Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-02 / 128. szám, szombat

Lehetővé tenni a népeknek, hogy erejüket az alkotó munkára összpontosíthassák A Szovjetunió part és kormányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonytd lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP KB első titkára beszédet mondott a Magyar Televízióban, illetve Rádióban. Leonyid tíjics Brezsnyev beszéde Kádár János beszéde Végéhez ért a szovjet párt- es kor­mányküldöttségnek a testvéri Magyar- országon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalos­nak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívé­lyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ár­tott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyi­latkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyü­mölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos te­rületére is vonatkozik. Kádár elvtárs- sál együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés meg­oldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelent­hetjük ki, hogy a szovjet—magyar kap­csolatok hatékonysága dinamikusan nö­vekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szo­cializmus építésének folyamatában mind ml, mind a magyar 'kommunisták állandóan új jelenségeikkel, új problé­mákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvona­lainkat, sőt, pontosabban szólva: ikö- zös útvonalunkat. Ezt megtettük, érde­kes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jelle­mezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a bé-> Icét, lehetővé tenni a világ népei szá­mára, hogy erőfeszítéseiket és erőfor­rásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles táviatok nyitnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen el­hárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatá­ban vagyunk, hogy olyan feladatot tű­zünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszt­hatatlanná ezt a feladatot. Am most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés po litikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind kö­vetkezetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kishitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagor&zágai az össz­európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt han­goztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjaink­ban senki sem vitatja, hogy az érte­kezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttmű­ködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a Záró­okmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttas­suk a gyakorlatban. Csakis így zárhat­juk le mindörökre az európai történet­iemnek a „hidegháborúhoz“ kapcsoló­dó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialis­ta országok új kezdeményezésének szü­lővárosa lett. Arra a javaslatra gondo­lok, hogy rendezzünk összeurópai ér­tekezletet az Amerikai EgyesUlt Álla­mok és Kanada részvéteiével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely an­nakidején elindította a politikai enyhü­lés folyamatát, képes és köteles pél­dát mutatni a katonai enyhülés meg­valósításában is. Az értekezlet természetesen nem he­lyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám (kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe Ikell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és alá­írjuk a hadászati táinadófégyverek kor­látozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatla­nul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfé­kezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—ame­rikai találkozó elősegítheti a két or­szág közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi lég­kör javulását is. Erre a javulásra szük­ség van. Természetesen nemzetközi kérdések­ről is lesz véleménycsere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy Teljes mértékben készek vagyumk az aktív és konstruktív párbeszédre, sár­rá számítunk, hogy az amerikai fél ál­láspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés glo­bális jelleget öltsön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakít­hassák életüket. Ennek kapcsán lehe­tetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést. Kí­náról beszélek. Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyvereikre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irá­nyul. Ráadásul Peking állandó felhívá­sokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek élet­bevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a béké­re, a háborús veszély komoly forrá­sává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandóik meghosszabbítani a szovjet—kínai szer­ződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Pe­kingben szükségesnek tartották kifeje­zésre juttatni, hogy készek tárgyaláso­kat folytatni a Szovjetunióval a kap­csolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megvitatá­sáról tett kijelentések nem igen egyez- tethetőek össze. Ennek ellenére készek vagyunk ko­molyan és pozitívan vizsgálni a szovjet —kínai tárgyalások felvételének kérdé­sét. Mi a kínai félnek nem egyszer ja­vasoltuk, hogy állapodjunk meg kap­csolataink normalizálásáról, és a jó­szomszédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most készek vagyunk, ám ma­gától értetődően nem harmadik orszá­gok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jószándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szeren­csében volt részem, hogy sokszor jár­hattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tuda­tában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló, kö­zös, nagy feladatok várnak bennün­ket. Engedjék meg, hogy békét, boldog­ságot és boldogulást kívánjak önök­nek. Minden jót barátaim! Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat. Ürülök, hogy alkal­mam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai ese­mény hazánk életében. Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének ésa küldöttség tagjainak a személyében is­merősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fo­gadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mosta­ni tárgyalásunk is barátok, küzdőtár­sak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormány- küldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a fel- szabadulás. Annak a népnek a képvi­selőit köszöntjüik körünkben, amely a második világháború vérzivatara, a* hit­leri fasiszta megszállás, a Horthy-fa. siszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára a felszabadulást. Ezt so­ha nem felejtjük ell A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje mind a mai na­pig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Nem a véletlen szeszélyéből, nem né­hány ember elhatározásából, hanem hasznos, szocialista, kommunista el­veinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt ha­ladunk. Az elmúlt évtizedekben sokol­dalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népe­ink között. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny- mozgalma nemzetközi visszhangot kel­tett. A csepeli felhíváshoz egész né­pünk csatlakozott és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fo­gadták. Brezsnyev elvtársnak a cse­peliekhez, a magyar dolgozókhoz kül­dött személyes üdvözlete fel lelkesítet­te népünket, hatalmas arányokat öl­tött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s ame­lyet Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Áttérve a mostani látogatás kereté­ben végzett érdemi munkánkra: mjnt mindig ezúttal is őszintén, becsülete­sen és híven tájékoztattuk szovjet ba­rátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy né­pünk minden területen lelkiismerete­sen, pontosan és céltudatosan dolgo­zik a fejlett szocialista társadalom épí­tésén. Arról is tájékoztattuk szovjet baráta­inkat, hogy a gazdasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket ki­használva mozgósítjuk erőinket a to­vábbi fejlődés érdekében. Bizakodásun­kat elért eredményeinkre és népünk­nek arra a szilárd elhatározására ala­pozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt je­lent számunkra barátságunk, együtt­működésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar—szov­jet együttműködés továbbfejlesztésé­ben a széles körű szocialista összeío- gásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napok­ban kezdődtek. A folyamatos és rend­szeres magyar—szovjet kapcsolatok ke­retében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink, Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét idősze­rű kérdésekről. Népünk biztonságát, jövőbe vetett bi­zalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocialista országokkal együtt — tag­ja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező paj­zsa népeinknek, szocialista vívmánya­inknak és békénknek. A Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa szintén továb­bi új lehetőségeket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy biza­kodva nézzünk a jövőbe és folytatód­jék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon természete­sen érintettük a legfontosabb nemze- közi kérdéseket is. Megbeszéléseink el­ső és legfontosabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azonos, egységes, ugyanazokon az el­veken nyugszik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a barátság lég körében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küzdünk knemzetközi síkon is a békéért és a ha­ladásért. Együtt küzdöttünk a helsin­ki tanácskozás létrejöttéért, s együtt dolgozunk most is a jövőben is a Hel­sinkiben elfogadott elvek mind telje sebli érvényesüléséért. A Varsói Szerződés tagállama inaik Külügyminiszteri Bizottsága legutóbbi budapesti illésén fontos új kezdemé­nyezéssel egészítette ki korábbi javas­latainkat. Az a közös javaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada képviselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az eny­hülés, a biztonság katonai kérdéseinek megoldását is. A magyar közvélemény nagy öröm­mel értesült arról, hogy a hadászati támad ófegyverek korlátozásáról, az ún. SALT—II.-ről sok éve folyó szovjet— amerikai tárgyalások befejezéshez kö­zelednek, és — úgy teszik — a kö­zeljövőben Bécsben eredményesen ie- zárulnaik. Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen naponta meg kell ütköz­nünk az enyhülés ellenzőivel, a mono- poltokés körökkel és — ahogy ez-iíttal is érintettük — a jelenlegi kínai veze­tés akcióival, amelyek bárki bármit is mondjon, objektíve a reakció eroil segítik. Népünk nagy felháborodással fogadta és határozottan elítélte az ag­resszív kínai támadást Vietnam ellen. Teljes szolidaritásunkról biztosítottuk és biztosítjuk vietnami tesvéreinket. A nemzetközi helyzetnek meghatáro­zó tényezője a szovjet külpolitika, amely a Szovjetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől kezdve mind a mai napig, töretlenül szolgálta és szolgálja a tár­sadalmi haladás, a béke ügyét. Így van ez jelenleg is. Nemzetközileg is­mert tény, hogy ebben különleges ér­demei vannak Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, akit népünk jól ismer és nagyra becsül. A nemzetközi helyzet alakulásának további tényezője az együtt haladó szo­cialista országok egyeztetett külpoliti­kája. Mi magyarok, céljainknak és ér­dekeinknek megfelelően teljes szívvel magunkénak vallottuk és valljuk a jö­vőben is ezt a politikát, mert az együt­tes föllépés meghatványozza béketö « rekvéseink és haladást támogató erő­feszítésein k közvetlen hatását. Tárgyalásainkról szólva elmondha­tom: baráti érzésekkel, azzal a kíván­sággal és reménnyel vártuk a Brezs­nyev elvtárs vezette szovjet párt- és (kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Magyarországon barátok kö­zött jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végezni. Meghallgattam Brezsnyev elvtárs értékelését találko­zónkról és tárgyalásainkról. Á magas értékelést azzal a jóleső érzéssel kö szőnöm meg, hogy a látogatással, a tárgyalással, a véleménycserével meg­valósult mindaz, ami szándékunkban volt. Barátság és egység van közöt­tünk, minden megtárgyalt kérdésben közös az álláspontunk, amit az aláírt nyilatkozat is megfelelően tükröz. Mély meggyőződésem, - hogy a szov­jet párt- és kormányküldöttség látoga­tása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének ad újabb lendületet, ha­nem a látogatásnak — a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak erősí­tésén túl — pozitív nemzetközi jelen­tősége és kihatása is lesz. Külön ér­deme ez a nálunk tartózkodó és dol­gozó szovjet küldöttségnek. Végül én is elbúcsúzom kedves ven­dégeinktől. Még egyszer köszönöm lá­togatásukat és az itt végzett munkát. Sikereket, minden jót kívánok Brezs­nyev elvtársnak, a küldöttség vala­mennyi tagjának. Nemcsak a magam, hanem pártunk Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében is kérem, hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet népnek forró üdvözletün- öket és legjobb kívánságainkat. Az az elhatározásunk, hogy együtt haladunk a jövőben is. Az a kívánságunk, hogv a szovjet nép érjen el kommunista a! kotó munkájában új nagy sikereket. * békében élvezze annak gyümölcseit. ŰJ SZÓ 1979 VI. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents