Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)

1979-07-19 / 168. szám, csütörtök

HARMINCNÉGYBŐL — TÍZEN A MATEMATIKAI OLIMPIA MARGÓJÁRA Hazánkban huszonnyolc éve rendeznek matematikai olim­piát, amelyet a Cseh és a Szlovák Oktatási Minisztérium több intézmény bevonásával hirdet meg. A versenyt a ma­tematikai olimpia központi bi­zottsága szervezi a kerületi matematikai olimpiai bizottsá­gok segítségével. Az alapsza­bályzat értelmében a matema­tikai olimpia nyugat-szlovákiai kerületi fordulóit az 1978/79-es iskolai évben az alábbi váro­sokban rendezték meg: Az A kategória versenyét Nitrán, a B kategóriáét Trnaván, a C ka­tegóriáét Léván (Levice). dulók legjobbjai közül 80 tanu­lót hívtak meg az országos versenyre. E verseny első nyolc helyezettje képviselje ha­zánkat az Angliában megren­dezett XXI. nemzetközi mate­matikai diákolimpián. A B kategóriában, a második osztályosok versenyében 30 is­kola 124 tanulója vett részt; mindössze négy tanuló munká­ja lett eredményes: 1. Franti­šek Marko (Trnavai Gimnázium II. osztály) 10 pont; 2. Iveta Danešová [Piešťanyi Elektro­technikai Szakközépiskola II. osztály) 9-fi pont; 3—4. Lisz­kay Béla (Komáromi Gépipari [Guta — Kolárovo), Lovász Ti­bor (Csallóközaranyos — Zlat ná), Komjáti Anikó (Deáki — Diakovce), Soóki Katalin (Ér­sekújvár), Gál Péter (Vágsely- lye — Šaľa) és Tímár János (Fegyvernek — Zbrojníky). A különböző kategóriák első három helyezettje oklevelet és tárgyi jutalmat kapott. Ezenkí­vül a három helyezett a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bi­zottságától egyhetes külföldi társasutazást nyert. A Komáromi Gépipari Szak- középiskola három tanulójának (Búkor József, Kúriai Zoltán és Liszkay Béla) sikere azért je­Németh István Kartai Zoltán Ružička Klára Búkor József Liszkay Béla A matematikai vSVsenyek ér­tékmérő szerepe vitathatatlan, ezért fontosnak tartjuk mérle­gelni, hogyan álltak helyt diák­jaink a matematikai olimpián és az egyéb matematikai ver­senyeken. A matematikai olim­pia évente megméreti önmagát, gyarapodott-e értékben, nőtt-e vagy csökkent e az érdeklődés a versenyfeladatok megoldása iránt. Az A kategóriában, a 3—4. osztályosok versenyében 27 iskola 159 tanulója versenyzett. Ebből mindössze hat tanuló lett eredményes feladatmegoldó. 1. Iveta Danešová (Piešťanyi Elektrotechnikai Szakközépis­kola II. osztály) 16 pont; 2. Michal Fečkan (Érsekújvári — Nové Zámky — Gimnázium III. osztály) 15 pont; 3. Pavel Gart­ner (Nitrai Gimnázium IV. osz­tály) 15 pont; 4. Méhes József (Dunaszerdahelyi — Dunajská Streda — Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium IV. osztály) 12 pont; 5. Ladislav Kasáš (Ér­sekújvári Gimnázium IV. osz­tály) 10 pont; 6. František Kundracik (Nitrai Gimnázium IV. osztály) 9 pont. Az A kategória legsikeresebb­jei az érsekújvári gimnazisták voltak, mivel közülük ketten eredményesek lettek a kerületi fordulóban, öttagú csapatuk pedig 5,6 pontos átlagteljesít­ményt nyújtott. Ehhez a siker­hez Tóth fános és Zsilinszky László is hozzájárult, akik ugyan nem értek el helyezést, de pontjaik „jól jöttek“ az ér­sekújvári csapatnak. Említésre méltó, hogy a Komáromi (Ko­márno) Gépipari Szakközépis­kolát három második osztályos tanuló képviselte az A kategó­riában, vagyis korcsoportjuknál egy évvel idősebbekkel vették fel a versenyt. Az A kategó­riában elért első három helye­zés egyben sikeres felvételt is jelen a választott felsőoktatási intézménybe. A Trnaván meg­rendezett országos versenyre a nyugat-szlovákiai kerületből az A kategória első négy helye­zettje jutott el. Közülük Mi­chal Fečkan az érsekújvári gimnázium tanulója szerepelt eredményesen. A kerületi for­Szakközépiskola II. osztály) éis Zora Kudelková (Lévai Gim­názium II. osztály) 9 pont. Eb­ben a kategóriában a magyar tanítási nyelvű középiskolákat az alábbi oktatási intézmények képviselték: Komáromi Gépipa­ri Szakközépiskola (4 tanuló­val), Nagymegyeri (Calovo) Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium (5 tanulóval), Komáromi Magyar Magyar Tanítási Nyel­vű Gimnázium (4 tanulóval), Dunaszerdahelyi Magyar Taní­tási Nyelvű Gimnázium (4 ta­nulóval) és az Érsekújvári Gimnázium (1 tanulóval). A C kategóriában, az első osztályosok versenyében 42 is­kola 199 tanulója indult, ebből 24-en lettek eredményes fel­adatmegoldók. Ebben a kategó­riában az alábbi sorrAd ala­kult ki: 1. Búkor József (Ko­máromi Gépipari Szakközépis­kola I. osztály) 16 + 7 pont; 2. Németh István (Somorjai —- Šamorín — Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium I. osztály) 15 pont; 3. Kartai Zoltán (Ko­máromi Gépipari Szakközépis­kola I. osztály) 14 + 3 pont. A kerület magyar tanítási nyelvű középiskoláit még az alábbi ta­nulók képviselték eredménye­sen: Ružička Klára (Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium 8—9. helyezett), Simon Szilárd (Szenei — Senec — Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium), Csente Márta és Csémi Vilma (Komáromi Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnázium) és Farkas Tibor (Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépis­kola) 16—23. helyezettek.- örvendetes, hogy a kerületi forduló értékelésén — melyre a bratislavai Kerületi Pedagó­giai Kutatóintézetben került sor — a 34 meghívott tanuló­ból tízen magyar tanítási nyel­vű középiskolát képviseltek. Ezenkívül értékelték még a Z kategória kerületi fordulójának eredményeit, ahol az alapisko­lák legjobbjairól szóltak. Az ő versenyüket Budmericén ren­dezték meg 39 tanulóból 32-en értek el eredményt. Közülük a magyar tanítási nyelvű isko­lákat képviselték: Móricz Géza (Komárom), Balogh Sándor lentős, mert a szakközépisko­lák közül csak a Piešťanyi Elektrotechnikai Szakközépis­kola szerepelt eredményesen (Iveta Danešová két kategóriá­ban ért el kiváló teljesítményt és bejutott az országos ver­senyre is). Közismert, hogy a szakközépiskolai tanterv keve sebb óraszámban írja elő a ma tematika oktatását, mint a gim náziumi. A szakközépiskolák legjobb tanulói szívesen jelent­keznek az érettségi után felső- oktatási intézetekbe, a műsza ki főiskolák különböző karai­ra, s hogy ezek a tanulók ne induljanak hátránnyal, szüksé­ges matematikai szakkörökkel, egyéni foglalkozásokkal és a matematikai versenyeken való részvétellel megteremteni szá­mukra a magasabb fokú tudás feltételeit. A matematikai olimpia verse nyei a diákok ezreit mozgósít­ják