Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-30 / 204. szám, csütörtök

KOSZORÚZÁSI ÍÍÜIPSES BRATISLAVÁBAN üdvözlő távirat az SZNF 35. évf&rdülóján Búcsú Szimonovtól {Folytatás az 1. oldalról) kovifc, a CSKP KB * Elnökségé­nek póttagja, az SZLKP KB út* kára, Viliam Šalgovifc, «iz SZLKP KB Elnökségének tagja, 'az SZNT elnöke, Ignác Janák, Elena Litvajová és Gejza Slap­ka, az SZLKP KB Elnökségének •tagjai, Miroslav Boďa, az SZLKP KERB elnöke, továbbá a Szlovák Nemzeti Front KB tisztségviselői, valamint a Nemzeti Frontba tömörült pár­tok és társadalmi szervezetek képviselői. Vörös virágokból font ko­szorút helyeztek el a szoviet főkonzulátus és a bratislavai szovjet katonai parancsnokság képviselői. Ezután elhelyeztek közös koszorújukat a töbni bratislavai konzuláris hivatal tisztségviselői. Ugyancsak kegyelettel] íhJOz­r.(Tudósítónktól) — Az idén, szeptember 12-e és 20-a között v Immár harmadik évtizedébe lép a brnói nemzetközi gépipari vá­sár, amely az elmúlt hús* év alatt jelentősen hozzájárult « csehszlovák külkereskedelem sikereihez és gépgyártásunk fejlesztéséhez. A gépipari se­regszemlén az idén több mint 2500 kiállító vesz részt. A cseh­szlovák gépipart kétszázötven gépipari termelővállalat és üzem képviseli. A brnói gépipari vásár 36 szakterületen ad ártekintést ar­ról, hogy a hazai és külföldi kiállítók milyen újdonságokat ajánlanak megvételre a szer­számgépgyártás, a banya- és kohóipar, a vegyipar és a ke­rámiaipar, a textil- és gumiipar területéről. Az érdeklődők be­tekinthetnek továbbá az iroda- gépgyártás, a számítógépek és adatfeldolgozó berendezések, szivattyúk, kompresszorok, rob banómotorok, szerelvények, energetikai berendezések, erős­áramú elektrotechnikai és elektronikai, laboratóriumi íel-> szerelések, építőipari gépek, a szállítási technika újdonságai ba. Az idei vásáron kiemelt he­lyet kap a csehszlovák szocia-> lista mezőgazdaság 30 évére emlékeztető mezőgazdasági gépgyártás eredményeit szem­léltető expozíció. A szakmában bemutatják újdonságaikat a bolgár, a csehszlovák, a ]Ugo- szláv, a magyar, az NDK-beli, a román, a szovjet külkereske­laik az SZNF hősei 'emlékének i» szlovák iőváros és a nyugat szlovákiai kerület párt- és ál lami szervezetnek képviselői. Ezután a Szlovákiai Antifa- siszla Harcosok Szövetsége központi és bratislavai városi .bizottságának tagjai - emlékez­tek harcostársaikra, s ők is ko­szorút helyeztek el. Ezt köve- . tőén elhelyezték a csehszlovák néphadsereg, a Szlovák Bel­ügyminisztérium és a népi mi­lícia közös koszorúját. Az ünnepség résztvevői ez­után a Slavínra mentek, ahol kegyelettel adóztak azon szov iet hősök emlékének, akik életüket adták Bratislava sza badságáért. Tegnap este nyolc órakor az SZNF 35. évfordulója tisz­teletére a Duna fölött színpom­pás tűzijátékra került sor. delmi vállalatok, továbbá a belga, Íruncia, olasz, holland, -NSZK-beli, osztrák, svéd, sváj­ci és brit cégek is. A kiállítás jó alkalom az <gyes gépipari szakterületek képviselőinek tapasztalatcseré­iére. Ism) közélet — BOHUSLAV CHŇOUPEK kül- Mgyminlszter tegnap a prágai CeralB-palotában fogadta Rólam) A. Garniát, a Fiilöp-szigetek cseh­szlovákiai nagykövetét, és a két telet kölcsönösen érdeklő kérdé­seket vitatott meg vele. A nagy követet Andrej Barčák külkeres­kedelmi miniszter is fogadta. ANDREJ BARCÁK külkereske­delmi miniszter tegnap Prágában bncsülátagatáson fogadta Barity Miklóst, a Magyar Népköztársa­ság csehszlovákiai nagykövetét. Szívélyes légkörben értékelték a két ország gazdasági kapcsolatai­nak fejlődését. MARTIN DZÚR hadseregtá­bornok, nemzetvédelmi miniszter tegnap Prágában fogadta a kato­nai főiskolák idei végzettjeinek küldöttségét. A fogadáson a nem­zetvédelmi miniszter kollégiumá­nak tagjain kívül Miloslav Doč­kal, a SZISZ KB elnöke is részt vett. Ott voltak a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegyve­res erői főparancsnokságának cseh­szlovákiai képviselői. Beszédében Martin Dzúr elvtárs kiemelte a tisztképzés fontosságát hazánk védelmi képességének növelése szempontjából. Ünnepi fogadós Moszkvában (ŰSTK) — Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi mi­niszter tegnap üdvözlő távira­tot intézett Martin Dzúr had­seregtábornokhoz, csehszlovák nemzetvédelmi miniszterhez a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóján. A távirat megállapítja, hogy a Felkelés, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetett, megmutatta az internacionaliz­mus legyőzhetetlen erejét, és szimbólumává lett az örök szovjet—csehszlovák barátság­nak. Ez a barátság, amely a fasizmus elleni közös harcban született, most szilárdul és fejlődik országaink népeinek, a békének és a szotializmusnak javára, hangsúlyozza Usztyinov marsall táviratában. Cestmfr Lovétínský, Csehszlo­vákia moszkvai nagykövete kedden fogadást adott Moszk­vában a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 35. évfordulója alkalmá­ból. A fogadáson részt vett Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára, Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB titkára s a szovjet politikai és közélet számos más képviselő­je. Jelen voltak a Nagy Hon­védő Háború veteránjai — a Szlovák Nemzeti Felkelés részt­vevői. A moszkvai Forradalmi Mú­zeumban ugyancsak kedden kiállítás nyílt csehszlovák kép­zőművészeknek felkelési tema­tikával foglalkozó kétszáz mű­véből — képéből, plasztikájá­ból és grafikai alkotásából. A SALT—II. ratifikálásáért (CSTKj — Az USA Wiscon­sin államának politikai, szak- szervezeti és vállalati vezetői felszólították a szenátust, hogy ratifikálja a SALT-II. szovjet— amerikai hadászati fegyverzet­korlátozási egyezményt. Az amerikai szenátusnak küldött üzenetükben, amelyet a Madi­son városbeli Press Connection című napilap hozott nyilvános­ságra, az állam polgárai a SALT-II. szerződést a fegyver­kezési hajsza korlátozására tett jelentős lépésnek minősí­tik. Igen, búcsúzunk Konsztan­tyin Mihajlovics Szimonovtól, a világhírű szovjet-orosz költőtől, publicistától, regény és drá­maírótól, akinek a neve örökre egyet jelent a békével, noha központi élménye és témája a háború volt. A háborút írta, a háború ellen. A békéért dolgo­zott egész életében. Ifjú költő­ként, nem kívülről, hanem be­lülről élte meg a borzalmakat, belülről látta, tapasztalta a szabadságért küzdő egyszerű szovjet katona nagyságát, hi­szen a Krasznaja Zvezda hadi­tudósítójaként vett részt a frontharcokban, a sztálingrádi csatában. Legendák keringtek bátorságáról, mozgékonyságá­ról: „... mindent a magam sze­mével akartam látni, hogy a háború után méltóképpen be­számolhassuk az eseményekről" —‘ írta. És ezekkel az esemé­nyekkel párhuzamosan a mát és a jövőt is írta Szimonov, a mának és a jövőnek. Nemcsak a győzelmet, hanem a győze­lemhez vezető nehéz utat is ábrázolta, tanUván egyúttal újabb és újabb nemzedékeket — a szocialista hazafiságra, a becsületes helytállásra, erköl­csös magatartásra, bátorságra. Az Élők és holtak, a Nem születünk katonának, Az utolsó iCSTK) — Szerdán Moszkvá­ban utolsó ízben találkozott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek csoportja az ame­rikai szenátusi küldöttség tag­jaival. A leszerelés problémá­ja, a SALT-II. szerződés alá-? írásának jelentősége és ratifi­kálásának szükségessége, vala­mint a szovjet—amerikai kap­csolatok alakulása a leszerelés és egyes nemzetközi kérdések álltak tárgyalásaik középpont­jában. Az amerikai szenátorok meg­világították a megvitatott prob­lémákkal kapcsolatos vélemé­nyüket, és számos kérdést ad­tak fel a szovjet parlamenti képviselőknek a Szovjetunió védelmi és külpolitikájával kapcsolatban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képvi­selői ismételten hangsúlyozták, hogy a szovjet kormány minde­nkor és a híres Várj ream cí­mű verse — hogy csak ezeket idézzük a példamutató és hatalr más életműből — sokunk felejt­hetetlen élménye, még akkor is, ha csupán filmvászonról ju­tott el hozzánk. Szerették és tisztelték az írót és közéleti személyiséget világszerte; szá* mos országot bejárt Szimonov, nálunk is volt több alkalom* mai. Hazájában nagyra becsül-* ték munkásságát, hatszor tün^ tették ki Állami Díjjal, 1974* ben Lenin-díjat kapott. Igen, búcsúzunk Konsztan* tyin Mihajlovics Szimonovtól, De a müvekben mégis velünk marad, kísér a mindennapok* ban. nekelőtt a világbéke megőrzésé* re törekszik, és e cél elérésére irányul a Szovjetunió védelmi politikája is. A szovjet fél a tárgyalásokon rámutatott azoknak az ismételt amerikai vádaskodásoknak az alaptalanságára, hogy a Szov-^ jetunió állítólag egyoldalú ka* tonai előnyökre akar szert ten* ni. A Szovjetunió hű a Leonyid' Brezsnyev és James Carter áh tál Bécsben aláírt közös szov* jet—amerikai nyilatkozatban rögzített elvekhez, melyek sze^ rint sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem fog ka-* tonai fölényre törekedni. Mindkét fél kifejezést adott annak a meggyőződésnek, hogy, a szovjet és az amerikai veze^ tők, valamint parlamenti kép* viselők találkozói igen hasznom sak. AZ ŰJ TECHNIKA SEREGSZEMLÉJE BRNÓBAN HASZNOS TALÁLKOZÓK Befejeződtek az amerikai képviselők moszkvai tárgyalásai AZ EL NEM KÖTELEZETT ORSZÄGOK HAVANNAI ÉRTEKEZLETE ELŐTT BEFOLYÁSOS ERŐ A szocialista Kuba túvárosában szeptember elején tartják meg az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek hatodik konferenciáját. A világ közvéleménye nagy érdeklő­déssé] várja e találkozót. Ez arról tanúskodik, hogy nagy­mértékben nő azoknak az államoknak a befolyása, amelyek nemrég még gyarmati vagy félgyarmati sorban éltek; arról ta­núskodik, hogy növekvő mértékben hozzájárulnak a békéért és a nemzeteik biztonságáért vivőt harchoz, s hogy érdekük az, hogy megváltozzon nem egyenjogú helyzetük a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokban és. a világpolitikában. * Az el nem kötelezett orszá^ gok mozgalmának eddigi akti­vitása és (korábbi kezdeménye­zéseik eredményei megerősítik azt, hogy az el nem kötele­zettség a nemzetközi szintér egyik befolyásos erejévé vált. Megerősítik annaik az értékelés nek az érvényességét, hogy a fejlődő országok és mozgalmuk jelentős szerepet tölt be a bé­kéért, a gyarmatosítás és aa imperializmus ellen vívott harc­ban és igazolják ugyanakkor annak a tézisnek a helyessé­gét is, miszerint ma a világpo­litika kérdéseit nem lehet meg­oldani ez országok érdekeinek tekintetbe vétele nélkül. Az 1976. évi legutóbbi csúcs konferencia óta a fejlődő or­szágok világában jelentős vál­tozások mentek végbe. Meg­szűnt és feloszlott a két kato­nai tömb: a SEATO és a CENTO. Kambodzsában megdöntötték Pol Pót rémuralmát, a nép ke­rült hatalomra 'Afganisztánban, és megdőlt a monarchia Irán­ban. Tovább éleződött Dél-Ai ritkában a fajgyűlölő rezsimek gjleni harc, és számos szocia­lista irányzatú afrikai ország­ban elmélyülnek a társadalmi átalakulások. Nicaraguában a Somoza-diktatúra megdöntése a hazafiak: által megerősítette azt, hogy feltartóztathatatlanul bekövetkezik „a második fel­szabadítás" La tin-Amerika ban is, annak ellenére, hogy még nemrég úgy tűnt, mintha az mnperialistaellenes harc ott va­lamelyest gyengülne. A konferencia figyelmét ugyanakkor azonban bizonyára nem kerüli el a neokoIonializ­mus és a maóisták globális ka­tonai-politikai aktivitása, amely megnyilvánul a Vietnam elleni nyílt agresszióban és a feszült­ség kiéleződésében Ázsiában, továbbá azokban a kísérletek­ben, hogy a Közel-Keleten mi­előbb kialakítsák az amerikai —izraeli—egyiptomi szövetsé­get, megnyilvánul továbbá a dél-afrikai fajgyűlölő rezsimek támogatásában, az Atlanti- óceán déli térségében katonai paktum kialakítására irányuló tervekben, valamint az „Ame- rika-iközi békefenntartó erők“ létrehozására tett lépésekben is. A mozgalom szerepe és fejlődése Az el nem kötelezettség lé­nyegében a fiatal független ál­lamok válasza volt az imperia­lista körök azon kísérleteire, hogy ezeket az országokat be­vonják az agresszív katonai tömbökbe és szövetségekbe. Így akarták az imperialistáik a fel­szabadított országokban meg­őrizni saját politikai befolyásu­kat, gazdasági pozícióikat, va­lamint a katonai támaszpontok rendszere által katonai jelenlé­tüket is. Az el nem kötelezettséget el­ső ízben Nehru volt indiai mi­niszterelnök emelte az állam- politika szintjére. Már 1947- ben kifejezte azt a meggyőző­dését, hogy ez a külpolitikai irányvonal nemcsak az indiai nép, hanem a fiatal független államok nemzetei érdekeinek is megfelel. 1955-ben Bandung- ban az ázsiai és afrikai orszá­gok egyértelműen támogatták a békés egymás mellett élés alapelveit és megfogalmazták azokat a fő elveiket, amelyek fokozatosan a fejlődő országok túlnyomó többsége külpolitiká­jának politikai és jogi alapjá­vá váltak. A további években hosszas, szívós erőfeszítésekre és har­cokra volt szükség, hogy az el nem kötelezettség koncepciója érvényesüljön a nemzetközi kapcsolatokban és szervezeti formáikat nyerjen. A mozgalom szervezett tevékenységének 18 éve alatt felölelte a fejlődő világ országainak csaknem ki­lenctizedét. Ezekben az orszá­gokban 1,7 milliárd ember él. Az első konferencia idején, amelyet 1961-ben Belgrádban tartottak meg, a mozgalom kö­telékébe 25 tagállam tartozott, a havannai Vf. konferencia előtt pedig a tagok száma már 88. A tárgyalásokon továbbá részt vesz még húsz állam, fel­szabadító és nemzetközi szerve­zet. Az el nem kötelezettség poli­tikája szorosan összefügg a nemzetközi felszabadító mozga­lommal, a fejlődő országok tár­sadalmi erőinek különös rész­vételi formáját jelenti az anti- imperialista harcban, s így te­hát objektívan összhangban áll a forradalmi világfolyamat fej­lődésével. A mozgalom tevé­kenységéneik első időszakát ma­gának az el nem kötelezettség gondolatának a megérése, a cé­lok és a feladatok meghatáro­zása jellemezte, a következő években azonban a mozgalom a világ színterén aktív és befo­lyásos politikai erővé alakult és fejlődött. Téves volna azonban, ha a mozgalmat valamilyen egyönte­tű szervezetnek tartanánk, és azt képzelnénk, hogy idillikus helyzet uralkodik benne. Ez nemcsak új, hanem igen bonyo­lult és sok mindenben ellent­mondásos áramlat a jelenkori nemzetközit kapcsolatok rend­szerében. Szüntelen küzdelem folyik benne az el nem köte­lezettség elveinek magyaráza­táért és érvényesítéséért, a mozgalom tevékenységének és továbbfejlesztésének a jellegé­ért. Ez mindenekelőtt abból kö­vetkezik, hogy összetétele meg­lehetősen sokrétű, tagjai külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok — a szocialista országok­tól kezdve egészen félfeudális monarchiákig, különböző a tár­sadalmi és gazdasági fejlettsé­gűik színvonala, eltérő a szo­ciális és politikai orientáció­juk. A helyzetet bonyolulttá te­szik továbbá vitás területi kér­dések is és más problémák, amelyek a gyarmati múlt örök­ségeképpen maradtak vissza. Mindebből következik a kompromisszumok mértéke is a mozgalom alapelveinek teljesí­tése során. A résztvevőktől ez rendkívüli képességet igényel mindannak a leküzdésére, ami gátolja azt, hogy a fő felada­tok megoldására összpontosít-' sák a figyelmet. A világpolitika jelentős tényezője Az el nem kötelezettség nem jelent közömbösséget, tétlensé­get vagy lemondást a jelen égető problémáinak megoldásá­ról. Az el nem kötelezett orszá­gok már az első belgrádi kon­ferencián elítélték az agresz- sziót a szocialista országok példája nyomán, „gaztettnek minősítették az emberiség el­len“, kijelentették, hogy a bé­kés egymás mellett élés „a nukleáris világkatasztrófa egye­düli alternatívája“, elítélték a hidegháborút, s a nemzetiközi együttműködés megteremtésére és kibővítésére tettek felhívást. Ugyanígy a kairói, a lusakai és az algíri konferenciákon is tá-i mogatták a jelentős békés kez­deményezéseket. Hasonlókép­pen, mint a szocialista közös­ség országai lépéseket tesznek, hogy a feszültség enyhülési fo­lyamata elmélyüljön, hogy ki­terjedjen az egész földkerek­ségre, és hogy azt kiegészítse a katonai enyhülés. A Colom­bóban metartott V. konferen­cián kijelentették, hogy támo­gatják a helsinki európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezletet, és kifejezték reményü­ket, hogy az értéikezlet határo­zatai teljes mértékben megva­lósulnak. Síkraszállnak a fegy­verkezési hajsza megszünteté­séért, a haladás elérésére a le­szerelési tárgyalásokon, a ter­monukleáris fegyverek betiltá­sáért és főiként atomfegyver­mentes és békeövezetek kiala­kításáért a világ különböző ré-

Next

/
Thumbnails
Contents