Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-17 / 193. szám, péntek

Páncélvonof parancsnoka volt Gyermekkorában megismer­kedett a nélkülözéssel. Édes­apja, az egykori rozsnyói (Rož­ňava) szobafestő, gyakran volt munka nélkül. Nehéz körülmé­nyek között, 1933-ban leérett­ségizett. Mivel a környéken nem kapott munkát, és odaha­za is szűkében voltak a bete­vő falatnak, elhatározta, hogy önként jelentkezik tényleges katonai szolgálatra. A két év leteltével František Adam úgy döntött, hogy továbbszolgáló­ként a hadseregben marad. Csá­bította a biztos megélhetés és az, hogy a 400 korona fizetés- bői szüleit is támogatni tudja. A német fasizmus fenyegette már az országot, amikor a ka­tonai akadémia elvégzése után, fiatal hadnagyként a MJadá Boleslav-i helyőrségbe irányí­tották. Itt élte át a két moz­gósítást, a határmente kiüríté­sét. A következő évben számos csalódás érte. Megalakult az ön. szlovák állam, a köztársa­ság többi részét megszállták a fasiszták. — Kelet-Szlovák iába kerül­tem. Michalovcén egy alakulat­nál szolgáltam Ján Nálepkával. összebarátkoztunk. Nem sok időt töltöttünk együtt, men en­gem 1940-ben Martinba, a ro- hamlöveg-ezredhez helyeztek — eleveníti fel a múlt emlékeit. — Ebben a helyőrségben sok forradalmi beállítottságú tiszt szolgált, akik már abban az időben azt vallották, hogy jegy verrel kell szembeszállni a fa­sizmussal. Amikor 1944-ben a Kelet-Szlo­vákiában állomásozó két szlo­vák hadosztályhoz vezényelték, mint a páncélos elhárító osz­tály parancsnokát, akkor is a harcra^ gondolt. A Vranov mel­letti Cemerné község közelé­ben találkozott először a Csa- pájev partizándandár harcosai­val. Amikor a németek le akar­ták őket fegyverezni, egységé­vel együtt átállt a partizánok­hoz. Zlatá Baňán találkozott először a partizánosztag legen­dás hírű parancsnokával, Ku- korellivel. —> Megbeszéltük a további együttműködést, és augusztus 30-án éjszaka közös támadást intéztünk a Kysak—Obišovce-i vasúti csomópont ellen — foly­tatja. — Reggel — nagy vesz­teségeket okozva a németeknek — visszavonultunk. Még aznap kineveztek a 12-es számú Csa- pájev harckocsizó egység pa­rancsnokává. A harcokat Kelet- Szlovákiában szeptember 10-ig folytattuk. Ekkor Kukorelli úgy határozott, hogy áttör Lengyel- országba. Én úgy éreztem, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés te­rületén van a helyem. Néhány nap múlva már Banská Bystri­cán voltam. Életemben és kato­nai pályafutásomban új fejezet kezdődött. Kineveztek az első páncélvonat parancsnokává, amelyet Stefánikról neveztek el, és a zvoleni vasutasok ké­szítették. Az első harcbavetés előtt nemcsak a legénységgel kel­lett megismerkednie, hanem azzal is, hogyan okozhatják az ellenségnek a lehető legna­gyobb veszteséget. Harcra Sta­rá Kremnickánál került sor. Az volt a feladatuk, hogy a Hron­ská Dúbravát veszélyeztető fa­sisztákat visszaverjék. Később Krupina, Podkriváň, . Vígľaš, Dobrá Niva térségében harcol­tak, segítséget vittek, önbizal­mat öntöttek a gyalogságba. Amikor a felkelőket Losonc felől fenyegette veszély, a Šte­fánik páncélvonatot a Szovjet­unióban megalakult 2. ejtőer­nyős dandárhoz osztották be. — Harmincöt év múltán az egyes harcokra aprólékosan visszaemlékezni szinte lehetet­len. Ott vertük a fasisztákat, ahol tudtuk. Megmondani sem tudom, hány bombatámadást él­tünk át — mondja. — A lehető leggyorsabban kijavítottuk, ami megrongálódott, aztán újra tá­madtunk. Egy esetben a repü­lőseink segítettek rajtunk. Per­cek alatt szétszórták a minket veszélyeztető ellenség repülő- kötelékét. Az utolsó bevetési parancs úgy szólt, hogy az uľankai vas­útállomásról végezzenek kitö­réseket, s ezzel segítsenek a gyalogságnak feltartóztatni az ellenséget, akik a felkelés szí­vét, Banská Bystricát veszé­lyeztették. Reggelre azonban nem volt szabad a vasúti pá­lya, a gyalogság is visszavo­nult. František Adam is kiadta a parancsot: ártalmatlanná ten­ni a nehézfegyvereket, a fölös­leges élelmet szétosztani a la­kosság között, aztán irány a biztonságot adó, a partizánhar­cokra alkalmas, erdőborította hegyek. Tudta, hogy martini la­kását feldúlták a gárdisták, s azt, hogy ha elfogják, őt is és a családját is kivégzik. A Šte­fánik partizándandárhoz került, ahol az egyik alegység pa­rancsnoka lett. TELJESÍTI AZ IGÉNYES VÁLASZTÁSI PROGRAMOT A Frýdlanti Városi Nemzeti Bizottságnak a választási program teljesítésében jelentős segítséget nyújtanak a lakosok, a képvise­lők, a polgári bizottságok, a Nemzeti Front szervezetei, az üze­mek, szövetkezetek és intézmények. Az igényes választási prog­ram keretében lakóházakat, óvodákat, üzleteket, egészségügyi központokat, utakat és még számos létesítményt építenek. Össze­sen több mint 12 millió korona értékű munkát végeznek a város- Jejlesrtés és a Z-akció keretében. A város képviselői állandó kap­csolatban vannak a lakossággal. Felvételünkön balról Marie Kubátováj a városi nemzeti bizottság képviselője és a tanács tag- fa, Monika Procházková és Hana Teryngerová képviselők (Feívétel: ČSTK — J. Vrabec} — Április 11-én fölszabadult Martin — mondja szinte átélve az akkori örömhírt. — Haza­mentünk. Azon nyomban jelent­keztem a Szovjetunióban meg­alakult első csehszlovák had­test parancsnokságán. Néhány nap múlva, mint a 122 mm-es aknavetőüteg parancsnoka vo- vonultam harcba. Minčol, Po­lom, Hrozienkov, Vsetín térsé­gében pusztítottam az ellensé­get. Amikor vége lett a hábo­rúnak, egységemmel Prágába siettünk. A szobafestő fia, aki gyer­mekkorában arról álmodott, hogy tanár lesz, a harcokban megedződve minden erejével bekapcsolódott az új csehszlo­vák néphadsereg formálásába. A februári események után be­lépett a pártba. Szolgált Ma- lackyn, Nitrán, Topoléanyban, Kežmarokban, Košicén, Seni- cán különböző beosztásban. Az ezredparancsnokságig vitte. Katonai ismereteit a Szovjet­unióban akarta bővíteni, de egészségi állapota megromlott. A Közép-szlovákiai Kerületi, majd a Rimaszombati (Rimav­ská Sobota) Járási Katonai Pa­rancsnokságon dolgozott hat évig, parancsnoki beosztásban. Megismerkedett a Honvédelmi Szövetség munkájával, megsze­rette, segítette. Amikor ezre­desként 1971-ben nyugdíjazták, nem fordított hátat a szövet­ségnek. Számos funkció mellett egy évig a járási bizottság el­nökét helyettesítette és ma is alelnökként tevékenykedik. Je­lenleg a gép- és traktorállomá­son dolgozik. Sok-sok funkcióját nehéz vol­na felsorolni. Elfoglaltsága mel­lett mindig talál időt arra, hogy meglátogassa az iskolákat, és elbeszélgessen a fiatalokkal az egykori harcokról, népszerűsít­se pártunk honvédelmi politi­káját. S hogy jól harcolt, helyt­állt és helytáll az életben, ar­ról kitüntetései és népszerűsé­ge beszél a legjobban. Zubbo­nyát többek között a Szlovák Nemzeti Felkelés érdemrend el­ső fokozata, a Vörös Csillag Érdemrend, a Csehszlovák Ha­dikereszt, Az Építésben, a Ha­za Védelmében szerzett érde­mekért kitüntetések díszítik. NÉMETH JÄNOS SZERENCSEJÁTÉK A BIZALOMMAL? Ügy tűnik, szélesebb összafuggésaihen is érdemes, sőt szükséges visszatérni a Gyümölcs- és Zöldségkereskedelmi Tröszt bratislavai vezérigazgatóságának minapi szlovákiai paprikaértékesítési akciójához. Nem vitatjuk a jó szándé­kot, nyilván volt ok arra, hogy a vásárlóközönségnek igen olcsón, kilogrammonként 3 koronáért fölkínálják az első osztályú zöldpaprikát. Valóban jó volt a termése és az a veszély fenyeget, — bizonyára az érdekek foghíjas egyeztetése, a rossz szerve­zés, vagy a túlságosan alacsony felvásárlási ár miatt -% hogy a parika bizonyos hányada kárba vész. Talán az volt a cél, hogy mentsük a még menthetőt. Az is lehet, hogy az illetékesek statisztikailag kimutatják majd, ennyi i s ennyi tonna zöldpaprikát sikerült eladniuk. Az összered mény azonban mégis, enyhén szólva, nagyon kétes. Tény ugyanis, hogy augusztus 10-től 15-ig csak itt-ott, sorbanállással lehetett Szlovákia-szerte ideig-óráig hozzá jutni ehhez az olcsóvá vált zöldségfajtához. Ennél jóval több volt az olyan zöldségbolt, amelyekben a kedves vevő sem olcsó, sem drágább paprikát nem is látott. így eseten­ként természetesen rászorult a termelői piacra, amely to­vábbra is rendületlenül 7—8 koronáért, sőt darabárban számítva, kilójával 24—30 koronáért árulta a paprikát. A nagy hírverést tehát nem követte a siker harsonaszava, annál több bosszankodó, ezt-azt csepülő megjegyzés. A mel­léfogás okát kntatni, elemezni nem a mi feladatunk. Volt ebben szerepe a rejtett lánckereskedelemnek is, amelynek bajnokai zsákszámra megvásárolták az olcsó paprika nem csekély hányadát, hogy azt busás haszonnal a piacon érté­kesítsék. A fő ok azonban kétségtelenül az egész akció megfontolatlan, felelőtlen megszervezése volt. Ez pedig olyan körülmény, amely fölött nem szabad napi­rendre térnünk. Elsősorban azért nem, mivel a tét ebben a látszólag „piszlicsári“ esetben is a lakosságnak pártunk helyes gazdaságpolitikájába vetett bizalma. Ezzel pedig senki sem hazardírozhat. Ennek kapcsán akarva-akaratlanul újra felvetődik ben­nünk a gondolat: mi a magyarázata annak, hogy évről évre ismétlődnek a zöldség és a gyümölcs egyes fajtáival való egyenletes és területileg is arányos ellátásnak súlyos anya­gi és politikai károkat okozó problémái? Hogyan lehetsé­ges az, hogy az egyik oldalon a termelőik és a fogyasztók fejcsóválva kénytelenek tudomásul venni, a jobbik esetben, az ép termények feletetésének, rosszabbikban elértéktele­nedésének tényét, míg a másik oldalon ugyanezekből a ter­ményekből nem elégítik ki a keresletet? Miképp lehetsé­ges, hogy a különféle szinteken elhangzó számtalan ke­mény bíráló szó ellenére, az illetékesek ezen alapvetően nem tudnak változtatni? Melyik minisztérium, melyik tröszt, és melyik szervezet, illetve konkrétan ki felel ezért? Tény és való, hogy ennél sokkal keményebb diókat is sikerült és sikerül feltörnünk, és éppen itt, egy ilyen széles tömegeket érintő kérdésben megáll a tudomány? Nem vitás, hogy ezen sürgősen és végérvényesen vál­toztatni kell, mégpedig elsősorban meggondolt szervezési intézkedésekkel, de ahol ez szükséges, a feladatok teljesí lésére ezért vagy azért képtelen felelős gazdasági irányító káderek elmozdításával is. Nem kívánatos ugyanis, hogy feleslegesen megismétlődjenek a zöldség és gyümölcs ér­tékesítésében, de más vonatkozásokban is a paprikaakció fonákságai. GÁLY IVÁN OnOSITtNÁCSADÚ TROMBÓZIS ÉS TROMBOFLEBÍTISZ A láb mély és felületi erei közé tartoznak az úgynevezett kötőerek is. Ezek biztosítják a véráramlást a felületi és mély erek között. A vér visszafolyá- sát a felületi erekből billen­tyűk szabályozzák, melyek egymáshoz tapadva a szívhez irányítják. Hajtópumpaként a láb izmai szolgálnak. Ha az utóbbi meggyengül, vagy sé­rültek a billentyűk, a vér él- folyása a végtagból nehezebb, az erek túlterheltek és kitá­gulnak. Romlik a végtag vérel­látása, felgyülemlenek az anyagcsere által kiválasztott káros anyagok, melyek a már meggyengült érfalat fokozato­san tovább károsítják. A meggyengült érfal köny- nyen fertőződik, amit elősegít még a vér összetételében vég­bemenő változás is (a véralva­dás fokozódása kevés folyadék fogyasztásakor vagy erős izza- tláskor). Ezek az okok érfal- gyulladást válthatnak ki. Vér­rög képződhet a beteg helyen. Ha az állapot nem javul, a ki­sebb méretű vérrög megnöve- kedhetik, trombus keletkezhet.. Ha a gyulladást gyógykezelés­sel megállítjuk, az alvadt vér feloldódik, és a vérkeringés helyreáll. Ellenkező esetben trombózis jön léire, ami az ér teljes elzáródását okozhatja. A gyulladás és az ezt követő trombózis leggyakoribb helyei a varixok, vagyis a tágult véna­szakaszok. A gyulladás eseté­ben tromboflebitiszról van szó. Az értágulások keletkezésé­nek oka bizonyos öröklődő haj­lamosság. Az érfalak, de főleg a billentyűk alsóbbrendűsége a vénák zacskószerű kitágulásá­hoz vezet. Természetesen hoz­zájárulnak még különböző kül­ső tényezők is, mint pl. a vég­tagok egyenetlen megterhelése. Azok az egyének, akik hajla­mosak e betegségre, ne vállal­janak álló munkát, mivel a végtagban felgyülemlett vér­mennyiség nagyobb nyomást fejt ki az érfalra, és a vér el- folyása is nehezül. Ülőhelyzet keresztbevetett lábakkal sem ideális, mivel a szék pereme nyomást gyakorol elsősorban a felületi, de a mély erekre is, amiáltal a vérkeringés lassul. Az értágulás nem csupán kozmetikai hiba, szövődményei, mint pl. a görcsök, melyek fő­leg éjjel jelentkeznek, nagyon fájdalmasak. Az értágulásos lá­bon gyakori az ekcéma. A bőr piros, berepedezik, hámlik, viszket és nedvedzik. Az ekcéma elősegíti a gyulladást, és gyak­ran lábszár]ekéllyel végződik. A legnehezebb szövődmény a trombózis, esetleg trombofle- bitisz. Ennek ellenére mindkét betegség korai szakaszát gyak­ran figyelmen kívül hagyják. Tünetként jelentkezhet a nyo­más érzése a végtagban, gyen­ge fájás, dagadás. Ha azonban a trombózis tovább fejlődik vagy gyulladás alakul ki (tromboflebitisz), a beteg ágy­hoz van kötve. A fájáson, da- gadáson és a meleg, piros bő­rön kívül még más tünetek is jelentkeznek, rosszullét, hő­emelkedés, bágyadtság, gyors érverés. A legveszélyesebb, ha a vér- rögből egy darabka leszakad, s a várárammal a tüdőbe jut­hat, ahol dugót képezve meg­állíthatja a vérkeringést és a beteg életét veszélyeztetheti. Ilyen esetben tüdőembóliáról beszélünk. Ha a leszakadt trombus kisebb méretű, a tü­dőben nem idéz elő teljes du­gulást, de fokozatosan növeli benne a vérnyomást és megne­hezíti a szív jobboldalának munkáját. Az elmondottakból kitűnik, hogy az érrendszernek kellő figyelmet kell szentelni, akkor, mikor még nem károsodott. Be kell vezetni a helyes életren­det, diétát és a kellő mozgást, a lábak higiéniáját, mindenna­pi tornászást, a megfelelő testsúly megtartását. Mivel az értágulás képződésében szere­pet játszanak a láb deformációi is, azért ezekre még gyermek­korban kell felfigyelni, és or­voslásukra ortopéd betéteket és cipőket kell viselni. A ci­pőnek kényelmesnek kell len­nie, nőknek ajánlatos a félma­gas sarkú cipő viselése. Nők­nél az értágulás főleg terhes­ség alatt és szülés után alakul ki, ezért a felsorolt tanácsok­nak ezekben az Időkben még nagyobb figyelmet kell szentel­ni. Szülés után ajánlatos az 5—10 perces tornászás, a fek­ve végzett gyakorlatok, me­lyek a végtagokat súlytalanít- ják. Munka után helyezzük lá­bainkat legalább 20 centimé­terrel magasabbra törzsünk­nél. Nagyon hatásos a friss le­vegőn a mélylégzés, főleg moz­gással egybekötve. Az értágulá­sos betegek reggel az ágyban kössék be lábukat elasztikus kötszerrel, a lábat ez idő alatt emelve kell tartani. Tiltott a szoros harisnyakötő és a de­réköv. Ezek gátolják a vér el- folyását a végtagból, és daga- dást idéznek elő. Ha az álló helyzetet nem ke­rülhetjük el, ajánljuk a lábuj­jak mozgatását, vagy az egy­helyben történő tipegést. A ke­resztbevetett lábakkal történő ülést kerüljük. A betegség hosszadalmas, az elmondottak megtartásúval azonban meggátolhatjuk kiala­kulását. Ha az elmondott komp­lex prevenció nem tűnik elég hatásosnak, akkor keressük fel az orvost, hogy a komplikáció­ka* elkerüljük, melyek gyakran a beteg rokkantságát okozzák. Dr. OLGA KUSA 1979. VIII. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents