Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-28 / 202. szám, kedd

események margójára i UTOLSÓ ELŐKÉSZÜLETEK MÉG ÖT NAP A HAVANNAI CSÚCSIG Hatvan állam- és kormányfőt várnak az el nem kötelezettek konferenciájára NAGYGYŰLÉS DETROITIJÁN EGYSÉGBEN A VÁLSÁG ELLENI HARCBAN Befejeződött az amerikai kommunisták XXII. kongresszusa (CSTK) — Már csaik öt nap és megkezdődik az el nem kö­telezett országok 6. csúcskon­ferenciája. Ezt megelőzően au­gusztus 28-án és 29-én a koor­dinációs bizottság ül össze, 30-án, 31-én és szeptember 1-én pedig a külügyminiszterek ta­nácskoznak. (A csúcskonferen­ciára szeptember 3-a és 7-e kö­zött ikerül sor. Havanna erre a nagyon fon­tos eseményre gondosan 'készü­lődik. A magas épületeket, mint például a Habana Libre, Rivie­ra és Deauville szállodáikat neonreklámok díszítiík. Különleges kiképzésben ré­szesült a távközlési miniszté­rium 471 alkalmazottja, akik a csúcstalálkozó idején biztosít­ják az összeköttetést Kuba és a világ között. Az el nem kötelezett orszá­gok 6. csúcskonferenciája két­ségkívül az elmúlt évtized együk legrangosabb állam- és kormányfői találkozója lesz. Az el nem kötelezettek mozgalma 87 országot tömörít magába. A vendéglátók feltételezik, hogy hatvan állam-, illetve kormány­fő vesz részt a tanácskozáson. Pinochet meghívta Somozát Hasonszőrűek (ČSTK) — Stroessner para­guayi diktátor után Pinochet chilei diktátor is meghívta magához mint „egyenrangú partnert“ Chilébe a Nicaraguá­ból elűzött Anastasia Somozát. A volt nicaraguai diktátor el­fogadta a meghívást, igaz, az­zal a megjegyzéssel, hogy chi­lei utazásához kivárja a „ked­vezőbb pillanatot“. Carter elnök hallgat... Az amerikai hatóságok folytatják provokációikat 10 Még mindig a New York i repülőtéren vesztegel az Aeroflot gépe (ČSTK) — Vasárnap záró- üléssel fejeződött be az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa, amely a párt megalakulása 60. évfordulójának évében zajlott le. A kongresszus jóváhagyta Gus Hall főtitkár beszámolóját, amely az Egyesült Államok je­lenlegi politikai és gazdasági helyzeténeik részletes elemzé­sén kívül megjelölte a párt következő feladatait is. Ezek közül az egyik leglényegesebb a párt tevékenységéneik foko­zása az iparvállalatokban és más 'munkahelyeken, továbbá a kommunisták és a szakszerve- zeti szövetségek, a ha'iadó szervezetek és csoportok kö­zötti együttműködés bővítése. A kongresszus megválasztot ta a párt új 75 tagú Központi Bizottságát, amely első ülésén a párt elnökévé ismét Henry Winstont, főtitkárává pedig Gus Hallt választotta meg. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának kongresszu isán első ízben vettek részt az SZKP és más testvéri kommu­nista és munkáspártok, il’itítve nemzeti felszabadítási mozgal­mak képviselői. Az amerikai kommunisták kongresszusának csúcspontját a Detroit ban vasárnap megren­dezett nagygyűlés jelentette, amelyen mintegy G000 résztve­vő jelent meg. A fő szónok George Meyers, az USA KP KB Politikai Bizottságának tagja volt. Beszédében élesen bírálta a Carter-kormányzatot, a kong­resszust és az amerikai mono póliumokat, ame'iyek a jelen légi válság fő okozói. Meyers egyebek között rámutatott, hogy a nép politikai hatalma most történelmi szükségszerű­séggé vált. A nép ellenőrzése alá kell, hogy vonja az ország politikai é’ietét, a kormányt, a sza k sz e rveze t i sző v e t sége k e t, az egészségügyi, iskolaügyi. közlekedésügyi problémákat — magának kell ellenőriznie sa ját életét. Hangsúlyozta, hogy népi akcióbizottságok hálóza­tát kell 'létrehozni, amelyek a munkanélküliség elleni harc­ban egyesítenék a fehér és a színes bőrű amerikaiakat és a nemzetiségi kisebbségeket. Meyers felszólította a nagy­gyűlés résztvevőit és az ame­rikai népet, hogy fokozza kampányát a SALT-II. szerző­dés ratifikálásáért. A nagygyűlésen felszólalt Angela Davis is. Hangsúlyozta, hogy az USA Kommunista Pártja a dolgozók pártja, nem zárt szervezet, nyitva áll min­denki előtt, aiki egyetért prog- ramjával. (ČSTK) — Az amerikai ha­tóságok már harmadik napja tartják vissza az Aeroflot szov­jet légitársaság IL 62-es repü­lőgépét, s folytatják provoká­cióikat Ljudmila Vlaszova szov­jet állampolgár ellen, s min­denáron „négyszemközt“ sze­retnének veie találkozni. An­náik ellenére, hogy a Moszkvai Nagyszínház prímabalerinája ezt elutasította és kijelentette, hogy mindent elmondott az amerikai hatóságoknak, amit akart, az amerikai fél tovább­ra is zaklatja. A szovjet képviselők javasol­ták az amerikai félnek, hogy a szovjet repülőgép fedélzetén találkozzanak Vlaszová val. Ezt a javaslatot azonban elutasí­tották és azt követelik, hogy Vlaszova hagyja el a repülő­gépet. Mint azt az amerikai hír- ügynökségek jelentik, a ható­ságok lépéseiről Carter elnököt teljes mértékben tájékoztatták, A szovjet balett-táncosnő édesanyja már másodszor kül­dött 'levelet az Egyesült Álla­mok elnökének, miután az el­sőre nem kapott választ. Kö­veteli: az elnök utasítsa a ha­tóságokat arra, hogy lányát en­gedjék vissza hazájába. Az amerikai szovjet nagykö­vetség képviselői folytatják tárgyalásaikat az amerikai ha­tóságokkal s igyekeznek elér­ni, hogy a repülőgép — szov­jet polgárokka'i a fedélzetén — minél hamarabb haza indul has­son. Hangsúlyozzák, hogy az amerikai hatóságoknak humá­nusan kellene eljárniuk, ugyan­is a szovjet polgárok már har­madik napja vannak a gép fe­délzetén, igen keveset alud­hatnak és rendkívül kedvezőt­len körülmények között érnek. A szolidaritás jegyében Tomáš TrávniĎek, a CSKP KB tagja, a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke, aki hazánk képvise­letéiben részt vett az USA KP XXII. kongresszusán, interjút adott a ČSTK tudósítójának. Arra a kérdésre, hogyan érté­„Sokat" ígérő látogatás Mondale — Teng megbeszélés (ČSTK | — Walter Mondáié amerikai alelnök tegnap meg­kezdte tárgyalásait Teng Hsziao-ping kínai miniszterel­nök-helyettessel. A megbeszé­léseken részt vett Huang Hua kínai külügyminiszter is. Az amerikai alelnök, akii szombat óta tartózkodik Kínában, a megbeszélések kezdetén hang­súlyozta, hogy az Egyesült Ál­lamok az USA és Kína kap­csolatainak „nagyarányú bőví­tését“ várják. Nem kormányszinten ARAFATOT MEGHÍVTÁK AZ USA-BA Egy kongresszusi képviselő bátorsága (ČSTK) — Paul Findley, az amerikai kongresszus képvise­lő házának tagja egyesült álla­mokbeli látogatásra hívta meg Jasszer Arafatot, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottságának elnökét. Paul Findley, aki már két­szer találkozott magánember­ként Arafattal a Közel-Keleten, úgy véli, hogy a látogatás so­rán az amerikaiak objektív in­formációkat nyerhetnek a PFSZ munkájáról és céljairól. Find­ley már korábban néhányszor bírálta az amerikai kormányt, hogy akadályozza a PFSZ elnö­kével való közvetlen kontak­tust. Az AP hírügynökség meg­jegyzi, hogy Ara,fát ugyan ném mozoghat szabadon az Egye­sült Áliamok területén, de el­látogathat New Yorkba, az ENSZ székhelyére. keli a kongresszus lefolyását és légkörét, Tomáš Trávniček ezt felelte: „Az amerikai kom­munisták most befejezett kong­resszusa valóban történelmi jelentőségű, mert első ízben vehettek rajta részt a testvéri kommunista pártok és a hala­dó mozgalmak képviselői. A kongresszuson egyedülálló harci légkör uralkodott, amely úgymond sugározta magából a munkásosztály és az összes dolgozó egységének, a szolida­ritásnak, a proletár internacio­nalizmusnak és a történelmi optimizmusnak a gondolatát, s azt, hogy a marxizmus—leni­nizmus és a szocializmus esz- anéi győzni fognak a 'legna­gyobb tőkéso rszágokba n — az US A-ban is.“ Dél-koreai hadgyakorlat (ČSTK) — Dél-Koreában tegnap megkezdődött a szöúii rezsim szárazföldi és légi erői­nek hadgyakorlata. Mint azt a TASZSZ szovjet hírügynökség megjegyzi, a je­lenlegi hadgyakorlat a Pák Csöng Hi-rezsim további lépése az ország fokozatos militarizá- lása felé. A szöuli hatóságok az amerikai katonai szállítmá­nyok fokozásával és a bőkezű Japán támogatásáva'i növeli katonai potenciálját. A „HOLT LELKEK" VÁROSA MINDEN! ELÖLRŐL KEZD 1979. P hnom Penh, a kambodzsai főváros még a múlt év végén, rövid ded fel­szabadítása előtt a „holt lelkek városa“ volt, polgári lakosság nélkül. Most, nyolc hónappal (a lakók a rezsim terrorja elől elmenekültek, vagy legyilkolták őket) később a látogatónak egész más képet nyújt: nevető emberek, az utcákon, meg­újult a forgalom, hangszórókból szól a zene a városban. Még több héttel a Pol Pót—leng Sary- klikk bukása után Phnom Penhbem az ere<3eti lakosságnak csak igen kis része élt. Jelenleg azonban a város központját kb. 30 000 ember lakja, s az elővárosok­ban a lakosok számát százezerre becsülik. Az 1975 áprilisában hatalomra jutott Kína párti csoport álforradalmi „kísérle­teire“ valamilyen módon minden kam­bodzsai * lakos ráfizetett. Pol Pót politiká­jának következményei leginkább a milliós Phnom Penhben voltak szembetűnőek, ugyanis 1975 tavaszán lakosait vidékre az ún. mezőgazdasági kommunákba, valójá­ban koncentrációs táborokba hurcolták. A jelenlegi valóban népi hatalom segít­ségével a főváros felszabadulása után fokozatosan visszatértek házaikba azok, akik túlélték Pol Pót szörnyű uralmát. Az egész ország a felszabadulás után gya­korlatilag úgyszólván a semmiből kezdett, s ez ismét a fővároson látszott a legin­kább: kevés volt az élelmiszer, az orvosi ellátás hiányos volt, az áram, és a víz­vezetékhálózat megsemmisült. Nem mű­ködtek az iskolák, közlekedés nem volt. A Phnom Penhbe visszaérkezők nem is sejtették, hogy mi történt hozzátartozóik­kal, éhező gyerekek maradtak itt szülők nélkül. A megdöntött rendszer politikája nagy zűrzavart okozott az ország életé­ben: nem vették figyelembe az állampol­gári jogokat, a gazdasági törvényszerűsé­geket, beszüntették a piacot és a pénzt. A lakosság visszatértével -»■ a népi kormány intézkedései nyomán a kambod­zsai főváros újraéledt. Megjavították az elektromos- és vízvezetékhálózatot, három kórház kezdte meg működését, és több év után megnyitotta kapuit az első iskola. Csaknem 30 gyárban és műhelyben kez­dődött meg a munka. Elmondható, hogy a város fiatal — la­kosainak átlagéletkora jelenleg 40 év. Fiatalok a kormány tagjai is: például Hun Set külügyminiszter még nincs • 30 éves sem. Persze ez is a maga módján Pol Pót népirtó politikájának eredménye, hi­szen hárommillió ember esett áldozatául. K A képen látható idős bácsi Phnom Penh felszabadításának napján (1979. január 7-én) a kambodzsai főváros egyetlen lako­sa volt. Korábban a várost 2,5 millió em­ber lakta (CSTK felvétele) Kambodzsa, tehát mindenekelőtt ■ Phnom Penh, most mindent élőiről kezd. Az élet felújításához nagymértékben hozzájárul a szocialista közösség orszá­gainak önzetlen segítsége. Élelmiszerek, gyógyszerek, ruházat és más eszközök formájában a vietnami nép is anyagi se­gítséget nyújt Kambodzsának. (CSTK) KgWBE Garter előhírnökeként Pekingben Az amerikai—kínai diplomá­ciai kapcsolatok januári felvé­tele óta szinte szünet nélkül követték egymást a különböző szintű kétoldalú tárgyalások. Alig telt el hónap anélkül, hogy felváltva hol Pekingben, hol Washingtonban ne tartóz­kodott volna éppen legalább miniszteri szintű vendég. Blu- menthal pénzügyminiszter, Schlesinger energetikai minisz­ter (akiket azóta Carter me­nesztett), Kreps kereskedelmi miniszter asszony, kínai részről a vezetés második embere, Teng Hsziao-ping, valamint a pekingi vezérkar magas rangú képviselői, legutóbb Jackson szenátor, pillanatnyilag pedig Mondale alelnök a kínai fővá­ros vendége — ez a tekintélyes lista is jelzi, hogy mennyire fel­élénkültek a kétoldalú kapcso­latok. A rangos névsort áttekintve szinte magától értetődő a kö­vetkeztetés: most már Carter elnökön a sor. A Fehér Házban sem titkolták, Mondale küldeté­sének egyik célja, hogy előké­szítse az elnök állítólag január­ban esedékes pekingi útját. Washingtonban semmikép sem akarnak szakítani azzal a ha­gyománnyal, hogy az elnök — és Carter valamennyi eddigi elődje is ezt tette — elnöki megbízatásának ideje alatt legalább egyszer ellátogasson Kínába. Aligha tévednek azok a megfigyelők, akik úgy vélik, hogy a látogatás tulajdonkép­pen az elnök ősszel kezdődő újraválasztási kampányának egyik előretolt szerves része. Hiszen a kínai—amerikai vij szony szorosabbra fűzésével Carter elnök nyilván jóponto­kat kíván szerezni a kínai kö­zeledést pártoló táborban. De ez Monda le útjának csak első célja, mert lényegében né­gyes küldetésben érkezett Pe-* klngbe. Amint azt elutazása előtt Washingtonban kijelentet­te, a pekingi, vezetőkkel fontos katonai-politikai kérdéseket is megvitat. Pontosabban ez any- nyit jelent, hogy az út szerve­sen beágyazódik Washington ázsiai stratégiai terveibe, melynek, mint ismeretes, alap­vető pillére a japán—kínai— dél-koreai tengely. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja Mondale útjának következő ál­lomása is. Hazafelé menet a hét második felében megáll Tokió­ban, a japán fővárosban, ahol tájékoztatja a vezetőket pekin­gi tárgyalásainak eredményei­ről. A tengely harmadik tagját, Dél-Koreát Washingtonban szán­dékosan kihagyták a menet­rendből. Egyrészt Carter a to-* kiói csúcsról hazatérőben a nyáron járt ott, másrészt ép­pen pár héttel ezelőtt döntött úgy, hogy az előzetes szándé­kok ellenére meghatározatlan időre leállítják az amerikai csa­patok kivonását Dél-KoreábóL Mondale útjának kétségtelen olajszaga is van. Nem mintha az Egyesült Államok máris ola­jat akarna exportálni Kínától1 (Kínának sok az olaja, 1963-tól olajból Kína önellátó és egyre többet exportál külföldre, hi­szen Washingtonban úgy véle­kednek, hogy a kínai olajhoz csak végső esetben nyúlnának, mivel szakértők szerint nem elj ső osztályú minőségű, sok para-< finvegyületet tartalmaz. De olyan válságos időkben, amikor netán az arab országok bojkot­tot rendelhetnének el az Egye­sült Államok ellen, még ez a másodrendű olaj is jól jönne., Negyedsorban, de nem utol­sósorban a vietnami—kínai konfliktus is a pekingi ameri­kai—kínai tárgyalások napi-< rendjén szerepel. Ügy látszik, e kérdésben nem lesz nehéz szót érteni Mondale-nak és Teng Hsziao-pingnek, hiszen az ame­rikai alelnök, aki a menekült­kérdéssel foglalkozó genfi kon­ferencián az USA-t képviselte, csaknem teljesen egyetértett a kínai állásponttal. A haladó közvélemény joggal reméli: a pekingi tárgyaláso­kon nem egy esetleges újabb Vietnam-ellenes invázió tervé­hez adják áldásukat az ameri­kai vezetők, P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents