Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-09 / 159. szám, hétfő
AZ ÓCEÁNBA FOLYIK-E A CSERMELY? A dunaszerdahelyi (Dunajská Stredaj fúrási Népművelési Központ színjátszó csoportja négy sikerrel mutatta be Vö- rösmarty-Görgey Handabasa, avagy a fátyol titkai című színművét az idei Jókai-napokon. Azóta, ugyanailyen sikerrel, többször bemutatták a dunaszerdahelyi járásban * (Paál József felvétele) Mesélő gy ermekek EGY SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTRÓL rém lehet egészen boldog 1\ ember, akinek nem őröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig“ — vallják magúikénak Kodály Zoltán gondolatait a kassai (Košice) Csermely Kó rus tagjai, s immár hat éve e szerint élnek és dolgoznak. Jól emlékszem a kórds alakulására. Havasi József, aki a Bratislavai zeneművészeti Főiskolán tanult nyolc szemesztert, 1973-ban jött haza Kassára (Košice). Itt az Állami Színház operatársulatában szólóénekesként szerepelt, de szabad Idejét már kezdettől fogva arra fordította, hogy a GSEMA- DOK égisze alatt egy amatőr kórust alakítson. Elhatározását — tehetségén túl — az is erősítette, hogy az Ifjú Szívek énekkarában olyan élményeket szerzett, amelyek — bevallása szerint — egy életre az énekkari mozgalom elkötelezettjévé tették. Az elkötelezettségre, az erős hitre és kitartásra — amint az később kiderült — nagyon is szükség volt! A gim nazistákból, iparistákból, egyetemistákból és dolgozó fiatalokból megalakult kórusnak kezdetben miég összejönni sem volt hol, mígnem egy ideig a gimnázium egyik osztályában tették lehetővé számukra a próbákat, majd aztán a kassai „ipari“ bocsátott rendelkezésükre egy kis termeeskét. Ebben az időszakban Kassán az Űj Nemzedék népi tánccso port élte virágkorát, Poprádon „A“-kategóriás minősítést nyert. Havasi József ekkor javasolta is a CSEMADOK városi bizottsága elnökségének, hogy az 0) Nemzedéket alakítsák át együttessé, az énekkar, műsorszá- maival, jól kiegészíthetné a népi táncokat. Noha a javaslatot elfogadták, az egyíltlmíi- ködés mégsem állta ki az idő próbáját. Az Új Nemzedék ve zetői valahogy nem bíztak az énekkarban, s ez szakításhoz vezetett. A kórus a CSEMADOK kassai északi helyi szervezetének irányítása alá került, ahol Kolár Péter elnök önzetlen munkája eredményeképpen végre elindulhatott a sikerek felé vezető úton. Ekkor adtak nevet is a kórusnak: — Kassa melleit, egy kis völgyben csörgedezik a Csermely patak. Vize tiszta, nemi szennyezi semmi. Róla neveztük el kórusunkat. Olyan szépen, tisztán szeretnénk énekelni, mint amilyen lágyan csörgedezik a fák között ez a kis ereeske — mondta Havasi József. A Csermely Kórus tagjai bíztak vezetőikben és egyikükből sem hiányzott az odaadás, a lelkesedés. Nagyon őrülteik, amikor 1974-ben a CSEMADOK Kovács utcai székházának egyik földszinti helyiségét a i'pii ti e! k ezésíi kre bocsá tót tá k. Ezek a fiatalok akkor egy nagyon hangulatos próbater- mct, pontosabban fogalmazva, klubot rendeztek be masuknak. Természetesen az éneklésről sem feledkeztek meg! 1974-ben már az 6*150 magyarországi meghívásnak- is ele* get tehettek, majd egy év múl* va sikeresen szerepeltek a itllekj (Fiľakovo) területi ének kari fesztiválon, n Hl. Kodály- napokon Galántán, a bardejovi kerületi énekkari fesztiválon, ahol Havasi József a legjobb karnagynak járó díjat nyerte ei s a kórus is elismerő oklevelet kapott a kiváló teljesítményért. A Csermely Kórus számos kassai rendezvényen is fellépett és 1976-ban sikeresen szerepelt a Székesfehérvári Nemzetközi Énekkari találkozón, 1977-ben pedig a Nyírségi Ősz elnevezésű énekkari fesz tiválon, Nyíregyházán. A kóirus történetében a legsikeresebb evnek mégis a tava lyi számít, A szlovákiai magyar enekkaroik versenyében, a Galántán megrendezett IV. Kodály Napokon elnyerték az első díjat és az aranykoszorús minősítést. Hogy megérdemelten és nem véletlenül, azt hadd erősítsem meg az alábbi idézetekkel, melyeket a Csermely Kórus krónikájából másoltam ki: „Nagy örömmel tölt el a kassai énekkarral való első találkozás. Örülök létüknek és hosz- szú, sikeres pályát kívánok. 1975. június 22. Szeretettel Vass Lajos“ „Őszintén mondhatom, én már Kassán éreztem, hogy a galántai Kodály-napokon ez lesz az eredmény. I. díj! Gratulálok! De ami ennél is fontosabb.' maija a zene és a szolgálat.. Ebben az ügyben remélem. sokszor találkozunk! 1978. június 4. Vass Lajos" A Csermely Kórus nem csak a hazai magyar énekkarok mezőnyében, hanem a szlovák fesztiválokon ts jól vizsgázott. 1978 márciusában Spišská Nová Vesen — a kerületi minősítési versenyen — bejutott a ,,B“ kategóriába. Hetvennyolc novemberében — a verseny második fordulójában — rádiófelvételt készítettek koncertjükről, melyet a versenyben maradt 27 „B“-kategóriás kórus műsorával együtt 1979. február 23—27-én a bíráló bizottság Ľubomír Matinék, a Szlovák Filharmónia vezető karnagyának elnökletével hallgatott meg. A Csermely Kórus számára az eredmény ezúttal is örömteli volt. Ahhoz a négy ,,B“-kategóriás kórushoz tartoznak, amelyek a nyolc „A“-kategórlás kórussal mérhetik össze tudásukat ez év november 1.0—18-án a Bratislavában megrendezésre kerülő XII. Szlovákiai Énekkari Találkozón. A Csermely Kórus tagjai tehát most a felkészülés időszakát élik. Hetente próbálnak, s nem tagadják: újfent bizonyítani szeretnének. Tudják, hogy az „Alkategóriába bejutni nem könnyű, bár az is igaz, hogy nem. lehetetlen — és ehhez most közel állnak. Jóllehet a felkészülés nem zavarmentes. A Csermely Kórusról tudni kell, hogy, a hozzájuk hasonló szintű szlovák kórusoktól eltérően, nem rendelkeznek évi költségvetéssel. Következésképpen a versenyek előtt összpontosításokat sem rendezhetnek, mert nincs rá anyagi fedezetük. A CSEMADOK Kassai Városi Bizottságának elnöksége már többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Amint elmondották, a kerületi nemzeti bizottság kulturális osztályától, a kerületi művelődési központtól, illetve a városi nemzeti bizottság kulturális osztályától kilenc alkalommal kértek anyagi támogatást, de eredménytelenül. A Kassai Városi Nemzeti Bizottság pénzügyi osztályának vezetője legutóbb levélben közölte, hogy mivel ők nem biztosíthatják a tömegszervezetek évi költségvetését, ezért a CSEMADOK ilyen irányú kérésének sem tehetnek eleget. Úgy érezzük, elgondolkodtató ez a. válasz, s azt is tanúsítja, hogy az arra érdemes CSEMADOK csoportok anyagi támogatásának kérdése nincs egyértelműen. és hivatalosan tisztázva. Jóllehet vannak járások, ahol ezt a problémát megoldották. A Kassa-vidékiben például a járási partbizottság plénuma határozatba foglalta, hogy az egyesített szövetkezetek pártfogolják az éveken át jó eredményeket nyújtó együtteseket. Vajon hasonló út járható lenne-e a kassai ipari üzemekkel is? Nos, a tapasztalat azt mutatja: aligha, ugyanis a Csermely Kórus vezetői ilyen kéréssel már bekopogtattak néhány üzem igazgatóságára, de elutasító választ kaptak. Kolár Péter, a CSEMADOK kassai északi helyi szervezetének elnöke, a Csermelv Kórus művészeti vezetője mindezek után Miroslav Válekhoz, az SZSZK kulturális miniszteréhez fordult segítségért, aki megígérte, hogy fölülvizsgálja az ügyet. I írásunkban már említettük, hogy a hetvenes évek elején a kassai Új Nemzedék népi tánccsoport „A“-kategóriás minősítést nyert. Sajnos az „ A“ kategóriás szintet — éppen a szükséges anyagi feltételek hiánya miatt képtelen volt tartani. Bízunk benne, hogy a Csermely Kórus nem jut majd az Új Nemzedék sorsára. Kevés a gyermekszínjátszó- csoport a galántai járásban. Ezért aztán kíváncsi tekintettel és örömmel fordulunk oda, ahol dolgoznak. Ahol az elért jó tanulmányi eredmények mellett, a „nem elég“ igényével, tartalommal (öltik ki a szabad időt, nemes célok felé vezetik a gyerekeket, ahogy Marcel Kornélia, a Deáki (Diavokce) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítónője. Már több éve az iskola színjátszó csoportjának a vezetője, egyedül vállalja és végzi ezt az igényes, de szép munkát. Tavaly az országos versenyen elnyerték a „Legszebb színpadi beszéd“ diját, az idén — a IV. Dun ámen ti Tavaszon — az előkelő harmadik helyet szerezték meg. A dunaszerdahelyi (Dunajská -Streda) Városi Művelődési Ház modern és hatalmas termében telt ház tapsolt nekik is. (A fesztivál után vagyunk, de zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a Bodrogköztől a Csallóközig idesereglő legjobb csoportok, diákok mellett elfért volna a/ a 10—20 deáki pionír is, tanítókísérettel, akik jutái omikén t m eg t eki n t h ették volna társaik előadásait, ha nem kell mindjárt visszautazniuk). Marcel Kornélia az idén február elejétől fogta össze a népes csoportot, hogy színre vigye velük Hárs László Mesélj magadnak című mesejátékát. Tudatos, következetes munkájára jellemző, hogy munkaterv alapján dolgozva, naplót vezetett a próbákról. Szinte naponta találkoztak és hosszú pró bákat tartottak. — Jól jött volna a segítség, kivált mikor a mozgást gyakoroltuk, de a tantestületből senki sem jelentkezett — mondja a rendező, nem panaszképpen. A darabbal így is elkészült, közösen a gyerekekkel. Háromszor mutatták be Deákiban. Az óvodásoknak, az iskolásoknak és a szülőknek. Nagy tapsot kapott Száz Éva (Buci). Grédi Mária (Mama), Takác Mária (Pirók Zsuzsi), Kozán Mónika (vasorrú bába), Pataki Róbert (közértes) és a többiek, a közlekedési eszközöket megszemé-1 lyesítő és az óvodásokat megjelenítő diákok. A mesejáték, dióhéjban, arról szól, hogy Buci, a gyerek ismer már minden mesét, de mert mese nélkül nem tud elaludni, mamája, aki már „kifogyott“ a mesékből, azt tanácsolja neki, hogy „mesélj magadnak!“. Buci egyszemélyben lesz me semondó, ő játszik, irányítja a cselekményt, megelevenednek a szobában lévő játékok. A mesében találkozik osztálytársával, Pirók Zsuzsival, akit a vasorrú bába babává varázsolt, és igyekszik felszabadítani őt a varázslat alól. Több nehézséget kell leküzdenie, míg végül megszerzi a holdkirály ezüstgyűrűjét, ami aztán segít. A modern darabot kiválóan adták elő a 4—7-es diákoknak. Hetek, hónapok pedagógusmunkájának szép eredményét láthattuk minden mozdulatukban. Nemcsak iskolájukat hanem a járást is képviselték az országos versenyen. Vajon a tanító néni hogyan látja a további utat? — Folytatni akarjuk a munkát, a követelményeknek megfelelően. A gyermekszínjátszás ugyanis napjainkban soha nem látott minőségi változáson megy át. Az új módszerek sajátos* ságai közé tartozik, hogy nélkülözhetetlenné váltak a különböző játékos helyzetgyakorlatok, mimes etűdök, improvizációk, a lazító és koncentráló gyakorlatok, kicsiknél a ritmus- játékok, jelen van az ének, a zene és a tánc. De tudatosítanunk kell, hogy pedagógiai hatás csak a korszerű gyermekjátékoktól várható. Ez pedig mesterségbeli ismeretek megszerzése nélkül nem képzelhető el. Ezért volna szükség tanfolyamokra, ahol megismerkedhetnénk a korszerű gyer- m ekszí 11 j á t szás pr obi ém á i va 1, formáival, elemeivel. — Ön szerint a galántai járásban miért foglalkoznak kevesen a gyermekszínjátszással? — Közömbösség. Mert, aki szeret a gyerekeikkel és az irodalommal foglalkozni, nem sajnálja rá az időt. Vagy nagyon túl vagyunk terhelve? Van aztán egy másik oka is. Aki dolgozik, és némi sikert, eredményt ér el ezen a téren, arra, a kevés kivételével, a tantestületben irigykednek, kiközösítik... Pedig szerintem ezt a szép munkát csinálni kell. FODOR RUDOLF TANÍTÓK — MINDEM IDŐBEN Az országos amatőr művészeti fesztiválok, versenyek után szívesen mondanék valami meleg és biztató hangú köszönetfélét azoknak a Tanítóknak, akik az elmúlt tanévben is sok száz gyermeket vezettek be a művészet világába vagy csupán elindították őket e mélyebb világ irányába forduló csodálatos úton, rengeteg délutáni, esti órán csillantván meg kíváncsi tekintetük előtt a Szépet, hogy már ne szabadulhassanak tőle soha, növekedjenek udvarában. Azoknak a Tanítóknak, akik tulajdonképpen mindvégig a háttérben maradtak, a nézőtéren vagy a színfalak mögött remegtek lázas izgalomban, tördelték kezüket, föl-fölszisszentek egy-egy baki hallatán, és ak kor sem léptek előtérbe, csak könnyes volt a szemük és könnyebb már a szívük, amikor föl csattant a taps, ünnepelt a közönség, ünnepelte a gyermekeket. Azoknak a Tanítóknak, akiknek ugyanúgy van családjuk. tömérdek gondjuk, mint másoknak — és mégis, sokszor az előrelátott nehézségek, az irigyek és féltékenyek által emelt akadályok ellenére is, erkölcsi és anyagi megbecsülésre nem számítva, vállalták a többletmunkát, a tartalmasabb Jelenért, jövőért. Azoknak a Tanítóknak, akik szüntelenül tanulják, hogyan kell jól tanítani az órán, és az órán kívül, akik nemcsak a dilettantizmushoz vezető lelkesedései dolgoznak, hanem hozzáér téssel is, tudják titkát annak, hogy okos irányi tással miként csiszolhatnak a gyermekek versből, színdarabból, bábjátékból, népi hagyományból, zeneműből élményt nyújtó, emberépítő előadást. Azoknak a Tanítóknak, akiknek a két nyári hónap — bárhol töltsék el, hegyekben, kis vizek, nagy tengerek partján, vagy éppen otthon, az évközben fölgyülemlett házi tennivalók kai — termékeny szünidő, mert már az új feladatokra gondolnak, tervezgetnek, jegyzetelnek, szövegkönyvek után kutatnak, vagy maguk állítanak össze műsorokat. hogy minél egyszerűbb és tisztább, ugyanakkor minél vonzóbb úton ve zessenek új tanítványokat, kisközösségeket a Szép udvarába, mely már a tavalyi, tavalyelőtti tanítványoké is, a rájuk bízott gyermekeké. Azoknak a Tanítóknak, akik gondolnak a folytonossággal, a jövővel. Ismétlem, szívesen mondanék valami meleg és biztató hangú köszönetfélét nekik, ha nem tudnám, hogy mindazt, amit cselekedtek, és cselekedni fognak holnap, természetesnek tartják, olyan természetesnek, mint saját gyermekük fölnevelését, Emberré érlelését. BODNÁR GYULA Kilenc alkalommal kértek anyagi támogatást
