Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-26 / 174. szám, csütörtök

99 4z ember legyőzhetetlen" Nyolcvan éve született Ernest Hemingway ______________ Er nest Hemingway rég túl­nőtte az angol nyelvű iroda­lom kereteit, s szinte nincs a világon olyan irodalom, amely­ben ne érződne művelőinek nyoma, hatása. 1899. július 21- én született a Chicago melletti Ónk Parkban, orvosi családban. Édesapja már kisgyermek ko­rútól a természet iránti szerete- tet oltotta belé. Tanulmányai befejezése után egy ideig új­ságíró-gyakornokként dolgozott. Amikor az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, ő is szolgálatra jelentkezett. Eltanácsolták, ezért a Vöröske­resztben vállalt szolgálatot. 1918 nyarán az olasz frontra küldik; itt megsérül, hónapo­kig kórházban fekszik. A háborús élmények élete vé­géig nyomot hagytak benne, s nagyrészt ezek szabták meg mű vészeiének irányát is. Az iro­dalomban olyan emberek meg formálásával vonult be, akik­nek az övéihez hasonló front­tapasztalataik voltak, akik hoz­zá hasonlóan hitték, hogy egy jobb világért harcolnak. De egyetlen jutalmuk a kiábrándu­lás lett, csalódtak mindazok­ban az ideálokban, amelyeket beléjük neveltek. Ez volt az ún. .elveszett nemzedék“, amelynek tagjai nem alkottak egységes csoportot, csupán a kor és a háború iránti ellenszenvük fűz­te őket egybe, emberi és mű­vészeti útjaik szétváltak. Első lépésük azonban közös volt — leszámolás mindazzal, amit át­éltek. Ernest Hemingway háborús tapasztalatait Fiesta (1926) cí­mű könyvében, majd főképp a Búcsú a fegyverektől (1929) cí mű regényében juttatta kifeje­zésre. Ez utóbbi nagy visszhan­got váltott ki világszerte, hi­szen nagyon sok fiatal életér­zését fejezte iki. A szerző e müvében nem a nagy történel­mi összefüggésekben, hanem személyes élményeinek prizmá­ján át ábrázolta a háborút. Hő­sei tudatosítják a körülöttük tomboló őrültség értelmetlensé­gét, s úgy értelmezik, mint azoknak a morális értékeknek elárulását, amelyekben vala­mikor hinni tanították őket. He­mingway alakjai csupán a ké­sőbbi művekben jutnak el a társadalmi összefüggések fölfe­dezéséig — mint például Harry Morgan a Szegények és gazda gok (1937) hőse, aki halálának órájában döbben rá, hogy „az embernek önmagának semmi esélye nincs“. És Robert Jordan az Akiért a harang szól (1940) című regényében már felismeri, hogy a fasizmust el kell pusz títani és saját igényeiről is le­mond a nemesebb ügy érde­kében. Jordan alakjában a szerző tu­lajdonképpen saját magát fes­tette meg. Hemingway ugyanis felismerte, hogy a fasizmus min­den emberi méltóság eltiprója. valamennyi művészet ellensége. Ezért lelkesedett a köztársasá­gi Spanyolországért. Mint hadi tudósító tevékenykedett Spa­nyolországban, egy francia par­tizáncsoport parancsnokként. Néhány évvel később pedig a szövetséges hadseregben har­colt a nácizmus ellen, s részt vett imádott Párizsának felsza­badításában. Hírneve az ötvenes években érte el tetőfokát. Az öreg ha­lász és a tenger (1952) című kisregényéért Nobel-díjjal tün­tették ki. Neve fogalommá vált — ő volt a „Mister Papa“, a jó barát, a ragadozókat üldöző vadász, a nagy halász, a le­gendák hőse. Pedig ebben az időben már erősen kínozta a fáradtság, az alkotói válság, a betegség. 1961. július 2-án ön­gyilkos lett. íróként hitte, hogy a legnehe­zebb az igazság ábrázolása. Lá­zongott a XIX. századi iroda­lom hagyományai ellen és sajá­tos stílust dolgozott ki. Elvetet­te a leírásokat, a mellékneve­ket, a „költői“ részleteket, ta­karékosan, egyszerűen igyeke­zett írni, a lényeget megragad­va. A köznyelv szavait használ­ta, dialógusai hűen tükrözték az egyszerű emberek nyelvét. Ezt többen szemére vetették, „antiirodalmár“, „primitív“ és hasonló jelzőkkel illették, iri­gyelték egyszerű, kultiválatlan hőseit. Ma már tudjuk, hogy éppen ezzel az újításával sike­rült forradalmasítania a modern prózát, főleg az elbeszélést. Életében fóképp a hagyomá­nyok felforgatóját, új utak ke­resőjét látták az íróban. Ma már tudjuik, Hemingway az ame­rikai irodalom hagyományainak folytatója volt. Prózájának felé­pítése, amely mindig a valóság egy meghatározott metszetének az ábrázolása, az Irving, Poe és Hawthorn által létrehozott „amerikai románcok“ felépíté­sét tükrözi. Magára maradt hő­sei inkább az ún. „durva indivi­dualisták“ amerikai mítoszának megtestesítői, a vadon és a ci­vilizáció határán ál'.ó úttörők, akik elsősorban a Vadnyugat le­gendáiban éltek. Bizonyos érte­lemben Hemingway hősei a ha­gyományok folytatói a modern világ feltételei között. Szólnunk kell még Heming­way műveinek humanizmusáról. Az író az ellentmondások és ne­hézségek ellenére mindvégig hitt az emberi méltóságban. Amint azt Az öreg halász és a tenger című kisregény hőse, az öreg Santiago mondotta: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék — az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem le- hét soha.“ JAN VILIKOVSKÝ Az idő mint esztétikai fogalom Késve, de talán nem megkés­ve reagálunk egy figyelemre­méltó, gondolatébresztő filo­zófiai-esztétikai tárgyú műre, Ungvári Tamás A regény és az idő című könyvére, amely Bu­dapesten jelent meg a Gondolat Könyvkiadó gondozásában. Az időfogalom eddig általá­ban csaik filozófiai disputák vagy természettudományi (kuta­tások tárgya volt, az esztétikai elemzés fókuszába Ungvári he­lyezi azzal a meggyőződéssel, hogy „az epikus ábrázolás egyik legfontosabb kérdése: mi­lyen időszemlélettel ábrázolja valóságát a regényíró.“ Nem megvetendő szakírói érzékkel választotta meg témáját Ungvá­ri, hiszen főleg az utóbbi né­hány évben lehetünk tanúi a filozófia berkeiben olyan akti­vitásnak, amely a (kategóriák elemzését, a legújabb természet­es társadalomtudományi felfe­dezések hatására történő tartal­mi átváltoztatásának felderíté­sét tűzte ki célul. A filozófiai (kategóriák — el­sősorban a társadalmat leírni hivatottak — közül pedig a leg­nagyobb homály a világnézeti­leg is nagy jelentőségű időfo­galom körül terjeng. Abban minden kutató megegyezik, hogv p mint bizonyos moz- gásforn: M"mző összefüg­gésrendszt:. z adott anyagfor­ma alapvető tulajdonságaival jellemezhető, és viszont, hogy az idő e bizonyos anyagfajta létformáját jelenti, de hogy mi­lyen determinációs tényezőik játszanak közre az emberi idő termelésében, majd hozzá való alkalmazkodásában, az elvon- tabb társadalmi létszféráikban (művészet, erkölcs) való funk­cionálásában, arról nagyon ke­veset tudunk. Ez pedig csak részben magyarázható azzal a kétségbevonhatatlan ténnyel, hogy az Idővel a felvilágoso­dás koráig jobbára a természet­tudományok foglalkoztak a filozófiát is csak természeti ve- tülete érdekelte. Az újkor tör­ténelmi érdeklődése fordította a figyelmet a társadalmi haladás­nak, a fejlődés lineáris vagy ciklikus formájának, a vissza­térés lehetőségének kérdésére, eo ipso a szociális idő problé­májára. Az időt, mint az ember-fölött uralkodó hatalmat, a romantika (kezdte érzékelni és kifejezni; a társadalmi fejlődés akceleráció- ja pedig napjainkban tette min­den ember számára nyomasztó életérzéssé az idő rohanását. A ciklikus időszemlélet, amelyben minden múltban történt ese­ményhez visszatérhetünk, amely­ben vég és kezdet egybeesik, szemlélődő életformát és széle­sen hömpölygő leíró stílust in­volvál: ez jelenik meg a míto­szokban, de jóformán az egész ókori gondolkodásban. Az idő a történés (kerete csupán, üres edény, „semmi“, ahogy Parme- nidész, de még maga Démokri- tosz is nevezi; független mind­attól, ami benne végbemegy, így tehát idegen valóság, amely­hez semmilyen érzelmi szál nem fűzi az embert. Van azon­ban egy még mélyebben fekvő időszemlélet is, amellyel példá­ul az óizlandi „Verses Eddá“- ban találkozhatunk. Itt a mű­vész, fel nem ismerve az ábrá­zolandó tárgy és a közte levő különbséget, szinte az objektum belsejébe helyezkedik, és 'konk­rét, érzéki fogalmaikkal építi fel saját időbeli létezését is. Az absztrakt időfogalom hiánya in­dividualizálja az időt. Ungvári marxista gondolko­dóként tudatában van a külön­böző korok eltérő időfelfogá- sának és annak is, hogy a mű­vész a valóságot esztétikailag csakis saját és 'kora világképé­nek bázisán 'képes reprodukál­ni. Az a bizonyos világmodell, amelyről a neves medievista, Gurevics is beszél, kiinduló pontként és háttérként minden művészeti alkotásnál jelen van; ismerete nélkül a mű befoga­dása a legjobb esetben is kor­látozott, ha nem nulla hatás­fokú. Ezért foglalkozik a könyv első, terjedelmesebb része az időfelfogás történelmi változá­saival, teoretikus kifejeződésé­vel, kihagy azonban egy terü­letet — amely az időfelfogás alakulásálja nagyon erősen be­lejátszik —, a mindennapi gon­dolkodás és élet szféráját. Hui­zinga hívta fel a figyelmet ar­ra, hogy egy korszaik szellemi miliője tisztábban és közvetle­nebbül nyilatkozik meg a min­dennapi bölcsességben, mint a filozófiai vagy teológiai konst­rukcióikban, hittételekben. És hogy Gurevics és Huizinga ese­tében is 'medievisát hívtunk se­gítségül argumentációnkhoz, az azért van, mert Ungvári, habár tudatában van az egyes korsza­kok nem egyetlen, kizárólagos, hanem többrétű időfogalmának, a középkorra vonatkozóan „egyetlen idő“-ről beszél. Erre az ellentmondásra Hegedűs Gé­za is rámutatott a könyvről írt recenziójában, érveit itt feles­legesnek tartjuk elismételni. A történeti áttekintés után tér át Ungvári a könyv valódi témájára, a modern regényre, mivel szerinte itt válik az idő először önállósult témává, tárggyá, tehát, hogy „ábrázol­ható-e az ember és a történe­lem az időben, vagy éppenség­gel az idő és a tér felbomlása az a gond, amellyel a regény­írónak meg kell küzdenie?