Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-23 / 171. szám, hétfő
Mottó Nem nevezhető gazdagságnak, ami elveszíthető. Csők eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el, és el nem hagy soha. LEONARDO DA VINCI Az olvasás gyönyörűsége „Érdeklődéssel olvasom az újságban a könyvvel kapcsola íos eseményeket, híreket. Kü lönösen örülök annak, ha valamelyik lapunk egy oldalt szán a könyvek ajánlására, is mertetésére, írók vallomására. A könyv világa rovat bizonyára sok-sok értéket, hasznos tanácsot, tudnivalót ad majd ezentúl is nekünk, olvasók nak“ — írja levelében a párkányi (Štúrovo) posta egyik telefonkezelője, Dániel Erzsébet, akiről fölsorolni is nehéz, mennyi mindent csinál szabad idejében. Elsősorban, népszerűsíti a szépirodalmat. Ezen be lül is a hazai magyar irodalmat, mert egyszer, úgy tizennyolc évesen rádöbbent, hogy a valóságismeret önismeret, s hogy a teljes valóságismerethez a fizikai és a szellemi környezetismeret egyaránt szükséges. A többi tette a fenti tételek szinte öntörvényű következménye: irodalmi szín padot vezet, klubot alapít, könyvterjesztést vállal, vitázik, tagia a CSEMADOK-nak. a napjainkban még mindig föl- világosító küldetést betöltő Vöröskeresztnek. hazai lapok levelezője, egyszóval: Dániel Erzsébet azt évek folyamán sokoldalú népművelővé érett. Beszélgetésünket az irodalomnépszerüsítés hazai gond jaivai kezdjük. Szerinte az egyik legfontosabb szervezési kérdés, hogy ne késsenek a Madách könyvek. Hogy az év első felére jelzett könyv valóban az első félévben jelenjék meg. mert ez előfeltétele annak, hogy ne csússzon a meg rendelés, az író—olvasó találkozó, a klubest. Mert mindezt előre kell tervezni, a kiadó előzetes terveihez idomulva. Aztán kiderül, milyen egyéb fortélya van az irodalom-népszerűsítésnek. Például, a gyűlések, egyéb összejövetelek. Dániel Erzsébet szinte valamennyi Vöröskereszt gyűlésen könyvet árusít. De a CSEMA- DOK-évzárón és a Madách Könyvkiadó ankétjén is. Az első általa szervezett klubesten, amelynek vendége Dénes György költő volt, kb. öt fiatal jelent meg. Azóta? A klubestek 80—100 állandó vendége közöl legalább ötven fiatal. Persze. Dániel Erzsébet és társai szeretnék, ha egyre több párkányi is kisétálna a nánai városrészbe, hiszen bent a városban nem, vagy nagyon ritkán rendeznek olyan jellegű esteket, amelyeken a könyv a főszereplő. — Azt akarjuk, hogy mindenki életszükségletnek tartsa a könyv, az irodalom, az anyanyelv szeretetét és megbecsülését — fogalmaz Dániel Erzsébet. •— Es azt szeretném, hogy ne csupán passzívan, de aktívan éljünk ezzel a szeretettel. Mert ez a szeretet gya- rapít. S ez a gyarapodás csak azzal mérhető, amivel az olvasás gyönyörűsége. Tapasztalással. A könyv megtanít kérdezni, s aki kérdez, az gondolkodik. A nánai irodalmi színpad tavaly Szülőföld című műsorával a faluból elköltözőket kérdezte: mennyire, mire, mi okból emlékeznek még? Műsorukra meghívták mindazokat, akik elkerültek Nánáról. — Emberek, szeressétek egymást; ez volt összeállításunk központi gondolata. A távolra kerültek közül is eljöttek néhányon, s hiszem, mélyült szülő)öldtudatuk. Gondolkodóba estek, a tények végiggondolásába, tehát: gyarapodtak, okosodtak — mondja Dániel Erzsébet, aki/ nemcsak hogy évente több ezer korona értékű Madách könyvet juttat a nánaiak könyvespolcaira, de — mint a fentiekből következtetni lehet — szívveí-lélek- kel fáradozik azon is. hogy „könyvei“ ne maradianak olva- satlanul. SZÜRETI LÁSZLÓ Már megvásárolható T öbb nagy sikerű elbeszé lés- és verseskötet után Gál Sándor, a Kassán (Košice) élő csehszlovákiai magyar költő, író, műfordító és riporter ezúttal riportkötettel jelentkezik. Az első ciklus hét rövi- debb írása néprajzi jellegű riportokat tartalmaz. Kivétel a Hat mogyorófa bot története. Ezeknek ékírásos szövege a Szlovák Tanácsköztársaság kormánya elnökének, Anton Janoušeknek rövid életrajza. A második és harmadik ciklus egy-egy nagyobb lélegzetű riportot tartalmaz. A Smink nélkül színházművészetünk időszerű problémáit veti föl. Gál bepillant a kulisszák mögé, erőteljes képekben vázolja föl szinházkultúránk gondjait, s színészeink csöppet sem romantikus, sok áldozatot követelő munkáját. A Volt egyszer egy osztály nemzedéki körkép, amelynek részleteit évekkel ezelőtt nagy izgalommal olvashattuk sorozatban a CSEMADOK KB hetilapjában, a Hétben. A szerző középiskolai osztálytársai sorsa után nyomoz, s széles tablót rajzol a szlovákiai magyar mezőgazda- sági értelmiség helyzetéről, társadalmi beilleszkedéséről, közérzetéről. GÄL SÁNDOR: LILIOMOS KÜRTÖK, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ara: korona V eres Péter mindig is szívügyének tekintette a népművelést, a kultúra terjesztését. Számos előadásban, cikkben és levélben foglalkozott az e téren felmerülő feladatokkal. Több, eddig még nyomtatásban meg nem jelent szöveg mellé gyűjteményes köteteiből válogatott egybe most a szerkesztő Kristó Nagy István a „nyelvünkről“ „népdalainkról“, „irodalmunkról“, „a nép neveléséről“, a „népi kul- túrmozgalmakról“, az ismeretterjesztésről“, „a szocialista műveltségről“ szóló írásokat. E kötettel első ízben jelenik meg Veres Péter publicisztikájából összeállított tematikus válogatás; olyan válogatás, amely a közművelődés, sőt általában a szocialista erkölcs, magatartás és életvitel problémái iránt megnyilvánuló társadalmi érdeklődést kívánja szolgálni. A válság évei című kötet ajánlásában így vall önmagáról, írásairól, így hát publicisztikai műveiről is Veres Péter: „Amit megírtam, azt már úgysem tagadhatom le: itt van, lássátok küzdelmeim, viaskodásaim emlékét, a könyvet .. V ilághírű alkotást vehet kézbe az olvasó. Miroslav Krleža, a horvát irodalom nagy öregje, 1938-ban jelentette meg' Bankett Blitvában című regényének első könyvét, 1939-ben a másodikat, majd negyedszázadai később, 1962- ben a harmadikat. A nagy hatású regény első két könyve 1960-ban már megjelent magyarul, s másfél évtizedes adósságot lörleszt könyvkiadásunk most azzal, hogy a mű teljes szövegét hozzáférhetővé teszi. A regény a horvát valóság megközelítésében és írói módszerében rokonságot tart a magyarul is olvasható Filip Latinovicz hazatérése és Az. ész határán című Krleža- regényekkel, vagyis ez is töb- bé-kevésbé műfaji újdonságnak számított megírása idején: nemcsak cselekményben gazdag, izgalmas fordulatokban bővelkedő regény, hanem szenvedélyes társadalmi a politikai pamflet is, egyesítvén magában mindkét műfaj minden lényeges elemét. Ez a mű a leszámolás, a végleges szakítás regénye is — leszámolás minden illúzióval, amelyet s politikai és társadalmi kalandor- ság szül, szembefordulás .a népnyomorító politikai és társadalmi banditizmussal Néhai mulatságokról — ismeretterjesztő célzottal Vannak könyvek, amelyeket gyönyörűség kézbe venni. A gondos kivitelezésből fakadó esztétikai vonzerő pedig csábítja az embert* olvasásukra. Ilyen kiadványok közé tartozik Bogdán István: Régi magyar mulatságok című, a Magvető Kiadó gondozásában 1978-ban megjelent könyv is, amelynek valóban rendkívül ízléses külleme ifj. Bogdán István munkáját dicséri. Vajon mit takar a szemet gyönyörködtető külső? — kérdezhetjük, mert ugyan fontos,' hogy egy könyv esztétikus formában jelenjék meg, de hát mégiscsak a szellemi-gondolati értéke a meghatározóbb. A továbbiakban tehát ilyen szempontból vizsgáljuk a szóban forgó munkát. A könyvet böngésző olvasó tulajdonképpen a magyar népi kultúra egyes ünnepeinek lezajlásáról nyerhet képet. Jobban mondva, az egyes ünnepekhez, ilietve munkafázisokhoz kapcsolódó népi vigadalmakat, mulatságokat ismerteti a szerző népszerűsítő-ismeretterjesztő célzattal. Ez utóbbit külön is hangsúlyozni kell, hiszen egy munka értékelése csak saját műfaján belül lehet sikeres. Nem várhatunk hát a könyvtől szenzációs tudományos felfedezéseket, de még apró részeredményeket sem. Bogdán István — nagy meny- nyiségű tudományos irodalmait feldolgozva — a népi mulatságokra vonatkozó szakmai ismereteket foglalta össze, egy szélesebb művelődéstörténeti rendszerbe ágyazva. Néhány apró tárgyi tévedését leszámítva nagyszerű munka született, hasznos kalauz a hagyományaink iránt érdeklődő olvasó kezében. Húsz fejezetbe sorolva, először a szüretről, fonóról, fosz- tóról és disznótorról, majd ezt követően a naptári ünnepekhez kötődő mulatságokról, végül pedig az emberélet fordulóival kapcsolatos szokásokról olvashatunk. És e felsorolás még nem is teljes, hiszen szó van még a névnapolásról, áldomásról, vásárról, táncról, kártyázásról és a heccről is. Láthatjuk, rendkívül bőséges anyagot ölel fel ez a karcsú könyvecske, amelynek legnagyobb érdeme éppen az, hogy valóban a lényeget kiemelve hozza közelebb olvasóihoz népszokásainkat. Bogdán István élvezetes, közvetlen stílusban beszél az egyes kérdésekről (csupán a vásárról írt fejezetnél volt az az érzésem, hogy a közvetlenség már-már tolakodóvá fajul), mondanivalóját bőségesen teletűzdelve régi forrásidézetekkel, szépirodalmi szemelvényekkel. Annak most nem sok értelme lenne, hogy az egyes fejezeteket sorra véve ismertes- sem-bíráljam azok lényegi részét, hiszen — ha apróbb részletkérdésekben téved is néha a szerző — végső soron helyes képet fest az egyes szokásokról. Nézzük inkább a tizennyolcadik fejezetet — a heccről —, amely csupa meglepetést hozott. Nem kimondottan néprajzi téma, ám szélesebb művelődéstörténeti összefüggései révén figyelemre méltó. Nemrég olvastam Roland Auguet: Kegyetlenség és civilizáció (Budapest, 1978) című könyvét, amely nagyszerű képet fest a római cirkuszi játékok kialakulásáról, történetéről. Ezek egyik típusa a vadállatok küzdelme a porondon, az ún. venatió. Nos, ehhez az ókori vérszomjas szórakozástípushoz olvashatunk megdöbbentő újkori adalékokat a fent említett fejezetben. A római birodalom bukása után az oly népszerű venatiók az egykori birodalom keleti tartományaiban még tovább virágoztak. Európában a mórok honosították meg ismét az Ibériai félszigeten, mégpedig a ma is dívó bikaviadalok formájában, amelyeknek egyik változatában nem bikával, hanem vérebbel kell megküzdenie az embernek. Ez a forma aztán Ausztria fővárosába is eljut, ahol 1710-ben megépítik első állandó épületét, a Hetztheater-t is (Innen a magyar heccszínház elnevezés; a német Hetze egyébként hajtóvadászatot jelent), ahol aztán már nemcsak bika és kutyák, de medvék és farkasok is porondra kerültek. „Bécsből került hozzánk Pozsonyon át az 1780-as években, jóformán csak Pesten virágzott, de itt is csak egy emberöltőig, polgári szórakozásként. A föld népe jobiŕan szerette és becsülte az állatot annál, mintsem hogy kínzásával szórakozzék“ — mondja a szerző a magyarországi meghonosodásról, majd így folytatja: „A hecc kitűnő üzletnek bizonyult. A csak vasárnaponként és ünnepeken tartott előadások zsúfoltak voltak. A pest-budai polgár inkább a heccet látogatta, mint a színielőadásokat.“ „Milyen szép dolog, hogy már ma...“ — folytathatnám kissé ironikusan Arany János szavaival, de azzal nagyon elkanyarodnánk témánktól. Vannak könyvek, amelyeket szinte lehetetlenség megszerezni. Ezek közé tartozik a szóban forgó munka is. Nagy része még előjegyzésben elkelt; a könyvesboltokba került kis hányadát pedig órák alatt elkapkodták. Lehet, hogy vidéki könyvesboltjaink polcain még megtalálható Bogdán István műve. Érdemes megvásárolni. LISZKA JÖZSEF MIROSLAV KRLEŽA: BANKETT BLITVÁBAN, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979. Ára: 34.— korona A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJ KÖNYVEI Egri Viktor: Agnus del; Égő föld (CSMI) Iva Herci ková: Második szerelem Miroslav Hráz: Csak a sírásó könnyezte meg Z. G. Ján: A tatárjárás Huizinga: A középkor alkonya Boethius: A filozófia vigasztalása A. Sz. Puskin: Lírai költemények Balzac: Goriot-apó Steinbeck: Édentől keletre Sinclaire: Olaj (MKBK) Jókai Mór: Politikai divatok Karinthy Frigyes: így írtok ti 1. II. (Életmű sorozat) Levendel József: így élt Karinthy Frigyes Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról; Félfülű Passnth László: Medúzafej Cseres Tibor: Parázna szobrok Dr. Isépi: Gyógynövények VERES PÉTER: A SZOCIALISTA MŰVELTSÉGRŐL, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1.978. ÁRA: 28.— korona
