Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-30 / 204. szám, csütörtök

„Törődünk is vele”

Kommentáljuk

Következetesebben

Építőipari vállalataink a hatodik ötéves tervidőszak első három évében a XV. pártkongresszus határozataiban előirányzott 640 000 lakásból 400 000-et már felépítettek. Ezáltal mintegy 1 400 000 állampolgár költözhetett új, korszerű lakásba. Jóllehet, a lakásépítő tevékenység sokat javult az építőipari vállalatok távolról sem teljesítik kielégítőién a CSKP KB 12. ülésén kijelölt idűi feladataikat.

A népgazdasági tervek teljesítésének féléves értékelésiből és a júliusi feladatok végrehajtásának adataiból kitűnik, hogy az építőipari vállalatok adósak maradtak mind a prágai és a bratislavai komplex lakásépítési, mind pedig a népgazdaság anyagi-technikai bázisának fejlesztését célzó nagyberuházási programok teljesítésében. Hogy csak egy példát említsünk: a 61 központilag kiemelt beruházás bői a termelési gazdasági egységhez tartozó vállalatok 36 fontos építkezésen nem tartják meg a határidőket. Mi ennek az oka?

Elsősorban az, hogy a korábbi évekhez viszonyítva lelassult a munkák ütemű: területi feszültségek alakultak ki, a házgyári elemek elterjedésével nem tartott lépést a szint alatti munkák, a szak és szerelőipari munkák technológiájának korszerűsítése, valamint a terület-előkészítés.

A tervteljesítés kedvezőtlen alakulását befolyásolta az a tény is, hogy az építőipari vállalatok komoly anyagellátási és szállítási .gondokkal küzdenek. Ennek ellenére még sem háríthatnak minden fogyatékosságot az objektív akadályokra, amit az is híven tükröz, hogy az utóbbi időben egy helyben topogás tapasztalható az újítómozgalomban, a komplex racionalizáciős brigádokat kevésbé vonják be a nagy hozzáértést igényelő műszaki-szervezési kérdések meglodá-sába.

Az építőipar jelenleg több mint félmillió dolgozót foglalkoztat, a munkáslétszám növekedésével a jövőben nem lehet számolni. A szakképzett munkaerő aránya meghaladja az 50 százalékot, ennek ellenére még mindig sok betanított munkás dolgozik az építkezéseken, ami nehezíti az új, korszerű építési technológiához szükséges szakismeretek elsajátítását. Az sem lényegtelen kérdés, hogy a munkások jelentős hányada tartósan távol él családjától, más részük naponta ingázik. Az építőiparban még tekintélyes tartalékok vannak; jelentős az anyagmozgatással, szállítással foglalkozók száma, magas a veszteségidő, számottevő a minőségi hibákból adódó pótmunkák aránya is.

A munkahelyi légkör javítása a pártalapszervezetek, az üzemi szakszervezeti bizottságok és a gazdasági vezetők együttes feladata, de közös gondjuk a lemaradások pótlása és a tervek egyenletes, folyamatos teljesítése. Szükség van az építőipari vállalat pártszervezetének szoros együttműködésére az érintett területi pártszervekkel is. Ezenkívül a széttagoltságból, a nagy távolságokból következően az építőipari pártalapszervezeteknek nagyobb önállósággal, kezdeményezőkészséggel kell dolgozniuk. Az alapszervezeti munkán belül, hasonlóképpen, mint azt a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat üzemegységeiben tapasztaltuk, nagyobb szerepet kell adniuk a pártcsoportoknak.

A pártmunka eredményessége az építőiparban még inkább megköveteli a tömegszervezetekben, a gazdasági vezetésben dolgozó kommunisták konkrét, az adott helyzethez alkalmazkodó pártmegbízatásait, a munkahelyi tö- megpolitikai tevékenységet és a példamutatást. Csak ez nyújthat kezességet ahhoz, hogy az építőipar következetesebben teljesítse népgazdasági feladatait.

SZOMBATH AMBRUS

TANULNI KELL AZ ÉLETBŐL

Könnyű rátalálni a jegyvernek i (Zbrojníky) Május 9 Efsz kertészetére, mert két-három köhajításnyira a falu szélétől, az országút mentén állnak az üvegházak, meg a raktárak. Nem könnyű azonban kommu nistát vagy szervezett fiatalt találni az itt dolgozók között, mert csak a brigádvezetft pórt tag, az is betegeskedik jelen Jég. Helyettese szinte szabad kozva magyarázza:

— Igen, igen, mi szocialista munkabrigád vagyunk, már évekkel ezelőtt megkaptuk a megtisztelő címet, de a párttagság kérdése, az más. Megvallom őszintén, amikor fiata- Jatobak voltunk, tétováztunk. Most meg kimondottan fiatalokra van szüksége a pártnak Ez a helyzet.

Néhány fiatal, ha nem is tagjai a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, idénymunkásként azonban itt dolgozik a kertészetben. Közülük Sulán Milán az egyik.

Első mondataival mindjárt tördelni kezdi reményem ágait," hogy talán a fiatalok nyári ak tivitásáról, meg az ifjúság vágyairól, elképzeléseiről válthatnék vele néhány szót, mert ezt mondja:

— Nincs abban semmi érdekes, hogy most itt dolgozom. Vakációzok, hát eljöttem egy hónapra. Az én esetem? Olyan, ^milyenből tizenkettő egy tucat.

Milán másodéves ipán tanuló. Marós lesz. A szakmát a tolmácsi ITlmače) gépgyár szaktanintézetében tanulja. Szülei a földművesszövetkezet tagjai. Húga ősszel megy iskoláiba, bátyja nemrégiben vonult be katonának.

Ennyit mond magáról, de nem szólok, várok, mert úgy hallgat, mint aki valamin gondolkodik közben. Tekintetével az uborkával megrakott ládák mázsálását követi, mire rám néz, szemöldökét felhúzza, és ismét megszólal:

— Nem kérdezi, hogy miért nean vagyok tagja az ifjúsági szövetségnek?

— Megmondod azt magadtól is.

— Meg. Arról van szó. hogy amit tenni kell, megteszem. Most is eljöttem egy hónapra dolgozni. Ha meg tag lennék, még külön feladatokat is kapnék. így jobb, így könnyebb,

Furcsa érveléssel bizonygatja a maga igazát:

— Az ember Hyen korában nem mindig tudja, mit szeretőé, mit akar majd csinál nú De ha tudja, akkor is előfordul, hogy később másra vágyik. Jobb telíát most így.

Elmondja azt is, hogy hozzá

hasonlóan gondolkodnak Torma László, Marián Hlavaő, Brecs- ka Gyula, akik most fejezték be alapiskolai tanulmányaikat, s ősztől szintén a tolmácsi szaktanintézetben tanulnak majd, de önként, felszólítás nélkül eljöttek egyhónapos idénymunkára a földművesszövetkezet kertészetébe.

— Egyetértünk mi a hasznos és jó dolgokkal, de így kötetlenül jobb, könnyebb. Eljárunk az ifjúsági klubba is, az ittenibe, a falusiba. Miért ne? Különben minden jó úgy, ahogy van.

Az agronómus, Nagy István elv társ, aki egyébként párt bizottsági tag, jól ismeri Milánt, az említett fiatalokat, s így vélekedik:

— Nagyon rendes, becsületes fiúk. Jól dolgoznak, akár órabérbe, akár teljesítménybérbe kell szedni a paradicsomot, az uborkát. Ez elsődleges, mert mindenkit a végzett munkája alapján értékelünk, akár szervezett fiatal, akár nem. Tény azonban, hogy még többet kellene foglalkoznunk velük, megértetni a szervezettség fontosságát fiatal nemzedékünk és egész szocialista társadalmunk életének még magasabb szintre emelésében. A pártbizottság elnöke, Ján Krajčí elvtárs így vélekedik:

— A mieink ők, még így is. Derekasan kiveszik részüket a munkából, de még az ifjúsági akciókból is. Ha belátogatok az ifjúsági klubba, gyakran találkozom velük.

Milán szóhasználatával élve mégis megkérdezem tőlük:

— Minden jó úgy, ahogy van?

A pártelnök azonnal válaszol:

— Nem lennénk kommunisták, ha mi is ezt vallanánk. Többre van szükség. Meggyőződésükre, beszervezésükre.

Az agronómus megjegyzi:

— Nem kimondottan a mi

dolgunk ez, de érdekünk. Törődünk is vele.

« * *

Milán meg a többiek ugyanolyan tétovázók, mint amilyen annak idején, fiatalabb korában a brigádvezető helyettese, meg a hozzá hasonlók voltak. Mondja is a brigádvezető helyettese:

— Akkor jó volt, ahogy éppen volt, hangoztattam magam is. Csak most, megkorosodva értem, hogy nem is olyan jól gondoltam.

Bizonyos, hogy Milán, meg a többiek jóval korábban, fiatalon fognak erre rájönni, mert most, a tagkönyvcserével kapcsolatos beszélgetéskor a földművesszövetkezeti párt- szervezet- nem egy tagja kapja feladatul: törődjék a fiatalokkal, helyes nevelésükkel és irányításukkal.

A pártfeladat pedig nem olyan, mint amilyenből tizenkettő egy tucat.

hajdG andrAs

Nagytárkány (Veľké Traka- ny) olyan község, ahol az •utóbbi évtizedben mindig építenek valamit. Természetesen Z-akcióban, társadalmi munkával. Most az óvodát építik. Pólyi Pál elvtárs, a hnb elnöke irányítja a munkálatokat. Tőle kérdezem:

— Mi a véleménye a fiatalokról?

— Nem rossz, de nem is nagyon jó.

Általában elégedett a fiatalok viselkedésével, de politikai elkötelezettségük nagyobb mértékű megnyilvánulását sürgeti, hangsúlyozva, hogy többet tehetnének az óvoda építésének sikeréért, a község kulturális életének fejlesztéséért.

— Többet kellene tanulniuk — véli —, és nemcsak könyvből, hanem az élet iskolájából is, hiszen a mindennapi életben sok olyan példát láthatnak, mely helyes cselekvésre készteti őket.

Saját esetét említve igyekszik érzékeltetni, hogy mit ért az élet iskoláján kifejezés alatt. Elmondja, hogy édesapja a második világháborúban meghalt, ezért, bár szeretett volna tovább tanulni, tizenöt évesen már mumkát vállalt a helyi földművesszöveitkezetben, mert édesanyja rajta kívül még két gyermek neveléséről' gondoskodott. Később, az ág- csernyői átrakóállomáson dolgozott.

— Ilyen gondjaik nincsenek a mai fiataloknak, igaz — állapítja meg —, de éppen ezért kellene társadalmi, politikai téren sokkal tevékenyebbeknek lenniük.

Ö maga tizennyolc évesen lett pártunk tagja. Alig volt 24 esztendős, mint tisztségviselő, már feladatok teljesítését vállalta az ifjúsági szervezetben, a CSEMADOK helyi szervezetében, később a helyi nemzeti bizottság tanácsában is.

— Ez volt számomra az igazi életiskola — magyarázza — és hasonló életiskolát kívánok a mai fiataloknak. A közösségi feladatok teljesítése során sokat tanulhatnak.

Egyetért azzal, hogy elsősorban a példamutatás ösztönzi tettekre a fiatalokat. Két iskolás korú fia van, szombatonként szívesen elmenne velük kirándulásra, szalonnát sütni, de rendszerint szombatonként szokták megszervezni a társadalmi munkát, s abből ő nem maradhat ki.

— Velem együtt mások is, elsősorban a kommunisták, gyakorta szolgálnak a fiataloknak ilyen és hasonló példákkal — mondja —, tanítómesterekben nincs hiány.

Néhány mondatban megemlíti, hogy a helyi nemzeti bizottság alelnökeiként, később pedig elnökeként sok tapasztalatot szerzett. Nem könnyű tanítómesternek lenni az életSezimovo Üsti- ban, a Kovosvit 320 számú termelési részlegén az egyes munkaműveletek közti manipuláció antnmatiknsan történik, az egész rendszert az M-6000 típusú szovjet számítógép irányítja. A komplex alkatrész-megmunkáló termelési részlegen numerikus irányítású fúrógépet is alkalmaznak. Felvételünkön Václav Svoboda, a gép kezelője látható (Felvétel: CSTK —

}. Vrabec)

iskolában, mert mindenkinek más a természete, véleménye, s azokat összeegyeztetve kell szervezni, irányítani, a munkában pedig példát mutatni.

Azután így szól:

— Beíratjuk a fiatalokat az életiskolába.

Megmagyarázza kijelentésének lényegét: a párttagok tag- könyvcseréjével kapcsolatos beszélgetésre készülve a helyi pártszervezet vezetőségével közösen megvitatták, hogy miként kell a kommunisták részvételével, segítségével fokozni az ifjúsági szervezet tagságának tevékenységét, milyen pártfeladatokat vállalnak majd ezen a téren személy szerint is a kommunisták. Meggyőződéssel hangoztatja:

— így hatékonyabb lesz a tanítómesterek munkája.

Nem mondja ki, de értjük, tudjuk, hogy ennek nyomán fog megváltozni a fiatalokról alkotott vélemény is. A „nem rossz“ kimondottan jó lesz.

KÄZSMÉR ÉVA

Teljesítik tervfelodataikat

a ružomberoki Lenin Pamutipari Vállalat dolgozói sikeresen teljesítették tervüket az év első hét hónapjában. Az ~-úrutermelési tervet 2 626 000 koronával, a piaci szállítások tervét csaknem hatmillió koronával túlteljesítették. A képen: Viera Puflerová K-58 típusú szövőgépeket kezel

(Felvétel: V. Gabčo — CSTK)

Sulán Milan ipari tanuló, a jöldmüvesszövelkezet idénymunkása

(A szerző felvétele)

1979.

VIII, 3ÍL 4