Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-23 / 171. szám, hétfő
Egy legenda vége Végzete nem különbözik a ceiluioidszalag többi elfelejtett dívájának és hősének tragikus sorsától, akik ilyen vagy olyan okok miatt lekerültek a pie- desztálról, s rövidebb-hosszabb idő alatt menedékhely előtt találták magukat. Johnny Weíss- müller esete mégis más; megrendít és sajnálatra késztet, hiszen Weissmüller éppen a fizikai jó megjelenés szimbóluma volt a harmincas években, most pedig ágyban fekszik, gyenge, sovány, erőtlen, s arcát mély ráncok barázdálják. Mielőtt Tarzan lett volna, Weissmüller remek úszó volt. „Az emberek — mondta állítólag később — megbocsátották nekem, hogy színész lettem, mert előtte már ismerte”k engem mint sportolót, s tudták, hogy Tarzanként soha nem dolgoztam dublőrrel.“ 1904-ben született Chicagóban. Apja Bécsből emigrált csapos, aki tuberkulózisban meghalt, amikor Johnny tizennégy éves volt. A fiú abbahagyta az iskolát és a versenyúszásba vetette magát. Azt mondják, főként azért úszott, hogy testét erősítse, védje apja betegségétől. Johnny 1,90 m magas volt, szép, mint egy Adonisz. 1921— 1929 között 67 világcsúcsot döntött meg, 52 bajnokságot nyert, 5 olimpiai aranyérmet szerzett, s úgy emlegették őt, mint „a világ legjobb, legerősebb úszója“. Aztán néhány sportdokumentumfilmben vett részt, és így történt, hogy 1932-ben az MGM felkínálta neki a Tarzan-sorozat szerepét. Ügy tetszett, hogy Johnny, különleges testével, oroszlánfejével az ideális típus az Edgar Rica Burroughs elképzelte személyiség szerepéhez. S valóban: már az első filmjében, a „Tarzan, a majomember“ címűben világhírűvé vált. Aztán még sok Tarzan film következett, s 1948-ban az utolsó, a „Tarzan és a szirének“. A következő években filmjeinek anyagi és erkölcsi sikereiből élt. Érzelmi élete ugyancsak viharos volt. Hatszor nősült, három gyermeke van, ötször elvált, s minden alkalommal súlyos összegeket kellett fizetnie exnejeinek. Végül is azonban megkorosodva, lehiggadt és Mariához, a hatodik, s egyben utolsó feleségéhez hűséges maradt. Maria német asszony, s van is egy kastélya Münchenben. A házaspár adoptált egy kislányt, Lisát, aki Los Angelesben él. Filmszínészi karrierje befejeztével Tarzannak már nem mindig volt könnyű az élete. Egymás után cserélgette foglalkozásait. Mindig azt remélte, hogy egyik pillanatról a másikra a televízió nagy ajánlatokat tesz neki. Ám ezek a nagy ajánlatok soha nem érkeztek meg. De hogyan is érkezhettek volna meg? Az egykori Tarzan immár hatvanas, testes öregúr lett, aki ugyan napi úszásokkal és narancszselés hajpakolásokkal harcolt még fiatalosságáért... de ... arra, hogy mennyire eljárt felette az idő: 1970 márciusában Johnnyt meghívták a Yale egyetemre, hogy részt vegyen egy Tarzannak szentelt film- fesztiválon. De az első film, a „Tarzan, a majomember“ vetítése alatt pokoli zűrzavar tört ki. A fiatal néger hallgató* fajüldözőnek bélyegezték a fi* met, mert afrikai őseiket if. módon mutatta be. A filmveí.- tésnek vége szakadt. Tarzan kilépett az épületből, de kocsiját fenyegető diákok vették körül. Á fesztivál tehát füstbe ment, s az is világossá vált, hogy a dzsungel hőse már a múlté. Johnny Weissmüller mostani tragédiája négy évvel ezelőtt kezdődött. Las Vegasban, a „Cézárok Palotája“ nevű játék- kaszinóban dolgozott. Egyik nap összeesett, és eltört az egyik térdkalácsa. Elbocsátották, amikor még betegállományban volt, azzal az indokkal, hogy túl öreg már e munkához. Ezután egy sebészi beavatkozás következtében megbénult, s majdhogynem a sír szélére került. Sikerült átvészelnie a különböző válságokat, ám 1977-ben többször is bénulás érte, és három hónapon keresztül nem tudott beszélni, enni és lélegezni; mesterségesen lélegeztették és intravénásán táplálták. Ám ezek a rohamok roncsolták az agyát, és voltak olyan időszakok, amikor teljes memóriazavarban szenvedett. Weissmüller ma harminc kilóval kevesebb, mint régen volt, s egyáltalán nincs semmi pénze. A kórházi kezelések több százezer dollárba kerültek, s anyagi helyzete csak tovább romlott, amikor felesége, Maria eltörte a lábát, s őt is kórházba kellett szállítani. A házaspár jelenleg szerény nyugdíjat kap a művészek szakszervezetétől, valamint a szövetségi kormánytól. (M) Parádés búcsú a Centeiiarlo-sftadionfől 1979 VII. 23. A Labdarúgó Világ Szövetség, a FIFA végrehajtó bizottsága felhatalmazta az Uruguayi Labdarúgó Szövetséget, hogy Jövőre rendezze meg az eddigi világbajnokok tornáját. így tehát a rendező országon kívül Olaszország, az NSZK, Brazília, Anglia és Argentína csapatának kell szerepelnie. A torna páratlanul érdekesnek ígérkezik, hiszen a mezőny játékere-1 je alaposan megoszlik. Uruguay 1930-ban nyerte az első világ- bajnokságot és 1950-ben újrázott. így tehát egy-egy világ- elsősége van a második világháborút megelőző és követő korszakból. Olaszország együttese eddig két világbajnoki címét 1934-ben és 1938-ban szerezte. Az NSZK-nak 1954-ben és húsz évvel később sikerült világbajnoki címet szereznie. Brazília is a labdarúgás legújabb korszakában, 1958-ban, 1962-ben és 1970-ben végzett a világbajnoki mezőny első helyén. Anglia, a futball őshazája mindössze egyszer, 1966-ban volt világbajnok. Argentína a világbajnoki cím 1978. évi védője. Beavatottak úgy tudják, hogy a hat együttest két csoportba sorolják, azokon belül körmérkőzések lesznek, s majd a csoportgyőztesek találkoznak a világbajnokok világbajnoka cím eldöntéséért sorra kerülő küzdelemben. Dél-Amerikában (s ezúttal soroljuk ide Közép- Amerikát is), minden alkalommal dél-amerikai válogatott vitte el a világbajnoki aranyérmeket, s a jobbára látványos futballt játszó földrész a jövő évi tornán már a hagyományoknak megfelelően is előnyösebb helyzetben lesz, bár a részt vevő csapatok számát tekintve az arány döntetlen, Dél-Amerikát csakúgy három válogatott képviseli majd, mind Európát. Az első világbajnok, U r u j g u a y helyzeti előnye a házigazda szerepe lesz. A visszapillantás is azt árulja el, hogy az eddigi 11 világbajnokság közül 5 esetben a házigazda végzett az első helyen. A legmeglepőbb az volt, hogy minden idők legsikeresebb világbajnoka, a háromszoros győztes Brazília éppen házigazdaként volt kénytelen átengedni a dicsőség pálmáját Uruguay csapatának. Ha mostanában kerülne sorra a bevezetőben említett hatos torna, talán gondolkodás nélkül éppen a brazil tizenegyet tartanánk az első hely legfőbb várományosának. Argentína mellett szól, hogy a jelek szerint csapata vajmi keveset vesztett tavalyi, világbajnoki ütőképességéből. Mindhárom dél-amerikai együttes jelentős közönségtámogatásra is számíthat. A világbajnokok tornájának európai résztvevői közül jelenleg bajos volna a legesélyesebbet