Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-02 / 128. szám, szombat
Lehetővé tenni a népeknek, hogy erejüket az alkotó munkára összpontosíthassák A Szovjetunió part és kormányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonytd lljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP KB első titkára beszédet mondott a Magyar Televízióban, illetve Rádióban. Leonyid tíjics Brezsnyev beszéde Kádár János beszéde Végéhez ért a szovjet párt- es kormányküldöttségnek a testvéri Magyar- országon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítettek. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárs- sál együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekedni, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind ml, mind a magyar 'kommunisták állandóan új jelenségeikkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: ikö- zös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a bé-> Icét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles táviatok nyitnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlanná ezt a feladatot. Am most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés po litikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépések megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kishitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagor&zágai az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az együttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a Záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történetiemnek a „hidegháborúhoz“ kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk összeurópai értekezletet az Amerikai EgyesUlt Államok és Kanada részvéteiével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annakidején elindította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám (kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe Ikell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati táinadófégyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz véleménycsere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy Teljes mértékben készek vagyumk az aktív és konstruktív párbeszédre, sárrá számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhessenek a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyvereikre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandóik meghosszabbítani a szovjet—kínai szerződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Pekingben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megvitatásáról tett kijelentések nem igen egyez- tethetőek össze. Ennek ellenére készek vagyunk komolyan és pozitívan vizsgálni a szovjet —kínai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe tereljük azokat. Erre mi most készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jószándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy az önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyarország javát, az egész szocialista közösség javát szolgáló, közös, nagy feladatok várnak bennünket. Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót barátaim! Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat. Ürülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének ésa küldöttség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtársak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormány- küldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a fel- szabadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjüik körünkben, amely a második világháború vérzivatara, a* hitleri fasiszta megszállás, a Horthy-fa. siszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük ell A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, hanem hasznos, szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny- mozgalma nemzetközi visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fel lelkesítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott át. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mjnt mindig ezúttal is őszintén, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Arról is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a gazdasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva mozgósítjuk erőinket a további fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és népünknek arra a szilárd elhatározására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztésében a széles körű szocialista összeío- gásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar—szovjet kapcsolatok keretében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink, Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdésekről. Népünk biztonságát, jövőbe vetett bizalmát erősíti az a tény is, hogy a Szovjetunió és Magyarország — más szocialista országokkal együtt — tagja a Varsói Szerződésnek, amely a szó szoros értelmében védelmező pajzsa népeinknek, szocialista vívmányainknak és békénknek. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa szintén további új lehetőségeket nyújt számunkra gazdasági munkánk fejlesztéséhez. Ez is fontos feltétele annak, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe és folytatódjék Magyarország töretlen fejlődése. Mostani találkozásunkon természetesen érintettük a legfontosabb nemze- közi kérdéseket is. Megbeszéléseink első és legfontosabb jellemzője az volt, hogy a magyar és a szovjet álláspont azonos, egységes, ugyanazokon az elveken nyugszik. Küldöttségeink ezért a teljes egyetértés és a barátság lég körében tárgyaltak. Céljaink közösek, együtt küzdünk knemzetközi síkon is a békéért és a haladásért. Együtt küzdöttünk a helsinki tanácskozás létrejöttéért, s együtt dolgozunk most is a jövőben is a Helsinkiben elfogadott elvek mind telje sebli érvényesüléséért. A Varsói Szerződés tagállama inaik Külügyminiszteri Bizottsága legutóbbi budapesti illésén fontos új kezdeményezéssel egészítette ki korábbi javaslatainkat. Az a közös javaslatunk, hogy üljenek össze az európai országok, az Egyesült Államok és Kanada képviselői új tanácskozásra, ahol készek vagyunk megtárgyalni és előmozdítani az enyhülés, a biztonság katonai kérdéseinek megoldását is. A magyar közvélemény nagy örömmel értesült arról, hogy a hadászati támad ófegyverek korlátozásáról, az ún. SALT—II.-ről sok éve folyó szovjet— amerikai tárgyalások befejezéshez közelednek, és — úgy teszik — a közeljövőben Bécsben eredményesen ie- zárulnaik. Az enyhülésért folytatott harcunkban természetesen naponta meg kell ütköznünk az enyhülés ellenzőivel, a mono- poltokés körökkel és — ahogy ez-iíttal is érintettük — a jelenlegi kínai vezetés akcióival, amelyek bárki bármit is mondjon, objektíve a reakció eroil segítik. Népünk nagy felháborodással fogadta és határozottan elítélte az agresszív kínai támadást Vietnam ellen. Teljes szolidaritásunkról biztosítottuk és biztosítjuk vietnami tesvéreinket. A nemzetközi helyzetnek meghatározó tényezője a szovjet külpolitika, amely a Szovjetunió születésétől, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmétől kezdve mind a mai napig, töretlenül szolgálta és szolgálja a társadalmi haladás, a béke ügyét. Így van ez jelenleg is. Nemzetközileg ismert tény, hogy ebben különleges érdemei vannak Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, akit népünk jól ismer és nagyra becsül. A nemzetközi helyzet alakulásának további tényezője az együtt haladó szocialista országok egyeztetett külpolitikája. Mi magyarok, céljainknak és érdekeinknek megfelelően teljes szívvel magunkénak vallottuk és valljuk a jövőben is ezt a politikát, mert az együttes föllépés meghatványozza béketö « rekvéseink és haladást támogató erőfeszítésein k közvetlen hatását. Tárgyalásainkról szólva elmondhatom: baráti érzésekkel, azzal a kívánsággal és reménnyel vártuk a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és (kormányküldöttséget, hogy körünkben, a testvéri Magyarországon barátok között jól érzik majd magukat, és érdemi munkát fogunk végezni. Meghallgattam Brezsnyev elvtárs értékelését találkozónkról és tárgyalásainkról. Á magas értékelést azzal a jóleső érzéssel kö szőnöm meg, hogy a látogatással, a tárgyalással, a véleménycserével megvalósult mindaz, ami szándékunkban volt. Barátság és egység van közöttünk, minden megtárgyalt kérdésben közös az álláspontunk, amit az aláírt nyilatkozat is megfelelően tükröz. Mély meggyőződésem, - hogy a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlesztésének ad újabb lendületet, hanem a látogatásnak — a Szovjetunió és Magyarország kapcsolatainak erősítésén túl — pozitív nemzetközi jelentősége és kihatása is lesz. Külön érdeme ez a nálunk tartózkodó és dolgozó szovjet küldöttségnek. Végül én is elbúcsúzom kedves vendégeinktől. Még egyszer köszönöm látogatásukat és az itt végzett munkát. Sikereket, minden jót kívánok Brezsnyev elvtársnak, a küldöttség valamennyi tagjának. Nemcsak a magam, hanem pártunk Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép nevében is kérem, hogy vigyék magukkal, adják át a nagy szovjet népnek forró üdvözletün- öket és legjobb kívánságainkat. Az az elhatározásunk, hogy együtt haladunk a jövőben is. Az a kívánságunk, hogv a szovjet nép érjen el kommunista a! kotó munkájában új nagy sikereket. * békében élvezze annak gyümölcseit. ŰJ SZÓ 1979 VI. 2.
