Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-03 / 181. szám, péntek

i IRÁN VÁLASZTÁSOK AZ ÜJ ALKOTMÁNYT ELŐKÉSZÍT® SZAKÉRTŐK TESTÜLETÉBE Megállapodás született a kurdok és a kormány között (ČSTK) — Mehdi Bazargán iráni kormányfő figyelmeztette a lakosságot .az iráni forrada lom ellenségeinek „visszafize itő, megtorló“ próbálkozásaira, 'Hangsúlyozta, hogy az ellen ség aktivitása nem meglepő, mivel az iráni forradalom nagy károkat okozott nekik Szerdai televíziós beszédében e,zt is közölte, hogy egyes* „népéi lenes és iszlám el Lem es csoportok“, amelyek politikai programja különböző, újabb megmozdulásoka t terveznek, amelyek célja az iráni forrada­lom megkárosítása. Egyes megfigyelők úgy vélik, Bazar­gan megjegyzése azok ellen irányult, akik úgy-döntöttek 'hogy bojikottálják « pénteki választásúikat az új iráni alkot mányi. előkészítő szakértők testületébe. Az új alkotmányt népszavazáson hagyják majd jóvá. Khomeini ajatoliah. az iráni síiták vezetője felszólított minden politikai pártot, hogy vegyen reszt a választásokon. A PARS iráni hírügynökség tegnap közölte, hogy az észak­nyugatai rám i Mari vau város közel 30 ezer lakosa vissza­tért otthonába, miután a kiírd felkéiők egyezséget kötöttek a kormánymisszióval. A kor­mánymisszió és a kurdok kö­zött létrejött megállapodás állítólag garantálja, hogy a helyi lakosok városi ,tanácsot választhatnak. A PARS jelen­tése éilenére újságírók azt ál- lítják, hogy a város környékén még vagy 8 ezer személy tar­tózkodik, és egész Kurdisztám- ból -a kurdok ezrei tartanak Mari van felé, hogy támogassák annak lakosságát. Az iráni rádió közölte, hogy a kurdok és a kormány meg - állapadása értelmében a had­seregnek együtt kell működnie a Kurd Forradalmi Tanáccsal mindaddig, míg a mari vani rendőrség nem kezdi meg mű­ködését. A megállapodás sze­rint Marivanból kivonják az odarendelt forradalmi gárdát. (ČSTK) — Filippo Maria Pandolfi olasz kincstárügyi mi nisztier, akit Pertini köztársa­sági elnök kormányalakítással bízott meg, szerdán délután megalakította kormányát. A ke­reszténydemokrata politikus már be is nyújtotta a kabinet névsorát, majd később — ko­rábbi be je len tésé t v issza von va — közölte, hogy visszaad­ta a kormányalakítási megbí­zást Bert in,i elnöknek. Az tör tént ugyanis, hogy miiközben Pandolfi az államfőnél járt, hogy bemutassa megalakítandó kormányának névsorát, az Olasz Szocialista Párt Közpon­ti Bizottsága egyidejűleg meg­tartott ülésén úgy határozott, hogy a parlamentben Pandolfi kormánya ellen fog szavazni. Pando Lf i kereszténydemokra­tákból, republikánusokból és szocia 1 clem o k ra tá k bő 1, va lám i nt néhány pártom kívüli technok­ratából alakította volna meg kormányát, és így a parla­mentben csalk a kommunisták és a szocialisták tartózkodása esetén kapott volna bizalmat. A Hanoitól dél­re fekvő Yen So falu termeié szővetkezete elsősorban zöldségtermesz­téssel foglalko­zik, s ä látja el a vietnami fő­várost. A szö­vetkezet 450 hektáron terül el. E terliletuek csaknem felén rizst termeszte­nek. Az Yen So-i mezőgaz­dasági termelő- szövetkezetet 1959 ben alapí­tották meg és ma 2200 tagja van. Képünkön a szövetkezet elnökét láthat­juk a tagok gyermekeivel. (ČSTK felv.) \ SALT — II vitája A SZENÁTOROK TÖBBSÉGE A SZERZŐDÉS ELFOGADÁSA MELLETT FOGLAL ÁLLÁST LEONYID BREZSNYEV ÉS NICOLAE CEAUSESCU í TALÁLKOZÓJA A KRÍMBEN Véleménycsere a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről (ČSTK) — Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütör* tökön a Krímben találkozott Nicolae Ceausescuval, az RKP tutitkárával, az RSZK elnökével. A tárgyalásmi részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter, valamint Štefan Andrei, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, román külügymi­niszter is. Annak eiiüiK.re, iiogy a nyár a szezonmunkák ideje, a mun­kanélküliek száma Nagy-Bri- ta urnában tovább nő. Hivatalos adatok szerint i'áliusban 1 mil­lió 483 ezer ember volt mun­ka nélkül, ami a munkaképes lakosságnak 6,1 százaléka. A munkanélküliség elsősorban Nagy-Britannia színes bőrű la­kosait sújtja. Képünkön: a munkaközvetítő irodákban nagy a forgalom — nem csoda, hogy néhány közülük már önkiszol­gáló (ČSTK felv.) (ČSTK) — Az amerikai sze­nátus bizottságailian folyó vita a szovjet—amerikai SALT—II. szerződés ratifikálásáról azt mutatja, hogy a szenátorok többsége a szerződés elfogadá­sa mellett foglal állást, és hogy „teljesen lehetséges“, hogy si­kerül több mint kétharmados többséget szerezni — jelentet­te ki Alan Cranston demokra­tapárti szenátor szerda esti saj­tókonferenciáján. A szenátus hadügyi és kül­ügyi bizottságában a vita foly­tatódik. A külügyi bizottságban felszólal Alexander Haig tábor­nok, a hadügyi bizottságban pe­dig Henry Kissinger. A legna­gyobb valószínűséggel mindket­ten megerősítik korábbi állás­pontjukat. Henry Kissinger volt ameri­kai külügyminiszter nyilatkoza­ta a SALT—II. szerződéssel kapcsolatban Washingtonban nagy visszhangot váltott ki. Az amerikai sajtó egyöntetű véle­ménye, hogy a szerződés ellen­feleinek érvei napról napra kevésbé meggyőzőek és hogy ezt a jelentős dokumentumot az amerikai politikusok egyre nagyobb része támogatja. Kissinger elemzésének vissz­hangja azonban nem volt egy­öntetű, ugyanúgy mint maga Kissinger sem fejezte ki ma­gát egyértelműen. Míg a szer­ződés hívei Kissingernek azo kát a szavait hangsúlyozzák, amelyekben a hadászati fegy­verek korlátozásának szüksé­gességéről és a Szovjetunióval való együttműködés jelentősé­géről beszélt, addig a SALT—II. ellenfelei megelégedéssel nyug­tázták Kissinger felhívását, hogy azokon a területéken, amelyeket a dokumentum nem korlátoz, a fegyverkezés még nagyobb mértékben fokozód­jon. Kissinger felhívása feltá­masztotta az amerikai fegyver- gyártók reményét, ugyanis a SALT—II. szerződésben az ed­digi fegyverkezési konjunktúra legfőbb ellenségét látták. Leonyid Brezsnyev és Nico­lae Ceausescu kö leső nősen tá jé kozta tta egymást a kommu­nizmus és a szocializmus épi léséről a Szovjetunióban, va la mint a Romá n Szocia lista Köztársaságban. Szóba kerül­tök a szovjet—román kapcso­latok fejlesztésének időszerű kérdései, valamint az SZKP és az RKP együttműködéséinek megszi lárdítása. Egyetértettek abbain,« hogy foiytatini kell a 'két ország ötéves terveinek koordinálását, a gazdasági együttműködés és a termelési kooperác ió tóvá b bfe j lesz tésé t mind a KGST keretében, mind pedig a kétoldalú szerződések alapján. A találkozón véleményt cse­réltek a nemzetközi .kérdések kel, kapcsolatban. Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceauses­cu úgy vé'ite, hogy halasztha­tatlanul intézkedéseket kell tenni a lázas fegyverkezés csökkentése érdekében, hogy az enyhülés következetes, egy­re dinamikusabb folyamattá mélyüljön. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a közelgő mad ridi találkozó jelentőségét. Megállapították, hogy a bé-i c;\i szovjet—amerikai talá lko- zó, s mindenekelőtt a SALT-II. szerződés aláírása a nemzetkö.- zí politika jelentős és pozitív eseménye volt. A találkozó nyfit, elvtársi légkörben zajlott. Leonyid Brezsnyev ezt köve­tően átnyújtotta Nicolae Ceau-: se se u nak a Leniin-rendet, aime-: lyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1978-ban 60. születés­napja alkalmából adományozott neki. Leonyid Brezsnyev ebből az alkalomból kijelentette, hogy a szovjet nép nagyra becsüli a román néphez fűződő barát-! ságot és az együttműködést. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, államfő befejezte szovjet unióbeli látogatását, és tegnap visszatért Bukarestbe. Kommentárunk 1979. VIII. 3. A megszállt arab területe­ken majdnem száz tele. . pülést létesített eddig Izrae'i. A Sinai sivatagban, Ciszjordá­niá ban, a Gázai-övezetben és a Golan-fennsíkon valamivel több mint tízezer ember él a mesterséges falvakban, ame­lyek felépítésére egymilliárd dollárnál is többet költött a kormányzat. A hevenyészett falvak inkább politikai szempontoknak kö­szönhetik az alapítólevelet, semmint a gazdasági érdekek­nek. A telepesek önmaguk számá­ra is politikai érveléssel pró­bálják igazolni részvétélüket ebben a kétes értékű, hamis pionírromantikával övezett ka­landban. „Az istiem adta ne­künk ezt a földet, nem Mena- hem Begin vagy valaki más, így senki sem veheti el tőlünk az ő ajándékát“ — jelentették ki. az egyik friss település la­kói, amikor az izraeli kor­mányfő — amerikai noszoga­tásra — ideiglenesen nem csu. pán leállította a telepítéseket, hanem bírálni is kezdte az állítólag hivatalos engedéllyel nem rendelkező honalapítókat. A bírálatot az érintettek természetesen nem vették ko­molyan, — miért is vették vol­na? Hiszen a hivatalos Izrael nyíltan bátorítja, sőt ösztönzi azokat a kísérleteket, amelyek a megszállt területek etnikai ö ssze té t e lé ne k meg v á'i to z ta tá ­sát célozzák. Palesztina arab jellege az ®űjkor folyamán ugyanis akkor kezdett megvál­tozni, amikor a cionista moz­galom népszerfísí térni kezdte az izraeliek őshazájába való visszatérés gondolatát. A több évtizedes bevándorlás — be- vándoroltatás — 'lassan, de fo­lyamatosan módosította az arab és az izraeli népesség a.rányát az egyes területeken, — s végeredményben erre a mesterségesen létrehozott sta­tus quora hivalikoztak akikor lyek az öntudatos telepeseiket az arabellenes nacionalizmus é r ze'im i - po 1 i t i k a i ta r ta lé k á na k tekintették. A békésnek mon­dott településeiket ért arab tá­madásokra hivatkozva köny- nyen jutott munícióhoz az iz­raeli propaganda, amely ter­mészetesen fel sem vetette sem a telepesek egyémi felelőssé­Izraeli lelepek — előretolt erődök is, amikor kialakították az iz­raeli államhatárokat. A megosztott a rabság — ak­kor török, később pedig brit— francia befolyás alatt állt az érintett térség — erőtlenül és következetlenül szállt szembe a leplezetlen invázióval. Most sem tud egységesen fellépni az erőszakolt honfoglalássa'i szemben. Annál jobbam ag­gasztja viszont az a nyílt iz­raeli törekvés, amellyel a kor­mány folytatja az „új realitá­sok“, más szóval a kész té­nyek kialakításának arrogáns politikáját. A települések lakói —, a gyalog szerepét töltik be az izraeli politikai-katonai sakk­játszmában. Hiszen ők az arab tömegek és mozgalmak ellenszenvének hivalkodó cél­pontjai: a megszállt területe­ken kezdeményezett gerilla­akciók tetemes része éppen ellenük irányul. Cinikusan szá­mot vetettek ezzel a minden­kori izraeli kormányok, ame­gét, sem a kormány általáno­sabb, nagyobb arányú felelős­ségének kérdését. A településekkel Izrael ál­landóan izgalomban tartja arab környezetét. Az utóbbi idők — mondhatnánk: hóna­pok — telepesengedélyei és ikonná n ymeg n y i la t kozása i a zo n. ban azt sejtetik: ez a telepü­léspolitika újabb, az eddigiek­től eltérő célokat is követ. Tel Aviv tisztában van azza'i, hogy az arab világ akár áldozatok­ra is kész, hogy megakadá­lyozza a népességarányok to­vábbi átformálódását. És — izraeli elgondolások szerint — miért ne lehetne ezt az aggo­dalmat is felhasználni a kü- lönalku kiterjesztésére? Vagy­is: a települések inváziója miatt aggódó arab kormányok­ra miért ne lehetne ezen a módon is nyomást gyakorolmi a „békeműhöz“ való csatlakoz, tatás érdekében. Minden bi­zonnyal ez az oka annak is, hogy a már kellően megpuhí­tott Egyiptom érzékenységét .nagyjából kímélik az izraeli illetékesek, a külöma'ikuval szembehelyezkedő Szíria és Jordánia megszállt területein annál lendületesebben folytat­ják ezt a politikát. Ez ad új vonást a hetven- kilences év vitáinak, döntései­nek és — f a’t ua la p í t á s a imá k. Kérdés azonban, hogy az et mikai térkép önhatalmú átraj­zolásával nem éppen saját ér­dekei és reményei ellenében cselekszik-e Tel Aviv. Magya­rán: a te le p ü lése k -ke l te t te fé­lelemmel ugyan táiáin „puhít­ja“ valamelyest az arab ellen­feleket, ám ez a rettegés ugyanakkor meg is keményít­heti a remélt partnerek állás­pontját. A Camp David-i különalku és az egyezség végrehajtása Izraeit néhány település fel­számolására kényszerítette. A telepesek figyelme most nyíl* tan Ciszjordámia, a Golan- fennsík és a Gázai-övezet felé fordult. A hetvenes évek végé­nek, a nyolcvanas évek elejé­nek ko loná tusa it tehát a Szí­riával, Jordániával szemben — esetlegesen a PFSZ e'ileni játszmában — alkudozásban? — kívánja majd felhasználni. A telepesek további sorsa — másodrangú kérdés a hivata­los Izrael számára. A felszá­molt falvak lakói előtt egy pil'ianat alatt értelmetlenné válhat eddigi áldozatvállalá­suk, sajátos helytállásuk. Kese­rűen ébrednek rá, hogy a* játszma nem értük, hanem az ő felhasználásukkal folyik. KRAJCZÄR IMRE Brit kormányhatározat: A körzeti egészségügyi hi­vatal dolgozóit megfosztjuk minden joguktól, mivel nem értenek egyet a betegekről való gondoskodás csökken­tésével a kórházakban. Alá­írás: Patrick Jenkin szociá­lisügyi miniszter, London, augusztus 1. Ez a hír a tegnapi londoni sajtó első oldalára került. Nem kuriózumról van szó, nem is nyomdai hibáról, ha­nem a konzervatív kormány immár mindennapossá vált bejelentéseinek egyikéről, azaz a közkiadások csökken­téséről és a „rebellisek“ el­leni intézkedésekről. Lam­beth, Sauthwark és Lewisham londoni körzetek egészség- ügyi hivatalainak dolgozói az úgynevezett lázadók, akik elutasították a kormánynak azt a döntését, hogy 5,5 millió fonttal csökkentik a hivatal költségvetését. Azzal érvelnek, hogy az egészség- ügyi gondoskodás költségve­tésének drasztikus csökken­tése egyes körzetekben egész kórházi részlegek bezárásá­hoz vezet, s korlátozni kell az operációk számát is. Til­takozásuknak a kormány nem adott helyt, és Patrick Jenkin miniszter a tévében kijelentette: nem hagyja ma­gát megzsarolni. A „meg­büntetett“ hivatal irányítása' alá tartozik a Dulwich kör­zetében levő királyi kórház, amely a májbetegek gyógyí­tására szakosodott. Dr. Ro­ger Williams főorvos kije­lentette. hogy a költségve­tés csökkentése miatt 87 be­teget nem kezelhetnek a megfelelő módon speciális osztályukon, majd hozzáfűz­te: olyan haldokló betegeink lesznek, akiket egyébként megtudnánk menteni. (ČSTK) OLASZORSZÁG Pandolfi visszaadta megbízatását Pertini elnöknek

Next

/
Thumbnails
Contents