megjelölni. Olaszország, a labdarúgás „történelem előtti korának“ kétszeres világbajnoka, legutóbbi eredményei szem előtt tartásával még nem heverte ki a tavalyi VB sokkját. Akkor hiába győzte le egyetlen résztvevőként a későbbi világbajnok Argentínát, a végén a VB ranglista 3. rangjának helyosztóján alulmaradt Brazíliával szemben. Ám különben is figyelmeztető érzékeny arányú veresége, amelyet Jugoszláviától Zágrábban szenvedett el. Anglia válogatottja nagyon magabiztos EB selejtező csoportjában, és ugyanilyen módon végzett a brit válogatottak hagyományos bajnokságának első helyén, de Bécsben — bár barátságos találkozón — kikapott Ausztria tizenegyétől. Persze az ilyesmi ma már másokkal is előfordulhat. Érzésünk szerint azonban az olasz és az angol válogatott elsősorban otthonában erős. A nyugatnémet válogatott az új szakvezető, Derwall irányításával mindaddig nagyon vegyes benyomást keltett, míg a Wales elleni idegenben sorra került EB selejtező-mérkőzést jó játékkal és' tetszetős módon meg nem nyerte. Mintha ezzel azt látszana igazolni, hogy nem idegenkedik annyira a vendégcsapat szerepétől, mint előbb említett két európai ex- világbajnok társa. Uruguay hasonló nevű fővárosában egyébként az immár legendává lett Centenario-sta- dion fogadja az említett hat világbajnokot, s a nagy torna után ezt a híres sporttelepet futballmúzeummá alakítják át. Már most megállapíthatjuk, hogy nem mindennapi látványossággal szolgál majd a labdarúgó világbajnokságok első döntőjének félszáza'dos jubileuma. ZALA JÓZSEF Ä harcok és az építés ílja Az 1980. évi országos spartakiád vezérkara Jelvényszerző sorozatot írt ki a gyermekek és az ifjúság számára, amelynek címe: „A harcok és az építés útja." Az említett korosztályok képviselői e sorozat feltételeinek teljesítésével járulnak hozzá hazánk felszabadítása 35. évfordulójának méltó megünneipléséhez. Ugyanennek a sorozatnak kell biztosítania a rendszeres turista tevékenységet, amely már július elsején kezdetét vette és 1980 augusztus 30-ig tart majd. Ez a jelvényszerző sorozat lényegében csapatverseny, amelyben részt veihetnek a CSSZTSZ sportegyesületeinek tagjai, a SZISZ és a Pionírszervezet tagsága, az iskolás tanulók, az ipari tanulók, az iskolákon kívüli érdekkörök tagjai, mégpedig 8—18 éves korig. Az az alapföltétel, hogy a versenyzőknek 35 napot kell a szabadban tölteniük aktív tevékenységgel, vagy ugyanilyen tartamú társadalmi hasznossá- gú tevékenységet kell folytatniuk. Ezeket az akciókat úgy irányítják, hogv eleget tegyenek hét tartalmi terület módszertani követelményeinek. 1. Turisztikai akciók, amelyek nemzeteinknek a szabadságért és a szociális igazságért vívott harcaihoz kapcsolódó helységekbe irányulnak. 2. Olyan turisztikai akciók, amelyeknek célvárosai hazánk szocialista építésének sikereit bizonyítják. 3. Turisztikai akciókon való részvétel, amelyek az országos spartakiád keretében kerülnek sorra, mint például „Az őrtüzek üzenete“, a „Dukla — Bratislava — t Praha váltófutás“, — a járási spartakiád turisztikai találkozók, a honvédelmi-turisztikai versenyek a CSSZTSZ, a SZISZ, a HSZ rendezésében, 4. Részvétel a társadalmi hasznú rendezvényeken (természetvédelem, nyersanyaggyűjtés, gyógynövények gyűjtése, elaggott személyek megsegítése). 5. Aktív részvétel a helyi és járási spartakiád akciók szervezésénél és rendezésénél, de ide tartoznak a testnevelési, a turisztikai és egyéb sportnapok is. 6. „A tavaszi 100 kilométer“ spartakiád gyaloglóakció föltételeinek teljesítése. 7. Olyan táborozáson, vagy egyéb találkozón való részvétel, amelynek tartama legalább öt nap. I ČSTK) Ml ÚJSÁG A BRAZIL LABDARÚGÁSBAN? Vissza a támadójátékhoz A kávé és a futball hazájában ismét derűlátók a szurkolók. Már ami a labdarúgást illeti. A százmilliós, meglehetősen elmaradott ország újra egy emberként az „esztelen göm- bölyűség“ megszállottja lett, mert az újjáalakított és a feltétlen támadójátékra visszatért válogatott a világbajnokság utáni három mérkőzésén szinte leseperte a pályáról Uruguay és Paraguay válogatottját, valamint a holland bajnok Ajaxot. Három mérkőzésen 15 gólt rúgott és csak egyet kapott! A konklúzió világos: két „sikertelen“ VB után (1974 negyedik hely, 1978 bronzérem) ,csak Brazília nyerheti az 1982- es világbajnokságot. Brazíliában, ahol előbb lut- ballpályát építenek és csak aztán templomot, a labdarúgás jelenti a vallást, az életet. Ezek után azt gondolná az ember, hogy tervszerűen, szervezetten foglalkoznak a futballal. Pedig nem így van. Még mindig az improvizáció dominál, rosszul gazdálkodnak az anyagiakkal, a játékosok fizetésében hallatlan eltérések mutatkoznak. így például a botrányairól híres Paulo Cesar 11 000 svájci frankot keres havonta a Botafogó- ban, míg a hallatlanul tehetséges klubtársa, Medonca mindössze kétezret. Sokat vitatkoznak manapság azon, hogy megalakuljon-e a Brazil Labdarúgó Szövetség. Brazília ugyanis az egyetlen ország a világon, ahol nem létezik labdarúgó szövetségi A futballt — és még tizenhét sportágat — a CBD (a Brazil Sportszövetség) irányítja. A nagy klubok ezért szinte egyöntetűen fordultak a kormányhoz, hogy engedélyezze az országos labdarúgó szövetség megalakítását. Eddig sikertelenül. A CBD ugyanis jól keres a labdarúgáson. A profi klubok azonban gondoltak egy merészet és nagyot, s megalapították saját szövetségüket, az amatőröket pedig meghagyták a CBD-nek. Most csupán az a kérdés, hogy elismeri-e a brazil kormány az új szövetséget. A hivatalos statisztika szerint Brazília 319 klubjában 1310 a profi labdarúgók száma. ,,Fő célunk, hogy már a közeljövőben egy erős brazil válogatott alakuljon ki“ — mondotta Nunes admirális, a CBD elnöke. És szokatlan lépésre határozták el magukat: a téli (Brazíliában nyári) szünet folyamán, amikor hét mérkőzésre zárolják a stadionokat és aki csak teheti, a tengerpartra költözködik, megrendezték (először!] Brazília 21 éven aluli futballistáinak junior bajnokságát. A 21 csapatban az ország mintegy 500 legtehetségesebb fiatal futballistája mutatkozott be, akikből Claudio Coutinho több előkészületi mérkőzést is játszó válogatottat is alakított és a szövetségi kapitány szerint nem is egy közülük biztosan ott lesz az 1982- es világbajnokságon. Az 1978-as VB-n szerepelt brazil válogatott szövetségi kapitányát, a 40 esztendős Claudio Coutinhót mintha a föld nyelte volna el a tavalyi világ- bajnokság után. Csak klubcsapatával, a Flamengóval foglalkozott és nem is rosszul, mert a híres klub 52 bajnoki mérkőzésen veretlen maradt és ezzel beállította a Botafogo veretlenségi „világcsúcsát“. És éppen ez a klub győzte le l:0-ra a Flamengót az 53. találkozón a Maracana-stadionban 150 000 néző előtt. És az öt nyelvet beszélő, intelligens, művelt Coutinho ismét a válogatott kor- mányrúdjánál van. (Coutinhót nemrégen felszólították, hogy a legrövidebb időn belül végre döntse el: a Flamengo edzője kíván-e maradni, vagy teljes idejét a válogatottnak szenteli. Coutinho közölte, két hónapon belül megválik a klubtól.) Coutinho elsősorban nem azért lett a válogatott edzője, mert a legjobb és legsikeresebb brazil szakember, hanem mert senki sem akadt rajta kívül aki vállalta volna a válogatott irányítását. Az első nagy erőpróbát a dél-amerikai bajnokság jelenti számára. Annál is inkább, mert Brazília egy csoportba került a világbajnok Argentínával! Ám, hogy ne legyen teljesen felhőtlen az ég Coutinho feje felett, arról a klubok igyekeznek gondoskodni: már előre közölték, hogy nem hajlandók legjobb játékosaikat a válogatott hosszantartó edzőtáborozásaira elengedni. Hasonló esetek a múltban is gyakran előfordultak. A brazilok ugyanis meglehetősen egyéni elképzelések szerint kezelik a válogatottal való foglalkozást: a csapat a világbajnokságok közötti időszakban például két évig nem játszik egyetlen mérkőzést sem, hogy aztán egy fél évig együtt edzőtáborozzon. Ez ellen hadakoznak, teljesen logikusan, a klubok. A CBD most úgy döntött, hogy alkalmazkodik az európai gyakorlathoz. A válogatott csapat tagjai rendszeresen találkoznak majd rövid, három-négynapos edzőtáborozáson, és havonta egy előkészületi mérkőzést játszanak. Coutinho új csapata (40 tagú a keret), amint említettük, már bemutatkozott és ontotta a gólokat. A keret állítólag sokkal nagyobb játékerőt képvisel, mint a Mundial 78-ra számításba vett futballisták. Az új ne* vek közül legtöbbet Paulo Cesar Carpeggianiról (Flamengo) beszélnek, akit Brazília legjobb Dirceu, a brazil válogatott egyik legjobb játékosa az 1978-as világbajnokságon, Mexikóban rúgja a labdát, de Coutinho szövetségi kapitány számításba vette a válogatott keret kialakításánál. (Achív-felv.J középpályásának tartanak. Ger- son utódjaként emlegetik a 24 éves Zenont (Guarini), de el vannak ragadtatva Miranda (Guarini), Falcao (International Porto Alegre) és Serginho (FC Sao Paulo) játékától is. No és van egy „titkos fegyverük“, a 25 éves Sokrates, aki döntő érdemeket szerzett az idei nagykülönbségű győzelmek kivívásában. A görög apától származó labdarúgó orvosi diplomát szerzett, kiváló fizikai adottságokkal rendelkezik, 190 cm magas és nagyszerűen bánik a labdával. Olyan, mint egy igazi brazil... Az év felfedezettje azonban egy Biro-Biro (Corinthians) nevű, 19 éves fiatalember, aki állítólag még tehetségesebb, mint Pelé volt ilyen korban. Annyira népszerű a szurkolók körében, hogy a nemrégi parlamenti választásokon 20 000 szavazatot kapott, pedig nem is volt a jelöltek listáján ... Furcsa, nem? Ha azonban tudatosítjuk, hogy a háromszoros világbajnok (plusz egy ezüst- és két bronzérem) Brazíliáról van szó, akkor nem csodálkozunk a történteken. Nincs a brazil embernél boldogabb a világon, ha győz a kedvenc csapat. Nem baj, hogy nyomorog, nem baj, hogy egyik napról a másikra él düledező kis viskójában és harcol a mindennapi kenyérért, ha kedvenc csapata és játékosa rúgja a gólokat, bűvészkedik a labdával, akkor minden a legnagyobb rendben van. Sugárzó arccal és esetleg korgó gyomorral megy aludni, de boldog. Olyannyira, hogy még a parlamenti választásokon is kedvenc futballistájára gondol. TOMI VINCE
