Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-19 / 168. szám, csütörtök

STfil

1979. /II. 15.

5

GABONASILÓ A HATÁRBAN

Sok olyan objektum van az országban, mint amilyen a Lég (Lehníce) határában látható gabonasiló, mégsem megy el mellette senki közömbösen. S nemcsak azért, mert a vidék legmagasabb épülete, hanem mert a nagyüzemi mezőgazda- sági termelés jelenlegi színvonalát is láttatja, korszerűségének a szimbóluma.

Belülről méginkább, mint kívülről. Az impozáns irodaépület mögötti lebetonozott udvarban magasodik a siló. Árnyékában még jónéhány korszerű berendezés: nagy teljesítményű szárító, takarmánykeverő és hangárszerű raktárak.

Egyenesen a silóhoz megyünk. Patasy Gyula üzemvezető a felvonóhoz kalauzol bennünket, amely felvisz a legfelső emeletre. A negyvenhárom méternyi magasságból szép kilátás nyílik a tájra. Madártávlatból látjuk azokat a földeket, melyek termésének tetemes része ebbe a „toronyAhogy telik a kamra, úgy vándorol a lámpa egyre feljebb, mígnem felér oda, ahol állunk.

A gabonatárolásnak ez a módszere megfelel a legkorszerűbb követelményeknek. Egyetlen kifogás található a berendezésen, hogy a kívántnál kisebb a felvonószerkezet teljesítménye így — ha a földeken teljes ütemben folyik az

ság gabonatermésének a hatvan százalékát vásárolják Itt fel az aratás napjaiban.

Miközben átveszik, szárítják, szállítják a kamrákba a gabonát, egy percre sem vehetik le a szemüket a már betárolt magról. A siló egyik földszinti helyiségén levő műszerekről Híolvasható, hogyan „viselkedik“ a siló belsejében a temérMolnár Katalin a nedvességtartalmat ellenőrzi

ba“ kerül. Ezekben a napokban a búza és az árpaföldekről hordják a traktorok és tehergépkocsik a magot, de tárolnak itt hüvelyeseket és kukoricát is.

Amint egy jármű értékes terhével megérkezik, a bejáratnál mintát vesznek a szállítmányból. Molnár Katalin laboráns többek között megvizsgálja a nedvességtartalmát. Ha több mint tizennégy százalék, akkor a járművet a szárítóhoz irányítják, ahol Tóth József, a szárítóberendezés kezelője veszi gondozásba a gabonát. A szárítóból a szállítóberendezés felviszi a legfelső emeletre, ahonnét egy nyíláson a csőszerű, betonfalú kamrákba szóródik a mag. Belenézünk az egyik kamrába, amelynek még csupán az al'ján van a gabona. A szédületes mélységben villanykörte lóg egy kábelen.

aratás — a siló nem képes olyan gyorsan befogadni a gabonát, mint amilyen gyorsan érkezik, s a járműveknek várniuk kell a kiürítésre.

Az átvétel csak töredéke annak a munkának, amit a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzem légi részlegének a dolgozói végeznek, mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel, mert az elraktározás nagyobb gond, mint az év többi időszakának a teendői; a malomba szállítás, a takarmánykeverékké való feldolgozás stb.

Az alkalmazottak az aratás napjaiban éjjeli és nappali szolgálatra vannak beosztva, szombaton, vasárnap is dolgoznak. Ha kinn a határban aratják a gabonát, akkor itt is nagy a forgalom. Ottjártunkkor reggel sütött ugyan a nap, de mert pár órával előtte még esett az eső, a kombájnok nem melleitek ki a földekre. Átmenetileg itt is szünetelt a munka, viszont már több helyről azt a hírt kapták, hogy készülődnek a határba, aratni...

Munkájuk szorosan össze-' függ a gabonabetakarítás menetével. Az eddigi időjárás nem •kedvezett a betakarításnak, s ez a behozott gabona mennyiségén is látszik. Az 1500 vagon befogadó képességű silónak a nagy része még üres.

— De megtelik — magyarázta Patasy Gyula. — Sőt nem is fér bele mind, ami a körzetünkbe tartozó tizenkét mezőgazdasági üzemben megterem.

A Felsőpatonyi (Horná Po- toň), Béke>i (Míerovo) Efsz, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság, az Űszori (Kvetoslavov) Magnemesítő Állami Gazdaság s további nyolc közös gazdaPatasy Gyula a felvásárló üzem légi részlegének a vezetője „A gabonasiló 1500 vagon szemes termény tárolására alkalmas“.

dek szem. Lelkes Tibor siló- mester, ha azt észleli, hogy valamelyik kamrában magasabbra emelkedett a megengedettnél a hőmérséklet, egy gombnyomással mozgásba hoz olyan szerkezetet, amely az egyik kamrából átveszi a másikba a felmelegedett gabonát. A szem vándorlás közben szellőzik, lehűl, s ezzel elhárul a befülledés veszélye.

Még rágondolni is rossz, milyen k ö vet kezm érn y e kkel járna, ha a műszer rosszul mutatná a benti hőmérsékletet, vagy mulasztás történne, s nagyon felmelegedne a gabona. Az elmélet szerint ilyen esetben a tárolt gabona térfogata olyannyira megnő, hogy a vastag vasbetonfala'kat könnyedén szétfeszíti. Ezért résen kell lenni. Tehát korszerű körülmények közepette a raktározás és az utókezelés nem fizikai erőfeszítést, hanem nagy-nagy felelősségtudatot, hozzáértést követel mindenkitől, aki ezen a munkaszakaszon dolgozik.

KOVÁCS ELVIRA

Lelkes Tibor gombnyomással működteti a gabonasiló berendezéseit

(Egri Ferenc felvételei)

ESŐS NAPOKON

Perceken belül kezdődik a csicsói (Cičov) Wilhelm Pieck Efsz aratási vezérkarának rendkívüli ülése. Néhányan már elfoglalták helyüket az asztal körül, mások, a távolabbról jövők, csak most érkeznek. Valamennyien türelmetlenek, s abban reménykedve, hogy társaik talán jobb hírt hoztak, szomszédjaikkal azonnyomban megosztják észrevételeiket.

Az elkapott mondatfoszlányok nem sok jót ígérnek. Baráth Imre elnök, talán önmagát nyugtatva, csendesen meg is jegyzi.

— Ügy látszik, a mai nap sem jár a kedvünkben, olyan, amilyen az aratás négy napjából három volt. Pedig reggel hat után, amikor feloszlott a stáb azzal, hogy a délelőtt folyamán a határban felméri a helyzetet, még reménykedtem. Hiszen időnként a nap is kisütött. Később azonban újra beborult, sőt az eső is szemerkélt.

Hirtelen elcsendesedik a terem, a tekintetek Tóth Imre mérnökre, a földművesszövetkezet főagronómusára szege- ződnek, aki a határt ábrázoló színes térkép segítségével a nfitonatnyi helyzetet ismerteti.

—- A búzatáblák most sem jobbak, mint reggel voltak. A szem nedvességtartalma 20—22 százalék között van, és a borult ég, valamint a páradús levegő következtében a délután folyamán sem várhatunk számottevőbb javulást. Az árpa nedvessége 19,4 százalék, de ezen a 70 hektáros táblán — mutat egy sárgaszínű területre — lement 16,7 re.

Az arcokon mintha némi remény csillanna fel. Vajon elosztja, vagy megerősíti ezt Riedlmajer János, a raktár vezetője?

— A felvásárló központ csak standard szárazon veszi át a gabonát. Terményszárítónkkal a szárítást nem győzzük, a tegnap kicsépelt búza is nedves még. Az előkészített raktárakban és a megtisztított szabad betonterületen — vékonyabb rétegben — tudunk bizonyos mennyiségű nedves gabonát tá$ rolni. Ha esne, a szem letaka rására van fóliánk.

— Javaslom, hogy kezdjük meg az aratást — jelentkezik szólásra Kiss Nándor mérnök, a szövetkezet főmérnöke. — Az árpánál nagyon sürget az idő. A kalász egyre könnyebben törik, a gyakori esők miatt

a zöld szár napról-napra több, az erőteljesen növő gyomról nem is beszélve. A 16,7 százalékos nedvesség már szárítás nélkül sem veszélyes. Most dél van, és délután kettőig még lejjeb is mehet. A táblák szélein és a fák közelében, ahol nedvesebb a szem, esetleg későbbre is hagyhatnánk a kaszálást.

— Támogatom a főmérnök véleményét — vette át a szót Ján Pefovský mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főmérnöke. — Holnap esetleg még rosszabb lehet az időjárás, nem szólva arról, hogy a betakarítási veszteségek növekedésének veszélye is fennáll. Amennyiben a helyzet nem javul, a lucernaszárítót is át kell állítani a gabona szárítására.

— Javaslom, hogy kettőkor kezdjük az aratást. Ez több munkát, gondot jelent, de ami benn van, az már nem mehet tönkre. Van e valaki, aki a rábízott szakaszon az induláshoz nem tudja megteremteni a szükséges feltételeket? — kérdezte az elnök. — Tehát egyhangúlag — Viszontlátásra itt, este, aratás után.

EGRI FERENC

A bratislavai Slovnaftban a legjobb szocialista munka- brigádok közé tartozik a viilanykarbantartó műhely dolgozóinak 39 tagú kollektívája. Külföldi gyártmányú berendezésen olyan módosításokat végeztek, hogy azt hazai alkatrészekkel üzemeltethessék. Már két éve bekapcsolódtak a „Felelek a munkámért“ mozgalomba. A brigád eddig csaknem 45 000 devizakoronát takarított meg, tagjai 11 ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be. Teljesítették vállalásaikat, 20 000 kg fémhulladékot és színesfémet gyűjtöttek, több mint 87 000 korona értékben. A kollektíva 10 tagja az elért eredményekért a közelmúltban kapott „arany jelvényt“, 24 tagja ezüst és két tagja bronz jelvényt szerzett. Felvételünkön balról Jozef Sadlori brigádvezeti) és Gombkötő László, a berendezést ellenőrzi.

(Felvétel: V. Andor — ČSTK)

AHOGY LEHET

Állandóan szállítják a gabonát

A hajnali esőzések után végre felszáradt a határutak sara is. Az öregszőlők dűlő felől teherautók érkeznek a főútra. Nyolc kombájn körvonalai látszanak. Forognak a lejtős, nem túl nagy parcellán. Szemlátomást fogy az aratnivaló. Amikor közelebb érek hozzájuk, rádióleadó hangját hallom. A központon keresztül állandóan utasítások érkeznek. Simon Sándor, az Ipolysági (Šahy) Vörös Lobogó Efsz, ipolyviski (Vyškovce nad Iplom) részlegének vezetője is leadta már az első sürgős kérést. Meghibásodott az egyik E—512-es kombájn, alkatrész kellene a javításához. ígéretet kapott, hogy a lehető legrövidebb idő alatt leszállítják a Krškanyi Gép- és Trnktorállomásról a szükséges alkatrészt. Addig Gyurkovics Géza és Hurtos József előkészíti és /endbeteszi a gépet. A gépesítő mérgelődik:

— Alig indultunk el, máris megtörtént a baj. Jó lenne ha minél hamarabb hoznák már az alkatrészt. Ilyen borongós Időben minden percet ki kell használnunk a munkára.

Fent a dombon is egymás után állnak meg a kombájnok. A kezelőszemélyzet PITO sörrel oltja szomját. A kényszerpihenő alatt ők is elégedetlenkednek. Misko Lajos, a betakarító csoport vezetője a határút felé nézve türelmetlenül mondja:

— Kevés a szállítóeszköz, emiatt kisebb a teljesítményünk. Legalább félórát kell várnunk, amíg megérkeznek a járműveik. Reméljük, később rugalmasabb lesz a munka szervezése.

Élénk vita bontakozik ki a veszteségek csökkentésének lehetőségéről, a gének megfelelő üzemeltetéséről. Elmondják, sok esetben nehéz megállapítani, hogy a kombájnosnak mennyi része van a veszteségben, mert a gyakori esőzések és az erős szelek miatt a kalászokból már aratás előtt is pereg a mag a földre. A csoportvezető véleménye szerint a gépek haladásának gyorsulásával arányosan növekedik a veszteség, több szem kerül a tarlóra. Ahol gyo- mos, le kell lassítani a kombájnt, mert befulladhat a dob.

— A mennyiség sokszor a minőség rovására megy — fejti ki nézetét. Egyrészt, ha keresni akarunk, teljesíteni kel! a normát. Másrészt vigyáznunk kell, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Idén egyes

táblákon bizony vékonyan csorog a kalászokból a mag a kombájnok tartályába, egy nap alatt nem takaríthatunk be be* lőle annyit, mint tavaly.

Végre nagy porfelhőt kavarva megérkeznek a gabonaszállító járművek. Bondor József kombájnos máris üríti a kombájn tartályából a búzát a pótkocsiba. Pár perc múlva a többi gép is üres tartállyal indul tovább. Hamarosan végeznek az aratással, és az egész csoport a Rajcsúrnagyoszlás dűlőben folytatja a munkát.

Amíg a gépek dolgoznak, a nehézségekről beszélgetünk a gépesítővei. Emlegeti, hogy a legtöbb gondot a mag szállítása és szárítása okozza. A sok nedvességet tartalmazó gabonát kénytelenek Lévára (Levice), 40 km-re szállítani. Elegendő jármű biztosítása sok gondot okoz a szövetkezet vezetőségének. Egyelőre nincr más megoldás, úgy dolgoznak ahogy lehet.

Ezen a lejtős parcellán is elég nehéz körülmények között aratnak a kombájnok. Még ebédidőben sem állnak meg. A kezelőszemélyzet úgy gondolja, hogy sötétedésig üzemeltetheti a gépeket, de úgy látszik, korábban kell abbahagyniuk a munkát, mert esővel terhes felhők közelednek. Villámok cikáznak az égen és délután hat óra tájban lezúdul a zápor. A gépesítő felsóhajt:

— Szinte mindennap így van ez. Ha felszáll a harmat, megszárad a búza szalmája, pár órát dolgozhatunk aztán újra jön az eső.

Misko Lajos összegezi a munka eredményét. Kombájnjával négy óra alatt kétszáztíz mázsa búzát csépelt ki. Eddig a legnagyobb teljesítménye volt, pedig kezdetben segédkombájnost sem adtak mellé. Számítgatja, milyenek az esélyei. Évek óta ő szerezte meg az első helyet. Bondor József pedig a másodikat. Szoros a „mezőny“, maid az aratás vége felé dől el. kinek kedvezett jobban a szerencse, ki érte el a legnagyobb teljesítményt, és ki aratott a legkisebb veszteséggel.

A kombájnosok a gépesStőud- varon rendbehozzák gépeiket, hogy amint lehet, újra Indulhassanak. A főúton pedig feltűnnek a teherautók, amelyek éjjel-nappal, vasárnap is megállás nélkül szállítják a gabonát Lévára, a szárítóba.

BALLA JÓZSEF