“ Mi­vel mi sem kívánjuk ellőni a szerző poénjait, csak annyit je­gyeznénk meg befejezésképpen, hogy a regény ideje minden esetben emberi idő, vagyis idő­dimenzió, amelyet egy adott társadalom vagy osztály termel ki magának. Ez az idő minden­kor kifejezi a társadalom lété­nek konkrét formáját és pers­pektíváit. A hagyományos idő tehát akkor bomlik fel, amikor a társadalom léte és jövője kér- dőjeleződik meg. Ebben a vi­szonylatban pedig kérdésessé válik, hogy a szerző által felve­tett probléma kiterjeszthető»-e az egész huszadik századi re­gé n y i ro da lom ra. Az általunk vitatott kérdé­sektől eltekintve Ungvári köny­vét mind továbbgondolkodásra sarkalló, izgalmas művet ajánl­juk az olvasók figyelmébe. MÉSZÁROS ANDRÁS Az orosz nyelv iránti érdek­lődés, (kommunikatív funkciói­nak általános terjedése nap­jainkban világjelenség. Objektív okai vannak anna£ is, hogy az orosz nyelv iskolai oktatása is világméretekben terjed. Ez a körülmény szakképzett orosz nyelvtanárokat, színvonalas tankönyveket, korszerű didak­tikai és audiovizuális segédesz­közöket és kézikönyveket köve­tel meg. Az orosz nyelv okta­tásának módszertana is állan­dóan változik, újabb és újabb módszertani problémák merül­nek fel. Az orosz nyelvoktatás mód­szertani kérdéseinek megoldá­sa szakavatott segítséget felté­telez. Ezt hivatott megadni az A. Sz. Puskin nevét viselő Moszkvai Orosz Nyelvintézet. Az intézetben széleskörű kuta­tások folynak az orosz nyelv Oktatása módszertanának terü­letén. A módszertani- kérdések megoldása folyamán az orosz nyelvet nem mint anyanyelvet, hanem az anyanyelvhez viszo­nyítva filológiai szempontból idegen nyelviként vizsgálják. E kutatások alapján korszerű tankönyvek, audioviziuális és egyéb didaktikai segédeszkö­zök készülnek az eredménye­sebb orosz nyelvoktatás színvo­nalának emelésére. iAz intézet oktatással, szakemberek képzé­sével is foglalkozik. Jelenleg két-, négy- és tízhónapos nyelv- tanfolyamokon részesítik to­vábbképzésben az orosz nyelv külföldi oktatóit, a bölcsészet- és nyelvtudományi karok hall­gatóit. Ezenkívül a nyelvinté­zetnek vannak levelező hallga­tói is-. A Puskin nyelvintézet újab­ban olyan formában is segíti a külföldön folyó orosz nyelvok­tatást, hogy különböző nagyvá­rosokban fi ók in téze töket léte­sít. Jelenleg már hét ilyen inté­zet működik: Budapesten, Var­sóban, Prágában, Bratislavá­ban, Havannában, Ulan Bátor­ban és Brazzaville-ben. A segít­ségnek ez a módja nagy jövő előtt áll, hiszen az orosz nyelv- oktatás módszertani kérdései­vel ismerkedni kívánó külföldi szakemberek a saját hazájuk­ban sajátíthatják el a szüksé­ges ismereteket. Nagyon is va­lószínű tehát, hogy ilyen fiók- intézetek a jövőben még sok más országban is létesülnek majd. Az egyik legfiatalabb fiókin­tézet a bratislavai; a múlt esz­tendőben létesült. Létrejöttét az a körülmény sürgette, hogy hazánkban egyre nő az orosz nyelv elsajátításának szüksé­KULTURÁLIS HÍREK □ Verne Gyula regényéből, a Sándor Mátyásból tévéfilmet forgatnak magyar—NSZK— olasz—francia közös produk­cióban. A címszereplő Bujtor István. A négyszer másfélórás film operatőre Kende János. A forgatás tavasszal kezdődött Dubrovnikban , júliustól Ma­gyarországon folytatódott, a terv szerint agusztus közepétől a római Cinecittában fejezi be. ☆ □ Ősszel egyesült államok­beli turnéra utazik a bácsi Staatsoper együttese. New York-i bemutatkozó előadásu­kon a Metropolitan operában Beethoven Fidelio című művét gessége. Ezért nagy súlyt kell helyezni az orosz nyelv okta­tása színvonalának emelésére. E feladat megoldásának egyik alapvető mozzanata az orosz nyelvszakos tanárok magas szintű képzése. Ezért a bratis­lavai fiókintšzet állandó kap­csolatot fog fenntartani azok­kal a felsőoktatási intézmé­nyekkel, melyekben orosz sza­kos tanárokat képeznek, és kü­lönféle tudományos konferen­ciák és szemináriumok meg­rendezésével segíteni fogja az orosz nyelv oktatóit. A mostani tanévben már el is kezdődött az orosz szakos (pedagógusok továbbképzése levelező tagoza­ton. A levelező tagozat hallgatói a fiókintézettől mindennemű segítséget megkapnak, hogy a záróvizsgákra kellő módon fel­készülhessenek. Az intézet el­látja őket szakirodalommal, konzultációkat, szem i ná r i u m o - kát rendez számukra. Az okta­táson kívül az intézet dolgozói tudományos munkával is fog­lalkoznak. Segítséget nyújtanak az orosz nyelvoktatásban, a nyári orosz nyelvtanfolyamok tanterveinek kidolgozásában és az orosz nyelvkönyveik megírá­sában. A bratislavai fiókintézetnek három tagozata van: a főisko­lák és a szakközépiskolák, az alapiskolák és a gimnáziumok valamint az orosz nyelvoktatás iskolán kívüli formáinak tago­zata. Vannak oktatási segédesz­közökkel felszerelt szertárai és van az intézetnek több mint öt­ezer kötetes könyvtára, amely­ben a módszertani, nyelvtudo­mányi sžakkônyveken kívül szépirodalmi művök is találha­tók. A fiókintézet együttműködik a Szlovákiai Russzisták Szövet­ségével, a központi és kerületi pedagógustovábbképző intéze­tekkel, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézettel, az egyetemek és a főiskolák orosz nyelv- és irodalmi tanszékeivel, s felvet­te a kapcsolatot a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség Köz­ponti Bizottságával is és állan­dó segítséget kíván nyújtani a CSSZBSZ-nek valamennyi ren­dezvényéhez, amely összefügg az intézet profiljával. (A Puskin Orosz Nyelvintézet bratislavai fiókintézete az is­kolai és iskolán kívüli orosz nyelvoktatás színvonala emelé­sének egyik hatékony segítője és szakemberei révén bizonyára sokat tesz annak érdekében, hogy hazánkban egyre többen sajátítsák el az orosz nyelvet. SÁGI TŰTH TIBOR viszik színre Leonard Bern­stein vezényletével. □ Jurij Ljubimov rendezi az új évadban Muszorgszkij Bo­risz Godunov/ című zened rá má­ját a milánói Scalában. Bemu­tató: december 7. ☆ □ Wiener Dauerwelle néven megalakult az első bécsi női színház, mely hetenként három alkalommal tart előadást. ☆ t ■ ■■ □ Goya-kiállítás nyílt Mad­ridban. A tárlaton az eddigi legnagyobb gyűjteményt láthat, ják a látogatók Goya művei­ből. A Csehszlovák —Szovjet BaráJi Szövetség az idén 93 orosz nyelvi tábort szervezett. Klučicébe például július elején 44 cseh gyermek és 9 szovjet pajtás érkezett. Pedagógusok vezetésével szórakoztató formában mélyítik el orosz nyelvismeretüket, és megismerik a szovjet fiatalok életét (Felvétel: P. Berger — CTKJ Az érdeklődés köiépponiában Az A. Sz. Puskin Orosz Nyelvintézet bratislavai fiókintézetéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents