Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-31 / 205. szám, péntek

Hit kivin az iskola az óvodától ? GONDOLATOK AZ ÖVÖNÖK TOVÁBBKÉPZÉSÉRŐL Szeptember elejétől a cseh­szlovákiai magyar tanítási nyel­vű óvodákban is bevezetik az új programot (tantervet). A cseh tanítási nyelvű óvodákban 1977-ben, a szlovák tanítási nyelvitekben pedig 1978 ban ve­zették be az új koncepciót. Ez az egyéves „késés“ a lépcsőze­tes bevezetés következménye. Az óvodák is ráléptek tehát a korszerűsítés útjára, ezért hasz­nosnak véljük, hogy kifejtsük gondolatainkat az óvodák fel­adatairól. A bölcsődékben megkezdett sokoldalú alapozó személyiség fejlesztést az óvodákban maga­sabb szinten, tervszerűen keli továbbfejleszteni, és minden le­hetőséget ki kell használni a gyermek iskolába járásának előkészítésére. Ezért az oktató- nevelő munka hatékonyságának fontos feltétele a két oktatási intézmény (óvoda, iskola) mun­kájának szoros tartalmi és mód szertani kapcsolata és belső szerkezetük összefonódása. Az óvodában a gyermekek felkészítése az általános isko­lai munkára előírásszerűen va­lósul meg; egyrészt az óvodát rendszeresen látogató gyermek­kel való foglalkozás során, másrészt az óvodába fel nem vett gyermekek számára létesí­tett előkészítő osztályokban, to­vábbá az alapiskola első osztá­lyába beíratott gyermekek szü­lei számára szervezett szeminá­riumokon. (őket az óvónő né­hány hónappal korábban tájé­koztatja azokról az alapvető tudnivalókról és szokásokról, amelyekre a gyermeknek szük­sége van az iskolába lépéskor.) Az óvodán kívül ilyen irányha­tást gyakorolnak a szülői kö­zösségire az alapiskolák, a nem­zeti bizottságok, a tömegtájé­koztató eszközök és a társadal­mi szervezetek; beszélgetések­kel, előadásokkal és cikkekkel segítik azokat a szülőket, aki­nek gyermekei nem járnak óvo­dába. Hátrányos helyzetbe kerülnek azok a gyermekek, akik vala­milyen oknál fogva — például kevés férőhely, a szülök téves nézete, egészségi okok miatt stb. — nem járnak óvodába. A családi neveléssel kellene pó­tolni az óvodai nevelést, melyet szakképzett egyének végeznek. A családi nevelés erre azonban több ok miatt nem képes, ezért az iskolában érezhető az óvo­dai nevelés hiánya. A szülők figyelmébe is ajánl­juk azokat a tervszerű foglal­kozásokat, amelyeket az óvodai programban „tantárgyként“ je­lölnek meg. Az óvodában kötött és kötet­len foglalkozások keretében ne­velik a három korcsoportba be­sorolt gyermekeket: a 3—4 éve­seket a kiscsoportban a 4—5 éveseket a középső, az 5—0 éveseket pedig a nagycsoport­ban tanítják. Az új programot az óvodákban mind a három csoportban egyszerre vezetik be, tehát nem lépcsőzetesen, mint az iskolában. A foglalkozások megnevezése és sorrendjük mind a három korcsoportban megegyezik. Az iskolára előkészítés szempontjá­ból nézzük meg a nagycsoport foglalkozástervél. A bratislavai óvónők négyhetes ciklusra az alábbi tervet dolgozták ki: test­nevelés 6 foglalkozás; értelmi nevelés 18 foglalkozás, amely a következőképpen őszük meg: a A pedagógusok a szavak mi­lyenségének és mennyiségének meghatározásában legyenek se­gítségére mind az óvodának, mind a szülőknek, mind pedig az iskolának. Ugyanis az isko­lában is az új oktatási tervezet értelmében követelmény a tanu­lók szókincsének tudatos fej­lesztése, tanévenként 250—300 új szóval. Milyen szavakkal és hánnyal gyarapítsuk gyermeke­ink szókincsét, hogy műveltsé­gük európai színvonalú legyen? Ez is egy a sok fontos kérdés közöl. megismerés fejlesztése (környe­zetismeret) ö, anyanyelvi neve­lés 6, matematikai képzés 6 foglalkozás; erkölcsi nevelés (nincs külön foglalkozás, ugyanis az egész óvodai életet áthatja); munkára nevelés 1 foglalkozás; esztétikai nevelés 15 foglalkozás, mely így oszlik meg: zenei nevelés 5, képzőmű­vészeti nevelés 5(—1) irodalmi nevelés 5, ismerkedés a szlo­vák nyelvvel naponta 1 foglal­kozás. Ezzel szemben az alapiskola 1. osztályában a heti óraterv a következő: magyar nyelv és irodalom 8 óra, szlovák nyelv 2, környezetismeret 2, matema­tika 4, zenei nevelés és ének 1, munkára nevelés 1, testnevelés 2 óra. A magyar nyelvű óvo­dában négy hét alatt összesen 60 foglalkozás van. Az iskolá­ban egy iskolai évben 35, az óvodában 40 munkahét van. Az egyes foglalkozások és az óvodai nevelés során a gyerme­kek szókincsének és beszéd- készségének fejlesztése a fő feladat. Úgy véljük, hogy a gyermek szókincsfejlesztésének szükségességét nem kell külö­nösképpen hangsúlyoznunk, mert az annyira természetes, mint az, hogy az élethez leve­gőre, vízre, napfényre van szük­sége minden élőlénynek. Ellen­ben azt, hogy a gyermek szó­kincsének fejlesztésében ne az ösztönösség, hanem a tudatos­ság uralkodjék, azt nagyon is nyomatékosan hangsúlyozzuk. Életre „nevelés” n Peti egy focilabdára vá­gyott. Már napok óta ostro­molta apját, anyját, nagyap­ját: egyszóval azokat, akik­től remélhette, hogy az áhí­tott labdát megveszik. Pöty- työst, kért, olyat amilyennel a bácsik fociznak a tévé­ben. Nem mintha megirigyel­te volna őket... bár, ki tud­ja, hiszen Peti még csak hétéves. Egyelőre az érde­kelte, hogy a labda megle­gyen. A kitartó ostrom — a o-érés, nyafogás, hízelgés és duzzogás — eredményes volt. Apja végül kezébe nyo­mott háromszáz koronát, s mivel nem ért rá elmenni vele, elküldte egyedül a bolt­ba, vigye meg a labdát. így is történt. Boldogan jött ha­za Peti az új focival. Még tele kell fújni levegővel, és lehet rúgni, dobálni —- tel­jes lesz az öröm. Mivel ezút­tal sem ért rá apa, hogy fel­fújja a focit, Peti maga lá­tott hozzá. Nyomta a pum­pát ... nyomta. A foci azon­ban nem akart gömbölyödni. Kicsi a lyuk gondolta. Elő­szedett gyorsan egy szeget, kitágította a szelepet, hogy semmi se akadályozza a le­vegő útját. Nem is volt töb­bé akadály. A levegő ahogy bement, már jött is kifelé. Sírva ment Peti az apjához, mutatta, hogy mi történt. Apa kezébe vette a lab­dát. Hol a focit, hol a meg­szeppent, pityergő gyereket nézte. Nincs veszve semmi! Hirtelen kézen fogta a gye­reket és zord atyai hangon ráförmedt: — Visszamegyünk a bolt­ba és kicseréljük. De egy mukkot sem akarok ott hal­lani! A boltba apa aztán el­mondta az eladónak, hogy rossz labdát kapott a gye­rek. A hangjából érződött a neheztelés: lám, ha egyedül jön egy ilyen kisgyerek, má­ris hibás árut adnak neki. Az eladó elröstellette ma­gát, s elnézést kérve kicse­rélte a labdát. A történetnek ezzel végé. De valóban vége? Peti kapott egy drága bőr­labdát. De sajnos kapott, mellé még valami mást is ... A gyerek számára a szülő magatartása példa — jó vagy rossz — példa, amit követni fog. MAJOROS ISTVÁN Ezeket a gondolatokat ki kel­lett fejteni ahhoz, ho.gy megért­sük: mit kíván az alapiskola és a társadalom az óvodától. Az iskola nem kívánja azt, hogy az óvónők tanítsák meg a nagycsoportba járó gyermeke­ket olvasni és írni, hogy az óvónők vegyék át az iskolai ok­tató-nevelő feladatokat, de el­várja, hogy optimálisan készít­sék fel a gyermekeket az isko­lai munkára. Fejlessze az óvoda a gyerme­kek beszédkészségét, azon be­lül pedig az érthető beszédet, a beszédhangok tiszta ejtését, « beszédhibás gyermekeket a szülők közreműködésével logo­pédussal gyógyittassa. Anya­nyelvi nevelésből tantervi kö­vetelmény, hogy az I. osztály­ban a következő szavakat ta­nulják meg a gyermekek helyes hangképzéssel olvasni, a meg­tanult 38 (később 44 + 1) betű segítségével leírni (mondatban, szövegben), alkalmazni: főz, gombóc, mókus, óra, ők, ősz, öt, őz, rózsa, űrhajó, ír—irka, tűz—tüzes, új, út—utas—utca, víz—vizes; áll, csepp, hull, itt, kedd, kedden, orr, ott, száll, ujj, varr; Anna, Attila, Emma, Ottó, jobb, szebb, több; jött, kell, lett, dinnye, fütty, füty- tyent, gally, könny, könnyes, meggy, öccse, ősszel, pettyes, rossz, rosszul, tavasszal, hely lyel, rizzsel, rozzsal; hosszan ejtjük: egy, egyes, egyik, lesz; bagoly, Gergely, gólya, ibolya, Ibolyka, Károly, királyfi, lyuk, lyukas, kulcslyuk, Mihály, osz­tály, fej, baj, jár, jön, száj, tej, vaj. A felsorolt szavakon kívül sokkal több szót is használnak az óvodás gyermekek, de nyel­vi szempontból az első osztály­ban ezeknek a szavaknak a he­lyes ejtése és helyesírása köte­lező. Ha az óvoda átvenné a felsorolt szavak helyes ejtésé­nek tudatos kialakítását és al­kalmazását, természetesen meg­felelő szövegkörnyezetben „tá lalva“ a kis óvodásoknak, az iskola nagyon hálás lenne ér­te. A megoldás módját és for­máját az óvónőkre bízzuk. Na gyón gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek, s az utóbbi idő ben sok helyütt alkalmazzák már az óvodai bábszínházát az igényes nyelvi nevelés megva­lósításában. Óvodáink zöme na­gyon színvonalas munkát vé­gez, ezt tanúsítják azok az el­sős tanulók, akik három évig rendszeresen és örömmel jár­tak óvodába. Nagyobb gondot jelentenek azok a gyermekek, akiket a szüleik nem járatnak illetve nem tudnak óvodába járatni Ezek a gyermekek objektív okok miatt kerülnek szellemi­leg hátrányos helyzetbe s őket aztán az iskola ■ se tudja egy hamar felzárkóztatni a többi tanulóhoz. Schniererné Wurster Ilona a Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Jó évad ígérkezik Kapunyitás a Magyar Területi Színházban A címhez akár kérdőjelet is illeszthettem volna, hiszen hogy milyen évad előtt áll egy-egy színház, az mindig rejtély, azt mindig valami csodálatosan iz­gató titokzatosság burkolja. De talán e burok imitt-amott föl- sejlik, ha a színházlátogató ol­vasó lajstromban láthatja a be­mutatásra tervezett darabokat. Fölsejlik, mert az igazi néző mindenből következtet. A dra­maturgiai tervből is. Na, de ne vágjak a dolgok közepébe. Kezdjem ott, hogy a Komárom­ban (Komárno) székelő Magyar Területi Színház és kassai (Ko­šice) társulata, a Thália Szín­pad dolgozói a hét elején tar­tották évadnyitó társulati ülé­süket, amelyen Takáts Ernőd. a színház igazgatója köszöntöt­te őket, sikerekben gazdag munkát kívánva a két társulat minden tagjának. Ezt követően sajtótájékoztatóra került sor, amelyen a színHáz dramaturgja, Kmeczkó Mihály eszméi-etikai és műsorpolitikai szempontból elemezte az 1979—80-as évad­ban színpadra kerülő darabo­kat. A terv szerint, akárcsak ta­valy, idén is nyolc darab kerül bemutatásra. Négy klasszikus és ugyanannyi kortárs szerző műve közül három komédia, egy zenés komédia, egy tragikomé­dia és három színmű. Már a műfaji megoszlás jelzi, hogy a színház vezetősége és a Konrád József érdemes művész vezette művészeti tanácsa az utóbbi négy-öt év gyakorlatával ellen­tétben, nem a tragédiák és a drámák, hanem elsősorban a komédiák bemutatása mellett tört lándzsát. Nézzük a Komáromban bemu­tatandó darabokat. Színházunk 1979—80-as évadának első be­mutatója a NOSZF évfordulójá­nak tiszteletére Nyikolaj Va- sziljevics Gogol 1836-ban írt, a negatív emberi magatartásfor­máknak tükröt állító szatirikus vígjátéka, A revizor lesz, októ­ber 5-én, Konrád József rende­zésében. Csehszlovákiában első ízben december 14-én mutatko­zik be az idei esztendő egyik Herder-díjas, a romániai ma­gyar Sütő András. Híres dráma­trilógiájának ‘— Egy lóesiszdr virágvasárnapja, Csillag a mág­lyán, Káin és Ábel — Heinrich von Kleist krónikája nyomán írott első darabját, amelyben az egyén és az állam kapcsola­ta, a minden áron kompromisz- szumra való törekvése hasznos­sága és kiúttalansága kerül bonckés alá, Takáts Ernőd ren­dezi, a romániai kultúra napjai keretében. A hazai magyar színházlátogató jövő év már­cius 7-én másodszor tapsolhat Mikuláš Fehér vendégrendező­nek, a Trnavai Gyermekszínház művészének, aki hazánk felsza­badulásának 35. és a szövetke­zetesítés 30. évfordulója tiszte­letére Stefan M. Sokol Magá­nyos farkas című színművét for­málja pódiumra. A kortárs szlo­vák szerző alkotásából nyilván az egyéni boldogulás és a kö­zösség jövőjének dialektikus kapcsolatát fogalmazza a leg­nagyobb nyomatékkai színpad­ra. A komáromi társulat évad­záró bemutatója jövőre is ze­nés vígjáték, s akárcsak az idén, a szerző most is Mikszáth Kálmán, a rendező pedig Kon­rád József lesz. Mikszáth Kál­mán vígjátéka tulajdonképpen megzenésített, új betanulása az 1966. október 14-én bemutatott, ugyancsak Konrád József ren­dezte előadásnak. Persze, azóta nem csupán a világ, de Konrád József rendezői szemlélete is változott, s ez a tény új, idő­szerűbb megvilágításban sugá­rozza majd a Szent Péter eser­nyője üzenetét. Konrád szereti a magyar klasszikusokat, s mint a nagy sikerű Beszélő köntös­sel bizonyította, érti, s rende­zői koncepciója révén, közönsé­gével is megérteti napjainkhoz szóló gondolataikat. A zenés vígjátéknak jövő év május 16- án, a Jókai-napok kezdetekor lesz a premierje, az 1979—80-as színházi évadot záró bemutató­ja pedig a gombaszögi völgy H hatalmas színpadán, valamikor f júniusban. A kassai Thália Színpad művé­szei november 8-án magyar ős­bemutatót és csehszlovákiai be­mutatót tartanak Niccoló Ma- chiavelli firenzei gyakorló ál­lamférfi, ragyogó szépíró, ízig- vérig reneszánsz gondolkodó Clizia című versbetétes komé­diájának bemutatásával. Az el- anyagiasodásról, a pénz, a ha­talom és a birtoklás istenítésé- ről, s természetesen kusza szö- vődményű szerelmekről szóló darabot remélhetőleg élvezete­sen és tanulságosan aktualizáló Csendes László színművész má­sodszor mutatkozik be rende­zőként. Hogy Csendes László­nak mérhetetlenül nehezebb dolga lesz, mint a Hókirálynő című mesejáték téli színpadra kreálásával volt, az vitathatat­lan. E pajzán, vérbő humorú, mélyen társadalmi gyökerű re­neszánsz vígjáték színpadra ál­lítása azonban fölfigyeltető vál­lalkozása a MATESZ-nek, és a színészként kiváló, rendezőként igazán csak most bemutatkoz­ható Csendesnek egyaránt. Nem kell ahhoz nagy jóstehetségnek lennem, hogy megállapítsam, George Bemard Shaw 1898-ban írt Warrenné mestersége című drámájának országszerte nagy sikere lesz. Annak ellenére, hogy a MATESZ közönsége most találkozhat először a külö­nös egyéniségű írrel, könnyű hinnem, hogy megszereti. A da­rabot a Prešovban székelő cseh­szlovákiai ukrán színház egyik rendezője, Ivan Ivančo állítja színpadra, s a premiert január 24-én tekintheti meg Kassa vá­ros közönsége. Annak a város­nak magyar ajkú közönsége, amely jövőre ünnepli 750. szü­letésnapját. A szép születésnap alkalmából kerül színre a kas­sai születésű jeles csehszlová­kiai magyar költő, író és mű­fordító, Rácz Olivér nagy sike­rű Álom Tivadar hadparancsa című regényének színpadi vál­tozata, amely a magyarság és az európaiság kérdésének fe- szegetésével párhuzamban arra keresi a választ: lehet-e az em­ber kívülálló? A színpadon most első ízben jelentkező Rácz Olivér darabját, vagyis az ősbemutatót a nálunk már jól ismert magyarországi művész, Szőcs János rendezi. Halasi Im­re személyében hazai magyar színházi berkekben ugyancsak jól ismert magyarországi ven­dégrendezője lesz a jövő év jú­nius 12-én bemutatandó Miro- slav Horníček Két férfi sakk- ban című vígjátékának is, amely nyugtalanító párhuzam­ban fejtegeti, lehet-e fegyve­rekkel fölszerelten békésen egymás mellett élni, illetve, le­het-e fegyver nélkül harcot nyerni? A fenti sorokból kiolvasható, nagyon sok darabban jelen van a hatalom és az erkölcs, az egyén és az állam, az egyén és a közösség kapcsolata. S mindig realisztikusan, ami, per­sze, nem véletlen. Aki ismeri a Magyar Területi Színház he­lyét szocialista színházművé­szetünkben, az tudja, hogy ed­digi sikereik abban az eszmei­ségben gyökereznek, amelyet realisztikus színjátszásnak hí­vunk. Igaz, voltak egyéb, de mindenkor haszonnal járó kí­sérletezések is, amelyek azon­ban sosem bontották meg ezt a színházi elvet. Az új évadban is realisztikus hangnemben, s legtöbbször nevettetően szól­nak, s nem is akárkiknek nem is akármilyen gondolatait köz­vetítik majd a MATESZ művé­szei. Hiszem, nem túlzók, ha a dramaturgiai terv alapján azt mondom, jó évad ígérkezik, amit még a tartalék darabok sem gyengíthetnek, hiszen Pe­ter Kováčik az egyik legjobb szlovák színpadi szerző, s nyil­ván példamutató darabbal mu­tatkozna be a debütálás előtt álló Simkó Tibor is. Közönsé­get csalogató, közönséget szer­ző évad ígérkezik. Persze, ez nem csupán a két társulattól, hanem a művelődési házak igazgatóitól, szervező titkárai­tól, a mindenkori vendéglátók­tól is függ. És a nézőtől, aki nélkül nem színház a színház. Készítsen is bármilyen drama-' turgiai tervet. SZIGETI LÁSZLÓ Övodáb'■ (J. Kruliš — CSTK felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents