Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-17 / 193. szám, péntek

Jubileum Gyermekarcok — kánikulában ,:»‘ŕ ; ••• > . \ Uh H - • - -i ": V?t GYERMEK A 19. ÉS 20. SZÁZADI CSEH MŰVÉSZETBEN Zuhog a fény. Az Öváros té­ren turisták százai. Az Orloj- jal szemben verőfényben úszik az utcai kávéház. Lágyul az aszfalt. Az embernek strandol­ni kél kedve, legszívesebben a Moldvában, vagy valahol a sze- lídebb Jizer kában lubickolna. Mégsem teszi. Prága még káni­kulában is elbűvölő. Kiváltképp a Hradčany, a Malá strana és az Óváros. Na meg a múzeu­mok, a könyvtárak, az emlék­művé rangosított épületek,' va­lamint a galériák, amelyekben nincs nyári szünet. Az egyik leglátogatottabb a Husova ut- cai Középcsehországi Galéria. Az ember, aki az Orlojtól a Maié námestín keresztül a Ká­roly hídnak veszi útját, nem kerülheti el. A zegzugos ki,s óvárosi utcácskák közül ez az egyik leghosszabb, s szívében rejti a háromszintes, több év­százados épületet. S mindhá­rom szintjén — még a legal­sóban, tehát a pincében is — kiválóan összeállított tárlatok­ban gyönyörködhet a látogató. Ha időmből futja, prágai tar­tózkodásomba mindig beleszö­vöm ezt a galériát. Tudja a fe­ne, kedvelem. Ez a galéria ugyanis mindenkié. Mert min­denkihez szó. Itt nem látni csak fiatalokat, csak negyvene­seket és csak» öregeket, ahogy az néhány galériában fölfedez­hető. Fiatalok, öregek egyaránt érdeklődéssel szemlélik az it­teni tárlatokat, jelenleg, vagy­is júliusban és augusztusban a Gyermek a 19. és 20. századi cseh művészetben elnevezésűt. Igaz, itt valamivel hűvösebb van, mint a macskaköves utcá­kon, de senki ne gondolja, hogy a képektől. A vastag, bolt­ívbe formált falaktól. I)e hiá­ba a hűs leheletű falak, hiába a légkondicionálás, a - festmé­nyek, a rajzok és a szobrok lázba hoztak. Nem kívülről, bé- vülről támadnak rám hőhullá­mok. Az egyiknek föltámasz* tója Mánes. Igen, Josef Mánes. Már a kis előcsarnokban ő fogad, s tudatja, hogy a való­ság és a mítosz szimbiózisából remekművek teremthetők. Kiál­lított festményei az ifjúság, az öröm, a testi és szellemi tisz­taság időtlen szimbólumai. Jó­val líraibb és hitelesebb az ő gyermekábrázolása, mint a né­hány évtizeddel előtte élő és alkotó, víztiszta gyermekportré­kat festő' Antonín Macheké, aki ugyancsak nagy egyénisége a cseh festőművészetnek. Josef Má nesszel, Antonín Ma- chekkel, Karéi Pitrkyhével, a cseh festőnagysággal találkoz­ni nem mindennapi dolog, hi­szen alkotásaik a cseh kultúra féltve őrzött kincsei. Persze, nem csak ezért lesz úrrá raj­tam valami fura remegés. Per­cekig a múlt századi Prága hangulatát érzem, a Lőporto­rony melletti piacot, majd a Tyl Színház mögötti szénpia­cot, aztán Sobéslai> Pinkas 1854-ben készült Játszó gyer­mekek című festményének fé­lig napsütötte, félig árnyékolt Ulfiáját, és a gondtalanul ját­szó gyermekeket. De a háttér­ben ott az asszony vontatta kordé, a gazdája után szaladó szolgafiú alázkodó mozdulata, s a kitárulkozó ablak árnyéká­ban gunnyasztó öreg végtelen szomorúsága. Ezen a képen is nyár van, do teljesen más, szo­morú, szegényes, nem olyan, mint ez a mostani. Aztán a századforduló. Az Úgynevezett „Nemzeti Színház nemzedéke“, Vojtéch Hynais, Václav Brožik és a többiek. Megannyi irányzat, megannyi kísérletezés. Egyben azonban testvérek: a nemzeti tudat meg­szilárdításában, és a gyermek- világ, a gyermek gondolkozá­sának értelmezésében. Gyer­mek nélkül nincs jövő. csak meddő tengődés. Az ugyancsak közéjük sorolandó Mikuláš Aleš rajzai pedig a Mánes el­képzelte gyermekkor líraiságá- nak, a gyermeknek mint tár­sadalmi eszmény perspektívájá­nak továbbéltétől. Mánes és Pinkas hatással volt Václav Spálára, Miloš Jiránekre, Lúd- vik Kubává és, bár áttételeken, de a nagy realista hullám tag­jaira, a két háború közötti szo­ciális helyzet és atmoszféra ki­fejezőire, Karol llolanva, Pra- voslav Katikra, Miloslav llolý- ra és kortársaikra is. E nem­zedék szemléletébe a naiv rea­lizmustól a szocialista realiz­musig és az erőltetett elvonat­koztatásig sok minden belefér. A tárlaton látható összkép en­nek ellenére nem változatos, az alaphang ugyanaz: a gyer­mekeket okítani, becsülni, vé­deni kell, mert ők a nemzet jövője, ők az eredendő tiszta­ság őrzői, s mi tagadás, ők je­lentik a nosztalgiát, a véges élet végtelenségét is. A ma élő és a szocialista realizmus szellemében alkotó A bratislavai Komenský Egyetem malomvölgyi számító- központja előtt lettem figyel­mes az alábbi beszélgetésre: — Fogadjunk, hogy a kettes számrendszerben a négyes egyenlő százzal. — Hogyan lehetne száz? — hangzott az ellenvetés. A vitatkozók 12—13 éves fiúk voltak, akiktől megtud­tam, hogy tanulmányi kirán­dulásra jöttek ide, a számító- központba. A kis csoport veze­tője, Juraj Vriečan elmondta, hogy ezek a pionírok az ifjú matematikusok táborából, vagy­is a bratislavai Fiatal Termé­szettudósok Házából rándultak ide a Malomvölgybe, hogy bő­vebb ismereteket szerezzenek a számítógépekről. — Hogyan sikerült eljutnod a táborba? — kérdeztem Bödük Aladár tói, az egyik Dunaszer­dahelyi (Dunajská Streda) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola hetedik osztályos tanuló­jától. — Részt vettem az ifjú mate­matikusok Pitagoriáda verse­nyének iskolai fordulóján, és első lettem. Majd a járási for­duló következett, ahol szintén első helyezést értem el, és így eljutottam a trnavai kerületi versenyre. Ott az első tíz kö­zött végeztem, és eljöhettem Ide, az ifjú matematikusok or­szágos találkozójára, ahová nagy cseh alkotóművészek kö­zűi elsőnek František jiroudek 1945-ben festett Rakpart című képe érdemel említést. Kompo­zíciója remek, s bár az első pillanatban tartalmi sekélyes­séget érez az ember, később rá­döbben, hogy a látvány nem marad visszhangtalan benne. Bár a képen' nyoma sincs a háborúnak, mégis az ellen ins­pirál. Minden erőlködés, min­den emberi nagyság nélkül jut­tat el az intelmező emlékez- tetésig. Karéi Souöek Család­in már valami nyugtalanító, al­kotásra, munkára, szeretet re ösztönző békességről vall, akár­csak Antuniri Pelc Bábszínház vagy Richard Wiesner llázi Jel- adat című alkotása. Ezeknek a képeknek az alapeleme a szo­cialista társadalom és a gyer­mek. A képek egymáshoz ren­delése, igaz, meglehetősen esetleges, de talán a festmény- iinyag kevésbé hiányos, mint a plasztikai. Nagy fába vágta fej­széjét; a tárlalrendező, amikor úgy vélte, hogy két évszázad cseh festészetét, rajzművészetét és plasztikáját bemutatja, még­ha csupán a gyermekeket ábrá­zoló művekről van is szó. Íze­lítőnek azonban kiváló e tárlat. Igazolja, hogy a legjobb cseh képzőművészek és szobrászok, vagyis a tökéletes szakmai is­meret és könnyedség birtoká­ban levő alkotók mindig jó íz­léssel, a szellemi korparancs­nak elkötelezve szóltak a gyer­mekekről — a gyermekekért. Vagyis a jövőért. És már itt bent, e viszonylag hűvös ter­mekben is érzek valamiféle ká­bító kánikulát, mégsem tudom elhagyni a galériát. Szinte már vágyom a fuvalattal inkább ke­csegtető terekre, mégsem ... Valami idekot, marasztal. S lá­tom, sokunkat. Idősebbeket, fiatalabbakat egyaránt. Mind­nyájunkat bűvöl a festő- és szobrászművészet, mindnyájun­kat bűvöl a gyermek. S mi en­gedünk e kánikulában is bű­völő gyermekarcoknak... Aztán kint, valahol a Národ­ní tfídán levő Gyermekkönyv áruház előtt ébredek a kábu­latból. Bár itt is zuhog a fény, de a járdán lenge szoknyája lányok kacarásznak derékig meztelen srácokkal. Mondhat­nám azt is, gyerekek, kama­szok nevetgélnek, örülnek a nyárnak, a gondtalan szabad­ságnak. Akaratlanul is párosí­tom ezt a képet a galériában látottakkal, s jólesően sóhajtok fel: mily nagyszerű, hogy ná­lunk is ösztönzően hat a nem­zetközi gyermekév. Ösztönöz­hetne végtelenségig. SZIGETI LÁSZLÓ harminchétén kaptunk meghí­vást. Arról, hogy miként telnek a tát arban a napok, Lacza Tibor, az Érsekújvári (Nové Zámky) Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola tanulója beszélt. — Az ébresztő elég korán, hét órakor van. Reggeli után, kilenc órakor kezdődnek az előadások. Tíz nap alatt öt elő­adást hallgattunk meg. Az egyes előadások témájából feladato­kat oldunk meg, amelyeket ta­náraink pontoznak. A pontok alapján dőlt el, ki lesz a szlo­vákiai Pitagoriáda győztese. — Délután azonban bőven van időnk szórakozásra, spor­tolásra — kapcsolódott be a beszélgetésbe Sztruhár János, érsekújvári tanuló. — Elsősor­ban különféle matematikai já­tékokat játszunk. Nekem a „Mind“ a legkedvesebb játé­kom. amelynek lényege, hogy kombináció alapján előre meg­határozott számot kell kitalál­nunk, de folyik asztalitenisz-és sakkbajnokság is, és az egyes kerületek futballcsapatai is ösz- szemérik tudásukat,, ügyessé­güket. — Igen, szórakozással és ta­nulással telnek itt a napok. Tanulva nyaralunk — szólt is­mét Juraj Vriečan, majd hozzá­tette, hogy a táborozást a Szlo­vák Oktatási Minisztériumnak, valamint a Matematikusok és Az NÜrC minden állampolga rához hasonlóéin a pedagóga sotk és a diákok is ■ készülnek a köztársaság kikiáltása 30. év­fordulójának méltó megünnep lésére. A jubileum kitűnő a'i ikaloin arra is, hogy .szám Ina ve gyük a három évtized oktatás eredményeit. Közvetlenül <t háború után elsőrendű feladat volt, hogy megszüntessük az addigi ural ikodó osztályok kiváltságait ar. oktatásban, és a munkások, pa­rasztok gyereikei előtt saélesre tárjuik az iskoláik kapuit. En nek megoldása utáni a szocia lista forradalom részeként ar na törekedtünk, hogy minden gyerek számára lehetővé te gyük személyiségének sokolda lú fejlesztését; bármelyik fia tál felismerje a tudomány és a művészeteik értékeit; minden korábbinál szorosabb kapcsol# tót teremtsünk az if júság neve •lése és a társadalmi fejlődés iközött. , É rdemns v i ssza pi La n la nun k a szocialista iskolarendszer ki alakulásának néhány állomása na. A párt III kongresszusa 1950 ben hozta meg óm lékeze tes határozatát, mely szerin* a nyolcosztályos általános isko­lát tízosztályossá kell fejleszte­ni. Az elsó tízosztályos isiko Iáik a következő esztendőben alakultak meg, főleg munkás­éi* paraszt származású tamu lók kai. Négy évvel később, 1955- ben már 400 tízosztályos isko la működött az, NDK-ban, újabb liáixwn év múlva pedig meghá­romszorozódott az uj típusú is kólák száma. A párt nyoicadiik kongresz szusán elfogadott határozat vé g ne 1 ia j tá sá va l elértük, bog y az 1973—74-es tanévben a nyol cadik osztályos tanultuk 90 sza zaléka továbblépett a kilence­dik osztályba. Ezzel lényegében lezárúit a tízosztályos iskola — az egységes szocialista ok­tatási rendszer alapvető iskola típusának — kialakítása. Az is ko la pen d szer f e j lesz tésé vei egy idő ben számottevő isko laépítési akció bontakozott ki az országban. A statisztiikaí adatok szerint a jelenlegi tan termeknek egyharmadát 1968 és 1975 között építették: több, mint huszonötezer tantermet és ezer tornatermet. A párt köz ponti bizottsága határozatának megfelelően 1978 és 1980 kö zött újabb 18 ezer tanterem és 880 tornaterem készül el. Nagy szerepet játszanaik az NDK tanulóifjúsága általános műveltségé nek k i szé le sí té sé be n a tanórán és az iskolán kívüli foglalkozások, mindenekelőtt a szakkörök. A tanulók kétluir rnada vesz részt valamilyen szakikor munkájában, Ebben az évben 23 ezer műszaki és ter­mészettudományos, valamint 47 ezer társadalomtudományi és Fizikusok Szlovákiai Szövetsé­gének megbízásából a bratisla­vai Klement Gottwald Ifjúsági Pionírház szervezte, ők látják vendégül Szlovákia három ke­rülete és Bratislava ifjú mate­matikusait. A gyerekek már türelmetle­nül várták, hogy beengedjék őket a számítóközpontba. Mi­előtt azonban elbúcsúztunk vol­na, Aladár és Tibor felváltva még elmondták a következő­ket: — Az előző fordulókon ma­gyar nyelven kaptuk meg a versenyfeladatokat, most nem. De megértjük az előadásokat, különösebb nyelvi nehézségeink nincsenek. És az eddig szerzett pontok alapján úgy számítjuk, hogy biztosan az első húsz kö­zött végzünk. S ennek nemcsak mi, de gondoljuk, otthon, a szü­léink és pedagógusaink is örül­ni fognak majd. TÖTH ERZSÉBET KIII.TIIRŠI IS HÍRFK % Sir John Gielgud, a kiváló ango-l színész alakítja Andrzej* Wajda című filmjének egyik fő­szerepét. A forgatás megkezdő­dött Varsóban. © Elkészült a világ egyik legismertebb lexikonja, a Meyers-lexikon tizennyolc kö­tetből álló új kiadása. művészeti szák kot uöu foglal­koztak a fiatalok: Wismar ban, a Rostock körze­tében fekvő kikötővárosban a 30. évforduló megünneplését az iskolák összekapcsolták Hanza várossá nyilvánításának 750 jubileumával. A felikészülés so­rán a város pedagógusai azt tertottálk szem előtt, hogy erő­sítsék a tanulók történelmi tuj dalát, elmélyítsék szociálist* hazaszeretetüket. Ebben a mun kában mindig számíthattak a patronáló üzemek munkásainak együttműködésére. A wismari Ernst T ti ä Ima fin r tizosztá'iyos iskolában roppamt népszerű a helytörténeti szak kör. A tanulmányi kirándulá­sokat és a városnéző sétákat a tanulók helytörténeti ismerete* gyarapításának szolgálatába ál­lítják. A Német—Szovjet Baráti Tár­saság nevet viselő iskolában a* énekkari mimika lendült, féi az évfordulóra való felkészülés je­gyében. Az iskola környezetvé­delmi szakköre pedig arra vál­lalkozott, íiogy a kettős ünnep* re újjávarázsolják az iskolaud­vart. Igen jói haladnak az át­alakításban, s minden rémé* nyűk megvan arra, hogy a 30 évforduló előtti hónapba#!, szop tem be rbe n meg ta r t ha t jáik az ünnepélyes átadást. A Leninről elnevezett iskolá­ban ugyancsak az énekkari te­véiken ység kapott ú] lendületet ebbein az évben. A 70-tagú énekkar ünnepi vállalása: a környék népdalait összegyűjtik az idős emberek segítségévéi A kisváros iskoláinak életé­ből kiragadott példák is mutat­lak, hogy az évfordulóra való fölkészülés a tanulók s a peda­gógusiak minden rétegét meg­mozgatja. A sikerek újabb mun­kára ösztönzik a diákokat, és a tanárokat egyaránt, s hozzá (árulhatnak az NDK szociális* ta oktatásügyének továbbfej. lesztéséhez. INGRID EBERT • n NÉPDAL. MÍÍDAI — Maradfon már nálunk, és jöjjön el este a kultúrba, pró­bál az éneklőcsoportunk. Öt asszony, öt férfi. Két hete ala- kultunk, de már úgy megy, hogy azt érdemes meghallgatni. — Aztán milyen dalokat tet­szenek énekelni? — Szépeket, a legszebbeket, amiket itt, a környéken is éne­kelnek. — Ki vezeti a csoportot? — A tanító néni. Nagyon érti a dolgát. Ügy tud magyarázni, hogy na. — Hát akkor este találko­zunk. Fste lelkes társaság fogad a „kultúrban“. Kérdeznem sem kell, beszélnek, megható lelke­sedéssel, mondják, hogyan jött létre a csoport, ki hol dolgo­zik, még az egyéni örömökről és gondokról is szólnak. Aztán felsorakoznak a színpadra, és mert személyemben ezúttal né­zőjük is van, egy messziről jött idegen, talán jobban kihúzzák magukat.' mint a korábbi pró­bákon. A tanító néni indít. És abban a pillanatban, hogy föl­hangzik az első dal első sora, meg kell fognom a széket, ne­hogy kidobjon belőle a méreg. De várj, hátha csak tréfálkoz- nak veled — nyugtatom ma­gam. Aztán kiderül, hogy mén' sem. Egymás után csendülnek fel az édesbús. szívszaggató, szirupos műdalok, maqyar nó­ták. Átszellemült, áhitatos ar­cok sugároznak. A tizenkét dalból mindössze egy volt népdal, equ volt tiszta forrásból fakadt dal, gyanítom, az is véletlenül keveredett a műsorba. Szóljak, ne szóljak — morfondírozok. Oluan ôszintéň énekeltek. Talán örökre elven­nem a kedvüket. Leqalább a ta­nító nénivel kell közölnöm, hoau ezekkel a dalokkal nem ápolják, nem terjesztik a népi kultúrát, hanem rombolják. A közízlést is. Közölnöm kell, hogy vannak például szakta- nrir'sariók is a vilámn. illetve szűkehlj környezetükben. És vannak éneklőcsoportok, ame­lyektől lehet és érdemes ta: nulnl, hoqu az énekelni akaró, tudó és szeretfí emberek érté­kekkel lénjenek a pódiumra, unióban népdaikin^sünkhől me- rU^onek — mindnyájunk örö­mére. — bor mmm inH Sor HL . , - jron wr 1 III IBI * ., ; : , lurm '"** -áiW pip ÍÍSsF Nyelvi nehézségek nélkül Ifjú matematikusok között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents