Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-08 / 133. szám, péntek

PEKING ÉS A KÍNAI EMIGRÁCIÓ 1979. VI. 8. A Kínai Népköztársaság te­rületén kívül több, mint 25 mil­lió kínai él, mintegy 98 száza­lékuk Délkelet-Azsiában. A tér­ség számos országában a kí­nai közösség, létszámát tekint­ve, az őslakosság mögött a második helyen áll. Nagy kínai kolóniák találhatók az Egyesült Államokban, Kanadában és szá­mos európai országban. Jelentős társadalmi rétegző­désük ellenére a kínai emig­ránsok rendszerint különféle társadalmi-politikai és kulturá­lis szövetségekbe, ipari, keres­kedelmi és más jellegit szerve­zetekbe tömörülnek, számuk eléri a nyolc és fél ezret. A hoák — így nevezik a Kí­nai Népköztársaság területén kívül élő, kínai nemzetiségű személyeket — mintegy ötszáz napilapot és folyóiratot adnak ki, rádióállomásokkal és pro­pagandaközpontokkal rendel­keznek. „Kína mindenütt jelen van, ahol kínaiak vannak* Egy 1909. évi kínai törvény a kínaiak állampolgári hovatar­tozását a „vérségi elv" alap­ján. határozta meg. A kínai származású személyek, születé­si helyüktől és állampolgársá­guktól függetlenül, mind kínai­nak számítottak. Ezt a törvényt az 50-es évek közepén hatályon kívül helyez­ték ugyan, de a kínai emigrán­sokat továbbra is az ország né-* pességéhez számították. A Kí­nai Népköztársaság megalaku­lásakor képviselőik helyet kap­tak az Országos Népi Gyűlés­ben és a Népi Politikai Tanács­kozó Testületben. Ezenkívül ki­nyilvánították: „A hazafias be­állítottságú kínaiak valameny- nyien egyazon család tagjai Mint az Országos Népi Gyűlés legutóbbi, 1978. februárjában és márciusában megrendezett ülés­szakán leszögezték: a Kínai Népköztársaság területén kívül élő valamennyi kínai nemzeti­ségű személyt „külföldön élő honfitársuknak“ tekintik. Ezzel tehát lényegében újjá­születtek a feudális kínai ural­kodók és a polgári nacionalis­ták eszméi:, minden kínainak, bárhol is éljen, azt kell valla­nia, hogy „Kína mindenüti je­len van, ahol kínaiak vannak“. Ezt a politikai taktikát nap­jaink „a külföldön élő kínaiak egységes hazafias frontja“ létrehozásának a gon­dolata tette időszerűvé. Nem nehéz megérteni, hogy ez mit jelent. Peking nem is leplezi, hogy a hoákkal kapcsolatos po­litikájának és akcióprogramjá­nak „Kína külpolitikai irány­vonalának érdekeit kell szol­gálnia". Ez az irányvonal nyilvánosan megnyilvánult a kínai vezetes- nek a Vietnami Szocialista Köztársasághoz fűződő viszo­nyában — Peking voltaképpen a Vietnamban élő kínai nemze­tiségű burzsoá elemek védel­mére kelt, és fellépett a viet­nami magántőkés szektor szo­cialista átalakítása eilen. Peking „aranyborjú^ia Peking az utóbbi időben erő­síti az emigráns kínai burzsoá­ziához fűződő kapcsolatait: tá­mogatja különféle gazdasági, politikai és társadalmi szerve­zeteik létrehozását, turistauta- kat szervez számukra a Kínai Népköztársaságba, az üzleti élet területén pedig különféle kedvezményeket és előnyöket nyújt nekik. A külföldön élő kínai burzsoázia pedig saját pozíciói megszilárdítása érde­kében igyekszik kihasználni a kínai külpolitika nagyhatalmi törekvéseit. Arra számít — ahogy egyébként Vietnamban is történt —, hogy a nemzeti fel­szabadító mozgalom újabb sike­rei és társadalmi átalakítások esetén Peking őket fogja tá­mogatni. A pekingi „emigráns“ politi­ka egyik legfontosabb feladata a lehető legnagyobb mértékben kihasználni sajál céljaira * a kínai burzsoázia gazdasági po­tenciálját, hogy kemény valu­tához és egyéb fizetési eszkö­zökhöz jusson azokban az or­szágokban, ahol kínai vállal­kozók tevékenykednek. Márpe­dig ez a tevékenység évről év­re mind nagyobb méreteket ölt. A kínai emigráns burzsoázia befektetései Délkelet-Azsiában már felülmúlják az amerikai monopóliumok tőkeállományát; nagyrészt a hoák ellenőrzik Malaysia, Indonézia, Thaiföld és Szingapúr ón- és természe­tes kaucsuktermelését — ezek a stratégiai szempontból is fontos termékek adják az em­lített országok exportbevételei­nek döntő hányadát; Hongkong 25 vezető bankja, Szingapúr 10 legnagyobb bankja és Thaiföld 16 bankja közül 13 részben vagy teljes egészében a hoák kezében van... Pekinget támogatandó, a kül­földön élő kínai burzsoázia legelterjedtebb módszere a be­ruházási tőkeátutalás. Az or­szágban speciális — néhány leányvállalattal működő — be­ruházási társaságot hívtak élet­re, melynek feladata, hogy összefogja és az országon be­lül, a KNK-ban beinvesztálja az emigráns burzsoázia tőké­jét. A külföldön élő kínaiak tő­kéjének még szélesebb körű ha­zatelepítése érdekében Peking­ben külön törvényeket is hoz­tak. így például a beruházási társaságokhoz átutalt tőke, a külföldön élő Kínai burzsoázia magántulajdona marad, sőt „a szocializmus felépítése után is az átutalók tulajdona marad“. A tőkéseknek állandó (rögzí­tett) osztalékot biztosítanak, amely minden évben a befek­tetett tőke 8 százalékát teszi ki. Az emigráns kínai burzsoázia „valuta-injekciói" nemcsak je­lentékeny és kedvezményes kölcsönöket jelentenek Peking számára, hanem a Kínai Nép- köztársaság társadalmi-gazda­sági struktúrájában sajátos, ál- lamkapitalista típusú vállalatok létrehozását Is elősegítik. Meg­találhatók közöttük a hoák szá­mára épült szállodák, műtrá­gyagyárak. mezőgazdasági. esz­közöket előállító üzemek, víz­erőművek stb. Pekingr ,,méhek* A kínai vezetés, mivel a- ma­ga erejéből nem képes meg­szüntetni az ország tudomá­nyos műszaki elmaradottságát, arra számít, hogy — a „saját erőre váló támaszkodást" han­goztató jelszóval ellentétben — fokozottabban felhasználhatja más országok vívmányait. Nagy reményeket fűznek a külföldön élő, különféle tudományos és műszaki területeken — de el­sősorban a hadiiparban — dol­gozó kínaiakhoz. Pekingben lét­rehoztak egy különleges szer­vezetet is, amely a külföldön élő műszaki értelmiségiek to­borzásával foglalkozik, s meg­hirdették a Jelszót: „Kína üdvö­zölni fogja a magas szakkép­zettségű emigráns értelmiség hazatérését, bárhogyan is visel­kedtek a múltban“. S a hoák engednek a magas fizetések, a különféle kedvezmények csá­bításának — és hazatérnek Kí­nába. Jelenleg a Kínai Tudo­mányos Akadémia 550 rendes tagja közül kétszáznál több az Egyesült Államokban, illetve Nyugat-Európában szerzett ké­pesítést. így tehát lényegében ingyen pótolják a kínai tudomány és technika erőit — más országok tudományos-termelési poten­ciáljának rovására, s ez joggal kelt aggodalmat a világ köz­véleményében. Hiszen ez a fo­lyamat gyakorlatilag nem más, mint jól szervezett „agycsapo lás“. S különösképpen „ínyenc falatnak“ tűnik az Egyesült Ál­lamokban élő, mintegy 600 ezer tagot számláló kínai közösség. Peking ma már nem arra szó­lítja fel a külföldön élő kínai tudósokat, hogy települjenek haza Kínába, hanem hogy te­gyenek hosszú, több hónapig tartó „országjáró kőrútokat“ a KNK-ban. Ez idő alatt az emig­ránsok „konzultációkan“ vesz­nek részt tudományos kutató- intézetekben, tervezőirodákban és iparvállalatoknál, majd visz- szatérnek lakóhelyükre. Űjabb információk összegyűjtése után ismét Pekingbe utaznak és min­den megismétlődik. „A maois­ták számára ezek a tudósok a »méhek«, amelyek összegyűjtik és a pekingi »kaptárba« hord­ják a külföldi virágok mézét* — írja a Rabotnyicseszko Delo című bolgár napilap. Késleltetett gyújtású bomba Egyes nyugati politikusok olyan illúziókat táplálnak, hogy végül is őket nem érintik Pe­king militarista tendenciái és expanzionista törekvései. Ez rendkívül veszélyes tévhit. Pe- kingnek az a törekvése, hogy a hoák segítségével felhasz­nálja más országok tudomá­nyos-műszaki potenciálját, se­hogyan sem illeszthető a nem­zetközi tudományos-műszaki csere megszokott kereteibe. Pe- kingnek a külföldön élő kínai burzsoáziával kötött szövetsége egyre inkább aláássa a nemze­ti valuták stabilitását, gyengíti a nemzetgazdaság belső fejlő­dését. A pekingi vezetés emel­lett hírszerző munkára is ak­tívan felhasználja a „vérroko­nokat“. „Tételezzük fel, hogy a kí­nai emigránsok tízmilliói fel­veszik a külföldi állampolgár­ságot, s ily módon — amellett, hogy továbbra is forrón szere­tik eredeti. hazájukat, és aktí­van propagálják előnyeit, ki­használják az adott országban biztosított állampolgári jogokat is — mondta 1975 májusában a kínai külügyminiszter. — Ha egy hoa tíz év alatt csak tíz helyi lakossal foglalkozik, s ezek mindegyike újabb tíz-tíz embert ,dolgoz meg1, akkor ez végül már százmilliókat je­lent ... Ezért a jövőben éppen ilyen szempontok figyelembe­vételével kell folytatni a kínai emigránsok között kifejtett te­vékenységünket ... A hoák fegy­verrel a kezükben vesznek majd részt országuk fegyveres forradalmi harcában, s nekünk nincs félnivalónk'4. Számos kül­földi Kína-kutató nem véletle­nül vélekedik úgy, hogy a sok hoa „Peking ötödik hadoszlo­pához“ tartozik, s „a külföl­dön élő kínaiak — késleltetett gyújtású bombákat jelentenek“. A kínai vezetés egyik jel­szava a szerint a külföldön élő kínaiak a „barátság hídját“ ké­pezik a Kínai Népköztársaság és más országok népei között. A tények azonban azt mutat­ják, hogy Peking nagyhatalmi céljainak akarja alávetni ezt a „hidat“. Egyrészt a Kínai Nép­köztársaság égisze alatt akarja létrehozni a független, szuverén államokban élő kínai emigrán­sok „egységfrontját“, annak érdekében, hogy politikai, ideo­lógiai és más természetű nyo­mást gyakoroljon ezekre az ál­lamokra. Másrészt a Kínai Népköztársaság kapzsi módon, ellenszolgáltatás nélkül szeret­né felhasználni hadiiparának gyorsított fejlesztésére azoknak az országoknak a pénzügyi, gazdasági, tudományos műszaki és egyéb potenciálját, ahol a „vérrokonok“ élnek. Ez a poli­tika számos ország és nép ér­dekeit veszélyezteti. VAGVIM VANYIN (APN) EREDMÉNYEIK HATVÁNYOZÁSÁVAL KÉSZÜLNEK a pArttagkönyvcserére A takarékos gazdálkodás és az anyagfelhasználás nem újdonság a Csehszlovák Gép­kocsijavító Vállalat nyitrai (Nitra) üzemében, amely a közismert pótalkatrészhiány és a rendszertelen anyag- szállítás ellenére példásan teljesíti népgazdasági fél­adatait. — S az elért eredmények­ben — tájékoztatott Ladislav Csitári vállalati igazgató — jelentős része van a párt- alapszervezetnek, amely a kommunistákén keresztül a tartalékok lehető legjobb hasznosítására, feltárására serkenti a szereléssel, javí­tással foglalkozó szakembe­reket Az elmúlt évben több mint 4,5 millió korona értékű pót- alkatrészt sikerült gyárta­niuk azonos vagy hasonló minőségű anyagok felhasz­nálásával. Ez év öt hónap­ját véve alapul pedig már több mint 1,5 millió koroná­nál tartanak. A javítóválla­lat szolgáltatásait igénybe vevő mezőgazdasági és ipari üzemek dolgozói csak dicsé­rik a szerelők munkáját, hi­szen az utóbbi két év alatt úgyszólván nem volt kifogás a kijavított tehergépkocsik minőségére, mivel a más anyagokból készült pótalkat­részek is üzembiztosak. Ugyancsak jelentős ered­ménynek számít, hogy a vál­lalat üzemegységében a leg­gazdaságosabban használják fel a villamos energiát. A tavalyi év 70 000 kilowatt­órájával szemben eddig 32 tonna mennyiségű fajlagos energiamegtakarftást értek el. Az elért sikerek jegyében készül a pártalapszervezet a tagkönyvcserére, amelynek előkészítésében, eredményes lefolytatásában a pártcso- portok is számottevő segít­séget nyújtanak. jth/ NEMZEDÉKEK együtt A közösen végzett munka sikere £ Példaképüknek a kommunistákat tartják A vasúti javítóüzemek dolgozói tavaly több mint 40 ezer teher­vagont, 7250 vasúti személyko­csit, csaknem 950 Diesel- és 300 villanyrnotort javítottak meg. Az egyik legnagyobb ja­vítóüzem Ňymburkban van, itt végzik a Diesel-mozdonyok nagy javítását. A képen: Fran­tišek Javürek és Zdenék Pat­ričný, motort szerel. (Felvétel: J. Kruliš — ČSTK) Csallóközcsütörtök (Štvrtok na Ostrove) községben a SZISZ helyi szervezetének 26 tagja és 60 regisztrált tagja van, mert a fiatalok zöme „ki­jár“ a faluból, a járási szék­helyen, Dunaszerdahelyen (Du­najská Streda) vagy Bratisla­vában dolgozik. Érdekes jelen­ség, hogy legtevékenyebbek a regisztrált tagok. Az ifjúsági szervezet elnöke, Feketevízi Erika is regisztrált tag, hiszen munkahelye a LABORA nemzeti vállalat bratislavai üzeme. — Hétköznapokon kevés időm jut arra, hogy szervezeti problémákkal foglalkozzak — magyarázza, — inkább csak hét­végeken jut erre idő, dehát így vannak ezzel a többiek is. Ráadásul az adottságok, a lehetőségek sem a legjobbak, hiszen a szervezet tevékenysé­géről szóló tájékoztatásét ezzel kezdi: — Gondot okoz számunkra a megfelelő helyiség hiánya. A művelődési házba hat évvel ez­előtt ideiglenesen beköltözött a postahivatal, és ott kapott helyet a hnb irodája is. Ilyen körülmények közepette tevé­kenykedünk. Ennek ellenére tőlünk telhetően mindent meg teszünk azért, hogy munkánk sikeres legyen. A művelődési ház nem a mű­velődés ügyét szolgálja, ők azonban minden évben egyszer ’ legalább zenés esztrádműsort mutatnak be, rendszeresen fel­lépnek alkalmi műsorukkal az évfordulós megemlékezések al­kalmával, gyakran szerveznek író-olvasó találkozókat, az is­meretterjesztő előadásokon egységesen, szervezetten vesz­nek részt, s most is színdarab bemutatására készülnek. Természetes számukra, hogy egységesen, szervezetten be­kapcsolódnak a társadalmi munkába is. Kimutatásuk sze­rint egy év alatt 2200 órát dol­goztak le. Szívesen segítenek a mezőgazdasági dolgozóknak a sürgős, csúcsmunkák idején, mint legutóbb tettek, amikor az állami gazdaság gombai (Hu­bice) részlegének vezetői segít séget kértek tőlük. Sport terén is tevékenyek. Az ifjúsági szerveset asztaliteni­szezői jeleskednek leginkább. Kiemelkedő sikerekkel ugyan nem dicsekedhetnek, de a leg­utóbb rendezett, úgynevezett házi verseny tetszést aratott mind a fiatalok körében, mind azok körében, akik csak azért jöttek el, hogy megnézzék ezt a sportvetélkedőt. — Milyen a fiatalok kapcso­lata a legfiatalabb nemzedék tagjaival, a pionírokkal? Erre a kérdésre válaszolva elmondta, hogy két éve tart rendszeres kapcsolatot az ifjú­sági szervezet tagsága a pionír­csapattal. Néhányan a fiatalok közül pionírinstruktorok. Prob­léma ugyan számukra a rend­szeres tevékenység, ‘ mert az instruktorok csak hétvégeken szervezhetnek akciókat, ezért inkább másféle formában fog­lalkoznak a pionírokkal. — Havonta legalább egyszer találkozókat rendezünk — ma­gyarázza —, közös játékokat, teadélutánokat. Elhatároztuk, hogy a helyi pionírparkot kö­zösen rendbe tesszük, közösen vállaljuk a gondozását. Említésre méltó, hogy legu­tóbb közös akcióként szervez­ték meg a hulladékanyagok gyűjtését. Közös akció volt az is, amikor meghallgatták a község szülötte, Kovács László elvtárs, a Csallóközi Múzeum dolgozója előadását a falu múltjáról, hagyományairól és fejlődéséről, majd vitát rendez­tek. — Milyen a fiatalok kapcso­lata az idősebb nemzedék tag­jaival, a kommunistákkal? Erre a kérdésre Bors Sándor tanító elvtárs, az iskolai párt­szervezet tagja válaszolt: — A fiatalok a mi pártszer­vezetünkkel tartják a kapcso­latot. Valahányszor veterán pártharcosokkal vagy — mint legutóbb --- a népi milícia tag­jaival beszélgetéseket szerve­zünk, hogy pionírjaink látókö­rét bővítsük. Meghívjuk az if­júsági szervezet tagjait is. Kíváncsi voltam a fiatalok el­nökének véleményére is. — Minden cselekedetünkkel támogatjuk a pártot — mondta. — Példaképünknek tekintjük a kommunistákat. Soha el nem felejtő élményt jelentett szá­munkra, amikor Patócs Gábor elvtárs betegen bár, de eljött közénk, tanított bennünket. A kommunisták, az ifjúsági szervezet fiataljai és a pioní­rok községünkben közös célo­kért küzdenek. A pionírcsapat szeretné, ha a fiatalok többet segítenének, az ifjúsági szervezet tagjai pe­dig hozzájuk hasonlóan a kom­munistáktól várnak nagyobb megértést, hatékonyabb segít­séget. KERTÉSZ LÍDIA '/.tmmasaa*?

Next

/
Thumbnails
Contents