Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-26 / 174. szám, csütörtök
7^7] Sr-’aásfiJ 1979. MI. 26. 5 Porfelhőben Napfényben lürdött a határ, amikor a sárói (Sarovce) Béke Efsz-ben )ártunk. A nap messzire űzte a felhőket, melegével megszárította a gabonát, legalább részben pótolva mindazt, amit hosszú napokon at nem adott még a gabonatábláik hőseinek. igyekezete, sajnos, alig egy napig tartott, de az ara lók ak kor ezt még nem tudhatták. Az éppen pihenő kombájnotok jókedvűen ültek a hűst adó fa árnyékában. A táblán köröző kombájnokat figyelték — leg alábbis a közelben haladókat, mivel a távolabb aratók már porfelhőbe vesztek. Közben be szélgettek, viccelődtek. Az érkező idegent is csak akkor vet ték észre, amikor egyikük nevét szólította. — Én vagyok — mondta Vice Sándor, s miután végighallgatta a kissé furcsának tűnő óhajt, röviden csak annyit felelt: — Ha szereti a meleget, és nem fél a portól, jöjjön. Gépe, sajnos, éppen elromlott, eltörött a motolla egyik csapágya. A szerelők már úton vannak, hozzák az új alkatrészt, de minek várnánk, elkéri barátja kombájnját. Amíg megérkezett a föld végére, addig elmondta azt is, hogy a hiba neim érte váratlanul, már figyelte, hallgatta, hogy különös zaj keveredik a gép megszokott hangjába. Mert a kmm- bájnosnak ügyelnie kell arra, hogy a vágóasztal szépen csússzon a földön, nincs e útjában valamilyen vasdarab, vagy nagyabb kő, hogy jól csépeljen a gép, és ne maradjon magas tarló. De a legfontosabb, hogy a kombájnos állandóan füleljen a motor meg a oséplőszerkezet hangjára, mert az a legkisebb hibát is azonnal jelzi. És az a jó kombájnos, aki még a nagyobb hiba bekövetkezése előtt a kicsit is észreveszi. A földön mindez valahogy érthetőnek tűnt, sőt fenn a gépen is, addig, amíg alapgá- zon ment a motor. De amikor feldübörgött a hatalmas erőt rejtő masina, már kevésbé volt hihető, s amikor a dob fordulatszámát jelző mutató elérte a másodpercenként ezret jelölő vonalat, már azért is megkérdőjelezte az ember, hogy abban a zajban akár a gép mögött lecsapó villámot is meghallaná. Nem egy eltörött csapágy idegen zörejét. Pedig még ez sem volt minden, hiszen csak ezt követően indult meg a motolla, majd az egyenetlen talajon hol jobbra, majd balra nagyot döccenve a kombájn. — Kapaszkodjon, le ne essen! Pótszékkel nem szolgálhatok. Ne guggoljon le, állni jobb, feljebb kevesebb por jut. Azért neon ülök le én sem, inkább meghajolva állok vezetés közben. No meg így a vágó- szerkezetet: is jobban látom — kiabálta túlharsogva a dübörgést. — Meg megvillanó motolla- rúd, halomra dőlő gabonaszá- ra'k, amelyeket kalászostól, mindenestől ott a mélyben egy telhetetlen torok nyel el. — Káprázik az ember szeme. Nem szédül, amikor állandóan odanéz? — Már megszoktam. Nézzen hátrafelé. — Nem jön semmi. — A tartályra. Azt is figyel ni kell, hogy mennyire van tele, rendesen szóródik e hele a szem. Ezt műszer nem jelzi. Köziben mintha csendesedett volna a zaj. Pedig bizonyára csak a dübörgés vált monotonná vagy inkább megszokottá. Például már idegen hangot js- lentett, amikor közvetlen mellettünk elhúzott egy megrakott pókocsit vontató traktor. — Nem könnyű a kombáj- nosmesterség, az bizonyos. A pénz utáni vágy önmagában aligha ültetné fel "az embert a nyaregbe — folytattuk a megkezdett beszélgetést a gépről leszállva. Bólintott, hogy úgy igaz. Elmondta, falun nőtt fel, mindig is vonzotta a mezőgazdaság. Édesapja is a szövetkezeiben dolgozott Tőrén (Turá), ahol laktak. Elvégezte a mezőgazdasági gépjavító szakiskolát, s ő is tagja lett a szövetkezetnek itt Sárón, mivel közben egyesültek. Helyben lakik, a földművesszövetkezetben gépszerelőként dotgozik, de aratáskor — már hetedik éve — rendszeresen munkahelyet cserél. Sok hétre, hiszen ha odahaza végeztek, viszonozni kell a segítséget, s mire hazajön, és egy kicsit rendbe hozzák a kombájnt, már soron lesz a kukorica. — Jó érzés azt tudni, hogy felelősségteljes munkát végeztek. Közrejátszik természete sen a gép iránti vonzalom és a mezőgazdaság varázsa. Ez, úgy látszik, családi hagyomány. Kombájntársam, az öcsém, Vice János, most végzi a me zőgazdasági szakközépiskolát. És úgy tűnik, hogy a most hároméves Marika is a családi hagyományt folytatja majd. Belőle, természetesen, aligha lesz kombájnos, de anyukájának ettől függetlenül nemegyszer reggel hatkor az apu után kell vinnie őt a gépjavító udvarára. Ott ill a kombájnon, nézegeti, amíg tart a karbantartás ideje. Ebben, persze, bizonyára szerepet játszik az fs, hogy ilyenkor, aratás idején máskor nem is láthatja. Hiszen késő este, amikor apu megjön a munkából, ő már régen alszik. EGRI FERENC Több gabonái tárolhatnak A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat perbenyíki (Pribeník) üzeme az idén egy 4600 tonnás acélszerkezetes gabonasilóval bővült, s ezzel Királyhelmec (Kráľovský Chl- jnecj körzetében lényegesen javult a gabonafélék raktározási lehetősége. A vasútállomás tőszomszéd ságában levő épületek közül óriásként emelkedik ki, „hóna alá véve“ az 1700 tonna termés befogadására alkalmas ósdi elődjét, mely az utóbbi idő ben már szűknek bizonyult. Vezetőjével, Kiss Bélával az aratás kezdetekor a mezőn, az aratók között találkoztam, amint Juhász Lajossal, a Ki- rályhelmeei Állami Gazdaság főmérnökével az első kicsépelt búzát szemlélgette. Másoktól hallottam, hogy gyakran eljár a kombájnosokhoz, valamint a szárítókhoz, hogy meggyőződjön, milyen szemet visznek a magtárakba, esetleg tanácsot adjon a tapasztalatlanabbaknak. Az ÄG főmérnökével arról is beszélt, hogy ha teljes ütemben fog haladni az aratás, akkor a megígért tehergépkocsikat azonnal a termelők segítségére küldi. A megegyezés kétszáz vagon gabona beszállítására szólt. A munkások közül néhányan a Amíg a főraktárnok a mezőn intézkedett, a gyűjtőközpontban teljes ütemben folyt a munka, melyet helyettese, Majoros Sándor irányított. Ö 32 éve dolgozik ebben a szakmában. A régi magtár bejáratánál beszélgettünk, ahol a csicseri efsz traktorának pótkocsijáról zsákozott repcét raktak le. — — Ide szállítja az egész környék, Kisgéres, Boly, Pólyán, Szomotor és Királyhelmec. Ok is szárítanak és egy bizonyos Milínben próbaüzembe helyezték hazánk legnagyobb gabonaslló- ját, melyben összesen 6f> 000 tonna gabonát tárolhatnak. A gabo- nasíló jelépítése 255 millió korona ráfordítást Igényelt, s nem egészen öt éo alatt lenqyel dolgozók építették fel (Felvétel: CSTK) szárítónál dolgoznak (A szerző felvétele) mennyiségre mi is képesek vagyunk. Hogy hányán dolgoznak itt? Nyolc munkás. Elég az ide, mert mindent a gépek csinálnak, főleg abban az újban — mutat a kékre festett, hatalmas, henger alakú részekből álló vasszerkezetre. Olt csupán a gombokat kell nyomkodni, és a gépek dolgoznak. Körbejárjuk a rendezett tele pet, miközben elmondja, hogy jól felkészültek az idei felvásárlásra. Az új gabonasiló átadásán kívül megjavították a gépeket, kitakarították a rakterűi eteket, s elkészítették a munkatervet. Többek között ügy szervezik meg a termény átvételét, hogy a tehergépkocsik, traktorok a szállítmánynyal minél kevesebbet várakozzanak a magtár előtt. Az üzem területén további dolgozó emberekkel találkoztunk. Fülöp Rudolf egy zárt vasúti kocsi tetejéről fogadta köszönésemet. Azt figyelte, mikor telik m£g a fővárosba induló vagon búzával, mikor helyezheti át a csövet a másik vagon nyílásába. A régi magtárhoz toldott tető alatt többen tettek-vettek a szár'tó körül, s a földre szórt rencét égy pár ^a rakodógép tolta a beöntőbe. Az egyre gyakrabban érkező terményszállítmányok és a munka üt>?cnének fokoz^sT arra vallott, hogy küszöbön a esúc^irténv, nm:kor nanonta 30—35 va.pnn w°nyérnpkva,ó kerül a perbenvfM GAZDAG JÓZSEF Megtelnek a raktárak Igazi aratási idő van. Nagy Istvánnak, a Nádszegi (Trstice) Efsz elnökének azonban más a véleménye: — Még több fény kellene, akkor gyorsabban érne a gabona. Hamarább befejezhetnénk a betakarítást. Eddig bizony csak a délutáni órákban arathattunk. Mutatja a Trumf fajta árpát, amely egy kiadós zápor miatt megdőlt. A kombájnok csak a dőlés irányával szemben haladhatnak. Visszafelé üres járattal jönnek, így bizony nem nagy teljesítményt érnek el. Az értékelés szerint Faragó István és Lukács Imre az E 516 os kombájnnal jól dolgozik. A kooperációs megegyezés értelmében hamarosan el kell menniük a szomszédos Űrföldí (Slovenské Pole) Állami Gazdaságba. Ugyanis az aratás megkezdése előtt olyan egyes- séget kötöttek, hogy a kombájn a kezelő személyzettel együtt és az időjárástól füg gően, három napig a szövetkezetben, további három napig az állami gazdaságban dolgozik. Nehéz összeegyeztetni az igényeket és érdekeket. Az árpatáblán Kálazy Arpád közeledik SZK-6 os kombájnjával. Az elnök megnézi utána a szalmát. Bizony, a gép eléggé összetöri. Megjegyzem, hogy máshol meg arra panaszkodnak, szárítani kell a szalmát, mert az árpa újra sarjadt a sok eső miatt. — Az nem lenne nagy baj — mondja — mindjárt lesilóz- nánk. Az aratók megtekintése után Juhos Dezső mutatja meg a fél határt. A Horné Mostanice-i Efsz (Prerovi járás) hatalmas szalmabálázó gépét, a tarlót tárcsázó és hántó gépeket. Amikor a tarlókeverékeket ve tő Almási Bélához ós Varga Árminhoz érkezünk, összefoglalja a nyári munkáról alkotott véleményét. — Tervszerűen dolgozunk, ezért halad a munka gyorsan. Elég a munkaerő, a lakosok, az egyes tömegszervezetek tagjai önként jelentkeznek betakarítási munkára. Már most szervezzük a vasárnapi társadalmi munkát, amikor az ifjúsági szervezet és a vadászegyesület tagjai dolgoznak majd. A kombájnokra és más betakarító gépekre is biztosítunk kezelő személyzetet a munkaszüneti és ünnepnapokra. Ily módon lényegesen meggyorsul a munka üteme, és a pihent emberek jobb minőségű munkát végeznek. A határ a vezetők és tagok munkáját dicséri. Olyan, mint egy nagy nyitott könyv. Köny- nyű benne olvasni, minden növény jó termést ad. A növények idejében megkapják a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Gondosan folyik a növényápolás és a gyomirtás. A határjárás után újra visz- sza térünk az aratókhoz. ló hangulatban beszélgetnek a munkákról, és a vezetők már az eddig learatott parcellákról beszálltait gabona alapján be csülgetik, milyen lesz a hektárhozam. Abban megegyeznek, hogy a búza és az árpa hektárhozama átlagosan több mint ötven mázsa lesz. — Többet szerettünk .volna — mondja az elnök —, de hát ennyivel is meg kell elégednünk ilyen időjárási viszonyok között. Még szerencse, hogy a kooperáció keretében azonnal szárítani tudjuk a gabonát, tehát a meghatározott nedvességtartalommal adhatjuk el a felvásárló szerveknek. A főagronőmus hozzáfűzi, hogy eddig csakis olyan gabonát szállítottak, aminek a nedvességtartalma tizennégy százalék körül mozgott. Ez megfelel a felvásárló szervek által meghatározott normának. Nézete szerint idén megfelelő helyezést érnek el a járásban a gabonatermesztési versenyben. — Annak örülök a legjobban — mondja —, hogy mégis tele lesznek a raktárak, jut gabona eladásra és a takarmányalapra is. Az elnök felül motorkerék, párjára, és int a többi vezetőnek is. — Gyerünk elvtársak az iro* dába, mert három órakor be kell osztanunk az embereket a holnapi munkára. Pár perc múlva elindulnak a falu felé. az árpatáblán p,jdig tovább dolgoznak a kombájnok ... BALLA fÖZSEf NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ARATNAK A dióspatonyi (Orechový Po- tőri) Efsz-ben 700 hektáron aratnak. Nyolc nagy teljesítményű, köztük két darab E—516- os kombájn vágja a gabonát. Pőíhe Ferenc, a szövetkezet üzemgazdásza elmondta, hogy rendkívül nehéz körülmények között aratnak. A sok csapadék következtében gyomos a gabona, túl magasra nőtt az alávetés, s az egyenetlen érés ugyancsak sok gondot okoz a vezetőségnek és az aratóknak egyaránt. Az ilyen feltételek között kétszeres figyelmet szentelnek az ellenőrzésnek, hogy a jó minőségű munkával pótolják a szeszélyes időjárás okozta károkat. Az eddigi felmérések alapján sem búzából, sem árpából nem érik el a tervezett hektárhozamokat. A szemveszteséget úgy csökkentik, hogy elsőként aratják le a kipergésre hajlamos fajtákat, és a kombájnoknál ügyelnek az optimális haladási sebességre. Varga István, a gépesítési csoport vezetője, az aratási munkák gyakorlati irányítója elismeréssel szólt a kombájno- sok önfeláldozó munkájáról. A legszorgalmasabbak között említette Kalmár Bódíst, Kalmár Jánost, Puha Istvánt, Bódis Fe- rencet és Juhos Imrét. Ugyanakkor dicsérettel illette Tánczos Dénes, Bernáth Róbert, Miklós Vince és Marczal Imre gépjavítót is. Ök minden tőlük telhetőt megtesznek a gépek jó műszaki állapotáért. A szem nagy nedvességtartalma miatt a szárítóberendezések folyamatosan üzemeinek. Naponta 12 vagon gabona szárítására képesek, és a raktározás sem okoz számukra gondot. KRASCSENICS GÉZA A cejkovi Ondava Efsz brehoví zöldségtermelő részlegének dolgozói 50 hektáron termesztenek, paprikát, salátát, vöröshagymát, paradicsomot, uborkát és más zöldségfélét. Az idén több mint 1 300 000 korona értékű zöldséget termelnek. A képen: František Hrežo, a szövetkezet elnöke /baloldalt) és František Kalaň, a zöldségtermelő részleg vezetője az uborka begyűjtését ellenőrzi (Felvétel: A. Haščák — ČSTK)
