Új Szó, 1979. július (32. évfolyam, 153-178. szám)
1979-07-03 / 154. szám, kedd
Carmen búcsúzik ÉVADVÉGI BESZÉLGETÉS MICHAELA CÉRNÁVAL Pihenőt jelez a harang. A dohánu gyári lányok hangoskodva tódulnak a térre. Utolsóként Carmen jün — rajongói gyűrűjében. Csak egy valaki közönyös iránta: Don Jósé, a tizedes. A lány kihívóan egy szál rózsát dob a katona arcába aztán elszalad. — Sokan azt állítják, hogy Car- mén csupán egy ledér szerelemre éhes cigánylány, aki kalandba sodorja magát — mondja Michaela Černá. — Szerintem a szabadságát sokkal jobban élvezte, mint a kalandjait. Boris Slovák koreográfiája is mély érzelmű nőként ábrázolja, aki ha lángra lobban, iszonyúan tud szeretni, de ha meggyűlöl valakit, durván el tudja taszítani. Akkor megtudtam, hogy eltáncolhatom őt, még Maria Callas Carmenját is meghallgattam. Rettentően tetszett. Akárcsak a balett koreográfiája. — Szakmai berkekben most mégis azt beszélik, hogy megválik a bratislavai Szlovák Nemzeti Színháztól. — Hosszú töprengés után t'n Joze) Vavrn felvételén MICHAELA CÉRNA Carmen szerepében gadtam el Jifí Némeeeknek, a prágai Nemzeti Színház balett- igazgatójának ajánlatát, de remélem, hogy vendégszeireplő- ként még sokáig táncolhatok Bratislavában. — Konkrét szerepeket is ígértek Prágában? — Nem. Még nem. De amikor két évvel ezelőtt Prágából ide szerződtem, akkor sem tudtam, mi vár. Csupán a kíváncsiság húzott annyira. Hiába próbáltak lebeszélni róla, hogy ide jöjjek, hiába mondogatták a kollégáim, hogy „várj csak, megbánod te még“, nem hallgattam rájuk. És most már nyugodtan elmondhatom: jól döntöttem annak idején. A bahcsiszeráji szökőkút Zarémájára, a Hattyúk tavad Odette-Odíliájára, a Hamupipőke Tündérére, a Giselle-re és Carmenre bizonyára várhattam volna még, ha otthon maradok. — A Szlovák Nemzeti Színházban hogyan reagáltak a terveire? — Marasztalnak. Még most is le akarnak beszélni, bár tudják rólam, hogy nem tudok hosszú ideig egy helyben maradni. — De hiszen ebben az évadban is sokat utazgatott... — Ez igaz. Egy hónapig Franciaországban vendégszerepeltem, aztán részt vettem a budapesti Kortárs Balettművészeti találkozón, most pedig Libor Vaculíkkal Amerikába uta- zúnk egy nemzetközi balettversenyre. — S arra nem gondolt, hogy mi lesz akkor, ha a fővárvosban kevesebb feladattal bízzák meg, mint Bratislavában? — Nézze, a sikert könnyebben elfelejti az ember, mint a kudarcot. A múlt, az, hogy itt bíztak bennem és számítottak rám, mindössze egy jó hatású injekció marad számomra. De én a mának élek. A jövőre csak homályosan gondolok. Az úgy is kiszámíthatatlan. Főleg, ami a pályámat illeti. (g. szabó) Színház az utcákon Néhány napja a délutáni órákban Bratislavában, az óváros utcáin szokatlan menet hívta föl magára a figyelmet. Élén vékony hangú trombita, vén harmonika és egy üstdob vidám századéi! éji indulók melódiái indították útra a járókelők sűrű forgatagában, őket követte a póniló vontatta komédiásszekér, színházi kellékekkel, helyesebben mindenféle kacattal megrakodva. A szekeret két óriási marionettbábú követte, he bekukucskálva az első emeleti ablakokba. A sort tarka-barka öltözetű fiatal komédiások, fehérre meszelt arcok kis csoportja zárta, akik végigjátszot- szák az utcákat, a járókelőkel is bevonva komédiázásukba. „Hölgyeim és U.raim! Mélyen tisztelt Publikum! Amit itt. látnak az nem feltűnési vágyban szenvedő egyének bandája, nem exhibicionista társaság, hanem mulatni és mulattatni vágyók lelkes csoportja, akik szembe- szállnak a hétköznapok szürke egyhangúságával és be akarták bizonyítani, hogy a vidámság a jókedv ősidőktől kezdve az ember társa, s így képes arra is, hogy a gondok, bajok közt. élő emberi lélegzetvételhez juttassa! Ez persze csak akkor sikerül, lm Önök is segítségünk re lesznek, ha elkísérnek egy darabon minket, ha képesek a. szívből jövő játékra, a nevetésre a szeretetre!" E mondatokat a kikiáltótól vettem át, gondolva, hogy velük sikerül körülhatárolni az egy hétig tartó rendezvény céľját, küldetését. Talán érdemes fényt deríteni arra, .kik is voltaképpen ezek a fiatalok? Miért vállalkoznak erre a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladatra ? A szereplők között egy ismerőst fedeztem fel, fozef Tichýt, a Labyrint pantomimegyüttes vezetőjét. Tőle tudom meg, hogy a Labyrint tagjainak kezdeményezésére jött létre a rendezvény, amit ők nevezlek el Az utcaszínház hété nek. Erre a hétre alakult egy különleges társaság is, melynek tagjai a bratislavai ifjúsági és diákszínházak csoportjaiból és más lelkes fiatalok közül kerültek ki. A Labyrinton kívül tehát a Faust a Pegasník és a Pomimo kis- színpad tagjai közül. A társaság feladata a már meglevő vagy rögtönzött műsorok biztosítása a hét minden napján az óváros utcáin. Az óvárost történelmi háttér és a viszonylag nyugodt környezet miatt választották, Minden műsor azzal az igénnyel és céllal készült, hogy bevonja a nézők minél szélesebb rétegét. » A munka nagy részét a Labyrint tagjai vállalták magukra, akik nem először szerepelnek hasonló rendezvénnyel Bratislava utcáin. Tavaly például egyéni bemutatókat tartottak a Hviezdoslav téren; a műfaj akkor tisztán pantomim volt. A közönség reagálását, a véleményeket magnószalagra vették, amelyet fényképes illusztrációkkal együtt külön műsorban mutattak be. Az egyéni fellépések és az összegező műsor pozitív visszhangja is arra késztette őket, hogy folytassák tevékenységüket, amely, reméljük, többszöri ismétlés után hagyománnyá válik, főleg akkor, ha a lelkes amatőr együtteseken kívül a hivatásosok is odafigyelnek a nagyszerű lehetőségre és arra, hogy mennyire hiányoznak a hasonló, nyílt szándékú rendezvények kultúránk, színházunk világából. A felvonulás és a bemutató a hét első napjaiban még kissé furcsa hatással volt a közönségre. Äm a további napokban már egyre többen várták a kis társaság felbukkanását, egyre többen csatlakoztak a vidám menethez és a marionettbábukhoz, melynek karjait már maguk a nézők irányították. Megjegyzendő, hogy az ötletesen elkészített bábúk Zuzana Cigá- nová és Cserhalmi Anna munkáját dicsérik. MOLNÁR IMRE- ÚJ FILMEK EGY ERKÖLCSÖS ÉJSZAKA (magyar) A századelő békebeli éveit, hangulatát idézi meg Makk Károly az Egy erkölcsös éjszaka című filmjében, mely Hunyady Sándor novellája, A vöröslámpás ház című alkotása alapján készült. A pikáns, könnyes-moházba a „doktor úr“ vidéki, jámbor édesmamája: ezekben a jelenetekben izzik föl a tragédia parázsa, hiszen itt derül ki igazán, mi a látszat és mi a valóság. Költői az ábrázolás, fájdalmas az irónia ezekben a réMakay Margit és Psota Irén a magyar film egyik jelenetében solygós szatirikus történet egy kisvárosi nyilvánosházban játszódik; a ház lányai szeretettel fogadják s „családtagként kezelik a hozzájuk költöző kosz- tos albérlőt, a korhely joghallgatót, s mikor a „doktor úr“ mit sem sejlő, gyanútlan édesanyja látogatóba érkezik, gyorsan eljátsszák, hogy a ház makulátlan hírű panzió s lakói tisztes úrihölgyek. Ennyi a film; jól megrendezett, könnyed, kedves alkotás, minden pikantéria ellenére erotika nélküli. Az alkotó nem a cselekmény elmesélésére helyezte a fő súlyt, őt inkább a letűnt világ hangulata s ezen keresztül az erkölcsi lét tisztaságának kérdése érdekelte. A filmnek az a legemlékezetesebb része, amikor megérkezik a HOSSZÜ HÉTVÉGE szekben. A rendezés erénye egyébként, hogy pontosan tud egyensúlyozni a szatirikus, a bohózati és a drámai elemeké határvonalén. S bár az egész film kissé halvány és a dráma nem elég súlyos, ennek ellene re az alkotás figyelmet megragadó, izgalmas vállalkozás. A főbb szerepekben remeik színészeket láthatunk. A legemlékezetesebb az édesanyát játszó Makay Margit; egyénisége beragyogja az egész filmet Meggyőzően eredeti Psota Írért a ház madamjának szerepében. Jók a lányok, közülük is elsősorban Tarján Györgyi. Cserhalmi György (a „doktor úr“ alakítója) kedves, gyermekien sze lid, de lump. Carla Romanelli olasz színésznő szerepeltetése azonban kérdéses. (spanyol) M * * SÉS& %:í * Alfredo Landa a spanyol film főszereplője A szikföld sóhaja Csak Gyula ú f szociográfiája Regények, drámák után ismét szociográfiai művet irt Csák Gyula. Gondosan összeállított munkája a Magyarország felfedezése című sorozatban látott napvilágot a Szépirodalmi könyvkiadó gondozásában. Szülőföldjének, szűkebb hazájának az Alföldön szerényen meghúzódó Püspökladánynak múltját és jelenét festi. A nagyközség fontos vasúti gócpont, járási székhely, lakosainak száma körülbelül tizenhatezer, mégis keveset hallani róla. A szerző áttanulmányozta a Szabó Ervin és a Széchenyi Könyvtár anyagait, hogy mit .találhatna Püspökladányról. Az eredmény: majdnem semrni. Csák ezzel a szociográfiai művel pótolja az elmulasztottakat. Püspökladány létezése előtt elszórtan, nádasokban, mocsárszigeteken éltek itt az emberek^ az első Írásos emlék egy adóügyi összeírás 1543-ból. A vidéken rengeteget pusztított a víz, a tűz, no meg a kolerajárvány, s ami talán a legnagyobb csapások egyike volt: az 1870- es évek táján a filoxéra teljesen kipusztította a szőlőt. Hatszáz hold dúsan termő területet semmisített meg. Ezt bizonyos ernyedt próbálkozások ellenére, még máig sem sikerült helyrehozni. 1944. október 12-én hosszas küzdelem után szabadult föl a község, s tulajdonképpen ekkor kezdődött meg a fejlődése. Nemrégiben a debreceni Vegyesipari Vállalat odahelyezett egy gombgyártó és egy nyomásálló edényeket gyártó részleget, munkához jutott néhány száz ember, s az üzemi létezés emberformáló hatása is jelentkezett már a településen. A szocialista területfeljesztés ezáltal lassan kezdi felszámolni a régi mulasztásokat. A jelenleg 62 éves író önéletrajzával szövi át ezt a figyelemre méltó szociográfiai művet. A középpontban azért mégsem ő, hanem a község áll. A jövő feladatairól így vall: „Amikor tehát Püspökladány szellemi-tudati jövendőjéről gondolkozunk, nem építhetjük reményeinket pusztán az okkal várható gazdasági változásokra. Az emberi értékek előcsillog tatásának, az élet minőségi változásának a feltétele legalább felerészben a gazdaságon vagy gazdagságon kívüli tényezőkből fukad, mégpedig szocialista létezésük demokratikus elemeinek a fejlődéséből. Tehát abból, hogy mennyire vesszük komolyan a jogegyenlőséget, mennyire ügyelünk arra, hogy az igazságosság és az értelem szabályozza közös sor sunkat." A könyvet hazai olvasóink is minden bizonnyal érdeklődéssel olvassák, hiszen a közös könyvkiadási egyezmény keretében a Madách kiadó több mint hétszáz példányt behozott ebből a kiadványból. Csák Gyula könyvét nemcsak az olvasók forgathatják haszonnal, hanem azok az íróink is, akik szociográfiát írtak vagy írni fognak. ÁBEL GÁBOR Egy madridi autószerelőnek füstbe megy a hét végi terve: barátnője lemondja a találkozást. A férfi átkozva a női áll- hatatlanságot és menekülve a kétnapos unalom elől, motorkerékpárra ül és elindul egymaga. S közben feltárul előtfe a mai Spanyolország. Látszólag könnyű szórakozást ígér a film. Keserű, derűs, elragadó hősével ugyanis különféle hét végi kalandok történnek. Csakhogy ezek a kalandok bármennyire is érdekesek és izgalmasak, mégsem olyanok, amilyenekről a film hőse egész héten, a szürke hétköznapokon álmodott: ő csodára várt, arra, hogy az egész heti gürcölés után valamilyen rendkívüli élményben lesz része. S bár szokatlan események szemtanúja vagy részese lesz, a víkend végén kiábrándul: mást kapott, mint amire számított. A néző az autószerelő kalandjai révén viszont találkozik a mai Spanyolországgal. Kisebb-nagyobb történetekből mozaikszerűen áll össze a kép, mely a mai spanyol társadalmat tárja elénk. Mindegyik epizódnak sajátos humora, íze, ereje, gondolata van. Harcos társadalomkritika jellemzi a filmet, akárcsak fuan Antonio Bardem korábbi, világsikert aratott alkotásait (Komédiások, Egy kerékpáros halála, Főutca). A szárnyaló képzelettel és kifinomult képszerkesztéssel készült mű a legutóbbi moszkvai filmfesztiválon az egyik fődíjat nyerte el. —ym — FILMVILÁG CJ Simon Templar ismét megjelenik a képernyőn; az új epizódokban azonban már nem Roger Moore, hanem honfitársa, Lan Ogilvy harcol az igazságért. Az események háttere természetesen isimét vomzó: csodálatos tengerparti tájakon, luxus hotelekben, villákban folyik a nyomozás,, az üldözés. A szép partnernőik sem hiányoznak. Közöttük még egy ismerős is akad: Carla Románéin, több magyar film főszereplője. □ Federico Fellini és Marcello Mast ro ián na, az Édes élet rendezője és főszereplője — oly sok év után! — isimét ■együtt dolgozik: Az asszonyok városa című új Fellini-fitan faszé reyét alakítja Mastroianni,
