Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-03 / 181. szám, péntek

Öregbítik hírnevüket Látogatóban a Szlovák Nemzeti Felkelés nevű katonai egységnél A Felső-Garam mentén 1944 nyarán egyre több partizáncso­port tevékenykedett. A szlovák allam vezetői nem is sejtették, hogy az ottani alakulat parti­zán befolyás alatt áll, tavasz óta készülnek a leszámolásra. Titkos fegyver- és élelmiszer- raktárt létesítettek. A katonák szorgalmasan gyakorlatoztak, tüzelőállásokat ástak. A tisztek egy része tudta, a katonák pe­dig sejtették, mire készülnek. A helyőrség parancsnoka Sa­muel Sekuris őrnagy rendsze­res kapcsolatot tartott fenn Je- gorovval, Ernest Bielikkel és Összehangolták tevékenységü­ket. Augusztus 26-án. már az egész helyőrség átállt. Négy nappal később tíz tiszt es al­tiszt Jegorov kezébe letette a partizánesküt. — Gyerek voltam még akkor, de jól emlékszem, hogy a moz­gósításkor a környékről behí­vott katonák ebben a helyőr­ségben kaptak fegyvert — mondja Štefan Greguš őrnagy. Az én édesapám is innét ment a frontra. A feljegyzések sze­rint a gyalogos egységeken kí­vül ebben a helyőrségben 14 tüzérüteget szereltek fel, és küldtek a harcokba. Az egység forradalmi hagyo­mányok emlékszobájában mind­ezt korabeli dokumentumok hi­telesítik. Ott találkozhattunk Martin Lác hadnagy nevével is, aki a legaktívabb szervezők közé tartozott. A helyőrség ka­tonái a laktanyába akkor sem tértek vissza, amikor nehézre fordult a soruk, legnagyobb ré­szük a partizánokhoz csatla­kozott. — Forradalmi hagyomá­nyainkat hűen ápoljuk annál is inkább, mivel 1970-ben meg­kaptuk a Szlovák Nemzeti Fel­kelés Egysége elnevezést — folytatja az őrnagy. — A 30. évforduló évében sikerült egy­ségünknek elsőízben kiváló eredményt elérnie. Nézem a forradalmi esemé­nyekről szóló dokumentumo­kat, de felfigyelek az egység mai életéről tanúskodó fel­jegyzésekre is. 1972-ben meg­kapták a fegyverbarátság ér­demrend harmadik fokozatát, 1976-ban a Vörös Csillag Ér­demrendet és két évvel később a Népi Milícia kitüntetést. — A Szlovák Nemzeti Felke­lés évfordulójára minden év­ben több akciót is rendezünk. Eljárunk a pionírtáborokba, turistaszakkörünk tagjai rend­be teszik a bunkerokat, a par­tizánok sírjait, a partizánösvé­nyeket — tájékoztat Greguš elvtárs. Milyenek is a most itt szol- gáló katonák, mit tudnak a di­cső napokról, ez a kérdés fog­lalkoztat, amíg az egység tar­talékos tiszti iskolájáig az utat megteszem. Az első benyomás; a körletben takaros rend. To­máš Brtva tisztjelölt őrvezető Bratislavából került ide, már megkapta a Példás katona jel­vényt. — SZISZ-alapszervezetiink az évforduló napján különböző ve­télkedőket rendez. Ezek kere­tében megismerjük a laktanyá­ban és a Felső-Garam mentén 35 évvel ezelőtt lezajlott ese­ményeket, — mondja Brtva tisztjelölt. Egy év alatt többet megtudtam a Szlovák Nemzeti Felkelésről, mint eddigi életem során. — A kelet-csehországi kerü­letből kerültem az egységhez — veszi át a szót Jaroslav Ma­rek tisztjelölt őrvezető, a sza­kasz agitátora, párttagjelölt. — Számomra nagy élmény, hogy ellátogathattam az egykori harcok színhelyére, hogy meg­ismerkedhettem a vidékkel. Is­kolánk hétszer kapott kiváló osztályzatot, most, a jubileumi évben mindent megteszünk azért, hogy ez nyolcadszor is sikerüljön. Az egyik alegység az udva­ron sorakozik. Két szőke fiún akad meg a tekintetem, Mesz- sziről ikreknek néztem őket, amikor megszólaltak, azon nyomban rájöttem, hogy téved­tem. Miroslav Cellar szlovák, Jan PaleCek tisztjelölt őrvezető ceeh nyelven válaszolt, — Mirko ezen a vidéken született, én Karlovy Varyban. Ikrek ugyan nem vagyunk, de sok közös vonásunk van — mondja Paleček örvezető. — Ö SZISZ-funkcionárius, én pedig párttag vagyok. Gyakran va­gyunk együtt. Ö ismeri a Fel­ső-Garam mentét, múltját és je­lenét, én pedig örülök, ha er­ről beszél. Együtt voltunk Svidníken és a duklai szabad­téri múzeumban is. Vezényszó hangzik. A tiszt­jelöltek felülnek a gépjárműre, amely páncéltörő löveget von­tat maga után. Velük tartok. Amikor a lőtéri eligazítás után Miroslav Cellár, mint lövegpa- rancsnok meghatározza a cél koordinátáit, és a .tűzkészség jelentése után eldördül a lö­vés, a távcsövőn látom, hogy az első lövéssel megsemmisí­tette az „ellenség tűzfészkeit“. Hazafelé tartva Cellár tiszt­jelölt őrvezető elújságolja: — Egységünk könyvtárában több mint 5000 kötet könyv van, közülük sok a Szlovák Nemzeti Felkelés témakörével foglalkozik. Ezek a legolvasot­tabb könyvek. Tizenhat kilomé­terre lakom a szolgálati he­lyemtől, de nem vágyom haza. Jó kollektívába kerültem, és a szórakozásra is megvan min­den lehetőség. A mindennapi gyakorlaton, a kiképzésen a Szlovák Nem­zeti Felkelés egység minden egyes katonája szem előtt tart­ja, hogy az évforduló tisztele­tére tett kötelezettségvállalást hiánytalanul teljesítsék, vagyis kiváló eredményeket érjenek el a harcászati és politikai fel­készítésben. — A harci hagyományok em­lékszobájában az egység kato­náin kívül a környező iskolák tanulói, a közeli pionírtábor la­kói is megfordulnak — jegyzi meg Greguš elvtárs. — A jövő­ben szeretnénk felkutatni a laktanya egykori forradalmár tisztjeit, magnetofonszalagra rögzíteni visszaemlékezéseiket, hogy az elkövetkező időszak­ban a nevelésben ezt is fel­használhassuk. Mindent megte­szünk azért, hogy megszerez­zünk minden olyan ismeretet, amely összefügg egységünk múltjával, harcaival. A takarodó után egymás után sötétednek el a szobák. Csupán az őrszolgálatot telje­sítő katona léptei visszhangza­nak az éjszakában. Holnap új­ra minden megélénkül, ki-ki teljesíti feladatát, hogy tovább öregbítsék egységük 35 évvel ezelőtt megalapozott hírnevét. NÉMETH JÁNOS Tüzelöállásban (Milan Susta felvétele) \ Kommentáljuk if* c » >■ i ^ i * ■ Elő szülök arvai Gyermekotthonainkban 2532 állami gondozásra szoruló gyermeket tudunk elhelyezni. A férőhelyek száma nem elégíti ki a szükségleteket, évente mintegy 500 kérvény elintézetlen marad. Ez az a szám, melyről hivatalosan is kénytelenek va­gyunk tudomást venni, amely bekerül a statisztikai év­könyvekbe. Korántsem hangulatrontó szándékkal tesszük, mégis rá kell mutatnunk: e szám birtokába a nem mindig rugalmas ügyintézés (bejelentés, iktatás, helyszíni szemle stb.) után jutottunk. Hány olyan eset van még, amelyre nem terjed ki a nemzeti bizottságok figyelme, amelyre senki sem figyelmeztette őket (a gyermek ugyanis nem ír kérvényt, nem iinti hivatalos formába a panaszát). A nemzeti bizottságok elé már csak a legkirívóbb, a kürnye-* zetet is felháborító gyermekügyek kerülnek. A probléma tehát nagyobb 500 elintézetlen kérvény ügyénél. Ez az adat az SZNT legutóbbi, az anyáról és gyermekről való gondoskodásban elért eredményeinkkel és legközelebbi feladatainkkal foglalkozó ülésén elhang­zott jelentésben szerepelt. A kérdést egyrészt újabb gyer­mekotthonok építésével kívánják megoldani. Erre ugyanis a kerületi nemzeti bizottságok és a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság az utóbbi időben nem fordított kellő gondot. A B. ötéves tervidőszakban egyetlen gyermekotthon sem épült Szlovákiában. Annak tudatában, hogy a gyermekotthonok kis lakóinak jelenős hányada élő szülők „árvája“, megdöbbentő és fi­gyelmeztető az SZNT adata. Ezért nem hanyagolható el a probléma másik része sem, melyet az ülés is sürgető társadalmi igényként vetett fel: a nevelés. Nem szükséges magyarázni, hogy miért, de anyagi lehetőségeink korláto­zottak, s nem építhetjük vég nélkül az újabb és újabb gyermekotthonokat. A szocialista állam feladatának tekin­ti ugyan az elhagyott gyermekekről való gondoskodást, s erre egyre tökéletesebb formákat is keres, de ez mégis csak szükségmegoldás, mert a társadalom nem vállalhatja s nem is akarja magára vállalni a család szerepét. A nevelés alatt nem is a sokszor bírált kioktatást értjük, hanem a megfontolt tanácsadást, ami sok esetben megelőz­heti a bajokat. Bár pontos statisztikai adatok nincsenek birtokunkban, tény az, hogy a családalapítás a fiatalok életkorát tekintve jelentősen előretolódott. Már a XV. párt- kongresszus is célul tűzte ki, hogy 1980-ban egyetlen já­rásból sem hiányozhat a házassági és a házasság előtti tanácsadó. 1978 végén Szlovákiában 34 járási és 3 kerületi tanácsadó működött. Örvendetes, hogy a munkájuk iránti érdeklődés is fokozódik. Bár távolról sem állíthatjuk, hogy a probléma megoldásának kulcsát jelentik, hatékonyabb útmutatással, tanácsadással, bizonyos fokig hozzájárulhat­nak többek között például a válások számának csökkenté­séhez. A válások száma Szlovákiában 1975-ig évente emel­kedett, 1978—77-ben valamelyest csökkent, tavaly azonban ismét elérte az 1975-ös 6154-et. Egyoldalú szemlélet lenne azonban csak a válásokat okolni a nehéz sorsú gyermekek helyzetéért. Az elmondot­takat mérlegelve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fiatalokat fokozott igényességgel kell felkészíteni a há­zasságra. Félreértés ne essék, itt nem a családi élet inti­mitásaira gondolunk, hanem a szülői hivatásra, az azzal járó felelősségérzetre. A mai fiatalok felszabadultak a tár­sadalmi előítéletek alól. A társadalmi korlátok megszűnése után annak a szemléletnek is véget kell vetni, hogy csak a jogainkat tudatosítjuk, kötelességeinket pedig nem. Ilyen kötelesség — e túl hivatalos szó nem a legkifejezőbb — a gyermeknevelés is. FLÓRIAN MARTA ORVOSI TANÁCSADÓ Konfliktusok — neurózisok Mosatlan gyümölcs — has­menés, diétahiba — eperoham, stressz, idegeskedés — magas vérnyomás. Ezeket, és a ha­sonló összefüggéseket saját ta­pasztalataink alapján ismer­jük, esetleg hallottunk róluk. Hányán tudatosítják azonban, hogy egy meggondolatlan szó, helytelen állásfoglalás, az el­lentmondásos Utasítások, a rossz munkaszervezés, a csa­ládi konfliktus és még egye­tek hozzájárulhatnak a testi, illetve szellemi rendellenessé­gek vagy betegségek kialaku­lásához. Ez elsősorban a neu­rózisokra vonatkozik. Tudni kell, hogy a konfliktusos hely­zetekben, melyeket a minden­napi élet hoz magával, maga­tartásunkkal gyakran meggá­tolhatjuk a saját és embertár­saink egészségére gyakorolt káros hatásukat. A neurózis általában a meg­romlott emberközi kapcsolatok eredménye. A neurotikus em­ber általában az élet értékei­hez is helytelenül viszonyul. A helyzeteket gyakran rosszul ítéli meg, ami miatt feleslege­sen konfliktusokba keveredik, s ez romboló hatással van egészségére, rontja munkaered­ményeit. A neurózis kísérő tü­netei, pl. vérkeringési zava­rok, vérnyomás-ingadozás, emésztési zavarok, fejfájások, alvási zavarok, és egyebek annyira súlyosbodhatnak, hogy a neurotikus egyén munkakép­telenné válik. A neurotikus konfliktusok­hoz a következő helyzetek ve­zetnek: olyan munka végzése hosszú időn keresztül; gyak­ran éveken át, melyhez se kedvünk, se tehetségünk nincs; ha erővel akarunk el­érni olyan célt, amelyhez nincs erőnk; el nem érhető cé­lok kitűzése; két egyformán fontos dolog közötti válasz­tás; ha célunk elérésében gá­tolnak. Ilyen esetekben a neu- rolabilis egyéneknél neurózis fejlődik ki, az erős egyének pedig agresszívvá válnak. A neurózis gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza. Az állandóan aggódó, gyerme­két túlságosan féltő anyának a gyermeke Is neurotikus. A neurózis betegség, és orvosi kezelést igényel. A kifejlett neurózison kívül átmeneti állapotokat is isme­rünk, mikor az egyébként egészséges egyének bizonyos feszélyezett, idegesítő helyze­tekben elvesztik fejüket. Pl. ha valamit venni akarunk, és nem lehet kapni, vagy a munka rossz szervezése, a felettesünk lebecsülő magatartása, a sérel­mek miatt. Az ilyen átmeneti idegállapotok a konfliktusok rendezésével, vagy az egyén egyensúlyának a helyrebillen- tésével maguktól elmúlnak. Ismerünk olyan lelki krízi­seket is, melyek még nem so­rolhatók a lelki betegségek közé. Ha azonban hosszan tar­tók, azzá válhatnak. A lelki krízis legyőzésének az alapfel­tétele az általános kiegyensú­lyozottság. Sokat segít a vi­gasztalás, a jó tanács, az együttérző meghallgatás. Mér­ges embernek jót tesz a céltu­datos testi munka, pl. hétvégi ház építése, favágás, sporto­lás stb. A mérget le lehet vezetni úgy is, hogy másokat szidunk, szekálunk, becsmérelünk. Ez azonban már ártalmas, mivel ezzel a munkatársakat, család­tagokat neurotizálják. Ilyen módszerrel pl. a férj hozzájá­rulhat felesége emelkedő vér­nyomásához, vagy gyomorfeké­lye kialakulásához, ill. a fele­ség férjének infarktusát, szexuális neurózisát idézheti elő. Az ilyen szülő gyermeké­nél bevizelés, dadogás, rossz iskolai előmenetel fordulhat elő. Az ilyen egyének a baci­lusgazdákhoz hasonlítanak, nem baktériumokat, hanem neurózisokat terjesztenek, anél­kül, hogy maguk megbeteped nének. Saját kiegyensúlyozott­ságukat épnen ennek a „leve*- zetésnek“ köszönhetik. Az egészségtelen viszonyok között élő családból származó fiatalok családalapításkor az új környezetbe is konfliktuso­kat visznek, melyek azután el­rontják a házastársak közötti jó viszonyt. A nehézségek le­küzdésében segítséget nyújt a különböző természetek jó kom­binációja. Minél érettebb, ki­egyensúlyozottabb a fiatal szü­lő, annál jobban tud másokkal törődni, családi kötelességeket teljesíteni. Ismerünk ún. építő veszeke­déseket (eszmecseréket) is, mind a házastársak, mind a munkatársak között, ezek elő­segítik a hibás nézet vagy ál­lásfoglalás korrigálását. Ve­szélyesek a romboló-destruktív veszekedések, melyekre jellem­ző az agresszivitás, és célja a másik fél megsebzése, sértése. Végezetül meg kell még em­líteni az aktivitás fontos sze­repét. A neurotikus egyénnek ne igyekezzünk „melegházi“ feltételeket teremteni, naponta meg kell küzdenie az egészse- ges szokások megalapozásáért és rögzítéséért. Még a beteges gondolatok és nézetek is át- dolgozhatók egészségesekké és hasznosakká. A „csend gyó­gyít“ jelszó a neurotikus em­berre nem vonatkozik. Tétlenü’ nézni, hogy embertársunk ide­gileg összeroppan, Illetve arra vár, hogy az orvos elintézi a bajt, a . beteg hozzájárulása nélkül, helytelen. Pszichikailag egészségtelen környezetben a lelkileg ép ember is megbete­gedhet. A neurolnbilis egyén |[í pedig a jó, megértő környezet­ben (család, kollektíva) egész­ségesnek bizonyulhat, a mun 1.979, kában jó teljesítményt érhet el, és a társadalom részére vili. hasznos lehet. Dr. ĽUDOVÍT ENTNER íi

Next

/
Thumbnails
Contents