Ti í ! Ez a két nem mechanikus szovjet fúrópajzs a fí vonalon, egyelőre a smíchovi pályaudvaron teljesíti küldetését Ságot. De mert minden újdonság csak rövid ideig tart, s a megbízhatóan, gyorsan közlekedő, a kulturált utazást lehetővé tevő metrót is megszokja az ember, rövidesen el sem tudja nélküle képzelni az éle-t tét. Ezzel magyarázható a minden várakozáson felüli eredmény, amely szerint öt év leforgása alatt több mint 000 millió utas vette igénybe a prágai metrót, amely ma már kb. 20 százalékban tehermentesíti a főváros többi tömeg- közlekedési eszközét. Ez az arány pedig — tekintettel az épülő és fokozatosan megnyíló útvonalakra — egyre javul a földalatti javára. A Béke tértől a Želivský utcáig, vagyis a vinohradyi kórházig vezető A 2-es és a Ka- čerovtól a Déli Városig terje-* dő C 2-es útszakaszt már a jövő év végén átadják rendeltetésének. A Sokolovskát a Fučík utcával összekötő C 3-as vonalat a terv szerint 1984- ben, a Sokolovská és a smíchovi pályaudvar közti B 1-es vonalat pedig egy évvel később, 1985-ben helyezik üzembe. Noha a kívülállóknak úgy tűnik, ez az idő még messze van, a metró építői más véleményen vannak. Az évek ugyanis gyorsan elrepülnek. A legfontosabbnak tehát a körültekintő munkaszervezést és a tervfeladatok arányos teljesítését tartják. Ezzel magyarázható, hogy a B 1-es vonalon már befejezték az előkészítő munkákat, áthelyezték a közműhálózatot. A Metrostav és a Katonai Építővállalat dolgozói az ötkilomé- ternyi útvonalon már megkezd-1 ték az alagutak vágását, hogy még az Idén mintegy 400 millió korona értékű munkát adjanak át. Az átlagosan 40 méködik a többi korszerű berendezés. A Szovjetunió műáfeaki téren nyújtott segítsége — fúrópajzsok, fejtőgépek, vájókombájnok, rakodógépek, mozgólépcsők stb. — nélkül elképzelhetetlen lenne a metró vonalainak folyamatos és gazdaságos építése. A költségmegtakarítás azonban nem az egyetlen előny. A Metrostav dolgozóinak a szovjet szakemberekkel való szoros együttműködését is nagyra becsüljük. Nekik köszönhető az is, hogy például a B vonal négy állomásának építésén eredményesen érvényesíthetők a hasonló feltételek között épült kijevi metró építésén szerzett tapasztalatok. A B szakasz tehát az előző vonalaknál is tökéletesebb lesz. Ez azonban a szorosan együttműködő beruházó, tervező és építővállalatok érdeme is. Bebizonyosodott ugyanis a közmondás igazg: gyakorlat teszi a mestert. Mert bármilyen jól dolgozunk is, kétségtelen, hogy eredményeink állandóan növelhetők. A dolgozók a munkaigényesség és a költségek további csökkentésére, az eddiginél is színvonalasabb munkára törekednek. A kifogástalan munkaszervezésnek köszönhető, hogy erre minden lehetőségük megvan. önkéntelenül is felmerül a kérdés: tekintettel a kedvező körülményekre, nem dolgozhatnánk-e gyorsabban, nem telje- sítheténk-e az 1990-ig kidolgozott távlati terv részfeladatait határidő előtt? Korántsem. A metró építése a szakemberek szerint ütemesen folyik, és más metrót építő városok helyzetéhez viszonyítva eléri az átlagos európai színvonalat. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a földalatti beruházásaira öt évenként előirányzott összeg meghaladja a 7 milliárd koronát. Ennél többet a- felszínen folyó további költséges építkezések miatt nem engedhetünk meg magunknak. Rongálok—vandálok Bármennyire is takarékos- kodnak a dolgozók, az utasok fegyelmezetlenségükkel sok kárt okoznak. Önmaguknak csakúgy, mint a népgazdaságnak. Az elmúlt évben bejegyzett 517 baleset közül a legtöbb a mozgólépcsőkön fordult elő, amelyeken az utasok egymást megelőzve fel-, felszaladgálnak, hogy elérjék az állomásra éppen befutó szerelvényt. Közben, persze, kíméletlenül lökdösik, esetleg fel is döntik utastársaikat. Mások újságot olvasnak, vagy ülve utaznak a lépcsőkön, de olyanok is akadnak — különösen a fiatalok közül — akik akrobataként ellenkező irányba fordulva ugrálnak le róluk. A gyermekeikre nem ügyelő szülők is megérdemlik a bírálatot. Ne csodáljuk, hogy van mit tenniük a metró dolgozóinak, hogy megakadályozzák a fenyegető veszélyt, a tragédiákat. A kocsivezetők tavaly 14 esetben használták a gyorsféket, amivel azonban nemcsak az utasok biztonságát veszélyeztetik. A kocsik is megrongálódnak és emiatt, persze, a menetrendet sem sikerül betartani. A folyamatos közlekedést azonban a hangszóró figyelmeztetését semmibe vevő, túlságosan kényelmesen ki- és beszálló utasok is gátolják. A metró dolgozóinak munkáját azonban a szándékos károkozók is megnehezítik. A múlt évben például 23 esetben találták szétvagdalva a kárpitozott ülőhelyeket. A vandálok a márványoszlopok összefirká- lásától, sőt a biztonsági célokra szolgáló tv-készülékek áthelyezésétől vagy megrongálásától sem riadnak vissza. A rendreutasításra durvasággal, gorombasággal válaszolnak, az ügyeletes dolgozókat nem egyszer tettlegesen is bántalmazzák. ^ — Hálásak lennénk — mondják az ügyeletesek, — ha az Ideiglenesen eltávolítják Josef Jungmann szobrát utasok segítségünkre lennének a fegyelmezetlenek megfékezésében, hogy teljesíthessük kötelességünket. Mondottuk már, hogy a metrót az elmúlt öt év során mintegy 600 millió utas vette igénybe. Nagy számukhoz viszonyítva a fegyelmezetleneké, a ron- gálóké elenyésző. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közömbösen nézzük garázdálkodásukat. A megbízhatóan közlekedő, kulturált utazást és kényelmet biztosító földalattit a főváros lakossága és vendégei is a sajátjuknak tekintik. Közérdek tehát, hogy a metró valamennyi előnyét továbbra is megőrizze. KARDOS MARTA GESZTUS NYELV? „Egyes népek még ma is igen gyakran használnak kéz- és testmozdulatokat beszéd közben. Nyugat-Afrikában például létezik egy olyan törzs, amelynek tagjai éjszaka alig alig tudnak társalogni, mivel a mondanivalójukat kísérő és kiegészítő gesztusok nem láthatók“. Ehhez hasonló hírek kétségtelenül nem ritkán láttak napvilágot. Az egészben az a bosszantó, hogy sokszor „hiteles, helyszíni“ tudósításként fogadják el az efféle hírlapi kacsát. Már is leszögezhetjük: ilyen törzsről nem tudnak sem az etnográfusok, sem a nyelvészek (kivétel néhány hajdani Háry János-féle utazó). Lotz János Idevágó megjegyzését idézve: „gyakorlott megfigyelők nem észleltek ilyen nyel veket.“ Ez volmi az első megállapítás. Ellenben érdemes közelebbről megvizsgálni az alapvető — előítéletekre épített — gondolatmenetet mert ebből következik a második észrevétel: léteznek primitív, „alsóbbrendű“ és civilizált „felsőbbrendű“ nyelvek. Nyelvészeti szempontból nem tehetünk megkülönböztetést, mivel mindem nyelv egyformán bonyolult és egyaránt fejlett (az il lető társadalom igényeinek és az emberek közti kapcsolatok normáinak megfelelő mértékben), mindegyikre jellemző a kettős artikuláció, vagy ahogy Charles F. Hockett nevezi: „a modellálás kettőssége“. Idézzük ismét Lotz Jánost: „Minden nyelv a kifejezés korlátlan lehetőségeivel rendelkezik, de nagy különbséget mutatnak fel abban a tekintetben, hogy az emberi kultúra teljes köréből valójában mennyit fognak fel.“ Az eltérések okai, bár az elsődleges különbségek a szókincsben keresendők, nem nyelviek, hanem történelmi-társadalmi gyökerűek. Helyesebb tehát elmaradott és civilizált körülmények között élő népekről és nem nyelvekről — beszélni. A harmadik megállapítás arra a sajnálkozásra vonatkozik, miszerint: „még ma is“, mintha a gesztusnyelv valami alantas, emberi méltóságunkat sértő jelenség volna. A kéz- és testmozdulatok, a mimika — omnium hominum communis sermo —-, no<ha etnikumonként és országonként váltakozhatnak, jelentésértékeik egyetemesen jelen vannak, mind a primitív, mind a civilizált népekre jellemző viselkedési megnyilvánulás, s rendszerint a verbális kommunikáció kísérője (kivételes eset a süketnémák jelbeszéde és a pantomimjáték, a mimika, valamint a gesztusok művészi felhasználása). A gesztusnyelv bonyolult szervezettségű rendszer, s akárcsak a hangos nyelv, hagyományosan köz vetített: használatát a közösség normái szabályozzák. Helyes elsajátítása, ismerete előfeltétele a társadalmi érintkezés globális rendszerébe való beilleszkedésünknek (lásd a verbális elemekkel átszőtt etikettnyelvet, illemtant). A gesztusnyelvet számos diszciplína tanulmányozza. így az etnográfiát, a' szociológiát, a viselkedéstant és nyelvé szetet egyaránt érdekli. Azonban a mimika és a gesztusoK rendszeres elemzése, a kinezika megalapozása és kidolgozása R. L. Birdwhstell nevéhez fűződik (Introduction to Kinesics. 1952). A verbális kommunikációval szorosan összefügg az a jelenség is, amit Edward Sapir „a hanglejtés taisadalmilag meghatározott második szintjé“-nek nevez. Ezeket, a hangszín — (hangminőség) — variációkat, amelyek tulajdonképpen nem szerves részei a hangsúlynak sem, a hangle- ,lésnek sem, a nyelvtudomány paranyelvként emlegeti (egyre gyakrabban). Kimutatták, hogy ezek az elemek is rend- szerjelleggel bírnak, és használatuk nem az egyéntől függ, hanem jól meghatározott társadalmi szabályoktól. A szabályokat pedig meg kell tanulni, ha nem akarunk véteni a normák ellen. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi érintkezés fő tengelyet a verbális kommunikáció alkotja, viszont sem a gesztusnyelv, sem a paranyelvi elemek nem hanyagolhatok el, mivel egy idejüieg jelenségek és szorosan összefüggnek egymással. Maga a nyelv azonban nyitott rendszer, kettős artikuláció jellemzi, a gesztusnyelv és paranyelv pedig zárt rendszer, hiányzik belőlük a „modellálás lehetősége. A gyakorló tanároknak nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a mozdulatok, az arckifejezés tudatosítását, helyes alkalmazását óráikon. Közhely számba megy, hogy a tanár nemcsak pedagógus, hanem színész is. A mozdulatok 'használata színesebbé teszi, gazdagítja az előadást, a tanítást különösen nyelvórákon. Ne higgyük, hogy emberi méltóságunkon aluli dolog. MIHALKA GYÖRGY HOGY IS držiak náhradného kolesa hĺbka dezénu odkladací priestor bezplatné nastavenie diaľkových svetiel rekreačná premávka pohotovostná hmotnosť odpor vzduchu jazdný úkon výstražné znamenie zvukové výstražné znamenie svetelné výstražné znamenie diaľkové svetlo tlmené svetlo svetlo do hmly odrazky halogénové svetlo obrysové svetlo hľadači svetlomet posilňovač bŕzd nezávislé kúrenie — vlečenie motorového vozidla — gépjárművontatás — pótkeréktartó — profilmélység — kesztyűtartó — ingyenes fényszóróbeállí- tás — üdülőforgalom — menetkész önsúly — légellenállás — forgalmi művelet — figyelmeztető jelzés — figyelmeztető hangjelzés — figyelmeztető fényjelzés — távolsági fényszóró — tompított fényszóró — ködfényszóró — fényvisszaverő — halogén fényszóró — helyzetjelző lámpa — keresőlámpa — féKezőfcrkozó berendezés független fűtőberendezés lano spájacia tyč vozidlo s prívesom vozidlo s návesom ložný priestor prekážka cestnej premávky kmitajúce červené svetlo náležitý rozhlad znamenie o zmene jazdy jazdný úkon znamenie upažením pokračovanie v jazde — vontatókötél — vontaitórúd — pótkocsis gépjármű — félpótkocsis gépjármű — rakfelület — közúti forgalmi akadály — villogó piros fényt adó lámpa — meg félő kilátás smeru — a menetirány-változtatás jelzése — forgalmi művelet — karral adott irányjelzé?> — továbbhaladás (kis) 1979. VIII. 4 A Szovjetunió továbbra is segít Mi újság a E vonalon?