évente. A versenyre való felkészülés hatalmas erőfeszí­tést, többletmunkát követel ta­nártól és diáktól egyaránt. A. felkészítő pedagógust erre alig ösztönzi valami. Bizonyíték er­re az Oj Szó 1979. április 22-i számában a matematikai olim­piáról rendezett kerekasztal- beszélgetésen részt vevő Hecht Tamásnak, a bratislavai Ko- menský Egyetem tanárának alábbi nyilatkozata is: „A ta­nárok sokszor nem érdekeltek, ezért nincs kedvük a munka végzéséhez. Lengyelországban az a tanár, akinek diákja si­keres lett az országos verseny­ben, az oktatási miniszter ki­tüntetésében részesül. Nálunk pedig sem a tanárok, sem a tanulók munkáját nem értéke­lik, jutalmazzák kellőképpen. A kerületi verseny első helye­zettje 200 koronát kap. Ez elő­írás. Más versenyeken még az iskolai győztes is többet kap, pedig a kerületi első hely ko- moly eredmény, mögötte nagy munka rejlik.“ Végezetül megállapítható, hogy az idei olimpia jelentősen hozzájárult az egyes iskolák közötti baráti kapcsolatok el­mélyítéséhez és a versenyzők matematikai tudásának emelé­séhez. OLÁH GYÖRGY SZÍNRŐL SZÍNRE Ingmar Bergman forgatókönyvei Elképzelhető-e sivárabb mű egy film forgatóköny­vénél? Irodalom-e egyálta­lán a forgatókönyv? Ezek olyan kérdések, amelyek ál­lításként szoktak elhangza­ni. Állításként, mert a gya­korlat azt mutatja, hogy a világirodalom remekeiből, ha olykor születtek is lát­ványos filmek, de remekmű­vek? ... Még kivételt képe­ző remekmű sem. Természe­tes, hiszen a remekmű: tel­jesség — nincs mit hozzá­tenni. A filmremekeket — már nem a gyakorlat, ha­nem csak a látszat szerint — valamilyen kusza leírás alapján készítik a szuverén rendezők, szuverén köpi nyelven. Olyasféle elképze­lés ez, hogy a rendezőnek csak rendezőül kell tudni, a „sajátos filmnyelvet“ birto­kolva. De itt van például Berg­man. aki mindent felborít. Nem lehet eldönteni, hogy remekművek-e a forgató- könyvei, de az biztos, hogy teljes értékű irodalmi mű­vek. Irodalmi értékük nem több és nem kevesebb, mint a belőlük készült filmeké. Nem valószínű, hogy Berg­man kivétel lenne a film- művészetben. Azt hiszem, minden igazi rendező és minden igazi művész hozzá hasonló. Bergman csak ab­ban különbözik a többség­től, hogy kétféle módon is elmondja — nem ugyanazt, hanem — a maga szuverén világát, világlátását, azt, ami tulajdonképpen közlésre készteti akár írásban, akár filmen. Forgatókönyveinek gyűj­teménye azt bizonyítja, hogy minden művészi nyelv ugyanakkor, amikor az ön­megmutatás, az önmegosz­tás eszköze, egyúttal béklyó is. Azt hiszem, Tolsztoj sze­retett volna rászólni az ol­vasóira. ha nem úgy értet­ték őt. ahogy kellett. Berg­man megkísérli ezt tenni, amikor közreadja irodalmi műveit, illetve, amikor fil­met csinál belőlük. CSÁSZÁR ISTVÁN Azért élünk, mert élni akarunk Valentyin Raszputyin regényéről A mai szovjet prózairodalom legaktuálisabb témaköre a má­sodik világháború borzalmainak ábrázolása. Egyesek mai éle­tünkéit elemezve mintegy visszaemlékezésként felidézik a háború embertelenségeit (Tyendr jakov Az érettségi bankett után), mások a falu szocializálódott környezetébe bepillantva idézgetik a háborús időket (Suksin novellái), vagy közvetve, harctéri katonaként, illetve haditudósítóként számol­nak be arról, milyen testi és lelki megrázkódtatást szenved a háborút megjárt egyén (Szi- monov művei). A háború elítélésének gondo­lata mögött mindig a féltés hú­zódik meg. Hiszen ki akar még egy olyan világégést, mint ami­lyen a második világháború volt. Éljük hát a mát, és emlé­kezzünk a régiekről. Erre ta­nít bennünket Valentyin Raszpu- tyin regénye is. Az Élj és em­lékezz Andrej Guszakovja ugyan hősiesen megjárja a futóárkok poklát, végül mégis katonaszö­kevénnyé válik. Az író arra ke­res választ, milyen belső erők késztették Guszkovot arra, hogy visszamenjen, hazaszökjön szü lőfalujába, Atamánovkába, ahol bujdosva él, és meddőnek hitt feleségét a bujdosásban teher­be ejti. Egy bizonyos: így, meg- hasonlottan és árulóként nem kerülhet az emberek szeme elé. Ha mindezzel tisztában van, miért nem adja fel magát? Az író egyúttal arra is választ ke­res, vajon mi Guszkov tragikus s egyben abszurd életének ér­telme. Raszputyin természetábrázo­lása is csodálatos. Az Angara környékének évszakváltozásai, a folyó körüli erdőségek még a festővásznon sem jelenhetné­nek meg szebben. A folyó má­sodik főszereplője a regénynek. A magányos, kitaszított Andrej együtt él vele, gondolatvilágát szinte a folyó, s a hozzá tarto- zók-kötődők töltik meg. Bármenyire is lehangoló a regény befejezése, a komor gondolatok mögött az élet to­vábbvitele lebeg. S hogy mt történik Andrejjel? Raszputyin az olvasóra bízza; gondolja vé­gig további sorsát, ítélje meg cselekedeteit, s összegezze Guszkov eddigi harminc évét. Miért is vállalta Andrej Gusz­kov az önkéntes száműzetést? Ha nem is megfejtést, némi fogódzót nyújt ehhez Guszkov monológja: „Ha visszamegyek, ott is maradtam volna — ez biztos. Álltam én a sarat, har­coltam és harcoltam, nem buj­káltam, nem próbáltam ravasz- kodni, de egyszer csak rámjött. Rámjött, rámtalált, hogy nem akarok ott dögleni. Ez nem le­hel véletlen. Véletlen vagy sem, visszacsinálni most már későa. Majd néhány sorral odább így folytatja: „Nem tudom. Nem bírtam tovább. Majd megfullad­tam, úgy szerettelek volna meg­látni benneteket. Onnan a front­ról persze nem szöktem volna el. De itt azt hittem, közel va­gyok. Közelt" Raszputyin regényéről Szov- jetunió-szerte nagy viták foly­tak. Az ütközőpont természete­sen Andrej CÄiszkov személye volt. Lehet-e az ifjúságnak ilyen személyiség életéből tanulnia? Raszputyin sablonszerűség, se­matikus vonások nélkül, főkép­pen a jellemábrázolásra töre­kedve — ami igen erős oldala — bizonyította, hogy a negatív figurák lelkivilágának feltárása is az igazi eszmények megvaló­sítását teszi lehetővé. A merész­ség és a tökéletes megvalósítás teszi Raszputyin Élj és emlé­kezz című regényét egyszerre aktuálissá és időtlenné. A regényt Harsányi Éva szak­avatott tolmácsolásában olvas­hatjuk. VARGA JÓZSEF JÓ ALAPOKAT KAPNAK Egy művészeti alapiskola életéből Galánlán 1957-ben létesült a művészeti alapiskola s a fő­utca egyik öreg épületében ka­pott helyet. Galánta utcaképe azóta nagyban megváltozott. Hiába keresnénk az iskola volt épületét sok más középülettel együtt. Pár éve az intézmény a Kastélypark egyik (volt) bérházában ugyanis új otthont kapott, 'üreg fákkal szegélye­zett, csöndesebb hely ez itt. Zeneoktatásra, alkotásra meg­felelőbb környezet. Az épület szűk folyosóján a végzősök tablói sorakoznak. Az iskola igazgatója Edita Mala- šovská, az intézmény egyik alapítója. # Az 1978179 es tanévben mennyien végeztek? — Negyvenkét növendékünk hagyta el az iskolát. Fele-fele arányban a képzőművészeti és a zeneszakon. Június elején ün­nepi koncertünk volt, mely az idén is nagyon jól sikerült. A hangversenyt egybekötöttük a képzőművészeti szak végzősei­nek munkáiból álló kiállítás­sal. Ebből az alkalomból a szülői munkaközösség megju­talmazta a végzősöket. # Hány diákja van az isko­lának? — Négyszáztizenkettő. Ebből 216 a zenetagozaton, a többi a képzőművészeti szakon, illetve a dramaturgiai csoportban ta­nul, amely négy éve működik, s a jövőben szeretnénk bőví­teni. Egyébként tizenöt peda­gógus oktatja őket. Az indu­lásnál ketten voltunk. # Megfelelő helyen vannak-e jelenleg? — Az épület nem erre a cél­ra épült. A helyiségekből túl­zottan áthallatszik a zene, ezért a célnak nem felel meg. A képzőművészeti szak tanulói megkapták a magyar gimná­zium volt épületét. Ott folyik a zene csoportos oktatása is. Új épületet a hetedik ötéves tervidőszakra ígértek. £ Miben tartja eredményes­nek az iskola munkáját? — Diákjaink minden évben versenyekre járnak. Az idén a fúvósoknak és harmonikások- nak hirdették meg. A helyette­sein, Vrbovský kolléga klariné­tos növendékeivel a járási ver­senyt megnyerve eljutott Ko­máromba. Részt veszünk és eredményesen szerepelünk a Barátság melódiája versenyen is. Tavaly a szlovákiai verse­nyen kétzongorás játékban két növendékem a második helyet szerezte meg. Gyermekeinket sokat szerepeltetjük, hogy ne legyenek lámpalájzasak, s ez­zel játékuk is csiszolódik. 9 Vannak-e kiemelkedő te­hetségű növendékeik? — Évente általában egy-egy végzősünk konzervatóriumba kerül, illetve a hat éve műkö­dő képzőművészeti tagozatról iparművészeti iskolába, s ez öröm nekünk is. Nagy hirtelen­jében Lelovics Katalin neve jut eszembe, aki zeneművészeti fő­iskolát végzett és külföldre jár koncertezni; Glasza Márta az OPUS-ban dolgozik, Vágovics István a konzervatórium befe­jezése után zeneművészeti fő­iskolára jár s a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségé­nek munkatársa. # Hangszerek szerint milyen a diákok megoszlása? — A legtöbben (110 en) zon­gorajátékot tanulnak, 22 a he­gedűs, 28 a harmonikás, 10 a klarinétos, 4 a fuvolás, egy- egy trombitán, szaxofonon, nagybőgőn játszik, 5-en gitá­rosok. 0 Az iskola szlovák tanítási nyelvű. Hogyan oktatják az 1—2. osztályba járó magyar anyanyelvű kisdiákokat? — Tanítunk magyarul is, megmagyarázzuk nekik anya­nyelvükön a tananyagot. Ez többletmunkát követel pedagó­gusainktól, de a gyerekek ja­vára válik. A tanulók 1—2 év alatt elsajátítják a nyelvet és jól érvényesülnek. # Kodály Zoltán diákváro­sában Galántán. hogyan foglal­koznak müveivel? — Zongoristáink a hangver­senyeken minden évben játsza­nak Kodály-darabokat is. A ze­netörténeti órán pedig szólunk galántai diákoskodásáról, illet­ve első népdalpvűífő útjáról. FODOR RUDOLF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents