Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)

1979-08-02 / 180. szám, csütörtök

k gyermek érdeke a mérvadó Emberi sorsok ismerője 0 Érvényesíti o CSKP XV. kongresszusának a határozatát ak negyedszer i látogatá­sig som alkalmával tud időt szakítani a beszélgetésre, s ez már egymagában is jelzi elfoglaltságát. Dr. Mária Ce- chovičová, a Bratislava IV. vá- poskarületl bíróság szenátusa nak elnöke tagja a Nemzeti Front városkerületi plénumá- na,k, a negyedik városkerülst nemzeti bizottsága gyermek­gondozási komisszi ójának, ezenkívül munkahelyén a Cseh szlovák—Szovjet Baráti Szövet­ség helyi szervezetének Bin ft ke. — A Nemzeti Front gyermek gondozási komissziójában ;é nyeglében hasonló kérdésekkel foglalkozunk, mint itt a bíró ságon, ahol gyámsági ügyeket tárgyalunk — mondotta. Irodáját Bratislava központ­jában, a IV. város kér ül éti bírá­ság épületének második emele­tén helyezték el. A hét első két napján és csütörtökön ebben a helyiségben található, szerdán és pénteken pedig a tárgyaló­teremben, mely ugyanabban az épületben van. Nemrégen még az ismert Kertész utcai bírósá gi palotában dolgozott. Tanulmányai befejeztével nem azonnal foglalkozott gyámság! ügyekkel. Ezen a területen öt éve dolgozik. Amikor azt kér dezem tőle, hogyan lett bíró, így válaszod: — Egyetemista koromban a bírósági palotában voltunk gyakorlaton. A tárgyalást egy mostani kolléganőm vezette, s fellépésével úgy megnyert, hogy elhatároztam, én is bíró leszek. Nem bántam meg: nem­csak azé-rt végzem kedvvel a munkámat, mert szeretek dol­gozni, hanem azért is, mert ez a pálya gyönyörű hivatás. Nagyszerű érzés gyerekeknek segítem. Nem véletlenül mondja ezt, hiszen az általa vezetett tár­gyalásoknak gyermekek állnak a középpontjában. Mégpedig olyan gyermekek, akiknek a szülei válófélben vannak, vagy nem élnek együtt. — Szenátusom feladata a kiskorú gyermekek védelme, s ezért hatósági beavatkozásra indítvány nélküli eljárásokra is sor kerül. Például iskolakerü lök esetében, vagy ha a gyere­kek rossz társaságiba kevered­tek, esetleg rabjai a kábító ha­tású vegyszereknek. Az ilyen eseteket az iskolák, a nemzeti bizottságok jelzik. Mivel a vá­lások száma emelkedik, e^yre több az olyan ügyünk, amely Kiskorú gyermekeket érint. Ha­vonta átlagosan mintegy 60— 70 ügyet tárgyalunk. A legna­gyobb tragédia azoknak a gyer­mekeknek a szerencsétlensége. akiknek a válás miatt szen­vedniük keli. A gyermekek vi­szonya mindkét szülőhöz jó. Az anyák a válás után sokszor in­dokolatlanul akadályozzák, hogy a gyerekek találkozzanak apjukkal. Ilyen esetben szená­tusunk módosítja az apa érint­kezését a gyerekekkel. A vá­lás a gyerek számára nagy veszteség. Tapaszta la tokra h i va t koz va elmondja, hogy az apák a be­avatkozás után rendszerint tö­rődnek a gyerekekkel. Persze a nagy vásáriások (mikor a szü­lők egymáson akarnak túlten­ni) azt eredményezik, hogy a gyerekek egyik szüiőnek sem fogadnak szót. Az elvált, vagy rendezetlen családi életű szü­lők gyermekei olykor különbö­ző rossz társaságokba kevered­nek. Ez különösen veszélyes a lányok esetében. A rossz útra tévedt kiskorúak olykor a ren­dezett családi életet élő szülő gyermekeit is magukkal sodor- llk FIATALOK — NYÁRON A kysaki pionírtáborban több mint 90 gyermek nyaral. A ter­mészetben eltöltött két hétre a kassai (Košice) Pionír- és Ifjúsági Ház gazdag programot készített a gyerekeknek. ' A fiatalok kirándulásra járnak, sport és kulturális vetélke­dőket szerveznek. A szabad időt hasznosan töltik. A táboro­zást élet alatt emlékezetes élményt szereznek. A fenti ké­pen a pionírok egyik kötelezettségüknek tesznek eleget: levelet írnak szüleiknek (A. Haščák — ČSTK felvétele) — Ha intézeti nevelést ren­delünk el, a tárgyaláson a szülők nemegyszer így véle kednek: „Bezzeg, ha nem ba rátkozott volna ezzel, meg ez­zel a gyermekünk, akkor nem jutott volna ide“. Mi általában ismerjük az emlegetett gyere­keket, mivel már volt velük dolgunk. — Hogyan viselkednek <i tár gyaláson a gyerekekV — ér­deklődöm. — Az idősebbeket, a 15 körülieket beidézzük a tárgya­lásra. Bizony némelyik még akkor ts, mikor figyelmeztet jük, hogy intézetbe megy, csak vállat von. Esetleg ennyit mond: „Na és?“ Persze sok esetben már az is elegendő ha tásit vált ki. hogy beidéztük. Nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem, vajon mit érez a tárgyaláson, az ítéletho­zatalkor? — Szerintem az a bíró tudja legjobban megérteni a gyereke­ket, aki maga is szülő. Van egy tizenhárom éves lányom, s bizony tudat alatt a saját gyer­mekemre is gondolok a tárgya­lóteremben. A gyerekeket min­dig sajnálom. Azzal, hogy az ő érdeküket védjük, a szülők kö­zül az egyik általában úgy vé li, a másik fél oldalán állunk. Persze bármilyen igazságosan ítélkezünk is, az anyát és az apát sohasem tudjuk pótolni. Ezért azokban a házasságok­ban, ahol gyerekek is vannak, a házastársaiknak elnézőbbek­nek kellene lenniük egymással szemben. Körzetembe Bratisla­va olyan részei tartoznak — Petržalka, Kútiky, Záluhy — ahol sok fiatal házas él. A fiatalok életútját nemcsak mint bíró, hanem mint ember is érdeklődéssel figyeli. Ahol tud, segít. A CSKP XV. kongresszusán a Gustáv Husák elvtárs által előterjesztett beszámoló többek között kiemelte: „Tör­vényeink kifejezik a nép aka­ratát és a szocialista társada­lom szükségleteit... Fontos, hogy az embereket törvénytisz­teletre, a szocialista együttélés törvényeinek és szabályainak megtartására neveljük és har­coljunk a törvénysértések el­len.“ Dr. Mária Čechovičová és szenátusa a törvényt képviseli, a gyermek érdekében ítélkezik. Az említett irányvonalat érvé­nyesíti a gyakorlatban. FÜLÖP IMRE Kommentáljuk Vita és egység Egyre több alapszervezet jelenti, hogy a pártbizottságuk megkezdték a tagkönvvcsere alkalmából rendezendő be­szélgetéseket. A jelentések arról is beszámolnak, hogy az akció az irányelvnek megfelelően zajlik le. A bes'zélgeté- *ek sehol sem képeznek adminisztrációs ügyet, rideg káde- rezést, hanem azok, amire hivatottak: elvtársi, baráti esz meeserék, a párttag munkahelyi, politikai és társadalmi te­vékenységének a mérlegelései. Sajátosságuk: a vita és az egység. Az utóbbit azért tartjuk különösen fontosnak, é& azért hívjuk fel rá a figyelmet, mert még ma is akadnak olya nők. akik képtelenek a vitát és az egységet dialektikus összefüggéseiben szemlélni, megérteni, helyesen kezelni. A mereven gondolkozók szemléletében a kettő elkülönül egymástól; gyakorlatában a vita is, az egység is eltorzul. Am téved, aki azt véli, hogy a vita és az egység „nem egyeztethető“ össze, a két tényező ellentétben áll egymás­sal, a vita ,az egység hiánya“., A vita és az egység valóban szemben álló elemek. Sok tekintetben azonban — elsősorban döntések és a helyes gyakorlat esetében — feltételezik is egymást. Egy közös ügyért csak azok dolgozhatnak eredménye­sen, akik körében az egység valóságos. Ilyen, azaz való­ságos egységet azonban csak a nézeteket tisztázó és a helytelen nézeteket legyőző vita eredményez. A beszélgetéseken az tapasztalható, hogy az indulatok­tól és a szélsőséges megnyilatkozásoktól mentes vita álta­lában a nézetek, a véleménykülönbségek egybevetését, üt­köztetését, harcát jelenti. Leginkább azért hasznos és szükséges, mert elősegíti a különböző nézetek felszínre ke­rülését. megismerését, tisztázását, és ezzel — közvetve is, közvetlenül is — az egység erősítését. Számos gyakorlati példa bizonyítja azt is, hogy miként az ellentmondások nem azáltal idéznek elő konfliktusokat, mert feltárjuk őket, a különböző nézetek kifejezésre jut­tatása és megvitatása sem veszélyezteti az egységet. A tényleges veszélyt nem a vita, hanem a vélemények elfoj­tása. az eltérő nézetek elhallgatása és felhalmozódása rejti magában. A beszélgetéseket végző bizottságok tudják és tudatosít­ják: ahogy az egység hangoztatása vagy az ellenvélemé­nyek hiánya még nem valóságos egység, ügy a párttag munkájának mérlegelésekor kibontakozó vita sem jelenti az egység hiányát, vagy az egység ellen elkövetett „vétsé­get“. Ellenkezőleg. A nézeteket felszínre hozó és tisztázó vita az eredményes munkához, a feladatok következetes tel­jesítéséhez nélkülözhetetlenül szükséges valóságos egység feltétele, az egység biztosításának egyik eszköze. Mindenütt vannak kiválóan képzett emberek, vezetők, de sehol sincs olyan ember, aki egy személyben mindent azonnal felismer és a leghelyesebben megválaszol. Egy- egy helyes döntéshez a tényleges helyzet sokoldalú isme­rete, a legkülönbözőbb érdekek és ellentmondások felszín­re hozása szükséges. Mindez azonban csak alapos vizsgá­lat, tartalmas eszmecsere révén lehetséges. Egy-egy prob­léma megoldása is több lehetőséget kínálhat. A vitában el­hangzó nézetek összevetése és a tanulságok levonása rend­szerint a leghelyesebb megoldási formát kínálja. A fentebb említett téves nézettel szemben nyugodtan állítható: a vita és az egység között dialektikus a kapcso lat, a vita és az egység feltételezi egymást. A jó vita elő segíti a valóságos egységet, a valóságos egység jó vitára nyújt lehetőséget. A beszélgetésekkor kibontakozó elvi politikai alapon fo­lyó vitában nincs és nem lehet helye az intrikának, az elv­telen személyeskedésnek, a kérdések cimboraság alapján történő megbeszélésének és lezárásának. Helye van ví szent a dicséretnek és a bírálatnak, a különböző vélemé­nyek és nézetek szabad kifejtésének, helye van a nyílt be­szédnek, az őszinte szónak. BALÁZS BÉLA A kEubfanács intézkedett Otthont kaptak a szakkörök 10 Naplót vezetnek Hasznosan töltik a szabad időt E gy évvel ezelőtt adták áí rendeltetésének Rozs­nyón .(Rožňava) az építők klubját. A járási és a városi építőipari vállalat közösen vá­sárolt egy lakóiházat, a két vál­lalat dolgozói társadalmi mun­kával átépítették, 1,2 millió ko­ronás költséggel berendezték. Egyik levelezőnk annak idején részletesen beszámolt róla, hogy Balázs László mérnök ve zetésével mit készül tenni a szakszervezeti üzemi bizottság a klubélet megteremtése érde­kében. — A klubélet jelenleg már virágzó, sokrétű. Kezdetben egyesek kocsmának vélték a klubot, magyarázza Ján Byst- ren elvtárs, a klub vezetője. — Mások meg olyan helyiségnek, ahol az autóbuszra várva me­legedhetnek, időzhetnek. A jelenlegi klubtanács ötta­gú. František Olbricht az el­nök, Veronika Lentovská, Ján Dórt in, Fogas Erzsébet, Peter Hvidzák mérnök a tagjai. Amikor a klubtanács megala­kult, nyomban intézkedett. Meg­szabta a nyitvatartási időt. Hét­fő, csütörtök kivételével most minden délután, este 9 óráig minden helyiség, a játékterem, a gyűlésterem, a könyvtárszo­ba, de még az asztaliteniszezők számára épített sportterem, a kertben található játszótér is a látogatók rendelkezésére fill. — Más napokon tanfolyamo­kat, gyűléseket szoktunk ren­dezni — magyarázza a klubve­zető, — hiszen ez a klub ki­csit olyan is, mint a valamikori munkásotthon. Nemcsak a mű­velődés és a szórakozás ügyét szolgálja, hanem a mozgalomét is. A klubtanács másik fontos intézkedése az volt, hogy ott­hont adott a szakköröknek. Ti­zenhét szakkör tagjai, a sakko­zók, az asztaliteniszezők, a fi- ľatelisták, a sportolók, az íro- dalombarátok, a vöröskereszte­sek, meg a többiek kaptak a számukra kijelölt napokon sza­bad helyiséget. Nem kell külön megkérdez­nem, hogy a fiatalok mennyire, milyen mértékben érzik magu­kénak a klubot, mert beszélge­tés közben kér kulcsot a klub- verzető'ől az ifjúsági zenekar vezetője, magnetofont az ifjú szov jetbará tok csoportvezetője. Fontos és jelentős intézkedé­se volt a klubtanácsnak, hogy minden akció szerepét, tartal­mát, a résztvevők számát fel­tüntetve, be kell írni a napló­ba. — Ez kezdetben bürokráciá­nak, felesleges hivatalnokosko- dásnak tűnt — magyarázza a klubvezető, — de nem az. Aki belenéz a naplóba, mint- valami krónikából, hű képet kap a klubéletről, és adatokat kap a tevékenység értékeléséhez. .Nem nehéz visszafelé lapoz­va, egy évre visszamenőleg azonnal megállapítani, hogy havonta átlagosan 38 különféle akciót rendeztek az építők klubjában. Többet, mint ahány nap van egy hónapban. — Jártam a könyvtárszobá­ban is — mondom a klubveze­tőnek — és láttam, hogy alig néhány könyv található a könyvszekrényeikben. — így igaz — válaszol, — de én tudom, hogy ebben az ügy­ben is intézkedni fog hamaro­san a klubtanács. Lesz ne­künk igazi könyvtárunk is. Jöj­jön el máskor is, meglátja majd. Szokványos kérdés, de azért felteszem: — Mi tetszik, és mi nem tet­szik a klubvezetőnek? Válaszában elmondta, hogy leginkább az tetszik, hogy Voj­tech Bradovka elvtárs, a Járási Építőipari Vállalat igazgatója is rendszeresen, szinte hetente ellátogat a klubba, s mindig megkérdezi: Van-e szükség va­lamire? A klubvezetőnek nem tet­szik, ha olyan unatko- zókra talál a helyiségek vala­melyikében, akik kártyázva próbálnak szórakozni. De bízik abban, hogy a klubtanács en­nek is megtalálja az ellensze- vili. 2. rét, és olyan tevékenységet szervez, amely mindenkinek felkelti az érdeklődését. HAJDÚ ANDRÁS 1979. Dr. Mária Čechovičová szenátu­si elnök tárgyaláskor (Gyökeres György felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents