Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-17 / 193. szám, péntek

Jaroslav Šuondrk: Az aratásban kommunista kötelességemet telje­sítettem RANGOS HELYEN HARMINCÉVES A BAJCSI ÁLLAMI GAZDASÁG # KOMMUNISTÁK A KEZDEMÉNYEZŐK $ KIEMELKEDŐ SIKEREK Jelentős ünnepet tartanak Bajcson [BajcJ. Az állami gaz­daság dolgozói az új kenyér hagyományos ünnepével együtt ma emlékeznek meg gazdasá­guk megalakulásának harmin­cadik évfordulójáról. Jó alka­lom ez a kettős ünnep arra is, hogy az egykori cselédek éle­tén keresztül lemérjük a gaz­daság fejlődésének három évtj- ssedes eredményeit. — Hajdanában ez a nagy ki­terjedésű birtok — magyarázta Bartos János veterán kommu­nista újtagi majorbeli otthoná­ban — az esztergomi herceg­prímás uradalmához tartozott. De állíthatom, hogy egy évszá­zad alatt sem fejlődött annyit, miint az állami gazdaság a fel- szabadulást követő évtizedek­ben. Ez a táj sohasem kényez­tette el a népet. Hét major ságra terjedő határunkban sok a laza, homokos talaj. Megta­nultuk, hogy a nehéz megélhe­tésért is keménven dolgozni kell. A nyomor, nélkülözés és a m unikané lk üli s ég sem volt is­meretlen fogalom, de a harcos munkásmozgalmi hagyomány apáról fiúra szállt. Az állami gazdaság a kezde­ti nehézségek leküzdése után a falu szocialista átépítésében, a mezőgazdaság kollektivizálásé - ban és a környékbeli sző veľké- zetek fejlődésében is nagyon sokat segített. Neve fogalom lett a járásban. Miért éppen a baicsiak vitték ilyen sokra? Nem könnyű erre a válasz, Ez kiderül akkor is, amikor a nyugdíjas Gregor János bacsó­val, az érdemes kommunistával erről beszélgettünk. Sok min­dent átélt a gazdaság dolgozói­val együtt. Ismeri, szereti ott­honát és beesüli, tiszteli az emberek nagy szorgalmát, él­ni akarását, ö is a múlttal kezdte: — Én kommemciós cseléd voltam az uradalomban. De so­kan voltak olyanok, akik csak napidíjért, jobbik esetben havi- díjért dolgoztak. Persze, mi, kommunistáik mindig mellettük álltunk, buzdítottuk őket, mert közös veit a sorsunk. És ez eggyé kovácsolt bennünket. A féil szabadul ás új korszakot nyi­tót nálunk is. Az állami gaz­daság mindemből négyszer any- nylt termel, mint harminc esz­tendővel ezelőtt. S ehhez nem­csak több műtrágya, nemcsak fejlett gépi technika kellett, hanem az emberi szorgalom, hozzáértés is. — Ha már itt tartunk — vet­te át a szót Hajtman Ernő. a gépesítési központ pártáié p- szervezetének elnöke és mű­helyvezetője — akkor arról sem feledkezhetünk meg, hogv az állami gazdaságban az ered­ményekkel együtt az emberek is fejlődtek. Még most is büsz­kék vagyunk arra, hogy az öt­venes évek elején Szeifert Fe­renc és Borsányi Miklós sze­méi yében két országos hírű, Munkáé r denniremddel kitüntetett ko b m á j n őst g ép m ű hel y ü nk be n készítettük fel hivatása mesteri teljesítéséhez. Ugyanitt szerez­tek szakiké pest t és t és gyak or­latot azok is. akik ma az igaz­gatóság gazdasági és politikai él étében fontos vezető tisztsé­gekben dolgoznak. A közös munka a Baj esi Ál­lami Gazdaságban is a legna­gyobb em-berformáló, jellem­formátló erő. Bizonyítéka ennek Švondrk Jaroslav gépszerelő traktoros péidá'ja, aki az SZK—5-ös kombájn nyergében ezndén immár harmadszor vett részt a gabonabetakarításban. — Az aratás csak amolyan előjáték volt szánta helyrer igazításnak. — Ettől nagyobb erőpróbát jelent a kukorica be­takarítása. ami nádunk rend­szerint decemberig húzódik. Hogy minek vállalom el ezt a feladatot? Szívemhez nőtt a kombájn. Azonkívül fiatal párt­tag is vagyok, s véleményem szerint a kombájnon tudom bi­zonyítani legjobban képességei­met. Mielőtt azonban kasza alá érne a kukorica, Otrokovicéra megyünk', hogy morva baráta­inknak visszafizessük az ara­tásban nyújtott segítségüket. Az állami gazdaságban a mostoha időjárási viszonyok következtében ezidén és a ko­rábbi éveikben a várakozásokon alul fizetett a gabona. De a kukoricájuk ígéretesen fejlődik, bíznak tehát abban, hogy ebből jelentősen pótolni tudják a veszteségeket. A termést vámo­ló és a mezőgazdaság számára kedvezőtlen év járások azonban semmit sem vonnak le a gaz­daság d oil gőz óinak eredményei­ből. Árutermelési tervüket az első félévben — 178 mázsa ser­téshús hiányában — minden mutatóban túlteljesítették, s csak 0,27 kg szemes takar­mányt használtak fel egy liter tel és 3 .69 kg-ot a sertéshús k i 1 oiga rmmj á n ak el őá M í fására. Az eredmények félévi értéke­léseikor Márton István kommu­nista fejőgulyás 11,5 literes fe- jéshozammal vitte el a pálmát, aki feleségével, a takaros Ilon­ka asszonnyal több mint har­minc tehenet gondoz. Reggel hat óra előtt leptük meg őket a távolról sem korszerű istálló­ban, ám a frissen kifejt tejből már több mint ötven litert ön­töttek a híítőedénybe. — A pontosságot itt igazán be kell tartani — válaszolták egyértelműen. — Mert fegye­lem és pontosság nélkül aligha érhetnénk el eredményeket. Ezt az alapvető követelményt érvényesíti a mihályvári major­ban Zácsek László telepvezető zootechnikus is, akinek sokéves szakmai tapasztalata gyümöl­csözően kamatozik a ma-lacne­vedé sben. — Ezen a falutól és a város zajától távoleső településen — mondotta — kilenc család él és zömmel a kocákkal, a ma­1 a cet vá la s z tássa 1 f oglala tosk od - nalk. — Milyen eredménnyel? — Ha osztályozni kellene tel jesítmén yeáket, bizonyítvá­nyukba minden bizonnyal csil­lagos egyest írnék. Igazgatósá­gi viszonylatban az első félév­ben az előirányzottal szemben 2 183 darabbal léptük túl a ma­la cél választási átlagot. S ebl>en oroszlánrészük van a mihály- vári seriésgond o z óknak. A falu, amely a majorságo­kat és az üzemrészlegeket ma­gáihoz öleli, ezer szállal kötő­dik az ál la mii gazdasághoz. A legtöbbem otthon, a gazdaság­ban találtak kenyérkereső fog­lalkozást. — De azokra sem lehet pa­naszunk — tájékoztatott Belan Anna, a gazdaság haraszti rész­légének könyvelője, s egyben a HNB polgári ügyeket végző testületének tagja — akik a fa­luból máshová járnak dolgozni. Mert ha a gazdaság munkára szólítja őket, szívesen segíte nek. — Férje is a gazdaságban dolgozik? — Igen, a műhelyben, har­minc éve esztergályos. — Tehát ő is azok közé tar­tozik, akik munkával, helytál­lással, jóban-rosszban egyaránt kitartottak az állami gazdaság mellett? — Ez az igazság. Sajnos, érettségizett lányomnak máshol kellett keresni munkát... Olajozott gépezethez hasonlít ma a Bajcsl Állami Gazdaság. A kommunisták és a velük egy célért küzdő pártonkívüliek. a törzsgárda derék tagjai emel­ték rangos helyre tekintélyét. Ok fogják öregbíteni jó hírne­vét az elkövetkezendő évtize deik hétköznapjain is. SZOMBATI* AMBRUS ESZMEI ESZKÖZÖKKEL:.. A vallás elhalásának perspektivikus útja 1979. VIII, 17. A Márton-liázaspár: Sokáig tartott az út az élre L enin „A munkáspárt és a vallás“ c. cikkében mu­latott rá arra a tényre, hogy a „vallás elleni harcot nem szabad elvont ideológiai agitá- cióra korlátozni.., ezt a har­cot össze kell kapcsolni a val­lás társadalmi gyökereinek el­távolítására irányuló 'osztály­mozgalom konkrét gyakorlatá­val." A harcos ateizmus Lenin eme kijelentése határo­zott állásfoglalást jeleni a vallásnak a kizsákmányoló osz­tály társadalmon belüli meg szüntethetetlemsége és a har­cos ateizmusnak a szocialista mozgalommal való összefonó­dása mellett. Túlmutat a fraii: cia felvilágosodás filozófusai­nak radikális vaľláskritikáján azzal, hogy a vallás meglétét és megszüntet he tőségét nem­csak az ember tudatlanságával, illetve felvilágosításával kap­csolja össze, hanem leás annak társadalmi gyökereihez: a lét­bizonytalansághoz, a kizsákmá­nyoláshoz, az embertől elidege­nedett hatalmi szervek meglété­hez. Ha tehát a vallás elhalásá­nak perspektíváit kívánjuk fel­vázolni, az aktuális társadalmi körülmények leírásánál kell kez­denünk. Ebből a szempontból megállapíthatjuk, hogy a reális szocializmus belső viszonyai nagyon gyenge alapul szolgál­nak a vallás reprodukálásához; a felépítményen belül a bürok­ratizmus némely megnyilvánu­lási formája mellett inkább a nemzetközi viszonyokban, fő­ként az imperialista hatalmak által szított feszültség keltette létbizonytalanságban tál ál ha tóik meg a vallási hiedelmek, a mi szti ci zm us konzerválódásá­nak okai. Ezek szerint tehát, ha korunk szocializmusának gazdasági és politikai élete a vallás meglélét tekintve már nem létmeghatározó erejű, fel kell tárnunk azokat a társa­dalmi tudatban működő mecha nizmusokat, amelyek kiválthat­ják a vallás reprodukálását. A társadalmi tudat fényeire tör­ténő összpontosulás nem jelenti a probléma leszűkítését, hanem csak olyan sarkítoltságot, amely lehetővé teszi a vallás szocializmusban való tovább­élése kiváltó okainak feltárá­sát. Gondolkoznsi ..panel“ A vallás megnyilvánulási for­mái első megközelítésire is sok hasonlóságot mutatnak a tár­sadalmi tudat azon síkjával, amelyet mindennapi gondolko­dásként, józan észként szokás jellemezni. A józan ész a valóság tükre ződésének olyan módja és rendszere, amely az érzéki, közvetlen megismerés bázisán alakítja ki világnézetét, tehát mindenkor az éppen adotthoz kötődik, és meghatározó módon alakítja az egyén viselkedés­formáit. Amíg nem hagyja el mozgásterületét, a mindennapi cselekvés szféráiét, addig nem is kerül összeütközésbe a va­lóság feltárásánek elméleti- tudományos módjával. A talál­kozás köztük azonban elkerül­hetetlen. mivel mindkét megis­merés és gondol kodásmód ob- jektivizálódik. eredményei a hagyományok szintjén megva­lósulnak és fennmaradnak. Az ellentmondás én non itt' jelenik meg legtisztább formájában: a tudományos eredmények ugyan­is változó jellegűek, mobilitá­sukat az áMondó kritikai refle­xió és a megismerés kinyilvá­nítottan végtelen útia biztosít­a. ezzel szemben a minden­napi gondolkodás tradícióinak legfőbb jellemzője a korven- cionalitás, a meglevőhöz való érzelmi, tehát nagyon szoros kötődés, valamint bizonyos elő ítéleteik, gondolatai ,,panelek" és babonák megléte, amely ál­talában a megszokás és az „apáinknak jó volt, nekünk nem?"-féle megítélések nvo- mán eszmei kövületek formá­jában determináMa a cselek­vést. A hit — amely a gondo­lat bizonyossá "át és n cselek­vés eredményességének, célsze­rűségének tudatát biztosítja — itt pozitív jelentőséggel bírhat, eltérően a vallásos tudattól, ahol éppen az irrealitáshoz, a természet- és emberfelettiség­hez, a cselekvés által el nem érhető. szférához köti az em­bert. A hamis tudat és így a val­lás leküzdésének is első lép­csőfoka, a hit túlhaladása, az ember lehetőségeinek, valós tu­lajdonságainak, elért eredmé­nyeinek tudatosítása, az ember­be vetett hit megalapozása nél­kül nem jöhet létre. A meta­fizikai hitet fel kell hogy vált­sa a tudás, és ha a vallási tra­díciók gondolatai részéről l»o- *■ szélünk, megállapíthatjuk, hogy egyes kivételes esetektől elte­kintve éppen ebben a megnyil­vánulási formájában szenvedte el a vallás a legtöbb veresé­get. A természettudományi felfe­dezések, a tudományos-techni­kai gyakorlat eredményei le­romboltak a vallás objektív idealista érvelését; a ma embe­rében nem él a hagyományos istenkép, a vallási tanításokat általában már kutekizimusf or­mában sem ismerjük. Ez azon­ban bizonyos veszélyt is rej­teget, azt tudniillik, hogy el- veszíthetjük kapcsolatunkat a keresztény mitológia azon ré­szével, amely a klasszikus eu­rópai műveltség, képzőművé­szet és irodalom állandó hát­teréül és illusztrációs példatá­rául szolgált. Gyakran előfor­dul, hogy a vallási tradíciók gondolati részének nemismeré- se vulgarizált történelemszem­léletet eredményez; ezt kell a |övől>en leküzdeni© az ateista p ropa gawdá nak. A „tradíciók' A gondolatoknál a társadalmi valóságban erősebb gyökereket eresztenek a kultikus, szertar tási és erkölcsi tradíciók. Nem­csak a vallási szertartások és a liturgia különböző formáira gondolunk, hanem főleg azok­ra a s zertart á s vá 1 to z a t ok ra, amelyeket az egyház azért te­remtett, hogy eleget tegyen a társadalmi élet „szertartásigé­ny ének“, nem kevésbé azonban azért is, hogy a saját képére formálja a „pogány* rítusokat. Az emberi élet bizonyos fordu­lópontjai sohasem nélkülözhet­nek bizonyos szertárt áseleme- ket, amelyek formálisak ugyan, de mindig meghatározzák a hétköznapoktól eltérő időpont­ban különlegesen érzékeny em­beri pszichikumot. A polgári névadás, házasságkötés és te­metés szertartásainak ünnepe­ink új tartalommal és formá­val való feltöltése az a feladat, amelynek megvalósítása *61 függ. mennyire tudunk megsza­badulni a vallás új természetű társadalma gyakorlatot gátló hatásától. A felépítmény szerepe Az egyház mint szervezet biz­tosítja a vallás mint tudatfor­ma és mint cselekvési mi d lé­tezésének intézményes kereteút. Meglétét a vallás gondolatai és kulturális hagyományai, nem kevésbé a felépítményben be­töltött szerepe határozzák meg. Lenin instruktív megállapítása nyomán az egyház társadalmi, politikai és tudati előfeltételei megszűntével szintén elhal. A vallásos és a tudománvos v i 1 á gnézet el lemtmo n d á sa nemcsak az ismeretszerzés te­rületén, hanem az ideológiában is megnyilvánul, ezért a vallás ellen nemcsak mint hamis tu­dat, hanem mint reakciós vi­lágnézet ellen is harcolni kell. Ez azonban nem zárja ki a klérus lojális rétegével való együttműködés lehetőségét, még kevésbé a szocializmust énítő emberek vallásosságával szembeni türelmes magatartást, hiszen az adminisztratív esz­közökhöz folyamodó propagan­da csak vallási fanatizmust eredményez: A vallás elhalását a szocializmusban eszmei esz­közökkel stiei*tetiük. MÉSZÁROS ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents